A www.nol.hu a rasszista komment-kommandó egyik fő szócsöve.
A Népszabadság online korszerű módon biztosítja a cikkei alatt az olvasóknak a hozzászólást, kommentelést. Abban is meghallja az idők szavát, hogy a hozzászólásokhoz kommentelési elveket rendel. Különösen kedvező, hogy ezekben az elvekben a gyűlöletbeszéd elleni harcot is vállalja. Milyen kár, hogy csak beszél erről, de nem tesz semmit.
Ma már ott tartunk, hogy ha egy cikkben bármilyen összefüggésben előfordul az a kifejezés, hogy „cigány”, a rasszista hozzászólók azonnal belepiszkítanak. A nol.hu rászoktatta őket, hogy ezt lehet. Most például a főzési tanácsadóba piszkítottak bele a náci olvasók. Ma még van ellenhang: egy demokrata hozzászóló felidézte a Népszabadság megkopott elveit.
Tényleg: hogy kerül az SS csizma az asztalra?
http://nol.hu/noller/vakaro__a_ciganyok_szegyellik__a_magyarok_irigylik
A Csereháton járva-kelve sokat ígérő illatokba botlottunk: serceg a szalonna, zubog a víz a héjas krumplira, pirul a frissen kelesztett tészta a sparhelton. Az a jó tészta, amit a gondos háziasszony frissen csakis a kedvünkért gyúr, hogy megmutassa, milyen is az az étel, amit a cigányok szégyellnek, a magyarok meg irigyelnek. Ez nem más, mint a cigánykenyér vagyis a vakaró.
Az asszonyok generációkon keresztül adják át egymásnak a cigány specialitások elkészítésének fortélyait. Minket egy tomori asszony vezet be a vakarókészítés rejtelmeibe. Szilvi néni tizenhárom évesen készítette élete első cigánykenyerét, s mint mondja, minden cigány asszonynak tudnia kell a receptet. A vakarót eredetileg a tésztagyúrás utáni, a gyúrótáblán maradt tésztából készítették. Így vált a szegénység szimbólumává, és a családok szemérmessége miatt sem terjedt el a receptje. – Ha magyar, vagy nem ismerős cigány vendég érkezik, a vakarót azonnal eltüntetik az asztalról. Ne lássa senki, hogy éppen ezt eszik a háziak – mondja a ház asszonya.
Hogyan készül a vakaró
Hozzávalók: 1kg liszt, 2 csomag sütőpor, 1 evőkanál só, ½ víz, tej
A lisztből alakítunk egy vulkánt, majd közepébe öntjük a sütőport, sót, a vizet és tejet. Összegyújuk, majd állni hagyjuk tíz percig. Ezután újra átgyúrjuk a tésztát, majd elsikáljuk(elnyújtjuk) kb.1cm vastagságúra, és négy részre vágjuk. A sparhet tetején rakjuk és készre sütjük.
Vendéglátónk pörköltőkhöz, húsokhoz, szalonnához ajánlja, de ha nincs hozzávaló önállóan is megállja a helyét. Csapatunk ezúttal sült szalonnával és héjában főtt krumplival fogyasztotta a cigány kenyeret, egy morzsa sem maradt belőle.
NOL | 2009. augusztus 14. | 2 komment
Jó Pál | 2009. augusztus 15. | 08:12:56
Nem tűrjük a felhasználókat, a szerzőket vagy közéleti szereplőket érintő durva személyeskedést, töröljük az alpári, agresszív, rasszista, gyűlöletkeltésre és megfélemlítésre alkalmas kommentárokat is. Reklámok és szervezett kampányok, politikai propagandaakciók számára nem biztosítunk teret. Kitiltjuk azokat, akik hozott anyagból politikai propagandát terjesztenek, a Népszabadság elveivel és minőségével összeegyeztethetetlen tartalmú oldalak linkjeit helyezik el, vagy regisztrációjukat kizárólag másutt található blogjaik reklámozására használják.
Róka90 | 2009. augusztus 14. | 19:08:57
Azért úgy látom, van, amit nem szégyellnek a magyar közösségnek tálalni.
http://www.hirextra.hu/2009/08/14/ket-gyereket-vertek-el-majd-kenszeritettek-oralis-szexre-sarkadon/
Dr. Bognár Éva
15 évvel ezelőtt
A Népszabadság mindig arra „fütyül”, amerre „kell”. Néha erre, néha arra – „természetesen” pártsemlegesen. Egyetlen szempont van – a példányszám, az márpedig csökken. És a külföldi tulaj hiába próbálja rávenni a szerkesztőket (beleértve Czene Gábort is, pl., meg főnökét is pl.), hogy egy média olyan kell legyen, amilyen. „Ezeket” ez nem érdekli. Belső cenzúrának hívják kulturáltan e jelenséget, mikor – vulgárisan: „teli a gatya – szarral”.
Ez egy ilyen ország. Bunkóország, birkák hadával. Sok-sok millió birkával (a velük „együtt-élő” tv-dobozzal, műanyag kajával és itókával), kik bégetnek, és „boldogan” mennek a válságba. Csak ne mondja meg senki „ezeknek”, hogy lesz még rosszabb is, mert azt megölik. Akár cigány, akár zsidó, akár székely, akár sváb – szóval „pártsemlegesen”.
Egyetlen „pici” probléma van ebben a bunkó-országban – szerintem: Képtelenek a birkák elfogadni a másik másságát. Képtelek a birkák fellázadni a tolvaj-csaló-hazudó „politikusok” ellen, így aztán inkább megölik a szomszédjukat – mert más. Pl. cigány. Pl. zsidó. Pl. néger. Ps. – úgy általában „más”.
RÉMES! Meddig hagyjuk, hogy „így legyen?”
Csókok, é