Csak cselekvő, szolidáris egyház képzelhető el, mást nem érdemes csinálni – mondta lapunknak Iványi Gábor. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezető lelkésze szerint ők azért veszíthették el elismert státuszukat, mert a Fidesz meghallgatta a Jobbik imádságát.

Mindez nem is nagyon érdekelné, ha nem lennének intézményeik. Az állami támogatás ugyanis nem biznisz, abból nem az egyházat, hanem szociális szolgálataikat finanszírozzák.

- Ma is megkeresztelné Orbán Viktor gyermekeit?

- Ez a legtermészetesebb dolog. Nem a gyermekek választják a szüleiket.

- Meg is keresztelhetné az Orbán gyerekeket? Lelkészi munkájában nem korlátozza, hogy egyháza az új törvénnyel elveszíti a jogállását?

- Jó kérdés. Vajon egy egyesület szolgáltathat-e ki szentségeket? A törvényszöveg szerint, aki nem nyerte el az egyházi státuszt, nem használhatja az „egyház” nevet sem. Az egyházi törvény viszont csak a második fejezettől sarkalatos, az eleje, amelyben a lelkiismereti és vallásszabadságról van szó, az kegyesen és ravaszul nem az. Abban van szó arról, hogy az ember természetesen azt hisz, amit akar – tehát elvileg szolgáltathatunk szentséget. Az egyház jogállásáról szóló rész viszont sarkalatos, tehát az állam ragaszkodik hozzá, hogy ő mondja meg, mi minősül egyháznak.

- Mit gondol, miért nem kerültek be az elismert egyházak közé?

- A parlamenti vitában a Jobbik követelte, hogy ne ismerjék el az egyházamat, s lám, a Fidesz meghallgatta az ő imádságukat. Nézzék, engem nem nagyon érdekelne ez az egész, ha nem volnának intézményeink. Már volt a történetünkben egy ilyen időszak 1973-74 és ’81 között, amikor több mint négy éven át az utcán prédikáltam a ledózerolt kápolnánk előtt. Aztán kaptam felfüggesztett börtönbüntetést is emiatt, házkutatás is volt nálunk, kilakoltattak. Sok mindent átéltünk, és annyira nem megrázó ez, lehet élni az egyházi életet ilyen körülmények között is.

- Ön szerint milyen egy „igazi” egyház?

- Amikor ez a törvény készült, előrebocsátották, hogy kiszűrik azokat az egyházakat, ahol nem olyan erős az egyházi tevékenység, hanem például csak szociális van. Nem biblikus ez a magatartás. Az evangélium az öröm üzenete; megbékítő, reményt adó, isteni üzenet. Az, hogy Isten nem ellenség, ő szeret. Én úgy látom, hogy a mai egyház ebben a világban sokkal inkább hasonlítana egy jó útmenti fogadóra, mint egy rossz családra. Az emberek száguldanak az útjaikon s tudják, ott érdemes lefékezni, bemennek, bekapnak egy rántottát, vagy egy pörköltet, megisznak egy kávét, és mindig meg fognak állni, mert tudják, jó a konyha és barátságosan fogadják őket. De aztán mennek tovább a maguk útjára. Ahol meg nem engedik ki az embert, beleszólnak abba, kivel barátkozik, vagy állandóan gyötrik, hogy rendetlen a szobája, és egyebek, onnan el szoktak szivárogni a nagykorúság körül.

- És akkor mi a vallási tevékenység?

- Az nem azt jelenti, hogy emberek ülnek a padban. Csak cselekvő, szolidáris egyház képzelhető el, mást nem érdemes csinálni. A politika sem a parlament nagy üléstermében zajlik. A politika szó a város ügyeivel való foglalkozást jelenti. Akkor ma mégis hogyan lehetséges, hogy 100-150 ezer forintra akarnak megbüntetni embereket, mert az utcán hálnak? Mintha egy jó vicc lenne, vagy kifejezetten polgárpukkasztó magatartás, hogy valaki az utcára szorul, és például ott végzi a szükségét. Ez szörnyű dolog. Ne mondja senki, hogy bárki is azért csinálja, mert szereti mutogatni magát. Azért ilyen a hajléktalanok megítélése, mert a politika uszít ellenük, jó bűnbakok. Ők a „vogel frei”-ek, a szabadon vadászható madarak, akiket büntetlenül támadhatnak. Ilyenek ma a cigányok, a szegények, de már a munkanélküliek is. A vadászati tilalom szűkül és büntetlenül lehet golyóbisokat küldözgetni az irányukba, a sok tehetetlen, buta ember pedig követi a politikát ebben.

- Önöknél, a VIII. kerületben a közeljövőben egy helyi népszavazás is lesz arról, hogy ne lehessenek ott a hajléktalanok.

- Igen, szeptemberben, vagy októberben lesz. Abból, hogy hogyan teszik fel a kérdést, előre borítékolni lehet, mi lesz a válasz. De milyen felelőtlen gondolkodás ez?

- Kaptak bármit is a kerülettől?

- Az ingatlanokat azt hiszem, ’91-ben kaptuk a kerülettől. Totális rom volt. Csak a falak álltak, se födém, se tető, semmi. Azzal adták át, hogy ha 10 év alatt rendbe hozzuk, akkor 99 évig használhatjuk. Ebbe, a körülbelül ötezer négyzetméteres romhalmazba mi legalább félmilliárd forintot beleépítettünk ahhoz, hogy itt hajléktalan szálló legyen, egy kis kórház, népkonyha, pszichiátriai osztály, egy óvoda, és a főiskola. Van az a bizonyos fűtött utcánk is, egy nullaküszöbű befogadó hely.

- De ehhez kapnak egy fillért is tőlük?

- Semmit.

- És a fővárostól kapnak bármiféle támogatást?

- Eddig kaptunk, de ezt is fölmondták, úgyhogy novembertől már nem jön semmi segítség tőlük.

- Akkor valóban nagy szükségük lenne az állami támogatásra.

- Mindenkinek nagy szüksége van rá. Nem lehet anélkül elvégezni ezt a munkát. Tényleg nem az egyházat tartjuk fenn az állami támogatásból, hanem ezeket a szolgálatokat finanszírozzuk.

- Ezen túl nincs más forrásuk? Az egy százalékos felajánlás?

- Nincs, az is megszűnik, hogy ha nem leszünk egyház. Nem értem, miért szabad elvenni – nem tőlem, hanem azoktól, akikért dolgozunk. Ki merem jelenteni, hogy az összes többi egyháznál együttvéve sincs annyi szegény ember, mint nálunk. Hatszáz ágyat tartunk fenn, de nappali ellátással több mint ezer főt gondozunk naponta. És ebben nincs benne az idősellátás, az iskoláink, ahol 98 százalékban hátrányos helyzetű gyerekek vannak, akiket mi etetünk, ruházunk. Az idén először a középiskolánkban hét hajléktalan is leérettségizett. Köztük van olyan, aki a Margit-szigeten lakik egy hálózsákban, s onnan járt be. Ez a fiatalember az Ybl Miklós Főiskolára is jelentkezett, talán fel is veszik, nagyon tehetséges ember. Most itt dolgozik nálunk számítógépes szakemberként, részmunkaidőben. Ilyen szegénység legfeljebb Derdák Tiborék sajókazai iskolájában van még, de most ők is ugyanabban a helyzetben vannak, mint mi.

- Esetükben kifejezetten utaltak rá jobboldalról, hogy biznisz egyháznak tartják, mondván, nincs hitéletük, csak azzal a céllal jött létre, hogy a roma gyerekek számára fenntartott iskolát finanszírozni tudják.

- Hát bűn megpróbálni a roma gyerekek számára jövőt teremteni? Kezet kellene csókolni Derdákéknak, hogy ezt csinálják. A legszentebb dolog, hogy megpróbáltak minden eszközt mozgósítani azért, hogy embert faragjanak ezekből a szegény gyerekekből, hogy reményt adjanak nekik.

- Az nem kirekesztő, hogy a törvényben alkottak egy definíciót is a vallás fogalmára?

- Zsidó testvéreink azt mondják, hogy még a teológia szó is problematikus, mert az Örökkévalót nem vizsgálhatjuk, hiszen mi teremtények vagyunk, ő a teremtő. Tehát meghatározni, hogy ő ki, hogy úgy mondjam a ne csinálj magadnak idegen Istent tilalmába ütközik. Egyedül az új magyar egyházi törvény oldotta meg ezt a kérdést úgy, hogy abban valakik megmondják, hogyan és mi módon lehet a természetfelettihez viszonyulni.

- Ezzel korlátozzák a vallásszabadságot?

- A vallás megmaradt magánügynek, tehát ha az ember nem próbálja meg ezt szervezetten, közösségben megélni, akkor az szabad, a képzeletvilágára van bízva. De mihelyst valaki ezt közösségben akarja gyakorolni, korlátokat szab a törvény. De nem is ez az igazi megaláztatás, hanem hogy elveszik a korábban szerzett jogokat. Mi nyolc év illegalitás után, börtönbüntetéssel a nyakunkban, ’81-ben egyedülálló módón elértük, hogy elismert egyházzá legyünk. Aztán ’90-ben született egy jó egyházi törvény, és a korábbi elismerésünk alapján automatikusan bejegyeztek bennünket.

- Hozzá kellett egyáltalán nyúlni ahhoz a törvényhez?

- Módosítani lehet, hiszen a világ változik, de ennyire nem kellett volna hozzányúlni. ’90-ben egyházunkat a bíróság egyszerűen átvezette, és kaptunk egy másik számot. Ez lett volna most is a tisztességes és normális eljárás. Ha pedig bármely egyházzal van valamilyen problémájuk, tessék eljárást indítani az ügyészségnél. Ellenben most van 14 makulátlan egyház, és mindenki, aki kimaradt, be kell bizonyítsa, hogy nem biznisz egyház. Lehet, hogy éppen azokkal akartak leszámolni, akik a szegényeket megpróbálják életben tartani, mint mi is? De mi nem mondhatunk le arról, hogy a szegényeket szolgáljuk. Mert ez a bibliai parancs. És nem azért, mert üdvözülni szeretnénk. Az igaz ember akkor is ezt csinálja, ha el fog kárhozni. Mint ahogy Jézus a példázatot mondja, amiben egy embernek volt száz juha, és otthagyott 99-et, hogy elmenjen az egy elveszett után. Engem is ez az egy érdekel.

- Beadják év végéig az egyházi státusz iránti kérelmet?

- Mindenképpen megelőzi majd a döntésünket, hogy hogyan tárgyalnak velünk az intézményeinkről. Az oktatási intézményeinkre van egy 2006-ban kötött megállapodásunk, ami 2012-ig szól azzal a záradékkal, hogy utána folytathatjuk.

- De azt is egyházként kötötték, nem?

- Ez a pikáns része a dolognak, hogy most még egyház vagyunk december 31-ig. Ők is kénytelenek így tekinteni ránk, és a megállapodásainkat is meg kell vizsgálni addig. Szociális téren kacifántosabb a helyzet, mert tavaly hoztak a költségvetési törvény vitájában egy módosítást, amely alapján csak öt egyház kaphat kiegészítő támogatást erre a célra. Amikor viszont úgy tűnt, hogy három egyházi kategória lesz, és mi bekerülünk az állam szempontjából hasznos tevékenységet végző egyházak közé, a szaktárca illetékese azt írta egy levélben, hogy a támogatást is megkapjuk, és megállapodást is fognak kötni velünk. Most már nyilván másként látják ezt.

- És már le is tiltották az állami támogatást a szociális intézményeikre?

- Rögtön megjelent az államkincstártól egy levél, ami felfüggeszti a kiegészítő állami támogatást a szociális intézményeinknél.

- Iskoláikban kötelező a hittan?

- Nem, és hétfőnként nem kérünk igazolást arról sem, hogy hol volt templomban hétvégén a gyerek. De hát azt hittük, hogy ez így természetes.

- A főiskolájukra egyébként négy egyetemi tanárt Hillary Clinton látogatásának napján nevezett ki Schmitt Pál köztársasági elnök. Talán ez keltett reményt, és ahogy Ön is utalt rá utólag, emiatt nem lobbizott. Túl nyugodtak voltak?

- Nem nyugodtság volt ez, de hol lobbiztam volna? Viszont lehet, hogy a metodista vallású Hillary Clintonnak akartak ezzel egy képzeletbeli virágcsokrot átnyújtani és elmagyarázni, hogy nincs itt semmi baj. Árulkodásnak tűnne, ha írnék egy levelet neki, csak hogy gondolja végig a dolgot. Sőt – és most csak hangosan gondolkozom – lehet, hogy meg kellene írnom II. Erzsébetnek is, aki ’93-ban itt volt, amikor megnyitottuk az éjszakai menhelyet, hogy amit akkor látott, és amit fotóinak elárverezésével támogatott, most megszűnik

- El tudja képzelni, hogy tényleg nem kapják meg az egyházi státuszt, vagy a támogatást? Nem lehet, hogy csak a megfélemlítésre, vagy a függő helyzet kialakítására utaznak?

- Súlyosan ízléstelen, ha játszanak az emberek idegeivel, és minősíthetetlen, ha valakit megtörnek, ha gyötrik, hagyják, hogy sírjon, könyörögjön és a végén odadobják neki azt a morzsát, amivel életben maradhat. Ehhez legfeljebb Istennek van joga, hogy tanítson minket. Akik magukat vallásosnak, hívőnek állítják, nem tehetnek ilyet.

- Sokáig úgy volt, Önök bekerülnek legalább a félig elismert egyházak közé. De már akkor is sok más felekezetről tudni lehetett, hogy kiesnek. Erről mit gondolt?

- Felmerült bennem, hogy függetlenül attól, milyen nézeteket vallanak ezek a felekezetek, felkínálom, hogy önálló jogi személyként bejegyeztetem őket a mi ernyőnk alatt.

- Például a boszorkányokat, vagy a macskaimádók egyházát is?

- Most megfogtak.

- Vagy mondjuk a muzulmánokat, és a buddhistákat?

- Ezen biztosan rágódnom kellett volna, de lehet, hogy a végén megadom magam. Persze én most már bármit mondhatok.

Forrás: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=453373