A Dzsaj Bhím Közösség Sajókazán a Sólyom telep 7. szám alatti épületében mától este 7 és reggel 7 között a tartós hideg okán a teljes februári hónapban éjjeli menedékhelyként szolgál.

Falopás elleni küzdelem – Segítségkérés

Sziasztok!

Sajókazán nagyon nagy a probléma. Jönnek-mennek a mínuszok, az embereknek tüzelniük kell.

Lakás fenntartási támogatást nagyon kevesen kapnak, többségük segélyből él. Az új törvényt tapasztaljuk, miszerint akit tetten érnek 72 órára is bezárhatnak.

Az emberek nem tudnak mit csinálni, muszáj elmenniük fáért, hogy a családjaik ne fagyjanak meg.

Az önkormányzatnál kérvényeztük, hogy a tulajdonukban lévő területeken tisztításokat végezhessünk. Ezt elutasították, mert állítólag nincs teljesen saját tulajdonban lévő földjük.

Az ÉKÖVIZI társulatot is megkerestük, de ők azt válaszolták, hogy nem nagyon van ilyen területük. Nagyon a rossz tapasztalatuk (korábban adtak ki engedélyeket, hogy a Sajó mentén lehessen takarítást, elhullott fákat szedni).

Abban szeretném kérni a segítségeteket, hogy adjatok tanácsot, honnan lehetne fa adományt kérni. Milyen más lehetőség volna még?

Üdvözlettel:
Lázi István János (Benő)
Dhammamitra a Dzsaj Bhím Közösségben
Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke Sajókazán

Melegedőket keres a kormány

Pintér Sándor belügyminiszter a rendkívüli és várhatóan tartós hideg miatt intézkedéseket hozott a rászorulók, köztük a hajléktalanok, az idősek és az egyedül élők védelmében – jelentette be Kontrát Károly, a tárca parlamenti államtitkára.

A munkába bekapcsolódik a katasztrófavédelem, az Országos Polgárőr Szövetség és a rendőrség is.

Pintér Sándor egyebek mellett arra utasította a közigazgatási államtitkárt, hogy soron kívül mérje fel azokat a kormányzat tulajdonában vagy használatában álló épületeket, ahol nappali melegedőket lehetne kialakítani.

Kontrát Károly szerint nemzeti összefogásra van szükség, ezért arra kért mindenkit, figyeljenek oda a környezetükben egyedül élő idősekre.

A belügyminiszter az országos rendőrfőkapitányt egyebek mellett arra utasította, hogy ellenőrizzék a hajléktalanok által lakott helyeket, a közterületeken szolgálatot teljesítő rendőrök keressék fel az általuk ismert, egyedül élőket is, hogy megbizonyosodjanak azok ellátottságáról, lovas rendőrökkel és szükség szerint motoros szánokkal folyamatosan legyenek jelen a tanyavilágban.

Pintér Sándor azt kérte az állampolgároktól, tegyenek bejelentést, ha távolabb élő hozzátartozójukkal, ismerősükkel váratlanul megszakad a kapcsolatuk, azok nem adnak életjelet magukról.

Hegedűs Zsuzsa szociológus, miniszterelnöki főtanácsadó pedig arra kért minden szervezetet, intézményt és egyházat, hogy nyissanak meg minden olyan szabad, fűthető helyiséget, ahol a rászorulók biztonságban lehetnek a hidegben.

A nagyvárosi polgármestereket, köztük Kósa Lajost (Fidesz), Debrecen vezetőjét arra kérte, mutassanak példát, hogyan lehet egy nagyvárosban biztosítani a szükséges ellátást, a fűthető helyiségeket és az orvosi ellátást, például templomokban, kórházakban, iskolákban, laktanyákban.

A főtanácsadó bejelentette, ha nem sikerül társadalmi megmozdulással elindítani a segítséget, akkor ő szerdán arra fogja kérni Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy rendeljen el rendkívüli, illetve „katasztrófahelyzetnek megfelelő készenléti állapotot”.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat szerdára több megyére citromsárga figyelmeztetést adott ki, mert a hőmérséklet mínusz 15 fok alá csökkenhet.

Az időkép.hu szerint kedd reggel a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Jósvafőn volt a leghidegebb, mínusz 16,9 fokot mértek.

(Index.hu)

Forrás: http://www.noltv.hu/video/4081.html

Ismét öltek a cigányvadászok: helyszíni közvetítés

Tegnapelőtt – a roma holokauszt emléknapján, az auschwitzi cigány láger kiirtásának 65. évfordulóján – éjjel negyed tizenkettő körül rokonoktól ment haza az egyik faluszéli cigány soron, a Bocskai utca negyedik házában lakó 45 éves – 13 éve özvegy – Marika 13 éves kislányával, becenevén* Ketrinnel együtt. Nem tudták, nem is sejtették, hogy akkor már a faluszéli bokros-füves területen rejtőzködnek a cigányvadászok (akik legalább ketten, de lehet, hogy hárman voltak).

Hogy mikor érkeztek a Kisléta melletti mezőre a levadászható ádozatot cserkésző gyilkosok, pontosan nem tudható. Valószínűleg jóval sötétedés után, de negyed 12 előtt, tehát kb. este 10 és 11 óra között. Marika és Ketrin hazaérkezésekor mindenesetre már a cigány sor mögötti sötét területen, a kertek mögött voltak.

A falu (és a cigány sor) mögött, egy tengeritábla előtt, a házaktól körülbelül 100-120 méterre egy jó minőségű, autóval könnyen járható mezőgazdasági földút  húzódik végig, amely könnyű menekülési utat is kínál egyrészt a Nyíregyháza-Nagykálló-Nyírbátori út, másrészt Nyírbogát (a 471-es út) felé. A cigányvadászok most is úgy választottak elkövetési helyet, ahogy eddig: nem kellett a településre behajtaniuk ahhoz, hogy megközelítsék a cigány telepet, és ahhoz sem, hogy észrevétlenül eltűnjenek.

Negyedórával Marika és Ketrin hazaérkezése után az egyik cigányvadász sörétes puskával belőtt a hátsó, kisebbik szoba ablakán, ahol Ketrin villanyt gyújtott, és életveszélyesen megsebesítette a kislányt. Mivel az ablakon viszonylag magasan – 2-2,5 méterre – található a lövésnyom, valószínű, hogy az udvaron lévő farakásra felállva követték el a gyilkossági kisérletet.

Elképzelhető, hogy nem ez a lövés sebesítette meg a kislányt, hanem egy második. Ugyanis a lövéssel szinte egyidőben először belőttek a bejárati ajtón, majd azt berúgták, és közvetlen közelről lelőtték az első, utcafronti nagyobbik szobában már ágyban fekvő Marikát, a kislány édesanyját is. Elképzelhető, hogy Ketrin is ekkor kapott életveszélyes sebeket – a tanúk ellentmondásosan három vagy négy lövéshangról beszélnek. (A rendőrség – a nyomozás érdekében – nem tájékoztat a részletekről.)

A Bocskai utca egyik közeli házában néhány roma fiatalember még ébren volt, beszélgettek, kártyáztak. Ők hallották a durranásokat, ki is néztek a bejárati ajtón, de mivel semmit nem láttak, napirendre tértek a dolog fölött. Azt gondolták, hogy – ahogy már máskor is előfordult – a polgármester rendez tüzijátékot valamilyen családi ünnep alkalmából, vagy petárdákkal szórakoznak a közeli utcákban.

Az áldozatokra tegnap, hétfőn reggel háromnegyed öt körül talált rá Marika két húga, akik munkába – dohánytörésre – indultak, és vitték volna – autóval – a nővérüket is.

Ketrin sokkot kapott, nem tudott érdemi információkat mondani a gyilkosokról. Azt mondta nagynénjeinek, hogy a szél becsapta az ablakot, és ő az összetört üvegszilánkoktól lett véres. (Több száz sörétet operáltak ki a testéből hétfőn délelőtt a nyíregyházi kórházban, állapota továbbra is életveszélyes; altatják.) Azt is mondta, hogy édesanyja, Marika – aki reggelig elvérzett – „elszédült”. Ketrin még most sem tudja, hogy az édesanyja meghalt.

A rendőrség (a Nemzeti Nyomozó Iroda) több órára lezárta a Bocskai utca egyik felét, csak kora délutánra  végeztek a nyombiztosítással, a helyszín átvizsgálásával.

A délelőtt folyamán újságírók, televíziós stábok és fotósok lepték el a cigány sort. A HírTV műholdas közvetítőkocsival jelent meg, és meglehetősen provokatívan kezdtek el „dolgozni”: az érintettek engedélye nélkül készítettek felvételeket az utcában lakókról, és igyekeztek úgy beállítani a dolgot, mintha valamilyen szerelemféltésből** elkövetett gyilkosságról volna szó.

Az utcákban élők sem nekik, sem másoknak nem engedték meg, hogy felvételt készítsenek róluk (attól féltek és félnek, hogy a gyilkos visszatér, és bosszút áll rajtuk). A HírTV tudósításában az is megjelent – talán azóta már levették, vagy le fogják venni a netről -, hogy „kapával támadtak rájuk”. Ez viszont egyértelműen hazugság. Sem kapával, sem mással nem támadtak rá senkire, viszont amikor a Hír TV-sek nem akarták abbahagyni, hogy engedély nélkül felvételeket készítsenek az ott élőkről, valóban volt egy kis kiabálás – végül a közvetítőkocsinak el kellett hagynia az utcát.

A roma vezetők közül Horváth Aladár és Kolompár Orbán jelent meg a cigány soron, de ott volt Horváth Aladár társaságában Iványi Gábor metodista lelkész is. A parlamenti pártok közül az SZDSZ ügyvivője és budapesti elnöke, Szabadai Viktor tájékozódott a helyszínen.

A szocialista polgármester, Pénzes Sándor (eredeti szakmáját tekintve kőműves, egyben a falu legnagyobb mezőgazdasági vállalkozója és munkaadója) kizártnak tartja (nem tudom, miért), hogy rasszista indítékú gyilkosság történt volna. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy Marika dolgos asszony volt, még sohasem kért segélyt az önkormányzattól, tehát az is kizárható, hogy valaha is „kamatos pénzért” fordult volna bárkihez.

A kislétai oláhcigányokról***  egyébként is elmondható, hogy többségük konszolidált körülmények között él, átlagos, de egészséges, fürdőszobás házakban laknak (én ugyan láttam két leromlott, régi vályogházat is, de ez valóban kivétel), és tavasztól őszig mindannyian dolgoznak a helyi, nagy kézimunkaigényes mezőgazdasági kultúrákban, a dohánytermelésben. Nagyon sokan főleg a polgármester földjein. A napszám reggel hattól délután kettőig 5000 forint – az asszonyok ilyenkor hazamennek ebédet főzni -, de akik – tipikusan a férfiak – estig dolgoznak, azok 8000 forintot is megkereshetnek.

Nem nyomorgó, és nem is analfabéta cigányokról van szó. Több fiatal érettségizett a romák közül, mások gimnáziumba járnak. Olyan fiatal is van a cigány lányok között, aki óvónőképző főiskolába iratkozott be.

Ebből az irányból jöttek a gyilkosok: http://www.noltv.hu/video/1713.html.

_________________________________________________________________________

* A településen cigány (romani) anyanyelvű oláhcigányok laknak, akik hagyományosan ún. cigány nevet is adnak a gyerekeiknek. A Ketrin – minden angolos hangzása ellenére – ilyen cigány név.

** Talán nem illik erről beszélni, de a rokonok elmondása szerint Marikának nem volt igazi udvarlója kb. másfél éve.  Az igaz, hogy volt férfi, aki pályázott a kezére, de én kizárt – és könnyen ellenőrizhető és cáfolható – dolognak tartom, hogy két vagy három féltékeny férfi sörétes puskával, szerelemféltésből ölte volna meg őt és sebesítette volna meg a lányát.

*** A település mintegy 1900 lakosának 38 %-a cigány (a népszámlálás csak 4%-ot jelez, hiszen az itt élők többségükben magyarnak tartják magukat), az iskolában kb. 50, az óvodában 60% a roma gyerekek aránya.

Forrás: http://erlauer4.nolblog.hu/archives/2009/08/04/Ismet_olt_a_ciganyvadasz_helyszini_kozvetites/

Levadászták Kóka Jenőt (53) Tiszalökön + itt a New York Times

Tiszalök-Újtelep.

Ezen az úton érkezett, és erre tűnt el a cigányra vadászó gyilkos.

Tegnap (Horváth Aladár társaságában) Tiszalökön voltam, ahol egy ismeretlen rasszista gyilkos tegnapelőtt este 10 óra előtt hidegvérrel levadászta az 53 éves Kóka Jenőt, aki Tiszalök-Újtelep – a helyi mintegy 50-70 házból álló cigány telep – utolsó házában lakott.

Kóka Jenő ezen a családi képen a bal oldalon látható. Szorgalmas, becsületes emberként ismerte mindenki. A közeli Tiszavasváriban, az Alkaloidában dolgozott gépkezelőként. Több, mint 30 éves munkaviszonya volt, ebből két évtizedet az Alkaloidában töltött. Szomszédai, hozzátartozói, a Roma Polgárjogi Mozgalom helyi képviselője szerint kizárható, hogy bárkivel haragban lett volna, mindenki tisztelte, nem volt uzsoratartozása (csak gépkocsi- és OTP-s személyi kölcsöne), házát rendben tartotta, kertjét művelte, nem volt iszákos. Egyszerűen levadászták, mert cigány volt, és rossz helyen, a település utolsó előtti házában lakott (közös udvarban az utolsó házban lakó nevelt lányával). A rasszista indítékon kívül minden egyéb – nyereségvágy, bosszú, hirtelen felindulás, szerelemféltés stb., stb. – kizárható.

Elterjedt, de meg nem erősített hírek szerint 9 mm-es lövedék érte közvetlenül a szívét, talán pisztolyból vagy vadászpuskából. A helyiek szerint a lövedék kimeneti helyén nagy darabot kiszakított a testéből (ami talán lefűrészelt végű lövedékre is utalhat). A szomszédok szerint egyetlen hatalmas dörrenés hallatszott (de a szomszéd kisfiú kettőről beszél). A töltény hüvelyét nem találták meg a rendőrök, és az is kérdéses, hogy maga a lövedék meglett-e. Mindenesetre a garázs kapujából a rendőrök kifűrészeltek egy részt, ahol a gellert kapott lövedék nyoma volt látható. (A lövés valószínűleg áthatolt a virágzó orgonabokron is.)

Ebből az irányból lőtt a gyilkos, az áldozat a középen lévő orgonabokor előtt állt. A bejárati lámpa csak őt világította meg. (Ismétlem: ez csak az irány; lehet, hogy a gyilkos egészen közelről, a kapu mellől lőtt.)

Itt halt meg Kóka Jenő

A virrasztás, a gyertyák égetése is itt zajlik (a Népszabadság fotója)

Ezt a felvételt nem tudtam egyenesbe állítani:
http://www.noltv.hu/video/1364.html

Tiszalök-Újtelep lakói megdöbbentek, félnek.

Reload: úgy tudom, hogy ma Magyarországra érkezett a New York Times újságírója, aki Tiszalök-Újtelepre is elmegy, hogy cikket írjon a magyarországi cigányellenességről.

Még néhány felvétel:

Forrás: http://erlauer2.nolblog.hu/archives/2009/04/24/Levadasztak_Koka_Jenot_53_Tiszalokon__itt_a_New_York_Times/

Hatályon kívül helyezte a Borsod Megyei Bíróság a rasszista támadással vádolt romák elleni ítéletet. Tizenegy embert ítélt el tavaly első fokon a Miskolci Bíróság, mert 2009 márciusában a borsodi megyeszékhelyen megtámadtak egy autót. A mostani ítélethirdetést bombariadó szakította meg.

Új eljárást kell lefolytatnia a Miskolci Bíróságnak a csoportosan elkövetett, közösség tagja elleni erőszak bűntettével elítélt tizenegy roma férfi ügyében. Az elsőfokú bíróság tavaly összesen több mint negyven év börtönre ítélte a vádlottakat, mert 2009. március 15-én csopotosan megtámadtak egy autót a miskolci Muszkás-oldalban. A boon.hu tudósítása szerint dorongokkal, vasrudakkal, baseballütőkkel ütötték a kocsit, s közben állítólag azzal biztatták egymást, hogy „büdös magyarok, üssétek őket!”

Az ügyészség tizenegy ember ellen emelt vádat, a bíróság pedig első fokon valamennyiüket elítélte. Az elsőrendű vádlottat 4 év 4 hónap börtönre, a másodrendűt 5 év 2 hónap börtönre ítélte a bíróság. A legsúlyosabb büntetést az ötödrendű vádlott kapta, őt többszörös visszaesőként hat év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

Az ügyész valamennyiük esetében súlyosbításért, míg a vádlottak és védőik enyhítésért, illetve felmentésért fellebbeztek. A Borsod megyei Bíróság csütörtökön hozott ítéletében hatályon kívül helyezte a döntést. Az ítélethirdetést azonban bombariadó szakította meg. A bíróság épületét mindenkinek el kellett hagynia, a rendőrség megkezdte az épület átvizsgálását.

Forrás: http://www.origo.hu/itthon/20110512-uj-eljaras-a-rasszista-tamadassal-vadolt-miskolci-romak-ugyeben.html

A vádlottak közül hatan két évet és tizenegy hónapot ültek. A szkinhed sértettek bújócskáznak a bírósággal. Bemutatták a halál a magyarokra feliratos botot.

Kapcsolódó cikkek:
Új eljárás lesz a rasszista támadással vádolt romák ügyében
J’accuse…
„Rá volt írva, hogy halál a magyarokra”
Kapcsolódó oldal: Párduc Mozgalom

Kihez integrálódnak a cigánytelepek lakói, ha a telepen végzik az integrációs munkát?

Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány javaslatai a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia (2011-2020) tervezethez

1) Biztosítani szükséges az összhangot az EU Roma Stratégiával, mert:

• Nem érhet célt a Nemzeti Roma Stratégia (NRS), ha a jogszabályi környezet ellentétes a célkitűzéseivel, vagyis a köznevelésre vonatkozó törvénytervezet és a közmunka szabályozása jelenlegi formájukban lehetetlenné teszik a romák oktatási és munkaerőpiaci integrációját, ezért ezeket módosítani szükséges.
• Az NRS a romákat tekintse célcsoportnak. A Járóka Lívia EP képviselő javaslatai alapján kidolgozott és 2011. áprilisában elfogadott Európai Roma Stratégiával összhangban minden tagországnak a saját nemzeti ROMA stratégiáját kell kidolgoznia. Ez lehet egy általános szegénységellenes stratégia része, de nem nélkülözheti a kifejezetten a romákat célzó szociálpolitikai intézkedéseket. Hazánkban rendelkezésre állnak megbízható szociológiai adatok a romák által sűrűn lakott kistérségekről, amelyek a tervezés kiindulópontjául kell, hogy szolgáljanak.
• Az EU Roma Stratégia által előírt cél az integráció, a befogadás. Ennek megfelelően az alapelvek meghatározásakor – Az integráció elve (3.3. pont) – az integrált oktatást úgy szükséges meghatározni, mint a roma gyerekek többségi intézményekben való nagyobb arányú befogadását. A jelenlegi szöveg, amely szerint az integráció az oktatásban csak akkor valósulhat meg, ha minden érintett egyetért, szembemegy az EU-s és magyar jogszabályokkal. Ellentétes az uniós és a magyar joggal az is, hogy arra rendezkedik be: a cigány iskolákban a feltételeket javítsa, azaz fenntartsa azokat. Ez vonatkozik a lakhatási integrációra is: nem a felszámolást, hanem a telepek, szegregátumok komfortosítását tűzik ki célul, a „saját lakókörnyezetben végzett integrációs munka” mellet.
• Az EU Roma Stratégia prioritásként jelöli a roma nőket célzó stratégiai elemeket. Ennek megfelelően a NRS általános megállapításait minden ágazatban ki kell egészíteni a többszörösen hátrányos helyzetű roma nőket célzó esélykiegyenlítő, megerősítő intézkedésekkel és forrásokkal nevesített programokkal.

2) Az NRS konkrét célokat és feladatokat fogalmazzon meg, ne csak a megjelölt prioritási területeken (munkaerő-piaci esélyek, gyermekszegénység, szocio-kulturális hátrányok, roma nők hátrányai, földrajzi hátrányok javítása), hanem az antidiszkrimináció, iskolai szegregáció területén is!

• Az NRS foglalkozzon a romák elleni rasszista támadásokkal és a diszkriminációval. Köteleződjön el a szélsőjobb erősödő akcióinak visszaszorítása mellett, és tervezzen intézkedéseket a romák biztonsága érdekében! Védjen meg minket, romákat a további gyilkosságoktól, félkatonai szervezetek megfélemlítő masírozásától!
• Intézkedjen az iskolai szegregáció és az indokolatlanul fogyatékossá minősített roma diákok nagy arányának csökkentése érdekében! Erre a kormány által készíttetett tanulmányok (pl. Zöld könyv) egyértelmű iránymutatást adnak.
• A pedagógiai munka ellenőrzése fontos, de nem elég. Intézkedjen a Közoktatási Törvény és az Egyenlő Bánásmód Törvény betartatása érdekében.
• Jöjjön létre átfogó szakmai felügyelet, amely ellenőrzi az esélyegyenlőségi szempontok érvényesülését, a normatíva felhasználását, a szakértői bizottságok és az intézményfenntartók munkáját is.
• A hatékony hátránykompenzáció és az iskolai lemorzsolódás csökkentése érdekében intézkedjen a korai gyermekkori fejlesztés, iskolán kívüli megsegítés, családokkal való munka (Biztos Kezdet, Tanoda programok, családi napközik) folytatása érdekében!
• Hozzon létre egy monitoring módszertant az etnikai alapú szegregáció, diszkrimináció vizsgálatára, szankcionálására és felszámolására!
• Hangolja össze az oktatási integráció és teljes deszegregáció prioritásával a gyermekvédelem, a gyermekjóléti szolgálatok tevékenységét.

3) Szükséges konkretizálni és körülhatárolhatóvá tenni a NRS-ban a következőket:

• Az NRS tervezetében nem különül el az EU-s, a hazai, és egyéb (pl. egyházi) források megjelölése, az egyes intézkedésekhez rendelten, ráadásul nem különül el a már évek óta futó programokra szánt pénz az új programokra szánt forrásoktól.
• Nem határozzák meg a megemlített érintettek szerepét: a civilek, a CKÖ-k, az ORÖ, a különböző bizottságok, az egyházak szintjén. Rendeljenek konkrét felelősöket az intézkedésekhez.
• A romákat képviselő civil szervezetek (nem csak CKÖ-k) bevonása az intézkedések végrehajtásában és monitorozásában sokkal szélesebb körű, és hatékonyabb kellene legyen.

4) A roma gyerekek minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzájutásának biztosítására a CFCF 2007-ben részletes ajánlásokat tett, a dokumentum letölthető a http://www.soros.org/initiatives/roma/articles_publications/publications/equal_20070329 oldalon (az ajánlások: 77-79. oldalon találhatók). Ezeket az ajánlásokat az NRS kontextusában is fenntartjuk.

Budapest, 2011. november 9.

Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány javaslatai a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia (2011-2020) tervezethez

1) Biztosítani szükséges az összhangot az EU Roma Stratégiával, mert:

• Nem  érhet célt a Nemzeti Roma Stratégia (NRS), ha a jogszabályi környezet ellentétes a célkitűzéseivel, vagyis a köznevelésre vonatkozó törvénytervezet és a közmunka szabályozása jelenlegi formájukban lehetetlenné teszik a romák oktatási és munkaerőpiaci integrációját, ezért ezeket módosítani szükséges.
• Az NRS a romákat tekintse célcsoportnak. A Járóka Lívia EP képviselő javaslatai alapján kidolgozott és 2011. áprilisában elfogadott Európai Roma Stratégiával összhangban minden tagországnak a saját nemzeti ROMA stratégiáját kell kidolgoznia. Ez lehet egy általános szegénységellenes stratégia része, de nem nélkülözheti a kifejezetten a romákat célzó szociálpolitikai intézkedéseket. Hazánkban rendelkezésre állnak megbízható szociológiai adatok a romák által sűrűn lakott kistérségekről, amelyek a tervezés kiindulópontjául kell, hogy szolgáljanak.
• Az EU Roma Stratégia által előírt cél az integráció, a befogadás. Ennek megfelelően az alapelvek meghatározásakor – Az integráció elve (3.3. pont) – az integrált oktatást úgy szükséges meghatározni, mint a roma gyerekek többségi intézményekben való nagyobb arányú befogadását. A jelenlegi szöveg, amely szerint az integráció az oktatásban csak akkor valósulhat meg, ha minden érintett egyetért, szembemegy az EU-s és magyar  jogszabályokkal. Ellentétes az uniós és a magyar joggal az is, hogy arra rendezkedik be: a cigány iskolákban a feltételeket javítsa, azaz fenntartsa azokat. Ez vonatkozik a lakhatási integrációra is: nem a felszámolást, hanem a telepek, szegregátumok komfortosítását tűzik ki célul, a „saját lakókörnyezetben végzett integrációs munka” mellet.
• Az EU Roma Stratégia  prioritásként jelöli a roma nőket célzó stratégiai elemeket.  Ennek megfelelően a NRS  általános megállapításait minden ágazatban ki kell egészíteni a többszörösen hátrányos helyzetű roma nőket célzó esélykiegyenlítő, megerősítő intézkedésekkel és forrásokkal nevesített programokkal.

2) Az NRS konkrét célokat és feladatokat fogalmazzon meg, ne csak a megjelölt prioritási területeken (munkaerő-piaci esélyek, gyermekszegénység, szocio-kulturális hátrányok, roma nők hátrányai, földrajzi hátrányok javítása), hanem az antidiszkrimináció, iskolai szegregáció területén is!

• Az NRS foglalkozzon a romák elleni rasszista támadásokkal és a diszkriminációval. Köteleződjön el a szélsőjobb erősödő akcióinak visszaszorítása mellett, és tervezzen intézkedéseket a romák biztonsága érdekében! Védjen meg minket, romákat a további gyilkosságoktól, félkatonai szervezetek megfélemlítő masírozásától!
• Intézkedjen az iskolai szegregáció és az indokolatlanul fogyatékossá minősített roma diákok nagy arányának csökkentése érdekében! Erre a kormány által készíttetett tanulmányok (pl. Zöld könyv) egyértelmű iránymutatást adnak.
• A pedagógiai munka ellenőrzése fontos, de nem elég. Intézkedjen a Közoktatási Törvény és az Egyenlő Bánásmód Törvény betartatása érdekében.
• Jöjjön létre átfogó szakmai felügyelet, amely ellenőrzi az esélyegyenlőségi szempontok érvényesülését, a normatíva felhasználását, a szakértői bizottságok és az intézményfenntartók munkáját is.
• A hatékony hátránykompenzáció és az iskolai lemorzsolódás csökkentése érdekében intézkedjen a korai gyermekkori fejlesztés, iskolán kívüli megsegítés, családokkal való munka (Biztos Kezdet, Tanoda programok, családi napközik) folytatása érdekében!
• Hozzon létre egy monitoring módszertant az etnikai alapú szegregáció, diszkrimináció vizsgálatára, szankcionálására és felszámolására!
• Hangolja össze az oktatási integráció és teljes deszegregáció prioritásával  a gyermekvédelem, a gyermekjóléti szolgálatok tevékenységét.

3) Szükséges konkretizálni és körülhatárolhatóvá tenni a NRS-ban a következőket:

• Az NRS tervezetében nem különül el az EU-s, a hazai, és egyéb (pl. egyházi) források megjelölése, az egyes intézkedésekhez rendelten, ráadásul nem különül el a már évek óta futó programokra szánt pénz az új programokra szánt forrásoktól.
• Nem határozzák meg a megemlített érintettek szerepét: a civilek, a CKÖ-k, az ORÖ, a különböző bizottságok, az egyházak szintjén. Rendeljenek konkrét felelősöket az intézkedésekhez.
• A romákat képviselő civil szervezetek (nem csak CKÖ-k) bevonása az intézkedések végrehajtásában és monitorozásában sokkal szélesebb körű, és hatékonyabb kellene legyen.

4) A roma gyerekek minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzájutásának biztosítására a CFCF 2007-ben részletes ajánlásokat tett, a dokumentum letölthető a http://www.soros.org/initiatives/roma/articles_publications/publications/equal_20070329 oldalon (az ajánlások: 77-79. oldalon találhatók). Ezeket az ajánlásokat az NRS kontextusában is fenntartjuk.

Budapest, 2011. november 9.

Forrás: http://index.hu/belfold/2011/10/29/tudja-e_hogy_a_buddhistakat_nem_temeti_el_a_pap/

Nyomoz a rendőrség Sajókazán, mert egy feljelentés szerint nem a romák töltötték ki a népszámlálási kérdőívet: ez magyarázza, hogy a semmiből tíz év alatt 300 buddhista lett a faluban. A romák állítják, nem történt csalás, a buddhista közösséghez tartoznak. A polgármester fenyegetni kezdte őket.

„Magamtól azt mondtam volna, hogy katolikus vagyok, de nem ez volt a kérdés, amit felolvastak. Hanem hogy milyen közösséghez tartozom. Nekünk a buddhisták segítettek mindenben, senkitől ennyi segítséget nem kaptunk még, hát azt mondtam, hogy a buddhistákhoz”.

Nem fogják őket megkeresztelni

Matisz Katalin a sajókazai Petőfi-telep szélén lakik kis vályogházában, az unokájával. A középkorú, csupa mosoly asszony alig 29 ezer forintból él, és néha kertészkedik a polgármesternél is, akit igazi úriembernek tart.

Ezért is érezte magát furcsa helyzetben pár napja, amikor Stefán László polgármester megkérdezte tőle, tudja-e, hogy a buddhistákat nem temeti el a pap. Ezt az Index tapasztalatai szerint másoktól is megkérdezte, ahogy azt is, tisztában vannak-e vele: a buddhisták gyerekeit nem fogják megkeresztelni.

A romák furcsállták a dolgot, bár nem értették pontosan, hogy mi a baj. Pár nappal később a Hír TV stábja riportozott a faluban. A Petőfi-telepiek nekik is elmondták, hogy katolikusok, de a buddhisták annyi mindenben segítettek nekik, például a Sajó nagy árvize után a tetők megjavításában, hogy a közösséghez tartozónak érzik magukat.

A tévések látogatásának apropója egy rendőrségi feljelentés volt, mely szerint az online kérdőíveket nem a címzett romák töltötték ki, hanem helyettük a buddhisták. Így fordulhatott elő – miként azt a riportban Tóth Ábel jegyző a Központi Statisztikai Hivatal adataira hivatkozva közli – hogy a faluban 300-an mondták magukat buddhistának.

Sajókazán két adatkezelési probléma van tehát. Az egyik kérdés az, hogy szabályosan folyt-e a buddhista közösségi házban az online kérdőívek kitöltése. Az események főszereplője Benő, azaz Lázi István János, a falu cigány önkormányzatának (ckö) elnöke volt, aki maga is buddhista, és egy ideig a számlálóbiztosokat ellenőrző felülvizsgálóként is dolgozott.

Sorban állt sok buddhista?

A KSH által is preferált online kitöltésre a népszámlálás civil kampányának aktivistái hívták fel a romák figyelmét még szeptemberben, az információs anyagok szórásakor – mondja Lázi. Október első napjában aztán a telepiek ott sorakoztak a közösségi ház előtt a borítékjaikkal.

Lázi elismeri, hogy a közösségi házba bárki bemehetett és mindenkinek segítettek, aki kérte, de tagadja, hogy bárki helyett ők töltötték volna ki az online kérdőíveket. A problémát az okozta, hogy számítógépek négy helyiségben vannak, nyomtatni azonban csak az egyikben lehet: aki nem oda került, annak, miután véglegesítették a kitöltést, elkérték a borítékját, aztán amikor kinyomtatták a visszaigazoló számsort, a borítékban kivitték a lakásához.

A ckö-elnök szerint ezért láthatott népszámlálási borítékokat a közösségi házban a gyanakodó számlálóbiztos, aki nem értette, miért mondják azt sokan a telepen, hogy a borítékjaik a buddhistáknál vannak.

Az Index által megkérdezett sajókazaiak között volt olyan, aki maga is használja az internetet: a közeli bányászlakótelepen, mai nevén Sólyom-telepen lakó, vegyes házasságban élő Vojnárovics Éva miközben válaszolt, nézte is, hogy a segítő jó helyre teszi-e az ikszet.

Nem az volt a kérdés, hogy mi a vallásom

Ő, és az összes többi forrás, köztük írástudatlanok is határozottan állították, semmiféle nyomás nem érte őket, hogy milyen közösséghez tartozónak mondják magukat. „Ha az áll a papíron, hogy mi a vallása, azt mondták volna hogy katolikus. De nem ez volt a kérdés, hanem hogy mely vallási közösséghez tartozik” – hívja fel a figyelmet a ckö-elnök is.

Szerinte a romák közül azért mondták sokan, hogy buddhisták, mert „itt százszor jobbak a lehetőségeik, sokkal szívesebben vannak fogadva, mint az önkormányzatban. 2008 óta van asszonygyűlés, ők jól tudják, hogy a Dzsaj Bhím (a közösség neve) alá tartoznak.

A népszámlálási kérdőív online kitöltésekor az állampolgárok csak kezdeti segítséget kaphatnak – mondja Virágh Eszter, a népszámlálás szóvivője a KSH-nál. – Megmutathatják nekik, hogy működik a rendszer, hol kell belépni, de utána már senki nem ülhet mellettük. Hacsak – teszi hozzá – ők maguk kifejezetten nem kérik azt.

Vagyis az online kitöltéshez nyújtott segítség, ha minden esetben valóban így történt, még rendben lett volna. A nagyobbik gond az, hogy Lázi az online kitöltések során segítőként maga is közreműködött, holott neki a számlálóbiztosok ellenőrzése lett volna a dolga. „A feljelentés alapján a felülvizsgáló felrúgni látszott a szabályokat” – mondja a szóvivő; Lázi felülvizsgálói szerződését a KSH azonnal megszüntette.

A legrosszabb forgatókönyv

A másik adatkezelési kérdés az, hogy honnan lehet bármiféle információja a jegyzőnek, polgármesternek a friss népszámlálási adatokról. A szenzitív adatokra (ilyen a vallási hovatartozás is) vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban sokan pontosan attól tartottak, hogy illetéktelen kezekbe kerülve azok a válaszadók ellen fordíthatók: ha a helyi közhatalom azt az állampolgárok megfélemlítésére használja, a legrosszabb forgatókönyv igazolódik be.

Az Index a KSH-tól megtudta, hogy a népszámlálást lebonyolító hivataltól a Kazincbarcikai Rendőrkapitányság kérte ki az online összeírás vallási hovatartozásról szóló adatait (a papíralapú kérdőívek feldolgozása még meg sem kezdődött), a feljelentésre hivatkozva. A KSH október közepén küldte el a 2001-es cenzus felekezeti arányait és a 2011-es népszámlálás előzetes, összesített (nem név szerinti) adatait, de a sajókazai jegyzőnek semmilyen információt nem adtak.

Ezt látszik alátámasztani az is, hogy bár a jegyző a Hír TV-nek a KSH adatszolgáltatására hivatkozott, nem állította, hogy közvetlenül a KSH-tól kapta az adatokat. Ha a rendőrségtől súgott neki valaki, az ugyanúgy felveti a jogosulatlan adatkezelés problémáját.

Ami érthető és ami védhetetlen

Lázi szerint érthető, hogy Tóth Ábel aggódik, hiszen jegyzőként ő a felelős a népszámlálás törvényes lebonyolításáért. Azt viszont védhetetlennek tartja, hogy Stefán polgármester honnan tudhat bármit a romák különleges adatairól, és miért próbálja őket megfélemlíteni. Érdekes ellentmondásnak látszik ugyanakkor, hogy ha a falu elöljárói szerint nem a romák töltötték ki a kérdőívet, miért kérik rajtuk számon a tartalmát.

Stefán László polgármester nem kívánt az Indexnek nyilatkozni, Tóth Ábelt pedig az általa megadott időpontban nem értük el a községházán, és az sms-ünkre sem válaszolt.

Nem tetszik a roma összefogás

A buddhista közösség elnöke, Orsós János az események miatt összehívott csütörtöki rendkívüli asszonygyűlésen elmondta, hogy szerinte a népszámlálási visszaélés vádja mögött a romák és a Dzsaj Bhím elleni hecckampány áll. Úgy véli, a falu vezetőinek nem teszik, hogy gimnáziumot és közösségi házat alapítottak, illetve hogy erősödik a kazai romák közösségi tudata, összetartása.

Az asszonygyűlésen hamar kiderült, milyen konfliktusok húzódnak a háttérben. A község önkormányzata márciusban úgy döntött, hogy csak akkor engedi a lakcímbejelentést, ha az egy főre eső lakótér eléri a tíz négyzetmétert. A képviselők szerint egy-egy lakásba 10-20-an is bejelentkeznek, pedig nem is laknak ott.

Aki nincs bent a helyi lakcímnyilvántartásban, annak nem jár a segély, és a politikai jogait sem gyakorolhatja: nem választhat és nem választható. Így járt az ózdi Váradi Julianna is, aki hat éve él Sajókazán, azóta nem engedik bejelentkezni (vagyis az idei rendelet régi rutint szentesít). Az Indexnek megmutatta kordokumentumnak is beillő lakcímkártyáját, melyen sajókazai, lakcím nélküli lakosként szerepel.

A falu szara

A megyei kormányhivatal a rendeletet törvénysértőnek találta, ezért a visszavonására szólította fel a képviselőtestületet, ám ők egy új határozattal nemrég megerősítették a rendeletet.A bejelentkezések ügye valószínűleg a bíróságon dől majd el, de ez nem segít a segély nélkül maradt családokon.

Az önkormányzat lakcímeljárásáról október 26-án jelent meg egy cikk a Népszabadságban, a Hír TV-t Orsósék szerint bosszúból hívhatta le még aznap valaki. A Dzsaj Bhím a napokban házszámokat készíttet a Petőfi-telepieknek, mert az ott lakók szinte mind úgy tudják, hogy a Petőfi utca 38-as szám alatt laknak.

A romák másik sérelme a küszöbön álló csatornaberuházás. Az egymilliárdos csatornahálózat-építésből a publikus tervek szerint kimarad a két romatelep, miközben a szennyvíztisztító a Sajó-parti Petőfi-telep mellé kerülne. „Csatornát nem kapunk, mert még a víz sincs bevezetve, de a falu szara itt folyik majd át. Aztán ha jön az árvíz, járhatunk majd benne bokáig”.

Heves Megyei Bíróság
Eger
Tisztelt Megyei Bíróság!

A dr. Farkas Lilla ügyvéd (székhelye: 1093 Budapest, Lónyay utca 34. III/21.) által képviselt Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány – képviseli Mohácsi Erzsébet kuratóriumi elnök, székhelye: 1093 Budapest, Lónyay utca 34. III/21. – felperes

• a  Gyöngyöspata Község Önkormányzata (3035 Gyöngyöspata, Fő út 65.) I.r. alperes
• és a Nekcsei Demeter Általános Iskola és Napközi Otthon (3035 Gyöngyöspata, Fő utca 49-51.) II.r. alperes ellen

a Ptk. 76-84. §-aiba, valamint az Ebktv. 8. §  b, c, e, és g, pontjaiba, 9. §, 10. § (2) és a 27. § bekezdésébe ütköző közvetlen és közvetett etnikai és fogyatékosság (sajátos nevelési igény) alapú diszkrimináció, valamint etnikai alapú jogellenes elkülönítés iránt egyenlő bánásmód követelményének megsértése és jár. iránt indítandó perben az alábbiakat adjuk elő.

I. A kérelem

Kérjük a t. Megyei Bíróságot,

1. állapítsa meg, hogy az I.r. alperes fenntartásában működő II.r. alperesi iskolában a cigány gyerekeket a nem cigányoktól a 2004. január 27-ét követő időszakban a jogsértő osztálybesorolással és az osztályok térbeni elhelyezésével osztályszinten és az eltérő emeleti elhelyezésnek köszönhetően fizikai térben jogellenesen elkülönítik – ide értve az iskolai ünnepségeken és az ebédeltetésen való részvételt is;
2. állapítsa meg, hogy az alperesek az így elkülönített cigány gyerekeknek alacsonyabb színvonalú oktatást biztosítanak, mint az egyes évfolyamokon lévő párhuzamos nem roma összetételű osztályokban tanuló gyerekeknek – ide értve az oktatás tartalmi elemeit és az úszásoktatást is;
3. állapítsa meg, hogy az SNI tanulók oktatása során a jogszabályban biztosítottnál többszörös osztályösszevonás következtében az alperesek az SNI tanulókat közvetlenül, míg az itt tanuló cigány gyerekeket közvetetten különböztetik meg
4. állapítsa meg, hogy a cigány gyerekeket etnikai származásuk alapján közvetetten diszkriminálják azzal, hogy a napközibe csak olyan gyerekeket vesznek fel, akiknek mindkét szülője dolgozik
5. kötelezze az alpereseket a jogsértés abbahagyására
6. kötelezze az alpereseket, hogy a jogsértő helyzetet az alábbi deszegregációs terv végrehajtásával szüntessék meg az ott meghatározott határidők betartásával

Az egyezségkötés feltétele

A felperes nyitott az egyezség megkötése iránt. Egyezséget abban az esetben áll módunkban kötni, amennyiben az eljárás alá vontak szükség szerint kiegészítik a keresetben leírt deszegregációs tervet, és az osztályba sorolást az egyezség megkötését követő tanévtől, az egyéb intézkedéseket pedig haladéktalanul végrehajtják.

II. Tényállás

A felperes Alapítvány 2010. januárjában az ún. Heves megyei félrediagnosztizálás miatt folyó eljárást megelőzően a településen végzett tényfeltárása során megállapította, hogy a II.r. alperesi iskolában vannak roma illetve nem roma osztályok. Emellett létezik roma tanulókból álló kisegítő osztály is. Az Alapítvány munkatársainak személyes tapasztalata az volt, hogy a 2010/2011-es tanévben induló két első osztályból az egyikben kizárólag romák, a másikban kizárólag nem romák voltak. Ezzel kapcsolatban a roma szülők tiltakozásuknak adtak hangot, de konkrét lépéseket nem tettek, mert az Önkormányzat részéről nyomást gyakoroltak rájuk, kilátásba helyezve a segélyek illetve egyéb juttatások megvonását. Az iskolai helyzetről a Gyöngyöspatai cigány kisebbségi önkormányzat (CKÖ) elnöke 2010-ben azt nyilatkozta, hogy cigányellenes hangulat van az iskolában: ha egy cigány gyerek bajt csinál, őt sokkal jobban megbüntetik, mint azt, aki nem cigány.

Gyöngyöspatán a Magyar Gárda és a Véderő nevű szervezetek 2011 tavasza óta zaklatják a cigány telep lakóit. A zaklatás ellen fellépő Társaság a Szabadságjogokért munkatársainak panaszkodtak a helyi cigány közösség tagjai az iskolai szegregáció miatt. A TASZ a panaszt a felpereshez továbbította. A szélsőjobboldali szervezetek tevékenységét a Nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak országgyűlési biztosa is kivizsgálta, mely vizsgálat során feltárta a II.r. alperesi iskolában folyó jogellenes elkülönítést is.

Figyelemre méltó, hogy miközben az iskolában szegregálják a cigány gyerekeket, az óvodában az integrált pedagógiai rendszer (IPR) szerint nevelik-oktatják őket a többségi gyerekekkel együtt. Itt az óvodavezető helyettes felperesnek adott tájékoztatása szerint gondot fordítanak olyan szocializációs elemekre is, mint a folyóvizes WC használatának és a rendszeres kézmosásnak a begyakorlása.

A perbeli iskola a 2011/2012. tanévben az ombudsmani ajánlások közül csupán egyet vett figyelembe: valóban megszűnt az 1-4. összevont SNI osztály. A felperes szeptemberi látogatása során tapasztalta, hogy kialakítottak egy 2-3. és egy 3-4. összevont c, SNI osztályt, ahelyett, hogy a meglévő emeleti többségi etnikumú osztályokba integrálták volna be az osztályonként 3-3 gyereket. Az iskola a 2011/2012. tanévben évfolyamonként kettő, cigány és többségi, kb. 10-16 fős osztályokkal működik. Noha implicit célja ez, az osztályok közötti etnikai alapú szegregáció a többségi etnikumú gyerekek elvándorlását nem csökkentette. Az etnikai szegregáció tehát hosszabb távon nem tudja betölteni a többségi gyerekek megtartásának funkcióját, ezért nem csupán jogellenes, hanem értelmetlen is. A többségi gyerekek elvándorlása nőtt az előző évekhez képest. Általánosan megfogalmazott problémák, amelyeket minden, a felperes által felkeresett roma szülő, gyerek kifogásolt:

-        a cigányosztályok nem járnak úszni.

-        Az oktatás minősége összehasonlíthatatlanul rosszabb a c osztályokban.

-        Továbbtanulás csak a Kolpingban (SNI szakiskola, Gyöngyös) vagy a József Attilában, ahol tanulnának rendes szakmát, de nem jutnak el a 2. osztályig sem.

-        Az ingyen ebéd csak alsóban jár.

-        Napközibe csak az járhat, akinek mindkét szülője dolgozik.

-        Közös programok nincsenek az osztályok között, ünnepségeken a romák nem kapnak szerepet, legfeljebb részt vehetnek.

-        Ebédeltetés külön van a cigány osztályoknak.

1. Elkülönítő osztályba sorolás

A II.r. alperes Nekcsei Demeter Általános Iskola és Napközi Otthon alapító okirata szerint 2002 óta fogyatékos, majd 2003 óta sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekeket is oktat. Napközi otthonos és tanulószobai ellátást biztosít, ide értve az SNI gyerekeket is (elérhető: www.kir.hu). Az iskola az I.r. alperes fenntartásában működik.

2011. áprilisában a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa Jelentést tett közzé a 2011 márciusában történt gyöngyöspatai események és a hasonló jelenségek veszélyeiről, mely dokumentum adatai alátámasztják az Alapítvány 2010-es tapasztalatait. A Jelentés szerint az iskolában a cigány gyerekek elkülönítése, a szegregáció több megközelítésben is felmerült. Az egyik az elkülönítő jellegű osztályba sorolás, a másik a roma illetve nem roma gyermekek fizikai-térbeli elkülönítése, és a harmadik a roma gyermekeknek az iskola által nyújtott szolgáltatásból, így pl. a napköziből történő kizárása.

A Jelentés szerint az osztályba sorolás tekintetében az igazgató beismerte, hogy 2007-ben az Oktatási Hivatal arra hívta fel az iskola figyelmét: a képességek szerinti osztályba sorolási gyakorlat nem jogszerű, ehelyett bármilyen ad hoc jellegű módszer alkalmazható. Azóta – az igazgató elmondása szerint – a beiratkozási sorrend véletlenszerűsége határozza meg azt, hogy egy adott gyermek melyik osztályba kerül: a korábban beíratott gyermekek az a) osztályba kerülnek, a többiek a b)-be.

A pedagógiai program 1.5.1. c) pontja (az 1.5.3. és az 1.5.7. ponttal összhangban) ugyanakkor a tanulók egyéni fejlettségéhez, képességeihez igazodó munka szervezeti formájaként fogalmazza meg a kis létszámú [azaz a b)] osztályok szervezését:. Az első évfolyamon a szociálisan hátrányos helyzetű, beilleszkedési, magatartási, tanulmányi problémákkal küzdő tanulók részére kis létszámú első osztályt szervez az iskola a Heves Megyei Szakszolgálati Központ szakvéleménye alapján.”

Az osztályba sorolás elvi szempontjait a Jelentésben egy súlyozott szempontrendszer szerint ütköztették annak kimutatása érdekében, hogy a besorolás formális rendszere a cigány gyermekek elkülönítésének az elfedését szolgálja-e a valóságban.  Cigánynak azt tekintették, aki – a súlyozási besorolás alapján – kettő-négy szempontnak is megfeleltethető. A súlyozás során két tényező tekinthető elsődlegesnek: a tanuló és az édesanya vezetékneve. A vizsgálatot végző Cigány” névként értelmezte azokat a neveket, amelyeket a települési cigány kisebbségi önkormányzat tagjai a helyi cigány lakosságra jellemezőként, tipikusként megjelöltek. A súlyozás során másodlagos súlyt kapott – a nagyfokú egybeesés alapján – a tanuló halmozottan hátrányos helyzete. A vizsgálatot végző tapasztalatai szerint a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság és a szülők alacsony – legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamát jelentő – iskolai végzettsége együttes feltételként fennállása a cigány társadalmi rétegre sokkal inkább jellemző, mint a magyar társadalom más szegmensére, így a cigányok kimutatásának többnyire helytálló mutatójaként használható.

Harmadlagosan a tanuló lakcímét vették figyelembe A  CKÖ szerint „cigány utcák”: Bem, Arany, Hegyalja, Sövény. (Sok cigány ember lakik a Klapka utcában is.) Negyedleges súlyozási szempont a hátrányos helyzet volt, de ugyanilyen súlyt kapott a keresztnév is. Az előbbi a hazai cigányság jellemző szociális viszonyai, utóbbi a sajátos cigány névadási szokások miatt. (Ombudsmani jelentés 2011. 26. oldal)

A súlyozott komplex szempontrendszer alkalmazása mellett a helyszíni vizsgálat során a vizsgálatot végző szakemberek bőrszínre, megjelenésre alapozott feltételezését is figyelembe vették. Az alábbi táblázat tartalmazza az egyes osztályok fenti szempontok szerinti összetételét.

A táblázat elemzése alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a párhuzamos osztályok között a cigány gyerekek számaránya vonatkozásában nemcsak szignifikáns különbség mutatható ki, hanem az 1.b-4.b, a 2.b, a 3.b, az 5. b, a 6.b-7.b, illetve az 5-8. c osztályok kifejezetten „cigány osztályok”. Az iskola tanulóinak közel 48%-a cigány származású. A 69 cigány tanuló kétharmadát a b) osztályokba koncentrálták, így az a) osztályokban a számarányuk jelentősen alacsonyabb (átlagosan 23%). E rendszer semmiképpen sem magyarázható a véletlenszerűséggel. (Ombudsmani jelentés 2011. 27. oldal)

A véletlenszerűség cáfolata

Az Ombudsmani jelentés szerint „a  véletlenszerűséget érdemben cáfolja, hogy:

1. az a) és b) osztályok eltérő létszámúak: az a) osztályokba jóval több tanuló jár, mint a

b) osztályokba, amelyek kifejezetten kis létszámúaknak számítanak, (e fogalmat az

intézmény pedagógiai programja használja is),

2. az igazgató maga is jelezte, hogy a b) osztályokban nagyrészt hátrányos helyzetű, roma gyermekek tanulnak,

3. az a) és b) osztályok között – az igazgató elmondása szerint – tanítási módszertan és a

tananyag szempontjából is van különbség, hiszen a b) osztályokban nagyobb hangsúlyt fektetnek a kötelező tantárgyi minimumra és kevesebbet a plusz tananyagra míg az a) osztályok már első osztálytól tehetséggondozó feladatot is ellátnak.

2. Napközis ellátásból és úszásoktatásból való kizárás

A felperes Alapítvány 2011. szeptemberében tett látogatása során a gyöngyöspatai roma szülők és gyerekek megerősítették, hogy a II.r. alperes kizárólag azoknak a gyerekeknek biztosít napközis ellátást, akiknek mindkét szülője dolgozik. Ennek következtében csupán 3-4 cigány napközis gyerek található az iskolában. A szülők és gyerekek egyhangúlag panaszolták azt is, hogy a cigány tanulóknak nem biztosítják az úszásoktatáson való részvételt.

3. Sajátos nevelési igényű (fogyatékkal élő) gyermekek elkülönítése

A szociálisan hátrányos helyzet, illetve a BTMN (beilleszkedési, tanulási, magatartászavar) státusz alapján való (elkülönített) osztályba sorolás sem hozható fel az etnikai származás szerinti szegregáció alóli kimentésként, mert az osztályba sorolásért felelős igazgató a pedagógiai program e szabályára nem  hivatkozott, kizárólag a beiratkozási sorrend alapján kialakuló véletlenszerűséget említette. Az ombudsmani vizsgálat emellett megállapította, hogy „a b) osztályokban a halmozottan hátrányos helyzetű, illetve BTMN minősítésű gyermekek osztálylétszámhoz viszonyított számaránya jelentősen magasabb, mint az a) osztályokban, de az a) osztályokban is vannak BTMN minősítésű, illetve hátrányos helyzetű gyermekek, így az ilyen szempontú – elvben „származásra tekintet nélküli” – osztályba sorolásra hivatkozás sem elfogadható.

A szociálisan hátrányos helyzetű, illetve a BTMN státuszú gyermekek elkülönítésének nincsenek szakmai (pedagógiai, pszichológiai) indokai, így – ha ez lett volna is az elkülönítés alapja – sértené a gyermek mindenek felett álló érdekét. Az ombudsmani hivatal munkatársa által megvizsgált nevelési tanácsadó, illetve szakértői és rehabilitációs bizottság által kiállított szakvélemények az elsős gyermekek vonatkozásában egyébként is csak fejlesztési (pl. diszlexia prevenciós) feladatokat határoznak meg, a szegregált nevelésük szükségességére utalást nem tesznek. (Ombudsmani jelentés 28. oldal)

A gyógypedagógiai [5-8. c] osztályba sorolás vizsgálata során megállapításra került, hogy a szakértői és a rehabilitációs bizottság az érintett 10-ből 4 gyermek esetében integrált nevelést javasolt, miközben ők is az elkülönített gyógypedagógiai összevont osztályban tanulnak. Az igazgató, illetve a helyettese elmondták, hogy megítélésük szerint ezek a szakvélemények csak javaslatok, nem kötelező érvényű dokumentumok.

4. Térbeli elkülönítés

A térbeli elkülönítés kapcsán a Jelentés tartalmazza a következő adatokat. Az iskola háromszintű: tetőtér, 1. emelet és földszint.  Az ombudsmani helyszíni vizsgálat során megállapították, hogy  a tetőtérben található osztályok: 1.a, 2.a, 3.a, 4.a; első emelet: 5.a, 6. a, 7.a, 8.a, 2.b. A földszinten található osztályok: 1.b-4.b, 3.b, 6.b-7.b, 5-6-7-8 c.

A jól látható elkülönítést az igazgató azzal magyarázta, hogy a földszinten tanuló gyermekeknek több mozgásra van szükségük, így akár óra közben is kimehetnek szaladgálni az udvarra, illetve a szegregáció cáfolataként adta elő, hogy a napközi, ahová alig járnak roma gyerekek, szintén a földszinten található.

A ombudsmani  vizsgálat ezzel szemben megállapította, hogy a „cigány osztályokat” térben is egymáshoz közel, a többitől távol, tudatosan helyezték el. Az egyetlen kivételt ez alól a 2. b osztály jelenti, amely azonban parányi kis teremben van elhelyezve, s az osztály létszáma mindössze hat fő.

A térbeli elkülönítéshez tartozik még a szülők és gyermekek által 2011. szeptemberében panaszolt elkülönítés az ebédeltetés során, valamint a cigány gyerekek ünnepségeken való érdemi részvételből való kizárása.

III. Kérelmünk jogszabályi alapja
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kot.) 4/A §, 37-77, 85. § és 102. §, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-a. Kiemeljük, hogy a Kot. 66. § (10) bekezdése értelmében az iskolába felvett tanulók osztályba vagy csoportba való beosztásáról – a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével – az igazgató dönt. Az osztályok, csoportok szervezésének szabályait e törvény 3. számú melléklete határozza meg.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § b, c, és e, pontjai, 9. §, 10. § (2) bekezdés, 4. § b, pontja, 16. §, 19. §, 20. § és 27. §

IV. A bizonyítási kötelezettség megosztottsága

Az Ebktv. 19. §-a kategorikusan fogalmaz. A sérelmet szenvedett félnek, illetve az érdekében fellépő közérdekű igényérvényesítőnek csupán a rendelkezésben meghatározott két tényt kell valószínűsítenie. A kimentési bizonyítás célja az, hogy kizárja a védett tulajdonság és a hátrány közötti ok-okozati összefüggés meglétét. Az okozati összefüggést az alperes azzal tudja kizárni, hogy bizonyítja: megtartotta, vagy a perbeli jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. Az oktatási ágazatra specifikus kimentési okok határozzák meg, hogy mikor nem kötelesek az eljárás alá vontak az egyenlő bánásmód követelményét megtartani az oktatás területén.

A felperesnek tehát azt kell valószínűsítenie, hogy az iskolában osztály és emeleti szinten cigány és többségi gyerekek tanulnak fizikailag szeparáltan. A szegregáció törvényi definíciója nem tartalmazza a hátrány elemét, mert a szegregáció közismerten, önmagában hátrányos. Jelen ügyben tehát a szegregáción túl áll fenn hátrány a tényállásban leírtak szerint az iskola által nyújtott szolgáltatások biztosítása és igénybevétele tekintetében.

Álláspontunk szerint tehát amennyiben valószínűsíteni tudjuk, hogy az iskolaépületen belül osztály szinten és fizikai térben is elkülönítik a cigány gyerekeket a nem cigányoktól, az Ebktv. 19. §-a alapján az eljárás alá vontaknak kell bizonyítani, hogy az Ebktv. által az oktatás és képzés területére megengedett kimentési okok állnak fenn, illetve hogy valójában nincs szegregáció. A kimentési bizonyítás tehát valójában a kimentési okok fennállásának pozitív bizonyítását jelentheti.

A kimentési bizonyítás csak akkor vezethet eredményre, ha az eljárás alá vontak sikeresen bizonyítják, hogy a gyerekek etnikai származása (védett tulajdonság) semmilyen módon nem játszott közre a térbeli szeparációban és a hátrány okozásában. Amennyiben a kimentési bizonyítás kétséget hagy a felöl, hogy a védett tulajdonság szolgálhatott-e alapjául a szegregációnak ill. a hátránynak, a kimentési bizonyítást nem lehet sikeresnek tekinteni.

Jelen eljárásban az alábbi kérdéseket szükséges megválaszolni:

• Valósan, vagy az eljárás alá vontak szerint feltételezetten túlnyomórészt többségi etnikumú gyerekek-e az a, osztályokba járók és cigány-e a b, és c, osztályokba járók 90-100%-a?
• Fizikailag elkülönítetten oktatják-e az iskola  épületén belül a b, és c, osztályokat az a, osztályoktól?
• Jogszabály lehetővé teszi-e ezt az elkülönítést?
• Tesz-e a II.r. alperes különbséget az SNI gyerekek osztályba sorolása és osztályösszevonása tekintetében a nem SNI gyerekekkel való összehasonlításban? Amennyiben igen, az SNI gyerekeket érő közvetlen megkülönböztetés lényegesen nagyobb arányban cigány gyerekeket érint-e a nem cigányokkal szemben?
• Lényegesen nagyobb arányban hozza-e hátrányosabb helyzetbe a cigány gyerekeket a napközis ellátásra vonatkozó kiválasztás szempontrendszere?
• Kizárják-e a cigány gyerekeket az úszásoktatásból és egyéb pedagógiai többletszolgáltatásból?

V. A szankciók

Az eljárás alá vontak a társadalom legelesettebb, Gyöngyöspata roma közösségének legkiszolgáltatottabb tagjait – gyermekeit – különítik el a többségi gyermekektől. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti objektív szankcióknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy az okozott hátrányt megszüntessék.

A jogsértés megállapításán túlmenően, annak abbahagyása, attól való eltiltás, és a sérelmes helyzet megszüntetésének deszegregációs terv végrehajtásával való biztosítása megfelelő objektív szankciót nyújthat. Deszegregációs terv végrehajtása a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.568/2010/5. sz. ítélete szerint szankcióként kiszabható, amennyiben annak részleteit az eljárás során pontosan meghatározzák.

VI. Az Alapítvány eljárás indítási joga, hatáskör, illetékesség, nyilatkozat

A felperes Alapítvány alapító okiratával igazolja, hogy céljai közt szerepel az integráció és az esélyegyenlőség megteremtése a gyermekek számára, ill. a harc a diszkrimináció ellen (4. pont). A felperes által végzett közhasznú tevékenységek között szerepel az emberi és állampolgári jogok védelme és a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlősének elősegítése (5. pont). Az alperesek mind személyükben mind pedig a per tárgya szempontjából az Ebktv. hatálya alá esnek.

A T. Megyei Bíróság hatásköre a Pp. 23. § (1) bekezdés g) pontján, illetékessége a Pp. 30.§ (1) bekezdésén alapul. A felek közötti jogvitában közvetítői eljárás nem volt folyamatban. A per tárgyának értéke meg nem határozható.

A felperest, mint közhasznú társadalmi szervezetet az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg, tekintettel arra, hogy az egyesület képviselője, Mohácsi Erzsébet akként nyilatkozik, hogy az alapítványnak az eljárást megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységből származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége nem keletkezett.

…………………………….

Mohácsi Erzsébet

Kérjük, hogy a tárgyalást a képviselő esetleges távolmaradása esetén is szíveskedjenek megtartani. A felperes az eljárás bármely szakában kész egyezséget kötni.

VIII. Bizonyítási indítványok

A keresetlevélhez csatoljuk a felperes alapító okiratát 3 példányban, a TASZ-szal folytatott elektronikus levelezést 4 példányban, a hivatkozott ombudsmani Jelentés egy példányát (az alpereseknek már hivatalosan megküldték, egyébként elektronikus formában elérhető itt: http://www.kisebbsegiombudsman.hu/data/files/203198066.pdf), az iskola alapító okiratait egy példányban (az alperesek rendelkezésére áll az eredeti) és a felperes tényfeltárásairól készült feljegyzéseket 4 példányban. Indítványozzuk, hogy a t. Megyei Bíróság az eljárásban az alperesek kötelezésével szíveskedjék beszerezni az alábbi okirati és egyéb bizonyítékokat:

1. A Nekcsei Demeter Általános Iskola és Napköziotthonban az osztályba sorolásról rendelkező dokumentumokat, amelyek a 2006/07-es tanévtől voltak hatályban.
2. Az iskola 2004. január 27-től hatályos Nevelési és Pedagógiai Programját, SZMSZ-ét.
3. A 2004. január 27-ét követő időszakban az iskolára vonatkozóan a Kot. alapján elvégeztetett közoktatási szakértői vizsgálatokról készült jelentések, és megbízások a szakértők felé.
4. Az iskola által igényelt etnikai kisebbségi oktatás-nevelés, képesség kibontakoztató, SNI oktatásra és integrációs fejkvótákra vonatkozó adatok.
5. Az iskola vezetői beszámolói 2004-től
6. Az iskolában 2004-et követően elvégzett Oktatási Hivatali vizsgálatok jelentései.
7. Napközis jelentkezés rendje és nyilvántartása.
8. SNI diagnózisra, besorolásra vonatkozó anonimizált iratok.
9. Tanúként hallgassák meg dr. Fórika Lászlót, az Ombudsman munkatársát és Vadászi Bálintot, a felperes Alapítvány munkatársát.

Budapest, 2011. október 11.

Tisztelettel:
dr. Farkas Lilla
ügyvéd

A hazai oktatás vámszedői?

ENDRÉSIK ZSOLT, (Jobbik): – Az utóbbi időben Borsod megyében, főleg Ózd környékén, nagyfokú térhódításba kezdett az oktatási intézményekben az úgynevezett Ámbédkar Gimnázium, illetve működtetője, a Dzsaj Bhím nevű állítólagos buddhista egyház. Megjelenésüket és nyomulásukat döntően az teszi lehetővé, hogy a régió katasztrofális anyagi helyzete miatt az önkormányzatok nem képesek működtetni a tanintézményeket, és gyakorlatilag odaadják bárkinek, aki ezt névleg vállalja. Hallott már ezelőtt valaki a Dzsaj Bhím Közösségről az SZDSZ-en kívül? Buddhista cigányokról, akik „holokauszt-menetelnek” zsidó vezetőkkel? Pláne Borsodban? Még maga a Népszabadság is beismeri, hogy nyoma sincs a Dzsaj Bhím semmiféle hitéleti tevékenységének.

- Az SZDSZ-es ámokfutás következményei az úgynevezett tanodák, bárminemű állami és önkormányzati felügyelet nélkül. Azt hirdetik magukról, hogy áldozatos munkával cigány gyermekeket nevelnek, juttatnak majd szakmához, sőt diplomához. A valóság viszont dióhéjban: maga az Ámbédkar csak nevében gimnázium, valójában semmi olyan, ami tanintézetre emlékeztetne. Teljesen szakképzetlen, arrogáns személyeket helyeznek komoly pedagógiai és intézményvezetési pozíciókba, közülük néhányat már uzsorázás miatt előzetesbe is vettek. Ezek a személyek megalázó módon bánnak a valódi pedagógusokkal. Amit oktatás címén végeznek, arra nincs más szó, mint az, hogy bohóctréfa. Mivel bizonyítványt adnak ki, így a valódi iskolák érettségijei és ezek értéke lenullázódik.
Az ilyen sajátságos csoport felbukkanása és tevékenysége a térségünkben nem hogy csökkentené, hanem növeli az etnikai feszültséget. Kérdésem a következő:

- Meddig folytathatnak hasonló tevékenységet ezek az oktatási intézmények?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

HOFFMANN RÓZSA, (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Az ön által felvetett probléma egyszerre általános és konkrét, szól az úgynevezett alapítványi iskolák világáról és a Dzsaj Bhím Közösségről. Utóbbi egyházi tevékenységének megítélését az Országgyűlésre kell bíznunk, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény értelmében. Lesz alkalmunk eszmét cserélni róla a Házban. Meg kell azonban jegyeznem: az a szóhasználat, amellyel ön a valóban létező kérdéseket, illetve problémákat tisztázni kívánja, kevéssé méltó a parlamenthez. Nem tudom nem észrevételezni, hogy ironikus szavai sértik az igazi, jobbik Magyarország polgárainak önérzetét, és joggal keltenek megütközést a jóakaratú emberekben.

- Kérdésének szakmai elemeire térve elmondhatjuk: az elmúlt években valóban számtalan lehetőség nyílt nem állami, nem önkormányzati alapítók számára, hogy normatív támogatásokkal és akár egyházi kiegészítő támogatásokkal élve a közoktatás szereplőivé váljanak. Nos, éppen ideje megemlítenünk: a kormány által elfogadott koncepció a nemzeti köznevelés rendszeréről, a normatíva megszüntetésével, az országos szakmai ellenőrzés és felülvizsgálat rendszerének megteremtésével, az egyházak jogállásáról szóló törvény pedig a szigorúbb tartalmi, formai szabályozással fog gátat szabni a közoktatási látszattevékenységnek. A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat terveink szerint még az őszi ülésszakon kerül a parlament elé.

- A Derdák Tibor nevével fémjelzett iskolaháló egyébként megkereste az illetékes államtitkárságokat. A két államtitkárság egyetért abban, hogy a közösség további működésének támogatása csak komoly pénzügyi és szakmai átvilágítás után lehetséges. Mint ismeretes, az elmúlt években a Magyar Államkincstár jogtalanul igénybe vett támogatás visszafizetésére kötelezte helyszíni ellenőrzés után a fenntartót. Az Oktatási Hivatal pedig két ízben is felügyeleti bírságot szabott ki különféle szabálytalanságok miatt.

Az Origó tudósítása az országgyűlés üléséről 2011. szeptember 19-én:

2011.09.19. 16:38 – „Buddhista cigányok zsidó vezetőkkel?”

Hallot már valaki a Dzsaj Bhím közösségről az SZDSZ-en kívül? Buddhista cigányok zsidó vezetőkkel? – kérdezte Endrésik Zsolt jobbikos képviselő, aki kifogásolta, hogy ez a vallási közösség, illetve az általa fenntartott iskolák nagy teret nyert Borsod megyében. A képviselő szerint az iskolákban nem folyik valódi oktatási tevékenység, csak növelik az etnikai feszültségeket.

Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár szerint a Dzsaj Bhím egyházi tevékenységét az egyházügyi törvény szerint majd megítéli az országgyűlés, de a kérdés hangneme szerinte nem illik a parlamentbe. A közoktatási kérdésről az államtitkár azt mondta: az új köznevelési törvény gátat fog szabmi az oktatási látszattevékenységeknek, és emlékeztetett, hogy korábban már jogtalanul felvett támogatás visszafizetésre kötelezték a közösséget.

http://www.origo.hu/itthon/percrolpercre/20110919-tudositas-az-orszaggyules-uleserol-2011-szeptember-19en.html

Márton Ferenc jobbikos önkormányzati képviselő interpellációja:

Tisztelt Polgármester úr!

A legutóbbi időkben a térségben és Ózd városban nagyfokú térhódításba kezdett az oktatási intézményekben az úgynevezett Ámbédkár Gimnázium, illetve a működtetője, a Dzsáj Bhim nevű állítólagos buddhista egyház.
Számos környékbeli községben vannak már jelen, és immár benn Ózdon is! A terjeszkedésük szembeötlő, és a nyíltan hangoztatott céljuk a további még szélesebb és még mélyebb terjeszkedés.
Tehát komolyan kell számolni a jelenlétükkel.
Megjelenésüket és nyomulásukat döntően az teszi lehetővé, hogy a régió katasztrofális anyagi helyzete miatt az önkormányzatok nem képesek működtetni a tanintézményeket, és gyakorlatilag odaadják bárkinek, aki ezt névleg vállalja.
Vettem a fáradságot, hogy alaposabban utánanézzek ennek az egésznek, plusz végigkérdeztem az érintett pedagógiai szakembereket.
Kérem alázattal: hallott már azelőtt valaha valaki a Dzsáj Bhim közösségről? Buddhista cigányokról, pláne Borsodban? Még maga a Népszabadság is az egyébként hízelkedő Derdák-interjújában szóvá tette, hogy nyoma sincs a Dzsáj Bhim semmiféle hitéleti tevékenységének, templomának, papjainak, hanem csakis a tanodák működtetése címén történő pénzkapásról ismert. EU-pénzek, de immár állami pénzek is. Többek számára ez enyhén szólva gyanús, és Tuskó Hopkinsra emlékeztet.
A jelenlegi, nagyrészt még az SZDSZ által meghozott oktatásügyi törvények sok olyasmit tesznek lehetővé, amiket kívülállók ép ésszel szinte el sem tudnak képzelni. Az úgynevezett tanodák is ilyen jelenség, bárminemű állami és önkormányzati felügyelet nélkül, vallásszabadság, abrakadabra. Szabad a vásár!
Ebbe nyomulnak bele nagyon céltudatosan bizonyos körök.
Azt hirdetik magukról, hogy pénzek idehozatalával és áldozatos munkával cigány gyermekeket nevelnek, kulturálnak, juttatnak majd szakmához, sőt diplomához.
A valóság ezzel szemben a következő:
– Maga az Ámbédkár csak a nevében gimnázium, valójában semmi olyasmi, ami egy átlagembert, pláne egy szakembert tanintézetre emlékeztetne
- Ugyan miféle „szakoktatás” történhetne oktatók és tanműhelyek nélkül?
- Azzal, hogy a gimnázium, sőt high school (főiskola), és ki tudja, milyen fellengző címeket magukra aggatják, rögtön nyilvánvaló, hogy a tevékenységük meghatározó eleme a megtévesztés, a gyermeteg látszatkeltés, kérem alázattal, a szélhámoskodás.
- Nem igaz, hogy pénzeket hoznak nekünk. Az oktatásügyre fordítható források nélkülük is ugyanúgy rendelkezésre állnának, sőt nélkülük még jobban, mert ha nem iktatnák magukat közbe, akkor ezek az EU és magyar állami források nem csapolódnának meg (most nagyon tapintatosan fejeztem ki valamit).
- Teljesen szakképzetlen, ellenben rendkívül arrogáns személyeket helyeznek komoly pedagógiai és intézményvezetési pozíciókba, például az is előfordult, hogy egy ilyen tutorukat vagy mentorukat a rendőrség uzsorázás miatt vett előzetesbe, de a többi sem sokkal jobb, nézzenek csak utána!
- Ezek a beindult és elmagabiztosodott személyek megalázó módon bánnak a valódi pedagógusokkal és egyáltalán magával a szakmával (–> Sáta)
- Amit oktatás címén végeznek, arra nincs más szó, mint bohóctréfa.
(napi két-három órányi „tanítás”, ami csak cigányzene-hallgatás, kannaütögetés és ilyesmi; az informatikai „érettségijükön” Sajókazán a cigánygyerek a monitort tévének, az egeret kattantónak nevezte, és érettségit kapott rá, már arra is érettségit adnak, ha a cigány gyermek délben befárad megenni az ingyenes ebédet, és utána hazamegy, stb, stb)
- Azzal, hogy ezek az úgynevezett intézmények iskolai bizonyítványt, sőt érettségit adnak ki, egyáltalán nem a cigányok képzettsége nő, legfeljebb az arcuk, de a következmény egyértelműen az lesz, hogy a valódi iskolák, bizonyítványok és érettségik értéke is lenullázódik, elhiteltelenedik
- Több környékbeli településen elharapózott az a jelenség, hogy megkaparintják az állami iskola állami pénzből vett drága felszerelését.
- Pénzügyek terén megdöbbentő anomáliák hosszú soráról hallottam pedagógusok beszámolóit
- A működésüket a rombolás, illetve verekedések és más személyi konfliktusok kísérik és jellemzik az úgynevezett „tanulók” között
- A csernelyi tanulókkal kapcsolatos huzavonából egyértelműen kiderült, hogy Derdák Tibor fő-ámbédkáros egyedül a saját érdekeit tartja szem előtt, nem az együttműködés jellemző rá.

Egy ilyen sajátságos jelenség , illetve sajátságos csoport felbukkanása a térségben és most már Ózdon, a tevékenységük nemhogy csökkenti, hanem növeli az etnikai feszültséget.

Ózdnak más sem hiányzik kevésbé, mint az, hogy a holmi Ámbédkár Dzsáj Bhim-ek miatt inkább előbb, mint utóbb elkerülhetetlenül kirobbanó botrány tovább rontsa az országos hírnevét.

A Jobbik alapvető felelősséget és elkötelezettséget érez a közoktatás színvonalának a megtartásáért, mert a térség és az ország jövőjéről van szó.

Mi, a Jobbik a legnyomatékosabban kérjük Ózd város önkormányzatától, hogy alakítsunk egy rendkívüli bizottságot, amely maximálisan figyelemmel kíséri, ellenőrzi és monitorozza az Ámbédkár Dzsáj Bhimmel kapcsolatos összes fejleményt. Nem lehet kifogás, hogy a Dzsáj Ámbédkár kibulizta magának az ellenőrzésmentességet. Lehet, hogy ők mint szervezet kisompolyogtak az állami és önkormányzati szervek hatásköre alól – azonban a tanulók ózdi lakosok, és az ő sorsukat, tevékenységüket, oktatási részvételüket igenis jogunk van kontroll alatt tartani, a még állami vagy önkormányzati tulajdont és intézményeket úgyszintén. Mindent ki kell vizsgálni!
Tehát ismételten nyomatékosan kérem egy ilyen ellenőrzési rendkívüli bizottság mihamarabbi, sőt azonnali megalakítását a Jobbik részvételével.

Ózd, 2011. szeptember 11.

Forrás: http://harsonaujsag.hu/interpellacio-2/

Egy szöveg digitális változata, amelynek nyomtatott verziói a csernelyi polgármesteri hivatalban a fénymásoló mellett stócban volt megtalálható (és amit az egyik csernelyi szülő „menekített” ki a polgármesteri hivatalból):

„A büszke cigány

A büszke nomád

Nincs munkaviszonyom, de nem hordok másfél kilónál könnyebb aranyláncot, pedig segélyből élek immáron évtizedek óta. Büszkén terrorizálom és rabolom ki a diáktársaimat és verem szét a tanáraimat, a négy általánost mégis csak 10-15 év alatt tudtam elvégezni. Büszke vagyok arra is, hogy írni és olvasni ugyan nem tudok és a szókincsem is csak pár tucat keverék-szóból áll, mégis vállalkozói bizonyítványom van a hatóságoktól.

Büszke vagyok arra is, hogy bár a KRESZ-könyvet elolvasni sem tudom, és autóvezetést sem oktattak nekem soha, analfabéta létemre mégis „szereztem” magamnak jogosítványt. Kizárólag nagy Mercivel meg nagy BMW-vel járok a segélyért, mégis minden magyar tőlem félti a szaros kis vagyonkáját.

Büszke vagyok, hogy minden szobrot, fémet és kábelt el tudok lopni, mégsem találnak meg a rendőrök, pedig amikor leégetem a vezetékekről a szigetelést, kilométerekről is látni lehet a fekete füstjét.

Büszke vagyok arra is, hogy Miskolcon az Avas lakótelepről már minden létező ajtót, ablakot, liftajtót eladtam, a lakásokat lelaktam, minden parkettát, linóleumot és korlátot szétszedtem, elvittem. Mégsem értik meg a magyarok, hogy miért a folyosóra meg a liftbe járunk szarni…

Nem értem, miért van az, hogy bár minden gazda az „én kertemet” műveli, mégis árammal védekeznek, amikor a termésért megyek. Büszke vagyok arra is, hogy az idióta magyar törvényalkotók az íróasztaluk mellől engem védenek, nem pedig a tulajdonost.

Büszke vagyok arra is, hogy amíg Amerikában bárkinek – aki büntetlen előéletű – lehet fegyvere, addig Magyarországon csak nekünk, a bűnözőknek lehet.

Büszke vagyok arra is, hogy bár minden magyar felfegyverzett bűnözőt jól ismer a hatóság, mégis a kisnyugdíjast motozzák meg, hogy nincs-e titokban tojás nála.

Büszke vagyok arra is, hogy beszerelheted a legdrágább riasztót az autódba, én mégis be tudom dobni az ablakát egy féltéglával.

Büszke vagyok arra is, hogy ha külföldre megyek lopni, rabolni, akkor egész Európa tudja, hogy megint egy magyar volt a tettes!

Büszke vagyok arra is, hogy az idióta magyar politikusok és bíróságok összekeverik az igazságszolgáltatást a rasszizmussal. Ha kimondom a „varázsszót” rájuk, hogy rasszisták, akkor nem mernek megbüntetni. Ha a tárgyalótermet megtölti a haragos famíliám, a bíró összeszarja magát, és rögtön felment minden vádpont alól, pedig hát még meg se vertük…

Büszkén, kizárólag falkában, negyvenedmagammal és öt-tíz autóval járok, késekkel és szamurájkardokkal állig felfegyverkezve, mégis a magyar Suzukist basztatja a rendőr az égőkészlete miatt.

Büszke vagyok arra is, hogy ha véletlenül BKV-val közlekedek, az ellenőr hozzám sem mer szólni. Ha meg mer, akkor egyszerűen kidobom a járműből, mert megtámadott.

Büszke vagyok, hogy ha megtetszik a lakásod vagy a házad, ötvenen körbeállunk, és te „önként” aláírod, hogy nekem eladtad és a pínzt átvetted. A korrupt közjegyző meg a tetű ügyvéd ezt nyomban hitelesíti is. Téged meg a rendőrök lecsuknak, ha a lakásmaffiát mered felemlegetni.

Büszke vagyok arra, hogy a magyar nők a legszebbek és akármelyiket haza is vihetem, megbecsteleníthetem, széttrancsírozhatom, mégsem mernek megtalálni a rendőrök, még ha az ajtóig vezetnek is a vérnyomok.

Büszke vagyok arra is, hogy nyugodtan, büntetlenül megölhetem, majd meggyalázhatom a tisztességben megöregedett 80 éves nénikéket a saját portájukon, hogy azután röhögve elvigyem a két üveg lekvárjukat.

Büszke vagyok, mert bárkit büntetlenül kirabolhatok és megölhetek, mivel a „jogvédők” megvédenek majd az áldozattól. Még azt is bebizonyítják, hogy az áldozat támadta meg az állig felfegyverkezett 400 tagú famíliámat, és még mielőtt öngyilkos lett és hátba szúrta meg fejbe rugdosta saját magát, még előtte gyorsan szétverte a saját Suzukiját is a bent ülő kislányai szeme láttára.

Büszke vagyok a meghatározhatatlan létszámú, de hasonló vezetéknevű féltestvéreimre, akiknek a keresztnevei mind a Dallasból valók.

Büszke vagyok arra is, hogy a csóró magyar családok nem mernek szegénységükben gyereket vállalni, de az enyéimet mégis kénytelenek eltartani.

Büszke vagyok arra, is hogy ha a magyar kisvállalkozó nem adja önként oda az államnak minden pénzét, akkor egyszerűen kifacsarja belőle az APEH, és átutal belőle néhány milliárdot nekünk is, minden évben.

Büszke vagyok arra is, hogy minket még soha nem vett észre az APEH, bármennyire is megpróbáljuk a létező legrikítóbbra festeni a házainkat.

Büszke vagyok arra is, hogy nem mer észrevenni a rendőrség sem (vagy pedig összeszarták magukat és bezárkóztak a siófoki rendőrőrsön), amikor pl. fényes nappal vagy 300-an erőt demonstrálva és felfegyverkezve végigvonultunk Siófok főutcáján, mert nem fizettek eleget az éttermesek, hogy megvédjük őket saját magunktól.

Büszke vagyok arra is, hogy az egyetlen „ellenfelet”, a Magyar Gárdát sikerült betiltatni a korrupt magyar bírósággal, hogy ne tudják megvédeni tőlünk majd a vidéki lakosságot.

…hja és arra is büszke vagyok, hogy akár mit is követünk el, a rendőr, vagy a félhülye riporter a Kék fényben, vagy a Híradóban, mindig „úriembernek” titulál minket. Azért mégiscsak másképpen hangzik, hogy pl. a nyugdíjas néninek erőszak közben kinyomta a szemeit és levágta a lábait az „úriember”.(…akinek a származását nem mondhatjuk be, csak annyit lehet tudni,hogy a botokkal felfegyverkezett nagy létszámú és analfabéta „úriemberekből” álló családja elzavarta a kiérkező rendőröket…)

Itt élek Európa szívében, mégis azt mondják, nem vagyok idevaló. Enyingen, Olaszliszkán a nyóckerben és már a fél országban is mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk vannak Európa legterrorizálhatóbb magyarjai.

Magyarország, én így szeretlek és benépesítelek!…”

Digitális forrás: http://polgar.jobbik.hu/content/b%C3%BCszke-cig%C3%A1ny

A csernelyi szülők postaládáiban talált szórólap egyik példánya

A csernelyi szülők postaládáiban talált szórólap egyik példányának az átirata:

„CSERNEJI ISKOLÁS, ÓVODÁS
SZÜLŐK!
MINEK UTAZTATJÁTOK NAP MINT NAP
A GYERMEKEKET
SÁTÁN RENGETEG AZ ÜRES HÁZ
(A SEGÉLYT IS RENDESEN FIZESSÜK!)
KÖLTÖZZETEK!”

Fél Indiát maga mögé állította korrupcióellenes harcával az a Gandhit imitáló idős aktivista, aki a héten teljesen felforgatta Újdelhi életét. Anna Hazare falujának felvirágoztatása érdekében betiltotta a kábeltévét és megkorbácsolta az iszákosokat, most pedig egész Indiát megmentené a korrupt politikusoktól. Bár a bűnösök felakasztását is megoldásnak tartja, célját most mégis békés tüntetésekkel és akár halálig tartó éhségsztrájkkal próbálja elérni.

Több tízezer fős feldühödött tömeg gyűlt össze szerda este India fővárosának központjában, és a szigorúan őrzött Tihar börtön előtt követelte egy 74 éves öregember kiszabadítását. A nemzeti zászlókat és arcképeket lobogtató, láncokat csörgető tüntetők nem valamelyik politikai párt hívására vonultak fel: a korrupcióellenes aktivista, Anna Hazare keddi bezárása váltott ki belőlük az indulatokat. A férfi, aki évtizedek óta vívja harcát a minden szinten jelen lévő korrupcióval, ezzel kínos magyarázkodásra kényszerítette a hatalmas ország kormányát.

A hófehér ruhájáról, jellegzetes sapkájáról és krumpliorrán ülő pápaszeméről felismerhető Hazare sokáig küzdött azért, hogy a figyelem középpontjába kerüljön, áprilisban azonban az egész ország megismerte a nevét, amikor Delhiben megkezdett nyilvános éhségsztrájkját felkarolta a média is. A férfi egy olyan, a közérdekű információk nyilvánosságát garantáló törvényt akart kiharcolni, amely segít lebuktatni korrupt állami vezetőket és bírákat. Az aktivista kampányához hatalmas tömegek, közéleti személyiségek és indiai filmsztárok is csatlakoztak, és a hatalmas felbuzdulás láttán a kormány végül beadta a derekát.

Az azóta készülő információszabadság-törvény Hazare követelésének eleget téve felállítana egy korrupcióellenes ügynökséget és egy ombudsmani hivatalt, de nem hajlandó annak akkora hatalmat adni, hogy a miniszterelnök vagy a fontosabb bírák korrupt ügyei után is nyomozhasson. Az aktivista ezt a szerinte puha verziót nem hajlandó elfogadni, ezért augusztusban újabb éhségsztrájkot hirdetett Újdelhiben. A hatóságok azért zárták börtönbe, hogy elejét vegyék az akár halálig is tartó éhségsztrájknak, a közfelháborodás után pedig már hiába engedték el: Hazare csak azzal a feltétellel volt hajlandó elhagyni a börtönt, hogy szabad utat engedtek a tüntetésének.

Gandhi nyomában

Anna Hazare Gandhi fényképe előtt

Anna Hazare korrupcióellenes küzdelmét rengetegen hasonlítják Mahatma Gandhihoz, aki a múlt században a brit gyarmati uralom ellen vezetett hasonló tiltakozást. Az idős férfi láthatóan rá is játszik a Gandhi-párhuzamra: egyszerű, fehér ruházata, stílusa, módszerei és egész megjelenése az indiai szabadságharcost idézi, a korrupció elleni harcát pedig India „második szabadságharcának” nevezi. „Éhségsztrájkokat tart, mint Gandhi. Börtönbe vonul, mint Gandhi, és néha nem is hajlandó kijönni onnan. Akárcsak Gandhi, ellenzi a dohányzást, az alkoholt és a drogokat. És akárcsak Gandhi, hatalmas tömegeket mobilizált szerte Indiában” – sorolta a párhuzamokat szerkesztőségi cikkében a Guardian című brit napilap.

A Gandhi által meghonosított, éhezéssel való tiltakozás a múlt század óta érzékeny téma Indiában, és a hatalom is tart tőle. 1944-ben, Mahatma Gandhi éhezéséről az akkori brit helytartó, Lord Wavell a naplójában azt írta, hogy rettegtek az aktivista esetleges halálától. „Ha meghalt volna a börtönben, ugyanazzal a megítéléssel vonultam volna be a történelembe, mint Poncius Pilátus” – idézte az egykori helytartó naplóját a Guardian. Most Hazare veszi át ezt a szerepet, olyannyira, hogy nemrég Gandhi egyik unokája is méltatta a férfi erőfeszítéseit és céljait.

Van azonban egy jelentős különbség az aktivista és múlt századi példaképe között – jegyzi meg elemzésében az Open című indiai közéleti hetilap. Míg Gandhi teljes mértékben megtagadta az erőszak bármilyen formáját, és elkötelezte magát az erőszakmentes tüntetések mellett, addig Hazare nem riad vissza attól, hogy erővel sújtson le az ellenségeire. Amikor falujában az általa bevezetett alkoholtilalom ellenére három részeg férfival találkozott, a beszámolók szerint a templom oszlopaihoz kötözte, majd a saját övével korbácsolta meg őket.

Ez az erőszakos mentalitás ugyanakkor kifejezetten vonzó lehet az aktivistát körülrajongó fiatalok között – írja a brit Telegraph. És bár a köré csoportosuló jogvédők igyekeznek tompítani az erőszakos képet, ő nem csinál titkot abból sem, hogy a korrupt vezetőket akár fel is akasztaná. A Headlines Today című indiai tévéműsorban egyszer szembesítették is azzal, hogy az ilyen kijelentések nem férnek össze a Gandhi által vallott elvekkel, de Hazare nem jött zavarba, és egy olyan indiai hőst emlegetett fel, aki levágta a bűnözők kezét. „A száz százalékos erőszakmentesség nem járható út, néha bizony ezt is meg kell tenni” – mondta a tévében az aktivista.

Egy puskagolyó és egy szent könyv

Tízezrek tüntettek az aktivista mellett

A korrupcióellenes aktivista keményvonalas ideológiája nem is olyan meglepő, hisz a férfi fiatalon 15 évet húzott le az indiai hadsereg katonájaként. Honlapján olvasható életrajza szerint 1963-ban vonult be a seregbe, és részt vett az 1965-ös pakisztáni-indiai háborúban is. Egy alkalommal teherautót vezetett egy katonai konvojban, amelyet pakisztáni támadás ért, a golyózáporban pedig majdnem mindenki meghalt körülötte. Elmondása szerint az ő füle mellett is elsüvített egy golyó, de míg a mellette ülő bajtársa meghalt, ő életben maradt. A férfi szerint ez volt élete egyik fordulópontja, mert rájött, hogy valami fontos célja van az életének.

Korábban olyannyira kétségbe vonta ezt, hogy az öngyilkosságot is fontolgatta, de aztán – állítása szerint – az újdelhi vasútállomáson belebotlott egy hindu hittudós, Szvámi Vivékánanda könyvébe, amelyben az állt, hogy az emberi élet végső célja az emberiség szolgálata, jobbá tétele. Miután a háborúban megkörnyékezte a halál, elhatározta, hogy ennek a célnak fog élni. Nőtlenséget fogadott, hogy ne kelljen családja etetésével foglalkoznia, majd leszolgálta hátralévő 12 évét, hogy 15 éves katonai szolgálata után jogosult legyen állami nyugdíjra, és ne legyen gondja a saját megélhetésére.

Miután leszerelt, visszatért szülőfalujába, Ralegan Sziddhibe, hogy felvirágoztassa a falut. Az aszályos területen fekvő, haldokló településen a vízhiány miatt nyomorban éltek az emberek, de a férfi vezetőként nagyszabású munkálatokra fogta be őket, erdőket telepített, és vízfogókat építtetett. A falu Hazare szerint hamarosan önellátó „mintatelepüléssé” vált, ahol a víz minden cseppjét megőrizték, és újra nagy területeken kezdtek földművelésbe. A hatalmas fejlődés sikerén felbuzdulva az aktivista a fenntartható fejlődés, az önellátó települések szószólójává vált. Amikor pedig a magasabb közigazgatási szinteken szembesült a folyamatos visszaélésekkel, kampányában megjelent az új hang, az általános korrupcióellenes harc.

Miniszterekkel dacoló egyszemélyes hadsereg

Egyszemélyes hadsereg

Anna Hazare immár két évtizede harcol éhségsztrájkokkal és egyéb eszközökkel a korrupció ellen az indiai közigazgatás különböző szintjein: hazájában, Mahárástra szövetségi államban 2003-ban 12 napos éhségsztrájk után sikerült kiharcolnia egy helyi információszabadság-törvényt. Az Open magazin szerint még ellenségei sem vitatják el tőle, hogy a törvényt kizárólag az ő erőfeszítései miatt fogadta el a helyi parlament, és saját életrajza szerint ez a jogszabály lett az alapja később az egész Indiára kiterjedő információszabadság-törvénynek is.

Az elmúlt évtizedekben korrupciós vádjaival sok ellenséget szerzett, több minisztert és egyéb magas rangú tisztviselőt is visszaélésekkel gyanúsított meg, amire válaszul őt is érték támadások. Az egyik indiai miniszterrel folytatott vitája során a minisztert hazugnak és csalónak nevezte, ezért becsületsértésért beperelték, és három hónap börtönre is ítélték. Az aktivista azonban csak egy napot töltött börtönben, utána a kormány közbenjárására kiengedték.

Bár sokan tüntetik fel egy tiszta és jó ügyért harcoló bölcsként, Hazare megítélése mégsem olyan egyértelmű – írja a férfi korábbi munkatársaira hivatkozva az Open magazin. A lap szerint a férfi körül folyamatosan jönnek-mennek, változnak az emberek, senki sem tud tartósan megmaradni mellette. „Anna nem bízik senkiben, senkinek nem ad tisztségeket és senkivel nem beszéli meg a terveit” – mondta egy forrás, aki Hazare kampánystábjában dolgozik. Szerinte az aktivista „olyan, mint egy egyszemélyes hadsereg”.

Ezek a jellemvonások tetten érhetők az általa megreformált mintafaluban is, ahol kemény törvényekkel korlátozza a helyiek életét. A faluban nemcsak az alkohol és a drog tiltott, de a kábeltévé is, mivel Hazare szerint az csak elvonja az embereket a munkától, és a tévénézés miatt mindenkinek csak a szórakozáson járna az esze. A férfi csak vegetáriánus ételeket enged a falujában, mivel szerinte a húsételek felkeltik az alkohol utáni vágyat. A faluban senki nem tarthat baltát, mert az „arra csábítaná őket, hogy kivágják a kemény munkával visszatelepített fákat”, és Hazare arról is rendeletet hozott, hogy a férfiak ondóvezetékét megfelelő számú gyerek nemzése után elkössék, hogy így tartsák kordában a falu népességét – sorolja a magazin. A helyi fiatalok azonban elégedetlenek ezzel a „félresiklott édennel”. „Anna ragaszkodik hozzá, hogy itt éljünk és gondozzuk a falut, de milyen lehetőségeink vannak itt? Mi lesz így az álmainkkal?” – panaszkodtak.

A „bénázó kormány” nyitott utat neki

A Hazare bebörtönzése miatt fellángoló haragra reagálva az indiai kormány szerdán jóváhagyta, hogy az aktivista 15 napon át folytasson éhségsztrájkot. A férfi pénteken hagyta el a börtönt, mert hívei addigra tudták előkészíteni a városban található hatalmas parkot a nyilvános éhségsztrájkra, amely várhatóan szintén tömegtüntetéssé válik majd.

A Telegraph elemzése szerint a kormány saját magának köszönheti azt, hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe került. Az ország vezetői ugyanis áprilisban egyszer már meghajoltak az „önjelölt szent” követelései előtt, majd azt is hagyták, hogy Hazare jelöltjei beleszóljanak a készülő törvényekbe, és a miniszterekkel egyenrangú félként tárgyaljanak. Ettől kezdve meglehetősen hatástalan az a kampány, amelyben próbálják befeketíteni, antidemokratikusnak beállítani a „jó célért, de rossz módszerekkel küzdő” aktivistát.

Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20110818-anna-hazare-az-akasztasoktol-sem-riadna-vissza-india-gandhiarcu-forradalmarja.html

Kapcsolódó cikkek:
Új eljárás lesz a rasszista támadással vádolt romák ügyében
Szabadlábon a rasszizmussal vádolt cigányok
„Rá volt írva, hogy halál a magyarokra”
Kapcsolódó oldal: Párduc Mozgalom

A III. Francia Köztársaságban történt meg először, hogy rasszista, történetesen antiszemita propaganda az állam intézményein keresztül próbált érvényesülni. Hadsereg, nemzetbiztonság, igazságszolgáltatás – mind megannyi terep a rasszista propaganda számára. Csakhogy ennek, akkor és ott, útját állta a jogállam. A francia bíróságon elbukott a Dreyfus-per, a modern rasszizmus első nagy próbálkozása.

Magyarországon néhány évvel azelőtt zajlott le a középkori vérvád perek utolsó példánya: a tiszaeszlári ügy. Az antiszemiták akkor nálunk is csúfosan megbuktak. Akkor még a magyar társadalom szövete ellenállónak bizonyult a rasszizmus mételyével szemben.

Ma ezek a régi történetek újra aktuálisak.

Kétes tisztaságú perek folynak Miskolcon. Az első ilyen per tárgya tavaly ősszel a 2009. március 16-i kődobálás volt. A második per a 2009. őszi sajóbábonyi etnikai villongások cigány szereplői ellen jelenleg is folyik. A vádlottak mindkét perben kizárólag cigányok, akik úgy gondolták, kövekkel fogadják távolról érkező, feltételezett támadóikat. A 2006–2011-es rasszista propagandakampány nem cigány értelmi szerzőivel szemben mindmáig sehol nem indult eljárás.

A kődobálás, a tettlegesség bűn – büntetni kell. Nem mindegy azonban, hogy a jog uralkodik a tárgyalóteremben, vagy a nemzeti elfogultság. Ma már gyakorlati ismereteink vannak arról, hogy mikor, hol, milyen büntetéseket kapnak a kődobálók. Lássuk csak.

Ha dobálunk, akkor a bíróság előtt nem mindegy, hogy kik vagyunk… Ha neonáci ellentüntetők vagyunk, akik egy polgárjogi demonstráció részt vevőit és a közfeladatot ellátó rendőröket dobáljuk Pesten (2008. július 5.) másfél évet kapunk a kőzáporért. Ha cigányok vagyunk Miskolcon, akik –hat héttel a helyi rendőrkapitány ismert állásfoglalása után, két héttel a romák ellen elkövetett tatárszentgyörgyi gyilkosság után, és néhány órával a nemzeti radikális fiatalok utcai tobzódását követően – a saját házunk előtt őrködünk, és hozunk egy (minimális anyagi kárral járó) rossz döntést: akkor (egyelőre első fokon) öt és fél év a penzum.

Perdöntő az is, hogy kit dobálnak a támadók. 2010 októbere óta tudjuk: ha valaki magyarokat dobál, akkor sokkal súlyosabb ítéletre számíthat a magyar bíróságon, mintha nem magyarokat. Az pedig, hogy magyarokat dobálunk-e, paradox módon nem az áldozatok magyarsága alapján dől el! A döntő az elkövetők magyarságának foka, az abszolút mérőeszköz pedig a hangerő és a bőrszín. A megdobáltak magyarsága viszont ehhez képest relatív. Abból mérhető le, hogy maguk a dobálók mennyire mély magyarok. Ha a kődobálók nagyon magyarok, akkor az áldozataik, akiket dobálnak – az igaz magyar joggyakorlat szerint –, már nem is annyira magyarok, vagy nem elsősorban azok.

Így már érthető is, hogy a nemzeti radikális (magyar!) fiatalok miért számíthatnak enyhébb büntetésre, mint a cigányok. A „magyarok nyilai”, a „magyar igazság és élet” vagy a „jobbik Magyarországért” érdekében köveket dobálóknak igazolásuk van arról, hogy ők nem magyarokat céloznak. Az ő célpontjaik a melegek, a zsidók és a szolgálatban lévő rendőrök. Nem a magyarok. Aki árpádsávos magyar lobogó alatt dobál, azt a magyarellenesség vádja hivatalból nem érheti. A buzik és a rendőrök elleni támadás hogy is irányulhatna a magyarok ellen? A homokosok nem államalkotó tényezők, sőt a szolgálatban lévő rendőrök sem azok. A cigány kődobálókkal egészen más a helyzet. Dr. Répássyné Németh Laura bíró így fogalmazott a cigány kődobálók perében hozott ítélet indoklásában: „ez a magyar nemzet ellen, a magyar nemzet körébe tartozó csoportok ellen irányuló cselekmény”.

Az ítélet világos. A cigányok a magyarok ellen. Ez a vád összefér a nemzetfelfogásunkkal, hiszen Magyarország a magyaroké. De nemcsak elfogadható ez a vád, hanem hihető is, hiszen Olaszliszka óta közhely a sajtóban, hogy a „cigánybűnözők” támadás előtt mindannyiszor elharsogják hírhedett harci kiáltásukat: „Üsd a magyart!”.

Bizonyíték nélkül azonban mindez csak vádaskodás lenne. A miskolci ítélet azért születhetett meg, mert a kődobálás színhelyén a gondos nyomozás végre talált egy botot, amelyre gondos kezek ezt írták: „Halál a magyarokra!”.

Nekem ez a szimpla durung nem tűnik nagyon meggyőzőnek. Akkor sem hinném el, ha akadna olyan megfélemlített vádlott, aki a koncepciós perek szertartásrendje szerint sajátjaként bevállalná a botot.

A bíróság ugyanis elmulasztotta feltenni a kérdést: Hogyan született ez az egyetlen botba sűrített, egészen letisztult ideológia? Hol a többi bot? Hol a botműhely? A Molotov-koktél-gyár mellett? Ki fogalmazta a mondatot? És ki sugalmazta?

Ha a bíróság elmulasztotta, én felteszem a kérdéseket, és úgy illő, hogy a terület ismerőjeként válaszolni is segítsek. Egynegyed évszázada cigány telepeken élek Pécstől Miskolcig falun és városon. Számtalan roma intézmény irodáját ismerem, sok száz lakásban jártam, sok ezer emberrel beszéltem cigányul és magyarul. Rossz hírem van a rasszisták számára: a cigánytelepeken hiába is keresnék ennek a botnak a párját. Ilyen botok a valóságban nincsenek.

A botra írt szörnyű mondatot sem hallottam sehol Magyarországon huszonöt esztendő alatt. Nem mond ilyet senki, se cigányul, se magyarul. Sem a putrik mélyén elcsattanó káromkodásokban, sem a tűz körül hallható történetekben, sem a fiatalok kakaskodásaiban, sem a botfaragó öregek dohogásában, sem a kisebbségi önkormányzatok tervezeteiben.

Ez a mondat máshol született. Előzményei nem a cigányok köréből, hanem a magyar sajtóból mutathatók ki. „A jelenség régi, de az egy héttel ezelőtti dunaszerdahelyi események nyomán felparázslott magyarellenes hangulat közepette már tucatnyi vegyesen lakott település magyar nevét fújták le festékszóróval, vagy hagytak maguk után magyarokat fenyegető falfirkákat az ismeretlenek. Nyitracsehiben a szlovák Nemzeti Ellenállás nevű fantomszervezet nevében írták ki valakik, hogy „Halál a magyarokra!” – írja a Népszava 2008 novemberében.

Cigány összefüggésben először 2009 őszén, az olaszliszkai perben bukkan fel hasonló gondolat: „öld meg, üsd agyon a magyart”. Ez ott még nem a vádemelés része, csak a helyszíni tárgyalás egyik zamatos eleme, ami senkire nem volt rábizonyítható. A mondatot mégis felkapja a sajtó, mert nagyon is beleillik a kibontakozó cigányellenes propagandakampányba. A cigányokról megfestett rémkép részeként hamar beépül a közgondolkodásba. Csak 2010 őszéig kell érlelődnie mindannyiunkban, amíg aztán egy másik perben a miskolci bírák már a vád alapjává is teszik. A miskolci bíróság ekkor lépett a koncepciós per útjára: ekkor adott helyt annak a fantáziadús képzelődésnek, hogy a cigánytelepeken magyarellenes szervezkedés folyik. Ekkor lépett át a rasszista mitológia a miskolci rendőrfolklórból, a végrehajtó hatalom sötét bugyraiból az ítélkező hatalom emelkedett szentélyébe.

Nehéz dolguk volt azoknak, akik be akarták vetni a jog eszközét a jogegyenlőség megcsúfolására. A miskolci vádemelésről már csaknem egy évvel az ítélet előtt így ír a „jól értesült” „sajtó” a közvélemény épülésére:

„Még tavaly március 15-én Miskolc egyes, cigányok lakta területein ismeretlen személyek olyan hamis híreket terjesztettek, miszerint nemzeti radikális csoportok érkeznek Miskolcra, hogy a cigányokat megtámadják – mondta a szóvivő. A hír hatására a vádlottak közül ketten Molotov-koktélokat kezdtek gyártani, a március 15-ről 16-ra virradó éjszaka pedig a 11 vádlott és több ismeretlen társuk összegyűlt egyikük portáján, azzal a szándékkal, hogy az arra járó autókat megállítják, és a benne ülőket bántalmazzák” – adja hírül 2010 januárjában a Szent Korona Rádió.

Vannak tehát ismeretlen rémhírterjesztők. Nem tudjuk, kik ők. Vannak nemzeti radikális csoportok is. Tudjuk, hogy nemzeti ünnepeinken éveken keresztül ezek a csoportok hogyan randalíroztak a nyílt utcán. Még az általunk keresett Molotov-koktélgyár is fölsejlik a „híradásban”, bár később ez a gyár elillan a nyilvánosság tekintete elől… Aztán váratlanul valami logikátlan dologba botlunk a szélsőséges hírportál kezdetleges fércművében. Mert ugyan vajon miért is születik meg a cigányokban az a szándék, hogy a házuk előtt véletlenszerűen elhaladó autókban ülőket bántalmazzák? Ezt nem tudjuk meg. Talán, mert Szögi Lajos tragédiája óta a cigánytelepeken elhaladó minden autóban szimbolikusan mindannyian ott ülünk, az egész magyar nemzet méltán fél? Ezzel még csak lélekben vagyunk közelebb a magyar nemzet elleni cselekményhez, itt valami hiányzik… A logikai űr kitöltéséhez szükséges egy bot, egy esztendő, egy ügyészség és egy bíróság. Ha már van bot, arra fel lehet írni azt a mondatot, ami egy évvel később kell a vádemelés koncepciójához.

Ennek a botnak annyi köze van a cigányokhoz, mint a Cion bölcseinek a zsidókhoz. Ez a bot nem tárgyi bizonyíték. Ez a bot egy szánalmas koholmány. Az ötlet nagyon is árulkodó. Rávall azokra, akik kiagyalták. A nacionalista propaganda természetrajza jól ismert jelenség. A nemzeti szélsőségesek szívesen árulják a portékájukat úgy, mint a nép eredeti és romlatlan szellemiségét. Ezért a sok népies motívum, ezért a sok fafaragás. Ezért a bot. Neander-völgy a Neander-völgyieké. A XX. század közepe óta tudjuk, hogy a rasszista propaganda nem népművészeti alkotás. Az ilyen ideológiák nem erdőn-mezőn és nem a nép ajkán születnek, hanem nagyon is művi környezetben. Cigarettafüstös szerkesztőségekben és pártbizottságok zárt ajtói mögött. De mit keres az otromba husáng az ítélkező hatalom kezében? Mit keres a fajvédelem a miskolci bíróságon?

Vádolom a miskolci bíróságot.

J’accuse… Vádolom… … „Tudom, hogy e váddal megszegem a sajtóról szóló 1881. évi július 29-i törvény rágalmazás elleni 30. és 31. §-át. Szándékosan szegem meg. Azokat az embereket, akiket megvádolok, nem ismerem, soha nem láttam, nem vagyok velük haragban. Az én számomra ők pusztán a társadalmi rosszindulat szellemei. Én pedig csupán egy fordulat előidézője akarok lenni: az igazság és az igazságosság győzedelmét siettetem”… – írta Émile Zola, 1898. január 13-án a rasszista bírósági gyakorlat láttán. És sikerült neki.

Derdák Tibor szociológus

Forrás: http://beta.nol.hu/archivum/20110406-j_accuse_

A bukaresti koncertjén arról beszélt Madonna, hogy a cigányokat negatív megkülönböztetés éri Kelet-Európában, és emiatt nagyon szomorú.

Rajongók ezrei hurrogták le Madonnát a bukaresti koncertje alatt, amikor a cigányok védelmére kelt, jelentette az AP.

A kétórás fellépés egyik szünetében az énekesnő arról beszélt, hogy a romákat negatív megkülönböztetés éri Kelet-Európában, és hozzátette, hogy emiatt szomorú, mert senkivel sem szabad így bánni. A fújolásra viszont nem reagált.

A hatvanezres közönség előtt több roma táncos is fellépett Madonnával, az ő produkciójukat megtapsolta a hatvanezres tömeg. Romániában a hivatalos adatok szerint félmillió roma él, de a valós szám inkább kétmillió lehet.

http://index.hu/kultur/showbiz/2009/08/27/madonna_a_ciganyokat_vedte_kifutyultek/

Valamivel kevesebb mint nyolcszáz, többségében cigány fiatal tanul Magyarországon a Dzsaj Bhím közösség tanodáiban és a sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnáziumban. Nemcsak az iskolás korúakat, a felnőtteket is szívesen látják a padokban, előfordul az is, hogy a szülő gyerekével együtt jár iskolába.

A közösség segítségével befejezheti az általános iskolát, akinek ez korábban nem sikerült. Aki tovább szeretne tanulni, felkészülhet a gimnáziumi évekre, sőt, érettségit is szerezhet a gimiben. A diákok az iskolával olyan helyekre juthatnak el, ahová cigánysorról ritkán utaznak emberek: színházba, közönségtalálkozókra járnak. A tanodahálózat olyan képzéseket próbál nyújtani, amelyek egyébként csak náluk tehetősebbek gyerekei számára elérhetőek. Kézműves foglalkozásokat tartanak, táncos vagy színházi órákat rendeznek a diákoknak.

Sajókazán két egyetemistával is találkoztunk, akik India kirekesztett csoportjából, a kaszton kívüliek közül érkeztek Európába, hogy magasan képzett szakemberként térjenek vissza segíteni a kaszton kívülieket az egyenlőségért folytatott harcban.

Swati Kamble szerint, aki korábban angol nyelvet tanított Sajókazán, a cigányok és az érinthetetlenek helyzetében a legnagyobb hasonlóság a mindennapos elnyomás, amelyben élnek. A nyomorból az oktatás és a felelősségvállalás jelentheti a kiutat – mondja az indiai lány.

Forrás: Bálint Csaba, HVG, 2011. április 21.

dr. Pósán László alperes, a Fidesz országgyűlési képviselője

A Fővárosi Bíróság a dr. Kárpáti Miklós ügyvéd (1136 Budapest) által képviselt Derdák Tibor (3720 Sajókaza) felperesnek a dr. Szalay Péter ügyvéd (1054 Budapest) által képviselt dr. Pósán László (Képviselői Irodaház, 1054 Budapest) alperes ellen személyiségi jog iránti perében meghozta a következő

ÍTÉLETET

dr. Pósán László alperes, a Fidesz országgyűlési képviselője

A bíróság megállapítja, hogy az alperes a 2009. március 24-i írásos interpellációjában azzal, hogy azt a valós tényt, hogy a felperes által meghirdetett iskolai intézmények, telephelyek illetve szakok nem mindegyike indult el, illetve nem mindenben felelt meg a törvényes előírásoknak (pl. volt, hogy induláskor nem rendelkezett OM számmal, működési engedéllyel, megfelelő végzettségű pedagógussal). Abban a hamis színben tüntette fel, mintha a felperes a romaoktatásban forgolódó, közpénzeket csapoló hírhedt szélhámos lenne, aki anyagi haszonszerzés érdekében hoz létre ténylegesen vagy látszólag iskolákat, ennek érdekében hamis oktatási ígéretekkel kürtöli tele a médiát – megsértette a felperes jó hírnevéhez fűződő személyiségi jogát.

A bíróság megállapítja, hogy az alperes azzal, hogy a 2009. március 30-i Országgyűlésen elhangzott miniszterhez intézett kérdésében azt a hamis látszatot keltette, hogy a felperes jogilag nem létező iskolákat működtetne több településen, valamint megalapozatlanul állította, hogy hamis ígéretekkel becsapott volna cigány családokat – megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát.

A bíróság a felperest a további jogsértéstől eltiltja.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 500.000,- (Ötszázezer) forintot és azután 2009. március 30-tól a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatát.

A bíróság feljogosítja a felperest, hogy két Országos napilapban tegye közzé a bíróság ítéletének fenti jogsértést megállapító rendelkezését az ítélet jogerőre emelkedése után.

Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 40.000,- (Negyvenezer) forint perköltséget.

A felperes illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt 60.000,- (Hatvanezer) forint illetékből 20.000,- (Húszezer) forintot a felperes, 40.000,- (Negyvenezer) forintot az alperes köteles külön felhívásra megfizetni a magyar államnak.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a jelen bíróságon lehet 3 példányban előterjeszteni.

(…)

Budapest, 2011. február 16.

dr. Istenes Attila sk
bíró

Khaled Said sikeres egyiptomi fiatal volt. Középosztálybeli családban nőtt fel, az Egyesült Államokban tanult számítógép-programozást, szabadidejében zenét szerzett. Jó állás és kényelmes élet várt volna rá – az azóta megbukott Mubarak-rezsimmel talán törődnie sem kellett volna.

Wael Ghonim február 8-án a Tahrir téren (Reuters - Dylan Martinez)

A történet azonban váratlan fordulatot vett: 2010. június 6-án egy kairói internetkávézó második emeletén ült, amikor a rendőrség onnan lecibálta, majd a nyílt utcán agyonverte. A rendőrök feltehetően úgy gondolták, hogy Said egy olyan videót készült feltenni az internetre, amelyen rendőrök osztozkodnak drogkereskedelemből származó bevételen. A hivatalos jelentés szerint Said drogcsempész volt, és azért halt meg, mert ijedtében megpróbálta lenyelni a nála található hasist. Nem sokkal később azonban előkerült egy fotó – amelyen a 28 éves férfi verésektől eltorzult arca látható –, és pillanatok alatt elterjedt az interneten.

A sokkoló fénykép hamar eljutott Wael Ghonimhoz is. A harmincéves fiatalember pontosan azt az életet élte, ami Khaledre várt. A Google közel-keleti és észak-afrikai ügyekért felelős marketingigazgatójaként Dubai egy elegáns külvárosában lakott feleségével és gyermekével; a jó fizetés mellé nagy ház és úszómedence is dukált. A hazája, Egyiptom politikai viszonyai iránt már korábban is érdeklődő férfi a veréstől eltorzult arcot nézve úgy érezte: akár ő is lehetne a képen. Hiába szerez valaki amerikai diplomát, lesz sikeres és próbálja élni a maga életét, távol maradva a politikától, a politika nem marad távol tőle.

Ettől kezdve kettős életet élt. Nappal az amerikai internetes óriáscég alkalmazottja volt, éjjel pedig El Shaheed, magyarul a „Mártír” álarca mögé bújva dolgozott a Facebook közösségi portálon. E néven, Said személyiségét magára öltve, indította a We are all Khaled Said (Mi mind Khaled Said vagyunk) oldalt. Fotókat és videókat, az egyiptomi rendőri brutalitás bizonyítékait töltötte fel ide minden éjjel. A Facebookoldalhoz hamarosan százezrek csatlakoztak, és az egyiptomi rendszerrel elégedetlen fiatalok egyik legfontosabb fóruma lett.

– Éjjel-nappal az oldalon dolgozott. Néha elmentem aludni, és amikor felkeltem, láttam a csetprogramon, hogy ő egész éjjel le sem feküdt – mondta egy barátja, Habib Haddad az amerikai Time magazinnak.

A tunéziai forradalmat látva, egy hirtelen ötlettől vezérelve januárban Ghonim úgy döntött: tüntetést hirdet. Pont, mint amikor valaki születésnapi bulit rendez, egyszerűen létrehozott egy „eseményt” a Facebookon. Hamarosan negyvenezren kattintottak és üzenték: jövünk. – Én nem vagyok hős, csak fogtam a billentyűzetet és gépeltem. Nem sodortam magam veszélyes helyzetbe, a legegyszerűbb dolgot tettem, amit lehetett. Azok a hősök, akik végig kint voltak a Tahrir téren – mondta később.

Ghonim családi okokra hivatkozva hat nap rendkívüli szabadságot kért; munkaadóit nem tájékoztatta politikai tevékenységéről. Kairóba utazott, és (kilétét nem felfedve, a tömegben elvegyülve) ott volt az első tüntetésen, amely tizennyolc nappal később a negyven éve uralkodó diktátor, Hoszni Mubarak lemondásához vezetett.

Arról azonban Ghonim semmit sem tudott, hogy a tüntetésből forradalom lett. Két nappal később, január 27-én hajnalban barátaitól indult hazafelé, amikor civil ruhás rendőrök elfogták és egy autóba tuszkolták. Innentől senki, még családja sem tudta, hol van – még azt sem, él-e egyáltalán. A Google néhány nappal később jelentette be, hogy munkatársa eltűnt. Még ekkor sem tudta senki, hogy Wael áll a Mártír alakja mögött, ám sokaknak megfordult a fejében, hogy ő is az akkor már a forradalom jelképévé vált Khaled Said sorsára jutott.

Alteregójához hasonlóan a vékony, középmagas, szemüveges és divatosan öltözködő Wael is középosztálybeli egyiptomi családba született. Az amerikai Time magazin szerint bőbeszédű és magabiztos fiú jó iskolákba járt, tizenhárom éves koráig Szaúd-Arábiában nevelkedett – a család ekkor költözött vissza Kairóba. Informatikusként végzett a helyi egyetemen, majd az American University kairói campusán tanult marketinget és pénzügyeket – itt 2007-ben szerzett MBA-fokozatot.

Már 18 éves korában részt vett azonban egy internetes oldal kialakításában, ami később az arab világ egyik leglátogatottabb portálja lett. A magánéletben is az internetre hagyatkozott: amerikai feleségét a világhálón ismerte meg. – Bármikor folyamodhattam volna amerikai állampolgárságért, de nem tettem – bizonygatta hazaszeretetét a sajtóban.

A Google-nál 2008 novemberében kezdett dolgozni egy olyan kezdeményezésen, amely az arab világban újonnan a világhálóra kapcsolódó felhasználóknak igyekszik elmagyarázni, hogyan és mire tudják használni az eleinte bonyolultnak és félelmetesnek tűnő internetet. 2010 januárja óta a Google közel-keleti és észak-afrikai marketingigazgatója. Ekkor költözött az Egyesült Arab Emírségekbe.

A történet azonban váratlan fordulatot vett: 2010. június 6-án egy kairói internetkávézó második emeletén ült, amikor a rendőrség onnan lecibálta, majd a nyílt utcán agyonverte. A rendőrök feltehetően úgy gondolták, hogy Said egy olyan videót készült feltenni az internetre, amelyen rendőrök osztozkodnak drogkereskedelemből származó bevételen. A hivatalos jelentés szerint Said drogcsempész volt, és azért halt meg, mert ijedtében megpróbálta lenyelni a nála található hasist. Nem sokkal később azonban előkerült egy fotó – amelyen a 28 éves férfi verésektől eltorzult arca látható –, és pillanatok alatt elterjedt az interneten.

A sokkoló fénykép hamar eljutott Wael Ghonimhoz is. A harmincéves fiatalember pontosan azt az életet élte, ami Khaledre várt. A Google közel-keleti és észak-afrikai ügyekért felelős marketingigazgatójaként Dubai egy elegáns külvárosában lakott feleségével és gyermekével; a jó fizetés mellé nagy ház és úszómedence is dukált. A hazája, Egyiptom politikai viszonyai iránt már korábban is érdeklődő férfi a veréstől eltorzult arcot nézve úgy érezte: akár ő is lehetne a képen. Hiába szerez valaki amerikai diplomát, lesz sikeres és próbálja élni a maga életét, távol maradva a politikától, a politika nem marad távol tőle.

Ettől kezdve kettős életet élt. Nappal az amerikai internetes óriáscég alkalmazottja volt, éjjel pedig El Shaheed, magyarul a „Mártír” álarca mögé bújva dolgozott a Facebook közösségi portálon. E néven, Said személyiségét magára öltve, indította a We are all Khaled Said (Mi mind Khaled Said vagyunk) oldalt. Fotókat és videókat, az egyiptomi rendőri brutalitás bizonyítékait töltötte fel ide minden éjjel. A Facebookoldalhoz hamarosan százezrek csatlakoztak, és az egyiptomi rendszerrel elégedetlen fiatalok egyik legfontosabb fóruma lett.

– Éjjel-nappal az oldalon dolgozott. Néha elmentem aludni, és amikor felkeltem, láttam a csetprogramon, hogy ő egész éjjel le sem feküdt – mondta egy barátja, Habib Haddad az amerikai Time magazinnak.

A tunéziai forradalmat látva, egy hirtelen ötlettől vezérelve januárban Ghonim úgy döntött: tüntetést hirdet. Pont, mint amikor valaki születésnapi bulit rendez, egyszerűen létrehozott egy „eseményt” a Facebookon. Hamarosan negyvenezren kattintottak és üzenték: jövünk. – Én nem vagyok hős, csak fogtam a billentyűzetet és gépeltem. Nem sodortam magam veszélyes helyzetbe, a legegyszerűbb dolgot tettem, amit lehetett. Azok a hősök, akik végig kint voltak a Tahrir téren – mondta később.

Ghonim családi okokra hivatkozva hat nap rendkívüli szabadságot kért; munkaadóit nem tájékoztatta politikai tevékenységéről. Kairóba utazott, és (kilétét nem felfedve, a tömegben elvegyülve) ott volt az első tüntetésen, amely tizennyolc nappal később a negyven éve uralkodó diktátor, Hoszni Mubarak lemondásához vezetett.

Arról azonban Ghonim semmit sem tudott, hogy a tüntetésből forradalom lett. Két nappal később, január 27-én hajnalban barátaitól indult hazafelé, amikor civil ruhás rendőrök elfogták és egy autóba tuszkolták. Innentől senki, még családja sem tudta, hol van – még azt sem, él-e egyáltalán. A Google néhány nappal később jelentette be, hogy munkatársa eltűnt. Még ekkor sem tudta senki, hogy Wael áll a Mártír alakja mögött, ám sokaknak megfordult a fejében, hogy ő is az akkor már a forradalom jelképévé vált Khaled Said sorsára jutott.

Alteregójához hasonlóan a vékony, középmagas, szemüveges és divatosan öltözködő Wael is középosztálybeli egyiptomi családba született. Az amerikai Time magazin szerint bőbeszédű és magabiztos fiú jó iskolákba járt, tizenhárom éves koráig Szaúd-Arábiában nevelkedett – a család ekkor költözött vissza Kairóba. Informatikusként végzett a helyi egyetemen, majd az American University kairói campusán tanult marketinget és pénzügyeket – itt 2007-ben szerzett MBA-fokozatot.

Már 18 éves korában részt vett azonban egy internetes oldal kialakításában, ami később az arab világ egyik leglátogatottabb portálja lett. A magánéletben is az internetre hagyatkozott: amerikai feleségét a világhálón ismerte meg. – Bármikor folyamodhattam volna amerikai állampolgárságért, de nem tettem – bizonygatta hazaszeretetét a sajtóban.

A Google-nál 2008 novemberében kezdett dolgozni egy olyan kezdeményezésen, amely az arab világban újonnan a világhálóra kapcsolódó felhasználóknak igyekszik elmagyarázni, hogyan és mire tudják használni az eleinte bonyolultnak és félelmetesnek tűnő internetet. 2010 januárja óta a Google közel-keleti és észak-afrikai marketingigazgatója. Ekkor költözött az Egyesült Arab Emírségekbe.

Egyiptomot azonban nem felejtette el. Édesanyja, Iman a The Los Angeles Times tudósítójának elmondta: fia mindig levert lett az ország szegénységét látva, amikor hazalátogatott. Wael tavaly áprilisban vállalt először politikai feladatot: elment az ellenzéki vezető, Mohamed el-Baradei támogatóinak gyűlésére, majd önkéntesnek jelentkezett a kampányba. Marketinges tapasztalatának köszönhetően hamar népszerűvé tette a politikus Facebook-oldalát.

Innen már egyenes út vezetett a El Shaheed alakján át egészen az egyiptomi hatóságok börtönéig, ahol tizenkét napig tartották fogva, végig bekötött szemmel. Neki azonban nagyobb szerencséje volt, mint választott személyiségének: elmondása szerint folyamatosan kihallgatták, ám nem verték meg. – Csak azt akarták tudni, külföldről pénzeli-e valaki a felkelést. Végül meggyőztem őket, hogy csupán hazaszeretetből tettem mindent, és senki sem állt mögöttem – mondta szabadulása után néhány órával egy tévéinterjúban. Ekkor árulta el azt is: ő hirdette meg a január 25-i tüntetést.

– Nem vagyok áruló. Ha az lennék, maradtam volna Dubaiban a szép nagy házamban. A magánéletem is romokban hever, a feleségem már válni akart, amiért soha nem törődök vele – bizonygatta szándékait kétségbeesetten az egyik egyiptomi magántelevíziónak, a Dream TV-nek adott nyilatkozatában.

Ghonim a kairói tüntetések második hetében szabadult ki. A Tahrir téren összegyűlt fiatalok hősként ünnepelték, ám ő ezt elutasította. Akarata ellenére azonban újra fontos szerep jutott neki: az említett tévéinterjú során sokszor elérzékenyült, majd amikor a forrongások fiatal áldozatainak képeit mutatta a csatorna, sírva rohant ki a stúdióból.

– Én ezt nem akartam – zokogta. Sokak szerint ez a jelenet adott új erőt a tiltakozásoknak: másnap a Tahrir téren sokan nyilatkoztak úgy a sajtónak, hogy Ghonim megindító szereplésének hatására jöttek ki tüntetni. Mubarak három nappal később mondott le. A forradalom győzelme után sokan gondoltak arra, hogy Ghonim a tüntetők élére áll, és politikai szerepet vállal. Ő azonban eltűnt a reflektorfényből, és csak annyit üzent: szeretne visszamenni dolgozni, „ha szabad”. A Khaled Said nevét viselő Facebook-oldal profilképe pedig megváltozott. Nevető egyiptomiakat ábrázol, azzal a felirattal: „Az álmok valóra válnak.”

Forrás: http://nol.hu/archivum/20110322-a_billentyuzet_forradalmara

2011. március 3. csütörtök: – Ötévnyi pereskedés után jogerősen vesztett a jászladányi magániskolát működtető alapítvány a Nemzeti Erőforrás Minisztérium ellen. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla elutasította az alapítvány kártérítési keresetét, és hatályon kívül helyezte az első fokú bírósági határozatot.

Ötévnyi pereskedés után jogerősen lezárult a jászladányi magániskolát működtető alapítvány kártérítési ügye a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) ellen: pert nyert a tárca.

A történet előzményei 2001-re nyúlnak vissza, amikor országos nyilvánosságot kapott a „jászladányi iskolaügy”. Ahogy azt a Roma Sajtóközpont (RSK) elsőként hírül adta, a helyi önkormányzat úgy próbálta meg a roma és a nem roma tanulókat szétválasztani, hogy létrehozott egy alapítványi iskolát. Dankó István polgármester az erről szóló előterjesztésében akkor a következőkkel indokolta az intézmény megalapítását: „népeket, amelyek kultúrákat hordoznak, nem lehet erőszakosan egybezárni”.

A 2002-es kormányváltást követően az oktatási tárca új vezetése hamar felismerte, hogy a jászladányi ügy kimenetelétől függhet a szegregáció-ellenes politikájának hitele. 2002 augusztusában Magyar Bálint oktatási miniszter megtagadta a minisztériumi azonosító kiadását az alapítványi iskolának. 2006 májusában a jászladányi Zana Sándor Imre Nevelési, Oktatási Közhasznú Alapítvány polgári pert indított a szaktárca ellen, és a keresetükben 33 millió forint nem vagyoni kártérítést követeltek a szakminisztériumtól. Dankó István polgármester akkor elmondta az RSK-nak, igazságügyi könyvszakértővel mérették fel, hogy mekkora veszteséget okozott nekik a minisztériumi azonosító szám kiadásának megtagadása, és az, hogy emiatt egy éves csúszással tudták csak megkezdeni a munkát. Hozzátette, hogy az anyagi kártérítésben nem volt benne az erkölcsi veszteségük, vagyis az, hogy „bűnös település” lett Jászladány.

Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság tavaly májusában valamivel több, mint húszmillió forint megfizetésére kötelezte az Oktatási és Kulturális Minisztériumot (OKM). A nem jogerős bírósági ítélet indoklása szerint a szakminisztérium kárt okozott, mivel jogszabálysértő volt az azonosító szám kiadását elutasító határozata. A jogutód szakminisztérium, a NEFMI sajtóosztályán közölték, a bíróság arra hivatkozott, hogy mivel az iskola működési engedélye kapcsán új eljárás indult, a szakminisztériumnak nem az elutasításról, hanem csak az azonosító szám felfüggesztéséről kellett volna döntenie.

A nem jogerős ítélet ellen az OKM és az alapítvány is fellebbezett. Utóbbi a még „hiányzó” 13 millió forint nem vagyoni kártérítés megítélését kérte, az előbbi pedig a kereset elutasítását. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az első fokú bírósági ítéletet és elutasította az alapítvány keresetét. A NEFMI közlése szerint a bíró a szóbeli indoklásban, kifejtette, hogy nem áll fenn ok-okozati összefüggés a minisztériumi azonosító szám kiadását elutasító határozat és a magániskola működésének meg nem indulása között. Ennek oka ugyanis a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatalnak az alapítvány fenntartásában működő oktatási intézmény működési engedélyét megsemmisítő határozata volt. A NEFMI közlése szerint a bíró a szóbeli indoklásában közölte, hogy nem megalapozott az alapítvány keresete, mert nem lehet a kár kiszámításánál kizárólag az elmaradt bevételeket figyelembe venni, és eltekinteni attól, hogy kiadások is elmaradtak amiatt, hogy egy évig nem működött az iskola.

Lakatos Elza, Roma Sajtóközpont

Forrás: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=400641

Az érinthetetlenekkel szembeni előítéletek még mindig élnek Indiában

A független India alkotmánya szerint nem léteznek kasztok a több mint egymilliárd lakosú országban. Ám a szokások lassan változnak: az „érinthetetlen” dalitok vidéken továbbra sem egyenrangúak a felső négy kasztba tartozókkal.

December elején az indiaiak, ha tehetik, nem vonattal mennek Mumbaiba. A kocsik ilyenkor annyira teli vannak, hogy ha egyáltalán fel tudnak szállni, a lefoglalt helyükre akkor sem tudnának leülni. Több százezer dalit, azaz a legalsó kasztba tartozó férfi, nő és kisgyerek indul ugyanis ekkor a tizennégymilliós nagyvárosba, hogy december 6-án megemlékezzen Bimrao Ramdzsi Ámbédkar halálának évfordulójáról. Ilyenkor övék a vonat. Ezt mindenki tudja. Az 1956-ban elhunyt politikus az érinthetetlenként kezelt emberek jogaiért harcolt egész életében, ezért a dalit közösség csaknem istenként tiszteli, és minden évben megünnepli születésének és halálának évfordulóját is.

Sokan már napokkal korábban útra kelnek, majd néhány napig az ünnepség helyszínén táboroznak. A Sivadzsi Park a város szívében fekszik, egy lakónegyedben. A helyiek erre az időre vidékre utaznak vagy bezárkóznak a lakásukba – rosszul viselik a napokig az utcákon, esetleg kertjeikben táborozó ünneplőket. Kívülállók becslései szerint mintegy félmillióan gyűlnek össze az Ámbédkar Dzsajanti alkalmából, a szervezők szerint legalább egymillióan.

A Sivadzsi Parkban még este kilenc után is sokan hallgatják a politikai beszédeket, válogatnak az Ámbédkar írásait áruló kereskedőknél. Bóvli is sok van, ám mind a politikáról szól: a dalit „isten” fotói, szobrai, képmásával ellátott nyakláncok, tányérok és minden más, amire nyomtatni lehet. Számos szervezet ingyen oszt ételt, és még éjjel is kilométeres sor kígyózik a kedvesen „Babasahebnek” is nevezett politikus szobra előtt – mindenki meg akarja érinteni. Sokan gyűlnek össze egy óriásplakátnál is, amely egy kinagyított indiai bankjegyet ábrázol – ám Mahatma Gandhi portréjának helyére itt Ámbédkar került. (Az indiai papírpénzen, bármilyen címlet is legyen az, a függetlenségi törekvéseket vezető Gandhi látható.) A tenger mellett egy csapat fiatal fiú fényképezkedik büszkén, nyakukban kék selyemsál, rajta a dalitmozgalom emblémájával.

Dzsogíta a Mumbai Egyetemen takarít - szárija új és csillogó. Megengedheti magának, mert a férje is dolgozik.

– Ti magyarok vagytok? – állít meg minket a tömegben egy fiatalember. Egy civil szervezetnél dolgozik, és hallott róla, hogy Derdák Tibor Magyarországon Dzsaj Bhím (Éljen Ámbédkar!) Közösséget alapított, ezért úgy gondolta, az ünnepségre tévedt külföldiek magyarok lehetnek. (Derdák szerint a romák és a dalitok helyzete hasonló, és ha az indiai kitaszítottak helyzetén Ámbédkar tudott segíteni, akkor filozófiája a romák számára is hasznos lehet.) Babasaheb Ámbédkar 1891-ben született, egy dalit család tizennegyedik gyermekeként. Az általános iskolában az érinthetetlenek nem ülhettek együtt a felsőbb kasztokba tartozó gyerekekkel, a tanár nem foglalkozott velük. Ő mégis elvégezte az általános iskolát, testvérei közül egyedüliként, majd az első dalitként került egy bombayi elit gimnáziumba. 1918-ban már egy főiskolán tanított ugyanitt. Az érinthetetlenség azonban idáig kísérte: professzortársai nem voltak hajlandók ugyanabból a vizeskancsóból vizet tölteni, amiből ő ivott. Később a Columbia University, a University of London és a London School of Economics diplomáját is megszerezte.

Mozgalmat 1927-ben indított a dalitok helyzetének javítása érdekében, 1947-ben pedig a független India első jogi ügyekkel foglalkozó minisztere lett. Az indiai alkotmányozó bizottság elnökeként ma őt tekintik az országban az alaptörvény „atyjának”. Később egyre közelebb került a buddhizmushoz, végül 1956-ban át is tért e vallásra, majd ugyanezen a napon ő maga áttérítette csaknem félmillió hindu követőjét. Ámbédkar a buddhizmusban látta a kiutat a kasztrendszerből. Áttérése után két hónappal meghalt, ám követői ma is sokan áttérnek a buddhizmusra, elsősorban Maharastra és Uttar Pradesh államokban.

A dalitok felszabadítójának nevét viseli az a civil szervezet is, amelyet Lalit Babar alapított 1987-ben. A dalit származású, hatvanas éveiben járó férfi eleinte csak saját falujának kitaszított lakosain akart segíteni, ma már azonban egész Maharásztra államban dolgoznak munkatársai.

– Dongargaon faluban születtem, ahol három és fél ezren élnek. Itt jártam általános iskolába, de a többi diák soha nem érintett meg. Amikor vizet akartam inni, egy felsőbb kasztbeli embernek kellett magasra emelt korsóból a tenyerembe öntenie, nehogy bepiszkítsam a vizet – meséli későbbi találkozásunkon Babar.

Ambédkar tanításaival a főiskolán ismerkedett meg. Diploma után az indiai állami bankban kezdett dolgozni, ám hétvégenként hazajárt a falujába, és próbálta öntudatra ébreszteni, tanítani a dalit fiatalokat. – Összejöttünk tíz-tizenöten és megbeszéltük, hogy megpróbáljuk megváltoztatni az emberek hozzáállását. Azért a harminc-negyven dalit családért fogunk dolgozni, akik ott élnek. Csak így lehetnek biztonságban, mert volt olyan falu, ahol rágyújtották a házat egy dalit családra – mondja Babar, aki tradicionális indiai öltözetet visel, ám okostelefonját nem engedi el egy percre sem.

Fotók, poszterek, könyvek - a Sivadzsi Parkban december 6-án minden kapható, ami Ámbédkárral kapcsolatos

A nagyvárosokban már csökken a dalitokkal szembeni diszkrimináció, a vidéki Indiában azonban még mindig élnek a régi szokások. A négy kaszt egyikébe sem tartozó, tulajdonképpen kaszton kívüli érinthetetlenek sok faluban még mindig elkülönülve élnek a többségtől, ők végzik az olyan „piszkosnak” ítélt munkákat, mint a takarítás, a bőrcserzés vagy a latrinapucolás. A gyerekeiket szegregálva oktatják, a templomba nem léphetnek be. A Human Rights Watch emberjogi szervezet 2007-es jelentése szerint a mélyen gyökerező diszkrimináció sérti a dalitoknak az oktatáshoz, egészséghez, lakhatáshoz, tulajdonhoz, vallásszabadsághoz, szabad munkavállaláshoz való jogát. A szervezet a „Rejtett apartheid” címet adta tanulmányának.

Lalit Babar és társai tizenöt éven át csupán Dongargaonban dolgoztak. – Először a földkérdést kellett megoldani, mert a felsőbb kasztbéliek használták a dalitok földjét. Ráadásul nem is termeltek rajta semmit, csak az állataikat legeltették ott – mondta. Ettől azonban az előítéletek még nem szűntek volna meg, arra más módszerük volt. – Korábban nem volt ivóvíz a faluban, és évente csupán ötször jött a tartálykocsi. Mi, dalitok, fúrattunk egy kutat. Így már öntözni is lehetett, és a termés ötszörösére nőtt – idézi fel. Ez persze mindenki helyzetén javított, és kezdtek egyre jobb szemmel nézni a kirekesztettekre a bráhminok, a legfelső kasztba tartozók is. Nagy eredmény volt az is, amikor tizenöt év lobbizás után elérték, hogy megálljon a vonat a faluban.

– Dongargaon ma már teljesen más, mint a többi falu – mondta Babar. A szervezet tizenöt év után kezdett terjeszkedni, ma már kilencen dolgoznak Mumbai központjában, húszan pedig terepen, Maharastra állam falvaiban.

– Ennek ellenére azt kell mondanom, az elmúlt hatvan évben semmi sem változott, azon kívül, hogy a kormánykvótáknak köszönhetően sokan bejutottak egyetemre és állást kaptak a közigazgatásban. De a dalitok 95 százalékának még most is meg kell harcolnia mindennapos biztonságáért, és azért, hogy tanulhasson vagy egészségügyi ellátást kapjon – mondja Babar. Emlékeztet Ámbédkar szavaira (akit ő is úgy emleget, „istenünk, nemzeti kincsünk”), amelyeket Gandhinak mondott, amikor az megpróbálta maga mellé állítani, hogy harcoljanak együtt a hazájuk szabadságáért. Ámbédkar azt válaszolta, hogy az ő népének nincsen hazája, mert az út szélén alszanak, testüket pedig haláluk után a folyóba dobják.

Ámbédkart istenként imádják a dalitok a mumbai Sivadzsi Parkban

– Ámbédkar a vezetőnk, értünk dolgozott, de csak a férfiak helyzetét javította – veszi át a szót Szangíta Dadakav Telenga. A dalit asszony a Mumbai Egyetem egyik campusán takarít, hogy taníttatni tudja gyermekeit. – Más kasztokban már nem létezik a lefátyolozás hagyománya, de nálunk még igen. Elválni sem lehet, csak a felsőbb kasztokban. A dalitok még mindig kiközösítik az elvált asszonyt – panaszolja. Koszos, rózsaszín szári van rajta: nem tud újat venni, mert férje iszákos és elhordja otthonról a pénzt. Négy gyermekéből kettő gimnazista, kettő pedig főiskolás – a dalitok kedvezményt kapnak a tandíjból. Fizetése napi 60 rúpia (körülbelül 300 forint) – épp ennyibe kerül egy ebéd az egyetem büféjében. Mumbai egyik nyomornegyedében lakik, mást nem engedhetne meg magának.

Kolléganője, a szintén dalit Szandzsana megtette a lehetetlent: elhagyta férjét, és most azért kell dolgoznia, hogy eltartsa a gyerekeit. – Tudjuk, hogy rengeteg kormányprogram van, ami rajtunk segítene. De ha bemegyünk a hivatalba, ott azt mondják, nincs is ilyen. Ellopják az összes pénzt! – panaszkodik. Dzsogíta az utca túloldalán takarít vadonatúj, flitterekkel kivarrt száriban. – Neki jó férje van, az más. Mindketten dolgoznak – néznek rá az aszszonyok irigykedve.

– A felsőbb kasztok már négy-öt generáció óta tanulhatnak, a kultúrájukba beivódott, hogy a férfi és a nő egyenlő, de a dalit nők helyzetéért még többet kell tennünk, és még csak most kezdjük el igazán. Úgy gondolom, ha a diszkrimináció ellen harcolsz, először saját magadba kell nézned – mondja Babar, és felidézi: amikor megnősült, bizony ő is elvárta, hogy a felesége két lépéssel mögötte menjen az utcán. – Abban a kultúrában nevelkedtem, ez volt a természetes – magyarázza. – De ezt megváltoztattam, még úgy is, hogy édesanyám hevesen ellenezte. Ma már egyetért velem. Már elmúlt kilencvenéves, de most már ő is járja a környező falvakat és a nők jogaiért kampányol – mondja nevetve.

Mumbai–Budapest, 2011. január.

Forrás: Kőműves Anita, Népszabadság, 2011. január 9.
Fotók: Kőműves Anita

Tényleg, számít ma még az ideológia? Bő egy éve ön így nyilatkozott: „Hiszek a liberális kategória létezésében, és sajnálom, hogy a Fideszben ez a szempont nem kap nagyobb hangsúlyt.” 2008 nyarán pedig egy esetleges Fidesz-SZDSZ koalíciót firtató kérdésre azt válaszolta: „Szerintem az országban akkora baj van, hogy mindenkire szükség van. A széles körű összefogásban mindenkinek helye van.”

Kell az ideológia, és kellenek a liberális értékek is. Itt van például az integráció ügye az oktatásban. Szent meggyőződésem, hogy integráció nélkül képtelenség megvalósítani a Fidesz hirdette eszményt: az alulról nyitott társadalmat. Több Orbán-beszéd szólt arról, hogy a középosztály és a legszegényebbek képesek voltak összefogni és változást elérni. E gondolat édestestvére, hogy emberek milliói számára kell biztosítanunk a fölemelkedés lehetőségét. A Fidesz most úgy rendezi át az adórendszert, hogy ha dolgozol, ha tanulsz, ha gyereket nevelsz, ha elfogadod a társadalmi játékszabályokat, akkor kapsz lehetőséget a fölemelkedésre. Ami elképzelhetetlen integráció nélkül, melynek első számú terepe az oktatás. Iskoláinkban olyan osztályokat kell létrehozni, melyekben mindenféle gyerek tanul. Megengedhetetlenek az elitista osztályok.

Ezt mondta Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárnak is, aki „indokolt esetben” pártolja a szegregációt?

Naná, hogy mondtam. És azt is, hogy a szegregáció és az elitista iskola elfogadásával csak azt a budai keresztény középosztályt lehet kiszolgálni, aki fintorog, ha a gyereke egy szegény családból származó padtársat kap.

A budai keresztény középosztályt? Ez nem lesz népszerű mondat a „választói bázisban”.

Nem. Senkit nem szeretnék megbántani, de nézetem szerint az oktatáspolitikánknak a nehéz helyzetben lévő, szegény sorsú, tehetséges gyerekeket kell támogatnia. Méltányolom mások nézeteit is, ám nekünk több millió ember számára kell lehetőséget teremteni. Szerintem egy normális szülő nem engedheti meg magának, hogy a gyereke olyan osztályba járjon, ahol csak magafajtákat lát. Ugyanis nem ilyen a magyar valóság, és legkésőbb a középiskola után szembesülni fog azzal, hogy hárommillióan élnek létminimum alatt. Közpénzből közoktatás van, egyenlő esélyekkel. Akinek ez nem tetszik, fizesse meg a magánoktatást.

Vannak trükkök ennek kijátszására: adj havi ezer forintot, és a gyerekedet, persze némi szelekciót követően, felvesszük az alapítványi, „fehér” osztályba.

Nálunk, Hódmezővásárhelyen meg azt csinálták, hogy kineveztek egy intézményt zeneiskolának, ahová aztán válogattak a tanárok. Adatokkal tudom bizonyítani, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket felvállaló osztályokban nem romlik a tanulmányi eredmény, és nem romlik a közösség. Aki mást állít, hazudik.

Tiszta gondolat. De akkor hogy a csudába tud annyi sületlenséget összehordani ebben a témában Hoffmann Rózsa?

Más a véleménye, amit tiszteletben kell tartani.

Maga az ő frakcióvezetője. Leültethetné néha a Nagy Imre kanapéra, eszmecserélni kicsit.
Szoktam. És sok mindenről meggyőztük már egymást. Egyébként nem vagyok a frakcióvezetője, mert ő a Keresztény Demokrata Néppárt képviselője.

Ne haragudjék, úgy hasonlít az a két frakció. Talán majd ha lesz egy kérdés, amiben eltérően szavaznak, könnyebb lesz a dolgom.

De ennél fontosabb, hogy az integráció kérdésében én nem tudok kompromisszumot kötni, elmegyek a falig. Persze tudom, nagy vitáink lesznek ebből a Fideszen belül.

Jobb kedvem lett.

Már megérte.

http://www.fn.hu/belfold/20101024/lazar_valtozhat_kormany_osszetetele/
http://www.fn.hu/belfold/20101022/lazar_janos/

Tisztelt Miskolc Városi Ügyészség!

2010. szeptember 24-én Miskolcon a Jobbik szervezete felállított egy ideiglenes emléktáblát az alábbi szöveggel:

„A cigánybűnözés áldozatainak emlékére! Akik értelmetlenül haltak meg!”

Nekünk, cigányoknak ez nagyon nagy sértés, mert nem minden cigány bűnöző és gyilkos. Azt gondoljuk, hogy cselekedeteinket nem faji alapon kell megítélni. Mindannyian magyar állampolgárok vagyunk.

Felvetődik számunkra az a kérdés, hogy a Jobbik párt mi alapján véli tudni, melyik bűnöző cigány származású és ki nem az.

Ezért felkérjük az tisztelt Ügyészséget, az ideiglenesen kihelyezett emléktáblát megszüntetni, megsemmisíteni szíveskedjék.

Ezen emléktábla helyett Miskolc Városi Önkormányzat állítson fel egy méltó emléktáblát, egy méltó helyen, amelyen faji megkülönböztetés nélkül sorolja fel a magyarországi gyilkosságok áldozatainak névsorát.

Sajókaza, 2010. szeptember 25.

Bigindo Zhuvas Amen Kulturális és Sportegyesület
Segítő Kéz Asszonygyülekezet
Sajókazai Mélyszegénységben Élőkért Közhasznú Egyesület
Sajókazai Szeretetháló Asszonygyülekezet

MR1 Kossuth Rádió, 180 perc, 2010. augusztus 2.
Vendég: Zolnay János
Riporter: Mong Attila

Forrás: http://www.hangtar.radio.hu/mrplayer.php?autoplay=1&hangtar=20100802_071722_1#

Elkészült a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a Borsod megyei Sajóbábonyban tavaly november közepén történt eseményről, és az azzal összefüggő jogértelmezési problémáról.

Sajóbábonyban 2009. november 14-én, szombaton lakossági fórumot tartott a Jobbik, ezt követően vasárnap elszabadultak az indulatok a feloszlatott magyar gárda egyenruhájába öltözött csoport és a roma lakosság között.

Az MTI birtokába került dokumentumban Kállai Ernő kisebbségi ombudsman úgy fogalmazott: a Miskolctól körülbelül 15 kilométerre lévő településen történtekről megjelent tudósítások társadalmi visszhangja úgy foglalgató össze, hogy Sajóbábonyban tavaly novemberben +felfegyverzett emberek „estek egymásnak” úgy, hogy az egyik oldalon a cigányok, a másik oldalon a cigányellenesek álltak+.

Kállai Ernő jelezte: vizsgálatával semmilyen módon nem kívánt beavatkozni a folyamatban lévő, vagy éppen már lezárult hatósági eljárások menetébe, sem a büntetőjogi, sem más közjogi felelősség kérdésében nem foglal és nem is foglalhat állást. Kizárólag arra helyezte a hangsúlyt, hogy a rendőrség a kérdéses időben és helyen eleget tett-e a közrendvédelmi feladatának – tette hozzá.

Kállai Ernő jelentésében azt írta: „a sajóbábonyi eseményekről készült, a rendőrség rendelkezésére álló dokumentációt a mai napig nem ismerhettem meg teljes körűen, a hiányzó ismeretforrásokat pedig nem tudtam más jellegű adatgyűjtés útján pótolni”.

A dokumentumban részletesen felelevenítette a tavalyi eseményeket, a két nap – november 14-15. – történéseit. Álláspontja szerint „a megfelelő – és egyébként a település közelében rendelkezésre álló – rendfenntartó erők kellő időben való átirányítása esetén megakadályozható lett volna a romák által fenyegetőnek tartott gépjárművek megjelenése Sajóbábonyban, illetve megelőzhető lett volna a támadó jellegű cselekmények bekövetkezése”.

Az ombudsman közölte: mindezek alapján kezdeményezi, hogy „az országos rendőrfőkapitány ismételten tekintse át az országgyűlési biztosnak a rendőrség eljárását vagy annak elmulasztását érintő hatáskörét”, valamint azzal az ajánlással fordul hozzá, hogy értékelje a sajóbábonyi rendőri intézkedések tapasztalatait, különös tekintettel a szükségesség és arányosság követelményének érvényesülésére.

Javasolja azt is: dolgozzák ki annak módszertanát, hogyan vehetők igénybe a rendészeti eszközök mellett más technikák (elsősorban közvetítés, mediáció, kommunikáció) a helyi – elsősorban etnikai jellegű – konfliktusok kialakulásának megelőzésére, megszakítására, a megsértett rend helyreállítására – jegyezte meg Kállai Ernő.

Forrás: Galamus

Meleg vagyok, nem homoszexuális!

„A meleg szót visszakövetelem magamnak! Ha én azt mondom, hogy meleg reggelre ébredtem, azt nem akarom, hogy azt jelentse, felhúztam a redőnyt, és Terry Black mosolygott be az ablakon”

– ripacskodott Vona Gábor, a Jobbik elnöke az MTV Ma Reggel című műsorában február 25-én. A Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, Huth Gergely a „homoszexuális” szó használatát javasolta a meleg helyett, így hagyva jóvá a közszolgálati műsort vezető társaival ezt a melegek elleni támadást. Immár magunk mögött hagyva a választási kampány hangzavarát érdemes elgondolkodni rajta, vajon tényleg megfelelő választás-e a homoszexuális szó?

Ismeretlenül bemosolyogni egy családi ház ablakán annyit tesz, mint megsérteni a házban lakók magánszféráját. Vona Gábor azonban ezen a határsértésen is túlmegy, és önmagát a melegek vágyainak tárgyaként, a melegeket pedig túlfűtött szexualitásukon uralkodni nem képes emberekként mutatja be, akik szinte sorban állnak az ablaka előtt reggelente. Bizonyos heteroszexuális férfiakra jellemző, hogy saját szexualitásukhoz fűződő ambivalens viszonyuk agresszióját kivetítik a melegekre, és így indokolatlan félelmeket táplálnak a – nőktől eltérően – velük szemben társadalmilag nem alávetett helyzetű férfiak szexuális közeledésétől. Ezt az előítéletet használja eszközként Vona Gábor a meleg kisebbség elleni hangulatkeltéséhez.

Agressziója azonban nemcsak ebben jelenik meg. Hiszen hogyan is lehet „magamnak követelni” egy szót? A szavakat nem birtokoljuk, hanem használjuk, és míg a saját használatunkat alakíthatjuk, a másokéra vonatkozóan legfeljebb javaslattal élhetünk. Visszakövetelni azonban nem lehet javasolva, csak ha elszántuk magunkat mások szóhasználatának korlátozására. Egy Jobbikhoz köthető hírportálon valóban bevett gyakorlat a másoktól származó hírek „kijavítása” az általuk helyesnek gondolt, nemcsak sértő, de gyakran alpári szóhasználattal.

A meleg szó többértelműsége nyelvtani szempontból nem eredményez bizonytalan szóhasználatot. Nem nagyon képzelhető el, hogy valóságos problémát jelentene a hőmérséklet vagy hangulat és a szexuális identitás vagy személy felcserélhetősége. Vona Gábor példája is álprobléma, mert van meleg (napsütéses) reggel, de nincs melegreggel (úgy, mint melegházasság vagy melegfelvonulás), és általában is jól elkülönül a meleg szó melléknévi és főnévi használata.

Mégis, a demagóg politikus felvetésétől elindulva, kívánsággá szelídülve, pusztán az eredeti állapot visszaállításának konzervatív igényeként áll előttünk a „homoszexuális” szó javaslata a „meleg” helyett, megtámogatva azzal az érvvel, hogy a szavakat úgymond eredeti jelentésükben használjuk. Hiszen, ami egyszer már használatban volt, az nem lehet sértő vagy félreérthető – gondolják tévesen –, így e szó használata megfelelhet mindenkinek a konzervatív médiától a legfőbb közjogi méltóságokig. Ezért nevezi a Hír TV a nevetségességig elmenve „homoszexuális szórakozóhelynek” a melegbárt, „homoszexuális filmnek” a melegpornót, és ezért beszélt a köztársasági elnök 2007. szeptember 10-én a parlamentben arról, hogy „Nem lehet eltűrni azt az erőszakot sem, amit ellentüntetők a homoszexuális tüntetés után elkövettek.”

A névválasztás minden egyén és minden csoport elidegeníthetetlen joga. A politikailag korrekt beszédmód ebben az esetben nem csupán figyelmesség kérdése, hanem sokkal több annál: saját szóhasználatán keresztül a csoport szuverenitásának az elismerése. Nem azért nevezzük a romákat romáknak, mert ez a szó jelent valamit, vagy jellemezné őket, hanem azért, mert ők maguk ezt a szót választották a Londonban 1971. április 8–12. között megtartott Első Roma Világkongresszuson. Ugyanilyen felesleges és félrevezető lenne azt vizsgálni, hogy a meleg szó mit jelent, honnan származik a használata. (Hasonlóképpen sok meleg számára már melegségük „kialakulásának”, „okainak” vizsgálata is homofób megnyilvánulásnak számít, akár „tudományos” kérdésfelvetésként is.) Elég, ha annyit tudunk, hogy azok a melegaktivisták, akik először kezdték magukra használni ezt a szót: ezt választották. A szóhasználat legitimitását a melegek saját szóhasználata adja. Amikor tehát a köztársasági elnök „homoszexuális tüntetésnek” nevezi a melegfelvonulást, nem ismeri el a meleg kisebbséget olyan szuverén csoportként, amelynek tiszteletben tartandó joga megválasztani saját nevét. Különösen visszás és ellentmondásos ez a szóhasználat, ha éppen a kisebbség alkotmányos jogait elismerő gesztust kívánna tenni a közjogi méltóság.

A „homoszexuális” szó jelentése is eltér a melegétől: a homoszexualitás pusztán szexualitás, melegnek lenni pedig identitás. Két teljesen eltérő megközelítése ez az egyénnek. A homoszexualitás, mint pontosan leírt szexuális gyakorlat tűnhet objektívnek, ezért kívülről tulajdonítható; míg a meleg identitás mindig önmeghatározás. A meleg elbizonytalanító, teljesen meg nem határozott jellege következtében még akkor is ellenáll a merev külső tulajdonításnak, ha a felületes nyelvhasználatban a homoszexuális szinonímájaként is használják. Ebből következik, hogy a „homoszexuális” szó bántó, sértő jellege elválaszthatatlanul eggyé forrt vele mindazon megalázásokon keresztül, melyekkel a szexualitásán keresztül próbálják megragadni az egész embert. És azon az agresszión keresztül is, ami külső beszélő számára behatárolhatónak, tulajdoníthatónak és megnevezhetőnek hiszi a másik embert jellemző lényeget.

Ez a jelentésbeli különbség más, mint a többé-kevésbé minden hagyományosan használt kisebbségi elnevezést érintő nehézség, a szóra rárakódott negatív konnotációk terhe. A roma azért különbözik a cigánytól, mert nem hordozza a múlt terhes örökségét, és persze éppen ezért váltja ki a konzervatívok ellenkezését is: nincs múltja. A „minden legyen az, ami” kívánsága azt a kívánságot rejti, hogy minden elnyomott maradjon meg annak, ami volt. A szóhasználat így válhat a további elnyomás eszközévé, a kisebbségi csoportok névválasztása pedig politikai tetté. A homoszexuális szó orvosi eredete, patologizáló, megbélyegző múltja még abból az időből, amikor homoszexuálisnak lenni bűncselekmény volt, elviselhetetlen örökség egy mai meleg számára. Ezt a múltat meg kell tagadni, el kell felejteni, ezért a múltért bocsánatot kell kérni! Aki ezt a múltat óvja, ápolja, állandóan emlékezteti rá azokat, akiknek ez fájdalmas, az a melegek szabadságának az ellensége.

A melegfelvonulást „homoszexuális tüntetésnek” nevezni még ennél is súlyosabb sértés, hiszen annak szervezői és résztvevői folyvást azt hangsúlyozzák, hogy a felvonulók nem szexuális irányultságukra vagy nemi identitásukra, hanem identitásuknak egy ellenséges társadalmi közegben való nyílt felvállalására büszkék. A felvonulás lényegét veszi el tőlünk, aki „homoszexuálisnak” nevezi, azt sugallva, hogy nem büszkeségünket, jogkövetelésünket és egyenlő méltóságunkat vittük az utcára, hanem a szexualitásunkat. Arról nem is beszélve, hogy egyúttal kirekeszti a résztvevők közül a biszexuálisokat, transzszexuálisokat és transzvesztitákat.

Vajon mit gondoljak arról, ha valaki úgy véd meg egy tüntetést, hogy eltiporja a lényegét?

Forrás: Népszabadság, 2010. július 7. (Kállai Ákos, közíró)

A bevándorlók lehetnek a futball-világbajnokság veszetesei Dél-Afrikában az angol Telegraph szerint. Az ország szegény vidékein szórólapokkal bujtogatnak a külföldiek elleni erőszakra, amely a vb-t követő lanyhább nemzetközi figyelem és a csökkentett rendőri létszám miatt is elharapózhat. Az [origo] által megkérdezett Dél-Afrikában élők szerint a helyzet nem ennyire komoly, bár nem jó a viszony a helyiek és bevándorlók között.

Erőszakhullám söpörhet végig Dél-Afrikán a világbajnokság után a rendőri erők jelentős csökkentése és külföldiekkel szembeni növekvő ellenérzések miatt – olvasható egy cikkben az angol Telegraph honlapján. A lap meg nem nevezett szakértőkre hivatkozik, akik szerint az ország legszegényebb részeiben kiújult és egyre növekszik a bevándorlók elleni gyűlölködés. A helyi lakosok azzal vádolják a bevándorlókat, hogy munkahelyeket vesznek el tőlük.

A Fokvárosban élő Berencsik Beáta szerint a helyzet nem ennyire súlyos, mert például a vb miatt létrejött munkahelyeket a bevándorlók nem tudják elvenni, ugyanis a FIFA-val szerződést kötő cégek nem alkalmazhatnak külföldieket. Tapasztalatai szerint azonban valóban nem jó a viszony a helyiek és a bevándorlók között, szerinte bevándorlók elleni támadások léteznek, voltak es lesznek is, de ez nem függ össze a vb-vel.

„A helyiek munkamorálja miatt alkalmaznak zimbabweieket”

Beáta szerint tény, hogy sok munkahely meg fog szűnni a vb után, de ezt tudták, amikor szerződést kötöttek. Másrészt szerinte a környezetében élő dél-afrikaiakon nem látszik az igyekezet, hogy megtartsák a munkájukat. „A férjem a fokvárosi stadionban dolgozik, az ott dolgozó 140-180 fős takarítószemélyzetre felügyel. Mivel a cég normál esetben csak 30-50 főt foglalkoztat, azt gondoltam, hogy az ideiglenesen alkalmazott emberek mindent megtesznek azért, hogy maradhassanak. Ehhez képest a 80 százalékuk vissza sem jött dolgozni, miután megkapták a júniusi fizetésüket” – mesélte Beáta.

„A helyiek munkamorálja miatt van az is, hogy inkább zimbabweieket alkalmaznak a tehetősebbek biztonsági őrként vagy kertészként” – vélekedett Beáta. Szerinte egy helyi nem nagyon töri magát, hogy szépen dolgozzon, de egy zimbabwein látszik, hogy bármit megtesz azért, hogy megtarthassa az állását.

Szórólapokkal bujtanak erőszakra

A Dél-Afrikában élő bevándorlók lélekszámát 2 és 4 millió közé becslik különböző intézetek. Pontos adatokat azért nehéz megállapítani, mert rengetegen érkeznek illegálisan. Elsősorban a környező szegény országokból, Zimbabwéből, Mozambikból és Malawiból jönnek a biztosabb megélhetés reményében, de Beáta szerint sok a nigériai, kongói és szenegáli bevándorló is, akik közül sokan prostitúcióval és drogkereskedelemmel foglalkoznak.

A Telegraph szerint egyes townshipekben (feketék lakta, elszeparált városrészekben) szórólapokat ragasztanak ki házak falára, amikben a szomszédos afrikai országokból érkezők ellen sürgetnek erőszakos fellépésre. Az elmúlt években több példa is volt xenofób megnyilvánulásokra, Johannesburg Alexandria kerületében 2008 májusában 60 ember halt meg és 700 megsebesült egy rasszista támadásban.

Meccsnézés egy dél-afrikai nyomornegyedben

2009 novemberében háromezer zimbabwei költözött egy menekülttáborba Fokváros egyik negyedéből az őket ért atrocitások miatt. A Telegraph szerint azonban már csak 280-an maradtak a táborban, mert a helyi lakosok fenyegetései miatt sokan visszaköltöztek Zimbabwéba.

„Mindnyájan meghaltok”

Egy 35 éves zimbabwei nő, aki takarítóként dolgozik Johannesburg egyik gazdag kerületében, azt mondta a Telegraphnak, hogy megmondták neki: július 12-től, a vb döntő másnapjától nem tartanak igényt rá munkahelyén. „Az sem érdekli őket, ha van betelepedési engedélyed, akkor is utálnak téged” – mondta szomszédjairól a 16 éve Dél-Afrikában élő nő.

A menekültekkel és bevándorlókkal foglalkozó Consortium for Refugees and Migrants in South Africa nevű intézet szerint a fenyegetések nem csak a szomszédok felől érkeznek, hanem rendőröktől, orvosoktól, nővérektől és szociális munkásoktól is. Az intézet szerint egy nővér egyszer a következőket mondta, amikor egy bevándorló be akarta oltatni csecsemőjét: „Menjetek vissza az országotokba. Június után nem lesz több külföldi az országban. Mindnyájan meghaltok.”

„Hangoskodó fiatalok miatt fújják föl”

Az [origo] Dél-Afrikában tartózkodó tudósítójának nyilatkozó, 40-es korosztályhoz tartozó Pierre szerint a xenofób támadások ügyét kissé felfújta a média, a 44 milliós országban maximum 10 ezer főre tehető az a létszám, amely hangoskodik a bevándorlók miatt. „Amikor a munkanélküliség 25 százalék felé közelít, és a bevándorlók száma kettő- és négymillió közé tehető, akkor érhető, ha vannak feszültségek. A hangoskodók nagy része 16 és 22 év közötti fiatalokból kerül ki, akik townshipben élnek, otthagyták az iskolát, nincs munkájuk, és bandákba verődve mászkálnak az utcákon. Ők azok, aki egy mobiltelefon miatt képesek agyonlőni, és nem azért ölnek meg valakit, mert zimbabwei vagy mozambiki, hanem mert el akarják venni a pénzét és az értékeit” – mesélte Pierre.

„A townshipek közösségei kivetik magukból ezeket az embereket, sőt, nemritkán olyat is hallani, hogy ők intézkednek a rendőrök helyett, megölik és elégetik a balhés tagokat, mert a közösség egységét veszélyeztetik. Csak erről nem írnak az újságok. Ezek az emberek nem akarnak dolgozni, de azért belekötnek azokba a külföldiekbe, aki náluk sokkal becsületesebben, lelkiismeretesebben dolgoznak” – vélekedett a férfi.

Szerinte az alacsony fizetésük miatt sztrájkoló biztonsági őrök is ebből a közösségből kerültek ki. „Ilyen a mentalitásuk, elég csak megnézni a biztonsági őröket, akiket az itteni viszonylatban nagyon jónak számító napi 190 randért (5700 forint) alkalmaztak, erre pár nap után nekiálltak sztrájkolni 1500 randos (45 000 forint) fizetést követelve. Összességében úgy látom, konfliktusok lehetnek, de nem lesz erőszakhullám, amiben annak is szerepe lehet, hogy a most a vb-helyszíneken szolgálatot teljesítő rendőröket átvezénylik majd olyan városokba, ahol eddig minimális létszámú volt a rendőrség” – mondta.

Az [origo] dél-afrikai tudósítóját kísérő Norbert 14 éve érkezett családjával az országba, de azt mondta, még sosem érte atrocitás amiatt, mert külföldi. Bár kétszer is átélte, hogy pisztolyt fogtak rá, de mindkétszer a rablás volt a bűnözök célja, nem etnikai alapon támadták meg, hanem azért, mert rosszkor volt rossz helyen.

Biztonsági szempontból sikeres vb

A vb miatt 40 ezer fővel növelték a rendőrség létszámát, hogy biztonságosan lebonyolítsák a rendezvényt. Bár több csapatot és újságírót is megloptak vagy kiraboltak a vb ideje alatt, és már több mint 300 embert vettek őrizetbe a vb-vel összefüggésbe hozható bűncselekmények miatt, a torna eddig különösebb botrányok nélkül zajlik. A vb után csökkentik a rendőri erőket, de a kormány álláspontja szerint a torna után is fokozottan fognak figyelni a biztonság megőrzésére.

„Lesznek bevándorlók elleni megmozdulások”

Az [origo] Dél-Afrikában tartózkodó tudósítójának egy dél-afrikai rendőrnő eleinte határozottan ismételgette, nem tart erőszakhullámtól, és a rendőrség mindent megtesz, hogy megelőzze az esetleges konfliktusokat. Később, amikor társai egyedül hagyták, elárulta, biztos benne, hogy lesznek bevándorlók elleni megmozdulások, az országban ugyanis rengeteg az illegálisan letelepedett külföldi, ami nagy káoszt okoz. A vébé viszont sokkal jobban sikerült rendőrségi szempontból, mint azt előzetesen várták, egyedül a hamis belépők kiszűrésével volt gond, minden más a terv szerint működött.

A Nelson Mandela Alapítvány is felhívta a lakosság figyelmét az integráció támogatására, emlékeztetve arra, hogy az apartheid-rendszer idején a fekete lakosságot rendszeresen támogatták a szomszédos afrikai országok. Az intézet szerint a dél-afrikaiaknak erősebb lett az afrikai identitása a vb alatt, és egységesen szorítottak az afrikai csapatoknak. „Reméljük, a vb segít megtalálni a dél-afrikaiak helyét a kontinensen, és nagyobb szolidaritást fogunk tanúsítani a más nemzetiségűek iránt” – áll a felhívásban.

A Telegraph szerint széles körű a felháborodás amiatt is, hogy az ország 2,9 milliárd fontot (1000 milliárd forintot) költött a rendezésre, holott a Human Sciences Research Council felmérése szerint 26 millió ember, a lakosság 57 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, a születéskor várható élettartam mindössze 50 év.

Forrás: [origo]

(Album: Elephunk, 2003)

Szélsőjobboldali jelvényeket hordó személyek egy kisebb csoportja bántalmazta a 15. Budapest Pride egyik vendégét. A rendőrség nagy erőkkel szállt ki a helyszínre, azonban több szempontból is kifogásolható módon jártak el. A Budapest Pride szervezői arra kérik a rendőrséget és a magyar állampolgárokat is, hogy határozottan álljanak ki a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) emberek emberi jogai mellett.

Tegnap este 19:00 óra körül, a Budapest Pride megnyitóját követően egy tucatnyi neonáci jelent meg a budapesti Művész mozi előtt. Hosszasan gyalázkodtak, és megpróbálták eltulajdonítani a mozira kitűzött szivárványszínű zászlót. A mozi előtt posztoló rendőröknek ezt sikerült megakadályozni, azonban a Körút egyik mellékutcájában, ahol már nem voltak szem előtt, a csoport két tizenéves tagja arcul ütötte a fesztiválról távozó egyik vendéget.

A helyszínre érkező nagyszámú rohamrendőr az áldozatot vette körül, és tőle követelte, hogy igazolja magát, miközben az elkövetők elsétáltak a helyszínről. Csak a „fogdmeg”-et kiabáló fesztiválrésztvevőknek köszönhető, hogy a rendőrök végül feltartóztatták őket.

A Budapest Pride több szervezője is hallotta, hogy az egyik rendőr megengedhetetlen hangnemben annak a nézetének ad hangot, hogy a Fesztivál provokálja a szélsőjobboldaliakat a zászlóval: „nem hívok senkit, vegyék le a köcsög zászlójukat” – mondta egy másik rendőrnek.

„A rendőrségnek úgy kell beavatkoznia a közösség elleni erőszak eseteiben, hogy se az áldozatot ne félemlítse meg, se ne keltse azt a tévképzetet a védett közösségben, hogy mi vagyunk a felelősek a minket érő atrocitásokért” – fogalmazott Steigler Sándor a Budapest Pride-ot szervező alapítvány kuratóriumának elnöke. „Támogatni kívánjuk a rendőrséget abban, hogy számos Európai országhoz hasonlóan felszámolja a soraiban lévő homofóbiát, és egyértelműen kiálljon amellett, hogy az LMBT emberek elleni erőszakért egyedül annak elkövetői a felelősek.”

A rendőrök az elkövetők igazoltatása után szabadon bocsátották őket. „A rendőrségnek dolga lett volna az elkövetők elzárása, mert további bűncselekmények elkövetésétől lehetett tartani.” – mondta Kuszing Gábor a Patent Jogvédő Egyesület munkatársa, aki jelen volt a Művész mozinál. „A rendőrség azt is megtehette volna, hogy már korábban igazoltatja a hangoskodó szélsőjobboldali csoport tagjait, ami akár megelőzhette volna az egész támadást. Határozottabb fellépésre van szükség az ilyen – igazából előre látható – erőszak megakadályozásához.”

Ráadásul elképzelhető, hogy az elkövetőknek ugyanebből a csoportjából való az a kopasz férfi, aki pár órával később néhány tíz méterre a mozitól bántalmazott egy melegnek kinéző turistát. Mivel a külföldi férfi nem beszél magyarul, nem értette, mit mond neki az elkövető, és mi lehetett az indítéka.

A Budapest Pride szervezői szerint a demokráciatisztelő – hetroszexuális és LMBT – állampolgárok azzal tehetnek az erőszak ellen, ha kiállnak az LMBT emberek jogai mellett, és eljönnek a Fesztiválra, valamint a július 10-én, szombaton 15:00 órakor a Hősök teréről induló Meleg Méltóság Menetére.

Forrás: Vállald Magad

Nem mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a roma gyerekek jogait sértő, diszkriminatív oktatási rendszer működik, habár egy konkrét ügyben elmarasztalt egy, a gyerekek sorsáról döntő bizottságot. A roma diákok harmada jár kisegítő iskolába.

A kártérítési pert két, fogyatékosnak minősített roma fiú, Horváth István és Kiss András nevében indította az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekekért Alapítvány (CFCF). Azt kifogásolták, hogy a gyerekeket alaptalanul minősítették fogyatékosnak, az eljárásról nem tájékoztatták a szüleiket, a pedagógusaik pedig nem jelezték, hogy a gyerekeknek nem a speciális iskolában lenne a helye, és ezért sérültek az esélyegyenlőséghez és a képességeiknek megfelelő oktatáshoz fűződő jogaik.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

A legfrissebb kutatások szerint a roma gyerekek körülbelül 30 százaléka tanul speciális, azaz fogyatékosoknak és eltérő nevelési igényűeknek (viselkedészavaros, diszlexiás, stb.) fenntartott oktatási intézményekben. Ez a kiugró arány egyértelműen olyan, az egész oktatási rendszert érintő hibát jelez, aminek a hátterében a gyerekek sorsáról döntő bizottságok működési és szabályozási anomáliái állnak.

Út a Legfelsőbb Bíróságra

Az első fokon eljáró Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság megállapította, hogy az alperesek (a gyerekek nyíregyházi iskolája, a megyei önkormányzat, a gyerekek állapotát felmérő bizottságok) megsértették a fiúk esélyegyenlőséghez és a képességeiknek megfelelő oktatáshoz fűződő jogát. Független szakértői vizsgálatok kimutatták, hogy nem értelmi fogyatékosok, az esetleges speciális nevelési igényeiket pedig normál iskolában is ki lehetett volna elégíteni. A bizottságokat működtető megyei fenntartású intézményt nem vagyoni kártérítésként 1-1 millió forint kártérítés megfizetésére kötelezték.

A fellebbezések nyomán másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla nem vitatta, hogy a gyerekek nem az egészségi státuszuknak, képességeiknek megfelelő intézménybe kerültek, viszont nem állapította meg az intézmények felelősségét a nekik okozott kárért. A bírói tanács szerint az oktatási intézmények és hivatalok betartották a működésükre vonatkozó szabályokat. Az ítélet indokolásában ugyanakkor a bíróság részletesen kifejtette, hogy a szakértői rendszer miért alkalmatlan a feladata ellátására, és milyen mechanizmusok eredményeképpen irányítanak gyerekeket ok nélkül a kisegítőbe.

A 40 éves rendszeren csak erős külső impulzus változtathatna

Mivel az elsőfokú ítéletet a szakértői bizottságokat irányító szervezet megkésve fellebbezte meg, az ítéletnek az egymilliós kártérítésre vonatkozó része jogerőre emelkedett. A felpereseket képviselő CFCF viszont szerette volna, ha jogerős ítélet mondja ki az intézményrendszer felelősségét is, ezért a Legfelsőbb Bírósághoz (LB) fordultak. Az alapítvány jogi képviselője elmondta, hogy a hibás, a roma gyerekek jogait sértő, diszkriminatív rendszer lényegében a 70-es évek óta változatlanul működik.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

Szerinte amíg kívülről nem érkezik olyan impulzus, ami változtatásra bírná a rendszerben dolgozókat és az annak irányításáért felelős hivatalokat, nem fog változni a helyzet. Egyben felhívta a bíróság figyelmét a magyarországira kísértetiesen hasonlító csehországi helyzetre, mely miatt a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság néhány éve elmarasztalta Csehországot.

Az alperesi képviselők a debreceni ítélet változatlanul hagyását kérték. Szerintük a megyei önkormányzat és az iskolák pontosan eleget tettek a törvényi előírásoknak, és ezt nem lehet mulasztásként a terhükre róni. A pedagógusok pedig azért nem léptek, mert a felperes gyerekek valóban speciális nevelési igényűek. A CFCF által kárhoztatott rendszerhibáért – melynek eredményeképpen a roma gyerekeket aránytalanul nagy százalékban irányítják kisegítő iskolába – legfeljebb a magyar állam hibáztatható.

Miért kerülnek kisegítőbe a roma gyerekek?

Az ügy hátteréhez tartozik, hogy Nyíregyházán a szakértői bizottság épp abban az iskolában működik, amelyikbe a gyerekeket irányították, megerősítve azokat az aggodalmakat, melyek szerint a kisegítő iskolák valójában a roma gyerekeket fogyatékossá minősítő rendszer megrendelőiként lépnek fel. A csökkenő gyereklétszám miatt elvileg egyre kevesebb intézményre lenne szükség, az ép gyerekek fogyatékossá nyilvánításával pedig részben ezt lehet megakadályozni.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

A romák megdöbbentő felülreprezentáltsága ebben a folyamatban az Oktatási Minisztérium korábbi felmérései szerint elsősorban annak tudható be, hogy a leggyengébb ellenállás irányába törve a bizottságok érzéketlenek a roma gyerekek eltérő szociokulturális adottságaira, és sok esetben azokat is értelmi fogyatékosnak minősítik, akik nem jártak óvodába, és ezért – valós a képességeiktől függetlenül – nem felelnek meg a teszteken.

Az ítélet

A Legfelsőbb Bíróság félórás tanácskozás után a Debreceni Ítélőtábla ítéletét részben megváltoztatva kimondta, hogy a felperesek jogai csak annyiban sérültek, hogy a bizottságok nem tájékoztatták a szülőket, a cselekvőképtelen gyerekeknek így esélyük sem volt, hogy a döntés után mégse speciális iskolába kerüljenek. A már korábban jogerőssé vált, és az LB szerint sem eltúlzott 1-1 milliós kártérítésből ezért 300-300 ezer forintot a negyedrendű alperes Megyei Önkormányzatnak kell állnia.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

A szakértői bizottság eljárását egyebekben a bíróság nem találta tévesnek, és a rendszert fenntartó intézmények felelősségét sem állapította meg. A szóbeli indokolás szerint nem bizonyított, hogy a gyerekeket roma származásuk miatt jogsérelem érte. A rendszer hibáiról a tanácsvezető bíró szerint csak az Alkotmánybíróság vagy Strasbourg dönthet, annak megítélése nem a polgári bíróság feladata.

Tánctanár helyett mázoló lesz

Az egyik fiú, István a tárgyalás szünetében az Indexnek elmondta, hogy tánctanár szeretett volna lenni, de a speciális iskolában ezt nem engedték neki, ezért péknek vagy szobafestőnek fog tanulni. Édesapja biztos benne, hogy egy normál tantervű iskolában nem ez történt volna. András autószerelőnek tanult volna, de mint mondta, oda még rendes iskolából is nehéz bejutni, így esélye sem volt, hogy felvegyék. Azért megpróbálta, most, mint kicsit kényszeredett mosollyal elmondta, kőművesnek készül.

Forrás: http://index.hu/belfold/2010/06/09/istvan_tanctanar_helyett_mazolo_lesz/

A normál közoktatási intézményben történő elkülönítésre született a múlt héten precedens ítélet, most az indokolatlanul fogyatékossá nyilvánított roma gyerekek kártalanításán a sor.

Mint ismeretes, a múlt héten az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) segítségével győzött és kapott kártérítést az az öt miskolci roma diák, akiket cigányiskolákban oktattak elkülönítetten. Az ítélet történelmi jelentőségű, nem csak a roma gyerekek iskolai szegregáció ellenes küzdelmében, hanem a magyar közoktatás egészében. Hiszen a Legfelsőbb Bíróság (LB) ítéletén keresztül azt üzeni, hogy a roma gyerekek elkülönítése már nem csak jogellenes, hanem káros is, az egész társadalomra. És az elkülönítő gyakorlatnak pénzben kifejezhető ára van. Miután a miskolci cigány gyerekek ügyében a normál iskolákban fennálló szegregáció miatt ítélt meg az LB kártérítést, szerdán, (2010. jún. 9) egy hasonló, nyíregyházi ügyben várható, hogy a kártérítési kötelezettséget a sokkal súlyosabb elkülönítő gyakorlatra, az alacsonyabb tárgyi tudást nyújtó gyógypedagógiai, speciális iskolákban folyó elkülönítésre is kiterjeszti.

Hazánkban az integráltan oktatható enyhe fokban értelmi fogyatékos, és a normál képességű, ám részképesség-, vagy magatartászavaros gyerekek iskolai elkülönítésére használják sok esetben a speciális iskolákat. Egy Oktatási Minisztériumi kutatás szerint (Havas – Liskó, 2005) a cigány általános iskolások kb. 1/3-a tanul szegregált normál iskolában, másik egyharmada pedig (jórészt indokolatlanul) speciális iskolákban!

Mohácsi Erzsébet, az Alapítvány elnöke elmondta, hogy „A Legfelsőbb Bíróság ítélete reményeink szerint a speciális iskolákban és osztályokban szegregáló megyei és helyi önkormányzatoknak is intő jel, hogy a roma gyerekek félrediagnosztizálása és elkülönítése káros, a kártérítést pedig nekik kell megfizetni. A legjobb megoldást természetesen az jelentené, ha a sajátos nevelési igényű gyerekek közül mindenkit integráltan oktatnának, bőrszíntől függetlenül, – legyen az hiperaktív, diszlexiás vagy hallássérült”.

Előzmények: A CFCF 2006-ban két, normál képességei ellenére fogyatékosnak minősített (félrediagnosztizált) roma gyermek képviseletében indított kártérítési pert Szabolcs megyében a speciális általános iskola és a szakértői bizottság, valamint a fenntartó megyei önkormányzat ellen. A Megyei Bíróság 2009. májusi ítéletében megállapította, hogy az alperesek megsértették a két gyermek oktatáshoz való jogát és egy-egy millió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg. Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek, ám a szakértői bizottság fellebbezése elkésett. Így a két gyermek a most várható ítélettől függetlenül megkapja az 1-1 millió forintos kártérítést.

2009. novemberében a Debreceni Ítélőtábla nem minősítette felelősnek sem az iskolát, sem pedig a fenntartó önkormányzatot. Az ítélet szerint a megyei fenntartó csak közjogi értelemben követett el mulasztást, és így a gyermekek polgári jogait nem sértette meg. Az Ítélőtábla azonban azt is kifejtette, hogy az eddigieknél alaposabb jogalkotói és oktatási minisztériumi szabályozással együtt egyértelműen szükség van a mérési eszközök és eljárások modernizálására. A modernizálás azért is elengedhetetlen, hogy megszűnjön az az Ítélőtábla szerint is fennálló diszkriminatív gyakorlat, amely szerint normál képességű cigány gyerekek kirívóan nagy arányban kerülnek gyógypedagógiai iskolákba, osztályokba.

A nyíregyházi diákok az egy-egymilliót megkapják, azért fordultak mégis a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy esetükben is állapítsa meg a diszkrimináció fennállását, és az alapján ítélje meg az őket ért kárt.

Ítélethozatal várható: Legfelesőbb Bíróság, Markó u. 16. fsz. 1. 10.30.

További információ: www.cfcf.hu Mohácsi Erzsébet, mohacsi.erzsi@cfcf.hu

Fotó: Cseke Csilla

A magyarországi börtönök túlzsúfoltságának további enyhítését szorgalmazza az Európa Tanács (ET) kínzás elleni bizottsága, amely kedden tette közzé jelentését tavaly tavaszi magyarországi vizsgálódásának megállapításairól.

A strasbourgi székhelyű ET szóban forgó bizottsága (CPT) nem csupán a kínzás, hanem általában az embertelen és megalázó bánásmód ellen is fellép a tagországoknál, a bűnüldöző, illetve büntetés-végrehajtási, valamint pszichiátriai intézményekben tett ellenőrzései nyomán. A ténymegállapító küldöttség legutóbb 2009. március végén, április elején járt Magyarországon, azt megelőzően pedig 2005-ben.

Jobb a helyzet, de még mindig rossz

Fotó: Stalter György

A jelentéssel együtt közzétették kedden Strasbourgban a magyar kormány tavaly októberben megküldött válaszát, amely részletekbe menően reagált a bizottság észrevételeire.

A kínzás elleni ET-bizottság elismerte, hogy a magyar börtönök túlzsúfoltsága az elmúlt években csökkent: a 2005-ös 141 százalékról – a szombathelyi és a tiszalöki büntetés-végrehajtási intézmény 2008-as átadása nyomán – 2009 tavaszára 122 százalékra mérséklődött a telítettség. A miskolci büntetés-végrehajtási intézet volt az egyik legzsúfoltabb a bizottsági látogatás időpontjában, mintegy 185 százalékos telítettségi rátával.

A magyar kormány által 2009 őszén készített reagáló összegzés szerint már csupán 117 százalékos volt a telítettség, ám a magyar dokumentum is kitért az országos átlagtól való jelentős eltérésekre.

„Az országos fogvatartotti létszám nagysága miatt a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön is a túlzsúfoltság problémájával küzd. Tekintettel a Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, illetve a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származó fogvatartottak országos átlaghoz viszonyított magasabb arányára, (…) az elmúlt időszak telítettségi mutatója 135-145 százalék között mozgott” – áll a magyar dokumentumban. Az ET normái szerint fogvatartottanként legalább 4 négyzetméternyi teret kell biztosítani.

Kevesebb embert küldjenek rács mögé

Fotó: Stalter György

Az Európa Tanács bizottsága azt javasolja, hogy Magyarország igyekezzen büntetéspolitikai változtatásokat végrehajtani, próbáljanak kevesebb embert rács mögé juttatni. A büntető eljárás alá vont személyek esetében az ítélethozatal előtt nagyobb hangsúlyt lehetne helyezni azokra az intézkedésekre, amelyek nem teszik szükségessé az előzetes letartóztatásban tartást, az ítélethozatalnál pedig a szabadságvesztés helyett törekedni lehetne a társadalomba való visszailleszkedést célzó intézkedésekre – vélekedett a strasbourgi testület.

A jelentés külön-külön kitért a rendőrségi fogdákban, a börtönökben, a külföldi illegális bevándorlók elhelyezésére létrehozott őrzött szállásokon, illetve a zárt pszichiátriai intézetekben elhelyezettek körülményeire. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy lehetőség szerint el kell kerülni az előzetes letartóztatásba helyezett személyek rendőrségi fogdákban való elhelyezését.

Az emberjogi aggályokat részletesen tárgyaló jelentésben felvetették egyebek közt, hogy az őrizetesek orvosi vizsgálatakor biztosítani kell a személyiségi jogok védelmét, a vizsgálat megfelelő intimitását, azt, hogy annak csak az egészségügyi személyzet lehessen a szemtanúja.

Bántalmazott rabok

„A miskolci büntetés-végrehajtási intézetben a küldöttség számos hihető, orvosi bizonyítékokkal alátámasztott beszámolót kapott a fogvatartottaknak a személyi állomány általi fizikai bántalmazásáról. A beszámolók szerinti bántalmazás főképpen ütlegelésre és rúgásokra vonatkozott, amelyeket az elmondások szerint nem csak a börtönhelyiségekben, hanem a szomszédos bírósági épületben is alkalmaztak” – áll a CPT-dokumentumban.

A bizottsági jelentéstevők szerint a magyar hatóságoknak „erős hangú üzenetben” kell felhívniuk a figyelmet a helytelen bánásmód minden fajtájának – akár a fizikai bántalmazásnak, akár a verbális sértéseknek – az elfogadhatatlanságára. A bizottsághoz ugyanis eljutottak panaszok ilyen esetekről, egyebek közt „rasszista természetű, sértő szóhasználatról”. Külön felhívták a figyelmet arra, hogy az elfogás után már megfékezett személyt nem szabad tovább ütni, a fogva tartottak szállításakor pedig ügyelni kell az alkalmazott kényszerítő eszközök arányos voltára.

Forrás: http://index.hu/belfold/2010/06/08/a_magyar_bortonok_tulzsufoltsaganak_enyhiteset_keri_az_europa_tanacs/

2010. május 16-án vasárnap reggel a Vadász-patak kiöntött és az emberek nagyon megijedtek.

Már 4 éve nem volt ilyen nagy tragédia, a patak melletti házakat már reggel 10 óra körül elérte a víz, és sajnos azokat az embereket ki kellett költöztetni a házaikból, mert mindenüket megtámadta a patak, és így nem volt biztonságos tovább maradni. A polgármester asszony jólelkűségének köszönhetően minden olyan család, akit a patak vize elért, azok beköltözhettek az alsóvadászi közösségi házba, így már valamennyire megnyugodtak, mert volt hol aludniuk. De sajnos a víz nem állt meg, ment tovább, jött be a faluba is, de már délután 5-6 óra körül ott volt az utcánkban, és nagyon gyorsan kellett cselekedni, mert hát nagyon féltek az emberek, hogy nekik is bemegy a víz a házukba. Nagyon gyorsan a zsákokat megtöltötték homokkal, és tették mindenkinek a kapuja elé, hogy ne menjen be a víz az udvarra. Nagyon sokan összefogtak, és úgy dolgoztak. Mindenkinek a kertjében rengeteg víz volt, és mindenük odalett, minden zöldséget, amit ültettek, kárba ment. Az emberek hajnalban is dolgoztak egész reggelig, de mindhiába, csak május 18-án, kedd reggel kezdett a víz csökkeni, már délutánra szinte semmi nem volt.

BALOGH ÁGNES

Videó: Siroki László, Tomor

Egymillió homokzsákkal védik a Sajó menti településeket

Huszonegy települést veszélyeztet a hétvégi esőzés miatt várható rendkívüli áradás a Sajó völgyében, ahol a vízügy rendkívüli védekezési munkálatokat kezdett vasárnap. A szakértők szerint a víz magassága itt meghaladhatja a valaha volt legmagasabb szintet, ezért vasárnap 1 millió homokzsákot és 250 szakembert vezényeltek e helyszínre. A szakminiszter vészhelyzet bevezetését fontolgatja, miközben harmadfokú készültség van a Zagyván és a Kapos folyón is.

Több mint 1 millió homokzsákot használtak fel vasárnap a Sajó melletti töltések megerősítésére, ahol a hétvégi esőzés miatt minden idők legmagasabb árhullámát várják a szakemberek. Az észak-magyarországi folyóhoz még Bajáról is érkeztek vízügyi szakemberek, a térségbe vezényelték a szolnoki, a nyíregyházi, a debreceni és a bajai vízügyi igazgatóságok mintegy 250 munkatársát – közölte vasárnap a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM).

A minisztérium szerint a helyzet Sajóecseg településen a legveszélyesebb, az önkormányzat megsegítésére a vízügyi igazgatóság itt koncentrálja a védelmi erejét. Adott esetben a Hernádról csoportosítanak át embereket – közölték, mivel ott az előre jelzettnél kevesebb eső esett az elmúlt napon. A tárca szerint a vízügy felkészült a Sajó-menti 21 veszélyeztetett település védelmére.

A környezetvédelmi és vízügyi miniszter vasárnap délután bejelentette, hogy a Sajó térségére nagy valószínűséggel veszélyhelyzetet rendelnek el hétfőn. Szabó Imre a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóságon tartott sajtótájékoztatóján közölte: az árvízi védekezéssel kapcsolatban felmerült költségeket a kormánynak ki kell fizetnie. A miniszter szerint a védekezés költségeinek nagysága a védekezés hosszától függ.

A védekezés részeként Varga Zoltán önkormányzati miniszter elindult Miskolcra, ahol szükség esetén a várható kitelepítések miatt megnyitják a befogadó helyeket. Erre azért van szükség, mert következő napokban a 21 veszélyeztetett Sajó menti településen elképzelhető, hogy kitelepítésekre is sor kerülhet.

Legmagasabb készültség

Harmadfokú készültséget kellett elrendelni a Zagyva folyó alsó szakaszán is, mivel a Tarnán is nagy mennyiségű víz érkezik a folyó ezen szakaszára. Ha a tendencia nem változik, és további áradás következik be, akkor előbb a Jászteleki és később esetleg a Borsóhalmi tározó nyitására is szükség lehet – közölte a vízügyi minisztérium.

A Dunántúlon jelentős árhullám érkezik a Kaposon, itt is harmadfokú árvízvédelmi készültséget kellett elrendelni. A folyó tovább árad, ezért elképzelhető, hogy az árvíz miatt vissza kell fogni a Balaton vízleeresztését (a hétvégi heves esőzés miatt várható rekord méretű árhullámokról itt olvashat előrejelzéseket).

Károk 100 településen

A helyzet azért vált kritikussá, mert második napja az ország egész területén szinte folyamatosan esik az eső. Selyén a minisztérium szerint szombaton egy nap alatt hullott le két havi csapadékmennyiség. Az esőzések a KvVM szerint mintegy 100 településen idéztek elő károkat, közöttük nagyobb városokban, Miskolcon, Kazincbarcikán, Szentendrén, Bonyhádon kellett beavatkozni a lakóházak közvetlen elöntése miatt.

Forrás: http://www.origo.hu/itthon/20100516-egymillio-homokzsakkal-vedik-a-sajo-menti-telepuleseket.html

Oszmán Birodalom, 1915. április: Fegyveres török katonák kíséretében
örmény civilek vonultak börtönbe (Fotó: Amerikai Vöröskereszt)

Kőfaragás Jeruzsálem örmény negyedében, a Szent Jabab székesegyházban

Tisztelt Országgyűlés!

95 esztendeje kezdődött a modern történelem első államilag szervezett népirtása, a törökországi örmények tömeges legyilkolása:

http://index.hu/kulfold/2010/04/24/megemlekeztek_az_ormenyek_lemeszarlasarol/

A török állam, a nyugati demokráciák szövetségi rendszerének, a NATO-nak tagja, mindmáig büntetlenül tagadja ezt a bűnt, és üldözi azokat, akik kimondják ezt az igazságot.

Magyar pedagógusok, vallási vezetők, történészek egy csoportja 2009. augusztus 12-én fordult az Oktatási Minisztériumhoz, hogy a magyar gimnáziumi érettségi vizsgákon használatos Középiskolai történelmi atlaszban kapjon helyet ez az adat:

»Az örmény népirtás« dokumentumfilm posztere (a premier 2006. április 17-én volt országszerte az USA-ban a PBS TV jóvoltából)

http://www.dalit.hu/se-holokauszt-se-romak/

Reméljük, hogy a 2011-ben hazánkban érettségizők már megtalálják ezt a tényt az atlaszukban.

A demokratikus országok szerte a világon becsületbeli ügyüknek tekintik, hogy az állami eszközökkel szervezett genocídium ne merüljön feledésbe. Az Amerikai Egyesült Államok törvényhozásának illetékes bizottsága például 2010. március 4-én hozott határozatot az örmény népirtás ügyében:

http://www.origo.hu/nagyvilag/20100304-usa-kulugyi-bizottsaga-elismeri-ormeny-nepirtast.html

Mivel Magyarországon az örmény kisebbség államilag elismert nemzetiségi csoport, a kérdéssel Dr. Kállai Ernő kisebbségi ombudsman is foglalkozott:

Az örmény mészárlás maradványai Erzincanban, ilyen emlékeztetők megtalálhatók szerte Örményország

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/kulhon/95-eve-tortent-az-ormeny-nepirtas.html

http://www.hirszerzo.hu/cikk.tabutores_es_nepirtas_-_masfel_millio_ormenyre_emlekeztek.148436.html

A népirtás elismerésének ügye azonban nem egy nemzetiség ügye, hanem demokratikus államtól elvárható állásfoglalás. Kérjük, hogy a 2010-ben hivatalba lépő új Országgyűlés a francia Nemzetgyűléshez és a lengyel Szejmhez hasonlóan határozatban rögzítse:

1915-17-ben Törökországban népirtás történt.

Tisztelettel:
Dzsaj Bhím Közösség

A kezdeményezést támogatja:

• 17⁰⁰ Menetelés (Sólyom telep – Emlékmű)

• 17³⁰ Himnusz (magyar, izraeli, cigány)

• 17⁴⁵ Holokauszt – Lázi Mónika

• 18¹⁵ Asszonykórus – Auschwitz

• 18²⁰ Radnóti Miklós: Erőltetett menet (Lázi Mónika, Molnár Anikó)

• 18³⁰ Stefán László, Sajókaza polgármestere

• 19⁰⁰ Derdák Tibor – Orsós János (Dzsaj Bhím Közösség, Dr. Ámbédkar Gimnázium)

• 19³⁰ Víg vándor cigányok – Tábor tüze lobban

• 19³⁵ Budai Miklós, kántor, Radvánszki Gábor, elnök, Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség

• 19⁵⁵ Köszönetmondás

• 20⁰⁰ Nemzetközi cigány himnusz, Szózat

A Borsod megyei Sajókazán élő hat gyermekes házaspár 2010. 03. 19-én kapta kezébe Sólyom László köztársasági elnök határozatát, amely szerint a Miskolci Városi Bíróság által kiszabott 16 hónap börtönbüntetés letöltését kegyelemből elengedte.

Az ügy szálai akkor kezdtek kibontakozni, amikor a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársai első ízben tettek látogatást a Sajókazán tevékenykedő Dzsaj Bhím Közösség Segítő Kéz Asszonygyülekezetének összejövetelén. A gyermekek gyámságát vállaló nagymama, aki rendszeres résztvevője volt az asszonygyűléseknek, jogi segítségért fordult a TASZ munkatársaihoz.

A vizsgálat során fény derült arra, hogy a szülők két kamasz gyermeke évek óta kerüli az iskolát. Az igazolatlan hiányzás folyamatosan halmozódott, a sorozatos hatósági és bírósági szankciók ellenére sem javult a helyzet, ezért a Miskolci Városi Bíróság ügyésze 2009. őszén letöltendő börtönbüntetésre ítélte mindkét szülőt. Mivel egy időben kellett volna börtönbe vonulniuk, a hat gyermek felügyeletét és gyámságát az anyai nagymama vállalta el. Közülük a legkisebb gyermek a 6 hónapos csecsemő testi-lelki fejlődése így is minden szempontból veszélybe került.

A TASZ ügyvédje kegyelmi kérvénnyel fordult a köztársasági elnökhöz. Ennek köszönhetően emberiességi szempontok alapján az anyának nem kellett anyatejes csecsemőjétől elszakadni és börtönbe vonulni.

Az ügy nagy sajtóvisszhangot kapott. A szociális szakemberek körében nagy felháborodást keltett. Jogosan fogalmazódott meg a kérdés, hogyan oldja meg ez az ítélet a két kamasz gyermek iskolakerülésének problémáját?

A család, de különösen a két iskolakerülő gyermek sorsa erőteljesen a figyelem középpontjába került. A Nappali Szociális Központ munkatársai, az iskola pedagógusai az eddiginél is fokozottabb figyelemmel fordultak feléjük.

Munkájukat segítette a Dzsaj Bhím Közösség Segítő Kéz Asszonygyülekezete azzal, hogy jelzőrendszert szervezett a Sólyom telepen élő tanköteles korú gyermekek iskolakerülésének visszaszorítására.

A helyi szociális háló hiányosságai

Sajókaza településen közel 1000 ember él mélyszegénységben, telepszerű lakókörnyezetben, ahol a gettósodás törvényszerű folyamat. Az igazolatlan iskolai hiányzás nem egyedi eset és csak egyetlen kiragadott példa a súlyos helyi társadalmi és szociális problémák sűrűjéből. Mindezek ellenére a helyi szociális hálóról köztudott, hogy a településen a gyermekjóléti feladatokat egyetlen főállású családgondozó látja el, aki a helyi feladatokon túl, még három környező településen is gondoz családokat. A helyi viszonyok ismeretében világos, hogy ez a szakember létszám csak „tűzoltó” munkára elegendő. A tűzoltó munka kilátástalansága és eredménytelensége hosszútávon lelki kiégéshez vezet, ezért gyakran cserélődik a feladatot ellátó szakemberek személye.

Annak ellenére, hogy a helyi általános iskola diákjainak kb. 80%-a halmozottan hátrányos helyzetű, nincs főállású szociális szakember az intézményben, a gyermek és ifjúságvédelmi feladatokat egy szaktanár végzi.

A szakemberhiány hátterében mindkét intézmény esetében finanszírozási gondok állnak.

A telepeken élő lakosság szociális problémáinak kezeléséhez égető szükség lenne rendszeres csoportos és közösségi szociális munkára. Ezt az utóbbi másfél évben a Dzsaj Bhím Közösség vállalta fel a lakosság kezdeményezésére. A közösség befogadó készségének köszönhetően alakult meg az öntevékeny Segítő Kéz Asszonygyülekezet, akik az ügy kapcsán úgy döntöttek önkéntes iskolai jelzőrendszert működtetnek.

Jelen helyzet

Az ügyben érintett család problémája sokkal összetettebb annál, hogy varázsütésre megoldódjon. A korábban felhalmozott hiányzások miatt még bírósági tárgyalás várható.

A gyermekjóléti szolgálaton belül januártól ismét új munkatárs kezeli az esetet. A családgondozás heti rendszerességet igényel, de már vannak eredmények.

A 13 éves lánygyermek, aki a legtöbb hiányzást halmozta fel a sorozatos évismétlések miatt jelenleg a 3. osztályban tanul. Túlkorossága miatt, óriási erőfeszítések árán sikerült elérni, hogy beüljön a harmadik osztályos kicsik közé. Előfordult, hogy bekísérték reggel az iskolába, de már becsengetés előtt elszökött és tanítási időben az utcákon kóborolt.

Az ő esetük nem egyedi probléma, a településen gyakori jelenség az iskolai hiányzás. Az általános iskola igazgatója szerint a köztársasági elnök kegyelme azt jelenti, hogy eggyel kevesebb eszköz van a kezében a mulasztások visszaszorítása terén.

A Segítő Kéz Asszonygyülekezet újraszerveződik és önállósodik. Érdekérvényesítő tevékenységüket a helyi vezetés nem nézte jó szemmel, a Dzsaj Bhím Közösség hatalmi harcaként értelmezte, ezért az asszonygyülekezet önálló egyesületként kíván működni a jövőben. Az iskolai jelzőrendszer működtetése során negatív tapasztalataik voltak, ezért átgondolják a további együttműködést ezen a területen. Jelenleg a jelzőrendszer működése szünetel.

Van–e megoldás?

Egyértelmű tapasztalat, hogy a pénzbírság és a börtönbüntetés veszélye eddig sem fékezte meg az iskolakerülést ott, ahol komplex, halmozott családi problémák állnak a háttérben. Ezek a szankciók csak még nagyobb nyomorba taszítják az érintett családokat.

Társadalmi szinten a szankciók megelőzése legyen az igazi cél!

Sokkal emberibb és célszerűbb megoldás lenne, a hatóságok, bíróságok, börtönök költségeit átcsoportosítani a megelőzés finanszírozására. A nehéz élethelyzetből adódó problémákat nem büntetni kellene, hanem emberi módon, szakszerűen kezelni.

Rugalmasabb iskolarendszer: a gyermek vagy szülő kérésére egy másik osztályközösség, vagy másik iskola megoldást hozhat egy-egy ilyen problémára.

Waldorf szemléletű pedagógiai intézményben elképzelhetetlen lenne, hogy egy diák ne vele azonos korú társakkal tanuljon egy osztályközösségben.

Amelyik településen tömegesen előforduló, súlyos szociális problémák vannak jelen, több anyagi erőforrásra, több (elhivatott és szakképzett) szociális szakemberre, sajátosan befogadó-elfogadó oktatási rendszerre és az öntevékeny csoportok kiemelt anyagi, erkölcsi támogatására lenne szükség.

Sajátos helyi jelenségekre sajátos megoldások szükségeltetnek. Település szinten az együttműködés és egymás erőfeszítésének megbecsülése elengedhetetlen ahhoz, hogy eredmények szülessenek. Ez nem anyagi kérdés, egyetlen lépésre lenne szükség egymás felé.

Mégis nehéz.

Fürjesné Zsóka

Kapcsolódó cikk:

Sólyom kegyelmet adott a roma szülőknek