Meleg vagyok, nem homoszexuális!

„A meleg szót visszakövetelem magamnak! Ha én azt mondom, hogy meleg reggelre ébredtem, azt nem akarom, hogy azt jelentse, felhúztam a redőnyt, és Terry Black mosolygott be az ablakon”

– ripacskodott Vona Gábor, a Jobbik elnöke az MTV Ma Reggel című műsorában február 25-én. A Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, Huth Gergely a „homoszexuális” szó használatát javasolta a meleg helyett, így hagyva jóvá a közszolgálati műsort vezető társaival ezt a melegek elleni támadást. Immár magunk mögött hagyva a választási kampány hangzavarát érdemes elgondolkodni rajta, vajon tényleg megfelelő választás-e a homoszexuális szó?

Ismeretlenül bemosolyogni egy családi ház ablakán annyit tesz, mint megsérteni a házban lakók magánszféráját. Vona Gábor azonban ezen a határsértésen is túlmegy, és önmagát a melegek vágyainak tárgyaként, a melegeket pedig túlfűtött szexualitásukon uralkodni nem képes emberekként mutatja be, akik szinte sorban állnak az ablaka előtt reggelente. Bizonyos heteroszexuális férfiakra jellemző, hogy saját szexualitásukhoz fűződő ambivalens viszonyuk agresszióját kivetítik a melegekre, és így indokolatlan félelmeket táplálnak a – nőktől eltérően – velük szemben társadalmilag nem alávetett helyzetű férfiak szexuális közeledésétől. Ezt az előítéletet használja eszközként Vona Gábor a meleg kisebbség elleni hangulatkeltéséhez.

Agressziója azonban nemcsak ebben jelenik meg. Hiszen hogyan is lehet „magamnak követelni” egy szót? A szavakat nem birtokoljuk, hanem használjuk, és míg a saját használatunkat alakíthatjuk, a másokéra vonatkozóan legfeljebb javaslattal élhetünk. Visszakövetelni azonban nem lehet javasolva, csak ha elszántuk magunkat mások szóhasználatának korlátozására. Egy Jobbikhoz köthető hírportálon valóban bevett gyakorlat a másoktól származó hírek „kijavítása” az általuk helyesnek gondolt, nemcsak sértő, de gyakran alpári szóhasználattal.

A meleg szó többértelműsége nyelvtani szempontból nem eredményez bizonytalan szóhasználatot. Nem nagyon képzelhető el, hogy valóságos problémát jelentene a hőmérséklet vagy hangulat és a szexuális identitás vagy személy felcserélhetősége. Vona Gábor példája is álprobléma, mert van meleg (napsütéses) reggel, de nincs melegreggel (úgy, mint melegházasság vagy melegfelvonulás), és általában is jól elkülönül a meleg szó melléknévi és főnévi használata.

Mégis, a demagóg politikus felvetésétől elindulva, kívánsággá szelídülve, pusztán az eredeti állapot visszaállításának konzervatív igényeként áll előttünk a „homoszexuális” szó javaslata a „meleg” helyett, megtámogatva azzal az érvvel, hogy a szavakat úgymond eredeti jelentésükben használjuk. Hiszen, ami egyszer már használatban volt, az nem lehet sértő vagy félreérthető – gondolják tévesen –, így e szó használata megfelelhet mindenkinek a konzervatív médiától a legfőbb közjogi méltóságokig. Ezért nevezi a Hír TV a nevetségességig elmenve „homoszexuális szórakozóhelynek” a melegbárt, „homoszexuális filmnek” a melegpornót, és ezért beszélt a köztársasági elnök 2007. szeptember 10-én a parlamentben arról, hogy „Nem lehet eltűrni azt az erőszakot sem, amit ellentüntetők a homoszexuális tüntetés után elkövettek.”

A névválasztás minden egyén és minden csoport elidegeníthetetlen joga. A politikailag korrekt beszédmód ebben az esetben nem csupán figyelmesség kérdése, hanem sokkal több annál: saját szóhasználatán keresztül a csoport szuverenitásának az elismerése. Nem azért nevezzük a romákat romáknak, mert ez a szó jelent valamit, vagy jellemezné őket, hanem azért, mert ők maguk ezt a szót választották a Londonban 1971. április 8–12. között megtartott Első Roma Világkongresszuson. Ugyanilyen felesleges és félrevezető lenne azt vizsgálni, hogy a meleg szó mit jelent, honnan származik a használata. (Hasonlóképpen sok meleg számára már melegségük „kialakulásának”, „okainak” vizsgálata is homofób megnyilvánulásnak számít, akár „tudományos” kérdésfelvetésként is.) Elég, ha annyit tudunk, hogy azok a melegaktivisták, akik először kezdték magukra használni ezt a szót: ezt választották. A szóhasználat legitimitását a melegek saját szóhasználata adja. Amikor tehát a köztársasági elnök „homoszexuális tüntetésnek” nevezi a melegfelvonulást, nem ismeri el a meleg kisebbséget olyan szuverén csoportként, amelynek tiszteletben tartandó joga megválasztani saját nevét. Különösen visszás és ellentmondásos ez a szóhasználat, ha éppen a kisebbség alkotmányos jogait elismerő gesztust kívánna tenni a közjogi méltóság.

A „homoszexuális” szó jelentése is eltér a melegétől: a homoszexualitás pusztán szexualitás, melegnek lenni pedig identitás. Két teljesen eltérő megközelítése ez az egyénnek. A homoszexualitás, mint pontosan leírt szexuális gyakorlat tűnhet objektívnek, ezért kívülről tulajdonítható; míg a meleg identitás mindig önmeghatározás. A meleg elbizonytalanító, teljesen meg nem határozott jellege következtében még akkor is ellenáll a merev külső tulajdonításnak, ha a felületes nyelvhasználatban a homoszexuális szinonímájaként is használják. Ebből következik, hogy a „homoszexuális” szó bántó, sértő jellege elválaszthatatlanul eggyé forrt vele mindazon megalázásokon keresztül, melyekkel a szexualitásán keresztül próbálják megragadni az egész embert. És azon az agresszión keresztül is, ami külső beszélő számára behatárolhatónak, tulajdoníthatónak és megnevezhetőnek hiszi a másik embert jellemző lényeget.

Ez a jelentésbeli különbség más, mint a többé-kevésbé minden hagyományosan használt kisebbségi elnevezést érintő nehézség, a szóra rárakódott negatív konnotációk terhe. A roma azért különbözik a cigánytól, mert nem hordozza a múlt terhes örökségét, és persze éppen ezért váltja ki a konzervatívok ellenkezését is: nincs múltja. A „minden legyen az, ami” kívánsága azt a kívánságot rejti, hogy minden elnyomott maradjon meg annak, ami volt. A szóhasználat így válhat a további elnyomás eszközévé, a kisebbségi csoportok névválasztása pedig politikai tetté. A homoszexuális szó orvosi eredete, patologizáló, megbélyegző múltja még abból az időből, amikor homoszexuálisnak lenni bűncselekmény volt, elviselhetetlen örökség egy mai meleg számára. Ezt a múltat meg kell tagadni, el kell felejteni, ezért a múltért bocsánatot kell kérni! Aki ezt a múltat óvja, ápolja, állandóan emlékezteti rá azokat, akiknek ez fájdalmas, az a melegek szabadságának az ellensége.

A melegfelvonulást „homoszexuális tüntetésnek” nevezni még ennél is súlyosabb sértés, hiszen annak szervezői és résztvevői folyvást azt hangsúlyozzák, hogy a felvonulók nem szexuális irányultságukra vagy nemi identitásukra, hanem identitásuknak egy ellenséges társadalmi közegben való nyílt felvállalására büszkék. A felvonulás lényegét veszi el tőlünk, aki „homoszexuálisnak” nevezi, azt sugallva, hogy nem büszkeségünket, jogkövetelésünket és egyenlő méltóságunkat vittük az utcára, hanem a szexualitásunkat. Arról nem is beszélve, hogy egyúttal kirekeszti a résztvevők közül a biszexuálisokat, transzszexuálisokat és transzvesztitákat.

Vajon mit gondoljak arról, ha valaki úgy véd meg egy tüntetést, hogy eltiporja a lényegét?

Forrás: Népszabadság, 2010. július 7. (Kállai Ákos, közíró)

Szélsőjobboldali jelvényeket hordó személyek egy kisebb csoportja bántalmazta a 15. Budapest Pride egyik vendégét. A rendőrség nagy erőkkel szállt ki a helyszínre, azonban több szempontból is kifogásolható módon jártak el. A Budapest Pride szervezői arra kérik a rendőrséget és a magyar állampolgárokat is, hogy határozottan álljanak ki a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) emberek emberi jogai mellett.

Tegnap este 19:00 óra körül, a Budapest Pride megnyitóját követően egy tucatnyi neonáci jelent meg a budapesti Művész mozi előtt. Hosszasan gyalázkodtak, és megpróbálták eltulajdonítani a mozira kitűzött szivárványszínű zászlót. A mozi előtt posztoló rendőröknek ezt sikerült megakadályozni, azonban a Körút egyik mellékutcájában, ahol már nem voltak szem előtt, a csoport két tizenéves tagja arcul ütötte a fesztiválról távozó egyik vendéget.

A helyszínre érkező nagyszámú rohamrendőr az áldozatot vette körül, és tőle követelte, hogy igazolja magát, miközben az elkövetők elsétáltak a helyszínről. Csak a „fogdmeg”-et kiabáló fesztiválrésztvevőknek köszönhető, hogy a rendőrök végül feltartóztatták őket.

A Budapest Pride több szervezője is hallotta, hogy az egyik rendőr megengedhetetlen hangnemben annak a nézetének ad hangot, hogy a Fesztivál provokálja a szélsőjobboldaliakat a zászlóval: „nem hívok senkit, vegyék le a köcsög zászlójukat” – mondta egy másik rendőrnek.

„A rendőrségnek úgy kell beavatkoznia a közösség elleni erőszak eseteiben, hogy se az áldozatot ne félemlítse meg, se ne keltse azt a tévképzetet a védett közösségben, hogy mi vagyunk a felelősek a minket érő atrocitásokért” – fogalmazott Steigler Sándor a Budapest Pride-ot szervező alapítvány kuratóriumának elnöke. „Támogatni kívánjuk a rendőrséget abban, hogy számos Európai országhoz hasonlóan felszámolja a soraiban lévő homofóbiát, és egyértelműen kiálljon amellett, hogy az LMBT emberek elleni erőszakért egyedül annak elkövetői a felelősek.”

A rendőrök az elkövetők igazoltatása után szabadon bocsátották őket. „A rendőrségnek dolga lett volna az elkövetők elzárása, mert további bűncselekmények elkövetésétől lehetett tartani.” – mondta Kuszing Gábor a Patent Jogvédő Egyesület munkatársa, aki jelen volt a Művész mozinál. „A rendőrség azt is megtehette volna, hogy már korábban igazoltatja a hangoskodó szélsőjobboldali csoport tagjait, ami akár megelőzhette volna az egész támadást. Határozottabb fellépésre van szükség az ilyen – igazából előre látható – erőszak megakadályozásához.”

Ráadásul elképzelhető, hogy az elkövetőknek ugyanebből a csoportjából való az a kopasz férfi, aki pár órával később néhány tíz méterre a mozitól bántalmazott egy melegnek kinéző turistát. Mivel a külföldi férfi nem beszél magyarul, nem értette, mit mond neki az elkövető, és mi lehetett az indítéka.

A Budapest Pride szervezői szerint a demokráciatisztelő – hetroszexuális és LMBT – állampolgárok azzal tehetnek az erőszak ellen, ha kiállnak az LMBT emberek jogai mellett, és eljönnek a Fesztiválra, valamint a július 10-én, szombaton 15:00 órakor a Hősök teréről induló Meleg Méltóság Menetére.

Forrás: Vállald Magad

„377
Quit
India”

377 QUIT INDIA

- hirdeti az egyik indiai tüntető táblája. A felirat célzás Gandhi szabadságharcos jelszavára. A felvonulók a gyarmati örökség részének tekintik az indiai büntető törvénykönyv 377. paragrafusát.

A cikkelyt valóban Lord Macaulay fogalmazta 1860-ban:

Fajtalankodás: Aki készakarva természetellenes módon közösül emberrel, asszonnyal vagy állattal, életfogytig vagy tíz évig tartó börtönnel és pénzbüntetéssel sújtható.

A törvényhozói szándék valaha elsősorban a homoszexuális kapcsolatok büntetésére irányult, bár az elmúlt húsz évben nem fordult elő, hogy homoszexuális személyeket elítéltek volna Indiában. A Human Rights Watch mégis fölhívja a figyelmet, hogy a paragrafust továbbra is használják az AIDS megelözésben dolgozók zaklatására, vagy prostituáltak, melegek és más rizikócsoportokhoz tartozók megfélemlítésére.

A Delhi Ítélőtábla most 2009. július 2-án hatályon kívül helyezte ezt a paragrafust, mivel az sértette az alapvető emberi jogokat. Ugyanez a bíróság 2001-ben még visszautasított egy hasonló tárgyú petíciót. Világos, hogy a mostani döntés a meleg jogvédő csoportok egyre növekvő tevékenységének köszönhető, valamint olyan magas támogatóknak, mint Celina Jaitley, egykori Miss World bollywoodi színésznő, végül pedig annak, hogy Indiában baloldali kormány van hatalmon. A döntést szerte India nagyvárosaiban színes meleg-felvonulások köszöntötték.

Az aktivisták vidám színekkel mázolták ki az arcukat, ami Indiában hagyományos jele annak, hogy valami jelentős eseményt ünnepelnek.

Végre mi is átléptünk a XXI. századba

Kipingált arcú aktivisták

– jelentette ki Anjali Gopalan, a Naz Alapítvány vezetője. Képünkön az aktivisták arcára pingálva a Naz Alapítvány neve és az indiai nemzeti zászló látható.

A 105 oldalas ítélőtáblai ítéletben Ajit Prakash Shah és S. Muralidhar főbírók egyebek között kifejtik:

Ha van olyan alkotmányos elv, ami végighúzódik az indiai alkotmányon, akkor az a befogadás elve. Az Ítélőtábla hisz abban, hogy az Indiai Alkotmány ezt a nemzedékek óta az indiai társadalomba mélyen beivódott értéket tükrözi… Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a hátrányos megkülönböztetés az egyenlőség ellentéte, és hogy az egyenlőség elismerése a záloga minden ember méltóságának.

Háttér: vallási viták

A döntést hevesen elítélik egyes vallási vezetők. Az indiai muszlim magánjogi testület egyik tagja így fogalmazott:

A homoszexualitás minden vallással és az indiai társadalom kultúrájával szemben áll. Ez a gyakorlat természetellenes. Továbbra is büntetni kellene.

Az indiai buddhisták véleményvezetői a melegek oldalán foglalnak állást. Deepankar Wavare a Buddhist Circle kommentátora így ír:

Megmelengette a szívemet a látvány: nem volt buddhista szerzetes a biggott keresztény, muszlim, bráhmin és dzsain főpapok oldalán, akik a 377.§ eltörlése ellen tiltakozva gyűltek össze. Ezek a csalók, akik bármikor készen állnak arra, hogy átharapják egymás torkát, most kézenfogva testvérkednek, mert az Alkotmányunk veszélyezteti a hatalmukat. Ékes példái az erkölcsi fertőnek és a határtalan önzésnek. Remélem, hogy a buddhista szerzetesek távolmaradása szándékos volt és nem a véletlen műve.

Kedvező ez a pillanat, hogy rámutassunk: a buddhizmus a jövő, a haladás vallása. Szeretném, ha valamelyik szerzetes fölhívna egy tévécsatornát, és kifejezné szolidaritását a melegek küzdelmével a méltó emberi életért. Biztos vagyok benne, hogy a média venné az adást. Kedvező ez a pillanat, hogy rámutassunk: a buddhizmus kiáll az Indiai Alkotmányért. Hogy a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, mely elveket Dr. Ámbédkar az Alkotmányunkba foglalt, a Buddha vallásából erednek. Hogy a buddhizmus nem ellenzi a szexet. A bujálkodás és a megrontás ellen prédikál, ami a melegek és a heterók világában egyaránt pusztít. Kedvező ez a pillanat, hogy rámutassunk: a mollahok, a misszionáriusok és a bráhminok vallása nem felel meg az emberiségnek.

Az szeretném, hogy Mayawati szólaljon meg ebben a kérdésben. Sokan lelkesen fogadták a döntéseit azon főiskolákkal szemben, ahol a lányoknak tiltották a farmer és a póló viselését. A melegek jogainak támogatása szilárd emberi jogi vezetőként mutathatja föl Mayawati dalit főminisztert.

Tisztelettel: Deepankar Wavare

Háttér: Nyílt levél 2003-ból

India Kormányának, bírói testületének és minden polgárának,

Ha valóban demokratikus és plurális Indiát építünk, akkor együtt kell harcolnunk az emberi jogok megsértését és az alapvető szabadságjogok korlátozását eredményező politika és törvénykezés ellen.

Ezért mi, elkötelezett indiai állampolgárok és indiai származású emberek, támogatjuk az Indiai Büntető Törvénykönyv gyarmati időkből ránk maradt 1861-től hatályos 377.§-ának eltörlését, amely büntetni rendeli az azonos nemű felnőttek közötti szerelmet és magánjellegű szexuális aktust.

Ez a maradi és kegyetlen törvény nem jó célokat szolgált akkor sem, és most sem. Arra használták, hogy rendszeresen üldözzék, zsarolják, letartóztassák és terrorizálják a szexuális kisebbségeket. Elhintették a nyilvános kirekesztés magvait, meleg férfiak és nők tízmillióit kényszerítették, hogy kettős életet éljenek, maguk és családjaik kárára. Különösen dicstelen, hogy a 377.§-t a közelmúltban homofób tisztviselők a HIV-megelőzésben dolgozó csoportok törvényes munkájának ellehetetlenítésére használták, méginkább kiszolgáltatva meleg és biszex férfiakat a halálos kórnak.

Ilyen jogsértések a mai világban bárhol szégyenletesek lennének, de India a mindenkire egyenlően érvényes jogok bármiféle megkülönböztetés nélküli víziójára épült. A 377.§ előre bűnözőnek tekint mindenkit, aki saját neméhez vonzódik, s e cikkely így alapvető emberi jogokat sért, különösen az egyenlőséghez és a magánélethez fűződő jogokat, amelyeket Alkotmányunkba foglaltunk, és amelyek az általunk elfogadott nemzetközi joganyag részei is, például az Emberi és Politikai Jogok Nemzetközi Egyességében.

Hadd emlékeztessünk az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatának bevezetőjében kifejezett vitathatatlan igazságra: „Minden ember szabadnak, méltóságban és jogokban egyenlőnek születik… Mindenkit megilletnek az e nyiltakozatban kinyilvánított jogok és szabadságok bármiféle megkülönböztetés nélkül.”

A Delhi Ítélőtábla jelenleg tárgyalja javaslatunkat a 377.§ eltörléséről, mi pedig mindent meg fogunk tenni azért, hogy ez által elérjük célunkat: egy igazságos, plurális Kedvező ez a pillanat, hogy rámutassunk: és demokratikus társadalom kialakítását. Nem szabadna megkülönböztetni embereket Indiában nemi irányultságuk alapján. Az emberiesség és az Alkotmányunk nevében el kell törölni ezt a kegyetlen és diszkriminatív törvényt.

Tisztelettel,

Vikram Seth, author; Swami Agnivesh; Soli Sorabjee, former Attorney-General; Aditi Desai, sociologist; Nitin Desai, former UN Under-Secretary General; Captain Lakshmi Sahgal, freedom fighter, Padma Vibhushan; Siddharth Dube, author, and many others.

Amartya Sen, Nobel díjas, Cambridge, 2006. augusztus 20-án – Támogató nyilatkozat Vikram Seth és mások nyílt leveléhez

Nagy érdeklődéssel és egyetértéssel olvastam Vikram Seth és mások nyílt levelét az Indiai Büntető Törvénykönyv 377.§-ának eltörléséről. Ámbár nem szoktam aláírásgyűjtésekhez csatlakozni, ez esetben szeretném szavammal támogatni Vikram Seth és a többi aláíró szándékát. A meleg életforma kriminalizálása nemcsak az alapvető emberi jogokkal megy szembe, ahogyan a levél leszögezi, hanem élesen szembenáll az emberi szabadsággal, amelynek alapján a civilizáció haladását megítélhetjük.

Egy további megfontolásra szeretném fölhívni a figyelmet. A meleg életforma természetesen jóval elterjedtebb, mint ahány eset a bíróságok elé kerül. Ezt a tényt sokszor azért hozzák föl, hogy mi, tiltakozók, ne lássuk olyan ártalmasnak a tövénycikkelyt. Gondoljunk azonban arra, hogy, ha egyszer egy adott életforma büntetendő, akkor a rendőrségnek és a törvény más őreinek óriási hatalom adatik a kezébe, hogy zaklassanak és kipécézzenek valakiket. Egy ilyen igazságtalan törvény tehát sokkal nagyobb károkat okoz, mint a végigvitt perek száma alapján gondolhatnánk.

Meghökkentő, hogy a független India még mindig nem volt képes a 377.§ képében 1861 óta éktelenkedő ocsmány múltat végképp eltörölni. Az 1861. esztendő pont a amerikai rabszolgafelszabadító polgárháború éve. Ma, 145 évvel később Indiában minden okunk megvan arra, hogy a demokrácia és az emberi jogok iránti elkötelezettségünktől indíttatva eltöröljük a szabadság akadályát, az önkényes és igazságtalan kriminalizációt.

Amartya Sen