Source: http://www.guardian.co.uk/world/2012/jan/27/hungary-roma-living-in-fear

Families desperate to leave divided community after months of terror and years of segregation

Helen Pidd in Gyöngyöspata
guardian.co.uk, Friday 27 January 2012 16.04 GMT

The first snow of 2012 had fallen on the day Natasha Váradi invited us into the house she shares with her 10 children, mother and father-in-law in the Hungarian village of Gyöngyöspata. The two rooms were dark and dank: for four months the family had been living without electricity, gas or running water. Every half an hour a child went down the hill with a bucket to draw water from the communal pump. By night they stumbled around with torches as they squeezed on to mattresses.

The air in the bungalow carried the sour stench of urine. „They’ve started wetting the bed again,” said Natasha, who has lived in Gyöngyöspata for all of her 31 years. „Someone only need knock on the door and they are scared.” There is not much door left on which to knock. Much of the wood has been smashed in. On 22 December, the family say a stone came flying through the front room window.

The family members have reason to fear for their lives: seven adults and two children died in 49 attacks on Roma communities in Hungary between January 2008 and April 2011, according to the European Roma Rights Centre.

Until last Easter, 31-year-old Váradi had never left Gyöngyöspata, an old village 50 miles north-east of Budapest, which then had a population of about 2,800, including 450 Roma.

Then, on 1 March, the militia arrived. Wearing black uniforms and calling themselves the Civil Guard Association for a Better Future (Szebb Jövóért Polgárór Egyesület) they marched through the village singing war songs and bellowing abuse. Soon, they were joined by groups including Vederö (Defence Force), and the Betyársereg, wearing camouflage fatigues and armed with axes, whips and snarling bulldogs.

For almost two months they roamed the streets day and night, singing, hammering on doors and calling the inhabitants „dirty fucking Gypsies”. When they were not carrying out what they described as „neighbourhood watch patrols” designed to combat what they said were rising rates of „Gypsy crime”, the militia were drinking. CCTV cameras recorded one man drunk in the street, boasting at the top of his voice that he had just drawn a swastika in the dirt road with his urine.

The Hungarian Civil Liberties Union (HCLU) reported the four most serious incidents during the patrols to police. One involved a woman giving birth prematurely after being harassed by vigilantes with using racially abusive slogans. No charges have yet been brought against the militiamen, though a Roma man was jailed for two years after a fight with the vigilantes; a further five Roma are awaiting trial over the same incident.

Roma, who number somewhere between 400,000 and 800,000 in Hungary, are the prime targets for rightwing hate and more general discrimination. In March, Gábor Vona, the head of the far-right Jobbik party (which received 12% of the vote in 2010) gave a speech in Gyöngyöspata saying his party planned to start deploying similar „gendarmerie units” nationwide without delay.

In mid-April, a US businessman called Richard Field decided to act. The militia had announced plans to hold a „training camp” over the Easter weekend on the hillside overlooking the poorest part of the village, where most of the Roma live. Together with the Hungarian Red Cross, Field paid for six buses to evacuate the most vulnerable residents. On 22 April, shortly before 8am, 267 Roma women and children boarded the buses to spend Easter in one of two holiday retreats.

In the face of international outrage, the Hungarian interior minister called a press conference in which he denied that an emergency evacuation had taken place. The Roma were, he said, simply taking a „scheduled holiday”. In the event, the training camp never took place because police took eight extremists into custody, although no charges were brought.

By the end of the month, Field, who runs a private US charity called the American House Foundation, was under attack from the rightwing government. He was called to give evidence to a parliamentary „fact-finding committee”, which accused him of blackening Hungary’s name by tipping off the Associated Press about the evacuation or labelling it as such. The government maintained it knew about the Easter training camp and had always planned to deploy hundreds of police to the village that weekend.

Váradi and her children took one of Field’s buses to Szolnok and then stayed with relatives. On their return, most of the Defence Force had gone, but the fear remained. And all their utilities had been cut off.

For Váradi’s husband, it was all too much. By September he had scraped together enough money to fly to Canada, where he is trying to claim asylum.

Since Canada lifted visa restrictions for Hungarians in 2008, it has become a favourite destination for desperate Roma. Hungary was Canada’s top asylum claimant source country in 2010, with 2,297 cases referred to the Immigration and Refugee Board .

It appears that it will hold the top spot again in 2011, as figures for the first nine months of the year showed 2,545 Hungarian referrals, more than 1,000 above the second-highest source country, China. According to HCLU, 45 Roma children and 22 adults from Gyöngyöspata have left for Canada in the past six months. The Guardian asked Gyöngyöspata’s mayor, Oszkár Juhász, from the far-right Jobbik party, if he regretted or felt sad that the Roma feel they are being driven out of their own village. The village notary replied instead. „The Roma are not pushed out of their own village,” wrote Mátyás István. „Those who are not willing to work here will not work in other places either.”

The Hungarian minister for government communication, Zoltán Kovács, in response to the same question, said: „We regret that some are utilising the situation and that some Roma people are leaving the country on an argument that is not valid.” In a phone interview he suggested the Hungarian Roma who claim asylum in Canada plea persecution in order to „make money” and milk the benefit system. „We don’t think there is any foundation for [Hungarian Roma to claim asylum because they are being persecuted for their ethnicity],” he said, adding: „We want every Hungarian citizen to stay here.”

Nonetheless, Váradi said she and her children – who range in age from two to 16 – were going to Toronto as soon as they had the air fare. „We have no life here any more,” she said. Asked what she hoped for in Canada, Váradi did not speak of material gain. „My husband says it’s good there. He says there is going to be happiness, that people there will offer us love.”

When the Guardian mentioned Natasha’s case to the local council, asking what they were doing to help the poorest members of the community, the notary asked us a question instead of answering ours. „The head of that household is in Canada, alone. What is your opinion on this?” He said the family had only recently asked the council for help. „If we can, we will help them,” he insisted.

It can be hard to understand how such a situation can unfold in the EU. But talk to locals, Roma and non-Roma, and it is clear that segregation is at the very heart of the community.

Both sides agree that until last March, the two groups coexisted relatively peacefully. There were „small incidents” with Roma accused of pilfering firewood or vegetables and other petty crime, but only 12 „petty larcenies” were reported to police during the first four months of 2011. Violence was rare. But the youngest members of the community quickly learned that not all children are equal in Gyöngyöspata.

The primary school is run on a sort of apartheid system, say lawyers who have brought a lawsuit against the local authority on behalf of the charity Chance for Children Foundation. Their report claims: „Romani children are illegally separated from non-Roma in separate classes, which are also physically separated from each other (Roma classes are on the ground floor, non-Roma are on the upper floors). This separation involves school separation of Roma and non-Roma children in the restrooms, school festivities and school lunch.”

When the Guardian visited the school, we saw a marked difference between the quality and condition of equipment on the two floors. The classrooms on the upper levels had electronic whiteboards; downstairs, where the Roma are taught, they make do with a blackboard. Roma children we spoke to complain that only „upstairs” children receive swimming lessons, and that they are not allowed to use computers in class until several years after the non-Roma. They are excluded from after-school activities and are not allowed to use the superior toilet facilities on the first floor.

The Gyöngyöspata authorities deny the allegations and the case is ongoing. The school did not respond to our request for comment.

When asked what the government was doing to help the Roma in Gyöngyöspata and beyond, Kovács said it did not see the problems as being ethnically based, adding: „We are aware that some problems the Roma are facing are problems because they are Roma, but in general terms, these are social, educational and labour market problems.” His government, he said, was rejuvenating the job market by getting people off benefits and into work: „Everyone should work who can.” It was the „saddest figure in Europe„, he said, that Hungary had the lowest employment rate in the EU.

For the long-term unemployed – a disproportionate number of whom are Roma – this means taking part in the government’s new public work programme. According to Jeno Setét, a Roma activist, between 70% and 80% of Hungary’s Roma population do not work (the rate for the whole population is around 10%). This scheme aims to get 300,000 people into work by 2014 via a sort of community service scheme for which participants are paid less than the national monthly minimum wage (around 80,000 HUF – £214 – for unskilled workers) but slightly more than they would receive in benefits.

Anyone unemployed for 90 days is offered a place on the programme, which administers projects cleaning streets or sewers, cutting down trees or building football stadiums or dams. Refusal to accept a placement will result in all social security benefits being stopped to the refusenik and family. Gyöngyöspata was chosen last year to run a pilot scheme. Unemployed locals – almost exclusively Roma – were deployed to cut down trees in a nearby wood.

For Setét, the public work scheme is a „smokescreen” that will do little to help Roma get „real” jobs and will reinforce their position at the bottom of Hungarian society. „If people on the scheme were paid properly and trained properly, I’d be all for it,” he added. „But they are not. Right now it’s a way of humiliating people and paying them a slave wage.”

The most controversial aspect of the programme is the introduction of what Roma activists call „labour camps”. If there is no suitable project near enough for someone to commute to, they will be offered „accommodation” near or on site, said Kovács. „They are not labour camps,” he said. But to the Hungarian Roma, many of whose relatives perished the last time they were sent off to „labour camps”, during the Nazi era, the merest whiff of anything similar is spine-chilling, said Gábor Sárközi from the Roma Press Centre: „People are absolutely terrified at the prospect.”

Hiába szerepel a Jobbik programjában az a teljességgel támogatható cél, hogy a hátrányos helyzetű cigány származású gyerekeket az egyházak bevonásával kellene felzárkóztatni, ha megvalósul és jól működik egy ilyen program Magyarországon, a Jobbik megpróbálja elnyomni, lehetetlenné tenni. Holott nem nehéz belátni, hogy az egész ország érdeke az lenne: minél több ilyen intézmény működjön a hátrányos helyzetű térségekben. Kivéve a Jobbiké.

Megszűnés fenyegeti a Dr. Ámbédkar iskolát. A borsodi Hegymegen, Sátán és a sajtókazai cigánytelepen létrejött, főként halmozottan hátrányos helyzetű cigány gyerekeket felzárkóztató oktatási intézményeket ugyanis a Dzsaj Bhím buddhista közösség működteteti. Ezt pedig a magyar állam 2012-től nem ismeri el egyházként. A Fidesz által elfogadott egyházi törvényről nem először derül ki, hogy elfogadása kiemelten hasznos intézmények bezárásához vezethet: így az Ámbédkar iskola mellett gondba kerülhetnek például a metodisták által működtetett hajléktalanszállók és egyéb oktatási intézmények is. De például a Krisna-egyház által birtokolt – és saját pénzen vásárolt! – földek is visszaszállhatnak az államhoz, földönfutóvá téve több száz embert.

Persze a dolog még nem lefutott, állítólag körvonalazódik egy ideiglenes megállapodás az iskolát fenntartó (és egyházi státuszukat elvesztő) vallási közösségek között. Egyelőre azonban csak a bizonytalanság biztos, no meg az, hogy a 2012-től életbe lépő egyházi törvény nem hitbéli vagy karitatív tevékenység alapján ítéli meg a vallási közösségeket, hanem méretük és politikai beágyazottságuk alapján. Így kerül ki a támogatott körből rengeteg, az államtól közfeladatot átvevő és azt példaértékűen ellátó korábbi egyház, és így kap a korábbinál több állami forintot a szegénységre eddig is bajosan panaszkodó, többek közt saját stadionnal, televízióval és hetilappal is rendelkező Hit Gyülekezete.

Talán nem kérdés ma Magyarországon, hogy szükség van-e olyan iskolákra, amelyek képesek érettségit adni a legnagyobb szegénységben élő cigány származású fiúknak-lányoknak. Akik tudják, hogyan lehet az iskolapadhoz kötni azokat a gyerekeket, akik az első alkalmi munka lehetőségére otthagyják az oktatást, mert az (rövid távon) valamelyest javít az életszínvonalukon – vagy akár azokat, akik tényleg „elkallódnának”, és a segélyen tengődés vagy a bűnözés lenne az osztályrészük. A Dr. Ámbédkar iskola ötödik éve működik ennek megfelelően, most pedig be akarják zárni. A rendelkezés ellen az MSZP és az LMP is felszólalt, összességében egynegyedük van a parlamentben, ennek megfelelő szavuk is. Mindenesetre helyes tették.

A Népszabadság cikke szerint azonban nem az egyházi törvény az egyetlen, ami fenyegeti az iskola működését – hanem a Jobbik folyamatos vádaskodással, feljelentéssel próbálja meg ellehetetleníteni annak működését. Érdekes ez egy olyan párttól, amelynek választási programjában szerepel, hogy az egyházaknak (igaz, náluk csak a keresztényeknek) kiemelt szerepük lehet a cigányok felzárkóztatásában. Az még a Jobbiktól is igencsak visszás érv, hogy ha ezt éppen nem a keresztény egyházak, hanem a buddhisták művelik sikerrel, akkor már nincs is szükség a dologra. Hiszen a cél nem az, hogy az innen kikerülő gyerekek keresztény, hanem az, hogy hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. Legalábbis elvileg.

Gyakorlatilag azonban úgy tűnik, hogy a Jobbiknak ezzel ellentétesek a céljai. A folyamatos feljelentgetések, az ennek nyomán megvalósuló állandó ellenőrzések és vegzálások ugyanis nemcsak előítéleteket szítanak, de megnehezítik az iskola üzemeltetőinek dolgát is. Holott elég könnyen ellenőrizhető, hogy a Borsodban tevékenykedő Dzsaj Bhím közösség szcientológia-szerű „egyházüzleti modellben” vagy valóban közfeladatokat ellátva működik. Be kell menni az iskolába.

Persze a Jobbikot a legkevésbé sem ez érdekli. A Dr. Ámbédkar iskola ötödik éve bizonyítja, hogy nem minden cigány felel meg a Jobbik előítéleteinek, hogy még a legrosszabb körülmények közül kikerülők is szerezhetnek érettségit, tisztességes munkát, sőt, akár még a felsőoktatásba is be tudnak kerülni. Márpedig ez nem tesz jót azoknak, akik politikai hasznot akarnak húzni a cigánygyűlöletből. Ezen a felismerésen túljutott a Jobbik, ezért a legaljasabb eszközökkel próbálja ellehetetleníteni egy, az ország szempontjából kiemelten hasznos intézmény működését. Aljas, utolsó rasszista indokból, politikai célból.

A legszomorúbb az egészben, hogy ezek a jobbikos politikusok hivatottak képviselni azt az Észak-Kelet-Magyarországot, amely ellen jelenleg szisztematikusan dolgoznak.

Forrás: http://belfold.ma.hu/tart/cikk/a/0/116983/1/belfold/Utolso_rasszistak

Az új polgármester elődjével ellentétben megegyezésre törekvő, és szót ért a romákkal

Pont kerülhet egy több mint évtizede sokakat nyomasztó és rengeteg vitát, indulatot kiváltó ügyre – megszűnhet a szegregáció a jászladányi iskolában, miután a napokban új polgármestert választottak a hatezer lelkes Jász-Nagykun-Szolnok megyei település élére.

Dankó István, a falu tizenhárom évig regnáló, s a problémás iskolaügyet is elindító vezetőjét az önkormányzat mozdította el; a testület az együttműködés hiányára hivatkozva feloszlatta magát, ezért időközi választásokat kellett kiírni, melyet fölényesen nyert a függetlenként induló, a Fidesz által támogatott Drávucz Katalin. Őt, elődjével ellentétben, megegyezésre törekvő, a romákkal szót értő emberként ismerik a faluban.

A jászladányi iskolaügy hívta fel elsőként a figyelmet arra, hogy Magyarországon számos iskolában elkülönítik, alacsonyabb színvonalú oktatásban részesítik a cigány gyerekeket, akik emiatt a tanulásban elmaradnak, szakközépiskolába már alig-alig jutnak el, a munkaerőpiacon leértékelődnek.

Jászladányban a romák zömét kirekesztő magániskola létrehozását Dankó István kezdeményezte – a szülői akaratra hivatkozva –, noha polgármesterként az önkormányzati intézmény jobbá tétele lett volna a dolga. Ráadásul a település évről évre sokat költött az alapítványi iskolára közoktatási megállapodás nélkül, közben a saját iskolájuktól forrásokat vontak el.

A faluban két iskolaépület van, mindkettő az önkormányzaté: a lepukkant faluszélibe jár a romák többsége. A központban lévő másik, modern épületet kettéosztották: egyik felét kedvező áron bérbe adták az alapítványi iskolának, a másik felében maradtak az önkormányzati iskola alsósai. A gyerekek „keveredését” lehetővé tévő átjárót lelakatolták, így sem szünetben, sem ebédidőben nem futhattak össze a „két intézmény” diákjai.

A statisztikai adatok szerint az elkülönítés óta az önkormányzati iskolába rekesztett gyerekek tanulmányi átlaga romlott, s a korábbi hússzorosára nőtt az igazolatlanul mulasztott tanórák száma. Kállai László, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet elnöke az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvánnyal közösen ezért bírósághoz fordult, kérve, bizonyítsák be: a magániskola kirekesztő, működése jogellenes, a cigány gyerekeket folyamatosan hátrányos megkülönböztetés éri, s nem teljesül az egyenlő bánásmód elve az oktatásukban. Dankó István, Jászladány korábbi polgármestere viszont azzal érvelt, hogy a magániskolával kötött szerződésük szabályos volt, a képviselő-testület belátása szerint rendelkezhet a tulajdonjogával, s a szülők szabad iskolaválasztásának joga is érvényesülhetett.

Az ügyben végül nemrég a Legfelsőbb Bíróság mondta ki a végső verdiktet: meg kell szüntetni a szegregációt. Egyben kötelezte a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezetet, valamint az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítványt: egyértelmű és határozott keresetet terjesszenek elő, amely végrehajtható módon teszi lehetővé a sérelmes helyzet megszüntetését, illetve a jogsértést megelőző állapot helyreállítását. Egy a lapunk birtokába került oktatási szakértői vélemény szerint ehhez első lépésként meg kell szüntetni a Jókai úti iskolaépület megosztását, s vissza kell adni az egész épületet az önkormányzati iskolának. Az önkormányzat és az Antal Mihály magániskola fenntartója közötti tízéves bérleti szerződés 2012. július 1-jén lejár, addig ők is gondoskodhatnak egy másik épület bérléséről. A jászladányi önkormányzatnak pedig közoktatási megállapodást kell kötnie a magániskolával, ekképp is biztosítva a halmozottan hátrányos helyzetű és különösen a roma tanulók beiskolázását az alapítványi iskolába, ha épp ezt a képzési formát szeretnék választani.

– Abban bízunk, hogy végül nem kell keresetet benyújtanunk emiatt, hanem az új polgármesterrel peren kívül meg tudunk e lépésekről egyezni – mondta Kállai László, a polgárjogi szervezet s egyben a helyi roma önkormányzat vezetője.

Drávucz Katalin, Jászladány új polgármestere szerint annak idején elhibázott lépés volt, hogy önkormányzati épületet adtak oda az alapítványi iskolának, hisz ebből származott a legtöbb feszültség. Szerinte ezt a problémát meg lehet oldani, s akkor végre elcsitulhatnak az indulatok a faluban. Az alapítványi iskola működésének jogszerűségét amúgy nem vonja kétségbe senki, mindkét iskolatípusnak helye van a faluban – mondta. Hozzátette: jóval hosszabb folyamat lesz a két intézmény tantestületének közeledése egymáshoz, jelenleg ugyanis az tapasztalható, hogy az önkormányzati iskolában tanító pedagógusokat kirekesztik maguk közül az alapítványi iskola tanárai. – Sok tanár panaszkodott rá, hogy óraadóként szükségből meghívják ugyan az alapítványiba őket, de a kollégák átnéznek rajtuk, nem beszélgetnek velük. Az igazi „áttörés” Jászladányban szerinte ezért akkor várható, ha nemcsak a két iskola közötti falak omlanak le – akár konkrét, akár jelképes értelemben –, hanem a gyerekek érdekében a felnőttek között is megindul végre a párbeszéd.

Forrás: http://nol.hu/belfold/20111214-leomolhatnak_a__dac_falai_

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében mintegy félezer cigány diákot oktató Dzsaj Bhim Buddhista Közösség missziós és karitatív tevékenységének ellehetetlenülésére hívta fel a figyelmet hétfőn sajtótájékoztatón az MSZP.

Nyakó István országgyűlési képviselő elmondta: a 2012. január 1-jétől hatályos egyházi törvény sok más vallási közösség mellett a Dzsaj Bhimtől is megvonja az egyházi státuszt, ugyanakkor a kormány azóta sem kötött vele olyan támogatási szerződést, amely missziós tevékenységének folytatását lehetővé tenné. „Többször fordultak már a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz, illetve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz, mindenhonnan lepattantak” – mondta.

A sajtótájékoztatón ott voltak néhányan abból a kétszáz diákból és húsz pedagógusból, akik a szocialista párt invitálására érkeztek Budapestre, megnézték az Országházat, majd az ülésterem karzatáról meghallgatták Nyakó Istvánnak a vallási közösség jövőjét firtató interpellációját, illetve az arra adott államtitkári választ. Az MSZP-s képviselő elmondása szerint az akcióval az volt a céljuk, hogy szembesítsék velük, az érintettekkel a kormánytöbbséget.

Nyakó István kitért arra, hogy amíg az egyházi jogállásukat elveszítő vallási közösségek által fenntartott iskolák finanszírozása a tanév végéig megoldott, a szociális intézményeké nem, így azok – a kormánnyal kötött megállapodás hiányában – január 1-jével ellehetetlenülhetnek.

Orsós János, a Dzsaj Bhim Buddhista Közösség vezetője arról beszélt a sajtótájékoztatón, hogy a sajókazai iskolát ebben a hónapban már harmadszor ellenőrzik, zaklatják különböző hatóságok, amit „ellenségeik”, „a helyi hatalmasságok” és a szélsőjobboldal elszántságának tulajdonított.

A kormányt arra kérte, hogy közösségüket ne fossza meg az egyházi státusztól. Ordsós János úgy fogalmazott: ha továbbra is egyházként működhetnének, az olyan fontos üzenet lenne, amelyből a neonáci Jobbik is értene.

Forrás: http://www.stop.hu/belfold/borsodi-roma-diakok-a-karzaton-iskolaik-veszelyben-vannak/973953/

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében mintegy félezer cigány diákot oktató Dzsaj Bhim Buddhista Közösség missziós és karitatív tevékenységének ellehetetlenülésére hívta fel a figyelmet hétfőn sajtótájékoztatón az MSZP.

Nyakó István országgyűlési képviselő elmondta: a 2012. január 1-jétől hatályos egyházi törvény sok más vallási közösség mellett a Dzsaj Bhimtől is megvonja az egyházi státuszt, ugyanakkor a kormány azóta sem kötött vele olyan támogatási szerződést, amely missziós tevékenységének folytatását lehetővé tenné. „Többször fordultak már a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz, illetve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz, mindenhonnan lepattantak” – mondta.

A sajtótájékoztatón ott voltak néhányan abból a kétszáz diákból és húsz pedagógusból, akik a szocialista párt invitálására érkeztek Budapestre, megnézték az Országházat, majd az ülésterem karzatáról meghallgatták Nyakó Istvánnak a vallási közösség jövőjét firtató interpellációját, illetve az arra adott államtitkári választ. Az MSZP-s képviselő elmondása szerint az akcióval az volt a céljuk, hogy szembesítsék velük, az érintettekkel a kormánytöbbséget.

Nyakó István kitért arra, hogy amíg az egyházi jogállásukat elveszítő vallási közösségek által fenntartott iskolák finanszírozása a tanév végéig megoldott, a szociális intézményeké nem, így azok – a kormánnyal kötött megállapodás hiányában – január 1-jével ellehetetlenülhetnek.

Orsós János, a Dzsaj Bhim Buddhista Közösség vezetője arról beszélt a sajtótájékoztatón, hogy a sajókazai iskolát ebben a hónapban már harmadszor ellenőrzik, zaklatják különböző hatóságok, amit „ellenségeik”, „a helyi hatalmasságok” és a szélsőjobboldal elszántságának tulajdonított.

A kormányt arra kérte, hogy közösségüket ne fossza meg az egyházi státusztól. Szavai szerint ha továbbra is egyházként működhetnének, az olyan fontos üzenet lenne, amelyből az általa neonáci pártnak nevezett Jobbik is értene.

Forrás: http://hvg.hu/itthon/20111212_mszp_buddhistak_borsodban

Megszűnés fenyegeti a több mint félezer cigány tanulót és 150 alkalmazottat foglalkoztató Dzsaj Bhim Buddhista Közösség oktatási intézményeit – hívta fel a figyelmet interpellációjában Nyakó István.

Az emberi jogi bizottság szocialista tagja az egyházügyi törvény módosítását sürgette az igazságügyi tárcánál, mert a törvény megvonta az egyházi státuszt a vallási közösségtől, így az elesik az állami támogatásoktól, holott az általa fenntartott iskolák ugyanannyi pénzből működnek, mint a többi felekezeti iskola. Nyakó szerint el kellene döntenie a kormánynak, hogy képzésről vagy bűnbakképzésről van szó.

Mindegy, milyen romastratégiát követ a kormány, ha ellehetetleníti a cigány diákok társadalmi mobilitását – mondta Kunhalmi Ágnes, az MSZP elnökségi tagja. A Dzsaj Bhim iskoláihoz hasonló intézmények nélkül nem lehet elérni azt a célt, hogy cigány gyerekek sokaságából lehessenek diplomás munkavállalók – tette hozzá a politikus. Orsós János, a Dzsaj Bhim Buddhista Közösség vezetője – aki az MSZP meghívására 200 diák és 20 pedagógus kíséretében érkezett az Országgyűlésbe Nyakó interpellációjára – elmondta: csak ebben a hónapban három hatósági ellenőrzésük volt. „Elszántak az ellenségeink, akik a szélsőjobboldalhoz és a helyi hatalmasságokhoz tartoznak” – tette hozzá.

Ismert, a januárban hatályba lépő egyházügyi törvény a több száz bejegyzett vallási közösség közül csupán tizennégyet ismer el egyházként. Minden más, korábban elismert vallási közösség egyházi jogát elvették, és januártól legfeljebb egyesületként működhetnek tovább. Bár az egyházak jelenleg szűk köre elvileg bővülhet, az engedélyezés a parlament kétharmados döntésétől függ. Ez ellen több vallási közösség tiltakozott. Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője az Alkotmánybírósághoz, Izsák-Bács Jeremiás, a Magyar Mennonita Keresztény Egyház vezető lelkésze – aki hetek óta éhségsztrájkkal tiltakozik Strasbourgban – az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Ma pedig szentként tisztelt teheneikkel vonulnak a Kossuth térre a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének tagjai, akik – mivel megszűnik egyházuk – nem birtokolhatják tovább a Somogyvámos határában lévő Krisna-völgyet.

Forrás: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=500518#null

Az egyházi törvény a megszűnéssel fenyegeti a Dr. Ámbédkar iskolát, a Jobbik is állandóan támadja az intézményt. Valami halvány reményük mégis van a túlélésre.

Mintha Orbán Viktor beszédére szerettek volna reagálni azok a borsodi diákok, akik tegnap megjelentek a parlamentben. A miniszterelnök azt mondta ugyanis, hogy szeretnék megerősíteni a középosztályt, amit alulról nyitottnak képzelnek el, tehát „szegény sorból is fel lehet zárkózni”.

Valójában ugyanezt akarja a 160 fiatal is: azért indultak útnak Borsod legszegényebb falvaiból, hogy iskolájuk ellehetetlenítése ellen demonstráljanak. Az egyházakról szóló törvény ugyanis a kisegyházakat nem ismeri el, köztük a Dzsaj Bhím buddhista közösséget sem. E közösség úgynevezett második esély iskolákat működtet borsodi kisfalvakban: Sajókazán, Hegymegen, Sátán. A Derdák Tibor szociológus és Orsós János pedagógus alapította Dr. Ámbédkar Iskola 5. tanévét kezdte meg azzal a misszióval, hogy érettségit adjon azoknak a reménytelenségben élő romáknak, akiknek esélyük sincs középiskolai oktatásban részt venni. Az iskola indulása óta bővült az oktatási szolgáltatás: felnőttek is beiratkozhatnak, s befejezhetik az általános iskolát, illetve megszerezhetik az érettségit. „A mi gyerekeink olyan fiatalok, mint a többiek, nem kell nekik speciális módszer. Tagadjuk és elutasítjuk a „roma pedagógia” megközelítést. Az viszont igaz, hogy nem lehet elvárni az iskolába járásnak, a házi feladat megírásának azt a fajta rendjét ebben az élethelyzetben, mint egy átlagos diáktól. Ha van egy kis alkalmi munka, akkor a lehetőséget megragadják. Házi feladatot sem igen tudunk adni olyan diáknak, akit nem vár otthon asztal. Ez módszertani kérdéseket is felvet” – nyilatkozta korábban Derdák Tibor.

Az egyházakról szóló törvény miatt hiába van az iskolának érvényes közoktatási megállapodása, január elsejétől – ahogy a törvény hatályba lép – megszűnik az egyik szerződő fél. Az Ámbédkar Iskolát egyébként gyakran vádolják azzal, hogy úgynevezett „bizniszegyházat” tart fenn, és az alapítók csak azért hozták létre a Dzsaj Bhím Közösséget, hogy az iskola az egyházi kiegészítő támogatással több pénzhez jusson. Igaz, ami igaz: valóban előfordult az elmúlt években, hogy bizonyos szervezetek „egyházi” köntösben akartak pénzt lenyúlni. A Dr. Ámbédkar Iskolában folyó munka azonban ellenőrizhető, az állam helyett dolgozik: közfeladatot vállal. Olyan fiataloknak ad végzettséget, akiket az állami közoktatás már rég kidobott.

Valami halvány reményük mégiscsak van: az, hogy mégsem borul föl teljesen az intézmény költségvetése a tanév közepén, egy LMP-s kezdeményezésnek köszönhető. A párt elérte, hogy azok a vallási közösségek, amelyek jövőre elveszítik egyházi státuszukat, de oktatási intézményeket működtetnek, legalább a tanév végéig megkaphassák a kiegészítő támogatásukat. Orsós János lapunknak úgy nyilatkozott, hogy körvonalazódik egy külön megállapodás a Nemzeti Erőforrás Minisztériummal, amelyet Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár is támogat.

Az Ámbédkar azonban nem csak az egyházakról szóló törvény miatt van bajban. Derdákék munkáját ugyanis rendszeresen támadja a Jobbik. – A mi ellehetetlenülésünket a Jobbik akarja igazán. Azóta, hogy elvették tőlünk az egyházi státuszt, vérszemet kaptak, és ők, illetve szimpatizánsaik folyamatosan feljelentenek, a hatósági zaklatáson keresztül akarnak megszüntetni minket – mondja Derdák. A környék jobbikos érzelmű helyi vezetői ugyanis rendszeresen bejelentéseket tesznek ellenük a különböző hatóságoknál. A Dr. Ámbédkar Iskola bátran pályázhat a leggyakrabban ellenőrzött iskola címre: az utóbbi hetekben hetente többször érkeznek hatósági emberek az iskolába, amivel gyakorlatilag megbénítják a tanítást, a pedagógusoknak ugyanis folyamatosan az ellenőrök által bekért iratok összeállításán kell dolgozniuk. A fiatalok parlamenti demonstrációja közben is érkezett egy telefon az iskola egyik telephelyéről: megint kiszállt a kormányhivatal.

– Munkaügyi ellenőrök jönnek-mennek, az ÁNTSZ, a kormányhivatal, a Magyar Államkincstár munkatársai rendszeres vendégeink. Azt nézik, hogy tényleg tanítunk-e, bejárnak a gyerekek. Már negyven ellenőrzésen vagyunk túl. Még a vámosok is kiszálltak valamelyik nap. Ez már szerintem zaklatásnak minősül – mondja Orsós János.

A Dr. Ámbédkar Iskola egyre több tanulót vonz: sok fiatal látja kitörési lehetőségnek azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az intézmény nyújt. Ez azt is jelenti, hogy ezek a fiatalok nem mennek a helyi szegregált, rossz minőségű oktatást nyújtó önkormányzati iskolákba, így azok lassan elnéptelenednek. A feljelentések hátterében szakemberek szerint tehát nemcsak az Ámbédkár sikere áll, hanem a többi helyi iskola egzisztenciális félelme is.

Tegnap 160 diák hallgatta meg a szocialista Nyakó Istvánt a Parlamentben, aki az iskola megmaradásáért szólalt föl. A gyerekek így megmutatták magukat a Jobbik-frakciónak is, ahol ott ül az az Endrésik Zsolt képviselő, aki szeptemberben rasszista kirohanásban támadta meg az iskolát. A Jobbik-frakció tagjai közül láttukra többen is zavartan fordultak el: az iskola működése, sikere nem szolgálja ki azt a sztereotípiát a romákról, amelynek hangoztatása ezeket a képviselőket a parlamentbe juttatta.

Forrás: http://nol.hu/belfold/borsodi_roma_diakok_neztek_farkasszemet_a_jobbikkal

Hallott már ezelőtt valaki a Dzsaj Bhím közösségről az SZDSZ-en kívül? Buddhista cigányokról, akik holokausztmenetelnek zsidó vezetőkkel, pláne Borsodban? – interpellált szeptemberben Endrésik Zsolt jobbikos képviselő a parlamentben. Mióta a buddhista közösség által működtetett Ámbédkar iskola az egyházi státuszt elvesztette (s ezzel a megszűnés határára jutott), a környék jobbikos érzelmű vezetői rendszeresen vegzálják, hatóságokat, ellenőröket küldenek rá. A borsodi kisfalvak cigány iskolásai közül közel kétszázan hétfőn a Parlementbe mentek, hogy megmutassák magukat a Jobbiknak és az ellenük kirohanó Endrésiknek. Nyakó István MSZP-s képviselő hétfőn interpellációt nyújtott be, amelyben az iskola támogatására szólította fel a kormányt. Mondanivalóját később újságírók előtt is megismételte.

Forrás: http://magyarnarancs.hu/belpol/megigertek-hogy-rank-fognak-allni-77856

Kapcsolódó bejegyzés: http://www.dalit.hu/mingyour-lama-a-dr-ambedkar-iskolaban/

Jelenlétükkel tiltakoztak a Dzsaj Bhim Buddhista Közösség tagjai az új egyházi törvény ellen az Országházban.

A Dzsaj Bhim nevű borsodi buddhista közösség közel kétszáz diákja beült a Parlament hétfői ülésére. Így akarták megmutatni a jobbkos Endrésik Zsoltnak, hogy léteznek és egyúttal az új vallásügyi törvény ellen is tiltakoztak, mivel annak alapján, jövő évtől megszűnik az egyházi státuszuk.

Az MSZP hétfőn sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet a mintegy félezer cigány diákot oktató Dzsaj Bhim Buddhista Közösség missziós és karitatív tevékenységének ellehetetlenülésére.

Nyakó István országgyűlési képviselő elmondta: a 2012. január 1-jétől hatályos egyházi törvény sok más vallási közösség mellett a Dzsaj Bhimtől is megvonja az egyházi státuszt, ugyanakkor a kormány azóta sem kötött a szervezettel olyan támogatási szerződést, amely missziós tevékenységének folytatását lehetővé tenné. „Többször fordultak már a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz, illetve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz, mindenhonnan lepattantak” – mondta.

A sajtótájékoztatón ott voltak néhányan abból a kétszáz diákból és húsz pedagógusból, akik a szocialista párt invitálására érkeztek Budapestre, megnézték az Országházat, majd az ülésterem karzatáról meghallgatták Nyakó Istvánnak a vallási közösség jövőjét firtató interpellációját, illetve az arra adott államtitkári választ. Az MSZP-s képviselő elmondása szerint az akcióval az volt a céljuk, hogy szembesítsék az érintettekkel a kormánytöbbséget.

Orsós János, a Dzsaj Bhim Buddhista Közösség vezetője azt is elmondta, hogy a sajókazai iskolát ebben a hónapban már harmadszor ellenőrzik, zaklatják különböző hatóságok, amit „ellenségeik”, „a helyi hatalmasságok” és a szélsőjobboldal elszántságának tulajdonítanak.

A kormányt arra kérte, hogy közösségüket ne fossza meg az egyházi státusztól. Szavai szerint ha továbbra is egyházként működhetnének, az olyan fontos üzenet lenne, amelyből az általa neonáci pártnak nevezett Jobbik is értene.

Forrás: http://www.hir24.hu/root/sites/hir24/belfold/2011/12/12/nem-letezo-cigany-buddhistak-a-parlamentben/

A bejegszésben szereplő kiemelt dokumentumok:

A Kormány elfogadta a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiát

A dokumentum a 2011-2020-as időszakra vonatkozó terveket tartalmazza, a 2012-2014 közötti időszakra pedig a végrehajtási intézkedési tervet is közli – ismertette Giró-Szász András kormányszóvivő és Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár. A Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárságot Balog Zoltán vezeti. Az Államtitkárság alapvető célkitűzése, hogy a bővülő lehetőségekből arányos rész jusson a hátrányos helyzetű embereknek és csoportoknak.

A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia szövege és mellékletei (1. Helyzetelemzés, 2. Keretmegállapodás), illetve a 2012-2014. közötti időszakra vonatkozó Intézkedési terv elérhetők itt. A hivatalos szöveg néhány nap múlva a Magyar Közlönyben jelenik meg.

Az elszegényedés elleni küzdelem nemzeti ügy

A kormányszóvivő emlékeztetett, hogy az elmúlt tíz évben 120 milliárd forintot költöttek az előző kormányok felzárkóztatási programokra, de a vizsgálatok szerint ebből mindössze 10 milliárd forint jutott el az érintettekhez. A rendszerváltás óta nem született átfogó szegénységellenes stratégia, a Kormány ezen kíván változtatni – mondta.

A Kabinet vállalása világos: minden hátrányos helyzetű magyar állampolgárnak segíteni kell – húzta alá Giró-Szász András. A kormányszóvivő kifejtette: a hátrányos helyzet generációkon keresztül történő átöröklődése lényegében az egész társadalom problémáját jelenti. Ez a probléma jelenleg nem csak a társadalmi versenyképességet fenyegeti, hanem a munkanélküliség révén a gazdasági fejlődés egyik alapvető gátja is.

Giró-Szász András elmondta azt is, hogy a szegénységi kockázatok elsősorban a gyermekeket, a hátrányos helyzetű térségekben élőket érintik, a romák nagy többsége pedig az utóbbi csoporthoz tartozik – tette hozzá.

A stratágia négy fő pont köré épül, egyrészt aktivizál, azaz a jelenleg inaktív embereket megpróbálja visszavezetni az aktívak közé. Másodrészt alkalmazni kívánja a teljesítményelvűséget, tehát állami támogatások nyújtása esetén a támogatottól is elvárja, hogy eredményt érjen el. Harmadrészt a terv komplexen, összehangoltan kezeli a foglalkoztatás, oktatás, egészségügy és lakhatás területét. Negyedrészt a stratégia az ellenőrzésre is nagyobb hangsúlyt helyez – sorolta Giró-Szász András.

Hozzáfűzte, hogy a Kormányzat eddigi lépései is összhangban voltak ezekkel a szándékokkal. Példaként említette az új köznevelési törvényt és a Start közmunka-programot. Valamennyi esélyegyenlőségi program ötven százalékban a romákat kell, hogy érintse – jelentette be a kormányszóvivő.

Nem csak a cigányságot érinti a szegénység, de őket különösen

Balog Zoltán társadalmi felzárkózatásért felelős államtitkár elmondta, hogy a stratégia egy másfél éves folyamat eredménye. Emlékeztetett, hogy a magyar uniós elnökség egyik prioritása volt az európai romastratégia elfogadtatása. 2011 végére valamennyi tagállam elkészíti nemzeti stratégiai tervét, a következő év első félévében pedig az Európai Bizottság és a bécsi alapjogi ügynökség fogja vizsgálni.

Az államtitkár elmondta azt is, hogy a magyar tervezet része a 2012-2014 évekre vonatkozó részletes cselekvési terv is, konkrétan megnevezve a felzárkózási progamokat, a felelősöket és az erre szánt forrásokat is.
Balog Zoltán aláhúzta: nem csak a cigányságot érinti a szegénység, de őket különösen, ezért a cél az, hogy minden, a mélyszegénységből kiutat mutató programban részt tudjanak venni a romák. A szegénység nem csak romaügy, hanem mindenkit érint – húzta alá.

Az államtitkár hozzáfűzte, hogy a kormányülésen részt vett Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat elnöke is, akivel megállapodtak abban, hogy az önkormányzattal kötött keretmegállapodás végrehajtását rendszeresen ellenőrizni fogja a Kormány.

A társadalmi vita során a stratégia kibővült egy közbiztonsági és egy társadalmi szemléletformálási fejezettel is – jelentette be az államtitkár.

Forrás: http://romagov.kormany.hu/

Bár az egyházügyi törvény ellehetetleníti a sajókazai romaprogramot, a helyi iskola vezetője szerint győzni fognak. Ahogy azt Gandhi megírta.

Miközben az új egyházügyi törvény értelmében a sajókazai Dr. Ámbédkár Iskola fenntartója, a Dzsaj Bhím Közösség nem lesz hivatalos egyház, így elesik az állami támogatástól, ön nagyon optimistán nyilatkozott a program folytatásáról. Mire alapozza ezt az optimizmust?

Fotó: MTI

Biztos vagyok benne, hogy nem szűnik meg az állami támogatásunk. Egy olyan egyházügyi törvény lép érvénybe január 1-jétől, amely nem ismer más vallást, csak konzervatív kereszténységet és konzervatív zsidóságot. Magyarországon e szerint nincsenek hinduk, buddhisták, muzulmánok, jehovisták, adventisták, metodisták. Ez nyilvánvalóan nem marad így. A törvény a valódi egyházi tevékenységeket nem tudja kirekeszteni magából. Szerintem nem is akarja. Volt egy erősen reakciós klerikális igyekezet a szektáktól való megszabadulásra. Ez nem csak, hogy elérte, de túl is lőtt a célon. Nem hiszem, hogy a katolikus klérusnak félnivalója lenne a metodistáktól. Másfelől tudjuk, hogy mindenütt a világon a kisegyházak a társadalom részei. Magyarország nem akar kiiratkozni a civilizált világból.

Önöknél nem egyszerűen hitéleti tevékenységet érint az új törvény, hanem a romák társadalmi integrációját célzó programok ellehetetlenülését, az iskolák bezárást is.

Nem csak minket érint ilyen tekintetben, más egyházakat is, akikkel mi szolidárisak vagyunk.

Hogy fog működni a sajókazai iskola, ha a fenntartónak nem lesz rá pénze?

Úgy hogy az állam értéknek tekinti. Mi naponta 1200 diákkal állunk kapcsolatban, ezek fele nálunk is kap diákigazolványt, a másik fele vagy művészeti képzésben vagy tanoda formában olyan ellátást kap, amit máshol nem kap meg. Ez egy érték, hiszen a társadalom nem Gyöngyöspatákat akar kitermelni.

Nem azt akar, de nagyon sok jel, szándék arra mutat, hogy azt fog.

Gyöngyöspatának az volt az oka, hogy sok-sok éven keresztül elkülönítették a cigánygyerekeket a nem cigány gyerekektől. Most folyik a per, ami ennek a felszámolását célozza. Eddig még minden per győzelemmel ért véget, amit a szegregáció ellen indítottak. Ez is győzelemmel fog véget érni. Abszurd helyzet, hogy külön emeleten vannak a cigánygyerekek, külön étkeztetik őket, nem járhatnak úszni satöbbi. A társadalom most már megtanulta, hogy ezen az úton, a jobbikos polgármesterig és a másik jobbikos öngyilkosságáig tudunk eljutni. Olyan folyamatok erősödhetnek fel az emberek elkülönítésével és az oktatáshoz való jog elvonásával, amit Németországban láthattunk a második világháború előestéjén. Magyarország nem ezen az úton akar járni.

Nyilván nem ez a cél, de sokak szerint a konkrét kormányzati lépések – köznevelési törvény, munkajogi törvény, közmunkaprogram, szakképzési törvény – ebbe az irányba hatnak. Ön nem így látja?

Fotó: MTI

Közvélemény kutatások szerint a szavazók negyede szívesen szavaz ilyenfajta politikára, de van a másik háromnegyed. Ez utóbbiak nagyobbik része jelenleg nem szavazna sehova, a fideszes szavazóknál sem lehet tudni, hogy például az oktatási integráció kérdésében Lázár Jánost vagy esetleg Pósán Lászlót támogatnák. Az hogy újabb és újabb, a gyöngyöspatai helyzethez hasonló feszültségeket termeljünk ki, nem lehet közvetlen érdeke semmilyen kormányzatnak. Ha netán a Jobbik megnyerné a választásokat, akkor sem tudnám elképzelni, hogy becsuknák azt a gimnáziumot, ahová a cigánytelepi gyerekek járnak, hogy érettségit szerezzenek.

„Először megtűrnek, aztán kinevetnek, majd harcolnak ellened, végül te győzöl” –idézte Gandhit a sajókazai programjukkal kapcsolatban. Most a „harcolnak ellened” fázisban vannak?

Ez egy optimista folyamatleírás. Mi belementünk egy csomó olyan dologba, amit egy józan ember, normális egzisztenciával kikerül. Minket ez vonz. Nyilván, mi ilyenek vagyunk. De nem vagyunk azért kivételesek. Sok olyan ember van, akit izgat az a probléma, hogy mi lesz ezekkel a közösségekkel. Mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik ma ott nőnek fel a szemétben és mocsokban, kabát, cipő és sapka nélkül. Ezt nem lehet eltűrni. A magyar társadalomnak van rendes lelkiismerete. Nekünk, buddhistáknak biztos van, mi ennek alapján cselekszünk.

Önök, mint mondta, végigjárták a Gandhi-féle stációkat.

Még nem jártuk végig, mert akkor már győztünk volna.  Megyünk Balog Zoltán államtitkárhoz azzal az elhatározott szándékkel, hogy közoktatási megállapodást kössünk a kormánnyal. Biztos vagyunk abban, hogy ez sikerülni fog.

Az már a győzelem lesz?

Igen. Egyelőre ott tartunk, hogy harcolnak ellenünk. A jegyző rendőrséget küld ránk, annyira nem bírja elviselni, hogy buddhisták vannak a falujában. Ezt nem hagyhatjuk. Nem hagyhatjuk, hogy eltiporjanak. Fel kell vennünk a harcot akár a jobbikos országgyűlési képviselővel, akár a szűklátókörű falusi jegyzővel.

A jegyző milyen alapon küldi önökre a rendőrségre?

Azon az alapon, hogy háromszáz olyan ember volt a népszámláláson, aki online kitöltő volt, és ezen emberek többsége a Dzsaj Bhím Közösséghez tartozónak vallotta magát.

Ez anonim adat, ráadásul szenzitív adat. Honnan tudta a jegyző, ki mit írt?

Úgy tudjuk a sajtóból, hogy följelentést tett, és KSH kiadta a rendőrségnek ezeket az adatokat. Ha így történt, akkor már mellesleg nem is mi vagyunk a hunyók, akiket azért jelentett fel, hogy biztos megvásároltuk az emberek hitét, vagy kényszerítettük őket erre. A jegyző mindenesetre úgy érezte, most van itt a pillanat, hogy megfenyegesse azokat az embereket, akik ehhez a közösséghez tartozónak vallják magukat. De túllőtt a célon. Belavírozta magát egy olyan helyzetbe, hogy érzékeny adatokat tudott meg, és ezzel fenyegette az állampolgárokat, és mindezt még a sajtónak is kikotyogta.

Forrás: http://fn.hir24.hu/interju/2011/12/01/derdak-a-jobbik-sem-zarna-be-a-ciganyiskolat/

Csak cselekvő, szolidáris egyház képzelhető el, mást nem érdemes csinálni – mondta lapunknak Iványi Gábor. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezető lelkésze szerint ők azért veszíthették el elismert státuszukat, mert a Fidesz meghallgatta a Jobbik imádságát.

Mindez nem is nagyon érdekelné, ha nem lennének intézményeik. Az állami támogatás ugyanis nem biznisz, abból nem az egyházat, hanem szociális szolgálataikat finanszírozzák.

- Ma is megkeresztelné Orbán Viktor gyermekeit?

- Ez a legtermészetesebb dolog. Nem a gyermekek választják a szüleiket.

- Meg is keresztelhetné az Orbán gyerekeket? Lelkészi munkájában nem korlátozza, hogy egyháza az új törvénnyel elveszíti a jogállását?

- Jó kérdés. Vajon egy egyesület szolgáltathat-e ki szentségeket? A törvényszöveg szerint, aki nem nyerte el az egyházi státuszt, nem használhatja az „egyház” nevet sem. Az egyházi törvény viszont csak a második fejezettől sarkalatos, az eleje, amelyben a lelkiismereti és vallásszabadságról van szó, az kegyesen és ravaszul nem az. Abban van szó arról, hogy az ember természetesen azt hisz, amit akar – tehát elvileg szolgáltathatunk szentséget. Az egyház jogállásáról szóló rész viszont sarkalatos, tehát az állam ragaszkodik hozzá, hogy ő mondja meg, mi minősül egyháznak.

- Mit gondol, miért nem kerültek be az elismert egyházak közé?

- A parlamenti vitában a Jobbik követelte, hogy ne ismerjék el az egyházamat, s lám, a Fidesz meghallgatta az ő imádságukat. Nézzék, engem nem nagyon érdekelne ez az egész, ha nem volnának intézményeink. Már volt a történetünkben egy ilyen időszak 1973-74 és ’81 között, amikor több mint négy éven át az utcán prédikáltam a ledózerolt kápolnánk előtt. Aztán kaptam felfüggesztett börtönbüntetést is emiatt, házkutatás is volt nálunk, kilakoltattak. Sok mindent átéltünk, és annyira nem megrázó ez, lehet élni az egyházi életet ilyen körülmények között is.

- Ön szerint milyen egy „igazi” egyház?

- Amikor ez a törvény készült, előrebocsátották, hogy kiszűrik azokat az egyházakat, ahol nem olyan erős az egyházi tevékenység, hanem például csak szociális van. Nem biblikus ez a magatartás. Az evangélium az öröm üzenete; megbékítő, reményt adó, isteni üzenet. Az, hogy Isten nem ellenség, ő szeret. Én úgy látom, hogy a mai egyház ebben a világban sokkal inkább hasonlítana egy jó útmenti fogadóra, mint egy rossz családra. Az emberek száguldanak az útjaikon s tudják, ott érdemes lefékezni, bemennek, bekapnak egy rántottát, vagy egy pörköltet, megisznak egy kávét, és mindig meg fognak állni, mert tudják, jó a konyha és barátságosan fogadják őket. De aztán mennek tovább a maguk útjára. Ahol meg nem engedik ki az embert, beleszólnak abba, kivel barátkozik, vagy állandóan gyötrik, hogy rendetlen a szobája, és egyebek, onnan el szoktak szivárogni a nagykorúság körül.

- És akkor mi a vallási tevékenység?

- Az nem azt jelenti, hogy emberek ülnek a padban. Csak cselekvő, szolidáris egyház képzelhető el, mást nem érdemes csinálni. A politika sem a parlament nagy üléstermében zajlik. A politika szó a város ügyeivel való foglalkozást jelenti. Akkor ma mégis hogyan lehetséges, hogy 100-150 ezer forintra akarnak megbüntetni embereket, mert az utcán hálnak? Mintha egy jó vicc lenne, vagy kifejezetten polgárpukkasztó magatartás, hogy valaki az utcára szorul, és például ott végzi a szükségét. Ez szörnyű dolog. Ne mondja senki, hogy bárki is azért csinálja, mert szereti mutogatni magát. Azért ilyen a hajléktalanok megítélése, mert a politika uszít ellenük, jó bűnbakok. Ők a „vogel frei”-ek, a szabadon vadászható madarak, akiket büntetlenül támadhatnak. Ilyenek ma a cigányok, a szegények, de már a munkanélküliek is. A vadászati tilalom szűkül és büntetlenül lehet golyóbisokat küldözgetni az irányukba, a sok tehetetlen, buta ember pedig követi a politikát ebben.

- Önöknél, a VIII. kerületben a közeljövőben egy helyi népszavazás is lesz arról, hogy ne lehessenek ott a hajléktalanok.

- Igen, szeptemberben, vagy októberben lesz. Abból, hogy hogyan teszik fel a kérdést, előre borítékolni lehet, mi lesz a válasz. De milyen felelőtlen gondolkodás ez?

- Kaptak bármit is a kerülettől?

- Az ingatlanokat azt hiszem, ’91-ben kaptuk a kerülettől. Totális rom volt. Csak a falak álltak, se födém, se tető, semmi. Azzal adták át, hogy ha 10 év alatt rendbe hozzuk, akkor 99 évig használhatjuk. Ebbe, a körülbelül ötezer négyzetméteres romhalmazba mi legalább félmilliárd forintot beleépítettünk ahhoz, hogy itt hajléktalan szálló legyen, egy kis kórház, népkonyha, pszichiátriai osztály, egy óvoda, és a főiskola. Van az a bizonyos fűtött utcánk is, egy nullaküszöbű befogadó hely.

- De ehhez kapnak egy fillért is tőlük?

- Semmit.

- És a fővárostól kapnak bármiféle támogatást?

- Eddig kaptunk, de ezt is fölmondták, úgyhogy novembertől már nem jön semmi segítség tőlük.

- Akkor valóban nagy szükségük lenne az állami támogatásra.

- Mindenkinek nagy szüksége van rá. Nem lehet anélkül elvégezni ezt a munkát. Tényleg nem az egyházat tartjuk fenn az állami támogatásból, hanem ezeket a szolgálatokat finanszírozzuk.

- Ezen túl nincs más forrásuk? Az egy százalékos felajánlás?

- Nincs, az is megszűnik, hogy ha nem leszünk egyház. Nem értem, miért szabad elvenni – nem tőlem, hanem azoktól, akikért dolgozunk. Ki merem jelenteni, hogy az összes többi egyháznál együttvéve sincs annyi szegény ember, mint nálunk. Hatszáz ágyat tartunk fenn, de nappali ellátással több mint ezer főt gondozunk naponta. És ebben nincs benne az idősellátás, az iskoláink, ahol 98 százalékban hátrányos helyzetű gyerekek vannak, akiket mi etetünk, ruházunk. Az idén először a középiskolánkban hét hajléktalan is leérettségizett. Köztük van olyan, aki a Margit-szigeten lakik egy hálózsákban, s onnan járt be. Ez a fiatalember az Ybl Miklós Főiskolára is jelentkezett, talán fel is veszik, nagyon tehetséges ember. Most itt dolgozik nálunk számítógépes szakemberként, részmunkaidőben. Ilyen szegénység legfeljebb Derdák Tiborék sajókazai iskolájában van még, de most ők is ugyanabban a helyzetben vannak, mint mi.

- Esetükben kifejezetten utaltak rá jobboldalról, hogy biznisz egyháznak tartják, mondván, nincs hitéletük, csak azzal a céllal jött létre, hogy a roma gyerekek számára fenntartott iskolát finanszírozni tudják.

- Hát bűn megpróbálni a roma gyerekek számára jövőt teremteni? Kezet kellene csókolni Derdákéknak, hogy ezt csinálják. A legszentebb dolog, hogy megpróbáltak minden eszközt mozgósítani azért, hogy embert faragjanak ezekből a szegény gyerekekből, hogy reményt adjanak nekik.

- Az nem kirekesztő, hogy a törvényben alkottak egy definíciót is a vallás fogalmára?

- Zsidó testvéreink azt mondják, hogy még a teológia szó is problematikus, mert az Örökkévalót nem vizsgálhatjuk, hiszen mi teremtények vagyunk, ő a teremtő. Tehát meghatározni, hogy ő ki, hogy úgy mondjam a ne csinálj magadnak idegen Istent tilalmába ütközik. Egyedül az új magyar egyházi törvény oldotta meg ezt a kérdést úgy, hogy abban valakik megmondják, hogyan és mi módon lehet a természetfelettihez viszonyulni.

- Ezzel korlátozzák a vallásszabadságot?

- A vallás megmaradt magánügynek, tehát ha az ember nem próbálja meg ezt szervezetten, közösségben megélni, akkor az szabad, a képzeletvilágára van bízva. De mihelyst valaki ezt közösségben akarja gyakorolni, korlátokat szab a törvény. De nem is ez az igazi megaláztatás, hanem hogy elveszik a korábban szerzett jogokat. Mi nyolc év illegalitás után, börtönbüntetéssel a nyakunkban, ’81-ben egyedülálló módón elértük, hogy elismert egyházzá legyünk. Aztán ’90-ben született egy jó egyházi törvény, és a korábbi elismerésünk alapján automatikusan bejegyeztek bennünket.

- Hozzá kellett egyáltalán nyúlni ahhoz a törvényhez?

- Módosítani lehet, hiszen a világ változik, de ennyire nem kellett volna hozzányúlni. ’90-ben egyházunkat a bíróság egyszerűen átvezette, és kaptunk egy másik számot. Ez lett volna most is a tisztességes és normális eljárás. Ha pedig bármely egyházzal van valamilyen problémájuk, tessék eljárást indítani az ügyészségnél. Ellenben most van 14 makulátlan egyház, és mindenki, aki kimaradt, be kell bizonyítsa, hogy nem biznisz egyház. Lehet, hogy éppen azokkal akartak leszámolni, akik a szegényeket megpróbálják életben tartani, mint mi is? De mi nem mondhatunk le arról, hogy a szegényeket szolgáljuk. Mert ez a bibliai parancs. És nem azért, mert üdvözülni szeretnénk. Az igaz ember akkor is ezt csinálja, ha el fog kárhozni. Mint ahogy Jézus a példázatot mondja, amiben egy embernek volt száz juha, és otthagyott 99-et, hogy elmenjen az egy elveszett után. Engem is ez az egy érdekel.

- Beadják év végéig az egyházi státusz iránti kérelmet?

- Mindenképpen megelőzi majd a döntésünket, hogy hogyan tárgyalnak velünk az intézményeinkről. Az oktatási intézményeinkre van egy 2006-ban kötött megállapodásunk, ami 2012-ig szól azzal a záradékkal, hogy utána folytathatjuk.

- De azt is egyházként kötötték, nem?

- Ez a pikáns része a dolognak, hogy most még egyház vagyunk december 31-ig. Ők is kénytelenek így tekinteni ránk, és a megállapodásainkat is meg kell vizsgálni addig. Szociális téren kacifántosabb a helyzet, mert tavaly hoztak a költségvetési törvény vitájában egy módosítást, amely alapján csak öt egyház kaphat kiegészítő támogatást erre a célra. Amikor viszont úgy tűnt, hogy három egyházi kategória lesz, és mi bekerülünk az állam szempontjából hasznos tevékenységet végző egyházak közé, a szaktárca illetékese azt írta egy levélben, hogy a támogatást is megkapjuk, és megállapodást is fognak kötni velünk. Most már nyilván másként látják ezt.

- És már le is tiltották az állami támogatást a szociális intézményeikre?

- Rögtön megjelent az államkincstártól egy levél, ami felfüggeszti a kiegészítő állami támogatást a szociális intézményeinknél.

- Iskoláikban kötelező a hittan?

- Nem, és hétfőnként nem kérünk igazolást arról sem, hogy hol volt templomban hétvégén a gyerek. De hát azt hittük, hogy ez így természetes.

- A főiskolájukra egyébként négy egyetemi tanárt Hillary Clinton látogatásának napján nevezett ki Schmitt Pál köztársasági elnök. Talán ez keltett reményt, és ahogy Ön is utalt rá utólag, emiatt nem lobbizott. Túl nyugodtak voltak?

- Nem nyugodtság volt ez, de hol lobbiztam volna? Viszont lehet, hogy a metodista vallású Hillary Clintonnak akartak ezzel egy képzeletbeli virágcsokrot átnyújtani és elmagyarázni, hogy nincs itt semmi baj. Árulkodásnak tűnne, ha írnék egy levelet neki, csak hogy gondolja végig a dolgot. Sőt – és most csak hangosan gondolkozom – lehet, hogy meg kellene írnom II. Erzsébetnek is, aki ’93-ban itt volt, amikor megnyitottuk az éjszakai menhelyet, hogy amit akkor látott, és amit fotóinak elárverezésével támogatott, most megszűnik

- El tudja képzelni, hogy tényleg nem kapják meg az egyházi státuszt, vagy a támogatást? Nem lehet, hogy csak a megfélemlítésre, vagy a függő helyzet kialakítására utaznak?

- Súlyosan ízléstelen, ha játszanak az emberek idegeivel, és minősíthetetlen, ha valakit megtörnek, ha gyötrik, hagyják, hogy sírjon, könyörögjön és a végén odadobják neki azt a morzsát, amivel életben maradhat. Ehhez legfeljebb Istennek van joga, hogy tanítson minket. Akik magukat vallásosnak, hívőnek állítják, nem tehetnek ilyet.

- Sokáig úgy volt, Önök bekerülnek legalább a félig elismert egyházak közé. De már akkor is sok más felekezetről tudni lehetett, hogy kiesnek. Erről mit gondolt?

- Felmerült bennem, hogy függetlenül attól, milyen nézeteket vallanak ezek a felekezetek, felkínálom, hogy önálló jogi személyként bejegyeztetem őket a mi ernyőnk alatt.

- Például a boszorkányokat, vagy a macskaimádók egyházát is?

- Most megfogtak.

- Vagy mondjuk a muzulmánokat, és a buddhistákat?

- Ezen biztosan rágódnom kellett volna, de lehet, hogy a végén megadom magam. Persze én most már bármit mondhatok.

Forrás: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=453373

- Frakcióvezető úr tudta követni a parlamentben hétfőn az egyházügyi törvényjavaslat változásait?

- Igen. Tudtam követni. A törvény 95 százalékban készen volt, azt elfogadták az egyházak, az ellenzéki pártok sem vonták kétségbe a fogalmi rendszerét, azt például, hogy mi az egyház definíciója. A vita az 5 százalékon tört ki: ki van a listán, és ki dönt a listáról. Én frakcióvezetőként – és lehet, hogy ez nagy bűnöm -, azt mondtam, ami közel van az elfogadáshoz, azt a sarkalatos törvényt szavazzuk meg a tavaszi ülésszakban, tehát még a „szünet” előtt. Mivel a választójogi törvény nem volt kimunkálva, az egyházügyi törvényjavaslat előkészítése pedig ősz óta folyt, egyszerűen praktikus szempontok indokolták azt, hogy az egyházügyi törvényt zárjuk le. Vagyis azokat zárjuk le, amelyek esetén koncepcionális vita már nincs.

- Úgy tűnt, hogy nincs vita a KDNP-vel?

- Az egyházügyi törvényjavaslat politikai felelőse lett a KDNP. Nézetem szerint nem voltak a belső egyeztetések kielégítőek.

- A KDNP állította, hogy volt egyeztetés a Fidesszel is.

- Nem tudom, kivel egyeztettek. A Fidesz-frakció hétfőn tárgyalt először a szövegről… És igen, végig át tudtam tekinteni, és kézben is tartottam az egyházügyi törvényjavaslatot. Mások helyett. Mert a Fidesz-elnöksége szombaton szembesült a kritikus pontokkal. Voltak vállalhatatlan részei az előterjesztésnek, a képviselőtársaimat megkeresték a választókörzeteikben. Ha hétfőn elhalasztottuk volna a zárószavazást, azzal semmit sem oldottunk volna meg. Ugyanezek a kérdések álltak volna elő ősszel is.

- De akkor nem tizenvalahány óra alatt ül össze háromszor az alkotmányügyi bizottság, s nem módosítják a módosító-indítványt is éjfélkor. És a KDNP-sek nem néznek csodálkozva, hogy mi is ez a felforgatás.

- Házszabályszerű volt minden lépés.

- A koherenciazavarra való hivatkozás is ?

- A törvényjavaslathoz eleve 47 módosító-indítvány érkezett. Ezt követően érkezett az alkotmányügyi bizottság módosító-indítványa…

- Az utolsó órákban, amelyet ön szövegezett, s amellyel felülírták a KDNP-s javaslatot.

- Így van. A Fidesz-frakció kérte a bizottságot, hogy adja be a módosító-indítványt.

- Azaz, a koherenciazavart önök állították elő.

- Mi állítottuk elő ezt a helyzetet, politikailag is. Mert a Fidesz elnöksége valóban felülírta azt a koncepciót, amelyet a kereszténydemokraták az egyházzá válás feltételeként megszabtak. Az, hogy mi a nyitott kérdés, beazonosítottuk. Lépni kellett. Dönteni kellett.

- Az imént azt mondta, hogy „a parlamenti többség, mármint a Fidesz-frakció” felelőssége… És a KDNP?

- Jó lenne, ha a KDNP szembenézne azzal, hogy ez nem koalíciós kormány.

- Vagyis?

- Eljött az ideje, hogy ezt fölmérjék. Ezzel mindent elmondtam.

- Visszatérve a normakövetésre…

- Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, ha benyújt a kormány egy törvényjavaslatot, arról folynak egyeztetések. Vannak egyeztetések a minisztériumokban, az érdekképviseletekkel, a szövetségekkel.

- És erről az érintettek is tudnak?

- Van hogy formálisak az egyeztetések, és sokszor informálisak. Amikor egy törvényjavaslat a nyilvánosságba berobban, azért azt a jogot fenntartjuk magunknak, hogy az utolsó pillanatig képesek legyünk változtatni. Én véletlenül sem gondolom hátránynak, sőt szerintem erény, hogy a jogalkotó vagy a politikai döntéshozó azt mondja: igen hallom, hogy neked ez fáj, akkor változtassunk. A változás lehetőségét az utolsó pillanatig fent kell tartani. Pontosan azért, mert rengeteg impulzus éri képviselőtársaimat vagy a miniszterelnököt. Ez nyitott világ, a Fidesz és a frakció nem egy zárt fekete doboz. Az igaz, hogy bizonyos egyházakkal meg volt tárgyalva az egyházügyi törvény. Bizonyos egyházak viszont azt a kérdést tették föl, milyen alapon van „a”, „b”, „c” kategóriás egyház. Ha már lista, legyen egy lista, amikor mindenki egyforma.

- Így is lett lista, a történelmi egyházakkal, plusz a baptista egyházzal és a HIT Gyülekezetével.

- Nem vagyok teljesen elégedett, osztom az aggályokat. De annak nem voltam, nem vagyok a híve, hogy asztal alatti tárgyalások, politikai befolyás kérdése legyen, hogy ki lehet egyház.. Hogy haveri alapon dőljön el. Ha négy buddhista közösség lett volna egyház, akkor az ötödik miért nem került fel a 45-ös KDNP-listára. Számomra az volt lelkiismereti kérdés, hogy ne legyen zárt lista, be lehessen kerülni az egyházak közé, 5-10-30 év múlva is akár. Ez a parlamenti döntéshozatal kérdése lesz. Különösen azért, mert nemzetiségi kérdésekben is mer dönteni a parlament. Ha mi a bunyevácoknak mertük azt mondani, hogy nem nemzetiség, akkor ezt a felelősséget tessék elvárni a parlamenttől egyházi kérdésekben is.

- Ha 2014 után senkinek nem lesz kétharmados többsége a parlamentben, zárt marad a „tizennégyek” listája, vagyis nem lesz más egyház, csak amennyit a Fidesz most meghatározott.

- Bármikor lehet kétharmados többség. Ha a megválasztott képviselők kétharmada egyetért egy kérdésben.

Forrás: Lázár János: Ez nem avantgarde törvényalkotás!

Nem feledhetjük, hogy a „Monoki Gondolatot”, azaz a szociális segély közmunkához és szociális konformizmushoz kötését az álbaloldali liberális-demokratikus kormányzás tette állampolitikává.

A nemzeti jobboldal kormányzata „fölfelé” is hadakozik (a nemzetközi fináncarisztokráciával és közjogiasított intézményrendszereivel), „lefelé” is hadakozik (a proletariátussal és szubproletariátussal, a marginalizált és éhkoppal fenyegetett „underclass” szegényeivel, a „nyugger”-nak becézett idősekkel és az álláslehetőség nélküli fiatalokkal). De mivel a „fönn” és „lenn” között némi különbség mutatkozik a befolyás és az érdekérvényesítés tekintetében, nem kétséges, hogy a „nemzeti kormány” kijelölt ellenfelei közül melyik húzza majd a rövidebbet.

A közös lényeg Berlusconitól és Sarkozytől Putyinig és Orbánig: a hetero, fehér, hím, „árja” kispolgár hisztérikusan rémült védekezése az érthetetlen külvilággal szemben, legyen az a Wall Street vagy buddhista cigány, nigériai bevándorló, ultrabaloldali (elsősorban persze a rémmé növesztett anarchista) tüntető, avantgárd művész, gyerekét imádó egyedülálló anya, szúfi misztikus, nihilista „kiszálló” (drop-out, Aussteiger), „mélyökológus”, kreatív bolti tolvaj, kritikai marxista.

No és persze elsősorban a gazdasági világválsággal szemben, amely megszünteti azt, ami az „érték” forrásának és a legfőbb szocializációs modellnek számított: a munkát.

Megérteni, hogy a munka nem az „élet” legfőbb tápláléka többé, mint a klasszikus modernség idején volt, kétségtelenül nem könnyű.

A munkára kényszerítés a klasszikus tőkés szocializációs modellt próbálja megőrizni. Ebben a modellben az embert a családja és a közoktatás eljuttatta a munkába állás küszöbéig, ezután az első számú közössége a munkahelyi „kollektíva” volt, a második számú közössége pedig a patriarkális (elvileg monogám szexualitásra alapozott, prokreatív, azaz „termékeny”, gyermekes) család. Mindaz, ami ezen kívül állt, nem minősülhetett „tisztességesnek”, helyeselhetőnek.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere – hasonlóan a nemzetközi reakcióhoz – ezt a szocializációs modellt védi, amelynek egyáltalán nincsenek túlélési esélyei, tökéletesen elavult, biopolitikai, technikai, ökológiai, gazdasági és filozófiai okokból egyaránt.

A munka utáni társadalom szembeszökő jelenléte egyelőre csak brutális repressziót váltott ki, amelynek egyik helyi alakváltozata az új magyarországi tekintély-, önkény-, egyed- és maffiauralmi rezsim.

A munka utáni társadalom se fog zűrzavar és szenvedés nélkül megszületni – politikailag és kulturálisan, hiszen „gazdaságilag”, technikailag, biológiailag, életforma és világnézeti sejtelem tekintetében már itt van. Nem lesz itt béke.

A jelek szerint.

Forrás: http://nol.hu//kritika/20101201-az_ellenallas_ertheto_hianya

Az Amnesty International szerint a magyar hatóságok nem voltak elég hatékonyak a romákat ért erőszak ellen Magyarországon.

A jelentést ismertető szerdai budapesti sajtótájékoztatón Nicola Duckworth, a szervezet európai és közép-ázsiai térségének programigazgatója azt mondta: Európában a romák egészségi állapota rosszabb, foglalkoztatási rátája, jövedelme alacsonyabb, mint a többségi társadalomé. A rendőrség pedig inkább potenciális bűnelkövetőként tekint rájuk, és kevés figyelmet szentelnek nekik, mint potenciális áldozatoknak. Nicola Duckworth felhívta a figyelmet: a 2008-2009-es magyarországi romák elleni támadásokat vizsgálva súlyos hiányosságokat fedeztek fel arra nézve, ahogy a magyar hatóságok a rasszista indíttatású bűncselekményekre reagáltak.

Barbora Cernusakova, az Amnesty International kelet-európai témák kutatója azt mondta: a jelentés egy teljes évi kutatás eredményeit foglalja magában. Megkeresték az áldozatok hozzátartozóit, a helyi hatóságok és a rendőrség képviselőit, ügyészeket, bírókat, ügyvédeket és az állami hatóságok képviselőit.

A jelentés legfőbb megállapítása, hogy a büntető igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai miatt a magyar hatóságok elmulasztják megtenni a szükséges lépéseket a romák elleni erőszak megakadályozására. Léteznek ugyan gyűlölet-bűncselekményre vonatkozó rendelkezések, de ezek végrehajtása nem megfelelő, többek közt azért, mert a rendőrségnek nincs megfelelő kapacitása arra, hogy felismerje és kivizsgálja e bűncselekményeket. A romák elleni támadások áldozatait képviselő ügyvédek és több emberi jogi aktivista is úgy nyilatkozott a szervezetnek, hogy a rendőrség gyakran a nyomozás kezdetétől fogva kizárja a rasszista motiváció lehetőségét.

Hiányzik a rendőrök részére készült iránymutatás is arra vonatkozóan, milyen módon kell az ilyen típusú bűncselekményeket kivizsgálni, valamint hogyan kell kezelni az áldozatokat. Szintén hiányzik az ügyészeknek készült iránymutatás, hogy miként kell felügyelniük az ilyen esetek nyomozását. Emellett egy 2005-ös jelentés szerint a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos rendőrképzés Magyarországon elsősorban romák kulturális jellemzőire és a „cigánybűnözésre” összpontosított, nem pedig a rasszista bűncselekményekre és a romák elleni erőszakos bűntettekre.

Ugyancsak súlyos hiányosság, hogy az áldozatok nem kapnak megfelelő pszichológiai, szociális és jogi támogatást. Sokszor az eljárásról sem tájékoztatják őket megfelelően. Ezt alátámasztották a 2009 februárjában meggyilkolt Csorba Róbert sajtótájékoztatón jelen lévő hozzátartozói is.

A jelentés kitér arra is, hogy a megelőzést illetően a hatóságok nem tesznek hatékony intézkedéseket a probléma jellegének és mértékének feltérképezése érdekében, többek közt azért, mert nem gyűjtenek részletes, etnikai szempont szerint lebontott adatokat a gyűlölet-bűncselekményekről, ami a tendenciák felismerését és így a megfelelő programok kidolgozását is akadályozza. A jelentés szerint a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokat nem lenne szabad úgy értelmezni, hogy azok megakadályozzák a hatóságokat az adatok etnikai és nemi bontásban történő gyűjtésben.

A jelentést a magyar hatóságoknak is elküldték, a héten pedig találkoztak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium és a parlament emberi jogi bizottságának képviselőivel. Barbora Cernusakova végül megjegyezte: Orbán Viktor miniszterelnöknek és az új kormányának most kivételes lehetősége van arra, hogy fellépjen a gyűlölet-bűncselekmények ellen.

A hat halálos áldozatot követelő romák elleni támadássorozat ügyében a Nemzeti Nyomozó Iroda kilenc bűncselekmény ügyében indított eljárást. Galgagyörkön 2008. július 21-én, Piricsén augusztus 8-án, Nyíradonyban szeptember 5-én, Tarnabodon szeptember 29-én történt támadás. November 3-ára virradóra Nagycsécsen Molotov-koktélt dobtak és rálőttek két házra, a támadásban egy 43 éves férfi és testvére, egy 40 éves nő meghalt. December 15-én Alsózsolcán egy férfit lőfegyverrel életveszélyesen megsebesítettek. Tavaly február 23-án Tatárszentgyörgyön Molotov-koktélt dobtak egy házra, majd a tűz elől menekülő 27 éves apát és ötéves kisfiát agyonlőtték, 6 éves kislányukat súlyosan megsebesítették. Április 22-én Tiszalökön agyonlőttek egy férfit, augusztus 3-ára virradóra pedig Kislétán egy anyát öltek meg sörétes fegyverrel, 13 éves lányát pedig életveszélyesen megsebesítették. A bűncselekmény-sorozat ügyében négyen vannak előzetes letartóztatásban.

Forrás: http://hirszerzo.hu/belfold/20101110_amnesty_international_magyar_romak_elleni

Ha lehet valami jó mindabban a rosszban, ami most a romákkal történik Franciaországban és másutt, az az, hogy a diszkrimináció régi és vérlázító problémája végre bekerült a nemzetközi köztudatba. E kisebbség megrendítő helyzetének akkor is a figyelem középpontjában kell maradnia, ha a jelenlegi őrjöngés elcsitul.

Európában komoly és fokozódó ellenszenv él a romákkal szemben. Sok roma emiatt is és a jobb munkalehetőségek reményében is elhagyja közösségét, lakóhelyét. Ettől pedig velük szemben a diszkrimináció és az erőszak tovább erősödik.

Magyarországon és Szlovákiában is súlyos támadásokat szenvedtek el a romák. A diszkriminációra sok országból sok bizonyíték van. Például a francia belügyminiszter nemrég kiszivárgott körirata, miszerint a romatelepek felszámolása elsődleges feladat. Az ENSZ illetékes bizottsága, a CERD megállapította, hogy számos más országban, Bulgáriában, Csehországban, Görögországban, Romániában, Szlovákiában stb. is van példa a romák erőszakos kitelepítésére és szegregációjára.

Van, ahol a romák csak korlátozottan jutnak hozzá az egészségügyi ellátáshoz és más közszolgáltatásokhoz, és nem rendelkeznek megfelelő személyi okmányokkal sem. A CERD szerint széles körben elterjedtek a roma gyerekek oktatásával kapcsolatos problémák, például az, hogy szegregált osztályokba kerülnek, és felülreprezentáltak a tanulási nehézségekkel küszködő gyerekeknek fenntartott iskolákban. Az Európai Emberi Jogi Bíróság megállapította, hogy Csehország és Görögország megszegte jogi kötelezettségeit a roma gyerekek oktatásával kapcsolatban. Az ilyen bírósági eljárások azonban esetlegesek.

A romák visszatelepítésének Németországból Koszovóba rettenetes következményei voltak. Egy UNICEF-tanulmány kimutatta, hogy a roma gyerekeket, akik elég jól integrálódtak a német iskolákban, olyan albán nyelvű közegbe taszították, ahol alig van esélyük iskolába járni.

Az EU illetékes bizottsága szerint a kisebbségek közül a romákat éri a legsúlyosabb diszkrimináció az unióban.

Sokan a romák szenvedélyes megbélyegzésével igyekeznek politikai előnyre szert tenni. Ezt szóvá tettem Olaszországban is, ahol legális és illegális romatelepeket látogattam meg, és másutt is.

Az integráció első lépése az, hogy a romák hozzájussanak az oktatáshoz és más alapvető szolgáltatásokhoz (egészségügyi ellátás, megfelelő lakhatás, munkalehetőségek). Ezek a jogosultságok az emberi jogok körébe tartoznak.

Tisztában vagyok vele, hogy bizonyos roma szokások – például a kényszerházasságok, a gyermekmunka – ütköznek a többségi társadalom szokásaival és maguk is emberi jogokat sértenek. Az is világos, hogy a társadalom peremén élő romák közül többen követnek el – legtöbbször kisebb súlyú – bűncselekményeket, ami érthetően feszültségekhez vezet. De ezek az ügyek eseti kezelést igényelnek, s nem vezethetnek általános megbélyegzéshez. Ugyanazokkal a következményekkel kell járniuk, mint bármely más törvénysértő esetében. Nem fogadhatók el azok a kirívó, drákói ítéletek, amelyeken az egész kisebbség megbélyegzésének és kollektív megbüntetésének szándéka érződik.

Nemzetközi szinten és az EU-ban is komoly erőfeszítések történtek már a fent említett problémákmegoldására. A romák befogadását célzó platformmal és az ezzel kapcsolatos közös alapelvek 2009-es elfogadásával az Európai Bizottság megpróbálta előrelendíteni a romák integrációjának ügyét. Az ENSZ-nek a rasszizmussal kapcsolatos 2009. áprilisi, ún. felülvizsgálati konferenciáján 182 tagállam tett ígéretet arra, hogy konkrét intézkedéséket tesz a romákkal és más kisebbségekkel szembeni diszkrimináció eltörlésére.

De mindennél sokkal többet kell tenni. Az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az ENSZ, az EU és 27 tagállama most lehetőséget kapott, hogy a passzív reagáló magatartását aktív, kezdeményező magatartással váltsa fel. Fel kell mutatni a legjobb gyakorlati példákat, rögzíteni kell az emberi jogi normákat, majd alkalmazni ezeket az egész unióban, hogy biztosítsák a roma nép számára, hogy méltóságteljes életet élhessen a világ egyik leggazdagabb térségében. Mely nekik is hazájuk.

Forrás: Népszabadság, 2010. október 2., Navy Pillay (A szerző az ENSZ emberi jogi főbiztosa)

Tényleg, számít ma még az ideológia? Bő egy éve ön így nyilatkozott: „Hiszek a liberális kategória létezésében, és sajnálom, hogy a Fideszben ez a szempont nem kap nagyobb hangsúlyt.” 2008 nyarán pedig egy esetleges Fidesz-SZDSZ koalíciót firtató kérdésre azt válaszolta: „Szerintem az országban akkora baj van, hogy mindenkire szükség van. A széles körű összefogásban mindenkinek helye van.”

Kell az ideológia, és kellenek a liberális értékek is. Itt van például az integráció ügye az oktatásban. Szent meggyőződésem, hogy integráció nélkül képtelenség megvalósítani a Fidesz hirdette eszményt: az alulról nyitott társadalmat. Több Orbán-beszéd szólt arról, hogy a középosztály és a legszegényebbek képesek voltak összefogni és változást elérni. E gondolat édestestvére, hogy emberek milliói számára kell biztosítanunk a fölemelkedés lehetőségét. A Fidesz most úgy rendezi át az adórendszert, hogy ha dolgozol, ha tanulsz, ha gyereket nevelsz, ha elfogadod a társadalmi játékszabályokat, akkor kapsz lehetőséget a fölemelkedésre. Ami elképzelhetetlen integráció nélkül, melynek első számú terepe az oktatás. Iskoláinkban olyan osztályokat kell létrehozni, melyekben mindenféle gyerek tanul. Megengedhetetlenek az elitista osztályok.

Ezt mondta Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárnak is, aki „indokolt esetben” pártolja a szegregációt?

Naná, hogy mondtam. És azt is, hogy a szegregáció és az elitista iskola elfogadásával csak azt a budai keresztény középosztályt lehet kiszolgálni, aki fintorog, ha a gyereke egy szegény családból származó padtársat kap.

A budai keresztény középosztályt? Ez nem lesz népszerű mondat a „választói bázisban”.

Nem. Senkit nem szeretnék megbántani, de nézetem szerint az oktatáspolitikánknak a nehéz helyzetben lévő, szegény sorsú, tehetséges gyerekeket kell támogatnia. Méltányolom mások nézeteit is, ám nekünk több millió ember számára kell lehetőséget teremteni. Szerintem egy normális szülő nem engedheti meg magának, hogy a gyereke olyan osztályba járjon, ahol csak magafajtákat lát. Ugyanis nem ilyen a magyar valóság, és legkésőbb a középiskola után szembesülni fog azzal, hogy hárommillióan élnek létminimum alatt. Közpénzből közoktatás van, egyenlő esélyekkel. Akinek ez nem tetszik, fizesse meg a magánoktatást.

Vannak trükkök ennek kijátszására: adj havi ezer forintot, és a gyerekedet, persze némi szelekciót követően, felvesszük az alapítványi, „fehér” osztályba.

Nálunk, Hódmezővásárhelyen meg azt csinálták, hogy kineveztek egy intézményt zeneiskolának, ahová aztán válogattak a tanárok. Adatokkal tudom bizonyítani, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket felvállaló osztályokban nem romlik a tanulmányi eredmény, és nem romlik a közösség. Aki mást állít, hazudik.

Tiszta gondolat. De akkor hogy a csudába tud annyi sületlenséget összehordani ebben a témában Hoffmann Rózsa?

Más a véleménye, amit tiszteletben kell tartani.

Maga az ő frakcióvezetője. Leültethetné néha a Nagy Imre kanapéra, eszmecserélni kicsit.
Szoktam. És sok mindenről meggyőztük már egymást. Egyébként nem vagyok a frakcióvezetője, mert ő a Keresztény Demokrata Néppárt képviselője.

Ne haragudjék, úgy hasonlít az a két frakció. Talán majd ha lesz egy kérdés, amiben eltérően szavaznak, könnyebb lesz a dolgom.

De ennél fontosabb, hogy az integráció kérdésében én nem tudok kompromisszumot kötni, elmegyek a falig. Persze tudom, nagy vitáink lesznek ebből a Fideszen belül.

Jobb kedvem lett.

Már megérte.

http://www.fn.hu/belfold/20101024/lazar_valtozhat_kormany_osszetetele/
http://www.fn.hu/belfold/20101022/lazar_janos/

A közoktatás jelenlegi rendszere nem javítható, valami teljesen mást, teljesen újat kell felépíteni, jelent meg többször, több helyen a sommás értékítélet. Hogy ez a teljesen más milyen is lehet, az most már kezd kibontakozni. Jelentősen megnő az állam szerepe, a közvetlen miniszteri beavatkozás lehetősége, megjelenhet az állam mint intézményfenntartó, kiépül az állami szakfelügyelet.

Ebből következően csökken, esetleg megszűnik az intézmények szakmai önállósága, háttérbe szorul a helyi társadalom szerepe, az önkormányzatiság. Bevezetik a pedagógusi életpályamodellt, a pedagógus etikai kódexet, a pedagógus alkalmasságának állami mérését. A pedagógus visszakapja hagyományos eszköztárát, a tanulóknál pedig helyrebillen a jogok és kötelességek egyensúlya.

Nem vitatható, hogy lényegesen megváltoztak a közoktatás feladatai az elmúlt években, s egyes intézmények nem tudtak minden kihívásnak maradéktalanul megfelelni. De ettől még nem állják meg a helyüket a rendszer egészét lenullázó következtetések és a javasolt megoldások. A közoktatás akkor tölti be rendeltetését, ha képes arra, hogy valamennyi gyermeket befogadjon és sikeresen végigvezessen az egész rendszeren. Nincs joga a közpénzen megszervezett közoktatásnak megválogatni, kinek akar közszolgáltatást nyújtani. Ugyanúgy kell fogadnia és kiszolgálnia minden tanulót, akár szegény, akár gazdag, bőrszínre és felekezetre való tekintet nélkül. Ez nem egyszerű, meg kell küzdeni a szakmai nehézségekkel és a társadalmi előítéletekkel is. Mi több, a közoktatásnak ellensúlyoznia kellene az éhezés, a lakáskörülmények, a munkanélküliség miatt reményt vesztett, depressziós családi légkört s a szülők iskolázatlanságát. Ezen a téren pedig a közoktatás sokszor magára maradt. A közoktatás intézményeit nem elkülöníteni kellene a társadalmi környezetétől, az adott település közösségétől, hanem éppen ellenkezőleg erősíteni kellene ezt a kapcsolatot. Szorosabban össze kellene fogni a családvédelemmel, a gyermekvédelemmel, az egészségüggyel, a szociálpolitikával.

Nem adhatjuk fel azt a követelményt, hogy minden intézményben minden gyermek magas szintű szolgáltatáshoz jusson a közpénzek lehető leghatékonyabb felhasználásával és az esélyegyenlőséget célzó jogszabályok maradéktalan betartásával. Fontos az ellenőrzés, de abban kiemelkedő szerepet kell kapniuk a szülőknek, a tanulóknak és szervezeteiknek. Az állami ellenőrzést hozzáértő szakértőkre kell bízni, akik nem utasítást, hanem segítséget adnak a feltárt hiányosságok megszüntetéséhez. Nem szakfelügyeletre van tehát szükség, hanem szakmai ellenőrzésre és szaktanácsadásra.

Az óvodák, iskolák és kollégiumok a gyermekekért vannak, ezért az a fontos, hogy ők jól érezzék magukat bennük. A pedagógusnak alkalmazkodnia kell a gyermekek igényeihez s törekednie arra, hogy személyiségüket a lehető legteljesebben kiteljesíthessék. Ezt a célt nem a tanulói jogok csorbítása, hanem azok maximális tisztelete és érvényesítése szolgálja. A tanulói jogok és kötelezettségek – minden ellenkező állítással szemben – szoros egységben és arányosan jelennek meg a közoktatás joganyagában, mely szerint a tanuló jogosult és egyben köteles iskolába járni, s, miként a pedagógus, köteles megtartani annak szabályzatait, köteles felkészülni az órákra, jogosult élni a minden állampolgárt megillető jogokkal, de köteles tiszteletben tartani mások jogait is. Az a tanár nem tanár, aki kiszolgáltatottnak érzi magát attól, hogy tiszteletben kell tartania a tanuló személyiségi jogait, nem kiabálhat vele, nem adhat körmöst, nem húzhatja meg a haját, s nem is rúghatja ki az osztályból, az iskolából.

A szöveges értékelés elfogadása vagy elvetése vízválasztó a közoktatásban. Nem az a lényege, hogy az egyes számjegy, vagy a „felzárkóztatásra szorul” kifejezés mond-e többet a szülőnek. A lényeges kérdés az, hogy meg kell-e buktatni a gyereket, ha még nem tud folyékonyan olvasni vagy segítséget kell-e nyújtani neki ahhoz, hogy tovább tudjon lépni a többiekkel.

Ahhoz, hogy a gyermeket ne kelljen megbuktatni, hanem egyéni fejlesztéssel továbbhaladhasson a maga útján, szabadabb mozgástérre van szüksége az iskolának. Az állam határozza meg a fejlesztési célokat, az iskola meg az odavezető utat. A cél, hogy a nyolcadik év végére minden tanuló birtokában legyen az értő olvasás képességének, a szóbeli és írásbeli kifejezőképességnek, tudja alkalmazni a matematikai és a természettudományos alapismereteket, szert tegyen mozgáskultúrára, a művészetek alapjaiban való jártasságra, beszéljen alapfokon egy idegen nyelvet és mindenekelőtt rendelkezzen az önálló tanulás képességével. Ehhez ma még az iskolák dolgozhatják ki a helyi tanterveket, ők határozhatják meg a tananyagot. A tanár pedig részt vesz a szakmai munkában és a döntéshozatalban, megválaszthatja az alkalmazott módszereket, tankönyveket, taneszközöket, kidolgozhatja az egyes tanulók személyiségének, szociális hátterének legmegfelelőbb egyéni felkészítési útvonalat, értékelheti a rábízott tanulókat.

Ez a sokszínűség világa, amelyben megvan a lehetőség rá, hogy ne a bukástól, a veréstől, a megaláztatástól, a megkérdőjelezhetetlen erkölcsi dogmáktól való félelem legyen a hajtóerő, hanem a kölcsönös szeretet, a bizalom, a tanulóval közösen szervezett érdekes foglalkozások, a problémák közös feltárása és megoldása, a harmonikus, a mellérendeltségre épülő pedagógus-szülő-tanuló kapcsolat. A hatékony minőségbiztosítás alapja pedig az intézmény folyamatos önértékelése, a szülők, a tanulók értékítélete, melyhez kapcsolódik a fenntartói ellenőrzés, az állami mérés-értékelés rendszere.

A szabad gondolkodás jogát adják el tál lencséért azok a pedagógusok, akik támogatják a kötelező szöveges értékelés időszakának minimalizálását, a buktatás jogának visszaállítását és a problémás tanulók szabad eltávolításának lehetőségét.

Ha a mai iskolában úgymond „nem folyik nevelés”, pedig törvényben maghatározott feladata az iskolának a lemaradók felzárkóztatása, akkor vajon mitől nevel majd jobban az az iskola, amely jogosult lesz megszabadulni ezektől a tanulóktól? Vajon a szakfelügyelet által eltávolított „alkalmatlan tanár”, hogy tud majd szembenézni az általa eltávolított „problémás tanulóval”, ha véletlenül egy padra ülnek le az utcán? A pedagógus presztízse nemcsak az anyagi megbecsüléstől függ, hanem legalább annyira az önállóságától. A pedagógus szakmai önállóságáért, döntéshozatali jogáért legalább annyira indokolt kiállni, mint az anyagi biztonságot nyújtó javadalmazásáért.

A szöveges – szabad – értékelés persze nehezen illeszthető bele a mindenható állam (rém)álomvilágába. Aligha kell hozzá sok idő, hogy az állam által elnyelt döntési szabadság hiányozzon a tanárnak, az iskolának, a szülőnek éppúgy, mint az egész társadalomnak.

Forrás: Népszabadság, 2010. szeptember 27. Szüdi János

(A szerző 2002-2010 között közigazgatási, majd közoktatási szakállamtitkár)

A fiatal lengyel neonáci nő felnőttként tudta meg, hogy nemcsak ő, de szkinhed férje is zsidó származású. A kommunista Lengyelországban rengeteg családban titkolták el a szülők származását a gyerekek elől. Pawel és Ola történetét a CNN dolgozta fel.

Pawel a zsinagógában ül és a Tórát olvassa, imádkozik és a rabbi tanácsait hallgatja. Gyerekkori szerelmével, két gyermeke anyjával elégedett, boldog embernek tűnnek.

Ám ő és Ola hosszú utat járt be: gyűlölködő neonáciként kezdték, majd át kellett esniük a sokkoló, frusztráló felismerésen, miszerint mindketten zsidó származásúak, hogy végül a varsói ortodox zsidó közösség tagjaiként éljék mindennapjaikat – írja a CNN a róluk készült dokumentumfilm alapján.

Pawel és Ola 12 éves korukban ismerték meg egymást Varsóban, ahol egy iskolába jártak. Tinédzseréveik végére mindketten a varsói neonáci körhöz tartoztak.18 évesek voltak, amikor összeházasodtak. Olát pár évvel később kezdte gyötörni egy régi, már-már elfeledett beszélgetés a mamájával, holmi zsidó gyökerekről.

A választ végül a varsói Zsidó Történeti Intézetben találta meg, ahol 10 évszázad lengyelországi zsidó emlékeit őrzik. Miután kiderült, hogy zsidó származású,úgy érezte, Pawel felmenőinek is utána kell néznie.

„Valamiért meg kellett tennem… hihetetlen volt – de kiderült, hogy mindkettőnknek zsidó gyökerei vannak. Sokkoló volt. Nem számítottam arra, hogy megtudom: zsidó a férjem.”

„Fogalmam se volt, hogy mondjam meg neki. Korábban mindegy volt, hogy punk volt vagy szkinhed, verekedett-e emberekkel vagy sem, így is-úgy is szerettem. Akkoriban a szkinhedmozgalom nagyon erős volt Lengyelországban.”

Még ki se heverte a sokkot, de máris neonáci férje elé kellett állnia a hírrel: mindketten zsidó származásúak. Amikor Pawel meglátta az intézetben kapott dokumentumokat, hazament számon kérni a hírt a szülein, akik erre felfedték előtte a családi titkot.

„Színtiszta nacionlaista voltam. Szkinhedként minden a fehérek uralmáról szólt, abban hittem, hogy Lengyelország a lengyeleké. Hogy a zsidók a világ pestise, a világra leselkedő legfőbb gonosz. Legalábbis akkoriban Lengyelországban, amikor mindenről a zsidók tehettek, mindenki így gondolkodott.”

„Nehéz megmondani, mit éltem át, amikor megtudtam, hogy zsidó vagyok. Először arra gondoltam, hogy hogyan fogom ezt elmondani a környezetemnek. Mit mondok a haveroknak? Bevalljam vagy ne? Dühös voltam, szomorú, bizonytalan, tele félelemmel.”

Idővel Pawel dühe és zavarodottsága enyhült, és megkereste a lengyelországi főrabbit, Michael Schudrich-t. „A tükör nagy problémát jelentett. Nem tudtam belenézni. Egy zsidót láttam. Gyűlöltem őt, aztán hozzászoktam, végül megbarátkoztam vele.”

„Megkerestem itt a rabbit – meséli Pawel a zsinagógában – és azt mondtam neki, hogy rabbi, itt ez az irat a kezemben, állítólag zsidó vagyok, és a szüleim is valami ilyesmit magyaráznak. De ki ez a zsidó, és mit jelent ez? Segítsen, különben megbolondulok.” Pawel és Schudrich az évek során összebarátkoztak, a főrabbi a pár mentorává vált.

„Nem mondom, hogy nincs bűntudatom, de ez nem olyasmi, amiért ostoroznom kéne magam. Sajnálom akiket megvertem, de nem kárhoztatom magam. Azok viszont joggal kárhoztatnak, akiket bántottam” – mondja a 33 éves Pawel.

Ma mindketten a varsói zsidó közösség aktív tagjai: Pawel kóser mészárosnak tanul, Ola a zsinagóga konyháján a kóser előírások betartását felügyeli.

„A tény, hogy mindketten szkinhedek voltak, csak növeli a megbecsülést, amit irántuk érzek. Amiért ott voltak, ahol, aztán megértették hogy ez nem jó így, és elfogadták, hogy azokhoz tartoznak, akiket korábban gyűlöltek, pedig meg is futamodhattak volna” – meséli róluk a főrabbi.

„Azt hiszem, ez a történet arról szól, hogy senkit nem szabad leírni. Az számít, ahol most tartanak, nem az, hogy tíz éve mit csináltak. Az embernek megvan az a határtalan képessége, hogy változzon, néha akár a jó irányba.”

Forrás: Index

Páratlan kísérletbe fogott a Máltai Szeretetszolgálat Veszprémben, az úgynevezett „pokoli toronyban”.

Olyan vagyok, mint egy rab. Két éve nem jártam kint a házból – mondja az 50 éves Jolika. A mozgássérült asszony a nyolcadik emeleten lakik, a lépcsőn nem tud közlekedni, a lift pedig már évek óta nem működik. Nem csoda: ellopták a motorját. Több száz kilós fémalkatrészről van szó, komoly szervezettség kellett az eltüntetéséhez. Senki nem tett feljelentést.

A veszprémi iparterületen a Házgyári út 1. számú épületet 1976-ban húzták fel. A tízemeletes munkásszállót a 90-es évek elején privatizálták, az egykori 17 négyzetméteres szobákból önálló lakások lettek. A jórészt komfort nélküli garzonokból (vécé és zuhany a folyosó végén) a válaszfalak kiverésével 34-51 négyzetméteres lakásokat is kialakítottak.

A háztömböt – amit a városban pokoli toronyként emlegetnek – jó ideje elkerülik a hivatali emberek. A postás csak biztonsági őrrel hajlandó belépni a tízemeletes épületbe, a mentők meg csak rendőri kísérettel. A közüzemi cégek közül a gázszolgáltatónak már évek óta nincs dolga a házban, a lakástulajdonosok felhalmozott adóssága miatt elzárták a főcsapot. Folyamatosan nő a villanykikapcsolások száma is, az emberek telente gázpalackokról működő kályhákkal próbálnak 16-18 fokot csempészni a falak közé. Reménytelen vállalkozás. Az elkorhadt nyílászárók képtelenek ellenállni a szélnek.

Víz még van, de a szolgáltatónak már több millió forinttal tartozik a társasház, ami nem csoda, hiszen a havi 350 ezer forintos közös költségből alig 40 ezret fizetnek be a lakók. A lepusztulóban lévő lakásoknál is súlyosabb állapotban vannak a közösségi terek: a folyosókon és a lépcsőházban nincs villany, a folyosó végi ablakokat kitörték, a lépcsőkorlátokat ellopták. A lift hiánya miatt a felsőbb emeleteken lakók egy része nem viszi le a konténerbe a szemetet, hanem a ház nyugati oldalán egyszerűen kiönti az ablakon. A bűzölgő szeméthegy pedig vonzza a patkányokat.

Lakóközösségről nem lehet beszélni, az itt élőknek csak a sorsuk közös. Jelenleg a háztömbben 118-an élnek, köztük 27 gyerek. A lakók fele roma, akadnak olyan családok, ahol hatanheten húzzák meg magukat 17 négyzetméteren. A toronylakók közül a legtöbben rokkantnyugdíjasok vagy valamilyen segélyből élnek. A „pokoli toronyból” nincs menekülés. A lakásoknak ma már legfeljebb csak eszmei értékük van, hiába árulják többen is az ingatlanukat, nem tudnak olyan olcsó árat megszabni, hogy jelentkezzen vevő. Ha valaki mégis elmegy, az sorsára hagyja a garzonját.

A mozgássérült Jolika hat éve költözött be a házba. Előtte Hajmáskéren lakott egy panelban. Ötmillió forintért adta el.

– Muszáj volt eljönnöm, csak így tudtam visszafizetni a kétmilliós kölcsönömet – mondja. – A maradék 2,5 millió forintért máshol nem kaptam lakást, csak itt. Aztán rájöttem, innen már nincs tovább. Itt ragadtam. Nem bántana úgy a dolog, ha ki tudnék menni néha az utcára.

Egy ideje nemcsak Jolika, hanem a ház egyre több lakója fizeti be ismét a közös költséget. Nem véletlenül. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) emberei ugyanis megígérték, hogy aki rendesen fizet, az kap egy plasztikkártyát, amivel használhatja majd a liftet, amit hamarosan újraindítanak.

Veszprémben másfél éve a teljes hajléktalanellátó rendszert a máltaiak működtetik, akik a munkájuk során ütköztek bele a pokoli toronyba.

– Felmértük a helyzetet, és megállapítottuk, hogy az itt élők saját erejükből nem képesek felszámolni az őket körülvevő állapotokat, és külső segítségre sem számíthatnak – mondja Vecsei Miklós, az MMSZ alelnöke. – Az is nyilvánvaló, hogy önmagában az anyagi segítség sem lenne elég, az érdemi változáshoz újra kell építeni a lakóközösséget. Épp ezért beköltöztünk a toronyba.

A szeretetszolgálat elkezdte felvásárolni az üresen álló lakásokat, így lassan közel 50 százalékos szavazati jogot szereztek a társasház közgyűlésében. Érdemi beleszólásuk lett a döntésekbe. Megjavították a tetőszigetelést és nekiláttak a tulajdonukba került garzonok felújításának. Segítettek egyezséget kötni az áramszolgáltató és a hátralékos lakástulajdonosok közt, így számos „előre fizetős” villanyórát szereltek fel a házban.

– Már folyik a portaszolgálat kialakítása, a lépcsőház bekamerázása, hamarosan újra működik a lift – mondja Vecsei. – A lifthasználatot névre szóló kártyák segítségével a közös költség fizetéséhez kötjük. Aki belevág a szétrohadt nyílászárók cseréjébe, annak segítünk energiatakarékos fűtőtesteket vásárolni.

Vecsei szerint a siker azon múlik, hogy a jövőben olyan új lakók népesítsék be a házat, akik hajlandók elfogadni az együttélés szabályait. Ezért az MMSZ a bérlőkijelölés során gondosan megválogatja majd a jelentkezőket. – Úgy számolunk, öt évre van szükség, hogy a tornyot egy átlagos társasház szintjére emeljük – mondja Vecsei. –A veszprémi projektet egyfajta tanulmánynak is tekintjük, hiszen Miskolcon vagy Ózdon nem csupán egy-egy háztömböt, hanem egész lakótelepeket fenyeget a nyomorteleppé válás. Azt szeretnénk bizonyítani, hogy a negatív folyamatok viszszafordíthatók.

Forrás: Népszabadság (Cseri Péter, Veszprém)
Fotók: Népszabadság – Kurucz Árpád

Még két évig gyakorolhatta polgármesteri jogait Orsós János, Gilvánfa első embere azt követően, hogy hivatalával összefüggő bűncselekmény miatt jogerősen elítélte a bíróság – írta az Új Dunántúli Napló szombaton.

Bár Orsós János egy 2008 áprilisában született jogerős bírósági döntéssel felfüggesztett szabadságvesztést kapott és elveszítette hivatalát, erről hivatalosan sem a közigazgatási hivatalt, sem a magyarmecskei körjegyzőséget, sem a gilvánfai képviselő-testületet nem értesítette senki.

A Dél-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal csak a napokban tájékoztatta a körjegyzőséget és a testületet, hogy Orsós János 2008 áprilisa óta nem polgármester. Mivel idén már nem lehet új választást kiírni, a vezető tisztségviselő teendőit Ignácz János alpolgármester, a település kocsmárosa látja el.

A polgármester elítéléséről szóbeszéd útján értesültek a falubeliek, a képviselő-testület 2009 nyarán szólította fel a körjegyzőséget, hogy lépjen az ügyben. A sűrűn cserélődő körjegyzők egyike levelet írt az államigazgatási hivatalnak, véleményét kérve, a hivatal értesítője pedig idén februárban érkezett meg.

Hajdú István, a Baranya Megyei Bíróság szóvivője azt mondta: a az Orsós János ügyében eljáró bíróság nem tudta, hogy az elítélt polgármester, ő erről nem nyilatkozott. Ha megtette volna, akkor sincs jogszabály arra vonatkozóan, hogy a bíróságnak lenne ilyen jellegű adatszolgáltatási kötelezettsége – olvasható a baranyai napilapban.

Forrás: http://index.hu/belfold/2010/02/13/2_evig_maradt_szekeben_gilvanfa_elitelt_polgarmestere/

http://index.hu/video/2009/11/17/virrasztas_a_sajobabonyi_gumituz_mellett/

Vona és a cigányvajda rendőrgyűrűben haknizott – Nagyítás

Médiahaknival kezdődött Vona Gábor látogatása Sajóbábonyban, ami a helyi iskola tornatermében rendezett lakossági fórumon végződött – ahova a helyi romákat már nem engedték be. Az ott lévő cigányvezetőkkel Vona nem volt hajlandó lekezelni – hiába szóltak az első ott elhangzott beszédek a szeretetről és megértésről.

Erős rendőri biztosítás mellett tartott lakossági fórumot a Jobbik a sajóbábonyi iskola tornatermében. (Fotó: © Stiller Ákos)

A rendőrök nem csak az iskolát állták körül, de a Sajóbabonyba beérkező forgalmat is vizsgálták. (Fotó: © Stiller Ákos)

Erős a félelem a városban. A romák a gárdisták visszatérésétől félnek, a többi városlakó a további erőszaktól. (Fotó: © Stiller Ákos)

Gárdisták várakoznak az iskola kertjében. (Fotó: © Stiller Ákos)

Vona Gábor (Fotó: © Stiller Ákos)

Vona Gábor meglátogatta az egyik roma asszony által megtámadott kisbolt-tulajdonost, aki egyébként szocialista önkormányzati képviselő, s azért estek neki, mert azt hitték, ő szervezte a Jobbik szombati gyűlését. Képünkön a Jobbik elnöke várakozik. (Fotó: © Stiller Ákos)

Vona Gábor sajóbábonyi romákkal találkozik. Nem szeretnénk mást, mint megismerni az önök programját, végülis mi is szavazhatunk akár a Jobbikra is - érvelt az egyik lakos. A korábbi lakossági fórumra nem engedtek be minket, így hogy várhatja el, hogy ne ellenérzéssel tekintsünk önökre? - mondta. Vona Gábor meghívott mindenkit, majd a szomszéd utcában lakó romákat kizárták a gyűlésről. (Fotó: © Stiller Ákos)

(Fotó: © Stiller Ákos)

Várakozó rendőrök. (Fotó: © Stiller Ákos)

Vigyázz, ha jön a Vona! (Fotó: © Stiller Ákos)

Fórum a tornateremben. (Fotó: © Stiller Ákos)

Az első sorban Kállai Csaba (Fotó: © Stiller Ákos)

Kállai Csaba felszólalásában próbálta meggyőzni a romákat, hogy mindaddig, míg a gárda nem fegyverekkel jön a faluba nem kell félni tőlük. (Fotó: © Stiller Ákos)

A békésen indult fórum a szeretetről és megértésről szóló beszédekkel kezdődött, majd általános tapssal és a hazaárulózásról és gyilkosokról szóló felszólalásokkal folytatódott. (Fotó: © Stiller Ákos)

Vona elment, a sajóbábonyiak ottmaradtak. (Fotó: © Stiller Ákos)

http://hvg.hu/nagyitas/20091117_sajobabony_kepriport.aspx

Káli Sándor: „Aki arról beszél, hogy ez nem etnikai probléma, nem mond igazat”

A párizsihoz hasonló, fosztogatásokba, gyújtogatásba torkolló zavargások jöhetnek az ország több pontján, és előbb-utóbb a fővárosban is, ha a politikai erők nem fognak össze – mondta a Hírszerzőnek Káli Sándor. Miskolc polgármestere drámai hangú nyilatkozatával hívta fel magára a figyelmet a sajóbábonyi incidens kapcsán, ezután kérdeztük.

Hány rendőr hiányzott azon az estén Miskolcról?
Ezt pontosan a rendőrkapitány tudja, de mindig gond, hogy a miskolci kapitányság a megye más településeit is ellátja, pláne, ha erőket kell mozgósítani. Most 80-100 rendőr hiányzik Miskolc utcáiról, mert a státuszuk hiába lenne meg, ha nincs pénz ezek betöltésére.

Mi késztette arra, hogy kiadja ezt a polgárháborút vizionáló közleményt?

Az, hogy emlékeztem arra, amikor Párizs lángolt, és nagyon kemény etnikai összetűzések voltak a külvárosokban. Ugyanettől féltem: a rendőrség összecsap valakikkel, emiatt máshol nincs elég rendőr, elindulnak a fosztogatások. Ezt már akkor is nagyon riasztónak tartottam, és ha a sajóbábonyi esetnek lesz folytatása (márpedig nem messze van innen Olaszliszka, kicsit messzebb csak Veszprém), katasztrófa lesz. Nem lehet a problémát tovább a szőnyeg alá söpörni.

Miskolcon mi a helyzet? Az Avason is komoly gondok voltak.

Ott lelketlen ügyvédek, banki ügyintézők (akik közül többen már letartóztatásban vannak) a legnagyobb lakótelepünkre behoztak kétszáz családot, akik faluról érkeztek, és egy részük olyan életmódot élt, ami elviselhetetlen az ott élők számára. Ezért létre kellett hoznunk egy városőrséget, ami egy jelenlegi helyzetben egy városnak tetemes plusz kiadás, de muszáj volt ezt tennünk, hogy a rendet biztosítani tudjuk.

Most rend van a lakótelepen?

A közterületeken igen, de – és erről kevés szó esik – ha egy lépcsőházban van néhány renitens család, aki hajnalig mulat, az ott élők mindennapjait így is meg tudja keseríteni.

A környező településeken menyire feszült a helyzet?

A hamu alatt izzik a parázs. A magas munkanélküliség elsősorban a képzetlen rétegeket sújtja, a többségük abból él, amiből tud. Ráadásul mivel a megye nagy részén jellemző a lepusztultság, lejátszódik egy dél-amerikai típusú folyamat is, vagyis, aki teheti, elindul a városok felé.

Van ennek roma-magyar vetülete is ön szerint?
Van. Aki arról beszél, hogy ez nem etnikai probléma, nem mond igazat. A legsúlyosabb gond, hogy a probléma gyökereivel nem foglalkozott senki, ez pedig a nyomor. Néptömegek süllyedtek nyomorba, ők pedig fogékonyak a szélsőségekre.

Miből látszik, hogy ez etnikai kérdés is?

Aki nem tartja be az emberi együttélés szabályait, folyamatos fenyegetettséget teremt. Itt arról is szó van, hogy egy civilizált városban, országban, elvárható, hogy az ember sötétedés után biztonságban haza tudjon menni. Ha valaki ebben is fenyegetettnek érzi magát, akkor elégtelen a rend és a közbiztonság.

Káli Sándor Bajnai Gordonnal Miskolcon: kormány-ellenzék összefogást sürget a szocialista polgármester (Fotó: MTI)

Mi lenne a legelső lépés ön szerint? A rendőrség megerősítése? Egy városőrség létrehozása?

Nem a városőrség a megoldás, bár én híve vagyok az önkormányzati rendőrségnek. Amit Polgáron csináltak, az egy működő rendszer lehet szerintem. De először a rendőrség létszámát kell feltölteni, hogy meglegyen az, amit az emberek a leginkább várnak: hogy rendőröket lássanak az utcán.

A parlament elfogadta már a költségvetés fő számait. Hogy lehet még plusz forrásokat biztosítani a rendőrségnek?

A közbiztonságra mindenképpen kellenek még források. Létszámra, és technikai eszközre is. Ma leginkább ezt várja mindenki.

Beszél ebben az ügyben Bajnai Gordonnal vagy Oszkó Péterrel?
Igen, de itt a legfontosabb az lenne, ha a kormány és az ellenzék venne egy nagy levegőt, és azt mondaná: sorskérdésekről van szó, ez pedig arról szól, hogyan tudunk-e lépéseket tenni, hogy egy nagy populáció együttélését biztosítsuk a többiekkel. Ez nálunk, ahol jelentős számú roma él, világos kérdés. Mi ezt értjük, akik fűtött irodákban élik az életüket, nem is tudják, miről beszélek.

A munkahelyteremtéshez is állami források kellenek.

Én az Út a Munkához programot pozitív dolognak tartom. Meg kell keresni azokat a munkákat, amelyek alacsony képzettséggel is végezhetők. Az önkormányzatoknál sok ilyen van. Hiába akarunk gyárakat odacsábítani valahova, az nem a képzetlen munkaerőt szívja fel. Egy várost, a környékét, egy parkot viszont például rendbe tudnak tenni ők is. Ehhez kell adni támogatást. Ezért kellene az önkormányzatoknak odaadni ezeket a pénzeket, mert ők tudják, helyben mire használják.

De honnan venné el ezeket a plusz forrásokat?

Az autópálya építés egy jó példa szerintem. A munka egy jó részét kézzel, egyszerű eszközökkel kell elvégezni: az államnak azt kell ilyenkor mondani, hogy ezt nem adja ki vállalkozónak, hanem megszervezi ő maga, vagy az önkormányzat.

A Vásárhelyi-terv tipikusan ilyen lett volna: az ország keleti részén, nagy tömegben adott volna munkát képzetlen embereknek, de a kormány leállította.

Én abban vagyok járatos, ami Miskolcon, és a környéken történik. De mi is ilyenekre gondoltunk: erdőtelepítés, parkosítás, hasonlók. De természetesen a munka, kontra segély kérdését is fel kell vetni.

Jöjjön a monoki modell?

Én azzal értek egyet, hogy segélyt alanyi jogon nem lehet adni: ha valaki munkaképes, és lehet is helyben munkalehetőséget teremteni, az állam kényszerítse ki, hogy dolgozzon. Több száz polgármester gondolkozik ilyen megoldáson.

A két politikai oldal együttműködésére hívott fel: minek kellene az első gesztusnak lennie?
Ezért mondtam, hogy vegyünk egy nagy levegőt: sorskérdésről van szó. Az én városomban mi le tudunk ülni egymással. Találjunk valami konszenzust. Hogy ennek mi a módja, azt nem tudom, de, hogy lépni kell, nyilvánvaló.

Milyen jogköröket szánna annak a bizottságnak, aminek a felállítását szorgalmazta?

Inkább azt mondom, mi lenne a feladata: cselekvési programot kell kidolgozni, aminek az elemei részben már meg is vannak, mert az ország sok településén küszködnek ezekkel a gondokkal. És nem kell több tanulmány, nem kell több study tour.

A romák az ön tapasztalatai szerint mennyire rendelkeznek olyan vezetőkkel, akik kellően hitelesek, és befolyásuk is van, akikre támaszkodni tudnak ők maguk, és a politikusok is?

Ma kevés olyan vezető van, aki jó példát mutatna, és együttműködő partner lenne. De például Miskolcon vannak olyan roma szülők, akik bemennek az iskolába, hogy segítsenek a rend fenntartásában (mert ma már ez is egy súlyos kérdés), rájuk feltétlenül támaszkodni kell.

Roma szülők jelenlétével tartják fenn a rendet a város iskoláiban?
Igen, ez afféle mentori programként működik. Csak az a baj, hogy ha bevezetünk valamit, fűtött irodákból rögtön elkezdenek tüzelni ránk, hogy „Ez nem jó!”. Így aki valamit tesz is, igyekszik elhallgatni inkább, pedig ezeket a pozitív példákat össze kellene gyűjteni.

A kisebbségi önkormányzatokra mennyire lehet támaszkodni?

Embere válogatja. Miskolcon jól együttműködünk. A nagyobb kérdés az, hogy ők mennyire tudnak hatni a sajátjaikra. Köztudott, hogy én a borsodi vajdával kapcsolatban vagyok. Mindenkivel le kell ülni, aki megoldást keres. Mert azt kell megérteni itt Budapesten is, hogy megoldásra szükség van. Látszólag a végeken történnek a gondok, de előbb-utóbb ide is elérnek.

A borsodi vajda hol, és mekkora közösséget tud befolyásolni?

A vajda legitimitását folyamatosan megkérdőjelezik, de Sajóbábonyban ahogy az események kirobbantak, ő perceken belül ott volt, hogy segítsen.

Sajóbábonyban azt mondták, hogy korábban nem volt ellentét romák és magyarok között, amíg a Gárda meg nem jelent. Valóban így volt ön szerint, vagy ez már csak egy utolsó csepp volt a pohárban?
Ez egy több tényezős folyamat. A legfontosabb persze a nyomor, de például az, hogy ma megengedhető, hogy az ország miniszterelnökét az ellenzék legyalázza, szintén szerepet játszott: ha az emberek azt látják, hogy ez van a parlamentben, akkor úgy érzik, nincsenek normák és szabályok, és bicskát rántanak. Ebben nagyon nagy felelőssége van mindenkinek, aki ezt az uszító hangnemet lehetővé tette.

Ha egyszerre két-három olyan eset történne, mint Sajóbábonyban, azt hogy tudná a rendőrség kezelni?
A közvetlen összetűzéseket kezelni tudná, de városok, településrészek maradnának őrizetlenül. Ebben a pillanatban erre már nincs erő.

Az EP-választásokon a Jobbik több, kifejezetten rossz helyzetben lévő borsodi településen is nagyon jól szerepelt. A szakértők szerint egyértelműen a volt szocialista szavazók fordultak feléjük. Mennyire erősödhet ez a tendencia a tavaszi parlamenti választásokon?

Ha nem történnek konkrét lépések, akkor ez erősödni fog, mert az emberek fenyegetettsége nagy, és ha valaki fenyegetett, bármilyen választ elfogad. Én a Jobbik válaszait nem tudom elfogadni. De azokat a válaszokat, amelyek azt mondanák, hogy mi határozott erővel fellépünk, nem látják a választók.

http://www.hirszerzo.hu/cikk.kali_sandor_aki_arrol_beszel_hogy_ez_nem_etnikai_problema_nem_mond_igazat.130656.html

Jobbik: Csak az féljen, aki nem tartja be a törvényeinket

„Akkor fogok kezet majd a cigányokkal, ha bebizonyítják, hogy érdemesek rá. Ebben a helyzetben miért fogjak kezet velük?” – mondta Sajóbábonyban Vona Gábor Jobbik elnök. A helyi cigányokat nem engedték be a sajtótájékoztatóra.

„Ez nem sajtótájékoztató volt, hanem kortesbeszéd” – foglalta össze Sajóbábony polgármestere az egybegyűltek előtt Vona Gábor keddi programját. A Jobbik elnöke hivatalosan ugyanis azért látogatott a borsodi faluba, hogy tisztázza, milyen körülmények közt csaptak össze a város cigányai a Jobbik-gyűlésen megjelenő gárdistákkal és egyéb szimpatizánsokkal.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

Az esetet azonban csak felvezetésképpen foglalta össze a helyi Jobbik-vezető, Bencs Gábor.

A Jobbik szerint így történt

1. A lakossági fórumként hirdetett Jobbik-rendezvény előtt cigányok gyülekeztek, fenyegették a megjelenteket.
2. Később életveszélyesen megfenyegették magát a Jobbik-vezetőt is és megvertek egy MSZP-s önkormányzati képviselőnőt.
3. A rendőrség nem akarta megvédeni a jobbikost, ezért az „a vezetőitől” kért segítséget, akik riasztották a szimpatizánsokat.
4. A Sajóbábonyba érkező gárdistákat egyáltalán nem engedte be a falu határában minden előzmény nélkül megjelent rendőrség. (Az nem világos, honnan szereztek tudomást a gárdisták akciójáról.)
5. Ezek után a falu határában megjelent egy furgon, baltákkal, botokkal és kapákkal felfegyverzett cigányok ugráltak le róla, és szétverték egy szimpatizáns autóját. (Homályban maradt, hogyan került az autó a településre, honnan tudták a cigányok, hogy ők gárdisták, és ők mindig egy furgonon járőröznek, vagy volt valamilyen előzménye a feltűnésüknek.)

(Olvassa el, mi hogyan raktuk össze az eseményeket nyomozásunk végén >>>)

Cigányok fekete Afrikából

Vona Gábor a hétvégi feszült helyzetről annyit mondott: A cigányokat valakik feltüzelték a gárda ellen, mert valódi oka nincs a félelmeiknek. A Jobbik-elnök szerint minden bizonnyal a nemzetbiztonság állhat az események mögött, hogy „valakik odafenn a zavarosban halászhassanak.”

A sajtótájékoztatón vastapsot kaptak a Jobbik vezetői.

Vona szerint ők nem a cigányok, hanem a bűnözés ellen vannak. Ezek után elmondta, a cigányokat rászoktatták arra, hogy munka nélkül is meg lehet élni. A cigányok 80-90 százaléka meglátása szerint jelenleg a törvényen kívül él „fekete Afrikában sem tolerálható életmódot.”

Megoldásként a Jobbik megerősítené a rendőrséget, csendőrséget hozna létre, és legalizálná a Magyar Gárdát, amely a párt rendfenntartójaként működhetne.

A jobbikos elnök szerint a börtönök ma valójában wellness-központok, ezért a börtönöket önfenntartóvá alakítanák, hogy a rabok tartsák el magukat.

„Megálljt parancsolnának a gyerekgyártásnak” – a családok csak akkor kapnának segélyt, ha biztosított a gyerekek nevelése.

Szociológiai alapon összeírnák, felmérnék és számolnák a cigányokat, továbbá feloszlatnák az Országos Cigány Önkormányzatot.

„Ha valakinek mindez nem tetszik, akkor féljen tőlünk. Vagy el is lehet menni innen” – jelentette ki Vona Gábor.

A Gárda majd rendet csinál

Felszólalt Kiss Róbert, a Magyar Gárda országos főkapitánya is, akit a közönség a gárda dörgő Szebb jövőt köszöntésével fogadott.

A Gárda egyenruháját viselő Kiss elmondta: vagy a rendőrség csinál rendet a településeken, vagy a gárda. „Ha egy rendőrt visszavonnak egy településről, akkor mi két gárdistát küldünk helyette. Ha egy busznyi rendőrt vonnak ki, akkor mi két busznyi gárdistát küldünk majd.”

Fotó: Barakonyi Szabolcs

Vajdák egymás ellen

A Jobbik gyűlésén részt vett Kállai Csaba, az egyébként nem minden cigány által elismert országos cigány fővajda. Kállai elmondta, ő maga nem tud arról, hogy a Gárda valaha cigányt bántott volna. Igaz, félelmet keltenek, de csak azért, mert a cigányok nem tudják, miért vonulnak fel. „Amíg nem fegyverrel jönnek, nem kell tőlük félni.”

Kállai szerint érthetetlen a magyar-cigány szembenállás. „A cigányok ugyanazt eszik, mint a magyarok. Vannak emberek, akik nem eszik a disznóhúst, de mi, cigányok megesszük.” – jelezte az országos fővajda, hogy nem a cigányok, hanem a zsidók, akik nem illenek a magyarok közé. Kállai mindenesetre vastapsot kapott.

Személyesen feltett kérdéseinkre Kállai nem akart válaszolni.

Nem értett egyet Kállaival a felszólaló borsodi cigányvajda, Lakatos Attila. „Nem segély kell nekünk, hanem munka” – jelentette ki beszédében a felháborodott cigány vezető, aki hangsúlyozta: a romák nem alaptalanul félnek a gárdától. Az ugyanis olyan jelszavakat hangoztat, amelyek joggal keltenek bennük rettegést.

Lakatos szerint közös megoldást kellene keresni ahelyett, hogy őket vádolják az ország problémáiért. Lakatos végezetül kézfogást ajánlott fel Vona Gábornak, aki azonban visszautasította azt.

Kállai és a jobbikosok.

„Akkor fogok kezet majd a cigányokkal, ha bebizonyítják, hogy érdemesek rá. Ebben a helyzetben miért fogjak kezet velük?” – mondta az egybegyűltek előtt Vona Gábor. A gyűlés végén vastapsot kapott a közönség egy jobbikosként bemutatkozó tagja, aki magához ragadva a mikrofont kijelentette: „magyarellenes rasszistákkal, gyilkosokkal nem fogunk kezet.”

A gyűlés után beszéltünk az utcán többfelé várakozó, helybéli cigányokkal, akik egymástól függetlenül elmondták, be szerettek volna menni, de a felsorakozott rendőrök hazaküldték őket az igazolványaikért. Mikor kiöltözve, a személyikkel felszerelkezve újra próbálkoztak, már magyarázat nélkül küldték el őket.

http://index.hu/belfold/2009/11/17/jobbik_csak_az_feljen_aki_nem_tartja_be_a_torvenyeinket/

Vona Sajóbábonyban nem fogott kezet a vajdákkal

Gyűlést tartott tegnap a Jobbik a sajóbábonyi általános iskola tornatermében, ahol megjelent a magyarországi cigányság fővajdája is. Vona Gábor Jobbik-elnök nem volt hajlandó kezet fogni vele. A gárdakapitány közölte: addig grasszálnak egyenruhában a városban, „amíg rend nem lesz”.

http://www.noltv.hu/video/2009.html

„Hazaárulókkal, gyilkosokkal nem fogunk kezet!”

A kisvárosban még kedden is nagyon sok rendőr vigyázott a rendre. Több tucat embert lehetett látni, aki a betiltott Magyar Gárda egyenruháját viselte.

http://www.noltv.hu/video/2011.html

Haragos nap Sajóbábonyban

Eleinte úgy nézett ki, hogy Sajóbábonyban, a Jobbik elnöke és az országos fővajda megtalálja a közös, békés hangot. De végül az eddiginél is élesebbé vált az ellentét a Jobbik és a cigányok között. Vona Gábor nem fogadta el Kállai Csabának, az országos fővajdának a kezét.

http://hvg.hu/itthon/20091118_sajobabony.aspx

„Én azt hallottam, hogy bizonyos tudatlan politikai vezetők képviselőjelölteknek gumikalapáccsal ütik a fejét, hogy teljesen meghülyüljenek, és szélsőjobboldali dumákat nyomjanak, hogy ezzel majd behozzanak olyan szavazókat, hogy… Én ezt hallottam, én nem tudom, én nem akarom mondani, hogy kik, kicsodák.” (Hajós András)

RTL Klub, Heti Hetes, 2009. november 09.

Szóba állnak velünk. Ez jólesik. Köszönet nagytiszteletű Országh István ref. lelkésznek, hogy Egy-ház című írásában (szeptember 19.) a „történelmi népegyházak” részéről új hangot ütött meg a kisebb egyházakról szólván. A mondanivaló még a régi, de a hang már új. Nem mindegy, hogy az ember gyülekezetét „destruktív szektának” csúfolják, vagy „szabadegyháznak” becézik. Ez a diplomatikus megnevezés ugyan a kommunista egyházpolitika találmánya, de még mindig barátságosabb, mint a másik. Mert ugye, ma van a négy „történelmi népegyház” egyfelől, és volnánk mi, a „történelmietlenek” vagy micsodák másfelől? Most akkor tudjuk, micsodák: „szabadegyház” lettünk ismét.

Szabad országban szabadegyháznak lenni jó. De történelminek lenni nyilván sokkal jobb. Csakhogy ugyan vajon miért is történelmibb a Magyar Református Egyház, mint a Budai Szerb Orthodox Egyházmegye vagy az Evangéliumi Testvérközösség? Ha népegyház a Magyarországi Zsidó Hitközségek szövetsége a maga 4700 adófelajánlójával, akkor miért nem az a 11 000 fő támogatását élvező Baptista Egyház? Miért kell fenntartani az Állami Egyházügyi Hivatal különbségtételét? Ugye nem a letűnt korokból itt maradt előjogok reményében? Szerintünk jogszerűtlen bármilyen határt vonni a vallási közösségek közé. Hadd ajánljunk Országh lelkész úr figyelmébe egy „történelmi-egyházi” gondolatot a messzi Indiából, a Krisztus előtti évszázadokból. „A Kedvestekintetű Asóka császár azt kívánja, virágozzék minden vallási közösség. Mert mindegyikük az érzékek megfékezésére és az élet tisztaságára törekszik. Ám számtalan féle a vágy és az emberek hajlamai, ezért egy-egy közösség csak egy részét valósíthatja meg az egésznek.”

A lelkész úr szociológiai és pénzügyi különbségeket is lát a történelmi egyházak és a szabadegyházak között. Azt vélelmezi, hogy „a szabadegyház pusztán azok iránt érez felelősséget, akik meghozzák a teljes egzisztenciális döntést”. Azt is állítja, hogy „a népegyház képviseli a szélsőségektől mentes józan hit, a tradíció világát”.

Kedves lelkész úr! Ezek a különbségek léteznek – csak éppen nem a négy „történelmi” felekezet és a többiek között állnak fönn. Vegyük például a szélsőségesség kérdését. Hadd emlékeztessünk arra a szélsőséges esetre, ami éppen lelkész úr történelmi népegyházában fordult elő a minap. Egy lelkész kolléga a saját temploma előtt félredobta palástját és egy szélsőségessége
miatt betiltott szervezet egyenruháját öltötte magára… De hagyjuk a szélsőségeket. Számunkra sokkal fontosabb kérdés, hogy tiszteletes úr miként értékeli a szabadegyházak karitatív tevékenységét, hiszen cikke középpontjában ez áll. Országh úr nagyon udvarias, de nem rejti véka alá a véleményét: a történelmi népegyházak a teljes lakosság számára nyújtanak olcsóbb, de felszínesebb szolgáltatást, ahogyan az egészségügy, igazságügy, rendőrség. A szabadegyházak viszont csak egy szűkebb rétegnek nyújtanak magasabb szintű, de drágább szolgáltatást. Azoknak, akik egzisztenciálisan teljes elkötelezettséget vállalnak.

Lelkész úr lényegi megállapítása, hogy a „szabadegyház pusztán azok iránt érez felelősséget, akik…”. A szabadegyház tehát nem mindenki iránt irgalmas. De ki az én felebarátom? A válogatós irgalom a nagytiszteletű úr gondolatmenetében nyilván az irgalmas szamaritánus történetére utal. Ám maga az újszövetségi történet lelkész úr érvelésével szemben áll. A szamaritánus irgalmassága pontosan a tradícióiba merevedett „történelmi népegyház” kritikája. A Jézus által elénk példaképként állított szamaritánus kívül van a „történelmi népegyházon”, felelősségérzete mégis egyetemesebb, mint a papé és a lévitáé.

Nem állítjuk, hogy a „szabadegyházak” ma Magyarországon mind irgalmas samaritánusok lennének. De azért akkorát nem fordult a világ Jézus óta, hogy minden szamaritánus elszegődött volna papnak. Maradjunk annyiban, hogy az irgalom sajnos egyenlőtlenül oszlik el az emberek között.

A Dzsaj Bhím Közösség szeretné az egyházak figyelmét egy olyan terepre irányítani, ahol az irgalom ma – nagytiszteletű úr szavait kölcsönvéve – „jó társadalmi befektetés” lehetne. Ez pedig a cigány fiatalok tömeges közép- és felsőfokú oktatása.

A „történelmi népegyházak” ma a legnagyobb iskolafenntartók hazánkban, és a kisebb egyházak közül is nem egy működtet középiskolát. Van tehát mód az irgalom gyakorlására. Az állam ezt a tevékenységet megfelelően finanszírozza is azokban az intézményekben, amelyek ezt a szamaritánus irgalmat gyakorolják.

2007-ben például a hazai iskolákban összesen 23 418 diák után ítélt meg integrációs támogatást az oktatásirányítás azon iskoláknak, amelyek vállalták a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek együttnevelését átlagos helyzetű társaikkal. E célra a 2007-2008-as tanévben közel másfél milliárd forintot ütemezett be a költségvetés.

Van viszont az iskoláknak egy köre, ahol szinte nincsenek halmozottan hátrányos helyzetű diákok, s ezért az ilyen jellegű támogatásokat alig veszik igénybe. Az egyházi és alapítványi iskolákról van szó. 2007-ben hat egyházi iskola kapott integrációs támogatást, összesen csupán 324 diák után. Egyetlen alapítványi iskola sem. E diákok több mint fele pedig egyetlen „szabadegyház”, az Evangéliumi Testvérközösség iskoláiba járt. A legnagyobb magyar iskolafenntartó, a katolikus egyház 2007-ben mindössze 59 halmozottan hátrányos helyzetű diák után folyamodott integrációs támogatásért. Valószínűleg van még ilyen diák a katolikus iskolákban, de a számuk olyan kicsi, hogy nem éri meg az adminisztráció, ami a támogatás igénylésével jár.

Különös helyzet. Pedig ma hazánkban éppen a világnézetileg elkötelezett iskolák állami finanszírozása a legalkalmasabb arra, hogy a helyi közösség anyagi helyzetétől függetlenül magas szintű ellátást biztosítson a legszegényebb települések legszegényebb diákjai számára is. Az önkormányzati iskolákban az állami pénzköltés ehhez nagyon egyenetlen: a gazdag önkormányzatok iskolái gazdagok, a szegényeké szegények. A jó helyre született diák állami pénzből magas szintű oktatásban részesülhet a saját településén. A halmozottan hátrányos helyzetű településre született diák viszont valószínűleg tovább sem tanul, ezért az állam „megtakarítja” a fejkvótáját.

Az egyházi iskolák finanszírozása viszont kiegyenlített: ma az állam ugyananynyit költ el egy debreceni református kollégistára, egy pannonhalmi bencés diákra, egy fasori evangélikus gimnazistára, mint a sajókazai cigánytelepen a buddhista gimnáziumban érettségiző, halmozottan hátrányos helyzetű tanulóra. Ha ezek az iskolák önkormányzatiak lennének, akkor a debreceni kollégium és a fasori gimnázium nyilván jól járna, hiszen Debrecen és a főváros maga is szívesen költene a város oktatási sikereinek történelmi szimbólumára. A pannonhalmi bencések már nehezebb helyzetbe kerülnének, hiszen Pannonhalma kis település, nem jutna ennyi pénze a nagy múltú iskola fenntartására. A sajókazai Dr. Ámbédkar gimnáziumot pedig be kellene zárni, hiszen a helyi önkormányzat biztosan nem tudná finanszírozni. Az egyházi, a világnézetileg elkötelezett iskolák – függetlenül attól, hogy hol működnek -, az államtól megkapják költségvetésüknek azt a hiányzó felét (2009-ben diákonként 245 700 Ft-ot), amelyet az önkormányzat vagy ad, vagy nem ad. A hátrányos helyzetű településeken ilyen nagyságrendű összeget az önkormányzatok soha nem fognak hozzátenni az iskola működtetéséhez, pedig ott sokkal nagyobb szükség mutatkozik színvonalas oktatásra, mint az ország más településein. A magyar oktatásfinanszírozás tehát kiemelten ösztönzi az egyházakat arra, hogy vállalják el a legszegényebb települések legszegényebb gyermekeinek oktatását, hiszen az egyházakon kívül bárki más csak fele annyi pénzből tehetné ugyanezt.

Milyen kár, hogy a világnézetileg elkötelezett fenntartók mégis csak a legritkább esetekben vállalkoznak erre! Az iskolák világában sajnos nem igazolható Országh úr büszkesége, hogy a „történelmi népegyházak” a teljes lakosság számára nyújtanak olcsóbb szolgáltatást. A helyzet épp az, hogy sajnos csak egy szűkebb rétegnek nyújtanak magasabb szintű, de drágább szolgáltatást.

A magyar állam mégis bölcsen járt el, amikor ezt a pénzügyi ösztönzőt beépítette a rendszerbe: hiszen így hosszú távra helyzetbe hozta azokat a vallási irányzatokat, amelyek erősebben érdeklődnek a feladat iránt. Ilyennek bizonyultak a „történelmi népegyházak” köréből a szaléziek Kazincbarcikán, sőt tavaly óta a már esztergomi ferencesek is. Ilyenek továbbá a „szabadegyházak” közül kezdettől fogva Wesley János metodista követői (Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség) és indiai példák alapján ilyen célokat tűzött ki maga elé a Dzsaj Bhím buddhista mozgalom Sajókazán.

Nagytiszteletű urat pedig arra kérjük, higgye el, az irgalom – ahogy Jézus idejében – ma is kegyelem dolga.

A szerző iskolaigazgató, Dzsaj Bhím Közösség

http://www.nol.hu/velemeny/20091003-irgalom__kegyelem (Derdák Tibor)

A Fidesz polgármestere rágalmazza a szendrőládi és a laki a cigány anyákat. A Jobbik Magyarországért Mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezete megvédi a rasszista polgármestert. A Bhim Rao Egyesület és a sajókazai Segítő Kéz Asszonygyülekezet tüntet.

Egyed Zsolt Borsod megyei Jobbik elnök és Endrésik Zsolt alelnök is úgy tudják, hogy a cigány asszonyok gumikalapáccsal verik a hasukat, hogy bolond gyerekük szülessen, s így nagyobb családi pótlékhoz jussanak. A fideszes polgármester és a jobbikos pártvezetők szerint a gumikalapácsos módszer a térségben nyílt titok, ténynek tekinthető. Az igazságot kimondó, igazáért kiálló politikus meghurcolása ellen tiltakozunk és teljes mellszélességgel kiállunk mellette – mondják a jobbikos vezetők Molnár Oszkárról.

A Fidesz másképpen viselkedik, mint a Jobbik: nem áll ki saját politikusa mellett. Lehet, hogy a fideseszek elhiszik a kalapácsos mesét? Lehet, hogy nem hiszik? Ki tudja? Mindenesetre a Fidesznek a cigány asszonyokhoz nincs egy szava sem. Havasi Bertalan, a Fidesz sajtófőnöke azt mondta, hogy a párt helyi ügynek tekinti a kirobbant vitát. A Fidesz pedig máskor olyan sokat beszél a családi értékekről, a gyermekvállalás fontosságáról, a magyar anyákról. A cigány anyákat miért tiporják sárba?

Edelény polgármesterének távozását követelte a közéletből négy-ötszáz roma a szendrőládi Bhim Rao Egyesület szervezésében hétfő délelőtt az edelényi városháza előtt. Molnár Oszkár, aki egyúttal a Fidesz országgyűlési képviselője, a legutóbb nyilvánosságra került nyilatkozatával bebizonyította: nem méltó a képviselőségre, szélsőséges, rasszista kijelentéseket tett, megrágalmazta a cigány asszonyokat.

A demonstráción a sajókazai asszonygyülekezet is képviseltette magát. Az egyik szónok szerint Edelényből többen is jöttek volna, de Molnár Oszkár megfélemlítette az embereket, hogy nem kapnak segélyt és munkát, ha részt vesznek a tüntetésen. A felszólalók követelték, hogy Molnár Oszkár kérjen bocsánatot a roma asszonyoktól, és mondjon le, mert megszegte képviselői esküjét. Világos a szándék, Molnár Oszkár szembe akarja állítani az ország és a település polgárait, tovább szítva a feszültséget a polgárháborús veszélyt – ezt hangsúlyozta Daróczi Ágnes, a Phralipe elnökhelyettese.

Boda Péter énekes három gyönyörű hallgatóval próbálta érzékeltetni a megbántott anyák fájdalmát, Molnár Oszkár azonban nem volt kíváncsi az érintettek véleményére, nem jött ki, hogy találkozzon a romákkal.

Molnár Oszkár a tüntetés idején mással volt elfoglalva: sajtótájékoztatót tartott. Ezen azt mondta, ezerszámra kap e-maileket, telefonokat az ország minden részéről, amelyek hasonló esetekről számolnak be. A héten mindenképpen megteszi a feljelentést ismeretlen tettes ellen, mert szerinte ez országos ügy. Újságírói kérdésre, hogy miért éppen Lak és Szendrőlád községeket említette, amikor ott egyetlen sérült vagy fogyatékos roma gyerek sincs, azt válaszolta, véletlenszerűen mondta csupán a két falu nevét.

Lakon és Szendrőládon tehát mégsincs gumikalapács. Csak cigányok vannak. A rasszistákat pedig csak a cigányok érdeklik. A gumikalapács csak mese.

„Edelény neve manapság mocskos szájú, gyalázkodó polgármesteréről híres”

Roma tüntetők demonstrálnak az edelényi városháza előtt (Fotó: MTI - Vajda János)

Edelény polgármesterének távozását követelte a közéletből és a politikából mintegy félezer roma hétfőn délelőtt az edelényi városháza előtt. Molnár Oszkár, aki egyúttal a Fidesz országgyűlési képviselője, a demonstrálók szerint nem méltó a képviselőségre, rasszista kijelentéseket tett, megrágalmazta a cigány asszonyokat.

Edelény polgármesterének távozását követelte a közéletből és a politikából mintegy félezer roma hétfőn délelőtt az edelényi városháza előtt. Molnár Oszkár, aki egyúttal a Fidesz országgyűlési képviselője, a demonstrálók szerint a legutóbb nyilvánosságra került nyilatkozatával bebizonyította: nem méltó a képviselőségre, szélsőséges, rasszista kijelentéseket tett, megrágalmazta a cigány asszonyokat.

Káló Károly, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Hátrányos Helyzetű Ifjak (Magyarok, Romák) Azonos Szintű Oktatásáért Szociális, Kulturális és Oktatási Egyesület (Bhim Rao) elnöke beszédében úgy fogalmazott: ma Magyarországon cigányembereket ölnek, és megalázzák a cigányságot. „Molnár Oszkár szerint mi nem vagyunk emberek, sőt, még az állatoknál is alábbvalónak tart minket” – jelentette ki, utalva arra, hogy Molnár Oszkár egy kereskedelmi televízió híradása szerint egy képviselő-testületi ülésén azt állította: szándékosan ártanak születendő gyereküknek a roma nők azért, hogy emelt szintű családi pótlékot kaphassanak.

Káló Károly úgy vélekedett: a cigányság megbecsüli időseit, óvja gyermekeit, s „a cigányoknál a család szent és sérthetetlen”. Az elmúlt húsz évben nem volt példa arra, hogy egy parlamenti képviselő, egy polgármester ilyen nyíltan rasszista, uszító kijelentéseket tegyen, és amíg politikusok ezt büntetlenül megtehetik, nem mondhatjuk, hogy szabad országban élünk – tette hozzá. „Elutasítjuk ezeket a rágalmakat, kérjük Molnár Oszkárt, kérjen bocsánatot a cigányságtól” – fogalmazott az egyesületi elnök. A parlamenti pártokat és szervezeteket pedig arra kéri, határolódjanak el Molnár Oszkártól.

Daróczi Ágnes, a Phralipe elnökhelyettese a polgármesteri hivatal ablakaira mutatva azt mondta: „Edelény neve manapság mocskos szájú, gyalázkodó polgármesteréről híres”. Nem egyszerűen a cigányokat ért sérelem miatt tiltakoznak, hanem az országot, a demokráciát, a jogállamot ért sérelem miatt is – hívta fel a figyelmet. „Ez a polgármester a jogállamot sértette meg, amikor minket sértett meg, ez a polgármester egy aljas, hitszegő, esküszegő”, mert nemcsak a „fehérmagyarokra, hanem a feketemagyarokra, miránk is felesküdött”, amikor azt mondta, a mi érdekeinket is képviseli” – hangoztatta Daróczi Ágnes.

„Tételezzük fel”, hogy valóban történt olyan gyalázat, amelyet ez a polgármester állított, akkor az lett volna az alapvető kötelessége, hogy azonnal feljelentést tesz, ezzel megvédi a még meg sem született gyermeket, és miután ezt nem tette meg, törvényt sértett, cinkossá lett egy bűntényben. Most, hogy országos botrány lett az ügyből, most igen, ismeretlen tettes ellen, védőnőre, orvosra hivatkozva feljelentést tett – hangsúlyozta a Phralipe elnökhelyettese, aki beszédében azt is megkérdezte, ugyan milyen orvosra lehet ebben az ügyben hivatkozni. „Ugyan melyik orvosra? Egyenesen Mengelére, mert Mengele és fasiszta társai voltak olyanok” – adott választ saját szónoki kérdésére.

A demonstrálók – akik közül többen transzparenst tartottak fel „Nincs gyógyszerünk, sem kalapácsunk!” Méltóságot mindenkinek!”, „Az anyaság szent!” feliratokkal – a szónokok minden megnyilvánulását hosszas tapssal, bekiabálással köszöntötték, és hangosan, folyamatosan skandálták: „mondjon le, mondjon le, nem tűrjük, nem tűrjük”!

Molnár Oszkár – akinek hivatali szobájába minden bizonnyal jól felhangzott a demonstráció minden szava – egy rögtönzött sajtótájékoztatón azt mondta: bíróságon bizonyítja mindazt, amit állított, mert szerinte az, amiről beszélt, „országos jelentőségű dolog”, nem borsodi specifikum. Nem mondok le – szögezte le az országgyűlési képviselő.

Miután múlt héten csütörtökön nyilvánosságra kerültek Molnár Oszkár szavai, Havasi Bertalan, a Fidesz sajtófőnöke pénteken azt közölte az MTI-vel, hogy a Fidesz helyi ügynek tekinti az edelényi polgármester által elmondottakból kirobbant vitát.

http://www.nol.hu/belfold/romatuntetes_az_edelenyi_polgarmester_ellen

Az edelényi polgármester bízik az orvostudományban

Több százan tiltakoztak Molnár Oszkár szavai ellen a polgármesteri hivatal előtt (Fotó: MTI - Vajda János)

Tüntetés egy botrányt okozó kijelentés miatt

Edelény polgármestere, a Fidesz országgyűlési képviselője azt állítja: cigány asszonyok a majdani kiemelt családi pótlék reményében, magzatukban szándékosan kárt okoznak. Tegnap több százan tüntettek ellene Edelényben. Az egyik felszólaló azt mondta: úgy látják, Molnár Oszkár a cigányokat az állatoknál is alávalóbbnak tartja.

Roma szervezetek felhívására több százan tüntettek tegnap az edelényi polgármesteri hivatal előtt Molnár Oszkár polgármester napokban nyilvánosságra került nyilatkozata miatt. A város vezetője, fideszes országgyűlési képviselő, egy júniusi testületi ülésen jelentette ki, hogy tudomása szerint a környékbeli településeken – például Lakon és Szendrőládon – a cigány asszonyok közül terhességük ideje alatt többen szándékosan olyan gyógyszereket szednek, hogy „bolond gyerekük szülessen”. Állítása szerint más – szintén roma származású – terhes nők pedig gumikalapáccsal verik a hasukat, hogy nyomorék legyen születendő gyermekük. Mindezt azért teszik – jelentette ki -, hogy sérült gyermekeik után kiemelt családi pótlékot kapjanak.

A kereskedelmi tévékben nyilvánosságra került felvételeken elhangzó mondatok közfelháborodást keltettek. Roma szervezetek tegnapra tüntetést szerveztek Edelénybe, hogy így tiltakozzanak Molnár Oszkár polgármester kijelentései ellen. Ezen – többek között – felszólalt Káló Károly, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Hátrányos Helyzetű Ifjak Azonos Szintű Oktatásáért Szociális, Kulturális és Oktatási Egyesület elnöke, aki arról beszélt, hogy Molnár Oszkár a cigányokat az állatoknál is alávalóbbnak tartja. Tapasztalatai szerint a cigányság óvja a gyermekeket, a romáknál ugyanis a család szent és sérthetetlen.

Káló Károly arról is beszélt, hogy a rendszerváltás óta nem volt példa arra, hogy egy országgyűlési képviselő, polgármester ennyire nyíltan tegyen rasszista kijelentéseket.

- Amíg egy politikus büntetlenül mindezt megteheti, nem mondhatjuk azt, hogy szabad országban élünk – jelentette ki Káló Károly, aki a parlamenti pártokat arra kérte, határolódjanak el a nyilvánosságra került beszédtől. Egyben felszólította az edelényi polgármestert, hogy kérjen bocsánatot a cigányságtól.

Daróczi Ágnes, a Phralipe elnökhelyettese úgy fogalmazott: „Edelény neve ma mocskos szájú, gyalázkodó polgármesteréről híres.” Véleménye szerint Molnár Oszkár polgármester szavaival nemcsak a cigányságot, hanem az egész jogállamot megsértette.

Az edelényi polgármester – aki a tüntetés alatt az irodájában tartózkodott – a demonstráció után lapunk megkeresésére azt mondta: korábbi állításait fenntartja.

- Mondataim a felszínre hozták a cigánysághoz kapcsolódó teljes problémakört – jelentette ki. Hangsúlyozta, hogy nem tartja magát rasszistának, a helyi roma lakosság életkörülményeinek javításáért eddig is és ezután is igyekszik mindent megtenni.

Kérdésünkre válaszolva a polgármester elmondta azt is, hogy a nagy felháborodást kiváltó, a cigány asszonyok terhességével kapcsolatos ügyben – ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz a rendőrségen, hiszen amióta az ügy nyilvánosságra került, számos konkrét, az általa elmondottakhoz hasonló esetről kapott telefonon új információkat. Arra a kérdésünkre pedig, hogy ha valóban előfordult Edelény körzetében olyan eset, amelyről korábban beszélt, azt miként tudja majd bizonyítani, a polgármester azt válaszolta: nem lesz könnyű, de bízik az orvostudományban.

Közleményben utasította viszsza Molnár Oszkár szavait a nyilvánosságra került beszédben megemlített település, Lak polgármestere. Berzeviczi Zsolt úgy fogalmazott: gyermekkora óta szülőfalujában él, tizenkilenc éve vezeti az önkormányzatot, de soha nem volt és jelenleg sincs információja olyan szörnyűséges esetekről, mint amilyenről Edelény polgármestere említést tett. Hasonló nyilatkozatot tettek térségi egészségügyi szakemberek is. (B. A.)

http://www.nol.hu/lap/mo/20090908-az_edelenyi_polgarmester__bizik_az_orvostudomanyban

dr. Szűts Ágnes, a koraszülött és újszülöttpathológiai osztály osztályvezető főorvosa: „Molnár Oszkár kijelentéséhez hasonló szóbeszédről már hallottunk, úgy, hogy a buszon utazva hallották azt munkatársaim, utastársak hangos beszélgetéséből. A szóbeszéd egyetlen reális szála, hogy a  várandós nő dúrva testi bántalmazása, amit egyébként a szülész orvosnak észlelni és hivatalból jelenteni kell, koraszülést indukálhat, és 1500 gram születési súly alatt emeltszintű családipótlék jár. A statisztika azonban nem támasztja alá, hogy bárki is üzletet látna ebben, hiszen 2008-ban az 1500 gramm alatti koraszülötteink abszolút száma nem érte el a megelőző sok-sok év szinte stabilnak tűnő számát, és ebben az évben is kevesebb a számuk.”

„Erről nem hallani sehol”

Új területen jeleskedik az ország kedvence, Molnár Oszkár, most éppen az interdiszciplináris nyelvészet területén. Szerencsére ő van nekünk, nemzetünk szülötte, így megtudhatjuk, hogy … de nem veszem el a szót tőle, mondja el ő maga:

http://valami.nolblog.hu/archives/2009/10/09/Errol_nem_hallani_semmit/

Akiknek csak térkép e táj

Hirszerzo.hu címlap, 2009. augusztus 27.

Hírszerző: Napi nonszensz

Hidas Gábor elmondta, a cikk állításaival szemben a térkép foglalkozik a holokauszttal. Európa második világháborús emberveszteségeit az 1937-es határok mentén ábrázolják. Ha az 1944-es határokhoz igazítják az adatokat, akkor Lengyelországnak egyetlen zsidó áldozata sem lenne, mert ekkor a lengyel állam nem is létezett.

http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=176651

A politikai sandaság nem kerüli el az iskolákat sem. Hidas Gábor, a Cartographia munkatársa visszautasítja a cégét ért vádakat (Fotó: Hegedüs Róbert)

Bírálják a történelmi atlaszt

Több tanár és vallási vezető tiltakozik, mert a középiskolai történelmi atlaszból hiányzik a cigányság és a Holocaust. A minisztérium most egyeztet a kiadóval, amely elismeri, hogy hiányos az atlasz, de 50 éve ugyanilyen hiányos, és nem értik, hogy aki nem szólt az elmúlt 50 évben, az miért szól most.

Hiányos több tanár és vallási vezető szerint a középiskolai történelmi atlasz, kihagyták belőle a cigányokat és a holokausztot. Haraszti György történész szerint azért, mert gyakorlatilag évtizedek óta senki sem korszerűsíti a tankönyveket, ezt sem. „Én ebből az atlaszból kb. 40 évvel ezelőtt tanultam, egy egészen más történelemfelfogást, egészen más generációk most más iskolában, más történelem tanároktól ennek az atlasznak az anyagából tanulnak, ami nem jelenti azt, hogy az atlasznak a tárgyi hibáit, módosításait ne kéne figyelembe venni” – mondta.

Az atlaszban az egyetlen holokausztra utaló adat a kronológiában van: ott azt írják: „1942, megkezdődik a zsidókérdés náci programja.”

Hidas Gábor, a térkép szakreferense azt mondja, nem érti miért most szólnak, ugyanis már 7 éve ugyanebből tanul mindenki, de azért örülnek neki. „Tulajdonképpen örülünk neki, mert végülis felhívja a figyelmet néhány hiányosságra, amit végülis pótolhatunk” – mondta.

Az atlasz öt éve a legmagasabb kitüntetést, nagydíjat kapott, igaz inkább amiatt, hogy jól lehet használni. „Az átdolgozott atlaszok közül ez volt az első, amelyik formátumban, keményfedeles, ilyen felhasználóbarát papír, színgazdagság, abból a szempontból igen jónak mutatkozott” – mondta Nádasi András, a HunDidac Szövetség főtitkára.

A minisztériumtól senki nem akart nyilatkozni, egy közleményt adtak ki, ebben azt írják, beszélnek a kiadóval, hogy javítsanak.

Hiányzik a cigányság és a Holocaust a történelmi atlaszból:

http://tenyek.tv2.hu/Belfold/TenyekCikkek/2009-08-25-atlasz

Nagydíjas történelmi atlasz holokauszt és a cigányság nélkül

Se a holokausztot, se a romákat nem említi az érettségin is használható egyetlen középiskolai történelmi atlasz. Pedagógusok, vallási vezetők tiltakoznak a miniszternél.

A roma és a zsidó népesség gyakorlatilag kimaradt a Cartographia Tankönyvkiadó Kft. által újra kiadott középiskolai történelemoktatást segítő atlaszból. „Az érettségizőket segítő tizenkilenc oldalas kronológiában egyetlen szó sem szerepel annak az etnikumnak a múltjáról, amely a hazai iskolákban tanuló diáknépesség közel tíz százalékát alkotja. Az elmúlt hónapok eseményeinek fényében nem halogatható a kérdés: milyen képet kap az ifjúság azokról a kérdésekről, amelyek a szélsőjobb propagandájának eszközévé váltak. Milyen ideológiává állhatnak öszsze azok az információk, amelyek a középiskolások gondolkodását alakítják?”

Ez áll abban az elemzésben, amelyet pedagógusok, vallási vezetők küldtek Hiller István szakminiszterhez, tiltakozásul az atlasz tartalma és szemlélete miatt. A Dalit.hu emberi jogi hírportálon olvasható szövegben a szerzők, Derdák Tibor, a Dr. Ambédkár Gimnázium igazgatója, Orsós János, a Dzsaj Bhím Közösség elnöke és Raj Tamás nyugalmazott főrabbi kitérnek arra: bár a diák az atlaszt segédeszközként forgatja a tananyag kiegészítéseként, mégis fontos rámutatni a hiányosságaira.

„A magyar etnikum ábrázolásának objektív mivolta abban az összefüggésben ítélhető meg, hogy az atlasz miképpen ismerteti azon etnikumok történetét, amelyek a magyar nemzet kialakításában szerepet játszottak”, állítják a tiltakozók, akik példaként a jászokat említik. Az atlasz ugyanis e népcsoport elhelyezkedését hét különböző térképen 1300 éven keresztül kíséri figyelemmel. Részletes információkat kaphatnak a diákok a kunokról, a székelyekről és a csángókról is. „Van két közösség, amely teljes egészében kimarad a magyar nemzet kialakulását bemutató panorámából: a roma és a zsidó népesség. Ők az említés szintjén sem részei a hazai, a Kárpátmedencei, a kelet-európai történeti tudatnak”, írják.

Orsós egy műsorban így fogalmazott: „Nagyon rosszul esik nekem, cigány embernek, Magyarország polgárának, hogy nem láthatjuk viszont magunkat egy atlaszban, s más tankönyvekben sem. Addig, amíg nem mondjuk ki, hogy ennek az országnak részei vagyunk, addig nem vagyunk egyenrangú polgárai sem”.

Az atlaszból nem csak a romák maradtak ki – meglehetősen sajátos módon szerepelnek benne a zsidók is. A zsidóság az atlaszban csak az ókor része – aztán eltűnik a térképekről. Majd a XVIII. század bevándorlási térképén említik őket, mintha a törökök után jelennének meg először a Kárpát-medencében. Az atlasz tematikus, vallási térképekkel segíti a diákokat, és mindössze a Föld vallásait 1900-ban ábrázoló képen, az Osztrák-Magyar Monarchiában utal egy kis kör zsidók jelenlétére. Az európai történelem során 1942-ig nem is kerülnek elő, akkor viszont a kronológiában olvasható egy évszám: „1942: megkezdődik a zsidókérdés náci programja (jan. 20.)”. Sem a három magyar zsidótörvény, sem a magyarországi deportálások nem jelennek meg.

Derdák Tibor: „Nem kaptunk levegőt. Talán rosszul látunk? Még egyszer nekirugaszkodunk: „1942: megkezdődik a zsidókérdés náci programja (jan 20.)”. Bizony, így hangzik a középiskolai történelmi atlaszban két évezred európai zsidóságának egyetlen említésre érdemes dátuma”.

Tiltakozik az atlasz miatt Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija is. „Bennünket különösen aggaszt, hogy a zsidóság és a holokauszt témájában az atlasz eufemizmussal szólva is szűkszavú” – áll a miniszterhez írt levelében. Szintén rámutat a hiányosságokra: „A kronológiai összeállítás szerint a parlamentben nem szavazták meg a zsidótörvényeket, a térképek szerint gettók sem létesültek Budapesten és más városokban, a falvakból sem vihettek el zsidókat, hiszen egyáltalában zsidók nem is laktak Magyarországon.”

A rabbi úgy látja, az atlasz alapján a diák arra a meggyőződésre juthat, hogy a náci propagandának igaza van, a holokauszt meg sem történt. „Nagy az oktatási rendszer felelőssége a jelenlegi folyamatban. A feladat nem merülhet ki az holokauszttagadás valamely jogi tilalmában (…), ha sikerülne is törvényt elfogadni, a történelmi tudatlanság továbbra is az ország súlyos társadalmi és politikai problémája marad”, olvasható a levélben.

A HunDidac Szövetség, amelyet hazai taneszközgyártó és -forgalmazó cégek, oktatási intézmények képviselői hoztak létre 17 éve, kétévente díjazza a taneszközöket. „A hazai fejlesztésű oktatómédiumok értékmérője, amely a magyar taneszközfejlesztés elősegítését szolgálja” – ez áll erről az elismerésről a HunDidac honlapján. A középiskolai történelmi atlaszt e szövetség korábban nagydíjjal jutalmazta.

A minisztériumtól válasz még nem érkezett.

„Teljes ideológiai zűrzavar”

A Dalit.hu hírportálon elérhető elemzéshez érkező hozzászólások közt olvasható Vásárhelyi Mária szociológus véleménye:

„Éppen néhány hete fejeztünk be egy vizsgálatot, amely a 30 év alatti fiatalok történelmi tudatának sajátosságait kutatta. Az eredmény lehangoló, és nagyon is egybecseng a levélben megfogalmazottakkal. Ijesztő tudatlanság, az áldozatszerep túlhangsúlyozása, aránytévesztés, önfelmentés, felelősséghárítás – ezek a legfontosabb jellemzői a fiatalok történelemről alkotott képének. És mindemellett a teljes ideológiai zűrzavar. Hogy a levélben érintett témánál maradjak, csupán szemléltetésképpen: a 18 és 30 év közötti fiataloknak mindössze 13 százaléka tudta viszonylag pontosan megmondani, hogy hány áldozata volt a holokausztnak Magyarországon, azzal pedig, hogy mit jelent maga a kifejezés, mindössze 4 százalékuk van tisztában. Ugyanakkor 68 százalékuk úgy véli, hogy a magyarországi holokausztáldozatokért kizárólag vagy nagyobb részben Németország a felelős, és 55 százalékuk szerint Horthy Miklós mindent megtett a magyar zsidók megmentése érdekében. 39 százalékuk szerint ugyanez igaz a magyar lakosság többségére is.”

http://www.nol.hu/belfold/20090824-kimaradt_a_nagydijas_atlaszbol_a_holokauszt_es_a_ciganysag (Ónody-Molnár Dóra)

Kereszttűzben a térképkészítők

Hidas Gábor, a Cartographia Tankönyvkiadó szakreferense elmondta, a térkép foglalkozik a holokauszttal (Fotó: Hegedüs Róbert)

Összehangolt támadássorozat indult a középiskolai térképeket készítő piacvezető Cartographia Tankönyvkiadó ellen. A főrabbi és a cigány értelmiség több tagja azzal vádolta meg a kiadvány szerkesztőit, hogy nem adnak objektív képet a történelmi folyamatokról a cigányság és a zsidóság szemszögéből. A tiltakozók az oktatási miniszterhez fordultak.

Se holokauszt, se romák – ezzel a címmel jelent meg egy írás a Dalit.hu internetes portálon. A cikk burkoltan a középiskolai történelmi atlasz készítőit teszi felelőssé az utolsó években megerősödött nemzeti radikalizmusért, amely azokból az információkból táplálkozik, amelyeket a térkép közöl, vagy amelyekkel éppen nem foglalkozik. Kifogásolják, hogy a zsidóság és a cigányság teljes egészében kimaradt a magyar nemzet kialakulását bemutató panorámából, és soknak tartják, hogy a történelmi Magyarország különböző tartalmakkal százkilencszer szerepel az atlaszban. Raj Tamás főrabbi, Orsós János, a Dzsaj Bhím Közösség vezetője és Derdák Tibor, a Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatója levélben tiltakozott a kiadvány miatt Hiller István oktatási miniszternél, és arra kérték a tárcavezetőt, hogy intézkedjen a kötet átdolgozásáról. Információink szerint az oktatási tárca már válaszolt a panaszosoknak, és tudatta velük, hogy a tankönyvjegyzékre kerülő kiadványokat független pedagógiai és tudományos szakértők bevonásával minősítik. Továbbá arra kérték Derdák Tiborékat, hogy észrevételeikkel forduljanak a térképet készítő Cartographia Tankönyvkiadóhoz. Ezt azonban az érintettek, felháborodásuk ellenére, eddig nem tették meg. A Cartographia Tankönyvkiadó szakreferense lapunknak elmondta, a harminc évvel ezelőtti viszonyokat tükrözi, hogy a térkép szemléletét kifogásolók a kiadó megkeresése nélkül az oktatási miniszterhez fordultak. Hidas Gábor hozzátette, az atlasz és elődei 1959 óta a történelemoktatás részei, tartalmuk folyamatosan bővül. A most bírált térkép két szakhatósági engedélyeztetésen esett át, és több mint hét év óta használják a középiskolások. A kiadvány készítésében a kezdetektől a legelismertebb történészek vettek részt, olyanok, mint R. Várkonyi Ágnes, Hahn István vagy éppen Györffy György. Hidas Gábor elmondta, a szerkesztőbizottságban helyet foglalt a megtámadott atlasz készítésének idején a Történelemtanárok Egyletének elnöke, Miklósi László. A kiadó szakreferense visszautasította a célzást, hogy a cigányság és a zsidóság történelemformáló szerepét vitatnák a kiadványkészítők. Hidas Gábor szerint a magyarországi zsidóság és a romák betelepedését más népcsoportokkal szemben azért nem ábrázolták, mert szétszórtságuk miatt a térképen nehezen megjeleníthető. Hidas Gábor elmondta, a cikk állításával szemben a térkép foglalkozik a holokauszttal. Európa második világháborús emberveszteségeit az 1937-es határok mentén ábrázolják. Ha az 1944-es határokhoz igazítják az adatokat, akkor Lengyelországnak egyetlen zsidó áldozata sem lenne, mert ekkor a lengyel állam nem is létezett.

Nem más, mint piacszerző akció?

A hatályos tankönyvjegyzék szerint mindössze két kiadó készít középiskolásoknak szánt történelmi atlaszokat. A Cartographia Tankönyvkiadó több mint fél évszázada különböző kiadványaival van jelen a történelemoktatásban. A kiadványokat a többi, más oktatásban használt tankönyvhöz hasonlóan ötévente szakértőkből, pedagógusokból álló testület véleményezi. A bírált kiadványt az Oktatási Hivatal szakértőinek értékelője szerint: „mentes a nemzeti, etnikai vallási közösségre nézve sértő tartalmaktól”, és nem tartalmaz politikai állásfoglalást. A lapunknak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő gimnáziumi történelemtanár szerint a megtámadott kiadvány informatív, jól értelmezhető a diákok számára. A történelmi események és abban szerepet játszó népcsoportok, közösségek szerepének bemutatása nem az atlaszt kiadó, hanem a tankönyvkészítők és a szaktanárok feladata.

http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=176653 (Sándor Csilla)

Az iskola olyan, mint a társadalom, naivitás lenne azt hinni, hogy különbözhet tőle

Pedagógusok, vallási vezetők és történészek az érettségin is engedélyezett, a Cartographia Tankönyvkiadó Kft. által kiadott Középiskolai történelmi atlasz hibájának tartják, hogy annak gondolatmenete, egyedi részletei alkalmasak arra, hogy szélsőséges erők a maguk hasznára fordítsák a közoktatás közgondolkodást formáló erejét. A magánkézben lévő kiadó – melyet a Brit Virgin-szigeteken jegyeztek be – nem érti, hogy miért most támadták meg a hét éve használt tankönyvet. Knausz Imre, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke szerint a baj sokkal nagyobb, mint amekkorának látszik: az oktatás van teljes egészében csődben, ennek megváltoztatásához pedig politikai elhatározásra van szükség.

A CR-0080 kódjelű, a Cartographia Tankönyvkiadó Kft. által kiadott Középiskolai történelmi atlasz az érettségin is hivatalosan engedélyezett tankönyv. A dalit.hu emberi jogi hírportálon pedagógusok, vallási vezetők, történészek egy csoportja adta közre elemzését az atlaszról. Ebben azt írták: „Az elmúlt hónapok eseményei­nek fényében nem halogatható a kérdés: milyen képet kap az ifjúság azokról a kérdésekről, amelyek a szélsőjobb propagandájának eszközévé váltak? Milyen ideológiává állhatnak össze azok az információk, amelyek a középiskolások gondolkodását alakítják? Nos, a Középiskolai történelmi atlasz e tekintetben döntő jelentőségű dokumentum. Ezt a kötetet szerte az országban négy-öt éven keresztül használja a jövő nemzedéke.”

Leszögezték: a kötetet a diákok rendszerint történelemkönyvükkel együtt nyitják ki, amelyek választéka elég széles, és ezeknek legújabb kiadásai sokkal korszerűbb szemléletet tükröznek, mint az atlasz, de ezzel együtt kötelességüknek érzik, hogy az atlaszt önmagában vizsgálják, és feltárják a tartalmi és szemléleti problémákat. „A kötet egész gondolatmenete, a hangsúlyok elhelyezése és fontos egyedi részletei sajnos alkalmasak arra, hogy szélsőséges erők a maguk hasznára fordítsák a magyar közoktatásnak a közgondolkodást formáló erejét. Néhány évvel ezelőtt ezt biztosan nem láttuk volna így, a mögöttünk levő hónapok eseményei azonban eddig ártatlannak tűnő ideológiai elemekre hívták a figyelmünket.”

Ilyen közkeletű ideológiai elem Nagymagyarország grafikai képe. „A Középiskolai történelmi atlasz élenjár abban, hogy az ifjú generációk elméjébe rögzüljön a Kárpát-medence politikai egységként való ábrázolása: a 160 oldalon összesen 109 alkalommal közli a nagymagyar politikai térség valamely alakváltozatának egyértelmű grafikai ábrázolását az őskortól (bizony az őskortól…) egészen napjainkig (bizony napjainkig…).”

Két közösség teljes egészében kimaradt a magyar nemzet kialakulását bemutató panorámából: a roma és a zsidó népesség. „Ők az említés szintjén sem részei a hazai, a Kárpát-medencei, a kelet-európai történeti tudatnak” – állapította meg a Bodori Katalin, Derdák Tibor, Haraszti György, Kalányos László, Köves Slomó, Orsós János, Raj Tamás, Ungár Klára, Várkonyi Ágnes által írt elemzés, amelyet Hiller István oktatási és kulturális miniszternek is elküldtek.

A levélre a minisztérium közoktatási főosztálya reagált: „Az iskolákban a történelemtanítás számára számos tankönyv és történelemi atlasz áll rendelkezésre A tankönyvvé nyilvánítási határozattal rendelkező és a hivatalos tankönyvjegyzéken található történelemtankönyvek eltérő mértékben tartalmazzák a zsidóság és a romák történetének legfontosabb hazai állomásait, ugyanakkor a holokauszt és a porrajmos megkerülhetetlen része az iskolai történelemtanításnak. Az egyetemes történelem részeként több óra és tankönyvi lecke foglalkozik a bibliai zsidóság és az ókori zsidó állam történetével, majd az 1945 után megalakuló zsidó állam és az arab–izraeli háborúk is szerves részei a közoktatásban a történelem tanításának.”

A tárca a jogszabályi háttér kidolgozásával, a Nemzeti alaptantervvel és az érettségi követelményeket meghatározó jogszabályokkal együttesen megteremtette az alapokat ahhoz, hogy minden alap- és középfokú iskoláshoz hiteles ismeretanyag jusson el. Az állami tankönyvvé nyilvánítás révén minden középiskolás birtokába juthat azoknak az információknak, amelyek a zsidóság és a romák történetének legfontosabb elemeit, a XX. századi egyetemes és magyarországi sorsukat mutatja be. A fentiek napjainkban is kötelező érettségi témákként szerepelnek, így a szaktanár egyetlen középiskolában sem teheti meg, hogy ne foglalkozzon ezekkel kellő mélységben. Az érettségi vizsgákon nem kizárólag a Cartographia Tankönyvkiadó Kft. Középiskolai történelematlaszát lehet használni, más kiadók történelematlaszai is használhatók. A tárca felvette a kapcsolatot a Cartographia Kft.-vel, valamint a Történelemtanárok Egyletének elnökével annak érdekében, hogy a nevezett atlasz elkészítését koordináló szerkesztőbizottság közreműködésével alakítsák ki javaslatukat.

Szerettük volna megtudni, hogy a történtek után készül-e valamiféle javaslat a Cartographia Kft.-nél. Hidas Gábor, a cég szakreferense szerint azonban itt valamiféle alapvető félreértés van, mert a minisztériumi válasz utolsó mondata arról szól, hogy az elemzők vegyék fel a kapcsolatot a kiadóval. Ha előbb megtették volna, mintsem az egészet nyilvánosságra hozzák, az egész hercehurcát megspórolhatták volna. Nyitott kapukat döngettek volna, hiszen a kiadó jövőre készült az átalakításra, amit egyébként az atlaszoknál 5-10 évenként végeznek el. A szakreferens bár elismeri, hogy az észrevételek között vannak jogosak, úgy véli, van köztük csúsztatás is, és olyan sommás megállapítás, ami arra utal, az elemzők nem ismerik a cég történetét. Hidas nem érti, miért épp most robbant ki az ügy. „Az elemzők között egy történész és két tanár is van, most vették először kézbe az atlaszt? Egyébként a tankönyvkiadó a kerettantervhez kötődik, annak elvárásait rajzolták meg a térképeken. A kérdés számunkra az, hogy miért most és miért a minisztériumon keresztül támadtak meg egy ebben a formában hét éve az oktatásban szereplő atlaszt. Erre a miértre adja meg mindenki magának a választ” – mondta Hidas Gábor.

Arra a kérdésünkre, hogy akkor – ha az elemzők úgyis nyitott kapukat döngettek volna – jövőre az elemzés tükrében alakítják-e át az atlaszt, Hidas Gábor nem kívánt nyilatkozni. Mint mondta, a Cartographia Tankönyvkiadó Kft. magánkézben van, és az átalakítás – a sok időn túl – nem kevés pénzbe kerül, amit a tulajdonos erszénye bán.

A Történelemtanárok Egyletének alelnöke, Knausz Imre úgy vélte, nem szabad a történelemtanítást egy segédkönyv alapján megítélni. Szerinte, bár igaza van az elemzésnek, és fontosak a tankönyvek, így ez az atlasz is, de a baj sokkal nagyobb, mint amekkorának látszik. Ma már egészében nem hatékony az oktatás, egyáltalán nem érinti meg a fiatalokat. Ezért szerinte az oktatás tartalmának, technikáinak irányát kell megváltoztatni, de ennél sokkal fontosabb, hogy visszaállítsuk a diákok és a szülők és a tanárok motiváltságát is a tanulás, a tanítás iránt. Ezen a téren általános válság van, újra kellene gondolni az oktatásunkat, és annak minden szereplője számára vonzóvá, innovatívvá kellene tenni az iskolát. Végre komolyan kellene venni, hogy a legalapvetőbb gondot a pedagóguspálya kontraszelekciója jelenti. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy kevésbé vonzó és kevés jövedelmet biztosító pályára nem a legambiciózusabb, legtehetségesebb fiatalok mennek. A helyzet megváltoztatása azonban a politikán múlik. Sajnos az, hogy nagyon rosszul működnek az iskolák, egyelőre csak keveseket zavar, hisz a „gyerekvigyázó” és a „szelekciót eldöntő funkcióját” ma még úgy, ahogy ellátja. Ugyanakkor már egyáltalán nem alkalmas a kultúra, a tudás és a műveltség közvetítésére. Azt Knausz nem tudta megmondani, minek kell ahhoz bekövetkeznie, hogy a politikusok tegyenek is azért, hogy ezt a negatív hatást annullálják. Ahogy megjegyezte: „Ancsel Éva írja valahol, hogy a bűn nem mindig a rosszindulatból fakad. Amikor Jézust akarják elfogni, akkor az álmosság, az aluszékonyság is bűn. Vészhelyzet van, és ideje volna felébrednünk.”

Nem látja ennyire elkeserítőnek a helyzetet Mihály Ottó, oktatáskutató, bár bizonyos értelemben igazat adott Knausznak. Mint mondta, amilyen a társadalom, olyan a közoktatás, és naivitás lenne feltételezni, hogy különbözhet tőle. Az, hogy a társadalom megváltozzon, a politikán múlik. A politika pedig szerinte ott tart, amilyen sanszai vannak az országnak. Ugyanakkor a taneszközök fejlődése kétségtelen, és keményen gyermekközpontú, szociáldemokrata-liberális közoktatási törvényünk bárhol megállná a helyét a világban. A politika mégis sokszor támadja, a társadalom pedig olykor a XIX. századba kényszerítené vissza.

http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=1232129 (Millei Ilona)

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium levele

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium levele (boríték)

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium levele (1. oldal)

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium levele (2. oldal)