
Bodori Katalin, Derdák Tibor, Haraszti György, Kalányos László, Köves Slomó, Orsós János, Raj Tamás, Ungár Klára, Várkonyi Ágnes: pedagógusok, vallási vezetők, történészek egy csoportja 2009. augusztus 12-én Dr. Hiller Istvánhoz fordult az alábbi elemzéssel:
Se holokauszt, se romák – ami a Középiskolai történelmi atlaszból kimaradt…
Az érettségizőket segítő 19 oldalas kronológiában egyetlen szó sem szerepel annak az etnikumnak a múltjáról, amely a hazai iskolákban tanuló diáknépesség közel 10%-át alkotja. Az elmúlt hónapok eseményeinek fényében nem halogatható a kérdés: milyen képet kap az ifjúság azokról a kérdésekről, amelyek a szélsőjobb propagandájának eszközévé váltak. Milyen ideológiává állhatnak össze azok az információk, amelyek a középiskolások gondolkodását alakítják?
A CR-0080 kódjelű középiskolai történelmi atlasz az érettségin hivatalosan engedélyezett tankönyv.
A CR-0080 kódjelű középiskolai történelmi atlasz az érettségin hivatalosan engedélyezett tankönyv.
Nos, a Középiskolai történelmi atlasz e tekintetben döntő jelentőségű dokumentum. Ezt a kötetet szerte az országban négy-öt éven keresztül használja a jövő nemzedéke, s még az érettségi vizsga megírásához is magával viheti. Az alábbiakban komoly tartalmi és szemléleti problémákat tárunk föl az atlaszban. Ezért leszögezzük: a kötet csak ritkán használtatik önmagában. A diákok rendszerint a történelemkönyvükkel együtt nyitják ki. A „törikönyvek” választéka elég széles, és ezeknek legújabb kiadásai sokkal korszerűbb szemléletet tükröznek, mint az atlasz.
Ezzel együtt kötelességünknek érezzük, hogy az atlaszt önmagában is vizsgáljuk, és rámutassunk az abban fennmaradt koncepcionális problémákra. A kötet egész gondolatmenete, a hangsúlyok elhelyezése, és fontos egyedi részletei sajnos alkalmasak arra, hogy szélsőséges erők a maguk hasznára fordítsák a magyar közoktatásnak a közgondolkodást formáló erejét. Néhány évvel ezelőtt ezt biztosan nem láttuk volna így, a mögöttünk levő hónapok eseményei azonban eddig ártatlannak tűnő ideológiai elemekre hívták a figyelmünket.
Ilyen közkeletű ideológiai elem Nagymagyarország grafikai képe. Nekünk már egyáltalán nem tűnik szélsőséges jelképnek. Nekünk. Jól tudjuk azonban, hogy mások evvel másként vannak. Hazánk nemzetközi megítélését igencsak árnyalja ennek a szimbólumnak az elterjedt használata. A magyar jog „a Párisban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában elfogadott 1947. évi XVIII. törvény” keretében tilalmazza a revizionista propagandát. A törvény az ország jelenlegi határainak rögzítése után így rendelkezik: „Magyarország… az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, …a jövőben nem engedi meg”. Ez „a jövő”, úgy látszik, elmúlt. Ma a határrevíziót grafikai eszközökkel propagáló revizionista propagandaelem színes matricák formájában a hazai személygépkocsi-állomány jó részén ott látható, elöl vagy hátul, „H” betűvel vagy a nélkül, angyalokkal vagy koronával, nemzeti színben vagy árpádsávos kivitelben. Az, hogy ennyire természetesnek érezzük a nemzeti nagylétünket kifejező szimbólum jelenlétét, a gyermekkori szocializációnkban gyökeredzik. Falakon függő megsárgult térképek a családi örökségből, idősebb rokonok megrázó élményei, erdélyi, felvidéki utazások – mind, mind lehetnek meghatározók ebben. A Középiskolai történelmi atlasz mindenesetre élenjár abban, hogy az ifjú generációk elméjébe rögzüljön a Kárpát-medence politikai egységként való ábrázolása: a 160 oldalon összesen 109 alkalommal közli a nagymagyar politikai térség valamely alakváltozatának egyértelmű grafikai ábrázolását az őskortól (bizony az őskortól…) egészen napjainkig (bizony napjainkig…).
Épp ilyen bőséges anyaggal látnak el minket a kötet szerzői a magyar etnikum térbeli eloszlásának időbeli változásairól. Kifejezetten a magyar anyanyelvű illetve magyar nemzetiségű lakosság eloszlását kereken 30 önálló térkép ábrázolja. A népességmozgásokat, az arányok változását 21 kördiagramm és további grafikai eszközök egész serege érzékelteti.
A magyar etnikum ábrázolásának objektív mivolta abban az összefüggésben ítélhető meg, hogy az atlasz miképpen ismerteti azon további etnikumok történetét, amelyek a magyar nemzet kialakításában szerepet játszottak. Vegyük példának a jászokat. Az atlasz 1300 éven keresztül kíséri figyelemmel a jász etnikum elhelyezkedését, melyet 7 különböző térképen ábrázol. A Jászság, mint kiváltságokkal rendelkező történelmi politikai egység – Jász-Nagykun-Szolnok megyét nem számítva – ugyancsak 7 további térképen szerepel. A térképek jelzéseiből olyan érdekességeket is megtudhatunk, hogy a jászok másik elnevezése azonosítja őket a történelemben „alánok”-ként emlegetett népcsoporttal.
Ugyanilyen részletes információkat kapunk a kunokkal, székelyekkel, csángókkal kapcsolatban.
A hazai nemzeti kisebbségek lakóhelye, politikai egységként való megjelenése korszakonként mindannyiszor az atlasz érdeklődésének éppen így a középpontjában van. A románokról számos helyen megtudhatjuk, hogy ők azonosak a vlachokkal és az oláhokkal, valamint hasonló információk birtokába juthatunk a szerbek (rácok), szlovákok (tótok), németek (svábok, szászok) stb. tekintetében.
A nemzetiségek bemutatása ezzel együtt mégis egysíkú, hiszen a politikai, kulturális és felekezeti térképekről hiányoznak mindazok a hősök, akinek szobraival mindenhol találkozhatunk a trianoni határokat átlépve. A magyar diákok érettségijük után teljes tájékozatlanságban maradnak arról, hogy kikre és miért büszkék a románok, a szlovákok, a szerbek.
Van azután két közösség amely teljes egészében kimarad a magyar nemzet kialakulását bemutató panorámából: a roma és a zsidó népesség. Ők az említés szintjén sem részei a hazai, a kárpát-medencei, a kelet-európai történeti tudatnak.
Romák:
A „roma” kifejezés egyetlen egyszer sem fordul elő az egész kötetben. A „Cigányok” szóval egyetlen alkalommal találkozunk, egy felsorolás utolsó elemeként a „Betelepülés, belső vándorlás a XVIII. században” című kisméretű térképen legalul. A térkép azt (az egyébként hamis) benyomást kelti, hogy a cigányok az 1700-as évek során jelentek meg hazánkban. Nem tudjuk meg, hogy kerültek ide és honnan, hogy nevezték őket, hol éltek, hányan, mivel foglalkoztak, milyen nyelven beszéltek. Jelenlétük további tényei aztán végképp homályban maradnak. Két említés a cigányzenéről még utal a romákra a XIX. század kultúráját ábrázoló két térképen, de az ezeket illusztráló 43 ábra egyike sem mutat be cigány zenészeket.
Az atlasz néma hallgatását némiképp ellensúlyozzák a tankönyvek, különösen a 12. osztálynak szánt kötetek. Ezekben – főleg a II. világháború után föl-fölbukkannak a cigányok, bár megjelenésük kevéssé illeszkedik a történelem tárgyalásának logikájába. Nem rajzolódnak ki évszázados gazdasági, demográfiai, kulturális folyamatok, nincsenek személyiségek, nincs kikkel azonosulni. A cigányok a folyamatok ártatlan elszenvedőiként jelennek meg, ami a diákok otthoni információinak tükrében hamisan cseng. A tankönyvek közléseinek értékéből jócskán levon az, hogy az atlasz kronológiájában és térképein ezek az információk sehol nem köszönnek vissza, tehát nyilván a számonkérésük is kevéssé valószínű: megtanulni nem kell…
Az atlasz ábrázol parasztokat és kubikusokat, megnézhetjük a XIX. századi városi ruhadivatot, a magyar népviseletek egész sorozatát, kávéházi jelenetet, sőt még az Unicum nevű szeszesital reklámozásának is szentelnek teret a szerzők a serdülő ifjúság épülése végett – zenélő, vályogvető, üstfoldozó vagy teknővájó cigányokkal azonban nem találkozunk az atlaszban.
A kötet végén igen hosszú és részletes kronológiai táblázat segíti a diákok eligazodását az évszámok tengerében. Ez az összesen 19 oldalra rúgó fejezet talán az atlasz legfontosabb része, hiszen a történelem érettségi megírásakor a diák ezt kinyithatja, és támaszkodhat rá. Nemcsak egzakt adatokat tartalmaz, hanem becsült adatokat, hitelt érdemlő feltételezéseket és minősítéseket is. Megtudhatjuk például, hogy „550 körül az ősi magyarság feltehetően ekkor kerül Nyugat-Szibériából a Belaja és Káma vidékére (Magna Hungaria)”.
Az „ősi magyarság”-ról tehát nemcsak a szokásos Levédia térképek tájékoztatnak, hanem – bármilyen bizonytalanok is az évszámok, a kronológia is tud róluk. Az „ősi cigányság”-ról azonban se térkép, sem kronológia. A származásról szóló nyelvészeti adatokról, az „ősi cigányság” életmódjáról ránk maradt perzsa és bizánci dokumentumokról nem értesülünk. Az érettségizőknek szánt kronológia mit sem tud a keresztes lovagok korából a kovácstechnológiának a cigánysághoz köthető technológiai megújulása tárgyában fennmaradt dokumentumokról, Zsigmond király Szepesváralján kelt kiváltságleveléről, Mária Terézia közismert asszimilációs intézkedéseiről, József főherceg ciganológiai erőfeszítéseiről, a Horthy rendszer idején a cigány lakossággal szemben foganatosított állami intézkedésekről, a komáromi várban elkövetett szörnyűségekről, a lengyeli mészárlásról, az 1961-es MSZMP KB határozatról, az integrációt előíró XXI. századi jogszabályokról…
Az érettségizőket segítő 19 oldalas kronológiában egyetlen szó sem szerepel annak az etnikumnak a múltjáról, amely a hazai iskolákban tanuló diáknépesség közel 10%-át alkotja.
A hazai cigányság sorsával párhuzamba hozható, nagy tömegeket érintő világtörténelmi folyamatok, mint a XIX. század második felében lezajlott romániai és amerikai rabszolga-felszabadítás, később az amerikai feketék XX. századi iskolai szegregáció-ellenes perei, vagy éppen az indiai érinthetetlenek áttérési mozgalma, szintén kívül esnek az atlasz horizontján. Úgy jön létre tehát a hazánkban a Gandhi, Ambedkar, Martin Luther King kultusz a cigányok körében, mint annak idején a pánszlávizmus a szlovák és a délszláv népek között, vagy a latin betűkre áttérés a románság körében: a magyar közgondolkodás 1918 novemberéig tudomást sem vett arról, ami történik.
Zsidók:

A nemzedékek felelőssége: a kisvárdai zsidó közösség emléke fennmaradjon:
A Holokauszt előtt a magyar vidéket virágzó zsidó hitközségek népesítették be. Ezek egyike volt kisvárdai közösség, amely 3000 tagot számlált egy 10.000 lelkes kis városban. Kisvárdán ma már kevesebb, mint tíz zsidó él. A kegyetlen zsidógyűlölet és emberirtás halálos csapást mért a kisváros zsidóságára. Az emléke fennmaradt a budapesti hitközségekben, a levéltárakban, a családi hagyományokban külföldön, mindenfelé az interneten, csak a történelmi atlaszban nem.
A másik népcsoport, amely „kimaradt a leltárból”, a hazai, kelet-európai zsidóság. Ugyanott kereshetjük őket, ahol a cigányság nyomaira bukkantunk: a XVIII. századi bevándorlási térképen. Ott az a hamis benyomás támadhat, hogy a zsidó népesség a török kor után jelenik meg a történelem során először a Kárpát-medencében, eleinte bármiféle kulturális vagy gazdasági teljesítmény nélkül… A XIX században a kultúrát ábrázoló térkép már tud néhány hazai zsinagógáról, de zsidókról nem. A római korból fennmaradt zsidó sírjelekről, a középkorban vagy a barokk korban épült zsinagógákról, a soproni, a budai vagy éppen a krakkói gótikus imaházról, a mádi késő-barokk alkotásról a szerzők nem tesznek említést. Az atlasz egyébként sok vallási térképet hoz, ám ezek közül csak a Föld 1900-as vallási állapotát ábrázoló térkép utal arra, hogy hazánkban akkoriban éltek zsidók. Ez a világtérkép ugyanis (Burma és Alaszka között félúton) az Osztrák-Magyar Monarchiát is feltünteti, s benne egy kicsiny karika utal a hazai (vagy csak a budapesti?) zsidóság létére. A többi vallási térképen Magyarország részletesebben szerepel, de ezek rendre csak a keresztény vallás ágazatainak a bemutatására szorítkoznak. Az iszlámmal rendszerint kivételt tesz az atlasz, de a zsidókkal soha. A különböző térképeknek köszönhetően tudunk monofizitákról, bogumilokról, anabaptistákról, siitákról és szunnitákról, de nem tudjuk, hogy Nagykálló vagy Jászvásár történelmi múltjában lettek volna haszidok, Sevillában, Amszterdámban vagy Szarajevóban szefárdok, Tokajban vagy Lembergben askenázik, Bonyhádon vagy épp Makón neológok vagy épp ortodoxok.

Máramarosi zsidó boltos, 1920-as évek. A magyarok krónikája. Szerkesztette: Glatz Ferenc. Officina Nova, Budapest, 1995, 612. oldal.
A zsidók a középiskolai történelmi atlaszban az ókorhoz tartoznak, közelebbről az ázsiai ókorhoz. Kevesebb említést találunk róluk, mint a szkítákról vagy a besenyőkről, s aztán ahogy azok a népek eltűnnek a történelem színpadáról, úgy a zsidók is. Európa végig zsidómentes, és a jelenkor Európája is zsidómentes.
Holokauszt:
A kronológiában kétezer év alatt az európai történelem egyetlen zsidó vonatkozású bejegyzése így szól: „1942 Megkezdődik a zsidókérdés náci programja (jan 20.)”. Hogy január 21-én ez mit jelentett Párizstól Minszkig és Varsótól Budapestig, arról nem szól a kronológia.
Nem kapunk levegőt. Talán rosszul látunk? Még egyszer nekirugaszkodunk: „1942 Megkezdődik a zsidókérdés náci programja (jan 20.)”. Bizony így hangzik a középiskolai történelmi atlaszban két évezred európai zsidóságának egyetlen említésre érdemes dátuma.
Az atlasz végén található hosszú kronológiai összeállítás tanúsága szerint zsidótörvényekről soha nem szavazott a magyar Országgyűlés. A vonatkozó térképek hiánya miatt a hazai középiskolások könnyen juthatnak arra a téves meggyőződésre, hogy gettó biztos nem létesült abban a városban, ahol a diák éppen kinyitja a történelmi atlaszát. Egyszeri magyar középiskolásként bízvást hihetem, hogy az én falumból biztos nem vittek el zsidókat, hiszen nálunk nincsenek is zsidók, a zsidó temetőt se gondozza senki. Az atlasz alapján akár annak a neonáci propagandának is hitelt adhat a diák, hogy Dunába sem lőttek embereket, hiszen a tévéből csak disznólábakról tudunk. Numerus clausus? Varsói gettólázadás? Raoul Wallenberg? A tankönyvekben olvasunk róluk, de az atlasz kronológiájából nem.
Visszalapozunk a térképekhez. Hátha ott van a vészkorszak, csak elkerülte a figyelmünket. Végül találunk egy kisméretű térképet: „A II. világháború következményei Európában – Emberveszteségek (1939-1945)”. A holokausztról sem magyar, sem európai térkép nincs. Ezen az „Emberveszteségek” térképen azonban valami oknál fogva nevesítve vannak a zsidó áldozatok. Az atlasz eddigi 100 oldalának tanúsága szerint eleddig Európában csak egyszer jártak zsidók (1900-ban), (ámbátor hazánkban egyszer már két évszázaddal azelőtt is) meg ugyebár közben nálunk épült néhány zsinagóga (mindegyik a XIX. században, de nem tudjuk, kinek). Szóval zsidók nem játszottak szerepet az európai és hazai történelmi, kulturális, demográfiai, gazdasági folyamatokban. Akkor viszont mit keresnek itt a zsidó áldozatok? Miért kell őket külön kiemelni? Miért fontosabbak ők, mint a nem zsidó áldozatok? Érdekes: a keresztények nincsenek így kiemelve. Hmm, ezek a zsidók nagyon exponálják magukat…
Ezen a térképen hat kicsiny őrtorony látható Ezek megsemmisítő táborok. Tizenhárom további őrtorony. Ezek pedig koncentrációs táborok. Megnyugszunk: hazánkban őrtorony nincs, biztos „emberveszteség” se volt. Aztán látunk egy fekete hatágú csillagot, s mellette egy tág határok között becsült számot: (210-295). Tényleg csak ennyi? Fölötte egy másik szám, az pontosabbnak tűnik: 650. Az lenne az összes áldozat végösszege? Tehát az áldozatok körében a zsidók kisebbségben lettek volna? No de hogy jön ki egy pontos végösszeg pontatlan adatokból? És miért fölül van a végösszeg? Vigyázat, a számok mellett levő mikroszkopikus diagrammban viszont a zsidó áldozatok vannak fölül. Nehéz követni. Milliméter magas az oszlop-diagramm: az alja lila, a tetején hajszálnyi sárga csíkocska. A csillag nem sárga, de azért értjük: a sárgák a zsidók. De kik a lilák?
Aztán lábjegyzet: „A zsidó áldozatok számában a különböző források jelentősen eltérnek! Magyarország háború alatti területén az összes áldozat száma csaknem 1 millió fő, ezen belül zsidó áldozat: 450-600 ezer fő.”
A szerzők itt láthatólag valamiért kapkodtak. Alighanem indulatba jöhettek, hiszen a térképeken sehol máshol nem használnak felkiáltójelet (!). A nagy sietségben még a magyar háborús határvonalakat is elfelejtették berajzolni, pedig más oldalakon oly fontos szempont volt az országgyarapítás grafikai ábrázolása. Németország háborús határait berajzolták ugyanezen a térképen, csak a magyar „emberveszteségek” idején érvényes magyar államhatár hiányzik. Ki érti ezt? Gondolni sem merünk arra, hogy a határvonalak sebtében történt visszarajzolása azt a célt szolgálja, hogy a magyar csendőrség és a MÁV által végrehajtott észak-erdélyi deportálások számait a román történelem kontójára lehessen feltüntetni.
A holokauszt fogalmának teljes hiánya egyébként korántsem csak a zsidókra és a cigányokra vonatkozik. Ki emlékszik ma már az örményekre? – kérdezhetjük Hitlerrel. A középiskolai történelmi atlasz mindenesetre az örmények ügyében tökéletesen megfelel a holokauszt-tagadók elvárásainak.
Megtudhatunk-e valamit a kambodzsai népirtásról? Értesülhetünk-e a ruandai genocidiumról? Hát a határainktól néhány száz kilométerre 14 éve történt srebrenicai tömeggyilkosságokról? Atlaszunkból nem.
Pedig vannak esetek, amikor néhány tucat ember lemészárlása is érdemes arra, hogy bekerüljön a kronológiába: „2005… Több mint 50 halálos áldozatot követelő terrortámadás a londoni metróban”. Ki érti ezt?
De ne tocsogjunk a vérben! Foglalkozzunk felemelőbb eseményekkel. Az elnyomott kisebbségek számára a huszadik századi világtörténelem legjelentősebb eseményei kétségkívül a nagy tömegdemokráciákban lezajlott emancipációs mozgalmak voltak. Az amerikai feketék polgárjogi harca, vagy az indiai kasztrendszer felszámolását célzó, százmilliókat felszabadító sikeres demokratikus küzdelmek, amelyek irányt mutatnak a hasonló hazai problémák megoldásán fáradozóknak.
Ebben azonban az atlasz nem igazít el. Ezekről a világot megváltoztató mozgalmakról egyetlen név, egyetlen helyszín, egyetlen dátum nem olvasható az atlaszban.
Az apartheid megszüntetését sikerre vivő eseménysorozat is csak ebben a talányos megfogalmazásban olvasható: „1985 Véres zavargások miatt rendkívüli állapotot vezetnek be a Dél-afrikai Köztársaságban. 1989 Parlamenti választások és zavargások a Dél-afrikai Köztársaságban.” A két esemény lényege tehát, hogy ott mindig csak zavargások vannak…?
Zavargások? Zavarok? Félreértelmezések? Félretájékoztatás? Sürgető, hogy a közoktatás szembesüljön azokkal a zavarokkal, amelyekért felelős.
A szerzők tudatában vannak, hogy művük milyen felelősséget hordoz. „Ha vigyázol rá, akkor a középiskola elvégzése után a könyvespolcodra kerülhet, és sok segítséget nyújthat életed későbbi szakaszában is… …tudd, hogy ez az atlasz nem csak évszámok, jelek, vonalak, színek halmaza, hanem egy olyan segítőtárs, amely sokszor a tankönyv helyett is eligazít a történelem útvesztőiben.” – olvashatjuk a könyv bevezetőjében. A kötet mindjárt a nyitó oldalán hangot ad a feladat nagyságához illő szerénységnek is: „A tévedés joga fenntartva. A Cartographia Tankönyvkiadó Kft. kéri a tisztelt Olvasókat, hogy az esetleges tartalmi hibákat szíveskedjenek közölni.” Jelen közleményünk ennek a felszólításnak próbál eleget tenni, ebben a feladatban keresi a szerzők, a kiadók és az oktatásirányítás partnerségét.

Az érettségizőket segítő 19 oldalas kronológiában egyetlen szó sem szerepel annak az etnikumnak a múltjáról, amely a hazai iskolákban tanuló diáknépesség közel 10%-át alkotja.
Mi lehet még a dolgunk?
Ideje kisétálnunk az elárvult zsidó temetőbe egy kis elmélkedésre.
Ideje meglátogatnunk a barátainkat a faluszéli cigánytelepen egy kis beszélgetésre.
Ideje magunkban föltennünk a kérdést: nekünk van felelősségünk?
Ideje teljesen átírnunk a középiskolai történelmi atlaszt.
Teljesen.
A dalit.hu vállalta, hogy teret ad ennek a problémának. Kérjük, hogy aki segítő szándékkal fordulna ebben az ügyben Miniszter úrhoz, ossza meg gondolatait, és tegye meg javaslatát e-mailben:
toriatlasz@dalit.hu
Aki üzenetében jelzi, hogy vállalja gondolatai nyilvánosságát, válasz e-mailben kap erre visszajelzést a kezdeményezőktől.
somijudit
15 évvel ezelőtt
Zolcsinak igaza volna, ha a Tesco-reklám történelematlasz lenne. Minthogy nem az, ezért „suszter maradjon a kaptafánál”, a reklám szóljon arról, hogy a mosószert elég megmutatni a szennyes ruhának és az megtisztul, az atlasz meg múltunk minden szennyeséről a mi megtisztulásunkhoz. Magyarországot tisztességes emberek lakták a világháború és a nyilas őrület idején is, sőt, a legutóbbi decemberi gázai népirtás idején is, akik nem tudtak/láttak/tettek semmit (vagy kevesen,keveset). „Aki a történelmet nem ismeri, annak megismétlődését megérdemli”…
Bányai Gábor
15 évvel ezelőtt
Két dolgot tartok igazán elképesztőnek.
1. Azt, hogy a történelmi Magyarország térképeit közlik egy, a történelmi Magyarországgal foglalkozó atlaszban.
2. Ezt a nyomorék (lopott) blogsablont, ami pont a legfrissebb hozzászólásokat teszi a végére és rejti el az itt összegyűlt humánértelmiség elől. Pedig nagy kár lenne ezért a kommentért is.
Iványi György
15 évvel ezelőtt
Valami elszomorít az okos hozzászólások tömegében. Kivonni, bezúzni, betiltani … Holott ez a atlasz nem a Mein Kampf, nem a szellem-mérgezés számos, forgalomban lévő termékének valamelyike. Csak éppen, ugyanolyan gyenge minőségű iskolakönyv, mint mint a kezembe kerülő tankönyvek fele. Legnagyobb baja éppen az aránytalan súlya, „engedélyezettsége”, piaci monopol-helyzete.
Hihetem, hogy szabadon gondolkodó értelmiségiek ismét bölcs bizottságoktól, cenzoroktól, minisztériumi rendeletektől – éppen a baj okától, nem pedig az iskolák, tanárok, kiadók versenyétől – várják az oktatás minőségének javulását? Kutyaharapást, szőrivel.
Petike
15 évvel ezelőtt
nincsenek benne az atlasban a szerémségi böszörmények az egyíptomi magyarábok, a havasalföldi/macsói magyarok, a bodonyi bánság, IV. béla stájerországi foglalásai stb stb…
a térképeken csatákat háborúkat lehet ábrázolni középiskolásoknak akik jó ha megjegyzik 4-5 nagy csata évszámát
„Ugyanott kereshetjük őket, ahol a cigányság nyomaira bukkantunk: a XVIII. századi bevándorlási térképen. Ott az a hamis benyomás támadhat, hogy a zsidó népesség a török kor után jelenik meg a történelem során először a Kárpát-medencében, eleinte bármiféle kulturális vagy gazdasági teljesítmény nélkül…”
1789-magyarországi zsidóság 100 ezer fő
1910 -magyarorszgi zsidóság 910 ezer fő
ergo nagy arányú bevándorlás történt a 18. században…előtte nem volt nagyarányú bevándorlás tehát az atlasz helyes
-a zsidóság gazdasági teljesítményét nehogymá’ az atlaszon kérje vki számon…
A cigányságról pedig nehéz bármi érdemit produkálni az atlaszban lévén csekély létszámú nomád népség volt míg Mária Terézia le nem telepítette őket
Petike
15 évvel ezelőtt
„És mindemellett a teljes ideológiai zűrzavar. ….Ugyanakkor 68 százalékuk úgy véli, hogy a magyarországi holokausztáldozatokért kizárólag vagy nagyobb részben Németország a felelős,”
Lehet h én hiányoztam történelem órákról de úgy tudom , h minket a Német birodalom katonailag megszállt (ausztria szlovákia, szerbia és horvátország felől), a felső vezetést kapásból Mauthausenig rugdalta (élén a belügyminiszterrel v. a honvéd vezérkar főnökével számtalan parlamenti képviselővel), a helyi közigazgatást leváltotta (ispánok polgármesterek 2/3át) a nyakunkra 1 bábkormányt ültetett akik statisztáltak a német deportálási szándékok lebonyolitásához…
a zsidóságot ezután a német birodalom területére deportálták, ahol a német birodalom katonái/tisztviselői kiirtották nagy többségüket…
nem is értem miért lenne felelős nagy részben a halálukért a Német birodalom….
Iványi György
15 évvel ezelőtt
Kedves Petike,
Hiányoztál bizony, vagy a tanárod hiányzott. A németek 1944 márciusában szállták meg Magyarországot, ehhez képest az első, a zsidók munkavállalását, egyetemi felvételét korlátozó törvény (a numerus clausus) 1920-ban, az első zsidótörvény 1938-ban, a második 1939-ben, a harmadik 1941-ben született. A munkaszolgálat és a visszacsatolt területek zsidóságának deportálása 1940-ben kezdődött. Magyarország nem német megszállás alatt, hanem önként, szuverén országként vett részt Hitler háborújában.
Amúgy a zsidóság magyarországi helyzetéről már IV. Béla is rendelkezett. Csakhogy nem korlátozta, hanem szabadságlevelekkel ösztönözte a betelepülést.
rocketfinger
15 évvel ezelőtt
kedves Hozzászólók!
szeretném kérni, hogy mindenki gondolja végig, mennyire ért a térképkészítéshez. gyanúm szerint az atlasz betiltását követelők ezen ismerete erősen a nullához konvergál. Idézet a kiadótól:
„Nem tagadjuk a holokausztot, és nem áll szándékunkban kirekesztőnek sem lenni. Egyszerűen csak léteznek témák, amelyek térképes módon nem ábrázolhatók. Így például nehéz megfogni térképen a romák és hasonlóképpen a magyarországi zsidók elterjedését is, ellentétben számos más népcsoporttal, amely jól körülhatárolhatóan megjeleníthető akár a történelmi, akár a mai Magyarország területén. Azért, mert elterjedésük nem ábrázolható, kultúrájuk természetesen része Magyarország történelmének és kultúrájának. A tankönyveknek módjukban áll ezt is bemutatniuk, ezért tűnnek szemléletükben korszerűbbnek” mivel a kritikát megfogalmazóknak fogalmuk sincs a térképkészítésről, a tény, hogy hiányzó témákat nehéz, vagy lehetetlen térképen ábrázolni, nyilván elkerülte e figyelmüket.
talán nem kéne emberek igen kemény, sokévi munkáját leszólni. elgondolgodtató az álszentség, hogy a jelenlegi magyarországi helyzetben (ld: roma gyilkosságok, erősödő nacionalizmus, stb…) hirtelen feltűnt egy ilyen (állítólag) súlyos hiányosság egy tankönyvben. a korábbi években ez senkinek nem hiányzott, ergo, ha az előbb említett események, tendenciák nem történtek volna meg, az atlasz továbbra is megfelelne a magas kívánalmaknak. lehet, hogy meg lehetne vizsgálni a különböző kiadók által készített történelem tankönyveket is, és ott is felfedezhetőek lennének hiányosságok, vagy megfogalmazásbeli különbségek. az senkinek nem szúrja a szemét?
Vásárhelyi Mária
15 évvel ezelőtt
Való igaz: a zsidóság kirekesztése, jogfosztása és a deportálása és meggyilkolása sem a német megszállás után kezdődött, és az is nyilvánvaló, hogy a magyar hatóságok és a lakosság aktív közreműködése nélkül a németek képtelenek lettek volna mindössze nyolc hét alatt 430 ezer embert összeszedni, és „meggyilkoltatás céljára egy idegen nagyhatalomnak átadni”(Kertész Imre). Mamár közismert – azok számára, akik ismerni akarják – , hogy a deportálásokat, a németek irányítása mellett, alapvetően a magyar hatóságok intézték, a magyar lakosság jelentős részének közönye vagy segítsége mellett. Így volt ez a legtöbb európai országban, csak azok legalább mára túljutottak azon, amit Petike – csak azért, mert ez így sokkal kényelmesebb – tudni szeretne minderről.
Varga Zoltán Antal
15 évvel ezelőtt
Egy biztos! A provokációgyár szépen működik, de ennek igen súlyos következményei lesznek – lehet, épp ez a cél, lehet csak valami elvhűség okozta „kutyapóz” (megfelelni vágyás) generálja.
A radikális, vagy szélsőséges (nemzeti) gondolkodást, nem az azt meggyőzően hirdető „mély-vallású-fasiszta-ideológusok” hathatós propaganda terjesztése okozza, sokkal inkább az ilyen és ehhez hasonló jelzőt sem érdemlő megnyilvánulás.
Meglehet, hogy némely fiatalt meg lehet fogni az előző módszerrel, de alapvetően egy érett és felvilágosult személyiség hozzáállásának megváltozása alighanem ez utóbbinak tudható be! (Elég megnézni az EP választásokat; a szélsőségek megjelenése az adott rendszer eredménye!!!)
Persze csak az hír amiről beszélnek, ezért részemről ennyi és semmi több!
Egyvalamire jó volt ez a cikk… enyhe vérbőséget okozott – de szerencsésebb lett volna éppen ezért egy téli hónapban előrukkolni vele, akkor talán egy kis haszna is lehetett volna.
További kellemes ájvékolást.
Petike
15 évvel ezelőtt
igen tisztelt Vásárhelyi Mária
ami a zsidósággal megtörtént a megszállás előtt az nagy átlagban megtörtént a csehszlovákiai/dél erdélyi magyarokkal is mégsem hívjuk holocaustnak…1 diszkriminatív törvény nem a zsidóság kiirtásáért született…
„hogy a magyar hatóságok és a lakosság aktív közreműködése nélkül a németek képtelenek lettek volna mindössze nyolc hét alatt 430 ezer embert összeszedni”
-persze…én úgy emlékszem h 44 tavaszán nyarán circa 900 ezer magyar férfi volt a keleti fronton üdültetés céljából…(gondolom gyerekeket ön sem küldött volna az SS ellen)
-a zsidóság jelentős részét nemzetiségi területről vitték el (tessék reklamálni a nemzetiségi lakosságnal)
„Mamár közismert – azok számára, akik ismerni akarják – , hogy a deportálásokat, a németek irányítása mellett, alapvetően a magyar hatóságok intézték”
miután -már 1szer leírtam- az állam vezetőit tőrbe csalták kvázi fogságba ejtették, az országot megszállták, és nekik tetsző bábkormányt, vezetőket neveztettek ki…
„Így volt ez a legtöbb európai országban, csak azok legalább mára túljutottak azon, ”
valóban…mennyi helyen olvasom h Ausztria Hitler 1. áldozata , hogy szegény csehek, norvégok, hollandok mennyire ellenálltak ám, hogy a franciák aztán télleg majdnem önmaguktól kiüldözték a németeket (persze azt ritkábban h ezek az országok lgalább akkora kollaboránsok voltak mint mi)
-vagy a drága jó szlovákok…akik fejpénzért árulták hitlernek a zsidókat (ált. magyar zsidókat-akiről persze soha sem emlékszik meg a magyar közvélemény..miért?) és deportálták is (kivéve az Esterházy által Magyarországra menekített ezreket)
-Esterházy máig háborús bűnös szlovákiában…hol vannak ilyenkor a jogvédők, holocaust túlélők, Wiesenthal alapítvány stb stb…
Vásárhelyi Mária
15 évvel ezelőtt
Egy kicsit naprakészebben kellene tájékozódni, és akkor tudhatná, hogy – önnel szemben – Ausztria, Norvégia, Hollandia,Franciaország stb. állampolgárai mára túljutottak a hosszú ideig valóban élő ’első számú áldozat’ stb. legendákon és hazugságokon, és mamár többségük világosan látja saját országának felelősségét, mindabban, ami történt. A szlovákok kb. ugyanabban acipőben járnak, mint mi, ezért is olyan reménytelen a megértés és a tolerancia. S vajon az, hogy a felelőtlen magyar kormány és hadvezetés hány magyar katona életét áldozta fel teljesen értelmetlenül, mennyiben befolysáolja a zsidók sorsáról szóló tényeket és véleményeket? Ezek a tények nem kioltják, hanem erősítik egymást, és nem egymást gyengítő érvek a magyar zsidók és romák, vagy a magyar katonák sorsáról szóló vitában. Csak az kezeli ezeket egymást gyengítő érvekként, aki nem akar a lényegről beszélni és a tényekkel szembenézni. Szívesen ajánlok olvasmányokat, amelyek egy kicsit oszlatják a ködöt…
Gaál Zoltán
15 évvel ezelőtt
Kedves Aradi Pál, Bánhidi Ágnes, Barát Endre, Benedekné Fekete Hajnalka, Bodori Katalin, Derdák Tibor, Dés Magda, Dés Mihály, Dés Rita, Fleck Gábor, id. Fogaras János, Győri György, Haraszti György, Hell István, Iványi György, Kalányos László, Katona Judit, Kovács Éva, Köves Slomó, Knausz Imre, Lengyel Anna, Meloccó János, Orsós János, Patrik Nándor, Raj Tamás, Semjén András, Ungár Klára, Várkonyi Ágnes, Vásárhelyi Mária továbbá D.István és sumijudit!
Mindannyiójukhoz fordulok kéréssel – mivel helyeselték a fent írott kritikát – válasszák ki azt az 5 történelmi Magyarországot megjelenítő térképet, amely Önöket leginkább irritálja, fölöslegesnek tartják ábrázolását. Legyenek vita tárgya! Ígérem a térképész szakmában és minden fórumon vita tárgyává teszem, beszéljük ki ezen térképek létjogosultságát. Természetesen ehhez nevüket is adniuk kell, hiszen ez bírálat, ítélet egy kort megjelenítő térkép felett. Tényleg kíváncsi vagyok melyek ezek a térképek Önök szerint.
Pár szó a holokausztot tagadó atlaszról, milyen is az: szerepel benne – mint azt Önök is jól tudják, hisz miért is illetnének kritikával egy olyan kiadványt, amit ne lapoztak volna át – az „Emberveszteségek (1939–1945)” c. térkép.
A térképen megtalálhatók az európában áldozatul esett zsidó emberek száma országokra lebontva, külön kiemelve sárga színnel, arányosan ábrázolva az általános emberveszteséggel. Megtalálhatók a nagy megsemmisít és koncentrációs táborok piktogrammal jelölve, nevesítve pedig: Kulmhof, Treblinka, Sobibor, Majdanek, Belzec, Krakkó, Auschwitz, Mauthausen, Buchenwald. (bár ne kellett volna megírni egyet sem, mindannyian annak örülnénk a legjobban)
Tisztelettel: Gaál Zoltán térképrajzoló
Gaál Zoltán
15 évvel ezelőtt
Kedves Ungár Klára!
Személy szerint nekem nagy csalódás volt itt olvasnom az Ön írását… Egy apró megjegyzés, könyv helyett atlasz és mint ilyen, szöveget keveset, inkább térképeket, ábrákat, illusztrációkat tartalmaz.
Gaál Zoltán
15 évvel ezelőtt
Kedves Orsós János!
Minden bizonnyal a kronológia hiányosságai pótolva lesznek, mert vannak benne, ez tagadhatatlan.
A térképi megjelenítésben már kevésbé bízok de megnyugtatésként: most is ott vannak.
Biztosan harcoltak romák (bár a „jól összerakott anyagban” cigány szó szerepel) és zsidó emberek pl. az 1848–49-es harcokban hazájukért, családjukért, meggyőződésükért.
Gaál Zoltán
15 évvel ezelőtt
Tisztelt Várkonyi Ágnes!
Az atlasz nem sugall nézeteket és nem manipulál, pláne nem tudatosan! Kíváncsian várom az Önt legjobban irritáló térképeket, melyek lesznek azok (mind a százegynéhány?).
Arról nem tehetünk, hogy a múltban („vegyük példának a jászokat”) a cikk által felemlegetett embercsoportok hosszú évek során kerületekbe, közigazgatási egységbe tartoztak, megyéink alapjai voltak ezek. Arról ki tehet, hogy a cigányság, zsidóság esetében ez nem történt meg? Térképen hogyan ábrázoljuk a nehezen megfoghatót?
Ebben az atlaszban sok embernek sok munkája áll sok-sok éven át. Önt pedig a térképész és történelemtanári szakma fogja megítélni azok a térképek alapján, amelyeket feleslegesnek ítél.
Gaál Zoltán
15 évvel ezelőtt
Tisztelt Semjén András!
Az ember valóban nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen.
Remélhetőleg lesz majd egy Önnek megfelelő szemléletű atlasz, amely igen kevés történelmi Magyarországot fog ábrázolni, ellenben igen vékony lesz és szegényes.
Gaál Zoltán
15 évvel ezelőtt
Tisztelt Dés Magda!
Meggyőződésem, hogy a történelmi tudatlanságot legjobban a történelemtanárok formálhatják és teszik is ezt legjobb tudásuk szerint. Várnék néhány példát arra, hogyan hamisítja az atlasz a történelmi tényeket – hogy javítani lehessen.
Gaál Zoltán
15 évvel ezelőtt
Higyje el tisztelt Barát Endre, a szerkesztők véletlenül hagyták le a muzsikáló cigányokat…
Remélhetőleg Ön jóhiszemű ember és ezt elhiszi.
Megtenné, hogy ide írná az elhallgatott kérdéseket? A válaszok biztosan bekerülnek a legközelebbi kiadásba.
Derdák Tibor
15 évvel ezelőtt
Kedves Gaál Zoltán!
Megtisztelő számunkra, hogy vitafórumunkat térképrajzolóként és a kiadó munkatársaként egy sor érdemi, szakmai hozzászólással látta el. Mi, a vita kezdeményezői ugyanebben az irányban szeretnénk tovább haladni. Vitaindítónkban számos konkrét kérdést vetettünk föl a magyar nemzetet alkotó népcsoportok és felekezetek múltjának megjelenítésétől kezdve a holokauszt fogalmának használatán keresztül egészen a XX. századi amerikai, ázsiai és afrikai emberi jogi mozgalmakig bezárólag. Fölvetéseink közül Ön elsősorban a történelmi Magyarország, a cigányok és a zsidók grafikai ábrázolásának problémáira reagál, tehát a leglényegesebb problémák között keres konkrét megoldásokat. Fontos, hogy kérdéseire itt, a Dalit.hu nyilvános fórumán is szülessenek válaszok, ezért kérem a megszólítottakat, saját szempontjaikkal járuljanak hozzá ehhez.
Gaál Zoltán megszólalása azonban azt a lehetőséget is fölcsillantja, hogy az apró részletekre vonatkozó egyeztetés akár ki is léphet a virtuális térből, s személyesen is beszélgethetünk a térkép fölött.
Köszönjük az építő magatartást!
Derdák Tibor
amok
15 évvel ezelőtt
„A nemzetiségek bemutatása ezzel együtt mégis egysíkú, hiszen a politikai, kulturális és felekezeti térképekről hiányoznak mindazok a hősök, akinek szobraival mindenhol találkozhatunk a trianoni határokat átlépve. A magyar diákok érettségijük után teljes tájékozatlanságban maradnak arról, hogy kikre és miért büszkék a románok, a szlovákok, a szerbek.”
Itt van például Avram Iancu, akinek sok szobra megtalálható Erdélyben, és igazi hősként tisztelik a románok. Az ő tevékenysége miatt (Érchegységi magyarok lemészárlása) az apai ági őseim közül akik megmaradtak Dicsőszentmártonba majd Marosvásárhelyre költöztek. Igazán helyes lenne az ő tevékenységét is méltatni egy-két szóval, a tolerancia és megbékélés jegyében.
Kár hogy akiket a románok, a szlovákok, a szerbek hősként tisztelnek, sokszor az ellenségeink voltak, és fegyverrel irtottak minket. Ezek- akárhonnan nézem – NEM a mi hőseink.
„Az, hogy ennyire természetesnek érezzük a nemzeti nagylétünket kifejező szimbólum jelenlétét, a gyermekkori szocializációnkban gyökeredzik. Falakon függő megsárgult térképek a családi örökségből, idősebb rokonok megrázó élményei, erdélyi, felvidéki utazások – mind, mind lehetnek meghatározók ebben.” – Tisztelt urak, hölgyek, ez baj? Ez fáj önöknek? Vagy talán elő akarják írni, hogy az idősebb rokonok mit meséljenek, és mi legyen a lakások falán. Tetszik, vagy nem az én őseim nem a zsidók vagy a romák, de mégcsak nem is az indiánok voltak, így nem az ők történeteit igyekszem továbbörökíteni a gyermekeimnek.
Várkonyi Ágnes
15 évvel ezelőtt
Tisztelt Gaál Zoltán!
Köszönöm a megkeresést,válaszom Önnek a következő:
Én a pedagógia felől közelítem meg a kérdést, mivel ezt a tudományt művelem. Nem vagyok sem térképész, sem történész.Így arra a kérdésére, hogy a történelem hogyan ábrázolható térképen nem tudok autentikus választ adni Önnek.
Biztos tudja, hogy a pedagógia az ember nevelésével és oktatásával foglalkozó tudomány.Ennek értelmében,minden oktatási anyag , így ez a térkép is az általa közvetített ismertanyaggal bizony szemléletet formál, orientál, nézeteket alakít ki. A pedagógia alaptézise, hogy az oktatás és a nevelés nem választhatók el egymástól, folyamatjellegű, egymást kiegészítő tevékenységek. A nevelés nem csak magában történik, hanem szándékok és célok szerint. A nevelés tervszerű, szervezett tevékenység!! A nevelés során nem másról, mint a nevelési tartalmak közvetítéséről van szó. A nevelési folyamatban az emberek a közvetítendő tartalmak által, a közvetített tartalmak révén kölcsönös kapcsolatban állnak egymással, és az emberek a közvetítendő tartalmak által változnak. A tartalmak, mint ez esetben látjuk, az emberek által változhatnak.
A nevelés mindig konkrét helyzetben történik , amelyet a környezet és a benne cselekvő emberek befolyásolnak, illetve határoznak meg.
Önt – írja nekem Gaál úr- „pedig a térképész és történelemtanári szakma fogja megítélni” Én nem a térképész és a történelemtanári szakma megitélésére vágyom, hanem a térkép által közvetített anyag pedagógia szempontok alapján való ujragondolásra.
Nagy Béla
15 évvel ezelőtt
Tisztelt Várkonyi Ágnes!
Gyakorló pedagógusként és szülőként is az a tapasztalatom, hogy az elmúlt pár napban túl nagy jelentőséget tulajdonítunk az atlasznak. Bevallom én már annak is örülnék, ha a diákok fele megfelelően tudná használni akár a történelem, akár a földrajzi atlaszt.
A történelem tudatosságért, annak alakításáért leginkább a pedagógus felel. Másodsorban a tankönyv és csak utána következhet az atlasz. Azt a diákot akit mélyebben érdekli a történelem, nemcsak az atlaszból fog tájékozódni, sőt…. Akinek meg nem lehetett felkelteni az érdeklőését, annál már nagy eredmény, ha a tankönyvet a kezébe veszi.
Vitázunk egy atlasz kapcsán akkor amikor egy térképet összekevernek egy szabásmintával? Ez a vita rég nem a diákokról szól, sajnos. Nem az atlaszt kellene újragondolni, hanem a történelemoktatást és a tanárképzést…
Istvan
15 évvel ezelőtt
Tényleg kellene egy új térkép. Akkor legalább tudhatnánk, hol helyezkedtek el a cigány és zsidó hadtestek a mohácsi csatában, vagy pl. hányan voltak belőlük Rákoczi seregében.
Várkonyi Ágnes
15 évvel ezelőtt
Tisztelt Nagy Béla!
Nem az atlasznak, az atlaszban közvetített tartalomnak tulajdonítunk jelentőséget.Annál is inkább , mert ezt az atlaszt használhatja és ajánlott is, hogy használja a diák az érettségire való felkészüléskor, és magán az érettségi vizsgán is.
Ha ön pedagógus, akkor, pontosan kell értenie, hogy miért tesszük ezt. Nem mindegy, hogy,milyen ismerethez jut a tanuló az oktatás során. A pedagógus feladata az ismeretek közvetítése, amely által neveli is a jövő nemzedékét,(oktatás – nevelés viszonya)gondolkodó, összefüggéseket kereső emberekké.Ez csak valós ismeretek által történhet meg, persze megfelelő módszerek alkalmazásával.
TILCCSÁK BE! A HÜLYESÉGET!!!
15 évvel ezelőtt
Kiakaszt ez a cikk. A történelmi Mo. ábrázolása mint revíziós bűn, a párizsi békeszerződés ellen?
A történelmi Mo. térképe és határai történelmi tény 1000 éven keresztül! Ahogy pl. Izrael állam nem létezett Kr. u. 72-től még római cliens állam formájában sem, egészen 1948-ig. Ez is történelmi tény, ezen nem kell megsértődni. Cigányia sem létezett ezért nem ábrázolják. És nem rasszizmusból.
Viszont létezett pl. közigazgatási egységként jász, kun, székely, szász terület, márpedig egy közigazgatási térképen általában ábrázolják a megyéket, különleges jogállású területeket, városokat, országokat, bármilyen érdekes is ez a tisztelt tiltakozóknak. Ha 600 térkép van egy országról és mind a 600 időpontban létezett egy város vagy pl. jász kerület, akkor bizony 600-szor fogják azt ábrázolni! Roppant meglepő, nemde?!
Másik kedvencem, hogy bezzeg hányszor ábrázolják a magyarság etnikai területét. Megsúgom miért. Mert ez a hely ahol élünk, MAGYARORSZÁG! /Egyelőre, bármennyire nem tetszik ez egyeseknek./ Ha nem tetszett volna észrevenni. Nem hiszem, hogy Izraelben a magyarok elterjedéséről szólna az iskolai térkép java része. Akkor meg nem értem, hogy Mo-n miért kellene az izraeliták elterjedéséről szólnia egy atlasznak. Főleg azért nem , mert gyakorlatilag nem ábrázolható, egy 1850 körül még max 1-2 %-os, majd 50 év múlva 5 %-nyi területileg nem koncentrált népesség.
A cigányok ábrázolásának ugyanez a problémája.
Nem láttam adatokat a délvidék 1520 utáni teljes elmagyartalanodásáról, sem az erdélyi Mezőségen végbemenő románosodásról, sem a Horea-Closca féle vagy Avram Iancu-féle erdélyi magyarirtásokról sem. Pedig én ezt ugyanolyan felháborítónak érzem.
Nagy Béla
15 évvel ezelőtt
Kedves Ágnes!
Egyetértek, valós ismeretek közlése szükséges. A térképek valós ismereteket közölnek az atlaszban. Ezt senki nem cáfolja. Az tény, hogy a cigány gyerekek motiválhatóbbak lennének, ha az oktatásban, tankönyvekben többet olvashatnának magukról, természetesen a megfelelő arányokat megtartva. Sajnos azért azzal is találkoztunk, hogy ének órán néhány roma származású diák nem hajlandó elénekelni a magyar himnuszt, arra hivatkozva, hogy ő roma. Talán egyetért velem, hogy ez sem jó irány. Talán nem ez történt volna, ha a cigány kultúra (zene, tánc) is picivel nagyobb hangsúlyt kap, főként azon iskolákban, ahol a diákok nagy része roma.
Savanyú József
15 évvel ezelőtt
Ilyen közkeletű ideológiai elem a magyar nyelv. Nekünk már egyáltalán nem tűnik szélsőséges jelképnek. Nekünk. Jól tudjuk azonban, hogy mások evvel másként vannak. Hazánk nemzetközi megítélését igencsak árnyalja ennek a nyelvnek az elterjedt használata.
Ezért javaslom, hogy tiltsuk be az irredenta magyar nyelvet. Első lépésben a Magyarország határain kívül élők fejeznék be a szomszédainkat joggal irritáló magyar beszédet (ez már folyamatban is van), második lépésben pedig a mai Magyarország határain belül szüntetnénk meg. Helyette használható lenne az amerikai angol nyelv, vagy a lovári, esetleg valamelyik szomszédos ország nyelve, pl. a szlovák.
Ennyit igazán megtehetünk szomszédaink érzékenysége érdekében.
Derdák Tibor
15 évvel ezelőtt
Kedves Amok, Kedves István, Kedves Tilccsákbe, Kedves Savanyújóska!
Köszönjük, hogy folklórműsorotokat nálunk is előadtátok,
hozzájárultatok a vitafórumunk színesítéséhez.
Most pedig arra kérünk, menjetek vissza azokra a honlapokra,
ahol írni szoktatok.
Mi itt mással foglalkozunk, a Ti véleményeteket már kellő mélységben megismertük.
Több komolytalan hozzászólásra nem vagyunk kíváncsiak.
Isten áldjon Benneteket!
Savanyú József
15 évvel ezelőtt
Kedves Tibor!
Köszönöm a kulturált hangú kommentet. Egyébként nem nagyon szoktam honlapokra írogatni. De van az abszurditásnak olyan foka, amire már nehéz komolyan mit mondani. Mondhatnám, hogy kafkai vagy monty pythoni. Tényleg.
Szabó Zoltán
15 évvel ezelőtt
A hozzászólás moderálva.
amok
15 évvel ezelőtt
A hozzászólás moderálva.
Szabó Zoltán
15 évvel ezelőtt
A hozzászólás moderálva.
TILCCSÁK BE! A HÜLYESÉGET!!!
15 évvel ezelőtt
Megmagyarázná a hozzászólásomban a folklórelemeket? Mert én eddig nem igazán találtam.
Egyébként mint diplomás több nyelven beszélő ember, azt gondoltam, hogy egy fórum a vita helye, ahol kulturált hangnemben elmondhatjuk a véleményünket, és erre érdemi reagálást kapunk, nem pedig „húzzatok el!” típusú utasításokat.
Na mindegy, ez nem engem minősít.
Másrészt, ezt a vitát néhány értelmiségi médiakampányának tartom, amely a valós problémákat elfedi. valós probléma, hogy miért nincs Mo-n valódi nemzetiségi nyelvű oktatás? Lovári vagy beás nyelven? Miért nem oktatnak a nekik nemzetiségi kultúrát? Miért van az, hogy a történelmi kisebbségek mind-mind asszimilálódás, nyelv- és kultúrafeladás felé haladnak? Na ez probléma. És valódi szégyen Mo-ra nézve.
Szerintem az egész probléma gyökere, egy hamis, szemellenzős felfogás, hogy aki Mo-n lakik és állampolgár, az magyar is. A legnagyobb hazugság a cigányokra nézve, hogy ők is magyarok. Ezért nem is jár nekik anyanyelv, anyanyelvi oktatás stb. Ezt kellene megváltoztatni. Ők egy külön kultúrával, hagyománnyal, háttérrel rendelkező nép, akiket megillet az minimum, hogy ezt elismerjük. Mert ez a MINIMÁLIS TISZTELET egy másik nép, kultúra irányában. /Partiumiként a legnyagobb sértés volt számunkra, ha románnak néztek minket – de ez csak magyarok részéről történt meg :S A románok legalább elismerték a nemzetiségünket. Mi ezt nem tesszük meg a cigány nemzetiségűekkel./
És innen elindulva lehetne valódi felzárkóztató programokat indítani. Mert a jelen helyzet csak identitászavaros, magát elhelyezni nem tudó cigány fiatalok seregét termeli ki.
Szintúgy a kisebbségek parlamenti képviselete. Romániában már legalább 10 éve ott ülnek a kisebbségek képviselői a parlamentben (az RMDSZ-t most nem ide számítom, mert ők választáson jutottak be). A román kormány alanyi jogon biztosítja nekik a részvételt. Nálunk ez miért nincs? Miért egy-két díszcigány ül a nagy pártok képviseletében? na ezt kellene például megoldani.
Ezek a valódi problémák.
Hogy egy cigány gyerek nem magyar történelmi atlaszból kellene tanuljon, hanem nemzetiségiből.
Megismétlem: jelen felháborodás csak médiahekk, hiszen jelen helyzet már 19 éve fennáll, miért épp most lett vitatéma. Eközben meg a valódi problémákról nem beszél senki. Mert nem egy-két térkép miatt fogja nálunk jobban érezni magát a cigányember, hanem attól, ha kultúráját, anyanyelvét, hagyományait tanulhatja szabadon, nemzetiségi tagozaton. És akkor talán több kedve lesz mást is tanulni, ha elsőben nem egy számára idegen kultúrát és hagyományt kell már kezdetben is tanulnia.
Agárdi Norbert
15 évvel ezelőtt
Először is elszomorítonak tartom ezt az egész támadást egy történelmi atlasszal szemben. Nem az atlaszkészítők a felelősek.
Amit problémásnak tartok, hogy ma Magyarországon olyan szelek fújnak, hogy a diákokra minél kisebb terhet kell rátenni, amit sajnos sok intézkedés alátámaszt. Nem értem, hogy vannak emberek akik végignyálaznak egy atlaszt, és csak a hiányosságokat keresik, és arra nem döbbenek rá, hogy elindult hazánkban egy olyan folyamat, ami egyébként komoly zavart is okoz, és talán ennek ők is a részesei.
Előszőr is ki kéne alakulnia egy egészséges, közel egységes történelemszemléletnek, egy tartósabb oktatáspolitikának, és ezek után el lehetne várni valamit is egy történelemi atlasztól.
Nekem a fő problémám azzal van, hogy emberek csak a tartalmi hiányosságokat keresik, levelet írnak ide és oda, mert éppen a saját szakterületükből van kicsivel kevesebb az atlaszban. Ilyen alapon mindenkinek van szívügye, és panasszal élhetne.
Derdák Tibor
15 évvel ezelőtt
Tisztelt Tilccsák be!
Az Ön hozzászólásai különösen értékesek a vita színességének szempontjából. Ön olyan nézőpontot hoz be a Dalit.hu lapjaira, amely számunkra már-már egzotikus, s erre használtam a „folklór” megjelölést.
A mai magyar közgondolkodásban ugyanis komoly formában föl sem merül, hogy a cigányok ne lennének a magyar lakosság része, és eltérő jellegüknél fogva gyermekeiknek mást kellene tanulniuk, pláne külön tankönyvekből.
Ön így ír: „egy cigány gyerek nem magyar történelmi atlaszból kellene tanuljon, hanem nemzetiségiből”. Kérdezze meg bátran a környezetében élő cigányokat, mi lenne a véleményük egy ilyen megoldásról…
Az Ön koncepciója egyébként a fent idézett gondolatához illeszkedve következetesen épül föl: „Mert ez a hely ahol élünk, MAGYARORSZÁG!… Akkor meg nem értem, hogy Mo-n miért kellene az izraeliták elterjedéséről szólnia egy atlasznak.”
Érdekes, ahogy az etnocentrikus koncepció mi mindent meghatároz egészen a technikai kérdésekig lemenően: „gyakorlatilag nem ábrázolható, egy … területileg nem koncentrált népesség.”
Az atlasz egyébként talál megoldást a „területileg nem koncentrált népesség” ábrázolására a szkíták, a szarmaták, a finnugor törzsek, a csángók és sok más nép esetében.
Önnek alighanem igaza van: a zsidók és a cigányok esetében azért nem kell megtalálni a megoldást, „mert ez a hely, ahol élünk, Magyarország”.
Szabó Zoltán
15 évvel ezelőtt
Nézzétek meg, hogy tulajdonképpen mi is az a honlap, ahol vagyunk itt.
Több mint elgondolkodtató.
Különösen Derdák nevének a keresőbe beírása után.
Petike
15 évvel ezelőtt
„A Holokauszt előtt a magyar vidéket virágzó zsidó hitközségek népesítették be. Ezek egyike volt kisvárdai közösség, amely 7000 tagot számlált egy 10.000 lelkes kis városban.”
szép dolog az okoskodás csak utána is kéne nézni a dolgoknak…
Magyar kir. Központi Statisztikai Hivatal
1910 Kisvárda 10019 fő: 3300 rom. kat., 2494 ref. 3036 izr.
1941 Kisvárda 14782 fő ebből 3770 iraelita lakos…
tehát a térképészetet hagyjuk a szakemberekre
TILCCSÁK BE! A HÜLYESÉGET!!!
15 évvel ezelőtt
Derdák Úr!
1. Nem azt írtam, hogy a cigányok nem magyar lakosok, hanem azt, hogy nem magyar nemzetiségűek. A kettő elég lényeges különbség.
A legfrappánsabb érv, a cigány kisebbségi önkormányzat. Ha nem más nép a cigány, akkor miért van kisebbségi önkormányzata? Ha a cigány népesség a magyar lakosság része, akkor miért indít a magyar kormány roma felzárkóztató programokat? Akkor miért beszélünk rasszizmusról, etnikai indíttatásról egy cigányok elleni bűncselekménynél? Miért kell akkor atlasz a roma történelemnek, ha ők is ugyanolyan magyarok mint mi? De nem azok. ÉS EZ NEM AZT JELENTI, HOGY MÁSODLAGOS ÁLLAMPOLGÁROK KELL LEGYENEK. Remélem érthető amit írtam. Közéleti munkájából ítélve Ön egy intelligens ember, nem hiszem, hogy nem értené az 1X1-et. Csak nem akarja.
2. Nyilván nemzetiségi oktatás csak akkor indítható, ha igény van rá. Ha ezt az érintettek nem igénylik, nem kell erőltetni. Egyszerű, nem?
3. A területi ábrázolás. Nevetséges szintre kell lemennem, hogy erre reagáljak, de kikényszeríti.
A finnugorok, szkíták, szarmaták, csángók stb. ábrázolása azért lehetséges, mert egy adott időszakban, adott, térképen feltüntethető nagyságú (több ezer km2) területen jelenlegi ismereteink szerint uralkodtak/többséget alkottak/koncentrálódtak. Ez utóbbit azért sorolom fel, hogy ne tudjon belekötni a csángókba, hiszen ők Moldva nyugati részén is kisebbség, de egységesen, releváns mértékben sehol máshol nem fordulnak elő, tehát fel lehet tüntetni szállásterületüket viszonylag könnyedén.
A zsidók esetében Mo-n ez nem lehetséges, hiszen szétszórva, és többséget elvétve alkotva éltek, ezért ennek ábrázolása igencsak bajos.
Viszont be lehetne tenni egy-egy táblázatot a történelmi Mo városainak etnikai és felekezeti arányainak változásáról 1880-as évektől napjainkig. Az igazán jól demonstrálná a holokauszt drámai hatását és a baráti kisantant soviniszta politikáját, így a diákok legalább folyamatában, komplexen láthatnák a történelmi folyamatokat.
Ha Önök igazán a hiánypótlást tekintenék céljuknak, bizonyos, hogy nem felesleges és nevetséges térképészeti vitába mennének bele. De meg vagyok győződve, hogy az aláíróknak cseppet sem ez a céljuk.
Péter Károly
15 évvel ezelőtt
Tisztelt Kollégák!
Lehet, hogy az volt a baj, hogy a Népszavában megjelent tudósítást olvastam először a felvetésről, de több megfogalmazás is zavar (bár lehet, hogy csak én olvastam felületesen).
1. Mi az, hogy „nagy Magyarország” jelenik meg az atlaszban x meg y mennyiségben? Ott van például a középkori magyar művelődéstörténet topográfiája – be kellene jelölni rajta a trianoni határokat? Akkor ott tartanánk, mint azok a pozsonyi kollégák, akik néhány éve a szárnyasoltár-művészetet bemutató tárlatuknak a „Szlovák Gótika” tárlatcímet adták.
2. Tisztelt Kollégák, az atlasz nem tankönyv, s még kevésbé tanár. Az ott szereplő dokumentáció megfelelő tanári magyarázat nélkül semmit sem ér az én meglátásom szerint. Én egy olyan iskolában tanítok, ahol mindig is szó volt a Dreyfus-ügyről, Balcescuról, Porrajmosról, hadd ne folytassam. Én üdvözölném, ha az atlasz kiegészülne, de ettől azért ne várjunk csodát!
Javaslat: meg kellene kérdezni olyan elismert, tudós tanárokat is a vitában, aki a jelenlegi középiskolai és egyetemi térkép-és tankönyvállomány szerzői, bírálói (Klinghammer István,Bak Borbála,Veresegyházi Béla, Száray Miklós stb.)- az ő részvételük nélkül álláspontom szerint csak hangulatkeltés ez a diskurzus.
Tisztelt Munkacsoport, az nem jutott eszükbe, hogy esetleg először a főiskolai, egyetemi tanárképzésben kellene kicsit körülnézni, hogy ezek a dolgok beépüljenek a tantervekbe? Én bizony huszonéves egyetemistából láttam többet a különböző megmozdulásokon (nem pedig a 16-17 évesekből).
Marosi Ernő művészettörténész professzor többször említette előadásaiban, írásaiban, hogy az országhatárok helyett pl. a művészeti emlékek esetében is a legfőbb ideje lenne a regionalitásra helyezni a hangsúlyt.
Sajnos, ez azonban nem fog bekövetkezni – teszem én hozzá méltatlan továbbgondolóként -, amíg az egyetemekre olyan embereket vesznek fel, mint az a volt évfolyamtársamat, aki szigorlaton Csáktornyát Pozsonytól északkeletre helyezte el. Nem a térkép vagy a tanár hibája volt, azt hiszem…
Még egy utolsó, „halk” megjegyzést engedjenek meg nekem: a legtöbb iskolában 12. osztályban kötelező (néhol 7.-ben vagy 11.-ben is)filozófiát, etikát, társadalomismeretet tanítani. Itt az alkalom és az idő, hogy ezek a tárgyak új tartalmakat nyerjenek – tessék élni a lehetőségekkel, s ne plusz történelem- vagy magyarórákká konvertálni ezeket a fontos alkalmakat!
Dalit.hu
15 évvel ezelőtt
Köszönjük Petike a kisvárdai zsidó közösségre vonatkozó számszaki korrekciót, javítottuk.
Kalányos László
Balogh József
15 évvel ezelőtt
Egyetlen kérdésem a történelem könyvek és atlaszok készítőhez, hogy miért nem írnak és jelölik azon témákat, helyeket melyre mind a cigányság és mind a nem cigány társadalmi rész büszkeséggel tanulhat, informálódhat. pl:.
-A Rákóczi féle Szabadságharcban cigány ezrede volt Rákóczinak.Sőt cigány hősei , áldozatai.
- 1848-ban cigány hősők és katonák estek el a magyar ügyért több száz híres magyar vtézt és magas rangú katonát szolgáltak a bkás után is , továbbá nagy hírű tehetséges cigány zenészek áldozták életüket a magyar ügyéert.
- 1956- ban sok cigány származású magyar vesz részt és hal hősi áldozatot.Majd súlyos börtönbüntetésre ítélik őket, mint forradalmárt.
A történelmünk egybefonódott és egy.
ERRŐL MIÉRT NEM ÍRNAK ?? MIÉRT NEM SZEREPELNEK A TÖRTÉNELEMKÖNYVBEN???
Kerekes Lajos
15 évvel ezelőtt
A hozzászólás moderálva.
Gáll Erwin
15 évvel ezelőtt
Régészként felhívnám Derdák Úr figyelmét, hogy a szarmaták, szkíták megnevezések nem etnikumokat jeleznek, hanem egy adott makro- vagy mikro régióban elterjedő régészeti kultúrát. Fogalmunk sincsen, hogy milyen és hányféle (etnikai) identitás létezett a „szkíta” korban vagy éppen a kora középkorban. Javasolnám Derdák Úrnak éppen ezért Sebastian Brather nagy monográfiáját, illetve Bálint Csanád 2006-ban a Századokban megjelent cikkét a középkori etnicitásról. Akkor meg rájön, hogy miért nem szabad éppen cigányt vagy zsidót keresni a kora középkori Magyar Királyság területén. Igen: nem Nagy Magyarország, hanem a Magyar Királyság. Aki meg nem igy ábrázolja az történelmietlen és bunkó, tahó állat.
Ennyi
Üdv.
Gáll Erwin
a Román Akadémia bukaresti „Vasile Parvan” Régészeti Intézet munkatársa
Derdák Tibor
15 évvel ezelőtt
Kedves Gáll Erwin,
köszönjük a hozzászólását.
Kérjük, hogy néhány sorban ossza meg olvasóinkkal
a középkori etnicitással kapcsolatos kutatásoknak
konkrétan a történelmi atlasz
adataira vonatkoztatható eredményeit.
Ami pedig a soraiból áradó indulatokat illeti,
azokat megértjük, sőt itt naponta tapasztaljuk:
Magyarországon a feszültségek sajnos eldurvultak.
Önt mégis arra kérjük, hogy mérsékelje a hangnemet,
mert a nyugodt hangú megszólalásokat könnyebb értékelnünk.
Tisztelettel:
Derdák Tibor
Gáll Erwin
14 évvel ezelőtt
Tisztelt Derdák Úr
Néhány sorban nem lehet leírni azt, amiről könyvtárakat írtak tele.
Lényeg a lényeg: régészeti kultúrákat és politikai struktúrákat kellene ábrázolni és nem „népeket”. Én egyetlen tanulmányomban sem használom a nép fogalmát. Az etnosz használata különben Nagy-Brittániában kezdődik. Tudja mikor? a XX. század 50-es éveiben.
Én „népességek” fogalmát használom.
Korrektebb és ezerszerte objektívebb.
Elnézést a durvább hangnemért.
Gáll Erwin
a Román Akadémia bukaresti „Vasile Parvan” Régészeti Intézet munkatársa
Ratkovics Péter
14 évvel ezelőtt
Szomorú, hogy a hozzászólók közül a legérettebbnek egy 18 éves diáklány bizonyult.
Javaslom, gondolkodjanak el a tankönyv és az atlasz közötti különbségeken. Ha nem megy, egy értelmező szótár segít.
Aradi Pál: hány magyart vezényelt a Don-kanyarba a a közöny és a fasizmus? Ezt a 600 000-es létszámot esetleg – a források megjelölésével – bővebben is kifejtené?
Másrészt, ha országgyűlési biztoshoz kíván fordulni, remélem a beadvány helyesírására több gondot fordít.
kezrte
14 évvel ezelőtt
Maguk aztán elképesztőek.Egyszerűen nem lehet leírni azt a döbbenetet,azt a haragot azt a visszataszító érzést,mikor ezt a cikket és a stop.hus párját olvastam.Először azt hittem,hogy ez valami vicc,de kiderült,hogy mégsem.Kéretik az atlasz definícióját megnézni az értelmező szótárban. Arra ki sem térek,hogy már a 9. oldalon ott van,hogy „Zsidó kir.” ,ennyit arról,hogy csak a 2. VHban írnak róluk.Ennek még egyszer nekifuthatott volna az író.
Persze ha a jászokat,székelyeket, kunokat stb. hagyták volna ki akkor nem menne az ajvékólás.Úgy tűnik valakik megint egyenlőbbek az egyenlőnél…csak tudnám,hogy ha a zsidóknak valami bajuk van,hogy tudnak egyből miniszterelnökhöz,köztársasági elnökhöz stb rimánkodni, és elérni amit akarnak? Amikor a magyarokat sérelem éri,akkor meg miért hallgatják el őket évekig? Biztos véletlen.
kezrte
14 évvel ezelőtt
Azt viszont kihagytam,hogy a cigányság(és a zsidóság ..) valóban részét képezte a magyarságnak, elég a cigány muzsikusokra gondolni,akikkel énekeltek a magyar kisnemesek ésatöbbi.Valóban vannak hiányosságai a tankönyvnek,de amit a történelmi Magyarországról összehányt az író, az valami elképesztő pofátlanság.
Mezõ Mària
10 évvel ezelőtt
Hihetetlen, véletlen jutottam ide, a kisvàrdai zsidó gyerekek fotója àltal! Nincs honlapom, nem is lesz! Àm nagyon sokat tanúltam itt! Köszönöm! Minden tiszteletem az Önöké! Màr az is szép, hogy van, ki nem hagyja veszendõbe êrtékeinket! Ebben a kis orszàgban! Újra el kell olvasnom
amint idõm engedi! 57 évesen itt vagyok meglepõdve, egyes kommentek miatt szomorúan, még fel sem fogtam! Àmulok ês gratulàlok!