Ha lehet valami jó mindabban a rosszban, ami most a romákkal történik Franciaországban és másutt, az az, hogy a diszkrimináció régi és vérlázító problémája végre bekerült a nemzetközi köztudatba. E kisebbség megrendítő helyzetének akkor is a figyelem középpontjában kell maradnia, ha a jelenlegi őrjöngés elcsitul.
Európában komoly és fokozódó ellenszenv él a romákkal szemben. Sok roma emiatt is és a jobb munkalehetőségek reményében is elhagyja közösségét, lakóhelyét. Ettől pedig velük szemben a diszkrimináció és az erőszak tovább erősödik.
Magyarországon és Szlovákiában is súlyos támadásokat szenvedtek el a romák. A diszkriminációra sok országból sok bizonyíték van. Például a francia belügyminiszter nemrég kiszivárgott körirata, miszerint a romatelepek felszámolása elsődleges feladat. Az ENSZ illetékes bizottsága, a CERD megállapította, hogy számos más országban, Bulgáriában, Csehországban, Görögországban, Romániában, Szlovákiában stb. is van példa a romák erőszakos kitelepítésére és szegregációjára.
Van, ahol a romák csak korlátozottan jutnak hozzá az egészségügyi ellátáshoz és más közszolgáltatásokhoz, és nem rendelkeznek megfelelő személyi okmányokkal sem. A CERD szerint széles körben elterjedtek a roma gyerekek oktatásával kapcsolatos problémák, például az, hogy szegregált osztályokba kerülnek, és felülreprezentáltak a tanulási nehézségekkel küszködő gyerekeknek fenntartott iskolákban. Az Európai Emberi Jogi Bíróság megállapította, hogy Csehország és Görögország megszegte jogi kötelezettségeit a roma gyerekek oktatásával kapcsolatban. Az ilyen bírósági eljárások azonban esetlegesek.
A romák visszatelepítésének Németországból Koszovóba rettenetes következményei voltak. Egy UNICEF-tanulmány kimutatta, hogy a roma gyerekeket, akik elég jól integrálódtak a német iskolákban, olyan albán nyelvű közegbe taszították, ahol alig van esélyük iskolába járni.
Az EU illetékes bizottsága szerint a kisebbségek közül a romákat éri a legsúlyosabb diszkrimináció az unióban.
Sokan a romák szenvedélyes megbélyegzésével igyekeznek politikai előnyre szert tenni. Ezt szóvá tettem Olaszországban is, ahol legális és illegális romatelepeket látogattam meg, és másutt is.
Az integráció első lépése az, hogy a romák hozzájussanak az oktatáshoz és más alapvető szolgáltatásokhoz (egészségügyi ellátás, megfelelő lakhatás, munkalehetőségek). Ezek a jogosultságok az emberi jogok körébe tartoznak.
Tisztában vagyok vele, hogy bizonyos roma szokások – például a kényszerházasságok, a gyermekmunka – ütköznek a többségi társadalom szokásaival és maguk is emberi jogokat sértenek. Az is világos, hogy a társadalom peremén élő romák közül többen követnek el – legtöbbször kisebb súlyú – bűncselekményeket, ami érthetően feszültségekhez vezet. De ezek az ügyek eseti kezelést igényelnek, s nem vezethetnek általános megbélyegzéshez. Ugyanazokkal a következményekkel kell járniuk, mint bármely más törvénysértő esetében. Nem fogadhatók el azok a kirívó, drákói ítéletek, amelyeken az egész kisebbség megbélyegzésének és kollektív megbüntetésének szándéka érződik.
Nemzetközi szinten és az EU-ban is komoly erőfeszítések történtek már a fent említett problémákmegoldására. A romák befogadását célzó platformmal és az ezzel kapcsolatos közös alapelvek 2009-es elfogadásával az Európai Bizottság megpróbálta előrelendíteni a romák integrációjának ügyét. Az ENSZ-nek a rasszizmussal kapcsolatos 2009. áprilisi, ún. felülvizsgálati konferenciáján 182 tagállam tett ígéretet arra, hogy konkrét intézkedéséket tesz a romákkal és más kisebbségekkel szembeni diszkrimináció eltörlésére.
De mindennél sokkal többet kell tenni. Az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az ENSZ, az EU és 27 tagállama most lehetőséget kapott, hogy a passzív reagáló magatartását aktív, kezdeményező magatartással váltsa fel. Fel kell mutatni a legjobb gyakorlati példákat, rögzíteni kell az emberi jogi normákat, majd alkalmazni ezeket az egész unióban, hogy biztosítsák a roma nép számára, hogy méltóságteljes életet élhessen a világ egyik leggazdagabb térségében. Mely nekik is hazájuk.
Forrás: Népszabadság, 2010. október 2., Navy Pillay (A szerző az ENSZ emberi jogi főbiztosa)
Csonka Gábor
14 évvel ezelőtt
„Tisztában vagyok vele, hogy bizonyos roma szokások – például a kényszerházasságok, a gyermekmunka – ütköznek a többségi társadalom szokásaival és maguk is emberi jogokat sértenek. Az is világos, hogy a társadalom peremén élő romák közül többen követnek el – legtöbbször kisebb súlyú – bűncselekményeket, ami érthetően feszültségekhez vezet. De ezek az ügyek eseti kezelést igényelnek, s nem vezethetnek általános megbélyegzéshez. Ugyanazokkal a következményekkel kell járniuk, mint bármely más törvénysértő esetében. Nem fogadhatók el azok a kirívó, drákói ítéletek, amelyeken az egész kisebbség megbélyegzésének és kollektív megbüntetésének szándéka érződik.”
Írja a cikkíró. Ez a lényeg. Ehhez kell a többségi társadalomtól a támogató hozzáállás. Ez az elsődleges. Viszont itt egymásközt arról is kell beszélni, hogy mi cigányok mit teszünk mindezért magunk közt! Elegendő-e a néhány diplomásunk ténykedése, azoké, akiket már nem is tart a közösség tagjának, mert „kiemelkedett”. Megtesszük-e a felvilágosító és nevelő munkát azok ellen a tradícióink ellen, amik a beilleszkedés ellen hatnak? Elhatárolódunk-e a bűnöző életmódú cigányoktól? Természetesen mindez nem menti fel a többségi társadalmat a segítség megadása alól. Dee mi ne csak a többségtől várjunk elmozdulást felénk, nekünk is sok a tennivalónk!
Gondos Máté
14 évvel ezelőtt
A probléma valóban nagy, és történelmileg is mélyen gyökerező. Viszont nagyon fontos az szerintem (már a megoldás miatt is) hogy nyitottan, mindenféle elfogultságtól mentesen szemléljük a cigányság helyzetét Európában, és a cigányság helyzetét Magyarországon.
A cigányság majd minden Európai országban, ahol jelen van, diszkriminációnak van kitéve, de ennek a megkülönböztetésnek bizony oka van. Egyrészt a többségi, vagyis a tőzsgyökeres népesség előítélete, valamint a cigányság kirívó magatartása a többségi társadalommal szemben (szokásokban, kultúrában, értékrendben stb…)
A bőrszínre direkt nem utalok itt, hiszen az amint a magyarországi és európai örmények helyzetéből is kiviláglik, abszolut nem mérvadó tényező a diszkrimináció kialakulása szempontjából. Később persze ez is támadó felületté válhat, de a kiinduló ok sosem ez. Különben pl a jászokat, vagy az örményeket is folyamatosan diszkriminálták volna a történelem során, de ez sosem esett meg, sőt sokra tartották őket.
A cigányság önmagában sok-sok réteggel bíró nem egységes nemzet, és sosem volt az. Ennek megfelelően a különböző csoportok megítélése is mindig nagyon más volt a történelem során. Például a Zenész cigányok min olyanok mindig is nagy presztisnek örvendtek, megbecsülték őket, és sokra értékelték őket. Azért is, mert erkölcsben, emberi tartásban olyat tudtak nyújtani, akár életükkel is, amely valóban megbecsülésre volt méltó a többségi társadalom szempontjából. Ha a zenész cigányok leszármazottai később nem is zenéltek, ez a megbecsülés alapvetően megmaradt, hisz erkölcsös, gerinces, emberekről volt szó. (amikor így általánosítok, mindig a többséget tartom szem előtt, nem az egyént, mint ahogy a börtönben élők között is lehet jótét és erkölcsös lélek, de bizony keresni kell)
Míg más társadalmi rétegek a cigányságon belül alapvetően életmódban, erkölcsben, messze nem feleltek meg a helyi lakosság normáinak. A bizonyos ma már sokszor jogosulatlanul is jelen lévő mélyen gyökerező előitéleteknek bizony valós alapjuk van. A cigányság egyes rétegei az egyszerű termelő munka mellett lopásból, csalásból és más nem túl erényes dolgokból tartották fenn magukat. Viselkedésük pedig messze nem felelt meg sehol az európai normáknak. Amennyiben megfelelt volna, mint az Örményeket, teljesen simán befogadták volna őket, és nem lett volna semmi probléma.
A cigányság nagyrészének életmódja az átlag Európai vagy Magyar ember számára megvetendő. Nem azért mert cigány (bőre színe, nyelve, dalai, kultúrája), hanem mert színvonalon aluli a viselkedésük nagy átlagban.
Ami betudható a nevelésnek és valamilyen szinten a kultúrának is.
A többségi társadalom teljesen elutasító magatartása pedig fel erősíti ezt a külön állóságot, az integrálódni nem tudást, és tartósítja a problémákat. Viszont a többségi társadalomtól nem várható el az véleményem szerint, hogy úgy oldja meg ezt a problémát, hogy a másik oldalról nincs meg a megoldásra való akaratlagos törekvés.
A cigányság nagy része jelenleg (leszámítva a tisztes családokat, művészeket, erkölcsös, dolgozó embereket)kritikán aluli szellemi, gazdasági, és kulturális színvonalon van, sokszor sajnos nincs bennük meg a ritka kivételektől eltekintve az elkötelezettség. Gyermekeik ugyan ebben a szellemben felnövekedve szintén ugyan erre a sorsra fognak jutni. Hiába az iskolai nevelés, hiába minden. Az egészet a családnál lehetne megfogni. Viszont egy olyan családban, ahol mind az anya, mind az apa erkölcsi, szellemi színvonala kritikán aluli, ott erről a családi szintű megfogásról nem is beszélhetünk. Olyan családokban, ahol nagy a szegénység, de a gyermekek rendet, tisztaságot, erkölcsösséget tanulnak, csak anyagiakban kell segíteni. de olyan családokban, ahol sem szellemi, sem anyagi javak nincsenek jelen, a szellemi javak oktatásával kellene kezdeni. Példának okáért miért ne éljünk mocsokban? A szegénység nem egyenlő az igénytelenséggel. Sajnos a cigányság nagy részénél ez egyenlő. Elég a kosszal telt kertekre,a mocskos udvarokra, a düledező kajibákra gondolni, nomeg a szörnyű higiéniai állapotra. és ez mind nem következik a szegénységből….. Az az ember, aki így él,a többségi társadalom által megvetett lesz, legyen az roma, magyar, német, román, vagy bármi más. Ha jól él, szépen él, tisztelni fogják.
Sajnos Magyarországon a magyar társadalom is erkölcsi és szellemi válságban van, nem beszélve a cigányságról.
Véleményem szerint az ilyen emberek helyzetének javítása csak egy módon képzelhető el, mégpedig a kulturáltság emelésével. Ahol nem érték a csalás, nem érték a lopás, nem érték a hangos és káromkodásokkal teli beszéd, nem érték az, ki iszik meg többet, és nem érték az igénytelenség, ami ennek az életmódnak csak a leképeződése, és a szegénység is ebből következik.
Mindannyiunk számára fontos, hogy ezek az emberek emberhez méltóan élhessenek, legyenek azok magyarok, vagy cigányok. Viszont segíteni csak úgy lehet, ha a másik oldalon is megvan az akarat. Hiába adnak egy ilyen embernek milliókat, elissza, eldorbézolja, és értelmetlenségekre költi, és nagyobb roncs lesz mint volt. Tisztelet a kivételnek…..
Őszinte szívvel remélem megoldást fognak találni erre a problémára minden szinten, mert ez a kultúrális elbarbárosodás nem csak a cigányság problémája, hanem egyre nagyobb számban a magyarság problémája is.