És ha úgy érzi, hogy ez az értékrend nem érvényesül, akkor megpróbálja a maga eszközeivel érvényesíteni. Ezért ment cigányokat tanítani. Ezért él Sajókazán. Ezért egyike a kevés igazaknak.
Egy riporter egyszer azt kérdezte tőle: az általa irányított sajókazai gimnáziumban mennyire jellemző, hogy a tanárt megverik a cigány diákok, leköpik őket, esetleg a szülők bántalmazzák a pedagógust? Azt válaszolta, hogy náluk ilyen még nem fordult elő, és nem is hinné, hogy valaha is számolniuk kellene ilyen jelenségekkel. „Miért nem?”, kérdezte a riporter. „Hát szeretjük őket”, ennyi volt a válasz. Túl magától értetődő lenne? Máshol kicsit részletesebben fejtette ki: „csak tisztelni kell a gyerekeket és a szüleiket: csak ugyanazzal a tisztelettel kell beszélni velük, mint bárki mással”.
Derdák Tibor szépen beszél a cigány emberekkel, legyenek felnőttek vagy gyerekek egy olyan közegben, amelyre nem igazán a szép beszéd a jellemző.
A borsodi cigánytelepek – ilyen helyen él és tanít Derdák Sajókazán – nem lélekvidámító helyek. Ezekről hosszasan kell gyalogolni sáros, kövezetlen úton, hogy a gyerek az iskolába jusson. A házakban nincs vezetékes víz. Gyakran váltócipő és meleg étel sincs. A kikötött villanyórák miatt nem lehet esténként lámpát gyújtani. Egyetlen parányi, dohos szobában többnyire nyolc-tíz ember él együtt.
A felnőttek jó része nem végezte el az általános iskolát. Bizalmatlanok mindennel és mindenkivel szemben, legyen az hivatal vagy orvos. Azt mondják, „az emberek utálkoznak, ha szegényszagot éreznek”. Aki innen kerül iskolába, nehezen boldogul. A cigánytelepről érkező gyerekek olyan iskolákban tanulnak, amelyeket még a szocializmus felejtett itt. De az uniós pénzből felújított csillogó tantermekben sem képesek érzékenyen reagálni mindarra, ami szembe helyezné őket a telepi létformájukkal.
Derdák Tibor több mint húsz éve ülteti padba ezeket a gyerekeket. Alapelve, hogy nem kell speciális roma oktatást kialakítani, hiszen ezek a fiatalok ugyanolyanok, mint bárki más. Talán csak szeretni kell őket. Az élethelyzetek, a szociokulturális háttéradottságok lehetnek különbözőek, de nem képzelhető el felnőttkori integráció, ha már gyerekkorban máshogy viszonyulnak az egyik gyerekhez, mint a másikhoz.
1988-ban már az Ormánságban, Magyarmecskén tanított francia nyelvet a cigány fiataloknak, mert meggyőződése az is, hogy csak nyelvtudással lehet kikapaszkodni a nyomorból. Aztán jött a rendszerváltás, és liberális színekben lett parlamenti képviselő. Nem a politikával akart foglalkozni, de ez a terep – távol a cigánytelepektől – legalább arra jó volt, hogy megszervezze az első olyan magyar gimnáziumot, a Gandhit, amely többségében romáknak nyújt tanulási esélyt. Ennek nemcsak alapítója, hanem tanára is volt.
Aztán az Amrita, majd néhány évvel később az Amice cigány tehetséggondozó hálózatot hozta létre, s közben a baranyai Mánfán megalapította a Collegium Martineumot. Ezután jött a Kis Tigris Gimnázium, Alsószentmártonban. Szakértő a hátrányos helyzetű roma gyerekek oktatási miniszteri biztosa mellett, publikál, tanít. Képviselőként és szakértőként az egyik oldalon, a terepen dolgozó tanárként a másikon, alapos tapasztalatokat szerez az állam működéséről.
Talán ez vezeti arra a rádöbbenésre: az államra már rég nem érdemes semmit rábízni. „Ha egy esélyteremtő program állami lesz, akkor előbb-utóbb valahogyan mindig az alsó középosztály érdekeit szolgálja majd. Az állam láthatóan nem képes a cigányokat nagy számban középfokú oktatáshoz juttatni. Mint ahogy arra sem, hogy lehetőséget biztosítson a telepi gyereknek arra, hogy orvos, mérnök vagy tanár legyen belőlük.”
Fotó: Népszabadság (Kovács Bence)
De ha az állam nem, akkor hová lehet fordulni?
Kezdetben a nagy egyházakkal próbálkozott, mert a cigányok többsége katolikus. Nem voltak elég nyitottak. Egy-egy ember ideig-óráig támogatta a romák oktatásának ügyét, aztán inkább hagyták az egészet. A Collegium Martineumot is német katolikusok támogatták – a magyar katolikus egyház messze elkerülte. „A történelmi egyházak a II. világháború előtti status quo viszszaállításán dolgoznak, s nagyon messze állnak Martin Luther King keresztény etikájától” – állítja.
Talán ez a csalódás is közrejátszott abban, hogy a buddhizmus felé fordult, ahol valóban támogatókra lelt. De megint csak: ideig-óráig. Váltani kényszerült, és az ország másik feléig ment: a borsodi dombok közt, az ország legszegényebb, legkiszolgáltatottabb vidékén, Sajókazán két éve megalapította a Dr. Ámbédkar Gimnáziumot. „Sajókazán hat éve jelentünk meg két rendkívül rossz anyagi körülmények között élő családnál.
Tízen laktak egy apró lakásban. Most az a két diákunk, akik akkor nyolcadikosak voltak, egyetemre járnak. Azért vittük a gimnáziumot is Sajókazára, mert ezekre a sikerekre már lehetett építeni egy nagyobb programot. Most konkrétan hatvan sajókazai illetőségű diákunk van. Ez már nem véletlen siker, hanem egy program látható eredménye.”
Ez az intézmény és az azt fenntartó buddhista egyházközösség mára már több, mint második esély gimnázium: az ott folyó pedagógiai és közösségszervező munka polgárjogi törekvéssé vált. A gimnázium egyfajta szellemi központ. Összefogja a cigányokat, az ott dolgozó szakemberek közösségszervező erővel próbálják ráébreszteni őket arra, hogy számíthatnak magukra, önerőből is képesek változtatni az életükön.
És lassan, folyamatosan változtatnak is, mert bizalommal vannak iránta, és hisznek benne, és hisznek valami másban is: abban, hogy van valami létező, valami, nevezhetjük Istennek is akár, amely nem engedheti, hogy minden eleve elrendeltetett legyen csak azért, mert valaki cigánynak születik ma, Magyarországon. Ezt a polgárjogi törekvést szimbolizálja Ámbédkar neve is: ő annak idején az indiai kasztrendszerben a legkiszolgáltatottabbak és a legszegényebbek, az úgynevezett érinthetetlenek közé született.
Érinthetetlenek – ha egy más kasztból származó hozzájuk ér, kezet kell mosnia, meg kell tisztulnia. Az érinthetetlenek nyomortelepeken éltek, mélyszegénységben. Ámbédkar innen emelkedett ki, s lett igazságügyi miniszter a függetlenné váló Indiában.
Derdák máshonnan érkezett: polgári kultúrából, egyfajta szellemi központból, amely hátország lehetett volna számára, hogy a polgári társadalom polgári értékeinek megfelelő, polgári karriert építsen. Csak ő másfajta polgár: azon kevesek közül való, aki a polgári értékrend (”legyen bár istentagadó, katolikus, református vagy buddhista valaki, van olyan értékrend, amelynek a vallástól függetlenül is érvényesnek kell lennie, ha emberiségről beszélünk”) legalapvetőbb elemének azt tartja, hogy mindenki egyenlőnek születik.
És ha úgy érzi, hogy ez az értékrend nem érvényesül, akkor megpróbálja a maga eszközeivel érvényesíteni. Ezért ment cigányokat tanítani. Ezért él Sajókazán. Ezért egyike a kevés igazaknak.
http://nol.hu/ajanlo/20091022-sajokaza_polgara (Ónody-Molnár Dóra)
békegalamb
15 évvel ezelőtt
Isten hozta Sajókazára…
Ez vitathatatlan.
Az alábbi bölcsesség üzenetét nem csak olvashatjuk,hanem a hétköznapokban tapasztaljuk mióta köztünk van:
„Aki az igazsághoz való hűségben szilárdan megalapozódik, annak szavai beteljesülnek.” (India bölcsessége)
egy másik polgár
15 évvel ezelőtt
TIBOR ÉRDEMEI VITATHATATLANOK, AZONBAN SOK SOK EMBER ÉS BÉKE GALAMB KELL AHHOZ, HOGY EZ A MUNKA SIKERES LEGYEN.
ÖTLETEI, ELSZÁNTSÁGA AD ERŐT A TÖBBI MUNKATÁRSNAK A MUNKA VÉGZÉSÉHEZ
békegalamb
15 évvel ezelőtt
Az ötletei és elszántsága mellé kiemelném a szeretetét, amit akkor is érzünk, amikor éppen kicsit dühös(figyeljcsak!)vagy szigorú. Szerintem ez adja a legtöbb erőt mindnyájunknak!
Várkonyi Ágnes
15 évvel ezelőtt
„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék josággá benned.
Egyetlen parancs van,a többi csak tanács:igyekezz úgy érezni,gondolkozni,csekekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, többi csak toldás: Alattad a föld,fölötted
az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzatatlan létezében.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.”
Weöres Sándor: Szembe – fordított tükrök.
terepmunkás
15 évvel ezelőtt
Takács Géza: Kiútkeresők – A feladat, amit vállaltak, több, mint amit elvégezhettek, hiszen a történelemmel, a kényszerekkel húztak ujjat, de hogy ez lehetséges egyáltalán, hogy megtörtént, tehát történik és folytatódhat, az nagyon fontos. A könyv róluk szól. Tanárokról, nevelőkről, segítőkről.
http://cc.bingj.com/cache.aspx?q=takacs+geza+kiutkeres%c5%91k&d=4683709144564874&mkt=hu-HU&setlang=hu-HU&w=cac90dc,d96e1198
Derdák Tibor
15 évvel ezelőtt
„Fiatal nép, hiszen nincs múltjaátélt évezrede csak egy álom, mostanában gyűjtögetik a morzsáit, cserepeit. A cigányságot nem mozgatták meg a modern történelem hajtószíjai. Energiái viszont akármeddig juttathatják, ha megtalálja a kapcsolatokat az európai gépezethez, vagy épp, ha saját mozgásformára lel. Fiatal nép, sok a gyerek, sok a kíváncsi gyermektekintet, egyre inkább az övéké Dél-Baranya. Mint ahogy az ország egyre több körzete is rájuk száll, rájuk marad. És most már nem az a kérdés, mi lesz a kis baranyai falvakkal, a magyarsággal, ha az egyke ellen nem teszünk valamit, mert ezen már túl vagyunk. Az a kérés, mi lesz Magyarországgal, ha a roma társadalom terjeszkedése egyúttal a magyar civilizációs örökség felszámolódását is jelenti, telepekké alakulna-e a falvak, vagy falvakká-e a telepek. Ha nem is ugyanazon falvakká persze, de olyasfélékké, melyek mellett tovább viríthat a nárcisz a kákicsi temetőben.”
Hajrá Takács Géza, hajrá Osiris, hajrá Andor Mihály, hajrá Írószövetség – Hajrá agyarország!
Jazig
15 évvel ezelőtt
Szegény rómaiak is féltek, mert hát volt is okuk félni. Jövünk hát mi is, leigázzuk, porig romboljuk a velejéig megrohadt birodalmatokat és felépítjük Európát nosztalgia, romantika, ködös emlékezés nélkül, mi, a barbár kvádok, vandálok, markomannok, jazigok, gótok, alánok, gepidák, szarmaták. Olvassa hát újra Takács Géza saját sorait és rettegjen tovább, mert bizony nagyon is van miért:
„Fiatal nép, hiszen nincs múltjaátélt évezrede csak egy álom, mostanában gyűjtögetik a morzsáit, cserepeit. A barbárságot nem mozgatták meg a modern történelem hajtószíjai. Energiái viszont akármeddig juttathatják, ha megtalálja a kapcsolatokat a római gépezethez, vagy épp, ha saját mozgásformára lel. Fiatal nép, sok a gyerek, sok a kíváncsi gyermektekintet, egyre inkább az övéké Róma. Mint ahogy a birodalom egyre több provinciája is rájuk száll, rájuk marad. És most már nem az a kérdés, mi lesz a kis római falvakkal, a rómaisággal, ha az egyke ellen nem teszünk valamit, mert ezen már túl vagyunk. Az a kérés, mi lesz a Római Birodalommal, ha a barbár társadalom terjeszkedése egyúttal a római civilizációs örökség felszámolódását is jelenti, telepekké alakulna-e a falvak, vagy falvakká-e a telepek. Ha nem is ugyanazon falvakká persze, de olyasfélékké, melyek mellett tovább viríthat a nárcisz a kákicsi temetőben.”
(Más „olvastaban” Himmler is rettegett attól, hogy a német vérbe cigány keveredjék. Az 1935-ös nürnbergi törvények – zsidóellenes „birodalmi állampolgári törvény” – elfogadása után a zsidók elveszítették állampolgári jogaikat és a közhivatalok betöltéséhez való jogot, eltiltották őket a kereskedéstől és bizonyos kereskedelmi szolgáltatásoktól, valamint a németekkel történő „vegyes házasságtól”. Emellett a nácik különféle technikákkal jelölték meg és különítették el a zsidókat; sárga csillag viselésére kényszerítették őket, és „J” betűt nyomtattak az útlevelükre. Időközben az intenzív propaganda elérte, hogy kialakuljon egy különleges, gyűlölettel teli atmoszféra és a zsidóktól való félelem és rettegés. A zsidókat „objektív ellenségnek” nevezték ki, ami azt jelentette, hogy nem csak ideológiai ellenfélnek, hanem biológiailag is veszélyesnek tekintették őket.)
orsós jános
15 évvel ezelőtt
Ki ez a Takács Géza???????
csak nem megint, az van, lesz, hogy írnak rólunk, de nélkülünk?
ez a megszokás, a szekusok országában élünk. Tehetsz akármit, jót, rosszat, abból is vannak paraziták, akik a hasznukat látják: karrier, publicitás.
Bizonyára jó könyv, el fogom olvasni, majd mi is elkezdünk egy dokumentum könyvet írni, mindenkiről, de senkit nem fogunk megkérdezni, mert nem állunk szóba velük, és ennek ellenére nagyon hiteles lesz.
Benézünk mindenki lelkébe, ágyába és nagyot fog ütni a könyv!
terepmunkás
15 évvel ezelőtt
Lehet, tévedtem. Nincs itt sem helye beszélgetésnek, közös gondolkodásnak. S elparázslik mind, mi lehetett jó, vagy rossz. Lánglelkű apostolok tüzében nem készül erős alap, mert tagadni kell mindent, mi egyszer volt.