(…) mialatt Jézus tudatát vesztve annál a bizonyos pogány oltárnál, a szellemi világból hangokat, szavakat hallott, amelyek kifejezték – úgy ahogy a pogány népek ősi szent tanítása kifejezte – az ember összefonódását az érzékelhető, fizikai világgal. Úgyszólván azt a hangot hallotta, amelyet az ősi pogány próféták jól ismertek. Amit hallott, azt kozmikus Miatyánknak nevezhetjük. Azt fejezi ki, hogyan kell alakulnia az ember sorsának azáltal, hogy születésétől haláláig összefonódott a földi anyaggal. Ezt a kozmikus Miatyánkot – amelyből később, az ellenkezőjére fordítva, a földi Miatyánk lett – első ízben a dornachi Alapkőletételénél hozhattam nyilvánosságra. Most ismét felolvasom, mert ezek a szavak valóban a pogány emberiség ősi tanítását fejezik ki. Amennyire lehet, megkísérlem lefordításukat:

Ámen
Uralkodik a Gonosz,
Tanúja az eloldódó Énnek
Mások okozta magunk által
Elkövetett önös vétkeinket
Megéljük a mindennapi kenyérben
Amelyben nem úr az Ég akarata
Mert elhagyta országtokat az ember
És felejté neveteket
Ti Atyák a Mennyekben.

Körülbelül ezt hallotta a Názáreti Jézus, mint ősi tanítást a földi ember titkairól, amikor vándorútján pogány vidékre érkezett. Ezek a szavak valóban az emberiség fejlődésének mélységes titkait fejezik ki. Ezek a jelentős szavak áradtak be Jézus lelkébe, úgy huszonnégy éves korában; attól fogva tudott valamit, ami egykor az emberiség fejlődésének ősi idején leáramlott a szellemi világból; ez olyan nagynak, olyan hatalmasnak tűnt számára, hogy amikor a már említett megrázó élményben volt része a lepusztult pogány oltárnál, úgy érezte: ma már nincsenek a Földön megfelelő emberek ahhoz, hogy ezt megértsék.

Fordított (vagy a makrokozmikus) Miatyánk Rudolf Steiner kézírásával (fakszimile)

Így ismerte meg Jézus a pogányságot. Láthattuk, hogy ifjúsága három szakaszában megismerte a zsidóság mélységes mélységeit, a pogányság mélységes mélységeit és az esszénus tanítások mélységeit is. Láthattuk, hogy ezek a felismerések fokról-fokra mélyülő szenvedésének forrásai lettek. Mert mind a három esetben azt kellett magának mondania: lehetséges volna a befogadásuk, ha az emberiségben meglennének a feltételek, de ezeket a feltételeket most nem lehet megteremteni.

Ez volt Jézus élettapasztalata. Az Ötödik Evangélium megmutatja, hogy mielőtt felvette magába Krisztust, Jézus azt mondhatta: az emberiség fejlődése során az ember olyan képességeket fejlesztett ki, amelyek elhomályosították az ősidőkben kapott képességeket; ezért már nem képesek a szellemi világ kinyilatkoztatásainak befogadására, ahogy egykor a zsidók és pogányok tették.

(…)

Ami a legmélyebb benyomást tette rá (Jézusra – a szerk.), azt igyekeztem felkutatni, és (…) „Fordított Miatyánknak” nevezhetném, mert mintegy ellentéte annak az imának, amelyet a tanítványok Krisztus Jézusnak tulajdonítottak.

Amen (több helyen lehet látni mellette kötőjelesen az Aum szót – a szerk.)
Es walten die Übel
Zeugen sich lösender Ichheit
Von anderen erschuldete Selbstheitsschuld
Erlebet im täglichen Brote
In dem nicht waltet der Himmel Wille
In dem der Mensch sich schied von Eurem Reich
Und vergaß Euren Namen
Ihr Väter in den Himmeln

Az Aum (ॐ, más néven Om) a legfontosabb alap- vagy gyökérmantra, ezért sok mantra (recitáció), ima és rituálé elején mondják.

A Názáreti Jézus úgy tekintette ezt, mint egy megfordított Miatyánkot; úgy érezte, ezekben a szavakban összesűrűsödött az ember létrejötte, és a földi megtestesüléseinek titka.

(…)

a makrokozmoszból a mikrokozmoszba érkező, megtestesülő ember törvénye. Mióta megismertem ezeket a szavakat, úgy találom, hogy rendkívül jelentős meditációs anyag. Ezek a szavak különleges erővel hatnak a lélekre, minél tovább szemléljük őket, annál határozottabban érezzük erejüket. Ha az ember felbontja a szöveget és igyekszik azt megérteni, akkor megmutatkozik, hogy az ember titka és az emberiség sorsa mintegy összegeződött bennük, megérthetjük, hogyan jöhetett létre a szavak visszájára-fordításával a mikrokozmikus Miatyánk, amire Krisztus tanította követőit.

- Részletek Rudolf Steiner ötödik evangéliumából (amely Jézus életének 12-30 éves kora közötti szakaszáról szól)