Egy szöveg digitális változata, amelynek nyomtatott verziói a csernelyi polgármesteri hivatalban a fénymásoló mellett stócban volt megtalálható (és amit az egyik csernelyi szülő „menekített” ki a polgármesteri hivatalból):

„A büszke cigány

A büszke nomád

Nincs munkaviszonyom, de nem hordok másfél kilónál könnyebb aranyláncot, pedig segélyből élek immáron évtizedek óta. Büszkén terrorizálom és rabolom ki a diáktársaimat és verem szét a tanáraimat, a négy általánost mégis csak 10-15 év alatt tudtam elvégezni. Büszke vagyok arra is, hogy írni és olvasni ugyan nem tudok és a szókincsem is csak pár tucat keverék-szóból áll, mégis vállalkozói bizonyítványom van a hatóságoktól.

Büszke vagyok arra is, hogy bár a KRESZ-könyvet elolvasni sem tudom, és autóvezetést sem oktattak nekem soha, analfabéta létemre mégis „szereztem” magamnak jogosítványt. Kizárólag nagy Mercivel meg nagy BMW-vel járok a segélyért, mégis minden magyar tőlem félti a szaros kis vagyonkáját.

Büszke vagyok, hogy minden szobrot, fémet és kábelt el tudok lopni, mégsem találnak meg a rendőrök, pedig amikor leégetem a vezetékekről a szigetelést, kilométerekről is látni lehet a fekete füstjét.

Büszke vagyok arra is, hogy Miskolcon az Avas lakótelepről már minden létező ajtót, ablakot, liftajtót eladtam, a lakásokat lelaktam, minden parkettát, linóleumot és korlátot szétszedtem, elvittem. Mégsem értik meg a magyarok, hogy miért a folyosóra meg a liftbe járunk szarni…

Nem értem, miért van az, hogy bár minden gazda az „én kertemet” műveli, mégis árammal védekeznek, amikor a termésért megyek. Büszke vagyok arra is, hogy az idióta magyar törvényalkotók az íróasztaluk mellől engem védenek, nem pedig a tulajdonost.

Büszke vagyok arra is, hogy amíg Amerikában bárkinek – aki büntetlen előéletű – lehet fegyvere, addig Magyarországon csak nekünk, a bűnözőknek lehet.

Büszke vagyok arra is, hogy bár minden magyar felfegyverzett bűnözőt jól ismer a hatóság, mégis a kisnyugdíjast motozzák meg, hogy nincs-e titokban tojás nála.

Büszke vagyok arra is, hogy beszerelheted a legdrágább riasztót az autódba, én mégis be tudom dobni az ablakát egy féltéglával.

Büszke vagyok arra is, hogy ha külföldre megyek lopni, rabolni, akkor egész Európa tudja, hogy megint egy magyar volt a tettes!

Büszke vagyok arra is, hogy az idióta magyar politikusok és bíróságok összekeverik az igazságszolgáltatást a rasszizmussal. Ha kimondom a „varázsszót” rájuk, hogy rasszisták, akkor nem mernek megbüntetni. Ha a tárgyalótermet megtölti a haragos famíliám, a bíró összeszarja magát, és rögtön felment minden vádpont alól, pedig hát még meg se vertük…

Büszkén, kizárólag falkában, negyvenedmagammal és öt-tíz autóval járok, késekkel és szamurájkardokkal állig felfegyverkezve, mégis a magyar Suzukist basztatja a rendőr az égőkészlete miatt.

Büszke vagyok arra is, hogy ha véletlenül BKV-val közlekedek, az ellenőr hozzám sem mer szólni. Ha meg mer, akkor egyszerűen kidobom a járműből, mert megtámadott.

Büszke vagyok, hogy ha megtetszik a lakásod vagy a házad, ötvenen körbeállunk, és te „önként” aláírod, hogy nekem eladtad és a pínzt átvetted. A korrupt közjegyző meg a tetű ügyvéd ezt nyomban hitelesíti is. Téged meg a rendőrök lecsuknak, ha a lakásmaffiát mered felemlegetni.

Büszke vagyok arra, hogy a magyar nők a legszebbek és akármelyiket haza is vihetem, megbecsteleníthetem, széttrancsírozhatom, mégsem mernek megtalálni a rendőrök, még ha az ajtóig vezetnek is a vérnyomok.

Büszke vagyok arra is, hogy nyugodtan, büntetlenül megölhetem, majd meggyalázhatom a tisztességben megöregedett 80 éves nénikéket a saját portájukon, hogy azután röhögve elvigyem a két üveg lekvárjukat.

Büszke vagyok, mert bárkit büntetlenül kirabolhatok és megölhetek, mivel a „jogvédők” megvédenek majd az áldozattól. Még azt is bebizonyítják, hogy az áldozat támadta meg az állig felfegyverkezett 400 tagú famíliámat, és még mielőtt öngyilkos lett és hátba szúrta meg fejbe rugdosta saját magát, még előtte gyorsan szétverte a saját Suzukiját is a bent ülő kislányai szeme láttára.

Büszke vagyok a meghatározhatatlan létszámú, de hasonló vezetéknevű féltestvéreimre, akiknek a keresztnevei mind a Dallasból valók.

Büszke vagyok arra is, hogy a csóró magyar családok nem mernek szegénységükben gyereket vállalni, de az enyéimet mégis kénytelenek eltartani.

Büszke vagyok arra, is hogy ha a magyar kisvállalkozó nem adja önként oda az államnak minden pénzét, akkor egyszerűen kifacsarja belőle az APEH, és átutal belőle néhány milliárdot nekünk is, minden évben.

Büszke vagyok arra is, hogy minket még soha nem vett észre az APEH, bármennyire is megpróbáljuk a létező legrikítóbbra festeni a házainkat.

Büszke vagyok arra is, hogy nem mer észrevenni a rendőrség sem (vagy pedig összeszarták magukat és bezárkóztak a siófoki rendőrőrsön), amikor pl. fényes nappal vagy 300-an erőt demonstrálva és felfegyverkezve végigvonultunk Siófok főutcáján, mert nem fizettek eleget az éttermesek, hogy megvédjük őket saját magunktól.

Büszke vagyok arra is, hogy az egyetlen „ellenfelet”, a Magyar Gárdát sikerült betiltatni a korrupt magyar bírósággal, hogy ne tudják megvédeni tőlünk majd a vidéki lakosságot.

…hja és arra is büszke vagyok, hogy akár mit is követünk el, a rendőr, vagy a félhülye riporter a Kék fényben, vagy a Híradóban, mindig „úriembernek” titulál minket. Azért mégiscsak másképpen hangzik, hogy pl. a nyugdíjas néninek erőszak közben kinyomta a szemeit és levágta a lábait az „úriember”.(…akinek a származását nem mondhatjuk be, csak annyit lehet tudni,hogy a botokkal felfegyverkezett nagy létszámú és analfabéta „úriemberekből” álló családja elzavarta a kiérkező rendőröket…)

Itt élek Európa szívében, mégis azt mondják, nem vagyok idevaló. Enyingen, Olaszliszkán a nyóckerben és már a fél országban is mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk vannak Európa legterrorizálhatóbb magyarjai.

Magyarország, én így szeretlek és benépesítelek!…”

Digitális forrás: http://polgar.jobbik.hu/content/b%C3%BCszke-cig%C3%A1ny