Jogtalanul – Romaügyek (2009) – a TASZ filmje

Mozgalom a Deszegregációért Alapítvány (MAD)

KÖZLEMÉNY

A Nemzetközi Emberi Jogok Napjára

RASSZISTA TÁMADÁSOK – KÁRTÉRÍTÉSI ELJÁRÁSOK

Azonnali közlésre!

Budapest, 2009. december 9.

Az elmúlt másfél évben ijesztően megnőtt a roma közösségeink ellen elkövetett támadások, erőszakos bűncselekmények száma, melyek rettegésben tartották/tartják – többek között – Tatárszentgyörgy, Nagycsécs, Piricse, Alsózsolca, Tiszalök, Galgagyörk, Kisléta, Tarnabod, Nyíradony, és más megtámadott cigány közösségeink tagjait. A támadások következtében több millió forintos károkozás, számos életveszélyes sérülés és az ORFK közlése szerint, hat halálos áldozatot számolhatunk. A MAD különös hangsúlyt fektet a sértettekkel való kapcsolattartásra, beáramló információk rendszerezésére, dokumentálására, sértetti jogi képviselet biztosítására.

A romák ellen elkövetett rasszista támadások, és más bűncselekmények, illetve a nyomozóhatóságok által nem vizsgált – megfélemlítés céljából szervezett – erőszakos cselekmények száma közel 60-ra növekedett (kizárólag a MAD által dokumentált információk szerint). Számos olyan bejelentést dokumentált a MAD, mely esetekben az eljáró rendőri szerv a döntő bizonyítékokat bűnös gondatlanságból, (vagy esetleg szándékosan) figyelmen kívül hagyta. A tatárszentgyörgyi, tragikus kettős gyilkosság alkalmával a rendőrségnek csupán a második helyszínelés alkalmával sikerült rögzíteni a szándékos emberölés tényállását – az elektromos tűz okozta baleseti halál helyett.

A MAD igazgatója személyesen tett panaszt a Független Rendészeti Panasztestület előtt, mely súlyos, alapvető emberi jogi jogsértést állapított meg. Hasonló megállapítást olvashatunk a Nemzetbiztonsági Bizottság által lefolytatott vizsgálat összefoglalójában, valamint az ORFK belső vizsgálata is hasonló megállapításokat nyert.

A tatárszentgyörgyi támadást túlélő hatéves kislány elmondásai, valamint a fent felsorolt szervek vizsgálatainak elmarasztalása vajon elegendőek-e ahhoz, hogy reményünk legyen: a nyomozás maradéktalanul ki fog-e terjedni az elkövetőkkel esetlegesen kapcsolatos valamennyi szálra és személyre?

Mindezek alapján a MAD ügyvédei –  Dr. Csonka Árpád, Dr. Kárpáti Miklós és Dr. Magyar Elemér – szerint három jogalap és egy lehetőség „képződött” a kártérítési igény érvényesítésére, a rasszista támadások, valamint ezen bűncselekmények nyomozati eljárásai során tapasztalt jogsértések kapcsán:

1. A jogerősen elítélt gyilkossal/gyilkosokkal szembeni, vagyoni és nem vagyoni kárigény, mely amennyiben behajthatatlan, a mögöttes felelősség az államot terheli Tatárszentgyörgy, Nagycsécs, Piricse, Alsózsolca, Tiszalök, Galgagyörk, Kisléta, Tarnabod, Nyíradony sértettjei, áldozatok hozzátartozói esetében.
2. A nyomozás hibái és mulasztásai miatt felmerülő kárigény a titkosszolgálatok, esetleg a rendőri szervek felé legalább a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság utáni bűncselekmények – Tiszalök, Kisléta – esetében. A titkosszolgálatok hibái, mulasztásai minden sértetti család vonatkozásában jogalapot teremthettek, hiszen K. Árpád és későbbi tettestársai megfigyelését az első támadást megelőzően akkor szüntették meg, amikor információk merültek fel arra, hogy a megfigyelt személyek fegyverek beszerzésére törekednek. Ebből következően – az elvárható gondosság tanúsítása esetén – a támadások megelőzhetőek lettek volna. A romák sérelmére elkövetett sorozat cselekmények közül pedig legalább a tatárszentgyörgyi esetet követően elmaradtak volna, amennyiben a tatárszentgyörgyi nyomozás késedelem nélkül, szakszerűen kezdődött volna meg.
3. Amennyiben bármely hatósági hiba vagy mulasztás esetén megállapítható, hogy az összefüggésbe hozható a sértettek származásával, etnikai hovatartozásával, úgy a MAD a 2003. évi CXXV. Tv. rendelkezései alapján a felelős jogi személy ellen társadalmi szervezetként önálló személyiségi jogi keresetindítási joggal rendelkezik.
4. Az előzőekben említett rendőrhatósági hibák és a titkosszolgálati megfigyelések anomáliái felvetik az állam politikai felelősségének kérdését is. A magyar állam kötelessége, hogy arra hivatott szervei útján gondoskodjék polgárai személyi és vagyoni biztonságáról. Amennyiben ezen kötelezettségét az állam nem megfelelően teljesíti, felelősséggel tartozik. A MAD reményét fejezi ki az iránt, hogy az állam (kormány) átérzi ezt a felelősséget.

A MAD a fent említett településeken élő sértettek jogi képviseletén túl, további 7 megtámadott családot képvisel.

Mohácsi Viktória – igazgató, MAD

Dr. Csonka Árpád – ügyvéd

Dr. Kárpáti Miklós – ügyvéd

Dr. Magyar Elemér – ügyvéd

További információ kérhető a 06 30 740 9514

Szabad eltávozást ígért a Váci Egyházmegye azoknak a nevelőszülőknek, akik más fenntartóval dolgoznának tovább. Az új hálózat működésiengedély-kérelmét azonban rendre elutasítják. A nevelőszülők tanácstalanok, a gyerekek is bizonytalanok, akad köztük, aki elindulna valahová.

Az utolsó gyereket is elvitték. Roli egyre csak sírt. Én meg azt hajtogattam, hogy visszahozzuk. De nem hiszem, hogy viszszaadják. Túlságosan belefolytam az egyházmegye és a nevelőszülők vitájába. Mondták, hogy vigyázzak, mert elvehetik tőlem a gyerekeket, nem hittem nekik – zokogja Csörögi Lászlóné. – A fogadott fiam, Tibi szíve majd megszakad, annyira öszszenőttek. Kilenc éve voltak együtt. Mondogatta is nekem, hogy fogadjam örökbe Rolit, de nem fogadhatok örökbe minden nevelt gyereket!

Földi Péterné nem szereti a könyvből osztott tanácsot

Összesen öten voltak. Barna és Levente után hozták Zsoltit. Kilencéves volt és már túl sokat látott. Az anyja elhagyta, az apja nem hitte, hogy az ő vére. A nagymama – ahogy ő hívta, a „képzelt” mama – élettársa időnként késsel kergette az utcán. Kétszer bukott meg a helyi iskolában. Nálam négyes tanuló lett és mesemondó versenyt nyert. De a múltat nem lehetett kitörölni belőle. Éjszakánként a paplanhuzatba bújva aludt és folyton bajba keveredett. Ő indította el a lavinát – emlékszik vissza Csöröginé. Az iskola kérésére pszichiátriára küldték, ahol azt mondta a kezelőorvosának, hogy verem őket. Gyermekotthonba vitték. Két hét múlva jöttek Barnáért. Leventét inkább magával vitte az apja. (A fiúcskát egyedül neveli az apja, és csupán a gyerek hétközbeni ellátásához kért segítséget. Most titokban viszahordja a pótanyuhoz.) Roli az egyik S. O. S.-gyermekfaluban él.

Összesen tíz családtól vittek el nevelt gyerekeket a Váci Egyházmegye és az általa felügyelt nevelőszülői hálózat közötti háborúskodás kitörése óta. A hálózathoz jelenleg 168 nevelőszülő és 364 gyerek tartozik. A nevelőszülők közül 141-en másik fenntartóhoz szegődtek volna január elsejétől.

A jog erre lehetőséget ad. Csakhogy az egyházmegye idén augusztusban körlevelet küldött szét: …felhívom a figyelmet, hogy különböző dokumentumok aláírása, a támogatási szerződés felmondása a nevelőszülői működési engedély felmondását, az elhelyezett gyerekek gondozási helyének megváltoztatását vonhatja maga után.”

A történet jóval korábban kezdődött. Nagy Magdolna más nevelőszülőkkel együtt 2005 végén felkereste Faragó Györgyöt, a Pest Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) korábbi – a nagy létszámú gyermekotthonok felszámolása révén ismertté vált – igazgatóját, hogy szervezzen új nevelőszülői hálózatot a megyében. A hasonló célú Fészek Egyesülettől éppen akkor távozó Faragó György vállalkozott is a feladatra. Ám ez sokaknak nem tetszett. A megyében működő többi fenntartó szervezet paktumot kötött: nem vesznek át egymástól nevelőszülőt. Faragó György erről mit se tudva hozta létre az Otthon Szociális Szolgáltatót, amelyhez szép számmal csatlakoztak nevelőszülők.

Az elhagyott hálózatok válaszul alkalmatlannak nyilvánították a távozókat. (Furcsamód korábban egyikőjük alkalmasságát sem kérdőjelezték meg, működési engedélyüket se vonták vissza.) A magasabb normatíva reményében néhány hónappal később Faragó György a Váci Egyházmegyét kérte fel fenntartónak. Az akkor kötött megállapodás értelmében az állami és az egyházi támogatást – amely az idén az állami normatíva 67 százaléka – teljes egészében az Otthon Szociális Szolgáltató használhatja fel.

Ez csak részben teljesült. A kiegészítő normatívából két év alatt több, mint százmillió forint gyűlt össze a hálózat számláján. Faragó György 2008 tavaszán – a fenntartó tulajdonába kerülő – központi irodát és gyermektáborhelyet akart vásárolni a pénzből. Erre vonatkozó javaslatait azonban elutasította az egyházmegye. Viszont egyre több hibát találtak a munkájában. A Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal jelentésében foglalt hiányosságok felderítésére a Váci Egyházmegye belső vizsgálatot rendelt el, majd 2009 februárjában felmondott a hálózat vezetőjének.

- A feltárt tények megrázóak voltak ésigazolták azon előzetes, Faragó György korábbi munkáltatóitól kapott információkat, miszerint az általa létrehozott modell nem a gyermekek védelmét tekinti elsődleges feladatának. Az egyházmegye pedig nem támogathatja a kontroll nélküli, megélhetési nevelőszülőséget – jelenti ki határozottan dr. Szendrei Róbert, a Váci Egyházmegye jogásza.

- Még a gyanú árnyéka is sértő – tiltakozik Nagy Magdolna. – Nevelőszülőnek lenni nagy felelősség, rengeteg munkával és türelemmel jár. Bár közülünk sokan nem dolgoznak munkahelyen, de állatot tartunk és kertészkedünk. Nem keresünk pénzt máshol, de amit pénzért megvásárolnánk, megtermeljük. Itthon vagyunk, hogy segítsünk a gyerekeknek tanulásban, foglalkozunk velük, biztosítsuk az ellátásukat és a nyugodt környezetet. Ilyen formán a tanárok is „megélhetési pedagógusok”? Elvégre a gyermekekkel történő foglalkozásért kapják a fizetésüket. Csak ők a munkaidő lejártával hazamennek, mi meg maradunk: éjjel-nappal, betegségben, bánatban.

- A hálózat működését minden évbenvizsgálta a közigazgatási hivatal. Súlyos kifogások sohasem merültek fel. A hálózat működésének szakmai alapelveit egyetlenegyszer sem bírálták. Sőt a Szociális és Munkaügyi Intézet (SZMI) korábbi jelentéseiben nyitott, fejlődőképes szakmai csapatként jellemzi a hálózatot – veti ellen Faragó György. – A menesztésem indokául használt 2008-es jelentés legsúlyosabb vádja például az volt, hogy speciális ellátásra szoruló gyerekeket is fogadtunk ideiglenes jelleggel, holott a működési engedélyünkben nem szerepel az integrált nevelés. Ez a pont az előző évben is hiányzott, de akkor senkinek sem tűnt fel. A gyermekellenes működésről meg csak annyit: három éve a Fővárosi TEGYESZ példaként mutatta be az általam létrehozott modellt egy szakmai tanácskozáson. Az SZMI pedig azt írta: a gyermekek és a nevelőszülők kapcsolatát a bizalom és a kötődés jellemzi.

A bankszámlán maradt pénz összegéről nem adott tájékoztatást az egyházmegye, jövőbeli felhasználásáról csupán annyit közöltek, hogy azt a törvényben meghatározott feltételek szerint költik el. A jogszabály viszont nem írja elő, hogy a hálózatra kapott pénzt, az itt gondozott gyermekekre költsék. A nevelőszülők szerint ez nem is lesz így.

- A különféle normatíváknál lényegesen többet költünk az intézményre. A kötelező ellátáson túl többletjuttatásokat és szolgáltatásokat nyújtunk. Így például utazó gyógypedagógus, pszichológus, pszichiáter és fejlesztőpedagógus segíti a családokat. Ezenfelül új, korszerű irodákat nyitottunk az Otthon Szociális Szolgáltató szakmai stábjának az Apor Vilmos Katolikus Főiskola budapesti épületében. A gyerekek a nevelőszülők választása szerinti üdülőhelyen tölthetnek egy hetet minden évben – sorolja a Kocsis Beáta, a hálózat új vezetője.

A nevelőszülők csodálkozva hallgatják mindezt. Ezeket a juttatásokat Faragó György vezette be – állítják -, távozása után éppenhogy felszámolták a hálózat teljes szakmai vezetését. (Az egyházmegye szerint egyszerűen lejártak a szerződések.) Szétesett az egész rendszer. Nincs pszichológus, gyógypedagógus. Az új nevelőszülői tanácsadók még arra sem veszik a fáradtságot, hogy a nevelőszülők és a gyerekek nevét megjegyezzék. Könyvből osztják a tanácsokat – háborog Földi Péterné. – Ez egy bizalmi kapcsolat, hiszen a nevelőszülői tanácsadó teljes mértékig belelát a család életébe. Faragó György fejből tudja minden gyerek nevét és történetét. Napi kapcsolatban állt velünk – veszi át a szót Polányi Attila. – Minden évben szervezett a gyerekeknek egy hét táborozást, Mikulás-ünnepséget. De év közben is mindig akadt valami adomány: hol ruha, hol játék, hol tartós élelmiszer. A korábbi vezető figyelmét jelzi a 13. havi nevelőszülői díj is.

A nevelőszülők ragaszkodnak vezetőjükhöz. Aláírásgyűjtésbe kezdtek, kérelmet írtak, fórumot, tüntetést szerveztek. A Váci Egyházmegye tavaly írásba is adta: mindenki szabadon távozhat. A nevelőszülők ekkor működési engedélyért folyamodtak a Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatalhoz. Okulva az Otthon Szociális Szolgáltató létrehozásakor kitört botrányból tíz új – korábban egyetlen hálózathoz sem tartozó – nevelőszülő adta be a kérelmet. Kérelmüket a környezet nem megfelelő állapota miatt utasították vissza. A nevelőszülők többsége ennek ellenére felmondta a Váci Egyházmegyével korábban kötött megállapodást. Új kérelmet nyújtottak be. Ezután kapták meg a fent idézett „fenyegető” körlevelet, majd a fenntartó elrendelte a szülők rendkívüli alkalmassági vizsgálatát, amelynek végeredményeként több gyermeket is elvittek nevelőszüleitől. Kocsis Beáta az államigazgatási hivatal jelentésével indokolta az eljárást.

Az új kérelmet ezúttal Faragó György személye ellen felmerült súlyos szakmai, gazdasági és pénzügyi kifogások miatt utasították el. Tíz – időközben – alkalmatlannak nyilvánított nevelőszülő foglalkoztatására hivatkoztak. A 30 oldalas fellebbezésben a nevelőszülők számos ellentmondásra hívják fel a hivatal figyelmét. Köztük arra, hogyha Faragó valóban alkalmatlan volt, akkor miért csak most, a Váci Egyházmegyétől való leválás idején hozakodik ezzel elő az a hatóság, amely évekig ellátta a hálózat szakmai felügyeletét?

Ezzel párhuzamosan újabb kérelemmel fordultak a hivatalhoz. Ezúttal azzal utasították el, hogy „ha előre látható, hogy egy szolgáltató működése a gyermekek alkotmányos jogait sértheti, nem adható ki működési engedély.” Így nincs új fenntartó, a régivel – a Váci Egyházmegyével – pedig felbontották a megállapodást. Bár a fenyegetések hatására sokan visszatértek az egyház kebelére, de még így is sokan várnak az új hálózat születésére. Ha az év végéig nem kap engedélyt, akkor fenntartó híján tucatnyi gyermek gondozása kerül veszélybe – állítják.

Egyetlen gyermek sem „lóg” a levegőben – tiltakozik Szendrei Róbert. – A korábban távozni kívánó nevelőszülők kétharmada meggondolta magát és velünk kívánja folytatni a munkát. Huszonketten pedig a megyei szakszolgálatokkal kötöttek szerződést. A helyzet magától rendeződne, ha Faragó György befejezné végre az agitálást. (Ezt a nevelőszülők határozottan tagadják.)

Az egyházmegye Abony és Tápiószecső önkormányzatának kérelmére gyermekstopot rendelt el a településeken. Szendrei úgy véli, nem minden gyereket kell nevelőszülőnél elhelyezni. Vannak olyanok, akiknek a gondozására a lakóotthon vagy egy kis létszámú gyermekotthon alkalmasabb. A nevelőszülőket pedig alaposan meg kell rostálni: csak azok maradjanak, akik nem megélni szeretnének a gyerekekből, hanem segíteni nekik.

Ezt tesszük egy évtizede. A fenntartók jönnek és mennek, a gyerekek és mi maradunk. Otthont adunk és szeretet, cserébe jó szót is alig kapunk – mondják a nevelőszülők, akik nem értik: miért nem kaphatnak engedélyt a folytatáshoz, miért nem mehetnek el Isten hírével?

…

Mi lenne, ha elvinnének innen? – kérdez vissza a középiskolás Orosz Rajmund, aki évekkel ezelőtt maga kérte gondozásba vételét. Azóta Abonyban él és történelemtanárnak készül. – Neki indulnánk… Csak akad valaki ebben az országban, akit érdekel a sorsunk.

…

Az érintett államigazgatási hivatal nem érzi illetékesnek magát. A Szociális Minisztérium a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalnál folyamatban lévő másodfokú eljárásra, illetve a nevelőszülői panasz okán a Közép-magyarországi Szociális és Gyámhivatalnál elrendelt vizsgálat eredményére vár.

http://nol.hu/belfold/20091205-isten_hirevel

Park

Tudósító: Derdák Tibor

Egy éves Athénben a Pigi és a Tsavella utca sarkán az illegális park. „Gerilla” park, mert a hatalom nem akarta (lásd a videót jobbra). A rendezési tervekben szerepelt ugyan egy kis zöld, de a lebetonozott parkoló pénzt hoz. A gyerekek, az öregek, a helyi lakosok szempontja nem érdekes. Lassan mindenen úrrá lesz a pénz hatalma és a hatalom pénze.

Tavaly Mikuláskor, (avagy Dr. Ámbédkar halálának 53. évfordulóján) a szomszéd sarkon a rendőrség lelőtt egy 15 éves fiút. Európában heteken át tüntetéseken tiltakoztak a fiatalok, hogy a hatalom ne gázoljon át az embereken. Most 2009. Mikulás napján is ezért tüntetnek Athénban.

A helyi lakosok úgy érezték, Alex emléke arra kötelezi őket, hogy vegyék vissza a hatalomtól azt, ami az övék. Átnevezték az utcát a lelőtt fiú emlékére. Tavasszal pedig föltörték a betont, és fákat, virágokat ültettek, játszóteret szereltek föl a parkoló helyén. A tettrekész görög rendőrökön mindenki csak nevet: ezek a fák, virágok, ez a játszótér a rohamsisakos osztagok ellenfele.

Az athéni parkot 2009-ben testvér-parknak fogadták a sajókazai Sólyom-telep lakói, akik maguk is parkot és játszóteret építenek. Link: http://www.dzsajbhim.hu/viragot-a-virag-utcaba/

Játszótér

Homokozóépítés 2009. június 17-én és 18-án a Sólyom-telepen a hollandiai Groningenből érkező Alfa College diákok vezetésével

Miskolc: rendelet a „roma betelepülők” ellen

Hat négyzetméterben állapította meg az egy személyre jutó lakótér legkisebb méretét a Miskolci önkormányzat.

Hat négyzetméterben állapította meg az egy személyre jutó lakótér legkisebb méretét a Miskolci önkormányzat a csütörtökön alkotott lakcím-bejelentési rendeletében, nem titkoltan azzal a céllal, hogy gátat vessen a tömeges betelepülésnek – olvasható a Magyar Nemzet pénteki számában.

A döntéssel korlátoznák a város egyes területein a bejelentkezési lehetőségeket is. A lap azt írja, hogy a HVG szerint az előterjesztés a „túlnyomórészt roma” betelepülők miatt született.

http://www.hirszerzo.hu/cikk.miskolc_rendelet_a_roma_betelepulok_ellen.131786.html

Rendelet a betelepülők ellen Miskolcon

A miskolci önkormányzat képviselői legutóbbi ülésükön egyhangúlag fogadták el azt a rendeletet, amely korlátozza, hogy egy városi lakásba hányan költözhetnek be – írta szerdai számában az Észak-Magyarország.

A rendelet azt is kimondja, hogy egy embernek minimum hat négyzetméternyi lakóterület kell, és ha nincs mellékhelyiség, fürdőszoba és konyha, akkor nem lehet a házba bejelentkezni (ez utóbbit a külvárosok hétvégi házaiba beköltözők igen magas számával indokolják).

Fodor Zoltán, az avasi lakótelep egyik önkormányzati képviselője a lapnak úgy nyilatkozott: van olyan lakás, amelynek az esetében huszonhat beköltözőről tud. Sőt, nem egyedi eset, hogy a bejelentkezők ott is élnek az ötven négyzetméteren.

Eddig nem sokat tehetett az önkormányzat, az okmányirodán dolgozóknak muszáj volt kiállítani a lakcímkártyát, nem volt olyan rendelet, ami ezt megakadályozta volna.

http://index.hu/belfold/2009/12/02/rendelet_a_betelepulok_ellen_miskolcon/

Rendelet a betelepülők ellen

Miskolc – Nem ritka, hogy 15-20 ember él egy lakásban (valójában vagy csak papíron) Miskolcon.

Nemrégiben törtek be hozzánk, mesélte Avasalján élő olvasónk. A történtek után szomszédai megjegyezték, olvasónk családja volt ez időig az egyetlen az utcában, akinél még nem jártak betörők. Ezzel ők is átestek a tűzkeresztségen.

A szomszédhoz például vasárnap, fényes nappal törtek be legutóbb, amikor a család is otthon volt, a helyszínelő rendőr a megszaporodott bűneseteket pedig azzal magyarázta, hogy a közelben van olyan ház, ahová ötvenen (!) jelentkeztek be az utóbbi időben. A rendőrség, az önkormányzat pedig nem tehet ez ellen semmit.

Hat négyzetméter

Illetve eddig nem tehetett semmit. Mostantól talán igen: az önkormányzati képviselők legutóbbi ülésükön egyhangúlag fogadták el azt a rendeletet, amely korlátozza, hogy egy városi lakásba hányan költözhetnek be. A rendelet azt is kimondja, hogy egy embernek minimum hat négyzetméternyi lakóterület kell, s azt is (ez utóbbit a külvárosok hétvégi házaiba beköltözők igen magas száma indokolja), hogy ha nincs vécé, fürdőszoba és konyha, akkor nem lehet a házba bejelentkezni.

Ötvenen bejelentkezni egy lakásba, kicsit túlzásnak tűnik, de huszonhat beköltözőről Fodor Zoltán, az avasi lakótelep egyik önkormányzati képviselője is tud. Sőt, nem egyedi, hogy a bejelentkezők ott is élnek az ötven négyzetméteren. Eddig nem sokat tehetett az önkormányzat, az okmányirodán dolgozóknak muszáj volt kiállítani a lakcímkártyát, nem volt olyan törvény, ami ezt megakadályozta volna.

– A Fészekrakó-üggyel jelentkezett a probléma – mondja a képviselő. – A családok nem elég, hogy jogsértő módon jutottak a lakáshoz, de nem csak ők, hanem 15-20 ismerősük is velük költözött. S mivel a lakcímkártyát is megszerezték, így az önkormányzati támogatáshoz, segélyhez is hozzájuthattak.

Már megtagadhatják

Fodor Zoltán szerint csak az Avason úgy 2000-3000 ember költözhetett be így az utóbbi időkben, s akkor még a peremkerületekről nem is beszéltünk. Hogy hogyan működik majd az új rendelet a gyakorlatban? Fodor Zoltán úgy látja, mivel a nyilvántartásban szerepel, hogy hányan laknak már a lakásban, az okmányirodán a rendelet alapján megtagadhatják egy újabb lakó bejelentkezését. A már ott lakókat azonban nem lehet kitenni, a rendeletet visszamenőleg nem lehet alkalmazni.

Orosz Lajos, Miskolc alpolgármestere viszont úgy látja, a már korábban bejelentettettekre is vonatkozhat a rendelet.

– Bejelentkezéskor az okmányirodán (tegyük fel) kiderül, hogy már húsz embernek az az otthona, akkor a ténylegesen nem ott lakók kihúzhatók a listáról. Így válik lehetővé az is, hogy akár visszamenőlegesen is tisztázni lehessen egy ingatlan múltját – magyarázta. – Bízom benne, hogy a közös képviselő, a szomszéd jelzi, ha valahol nem rendeletszerűen élnek, s azt ki fogjuk vizsgálni.

http://www.boon.hu/hirek/BORSOD-ABAUJ-ZEMPLEN/cikk/rendelet-a-betelepulok-ellen-miskolcon/cn/news-20091201-06470275

Forrás: CFCF

Dr. Farkas Lilla ügyvéd asszonnyal a miskolci és a hajdúhadházi szegregációs perek után Kaposváron is nyertek a cigány gyerekek

Tisztelt Somogy Megyei Bíróság!

Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány a kaposvári Pécsi úti iskolába járó cigány/gyerekek intézményi szintű szegregációja miatt indított polgári pert a fenntartó ellen.

A fenntartónak róható fel:

• a beiskolázási körzethatárral kapcsolatos döntése, mely az egész cigánytelepet egy iskolához kapcsolja, amelybe a cigány gyerekeket fel kell venni, szegregációt okoz.
• cigány gyerekek járnak más iskolákba is Kaposváron, de csupán a Pécsi úton teszi hozzáférhetővé a cigány etnikai kisebbségi nevelés-oktatást.
• 2006. június 15-én esélyegyenlőségi tervet fogadott el a fogyatékkal élő gyermekek valamennyi kaposvári iskolában megvalósítandó integrált oktatásának biztosítása érdekében, ugyanilyen lépéseket a cigány gyerekek integrációja érdekében nem tett.
• Itt a többi kaposvári iskolához képest alacsonyabb minőségű oktatást nyújt, s alacsony osztály létszámokkal, és évfolyamonként csupán egy-egy osztállyal működtetik az iskolát mindezek nemcsak jogilag, de szakmailag és gazdaságilag is indokolják az iskola felszámolását, és a cigány gyerekeket több más városi iskolában való integrált oktatsát.

Később a fenntartó mégis csak módosította a beiskolázási körzetet, két ízben is, ami az alábbiak miatt látszatintézkedés volt csupán:

1. Vajon miért esik egybe jelen per megindításával?   2008. júliusában Kaposvár végre megalkotta a közoktatási esélyegyenlőségi tervét, és módosította a Pécsi úti iskola körzethatárát úgy, hogy a Nap és a Hold utcát két másik városi iskolához csatolta.  Miért kellett a perig várni vele, miért nem intézkedett korábban a város, amikor pedig az iskola beszámolóiból és a fenntartói ellenőrzésből tudta, hogy az iskola már a 90-es években elcigányosodott?

2. Vajon miért választotta a szülők tájékoztatásának eszközéül az internetes közzétételt, amikor köztudomású tény, hogy az olyan populációt érintett, amelynek nemhogy itnernetes hozzáférése, de számítógépe sincs? -azért hogy a roma szülők mégse vigyék át a gyerekeiket?
De a legfőbb kérdés:vajon miért kényszerült az önkormányzat a körzethatár módosításra? A válasz: az esélyegyenlőségi terv szerint túl sok halmozottan hátrányos helyzetű gyerek járt ill. tartozott körzetileg a Pécsi úti iskolába, ezértajánlotta a körzethatár módosítást.

3. Második lépcsőben a Hajnal és a Csillag utcák kerültek ki a Pécsi u. Iskola körzetéből. Arról a két utcáról van szó, amelyekben a legkevesebb lakóház van, és még kevesebb iskoláskorú gyerek.

Papíron a körzetek tehát megfelelően néztek ki, de nézzük a valóságot: mit üzent a Kodály igazgatója (akihez immár a Hold utcai cigánygyerekek tartoznak)a cigány szülőknek a helyi médiában:

„… a Kodály iskola igazgatója azt mondta: hogy megfeleljen valamennyi törvényi előírásnak a város, a lehető legkorrektebb döntést hozta. A Kodály iskolában mindenkinek helye van, aki elfogadja a házirendben rögzített szabályokat, és aki meg tud felelni a tantárgyi követelményeknek. Ugyanakkor a Pécsi utcai iskola pedagógiai programja kiválóan segíti a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek képzését, sokkal több lehetőséget biztosít számukra, mint a Kodály.
Nem tartok attól, hogy az intézkedés következtében visszariadnának a [többségi – felperes megjegyzése] szülők az iskolánktól. Nálunk emelt szintű képzés folyik, s ennek nem csupán tantárgyi, de anyagi vonzata is van. Mérlegelni kell a szülőknek, hogy fel tudják-e vállalni ezeket a többletterheket, ugyanis sem a házirendünkön, sem a pedagógiai programunkon nem változtatunk – tette hozzá.” (Sonline, 2008. június 11.)

Miért nem azt üzente az igazgató, szeretettel várja a körzet új tanulóit? és a fenntartó miért nem határolódott el ettől az igazgatói üzenettől? Ehelyett inkább beás nyelvű cigány kisebbségi képzést indított be a Pécsi úti iskolában, ahová többségében egyébként lovári és magyar anyanyelvű cigány gyerekek járnak – az ui. Kaposváron köztudott, hogy a beások gyerekei a Bartókban tanulnak-tanultak. De miért nem indította a Kodályban – hogy a cigány gyerekek átszokását és beilleszkedését segítse?

A körzethatár módosítás titokban tartása és a status quo-hoz való ragaszkodás a szegregációt tartják fenn. Mint ahogy az adatokkal való trükközés is, – ahogy az a fenntartó, a kirendelt szakértő, a szociológus kutatók és a közoktatási információs rendszer adatainak összevetéséből egyértelműen megállapítható?

Havas Gábor szakvéleményében (9. o.) összegzi is az ismerhető adatokat: „…egyértelmű, hogy a Pécsi úti iskola HHH adatai nem felelnek meg a valóságnak. Az iskola beszámolója szerint a szülők többsége legfeljebb 8 általános végzettséggel rendelkezik, vagy még annyival sem. A kaposvári Antiszegregációs Tervnek a 2001-es népszámlálásból származó adatai szerint a szentjakabi telepen élő munkaképes korúak 80 százalékának akkor nem volt 8 általánosnál magasabb iskolai végzettsége. Ennek ellenére a KEH szerint a tanulóknak csak kevesebb, mint 25 százaléka HHH. A 2008/2009-es tanév statisztikájában (Kirstat) ugyan ennél magasabb arány (32,4%) szerepel, de a fentiek alapján ez sem reális adat.”

A Pécsi úti iskolában a gyerekek nagyobb részétől nincs nyilatkozat a HHH státuszukra nézve, pedig annak nagy jelentősége lenne a családok támogatását illetően. Az iskola nem tájékoztatta ennek fontosságáról a szülőket és nem gyűjtötte be azokat, pedig ahogyan a per elején az iskola fennmaradását támogató szülői aláírásokat -ugyanúgy ezeknek a nyiltakozatoknak a beszerzése is könnyű lett volna. Főleg hogy állításuk szerint az iskolának kiemelkedő kapcsolata van a szülőkkel.  Pontosan tudható, hogy amennyiben valós adatok állnának rendelkezésre a HHH státuszról a Pécsi úti iskolát be kellene zárni

A közoktatási törvényből (66. §) egyértelmű, hogya körzethatár módosításnak az a célja, hogy az iskolai HHH arányok közötti különbséget minimalizálja. De ha  az elcsatolt utcákból a HHH gyerekek visszajárnak a Pécsi útiba, mert a az új iskolákban nem várják őket tárt karokkal, akkor mi értelme volt?

Havas Gábor és Liskó Ilona 2005-ben az Oktatási Minisztérium megbízásából elkészítették a szegregált cigány általános iskolák listáját. Felmérték az itt folyó oktatás körülményeit. (Havas Gábor és Liskó Ilona, 2005: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában, 2005, Felsőoktatási Kutatóintézet, Budapest.) A Bevezetőben (5. o.) ezt írták:

2000-es kutatásunk során kiderült, hogy az általános iskolák igen nagy hányadában tartósan elkülönített (szegregált) formában oktatják a roma tanulókat, az átlagosnál rosszabb személyi és tárgyi feltételek mellett, olyan oktatási programok és pedagógiai módszerek felhasználásával, amelyektől nem remélhető sikeres felzárkóztatásuk, tanulmányi teljesítményük javulása, és társadalmi beilleszkedésük eredményessége.
Részben a kutatás során elemzett adatok győzték meg az oktatási kormányzatot arról, hogy változtassanak a roma tanulók oktatására szánt kiegészítő támogatások elosztási elvein …

Az 1999/2000-es tanév óta 126-ról 178-ra, vagyis nagyjából másfélszeresére nőtt azoknak az iskoláknak a száma, ahol a roma tanulók többséget alkotnak.”

A 2004-es kutatásban szereplő, és azóta is fennálló nagyvárosi szegregált iskolák listájában a a Pécsi útit csak a VIII kerületi gettóiskola előzi meg, 97,7  2.helyen  93,2%.-Kaposvári cigányiskola.

A t. Megyei Bíróság előtt hosszas és kimerítő polémia folyt a kirendelt oktatási szakértő és a felperes között az oktatási szinvonalbeli különbségről. Nem kívánom ezt újra részletezni, hogy a kirendelt szakértő úgy írta mg szakértői jelentését, hogy elmulasztotta az adatok elemzését, az iskolák meglátogatását   hogy órákat nem látogatott és a szülőkkel nem beszélt, hogy sajátos módon értelmezi a kompetenciamérések eredményeit  Saját maga minősíti le az iskola színvonalát akkor, amikor azt magyarázza, hogy szerinte Kaposvárnak ezen iskoláját nem a városi iskolákhoz kell hasonlítani, hanem a vidékiekhez.
Megjegyezni kívánom itt még, hogy a szakértő úr nov. 4.-én arra utalt a Rádió C műsorában hogy az elkülönítés fenntartásával cigány gyerekeket az önkormányzat megvédi a többségi társadalomtól, akik úgysem fogadnák be őket, de ha mégis akkor sem javulnának meg a romák: „nagyon jól tudjuk, hogy a cigányok másodrendű állampolgárok nagyon sok ember szemében”(…) Hogyha a többi iskolába járnak ezek a gyerekek, akkor, ahogy ebben az országban sok helyen példa volt már rá, a gyerekek ottléte éppenséggel nem a legpozitívabb hozzáállást váltotta ki”. „attól, hogy egy gyerek másik iskolába jár, attól még ő nem lesz más”.

Mivel Hepp József véleménye kevésbé volt használható, a pedagógusok munkájával kapcsolatban sem, a Commitment Pedagógiai Intézet szakértői jelentése sokkal informatívabb. Ez kiemeli, hogy a tanulás tanításával és a kooperatív, valamint a differenciált technikák alkalmazásával kapcsolatban volt érzékelhető hiányosság. Márpedig ezek nem csupán a cigány/HHH gyerekek, hanem valamennyi gyerek oktatásához elengedhetetlenek a mai világban. Az esélyegyenlőségi terv alapján Havas Gábor is összegyűjtötte a pedagógusok módszertani felkészültségével kapcsolatban rendelkezésre álló adatokat (szakvéleménye 11-12. oldalán ):„… a KEH szerint az iskola pedagógusai feltűnően kis számban vettek részt azokban a SuliNova (Educatio) kínálta továbbképzési programokban, amelyek a pedagógiai eszköztár, a korszerű módszertani ismeretek bővítésével elsősorban a HH és HHH gyermekek hatékonyabb oktatását kívánják elősegíteni. Az ebből a szempontból talán legfontosabb továbbképzési programban (Egyéni haladási ütemet segítő differenciált oktatás) a Pécsi úti iskolából csak egyetlen egy, ugyanakkor a kaposvári iskolák többségéből lényegesen több pedagógus vett részt. Hasonló a helyzet a Kooperatív tanulás elnevezésű továbbképzési programmal. A HHH gyermekek oktatásához különösen ajánlott, összesen öt modult tartalmazó programcsomagra épülő továbbképzéseken részt vett pedagógusok számát tekintve a Pécsi úti iskola hátulról harmadik, holott, mint tudjuk, a HHH gyermekek arányát tekintve ez az iskola az első. Hepp József órákat nem látogatott. Jelezte azt is, hogy a rá bízott szakértői munka teljesítéséhez ezt nem tartotta szükségesnek. Holott éppen az óralátogatások révén szerezhetett volna legalább benyomásokat arról, hogy a hozzáadott érték vonatkozásában hogyan teljesít az iskola. Ugyanis elsősorban az óralátogatások révén derülhet ki, hogy a pedagógusok módszertani felkészültsége megfelelő-e, és az órai munka során megteszik-e mindazt, ami a speciális körülményeket figyelembe véve szakmailag elvárható.”

Megállapítható tehát, hogy a kirendelt szakértő

1.    a szakvéleményében nem a fenntartói felelősséget vizsgálta, hanem az iskoláét,
2.    úgy értékelte az iskola tevékenységét, mintha ott 2008-ban indult volna meg a fejlesztő munka,
3.    az adatok elemzését elmulasztotta, amely mulasztásának mértéke a Havas Gábor szerint igen jelentősnek mutatkozik, és végül, hogy
4.    nem oldotta fel a szakvéleménye és az esélyegyenlőségi terv között a Pécsi úti iskolára vonatkozó ellentmondást, sőt, totálisan figyelmen kívül hagyta azt. Az esélyegyenlőségi terv uis intézményátszervezést tart szükségesnek, ha nem mutatkozik javulás a kompetencia mérési eredményekben.

Havas Gábor szakvéleményéből  szükséges még  kiemelni: „… a tanulólétszám és az egy tanulóra jutó fajlagos költségek között szoros összefüggés van. Ugyanolyan színvonalú szolgáltatás többe kerül, ha kisebb a tanulólétszám. A Pécsi úti a város legkisebb létszámú iskolája. A 2007/2008-as tanévben 167 tanulója volt, míg a többi iskola létszámának átlaga 345 volt. Az egy tanulóra jutó támogatás összegének iskolánkénti különbségei jelentős mértékben erre vezethetők vissza. Ezért nem tartom megalapozottnak Hepp Józsefnek azt a következtetését sem, miszerint „az intézmény működését pozitív diszkriminációval kezeli a fenntartó, a többi iskolához képest jobb anyagi és így tárgyi feltételek között tanulhatnak.” …

Hepp József szakvéleményében leszögezi: „Szakértői vizsgálatom alapján megállapítottam, hogy a vizsgált iskolában kiemelt (Valószínűleg kiemelkedőt akart írni. H.G.) a nevelés és oktatás színvonala…” Ezt azonban semmivel sem támasztja alá, véleményét nem indokolja. Ömlesztve közöl ugyan számos táblázatot, kimutatást, de ezeket nem elemzi, nem tár fel belőlük olyan összefüggéseket, amelyek a fenti véleményt alátámasztanák. Viszont azok a mutatók, amelyeket az oktatási esélyegyenlőségi helyzetelemzésekben a nevelés és oktatás hatékonyságának a mérésére használnak, egyáltalán nem igazolják a szakértőt. …

… [a kompetencia mérésben]  A Pécsi úti iskola nem egyszerűen utolsó a rangsorban, tanulóinak teljesítményét szakadék választja el a többi iskoláétól. Szövegértési képességük szintje gyakorlatilag kizárja a további eredményes iskoláztatás lehetőségét. Ez a szélsőséges lemaradás a tanulók iskolánkénti társadalmi összetételében mutatkozó jelentős különbségek ismeretében is elfogadhatatlan.
Közismert, hogy ma már az általános iskolát befejező tanulók közel 80 százaléka érettségit adó középiskolában folytatja tanulmányait s hogy a szakiskolai képzés súlyos válsággal küzd, többek között azért, mert az oda beiskolázottak jelentős hányada az alapvető írási, olvasási, szövegértési, számolási készségeket sem sajátította el. A szakiskolába járók körében igen nagy a lemorzsolódás, és a későbbi elhelyezkedési esélyek is nagyon rosszak. Összefoglalva: a szakiskolába kerülés jelentősen növeli a halmozottan hátrányos helyzet újratermelésének valószínűségét.
Mindezt figyelembe véve a Pécsi úti iskola továbbtanulási mutatói [85% tanul tovább szakiskolában] a többi kaposvári iskoláéval összevetve nem nevezhetők másnak, mint katasztrofálisnak. …

Ha csak a többi kaposvári iskolát vesszük figyelembe, akkor az érettségit adó középiskolában való továbbtanulási arányokat illetően a legrosszabbat (Bartók) a legjobbtól (Kinizsi) 25 százalék választja el. A Pécsi úti iskola viszont 50 %-os lemaradásban van még a Bartókhoz képest is.

Hepp József szakvéleményeiben többször hivatkozik arra, hogy a Pécsi úti iskola mutatóit nem méltányos a többi kaposvári iskoláéhoz viszonyítani. Szerinte sokkal reálisabb összehasonlítási alapot kínálnak azok a falusi iskolák, ahol zömmel HH és HHH gyerekek tanulnak. Ezt az érvelést elfogadhatatlannak tartjuk!,
Jó péda erre a kaposvári iskolák közül például a Toponári,amely  inkább minősíthető falusi iskolának, hiszen egy közigazgatásilag ugyan Kaposvárhoz csatolt, de területileg elkülönülő falusias településrész kisiskolája. Ugyanakkor még ez az iskola is 51 százalékkal jobb továbbtanulási mutatót produkál.
De egy másik, 2004-es vizsgálat (Lásd Havas-Liskó: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában, Felsőoktatási Kutatóintézet) 553 zömmel magas cigány arányú és falusi  általános iskolára kiterjedő vizsgálat (kimutatta, hogy már 2003-ban 20 százalék fölött volt az érettségit adó középiskolában továbbtanuló romák aránya. A Pécsi úti iskola továbbtanulási arányok tekintetében még a legrosszabb helyzetű falusi gettósodó iskolák 5 évvel korábbi eredményeivel sem állja ki az összehasonlítást.
Súlyosbítja a helyzetet hogy  Kaposvár iskolái közül a Pécsi úti volt az egyetlen, ahol jelentős számban voltak olyan végzős tanulók, akik egyáltalán nem tanultak tovább. (2006: 11,1 %; 2007: 5,5 % KEH) …

… Az elmúlt években több olyan országos segítő programot (Útravaló program, Arany János program, Tanoda program) hoztak létre, amelyek célja a HH és HHH gyerekek eredményesebb iskolai pályafutásának elősegítése. Hepp József szakvéleményeiben többször hangot ad annak a véleményének, hogy a Pécsi úti iskolától nem lehet csodát várni, ehiszen különlegesen rossz szociális helyzetű HH és HHH gyerekeket oktat, akikért erejükön felül mindent megtesznek. Sajnos nem ez a helyzet. Az Útravaló ösztöndíjprogramban résztvevő tanulók száma  minimális. Két olyan kaposvári iskola is van, amely nagyobb arányban segíti hozzá tanulóit a programban való részvételhez. Tanoda program nincs, és a végzős tanulók közül a KEH szerint senki sem kapcsolódik be az Arany János programba.  Úgy tűnik,az iskola mégsem tesz igazán komoly erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a hátrányok csökkentését szolgáló esélyteremtő programok kínálta lehetőségeket tanulói érdekében kiaknázza. …

A város két magas HH arányú iskolájában bevezették a kompetenciaalapú oktatást, a Pécsi útiban, ahol ez az arány a legmagasabb, azonban nem. Ellenben bevezették az IPR-t (integrált pedagógiai rendszer) egy teljes mértékig szegregált iskolában.

1.    Az adatok arról tanúskodnak, hogy Kaposvár városa az oktatási esélyegyenlőség erősítését nem tartja követendő célnak, ehelyett a társadalmi különbségeket felerősítő, erősen differenciált kínálatú oktatáspolitikát valósít meg, miközben makacsul ragaszkodik a szegregált cigányiskola megtartásához.

Ezt az oktatáspolitikát szolgálja ki a szakértő, akinek jelentése mélységes pedagógiai fatalizmust tükröz, aminek indokoltságát a kutatási adatok cáfolják. Azt sugallja, hogy a HHH gyermekek oktatása terén maximális erőfeszítéssel és az összes erre a célra kidolgozott eszköz, módszer, eljárás, oktatáspolitikai intézkedés latba vetésével sem lehet érdemi javulást elérni. Vagyis bele kell törődni az érintett társadalmi réteg változatlan, sőt bővített újratermelésébe.”

Ha a szegregált oktatás eredményeket hozna, akkor természetesen a jó 15 éve szegregált Pécsi úti iskolának kiemelkedően sikeres cigány gyerekeket kellene évről-évre kibocsátania. Ennek azonban pont az ellenkezője történik: évről évre növeli az iskola a funkcionális analfabéták és jövendőbeli munkanélküliek számát. Alapítványunk feladata ez ellen küzdeni az országban, ezért folyt ez a per, és ennek a helyzetnek a megszüntetését kéri az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány a t. Megyei Bíróságtól.

Szegregál a Pécsi utcai általános

http://index.hu/belfold/2009/11/30/szegregal_a_pecsi_utcai_altalanos/

Megállapította a szegregációt a kaposvári Pécsi utcai Általános Iskola ügyében indított polgári perben a Somogy Megyei Bíróság hétfőn első fokon meghozott határozatában, amelynek indoklásában arra is kitért, hogy polgárjogi eszközökkel nem lehet kikényszeríteni az iskola bezárását.

Polgári pert indított az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata ellen, azt kifogásolva, hogy fenntart egy olyan iskolát, ahol szinte csak roma diákok tanulnak. Azt kérték a bíróságtól, hogy állapítsa meg a szegregációt, mondja ki, hogy a tanulókat hátrányos megkülönböztetés éri, és kötelezze az önkormányzatot a jogsértés megszüntetésére.

A bíróság határozatában megállapította, hogy a cigány etnikai kisebbséghez tartozó tanulókat az oktatási intézményben jogellenesen elkülönítik, és hátrányosan megkülönböztetik őket. Utóbbit akkor, amikor olyan oktatás biztosítanak számukra, hogy az önkormányzati fenntartásban működő, normál tantervű iskolákhoz képest magasabb az évfolyamismétlések száma, a tanulmányok abbahagyásának aránya és a hiányzás, ugyanakkor alacsonyabb az országos kompetenciamérés során elért eredmény és a továbbtanulók aránya.

A bíróság kötelezte az alperest, hogy a jogsértést hagyja abba, továbbá arra, hogy a felperesnek fizessen meg 250 ezer forint perköltséget. A felperesnek az iskola bezárására vonatkozó keresetét ugyanakkor hatáskör hiányában elutasította.

Zárják be

Mohácsi Erzsébet az alapítvány elnöke a határozat kihirdetése után újságíróknak elmondta: egy lépéssel közelebb kerültek az alapítvány céljához, ahhoz, hogy megszüntessék az iskolai szegregációt, zárják be azokat az intézményeket, amelyekben roma gyerekeket elkülönítve oktatnak.

Az alapítvány elnöke az önkormányzat esetleges fellebbezése kapcsán azt mondta: „akkor – úgy gondolom – az álláspontunk nagyon könnyen védhető lesz”. Hozzátette: jogilag is védhetőbb és gazdaságilag is sokkal kifizetődőbb, ha ezt az iskolát bezárják, és a gyerekeket integrálják a többi iskolákba. Ez egyébként korábbi perek után így történt – jegyezte meg Mohácsi Erzsébet.

Törvényes keretek

Szijártó Attila, az önkormányzat jogi képviselője a döntést értékelve úgy fogalmazott: a bíróság megállapította a szegregációt, de elutasította a felperes keresetének azt a, szerintük leglényegesebb részét, hogy a cigány származású gyerekeket osszák el más iskolák között. „Tehát erre vonatkozóan a bíróság nem adott helyt a felperes keresetének” – tette hozzá a jogi képviselő.

Stickel Péter, az önkormányzat kulturális igazgatója szerint nem szegregált az iskola, törvényes keretek között működik, az oktatási minősége és színvonala megfelel az előírtaknak. A pedagógusok, a szülők és a gyerekek is elégedettek az intézmény működésével – hangsúlyozta Stickel Péter, hozzátéve: nem az a megoldás, hogy megszüntetik az iskolát, hanem az, hogy további segítséget adjanak a felperes által kifogásolt mutatók javulásához.

A felek a kézhezvételtől számított 15 napon belül fellebbezhetnek a határozat ellen.

A perben szereplő iskolában 180 diák tanul. A felperes által ismertetett adatok szerint egy fővárosi, VIII. kerületi iskola után ebben a kaposvári iskolában a legmagasabb, 93 százaléknál nagyobb a cigány tanulók aránya.

Szerelmes előadás a régiek emlékére

Hosszú idő óta nem volt jó idő, és a hideg nyirkos napokon errefelé nem könnyű mosni. Sajókazán, a borsodi dombok közt mindig néhány fokkal hűvösebb van, mint az ország más tájain.

A sajókazai Sólyom-telepi romák a helyi kultúrházban léptek fel – más nem volt rájuk kíváncsi (Fotó: Teknős Miklós)

Az előadás napján viszont váratlan enyhülés jön – a nap olyan melegen süt, mintha tavasz lenne. Áldás ez – a helyi Sólyom-telepen az asszonyok már reggel nekiálltak a nagymosásnak: az aszfaltozatlan úton, a sárban, az apró, kidőlt-bedőlt falú házak előtt centrifugák zötyögtek. A mosást ma korábban abba kell hagyni, mert hiába a jó idő, különleges nap van: az asszonyok ma fellépnek. És igencsak lámpalázasak, hiszen hamarosan kezdődik az előadás a sajókazai kultúrházban. A darabnak története van. Jó húsz évvel ezelőtt írták, és akkor be is mutatták a sajókazai cigányok ezt a szerelmes-romantikus, sírvavígadós mesét. Meg is ért néhány előadást, valamelyik fellépésükkel még díjat is nyertek. Aztán ahogy bezártak a környező bányák, a munkahelyekkel a színjátszás is megszűnt. Ma az akkori húszfős társulatból mindössze néhányan élnek, köztük az ötvenöt éves Sára. Kevesen élik meg errefelé az öregkort, ha cigánynak születtek. Már ha egy ötvenöt éves, öregembernek számít.

Andrea, a sajókazai romákból alakult asszonygyülekezet egyik vezetője. A gyülekezetet a helyi Ámbédkár iskola mellett működő Dzsáj Bhim közösség hívta életre. Andrea is játszik a darabban, s most épp néhány műpipacs szárát vágja vissza. A tűzpiros virágfejeket a lányszereplők hajába tűzik. Izgul. Magához veszi hörgőtágító gyógyszerét, az asztmapipát, mert az előadás drukkja fulladást válthat ki.

– Még a szüleink játszottak ebben a darabban egykoron. Sári, az anyósom az egyetlen, aki él közülük, ő ugyanazt a szerepet játssza, mint akkor – mondja.

A Segítő Kéz Asszonygyülekezet egyik találkozóján találták ki, hogy fel kellene eleveníteni a darabot. A mindössze négy általánost végzett Sára emlékezetből írta le a történetet úgy, ahogy azt egykoron az öregek játszották. A szöveget Lázi István Benő gépelte le. Ő a Sólyom-telepről jutott egyetemre, most szociális munkásként dolgozik rokonai, családtagjai, ismerősei közt. Ő a rendező is.

Andrea már egy éve nem volt kórházban. Pedig súlyos szívbeteg és asztmás. Tipikus betegségek ezek errefelé. Azt állítja, hogy az iskola, az aszszonygyülekezet, a kórusa és a színjátszó kör segíti a gyógyulását. Amíg az előadásra készülve az utolsókat simítja ruháján, azt meséli, az orvosa el sem hitte, hogy súlyos betegsége egy év alatt mennyit javult. A közösség teszi.

– Pedig szegények vagyunk – mondja Andrea, és a vaskályhára mutat. A két parányi szobából csak az egyiket fűtik. Andrea – ahogy még jó néhányan a cigánytelepről –negyvenéves fejjel iskolapadba ült, és elhatározta, hogy befejezi az általánost. Minden nap délig tanul, utána a jelzőrendszert felügyeli. A jelzőrendszer a sajókazai asszonyok találmánya. Azért szervezték meg maguk közt, hogy az ő gyerekeik már ne bukjanak ki az iskolából. Ha meglátnak egy gyereket a telepen kódorogni tanítási időben, felkeresik a szülőket, és visszatessékelik az iskolába a csellengőt.

Aztán elkezdenek szállingózni a telepről a romák, elindulnak a kultúrház, a falu központja felé. Mennek az előadásra jelmezeikben. A sárban többször megcsúszik a lábuk.

– Fogadják szeretettel a Víg vándorcigányokat, a régiek emlékére, akik már nincsenek közöttünk – így konferálja fel Lázi Benő a darabot, majd a színészekhez szól: most nem szabad izgulni!

És Andrea táncol, énekel, mosolyog. Ő játssza a főszereplő asszony az egyik lányát.

A közönség lelkes, boldogan tapsol, énekel. Mert a zene átszövi a darabot – minden jelenetet tánc vagy ének zár le. A jelmezek? Amit otthonról öszszeszedtek. Kopott cipők, lyukas zoknik, kinőtt nadrágok, több számmal nagyobb zubbonyok. A kellékek: ezerféle kincs a házak fiókjainak mélyéről. Bartók ezresek, papír százasok.

Sok az óvodáskorú gyerek, ők is lenyűgözve nézik az előadást, felismerik a dalokat.

Az előadás után Lázi Benő azt mondja, fáradtságos munka volt összehozni a darabot, volt idő, amikor nagyon el volt keseredve, hogy egyáltalán érdemes volt-e belevágniuk. – Előfordul, hogy valamiért az embereknek rossz napjuk van, ilyenkor idegesebbek, ingerlékenyebbek voltak. Akkor azt éreztem, soha nem lesz ebből előadás – meséli. Most másképp látja: már megvan az elképzelésük, mivel lépjenek föl legközelebb. És abban is kiéneklik magukat.

Maguknak.

Más ugyanis nem volt kíváncsi rájuk, hiába is hirdették az előadást, hiába szórólapoztak. A faluból senki nem ment el a Sólyom-telepi cigányok színdarabjára. Nem volt ott se pap, se tanító, se polgármester, se képviselő, se boltos. Mintha ez az egész nem is lenne nagy dolog. Mintha semmi nem történt volna.

http://nol.hu/belfold/20091127-szerelmes_eloadas_a_regiek_emlekere (Ónody-Molnár Dóra)

Japánban a mai napig a társadalomból kirekesztve élnek és álláskeresésnél hátrányos megkülönböztetés áldozatai a burakuminok (部落民), az érinthetetlenek egykori kasztjának leszármazottai.

Az évszázados megkülönböztetés a legmodernebb médiumban, az interneten is tovább él: a világháló személytelensége mögött megbúvó japán vállalatvezetők még mindig sorra vallják be, nem alkalmaznának burakuminokat, azaz az érinthetetlenek hivatalosan nem létező kasztjához tartozó embereket. A diszkrimináció ügye azért került ismét napirendre, mert a 2008 szeptembere óta hivatalban lévő miniszterelnök, Aszo Taro nevéhez fűződik az utóbbi évtized burakuminokat legmélyebben sértő mondata. „Tényleg meg akarjuk engedni, hogy egy ilyen legyen a miniszterelnök?” – kérdezte több szemtanú előtt 2001-ben, a japán politikai elit egyik titkosnak szánt tanácskozásán Aszo Taro akkori gazdasági miniszter, miután felmerült, hogy Nonaka Hiromu egykori belügyminiszter, majd a kormánytitkárság vezetője foglalja el a kormányfői széket. Az akkor 76 éves Nonaka megválasztása tapasztalatai és rangja alapján is logikusnak tűnt volna – az utóbbi hatvan évben nyolc titkárságvezetőből lett miniszterelnök -, ám megvolt az a lemoshatatlan „hibája”, hogy burakumin származású volt.

A burakuminok (falusi emberek) számkivetett csoportja a 17. században jött létre, amikor a társadalmi viszonyok megcsontosodása során a harcosok kasztja vált a legmagasabb rangú társadalmi csoporttá. A burakuminok voltak azok, akik tisztátalannak tartott foglalkozásokat végeztek – ők voltak a sírásók, ítéletvégrehajtók, mészárosok vagy a döglött állatok bőrét érintő bőrmunkások. A sintó vallás szerint az ilyen tevékenységet végzők eltávolodtak az istenektől, illetve szellemektől, így maguk is hininné, azaz nem emberré váltak. A még bántóbb kifejezéssel etának (szutykosnak) is nevezett, etnikailag japán burakuminoknak megkülönböztető ruhákat kellett viselniük, a városfalakon kívül lévő külön falvacskákban, burakukban kellett élniük – innen származik a nevük -, és éjszaka nem léphettek a városok területére.

A megkülönböztetést ugyan 1871-ben hivatalosan megszüntették, ám a diszkrimináció és a számkivetettek kasztja a mai napig megmaradt. A Burakumin Felszabadítási és Emberi Jogi Kutatóintézet (BLHRRI) adatai szerint országszerte még mintegy 6 ezer buraku van, és 3 millióra tehető a burakuminok száma. Egy 2006-os közvélemény-kutatás adatai szerint a japánok 30 százaléka nem szívesen engedné, hogy gyermeke burakumin családba házasodjon be. A burakuminokat sújtó megkülönböztetés magával rántja a japán társadalom azon szegényebb rétegét is, amely csak egy burakuban talál magának megfizethető otthont: ha egy állásinterjún kiderül, hogy a jelölt a páriákkal egy helyen lakik, jóval nagyobb az esélye az elutasításra, mint ha „rendes” környéken élne. Vannak olyan helyek, ahol még mindig szitokszónak számít a buraku. Az egyik jogvédő mozgalom tagja, a maga is burakumin családból származó Tanaka Fumie például egyetemista korában meglátogatta egyik évfolyamtársát, és annyira megtetszett a diáktárs nagypapájának, hogy ott marasztalta őt ebédre. Amikor viszont fény derült a családi háttérre, az addig jókedvű öregúr egy szót sem szólva fogta magát, és felment az emeleti hálószobába.

A diszkrimináció annak ellenére is csak lassan oldódik, hogy több törvény is tiltja a megkülönböztetést, s az 1920-as évek elején megalakultak a jogegyenlőséget követelő „felszabadítási szervezetek”. Az első, 1922-ben létrehozott csoport még nem merte használni a buraku nevet, az úttörő jogvédő szervezetet Nemzeti Kiegyenlítő Társaságra keresztelték. A japán parlament a kilencvenes években hozott több olyan törvényt, amely egyrészt döntött egy, az emberi jogok tiszteletben tartását figyelemmel követő tanács létrehozásáról, másrészt pénzt különített el a japán társadalom nevelésére, illetve a diszkrimináció áldozatainak kártalanítására.

Amikor a tavaly szeptemberben miniszterelnökké kinevezett Aszót 2005-ben nyilvánosság előtt is felelősségre vonták sértő kijelentése miatt, a politikus közölte, semmi bántót nem mondott, szavait félreértelmezték. Függetlenül attól, hogy mi az igazság, Nonaka – aki különleges intelligenciájának köszönhette, hogy eljutott a japán politikai elit felső rétegeibe, és soha nem titkolta származását – végül nem jelöltette magát.

Forrás: HVG

Jobbik-közlemény a surányi cigánybetelepítésről

Tárgy: etnikum

A Jobbik Magyarországért Mozgalom Pócsmegyeri Szervezete mélységes felháborodással fogadja azt az elszomorító tényt, hogy településünk békéje ellen egy kisebbségi csoport merényletet készül elkövetni -tudomásunkra jutott, hogy „nyaraltatás” címszóval deviáns cigányokat kívánnak a surányi üdülőtelep területére betelepíteni. A szélsőségesen fehér és kereszténygyűlölő Dzsaj – Bhím közösség voltaképpen borsodi cigányokat akar behozatni. Figyelembe véve a fent említett csoportosulás eddigi tevékenységét, nincsen okunk kételkedni abban, hogy most is a dolgozó, adófizető többség kárára fogják „áldásos” működésüket kifejteni… Településünket mindezidáig elkerülték azok a jelenségek, amelyek a magyar vidék egyre nagyobb részét teszik az adófizető lakosság számára lakhatatlanná. Ismervén a cigányság parazita, károkozó életmódot folytató részének „kultúráját” és például a magántulajdon intézményéhez való sajátos hozzáállását, nem nehéz belátni, hogy már néhány család meghonosodása is garantáltan tönkreteheti az itt lakók, és a csak nyaralni kijárók életét egyaránt. Figyelembe kell venni, hogy egy olyan népcsoportról van szó, amely nem szokott vonakodni az üresen álló ingatlanok jogellenes elfoglalásától, ilyen módon valószínűsíthető, hogy a nyaraltatás címén idehozott famíliák hosszabb távon is a nyakunkon maradnak. A Jobbik Pócsmegyeri Szervezete elgondolkodtatónak tartja azt a tényt, hogy egyesek nem riadnak vissza egy ez idáig szerencsés községet mesterségesen megfertőzni korunk egyik legégetőbb problémájával.

Ezúton felszólítjuk a szervezőket, hogy tartózkodjanak a többségi lakosság életminőségét tönkretevő terveinek megvalósításától, ellenkező esetben a Magyar Gárda Mozgalom segítségével fogjuk megóvni településünk nyugalmát! Továbbá javasolnánk neki, hogy ha nem tudja nélkülözni a cigány kultúra áldásait, akkor költözzön egy olyan településre, ahol már ez az etnikum került többségbe, és (ha az első két napot túléli) csak azután próbálja életszemléletét másokra ráerőltetni!

A Jobbik Pócsmegyeri Szervezetének nevében: Pintér Éva elnök

Válaszközlemény

Tisztelt Honfitársaink!

A hír igaz.

Bizony már vittünk nemcsak a Dunához, de a magyar tengerhez, a Balatonhoz is, sőt a szőke Tiszához is nyaralónak álcázott cigány gyerekeket. Célunk mindannyiszor e szent vizek beszennyezése volt. Az álnyaralók könnyen elvegyültek a strandon, mindenki azt hitte, hogy ők is az idén barnultak le, pedig az igazság az, hogy ők már így születtek, tehát ingyen jutottak ahhoz a barnasághoz, amiért mások sokat fizetnek a szoláriumokban és a drága nyaraló helyeken. Parazita módon sütkéreztek a strandon, és elvették a magyar napsugarakat azon adófizető polgárok elől, akik tényleg az idén akartak megérdemelten lebarnulni. Ami pedig vizeink tisztaságát illeti, ez világszerte probléma. Indiában például az érinthetetlenek azzal terrorizálják a hívő hindú lakosságot, hogy poharukkal beleisznak a nyilvános ivóvíztárolókba, s ezzel rituálisan tisztátalanná teszik a jámbor hívek számára a vizet. Ekkor a papokon a sor: szent imádságokkal és szent tehéntrágyával újra kell tisztítani a vizet, s mi többiek csak azután ihatunk ismét belőle: http://www.dzsajbhim.hu/szangharaksita-ambedkar-es-a-buddhizmus/

Dzsaj Bhím Közösség

Közlemény a darányi, horányi és surányi sajnálatos eseményekről

A Dzsaj Bhím Közösség mélységes rémülettel hozza a lakosság tudomására, hogy a nyaralónak álcázott cigány gyerekek nyomában újabb fekete veszedelem fenyegeti községeink fehér nyugalmát.

Darány irányából egy hétfejű sárkány közeledik. A vérszomjas zsidó fenevad keresztény gyerekek vérével táplálkozik, s amerre jár, H1N1 vírus-gócokat helyez el. Horányból már útra kelt a szőrös sárkányszuka, s ha Surányban találkoznak, ami ma estére bizony várható, fertelmes módon nyilvános üzekedésbe kezdenek. Nászukból fekete, ragacsos purdék tucatjai születnek, akik majd a szentendrei egyházi iskolákba jelentkeznek, és integrációs oktatást fognak követelni.

Irgalom atyja, ne hagyj el!

A magyarországi romákról és a válságkezelésről beszélt Barack Obama, amikor átvette az új washingtoni magyar nagykövet megbízólevelét – erről a diplomata, Szombati Béla nyilatkozott a rövid beszélgetés után. Obama egyúttal levélben megköszönte, hogy Magyarország befogad egy guantánamói foglyot.

Szerdán átadta megbízólevelét Barack Obama amerikai elnöknek az új washingtoni nagykövet, Szombati Béla, és a néhány perces beszélgetés során a magyar diplomata szerint a válságkezelésről és a roma integrációról volt szó.

Obama bátorító szavakat mondott a magyar kormány politikai és gazdasági törekvéseiről és megjegyezte, hogy Magyarország számára az elkövetkező évtized legnagyobb kihívása a roma integráció lesz – mondta Szombati, aki szeptember közepén foglalta el posztját, amelyet előtte Somogyi Ferenc, egykori külügyminiszter töltött be. Az új nagykövet a megbízólevelet több más ország diplomatájával együtt adta át az elnöknek.

Obama már korábban is jelét adta annak, hogy figyelemmel követi a magyarországi válsághelyzet alakulását. Márciusban újságírók előtt beszélt arról, meg kell gátolni, hogy a Magyarországon és Ukrajnában kialakult súlyos válság továbbgyűrűzzön az Egyesült Államokba. Az sem újdonság, hogy Obama felfigyelt a magyarországi romahelyzetre, az elmúlt években Washington többször jelezte, aggódik a cigányokkal szembeni előítéletek miatt.

Szombati a megbízólevél átadása alkalmából az elnöki hivatalnak előzetesen megküldött nyilatkozatában kiemelte, hogy Magyarország az osztrák-magyar határ megnyitásával fontos szerepet játszott a berlini fal 20 évvel ezelőtti leomlásában. Hangsúlyozta, hogy Magyarország továbbra is elkötelezett az emberi jogok, az emberi méltóság és a szabadság védelmében, előmozdításában. Megállapította, hogy a magyar vízummentesség tavalyi megadása óta nincsen komolyabb megoldatlan kérdés a kétoldalú kapcsolatokban.

Obama írásos válaszában az szerepel, hogy az Egyesült Államok és Magyarország hosszú időre visszatekintő barátságot ápol egymással. „Történelmünk legnagyobb alakjai egymástól merítettek ihletet”, amivel közvetve utalt egyebek mellett Kossuth Lajosra, akit nagy csodálattal és tisztelettel fogadtak a tengerentúlon. Az elnök méltatta Magyarország NATO-beli szerepvállalását, és megköszöne, hogy Magyarország segítséget nyújt Amerikának egy guantánamói fogoly befogadásával, hozzájárulva ezzel a börtöntábor mihamarabbi felszámolásához.

http://www.origo.hu/nagyvilag/20091104-barack-obama-a-roma-integracio-magyarorszag-legnagyobb-kihivasa.html

http://tenyek.tv2.hu/Videok/2009-11-05-Tenyek_teljes_adas_2009_11_05_

A kocsik tiszták, a székek párnázottak, a hőséget pedig ventillátorok segítenek elviselni. Mégsem a a kényelem a legfontosabb a munkába igyekvő indiai nők számára, hanem az, hogy biztonságban, férfiak zaklatása nélkül járhatnak dolgozni.

Rendőrnők állnak sorfalat egy csak nőket szállító vonat ünnepélyes átadásakor Új-Delhiben 2009. augusztusában (Reuters - Fayaz Kabli)

Az Indiában szépítő kifejezéssel csupán „Éva-ugratásnak” nevezett gyakorlatba a szexuális zaklatás, rablás és szóbeli sértések is beletartoznak. Az indiai kormány emiatt már korábban is külön kocsikat tartott fenn a női utasok számára, azok azonban túlzsúfoltak voltak, és rendszeresen betörtek oda a férfiak. Az új, kísérleti programban nyolc, élénk színűre festett „Csak Hölgyeknek” vonat indul India négy legnagyobb városában: Új-Delhiben, Mumbaiban, Csennajban és Kalkuttában, amelyeket biztonsági őrök vigyáznak.

Az elmúlt tizenöt évben a dolgozó nők száma megkétszereződött Indiában. E változások azonban jelentős súrlódásokat okoznak a hagyományosan patriarchális indiai társadalomban. Annak ellenére ugyanis, hogy az 1947-ben függetlenné vált, ma már több mint egymilliárd fős ország alkotmánya garantálja a nemek egyenlőségét, ez a gyakorlatban még nem valósult meg.

Az egykori brit gyarmat vidéki területein ma is gyakori, hogy megakadályozzák a lánymagzatok megszületését, vagy hogy gyermekként adják férjhez a lányokat. Ezeken a területeken a nők iskolázatlanabbak, mint a férfiak, és helyük a családban alárendelt. A New York Times által megkérdezett szakértők szerint ez is az oka annak, hogy a férfiak nem örülnek az új vonatoknak, amelyek a változást jelzik, és sokszor vulgáris kifejezésekkel firkálják őket össze. A „hölgyvonat” egyik kalauza, Meena Kumari úgy nyilatkozott: egyes férfiak megvetik ezeket vonatokat, megrongálják őket és a létezésüket is ellenzik.

A vonat ugyanis munkába viszi a nőket, ami önállóságot jelent. – Anyagilag segíthetjük a családunkat. Ha pedig történik valami a házasságunkkal, akkor van mire támaszkodni – mondta az amerikai lapnak a 25 éves Archana Galot.

Az indiai nők helyzetét javítja a kormány által kezdeményezett „Nincs vécé, nincs menyasszony” kampány is, amely arra biztatja az anyákat, hogy csak olyan jelölthöz adják hozzá lányukat, aki garantálja, hogy olyan helyre költözteti feleségét, ahol higiénikus körülmények között könnyíthet magán. Indiában a lakosság több mint fele latrina vagy vécé nélkül él, és eddig a kormány minden kísérlete kudarcba fulladt, ami ennek megváltoztatására irányult.

A két éve kezdett program azonban hatékonynak bizonyult: csak az egyik északi államiban, a 21 milliós Harijánában 1,4 millió vécé épült a kampány kezdetet óta. A rossz higiéniás körülményektől szakértők szerint mindig is a nők szenvedtek jobban, ugyanis számos súlyos egészségügyi problémájuk volt emiatt.

http://nol.hu/kulfold/vonattal_a_nemek_egyenlosegeert_indiaban (Kőműves Anita)

Az MTA Gyerekszegénység Elleni Program valamennyi munkatársa nyílt levélben fordult Sólyom Lászlóhoz, a Magyar Köztársaság elnökéhez és Katona Bélához, a Parlament elnökéhez.

Szegények elleni hadjárat szegénység elleni harc helyett

MTA Gyerekszegénység Elleni Program

Hordószónokok ötletei alakítják szociális rendszerünket, miközben a szakmai érvek süket fülekre találnak.

• adatok igazolják: Magyarország keveset költ segélyezésre – a támogatások csökkentése azonban több szavazatot hozhat;

• kutatások bizonyítják: a közmunka program rontja a munkanélküliek elhelyezkedési esélyeit – a döntéshozók mégis a népszerűséget növelő munkakényszert támogatják;

• tudományos közhely: a természetbeni juttatások drágák és nem hatékonyak – a döntéseket e téren is a közhangulatnak való behódolás jellemzi;

• egyszerű racionalitás: az uzsora mozgatója a készpénzhez jutás kényszere – a szociális kártya álságos érvrendszere szerint az véd az uzsorától, ha szűkítjük a rászorulók forrásait.

A jövedelmi és területi egyenlőtlenségek drasztikus növekedésére adott populista válaszok növelik a társadalmi feszültségeket, a gyűlölködést, a bűnbakká tett csoportok társadalmi kirekesztődését.

Végiggondolta-e a T. Ház, hogy hova vezet, ha a jövedelmi, települési, területi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében nem lép fel hatékonyan, asszisztál ezek növekedéséhez? Mit kellene tennie a gyerekszegénység csökkentése érdekében azon túl, hogy 2007-ben szinte egyhangúlag elfogadta a „Legyen jobb a gyermekeknek” Nemzeti Stratégiát?

Végiggondolta-e a T. Ház, hogy hova vezet, hogy az elmúlt évek szegényellenes folyamatai során a köztársaság kapitulál a gyűlöletkeltő populizmus előtt?

Kapitulál, amikor:

• a szegény családokat élősködőként, felelőtlenként állítja be;

• megalapozatlan és homályos utalásokkal bűnbakká teszi őket az ország pénzügyi válságának alakulásában;

• a szociális támogatásokat a jutalmazás-büntetés eszközévé alacsonyítja;

• a szegénységben élő családokat függő és kiszolgáltatott helyzetbe hozza saját közösségükben;

• a szociális támogatások folyósításának módját a helyi döntéshozókra ruházza, szétzilálva az ország egységes jogrendjét, csorbítva az érintettek jogait;

• szabadon hagyja rasszista megnyilvánulások nyílt megjelenését, terjedését;

• végletesen megosztja a társadalmat és kirekeszt több százezer felnőttet és gyereket?

A gyermekek mindenek felett való érdeke azt követeli, hogy a politika ne vállaljon cinkosságot az országot megosztó populizmussal.

Budapest, 2009. október 27.

MTA Gyerekszegénység Elleni Program munkatársai:

Bass László
Báránkóné Gonda Gabriella
Berki Judit
Brunda Gusztáv
Dandé István
Darvas Ágnes
Erdős Judit
Farkas Zsombor
Ferge Sándor
Ferge Zsuzsa
Forrai Erzsébet
Hadházy Ágnes
Herman Szabolcs
Kalmár Ildikó
Kecskés Éva
Kende Ágnes
Koncz Krisztina
Kun Zsuzsa
Németh László
Novák Szilvia
Póti Viktória
Simon Mihály dr.
Szomor Éva
Tóth Mária

„Kinek van legalább 20 unokatestvére?” – fordult a jelenlévőkhöz Orsós János a Hősök terén.
Sokan emelték a kezüket. (Lásd a fenti fotót.)
„Kinek van legalább tíz unokatestvére, aki egyetemen tanul?”
Nevetés. Senki nem emeli a kezét.
„Hát ezért jöttünk ma ide” – világítja meg Orsós János -
„Hogy mi is ugyanolyan szintű oktatásban részesüljünk, mint mások”.

Lázi István: Dr. Ámbédkar azt kérte tőlünk, hogy tanuljunk, szervezkedjünk és lelkesítsünk.

Szomorú vidám demonstráció

Kemény szavak, vidám zene és hosszú menet. A Jászladányból indult roma polgárjogi menetet vasárnap a Hősök terén romák és nem romák fogadták. A többszáz fős demonstráló tömeg gyalog ment a Sándor-palotához, hogy a petíciójukat átadják Sólyom Lászlónak. Ám a személyes találkozás elmaradt.

Cigány politikusok helyett politikus cigányokat

Egy hetet sétáltak a jászladányi cigányok, hogy petíciójukban kérjék Sólyom Lászlót, álljon a kirekesztésük elleni küzdelem élére.

http://index.hu/video/2009/10/12/cigany_politikusok_helyett_politikus_ciganyokat/

Jöjj és lásd! – romák tiltakoztak az „apartheid” ellen

A borús-esős időben koncertek és szónoklatok váltogatják egymást (fellép többek között a Romano Drom és a Szilvásy Gipsy Band); a rendezvény moderátora Bakáts Tibor Settenkedő. A szervezők hangsúlyozták, hogy a rendezvény mentes a pártpolitikától: művészek és helyi roma civil szervezetek képviselői lépnek a mikrofonhoz.

http://www.noltv.hu/video/1915.html

Egyelőre szabadlábon az anya, feljelentés a bíró ellen

Emberiességi szempontok miatt egyelőre nem kell börtönbe vonulnia annak az édesanyának, akire férjével együtt tizenhat hónap szabadságvesztés vár. Az igazságügyi miniszteri döntés figyelembe vette, hogy a nő csecsemőkorú gyermekének szüksége van a szülői ellátásra. Közben kiskorú veszélyeztetésének alapos gyanúja miatt egy magánszemély feljelenti a sajókazai ügyben nyomozó ügyészséget és az ítéletet meghozó bírót.

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumba a mai napon megérkezett a sajókazai ügy iratainak egy része. Ezek alapján az igazságügyi és rendészeti miniszter emberiességi szempontokat figyelembe véve, a csecsemőkorú gyermek ellátása érdekében, az édesanya büntetésének végrehajtását a kegyelmi kérelem elbírálásáig elhalasztotta – áll az IRM sajtó és kommunikációs osztályának közleményében.

Két gyermekük iskolai hiányzásaiért kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt közel másfél évre börtönbe vonul egy sajókazai, hatgyerekes szülőpár.

Mint arról már beszámoltunk, a legkisebb gyerek még csak hat hónapos, anyatejen él, de el kell választani az anyjától, ami szakemberek szerint is beláthatatlan sérülésekhez vezethet. Az apát és az anyát tíz hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélte a bíróság, de mivel ez a harmadik hasonló ügyük volt, a korábban kiszabott felfüggesztett büntetést is le kell ülniük. Így végül összesen tizenhat hónapot kell börtönben tölteniük.

Gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek szerint példátlan, hogy az igazolatlan iskolai hiányzásokkal kapcsolatos szociális ügyek a szabadságveszésig eszkalálódjanak. Általában szabálysértési bírságot kapnak az érintett családok, és megpróbálják pszichológiai, pedagógiai és szociális munkával orvosolni a helyzetet.

Boldog gyermekkor (Fotó: Szederkényi Júlia)

Ebben az esetben ráadásul egyszerre kell mindkét szülőnek bevonulnia, azaz egyszerre kell tizenhat hónapra otthagyni a családjukat. A szokatlan ügyben született bírói döntés miatt a Társaság a Szabadságjogokért ügyvédje kegyelmi kérvénnyel fordult a köztársasági elnökhöz.

Cikkünk és egy kereskedelmi televízió reggeli műsorában elhangzottak alapján egy magánszemély feljelentést tett a Magyar Katonai Ügyészségen.

„Feljelentem a sajókazai ügyben eljáró ügyészt és bírót több rendbeli, bűnszervezet tagjaként elkövetett, kiskorú személy veszélyeztetésének bűntettében. A veszélyeztetett kiskorúak: a letöltendő szabadságvesztésre ítélt szülők hat, illetve más híradás szerint hét gyermeke. Kérem a nyomozás során a területileg illetékes jegyző és gyámügyi hivatalnok vétkességének – felbujtás, illetve mulasztás – feltárását is”, áll a szerkesztőségünkhöz is elküldött levelében.

http://nol.hu/belfold/sajokazai_gyerekugy__feljelentik_a_birot (Ónody-Molnár Dóra)

Tudósítónktól:

Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) szeptember 11-én keresettel fordult a Fővárosi Bírósághoz. Ebben kéri annak megállapítását, hogy az Oktatási és Kultúrális Minisztérium (OKM), mivel nem tesz eleget ágazati irányítási és ellenőrzési feladatainak, fenntartja a roma gyerekek iskolai szegregációját. Az Alapítvány kéri továbbá a Bíróságtól, hogy a fentiek miatt szabjon ki a Minisztériumra 50 millió forint közérdekű bírságot, valamint kötelezze arra, hogy rendszeresen ellenőrizze az ország valamennyi iskolájában az Egyenlő Bánásmódról szóló Törvény, valamint a Közoktatási törvény vonatkozó paragrafusainak végrehajtását.

Mint ismeretes, az Alapítvány több iskolafenntartó önkormányzatot perelt már sikeresen a cigány gyerekek iskolai szegregációja miatt. Pert nyertek Miskolc önkormányzata ellen, aminek eredményeként az bezárta a csak roma gyerekeket oktató Kuti iskolát és megkezdte a szintén csak roma gyerekeket fogadó József Attila tagiskola felszámolását is. Tavaly novemberben a Legfelsőbb Bíróság döntött, az Alapítvány kezdeményezte Hajdúhadházi ügyben és kötelezte a polgármestert, hogy zárja be a csak cigány gyerekeknek fenntartott iskolaépületeket. A Nyíregyházi önkormányzattal peren kívüli egyezségre jutott az Alapítvány, itt bezárták a hírhedt Huszár telepi iskolát, nem várva meg a per erdményét.

Az Alapítvány vezetője, Mohácsi Erzsébet úgy gondolja, ez a bírósági ügy tulajdonképpen három üzenetet hordoz az adófizető polgárok számára:

• bár az OKM jó irányba mutató jogszabályokat hoz a roma gyerekek iskolai integrációja ügyében, de nem ellenőrzi azok végrehajtását és nem szankcionálja a jogszabályok megsértését, ezzel maga is jogsértést követ el, fenntartja a szegregációt

• a miskolci és hajduhadházi bírósági ítéletek bizonyítják, hogy a roma gyerekeket szegregáló iskolák és fenntartóik törvényt sértenek, az OKM honlapja szerint van még belőlük több száz. Nem civil szervezet dolga, hanem magáé az Államé, hogy érvényt szerezzen a hatályos jogszabályoknak

• az általános iskolai szegregáció és a szegregált iskolákban nyújtott rosszabb minőségű oktatás eredményeként a roma gyerekeknek csak 10%-a tesz érettségi vizsgát szemben a többségi gyerekek 80%-ával. Ez nagyban hozzájárul a szegénység, a munkanélküliség és a segélyeknek való kiszolgáltatottság fennmaradásához.

Az OKM illetékesei még nem reagáltak a per tényére.

A tárgyalásokról közvetlenül tudósítjuk majd olvasóinkat.

„A családtámogatási rendszer, mely felgyorsította és egyre gerjeszti az alacsonyan szocializálódott tömegek népességnövekedését, amely megélhetési formává fejlesztette a gyermekszülést” (18 polgármester, köztük Rónavölgyi Endréné, Szerencs, az MSZP frakció országgyűlési képviselője)

„Valamennyi bűncselekmény minden elkövetője cigány” (Pásztor Albert, miskolci rendőrkapitány)

„Utánajártam, és igaz, gumikalapáccsal veri a terhes nő a hasát, azért, hogy nyomorék gyereket szüljön” … „A cigányok által többségében lakott településeken, például Lakon, például Szendrőládon a terhesség ideje alatt szándékosan olyan gyógyszereket szednek, hogy bolond gyerek szülessen, hogy dupla családi pótlékot tudjanak lehívni” (Molnár Oszkár FIDESZ, Edelény polgármestere)

Súlyos vádak cigány asszonyokkal szemben

Edelény polgármestere szerint ártanak maguknak a terhes roma nők a magasabb családi pótlékért

Edelény polgármestere szerint gyógyszerekkel ártanak születendő gyereküknek a roma nők azért, hogy emelt szintű családi pótlékot kaphassanak – adta hírül az RTL Klub híradója. A hírműsorban Molnár Oszkár polgármester, a Fidesz országgyűlési képviselője is megerősítette a városi testületi ülésen júniusban elhangzottakat.

„A cigányok által többségében lakott településeken, például Lakon, Szendrőládon, a terhesség ideje alatt szándékosan olyan gyógyszereket szednek, hogy bolond gyerek szülessen, hogy dupla családi pótlékot tudjanak lehívni” – mondta az edelényi önkormányzat testületi ülésén a polgármester. Az RTL Klub által nyilvánosságra hozott felvételen a Molnár Oszkár hozzátette: „utánajártam, és igaz, gumikalapáccsal veri a terhes nő a hasát, azért, hogy nyomorék gyereket szüljön.” A testületi ülésen elmondta azt is, hogy kész ebben a témában rendkívüli testületi ülést összehívni.

A polgármester, aki egyben a Fidesz országgyűlési képviselője is, az RTL Híradónak azt mondta, minden szavát vállalja. Szólt arról is, hogy nem tudja ki tehette fel az internetre a testületi ülésnek ezt a részét. „Ezek tények, amikről én beszélek, és azért, mert én ezt nyilvánosan el merem mondani, azt gondolom, minden politikusnak őszintén és nyilvánosan el kellene mondani az adott témáról a véleményét, nem pedig a szőnyeg alá söpörni a különböző problémákat, akkor nem tartana ma itt Magyarország” – mondta Molnár Oszkár.

A híradó közlése szerint a polgármester bizonyítékkal nem szolgált, információit állítása szerint egy környékbeli orvostól és védőnőktől szerezte be. Joó Istvánné, Szendrőlád polgármestere a híradónak megalapozatlannak nevezte a polgármester által elmondottakat.

Helyi roma kisebbségi vezetők feljelentést tesznek az edelényi polgármester ellen, akinek kijelentése miatt tiltakozik a Borsod Megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzat is. Molnár Oszkár újságírói kérdésre, miszerint a kijelentését követően felszólíthatják őt arra, hogy mondjon le tisztségeiről, azt mondta: nem mond le.

http://nol.hu/belfold/sulyos_vadak_cigany_asszonyokkal_szemben

Cigányellenes kijelentései miatt feljelentik az edelényi polgármestert

Az edelényi polgármester szerint a terhes roma nők gumikalapáccsal ütik a hasukat, hogy nyomorék gyerek szülessen, vagy olyan gyógyszereket szednek, amik károsítják a gyermekük agyát, hogy több családi pótlékot kapjanak. A szendrőládi kisebbségi képviselők feljelentést tesznek.

„A cigányok által többségében lakott településeken, például Lakon, például Szendrőládon a terhesség ideje alatt szándékosan olyan gyógyszereket szednek, hogy bolond gyerek szülessen, hogy dupla családi pótlékot tudjanak lehívni” – a többi között ezt mondta az edelényi polgármester a júniusi testületi ülésen. A felvétel augusztus közepén felkerült az egyik videomegosztó oldalra az interneten.

A polgármester kijelentései között az is szerepelt: „utánajártam, és igaz, gumikalapáccsal veri a terhes nő a hasát, azért, hogy nyomorék gyereket szüljön”. Molnár Oszkár, aki egyben fideszes országgyűlési képviselő, a Független Hírügynökségnek csütörtökön azt mondta: minden szavát vállalja.

El meri mondani

„Ezek tények, amikről én beszélek, és azért, mert én ezt nyilvánosan el merem mondani, azt gondolom, minden politikusnak őszintén és nyilvánosan el kellene mondani adott témáról a véleményét, nem pedig szőnyeg alá söpörni a különböző problémákat” – mondta a polgármester, aki bizonyítékkal nem szolgált, de állította, információit egy környékbeli orvostól és védőnőktől szerezte be.

Az egyik érintett Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen, Lakon a Független Hírügynökség tudósítója sem az orvost, sem a polgármestert nem érte el. A védőnő nem nyilatkozott, telefonon azt mondta, ha volna is ilyen tapasztalata, nem adhatna információt, mert titoktartási kötelezettsége van.

A másik említett településen, Szendrőládon visszautasítják az edelényi polgármester feltételezését. Joó Istvánné polgármester a Független Hírügynökségnek elmondta: az edelényi polgármester nyilatkozata megalapozatlan, ezt a védőnők is alátámasztják. A helyiek szerint több mint hétszáz gyerek él a faluban, emelt szintű családi pótlékot közülük csak tucatnyian kapnak, számuk az utóbbi években nem nőtt.

A rossz életszínvonal az oka

A helyi háziorvos cáfolta, hogy a rendelőjéből került volna ki az információ. Daher Pierre tapasztalata szerint azonban a nagyon fiatalon, többször szült anyák gyerekei között gyakoribbak a fejlődési rendellenességek. Ennek azonban szerinte elsősorban a rossz életszínvonal az oka.

A kijelentés miatt a szendrőládi kisebbségi képviselők feljelentést tesznek az edelényi polgármester ellen. Molnár Oszkár közölte: nem mond le tisztségeiről. A Fidesz szóvivője nem nyilatkozott az ügyben.

http://www.origo.hu/itthon/20090903-ciganyellenes-kijelentesei-miatt-feljelentik-az-edelenyi-polgarmestert.html

Lemondásra szólították fel Molnár Oszkárt

Több roma szervezet lemondásra szólította fel Molnár Oszkárt, Edelény polgármesterét, aki egy csütörtökön nyilvánosságra került felvételen sértő módon nyilatkozott a cigányokról.

Valamennyi tisztségéből való azonnali lemondásra szólította fel az MCF Roma Összefogás Párt vezetése Molnár Oszkárt, Edelény polgármesterét, a Fidesz országgyűlési képviselőjét a cigányságot támadó nyilatkozata miatt. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigány kisebbségi önkormányzat is tiltakozott, és aláírásgyűjtést kezdeményezett a politikus ellen.

Molnár Oszkár 2007-ben a parlament előtt

Teleki László romaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott úgy fogalmazott: „az általánosító, a cigányság ellen uszító, a kirekesztést elősegítő nyilatkozata miatt minimum bocsánatkérésre szólítom fel Molnár Oszkárt, és ha demokratának tartja magát, vonja le a megfelelő következtetéseket”.

Vállalja a nyilatkozatot

Edelény polgármestere az RTL Klub által csütörtök este nyilvánosságra hozott felvétel szerint az önkormányzat júniusi testületi ülésén azt mondta: „a cigányok által többségében lakott településeken, például Lakon, például Szendrőládon, a terhesség ideje alatt szándékosan olyan gyógyszereket szednek, hogy bolond gyerek szülessen, hogy dupla családi pótlékot tudjanak lehívni”, majd hozzátette: „utánajártam, és igaz: gumikalapáccsal veri a terhes nő a hasát, azért, hogy nyomorék gyereket szüljön”.

Molnár Oszkár csütörtökön kijelentette: vállalja nyilatkozatát, és nem mond le.

Havasi Bertalan, a Fidesz sajtófőnöke azt mondta, a párt helyi ügynek tekinti a kirobbant vitát.

http://index.hu/belfold/2009/09/04/molnar_oszkar/

„377
Quit
India”

377 QUIT INDIA

- hirdeti az egyik indiai tüntető táblája. A felirat célzás Gandhi szabadságharcos jelszavára. A felvonulók a gyarmati örökség részének tekintik az indiai büntető törvénykönyv 377. paragrafusát.

A cikkelyt valóban Lord Macaulay fogalmazta 1860-ban:

Fajtalankodás: Aki készakarva természetellenes módon közösül emberrel, asszonnyal vagy állattal, életfogytig vagy tíz évig tartó börtönnel és pénzbüntetéssel sújtható.

A törvényhozói szándék valaha elsősorban a homoszexuális kapcsolatok büntetésére irányult, bár az elmúlt húsz évben nem fordult elő, hogy homoszexuális személyeket elítéltek volna Indiában. A Human Rights Watch mégis fölhívja a figyelmet, hogy a paragrafust továbbra is használják az AIDS megelözésben dolgozók zaklatására, vagy prostituáltak, melegek és más rizikócsoportokhoz tartozók megfélemlítésére.

A Delhi Ítélőtábla most 2009. július 2-án hatályon kívül helyezte ezt a paragrafust, mivel az sértette az alapvető emberi jogokat. Ugyanez a bíróság 2001-ben még visszautasított egy hasonló tárgyú petíciót. Világos, hogy a mostani döntés a meleg jogvédő csoportok egyre növekvő tevékenységének köszönhető, valamint olyan magas támogatóknak, mint Celina Jaitley, egykori Miss World bollywoodi színésznő, végül pedig annak, hogy Indiában baloldali kormány van hatalmon. A döntést szerte India nagyvárosaiban színes meleg-felvonulások köszöntötték.

Az aktivisták vidám színekkel mázolták ki az arcukat, ami Indiában hagyományos jele annak, hogy valami jelentős eseményt ünnepelnek.

Végre mi is átléptünk a XXI. századba

Kipingált arcú aktivisták

– jelentette ki Anjali Gopalan, a Naz Alapítvány vezetője. Képünkön az aktivisták arcára pingálva a Naz Alapítvány neve és az indiai nemzeti zászló látható.

A 105 oldalas ítélőtáblai ítéletben Ajit Prakash Shah és S. Muralidhar főbírók egyebek között kifejtik:

Ha van olyan alkotmányos elv, ami végighúzódik az indiai alkotmányon, akkor az a befogadás elve. Az Ítélőtábla hisz abban, hogy az Indiai Alkotmány ezt a nemzedékek óta az indiai társadalomba mélyen beivódott értéket tükrözi… Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a hátrányos megkülönböztetés az egyenlőség ellentéte, és hogy az egyenlőség elismerése a záloga minden ember méltóságának.

Háttér: vallási viták

A döntést hevesen elítélik egyes vallási vezetők. Az indiai muszlim magánjogi testület egyik tagja így fogalmazott:

A homoszexualitás minden vallással és az indiai társadalom kultúrájával szemben áll. Ez a gyakorlat természetellenes. Továbbra is büntetni kellene.

Az indiai buddhisták véleményvezetői a melegek oldalán foglalnak állást. Deepankar Wavare a Buddhist Circle kommentátora így ír:

Megmelengette a szívemet a látvány: nem volt buddhista szerzetes a biggott keresztény, muszlim, bráhmin és dzsain főpapok oldalán, akik a 377.§ eltörlése ellen tiltakozva gyűltek össze. Ezek a csalók, akik bármikor készen állnak arra, hogy átharapják egymás torkát, most kézenfogva testvérkednek, mert az Alkotmányunk veszélyezteti a hatalmukat. Ékes példái az erkölcsi fertőnek és a határtalan önzésnek. Remélem, hogy a buddhista szerzetesek távolmaradása szándékos volt és nem a véletlen műve.

Kedvező ez a pillanat, hogy rámutassunk: a buddhizmus a jövő, a haladás vallása. Szeretném, ha valamelyik szerzetes fölhívna egy tévécsatornát, és kifejezné szolidaritását a melegek küzdelmével a méltó emberi életért. Biztos vagyok benne, hogy a média venné az adást. Kedvező ez a pillanat, hogy rámutassunk: a buddhizmus kiáll az Indiai Alkotmányért. Hogy a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, mely elveket Dr. Ámbédkar az Alkotmányunkba foglalt, a Buddha vallásából erednek. Hogy a buddhizmus nem ellenzi a szexet. A bujálkodás és a megrontás ellen prédikál, ami a melegek és a heterók világában egyaránt pusztít. Kedvező ez a pillanat, hogy rámutassunk: a mollahok, a misszionáriusok és a bráhminok vallása nem felel meg az emberiségnek.

Az szeretném, hogy Mayawati szólaljon meg ebben a kérdésben. Sokan lelkesen fogadták a döntéseit azon főiskolákkal szemben, ahol a lányoknak tiltották a farmer és a póló viselését. A melegek jogainak támogatása szilárd emberi jogi vezetőként mutathatja föl Mayawati dalit főminisztert.

Tisztelettel: Deepankar Wavare

Háttér: Nyílt levél 2003-ból

India Kormányának, bírói testületének és minden polgárának,

Ha valóban demokratikus és plurális Indiát építünk, akkor együtt kell harcolnunk az emberi jogok megsértését és az alapvető szabadságjogok korlátozását eredményező politika és törvénykezés ellen.

Ezért mi, elkötelezett indiai állampolgárok és indiai származású emberek, támogatjuk az Indiai Büntető Törvénykönyv gyarmati időkből ránk maradt 1861-től hatályos 377.§-ának eltörlését, amely büntetni rendeli az azonos nemű felnőttek közötti szerelmet és magánjellegű szexuális aktust.

Ez a maradi és kegyetlen törvény nem jó célokat szolgált akkor sem, és most sem. Arra használták, hogy rendszeresen üldözzék, zsarolják, letartóztassák és terrorizálják a szexuális kisebbségeket. Elhintették a nyilvános kirekesztés magvait, meleg férfiak és nők tízmillióit kényszerítették, hogy kettős életet éljenek, maguk és családjaik kárára. Különösen dicstelen, hogy a 377.§-t a közelmúltban homofób tisztviselők a HIV-megelőzésben dolgozó csoportok törvényes munkájának ellehetetlenítésére használták, méginkább kiszolgáltatva meleg és biszex férfiakat a halálos kórnak.

Ilyen jogsértések a mai világban bárhol szégyenletesek lennének, de India a mindenkire egyenlően érvényes jogok bármiféle megkülönböztetés nélküli víziójára épült. A 377.§ előre bűnözőnek tekint mindenkit, aki saját neméhez vonzódik, s e cikkely így alapvető emberi jogokat sért, különösen az egyenlőséghez és a magánélethez fűződő jogokat, amelyeket Alkotmányunkba foglaltunk, és amelyek az általunk elfogadott nemzetközi joganyag részei is, például az Emberi és Politikai Jogok Nemzetközi Egyességében.

Hadd emlékeztessünk az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatának bevezetőjében kifejezett vitathatatlan igazságra: „Minden ember szabadnak, méltóságban és jogokban egyenlőnek születik… Mindenkit megilletnek az e nyiltakozatban kinyilvánított jogok és szabadságok bármiféle megkülönböztetés nélkül.”

A Delhi Ítélőtábla jelenleg tárgyalja javaslatunkat a 377.§ eltörléséről, mi pedig mindent meg fogunk tenni azért, hogy ez által elérjük célunkat: egy igazságos, plurális Kedvező ez a pillanat, hogy rámutassunk: és demokratikus társadalom kialakítását. Nem szabadna megkülönböztetni embereket Indiában nemi irányultságuk alapján. Az emberiesség és az Alkotmányunk nevében el kell törölni ezt a kegyetlen és diszkriminatív törvényt.

Tisztelettel,

Vikram Seth, author; Swami Agnivesh; Soli Sorabjee, former Attorney-General; Aditi Desai, sociologist; Nitin Desai, former UN Under-Secretary General; Captain Lakshmi Sahgal, freedom fighter, Padma Vibhushan; Siddharth Dube, author, and many others.

Amartya Sen, Nobel díjas, Cambridge, 2006. augusztus 20-án – Támogató nyilatkozat Vikram Seth és mások nyílt leveléhez

Nagy érdeklődéssel és egyetértéssel olvastam Vikram Seth és mások nyílt levelét az Indiai Büntető Törvénykönyv 377.§-ának eltörléséről. Ámbár nem szoktam aláírásgyűjtésekhez csatlakozni, ez esetben szeretném szavammal támogatni Vikram Seth és a többi aláíró szándékát. A meleg életforma kriminalizálása nemcsak az alapvető emberi jogokkal megy szembe, ahogyan a levél leszögezi, hanem élesen szembenáll az emberi szabadsággal, amelynek alapján a civilizáció haladását megítélhetjük.

Egy további megfontolásra szeretném fölhívni a figyelmet. A meleg életforma természetesen jóval elterjedtebb, mint ahány eset a bíróságok elé kerül. Ezt a tényt sokszor azért hozzák föl, hogy mi, tiltakozók, ne lássuk olyan ártalmasnak a tövénycikkelyt. Gondoljunk azonban arra, hogy, ha egyszer egy adott életforma büntetendő, akkor a rendőrségnek és a törvény más őreinek óriási hatalom adatik a kezébe, hogy zaklassanak és kipécézzenek valakiket. Egy ilyen igazságtalan törvény tehát sokkal nagyobb károkat okoz, mint a végigvitt perek száma alapján gondolhatnánk.

Meghökkentő, hogy a független India még mindig nem volt képes a 377.§ képében 1861 óta éktelenkedő ocsmány múltat végképp eltörölni. Az 1861. esztendő pont a amerikai rabszolgafelszabadító polgárháború éve. Ma, 145 évvel később Indiában minden okunk megvan arra, hogy a demokrácia és az emberi jogok iránti elkötelezettségünktől indíttatva eltöröljük a szabadság akadályát, az önkényes és igazságtalan kriminalizációt.

Amartya Sen

A bukaresti koncertjén arról beszélt Madonna, hogy a cigányokat negatív megkülönböztetés éri Kelet-Európában, és emiatt nagyon szomorú.

Rajongók ezrei hurrogták le Madonnát a bukaresti koncertje alatt, amikor a cigányok védelmére kelt, jelentette az AP.

A kétórás fellépés egyik szünetében az énekesnő arról beszélt, hogy a romákat negatív megkülönböztetés éri Kelet-Európában, és hozzátette, hogy emiatt szomorú, mert senkivel sem szabad így bánni. A fújolásra viszont nem reagált.

A hatvanezres közönség előtt több roma táncos is fellépett Madonnával, az ő produkciójukat megtapsolta a hatvanezres tömeg. Romániában a hivatalos adatok szerint félmillió roma él, de a valós szám inkább kétmillió lehet.

http://index.hu/kultur/showbiz/2009/08/27/madonna_a_ciganyokat_vedte_kifutyultek/

Be van zárva?

„Belülről bezárják saját magukat. Egy zárt csoportot alkotnak, egy kemény egységet.” (Szilágyi Gyula ifjúságszociológus)

Kinyílt?

„Vannak itt hollandok, spanyolok, lengyelek, horvátok. Mind azt mondják, hogy csak Magyarországon van ilyen nacionalista hazafias fesztivál.” (Nicolas de Lamberterie, az Alsace d’abord párt ifjúsági tagozatának elnöke, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom franciaországi tagszervezetének elnöke, a Magyar Jelen rovatvezetője)

Ha be van zárva, mi van benne? Ha kinyílt, mi jön ki belőle?

http://www.tv2.hu/ Napló, 2009. augusztus 09.

Van alternetíva?

„Ellent akarunk ennek valamilyenképpen állni, persze demokratikusan, de ki akarjuk fejteni azt, hogy tulajdonképpen nem értünk abszolút azzal együtt, hogy neonácik, horogkereszttel és jelképekkel – ilyen jellegű jelképekkel – masírozzanak Budapesten.” (Az antifasiszta tüntetés egyik szervezője)

http://www.tv2.hu/ Tények, 2009. augusztus 09.

A betiltás!

„Németországban évekkel ezelőtt betiltották a szombatihoz hasonló demonstrációt.” (TV2 Tények)

A nemzet, Grim Reaper Georges karikatúrája, 1933 április

„cigányok tévelyednek a nagyiparok után maradt feketelyukban”

Orsós János a buddhista Dzsaj Bhim közösség vezetője, aki szerbiai kapcsolatainak köszönhetően utazhatott el Kushadasiba (török üdülőváros) az Égei-tenger partjára.

János július 17-én indult Budapestről Novi Sadba (Újvidék,Szerbia) vonattal. Ahol találkozott kettő szerb cigány fiatalemberrel, akiknél 1 napot töltött a roma alapítványuknál János. Másnap indultak tovább Törökországba a három fős csapat.

Kusadasiba érkeztük után a Hotel Dias szállodában szálltak meg.

„Az első benyomásom a városról az volt, hogy az építészet különbözött az európai építészettől, de a város hangulata és az utcán járó emberek inkább európai benyomást keltettek. Nyáron ez a város a külföldi turistáké. Így, úgy éreztem a valódi „török életbe” nem nagyon láthattam bele” – mondta János

Így a legnagyobb élményt nem a török város okozta számára, hanem az ott élő cigányok.

„Azt hittem nehéz lesz megkülönböztetnem az ott élő cigányokat a törököktől, hiszen mindkét nép barna. Az ottani cigányok szinte ugyanúgy viselkednek és öltözködnek, mint itt nálunk Magyarországon. De nincs segélyen tengődés, nincs munkanélküliség, nincs Út a munkához program. A török cigányok a saját lábukon állnak.” De ne szaladjunk ennyire előre.

János jó turistához híven elindult és felkutatta a város nevezetességeit, elmerült a török gasztronómiában és így jutott el egy cigány származású gyrososhoz. Nagyon kedves volt Jánossal és felismerte származását és persze hamar össze is barátkoztak. Közben Janit nagyon érdekelte, hogy vajon hol élhetnek és mivel foglalkoznak a törökországi cigányok. Az újonnan szerzett ismerőse, bizony útba igazította és egy útra mutatott mely egy dombra vezetett. Másnap János útra is kelt és felkaptatott a dombra, hogy megkeresse az ott élő cigányokat.

„Ilyen gyönyörűséges helyet a az ember ritkán lát. Az a domb a Rózsadombra emlékeztetett. Amikor felértem a domb tetejére nem tértem magamhoz az ott szemem elé táruló gyönyörű látványtól. Arról a dombról az egész várost látni lehet és a tengert is.” – mondja János kissé ábrándozós tekintettel.

A dombon persze ott éltek azok az emberek akiket valójában keresett. Az emberek kint ültek a házak előtt és beszélgettek,járkáltak a gyerekek pedig játszottak. János kiszemelt egy társaságot ami egy idősödő házaspárból és kettő idősebb nőből állt.

„Mikor odamentem hozzájuk lovári cigány nyelven köszöntem és az egyik nő vissza köszönt cigányul. Próbáltam beszélni velük cigányul, de sajnos nem tudnak annyira, csak az idősebbek. Szerencsére volt egy fiatalember aki tudott angolul és így könnyebb volt beszélgetnem velük. Magyarországot ők Magyarisztánnak nevezik”- meséli János.

De vajon mivel foglalkoznak az ott élő cigányok? Tettem fel magamnak ezt a költői kérdést, de Jánostól meg is kaptam a választ.

„Amit nagyon érdekesnek és furcsának tartottam, hogy a városban nem voltak szemetes kukák sem pedig szemétszállító autók ,mint más nyugati országokban. Véleményem szerint azért nincsenek szemetes kukák, mert a attól félnek a törökök,hogy a szélsőséges iszlám terroristák a szemetesládákba bombákat rejtenének és így próbálják megakadályozni a bomba támadásokat. Az emberek néhány helyen kupacokba dobálták a szemetet. Később láttam, hogy a cigányok összeszedik a szemetet és az abból kinyert flakonokat, sörös dobozokat stb… leadják. Ezt nevezzük tisztes nevén szelektív hulladék gyűjtésnek. Rengeteg turista van a városban és rengeteg szemetet eldobnak, ezért a cigányok bőven kaphatnak pénzt. Hasonló helyzettel találkoztam már Szerbiában is. Ott a cigányok a MÉH telepek funkcióját töltötték be. A cigányok összeszedték az üvegeket, de nem 1-2 kilót, hanem mázsa számra. Külön kezelték a színes és a színtelen üvegeket majd eladták és jó pénzeket kaszáltak amiből szép hatalmas házakat építettek.

De láttam sok cigányt standokon vagy mozgóárusként árulták portékáikat az utcán például dinnyét vagy kagylókat. Ezeknek a sikerét abban láttam , hogy az oda érkező turisták nem tudták, hogy ezek az árusoknak cigányok és így a az ottani turisztikai üzleti élet szerves részévé válhattak. A dombon élő család azt mondta, hogy jól megélnek ezekből a munkákból”

Fel merül egy kérdés amit nem könnyű meg válaszolni. Vajon a magyarországi cigányok miért nem vállalhatnak ilyen munkákat és miért kell élniük a segélyekből? Talán azért, mert Magyarországon valószínűleg a nagyfokú iparosítás okolható a cigányok függőhelyzetéért. A nagyiparok beállították a cigányokat ,hogy dolgozzanak,de ezek az iparok nagy része a csőd martalékává estek így a cigányok tévelyednek a nagyiparok után maradt feketelyukban, amiből talán egyszer lesz kiút.

Hosszú szünet után július 7-én ismét tárgyalta a Borsod Megyei Bíróság Miskolc város iskolai szegregációs ügyét.

Mint ismeretes, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány először 2005-ben indított bírósági eljárást a város Önkormányzata és három iskolája ellen, mert ezekben az iskolákban a roma gyerekeket külön épületekben oktatták, jogellenesen elkülönítve őket nem roma társaiktól. Az első perben a Bíróság másodfokon jogerősen megállapította, hogy az Önkormányzat ezzel az oktatás szervezési gyakorlatával megsértette a roma gyerekek egyenlő bánásmódhoz való jogát. Az ítélet után az Önkormányzat megszüntette a perecesi Kuti István iskolát, ahova csak roma gyerekek jártak.

Nem szűntette meg azonban az Önkormányzat a Selyemréti Angol-Magyar Két Tannyelvű Iskola tagiskolájaként a Szondi telepen működő József Attila Iskolát, ahol az összes diák cigány, és sem angolt nem tanítanak, de még tornaterem sincsen. Ebben a perben zárult le most a bizonyítási szakasz, az eljáró bíró azonban nem hozott határozatot, hanem felszólította a peres feleket, hogy egyezzenek meg peren kívül az ügy lezárásában. A peren kívüli egyezségnek van esélye már csak azért is, mert tudósítónk ismeretei szerint a 2009-10-es tanévben a József Attilában immár másodszor nem indult első évfolyamos osztály és úgy halljuk, hogy az Önkormányzat a szegregáló épület költséges felújításának tervétől is elállt

Klubrádió, Reggeli gyors, 2009. július 3.
Vendég: Derdák Tibor
Riporter: Mélykúti Ilona