Khaled Said sikeres egyiptomi fiatal volt. Középosztálybeli családban nőtt fel, az Egyesült Államokban tanult számítógép-programozást, szabadidejében zenét szerzett. Jó állás és kényelmes élet várt volna rá – az azóta megbukott Mubarak-rezsimmel talán törődnie sem kellett volna.

A történet azonban váratlan fordulatot vett: 2010. június 6-án egy kairói internetkávézó második emeletén ült, amikor a rendőrség onnan lecibálta, majd a nyílt utcán agyonverte. A rendőrök feltehetően úgy gondolták, hogy Said egy olyan videót készült feltenni az internetre, amelyen rendőrök osztozkodnak drogkereskedelemből származó bevételen. A hivatalos jelentés szerint Said drogcsempész volt, és azért halt meg, mert ijedtében megpróbálta lenyelni a nála található hasist. Nem sokkal később azonban előkerült egy fotó – amelyen a 28 éves férfi verésektől eltorzult arca látható –, és pillanatok alatt elterjedt az interneten.

A sokkoló fénykép hamar eljutott Wael Ghonimhoz is. A harmincéves fiatalember pontosan azt az életet élte, ami Khaledre várt. A Google közel-keleti és észak-afrikai ügyekért felelős marketingigazgatójaként Dubai egy elegáns külvárosában lakott feleségével és gyermekével; a jó fizetés mellé nagy ház és úszómedence is dukált. A hazája, Egyiptom politikai viszonyai iránt már korábban is érdeklődő férfi a veréstől eltorzult arcot nézve úgy érezte: akár ő is lehetne a képen. Hiába szerez valaki amerikai diplomát, lesz sikeres és próbálja élni a maga életét, távol maradva a politikától, a politika nem marad távol tőle.

Ettől kezdve kettős életet élt. Nappal az amerikai internetes óriáscég alkalmazottja volt, éjjel pedig El Shaheed, magyarul a „Mártír” álarca mögé bújva dolgozott a Facebook közösségi portálon. E néven, Said személyiségét magára öltve, indította a We are all Khaled Said (Mi mind Khaled Said vagyunk) oldalt. Fotókat és videókat, az egyiptomi rendőri brutalitás bizonyítékait töltötte fel ide minden éjjel. A Facebookoldalhoz hamarosan százezrek csatlakoztak, és az egyiptomi rendszerrel elégedetlen fiatalok egyik legfontosabb fóruma lett.

– Éjjel-nappal az oldalon dolgozott. Néha elmentem aludni, és amikor felkeltem, láttam a csetprogramon, hogy ő egész éjjel le sem feküdt – mondta egy barátja, Habib Haddad az amerikai Time magazinnak.

A tunéziai forradalmat látva, egy hirtelen ötlettől vezérelve januárban Ghonim úgy döntött: tüntetést hirdet. Pont, mint amikor valaki születésnapi bulit rendez, egyszerűen létrehozott egy „eseményt” a Facebookon. Hamarosan negyvenezren kattintottak és üzenték: jövünk. – Én nem vagyok hős, csak fogtam a billentyűzetet és gépeltem. Nem sodortam magam veszélyes helyzetbe, a legegyszerűbb dolgot tettem, amit lehetett. Azok a hősök, akik végig kint voltak a Tahrir téren – mondta később.

Ghonim családi okokra hivatkozva hat nap rendkívüli szabadságot kért; munkaadóit nem tájékoztatta politikai tevékenységéről. Kairóba utazott, és (kilétét nem felfedve, a tömegben elvegyülve) ott volt az első tüntetésen, amely tizennyolc nappal később a negyven éve uralkodó diktátor, Hoszni Mubarak lemondásához vezetett.

Arról azonban Ghonim semmit sem tudott, hogy a tüntetésből forradalom lett. Két nappal később, január 27-én hajnalban barátaitól indult hazafelé, amikor civil ruhás rendőrök elfogták és egy autóba tuszkolták. Innentől senki, még családja sem tudta, hol van – még azt sem, él-e egyáltalán. A Google néhány nappal később jelentette be, hogy munkatársa eltűnt. Még ekkor sem tudta senki, hogy Wael áll a Mártír alakja mögött, ám sokaknak megfordult a fejében, hogy ő is az akkor már a forradalom jelképévé vált Khaled Said sorsára jutott.

Alteregójához hasonlóan a vékony, középmagas, szemüveges és divatosan öltözködő Wael is középosztálybeli egyiptomi családba született. Az amerikai Time magazin szerint bőbeszédű és magabiztos fiú jó iskolákba járt, tizenhárom éves koráig Szaúd-Arábiában nevelkedett – a család ekkor költözött vissza Kairóba. Informatikusként végzett a helyi egyetemen, majd az American University kairói campusán tanult marketinget és pénzügyeket – itt 2007-ben szerzett MBA-fokozatot.

Már 18 éves korában részt vett azonban egy internetes oldal kialakításában, ami később az arab világ egyik leglátogatottabb portálja lett. A magánéletben is az internetre hagyatkozott: amerikai feleségét a világhálón ismerte meg. – Bármikor folyamodhattam volna amerikai állampolgárságért, de nem tettem – bizonygatta hazaszeretetét a sajtóban.

A Google-nál 2008 novemberében kezdett dolgozni egy olyan kezdeményezésen, amely az arab világban újonnan a világhálóra kapcsolódó felhasználóknak igyekszik elmagyarázni, hogyan és mire tudják használni az eleinte bonyolultnak és félelmetesnek tűnő internetet. 2010 januárja óta a Google közel-keleti és észak-afrikai marketingigazgatója. Ekkor költözött az Egyesült Arab Emírségekbe.

A történet azonban váratlan fordulatot vett: 2010. június 6-án egy kairói internetkávézó második emeletén ült, amikor a rendőrség onnan lecibálta, majd a nyílt utcán agyonverte. A rendőrök feltehetően úgy gondolták, hogy Said egy olyan videót készült feltenni az internetre, amelyen rendőrök osztozkodnak drogkereskedelemből származó bevételen. A hivatalos jelentés szerint Said drogcsempész volt, és azért halt meg, mert ijedtében megpróbálta lenyelni a nála található hasist. Nem sokkal később azonban előkerült egy fotó – amelyen a 28 éves férfi verésektől eltorzult arca látható –, és pillanatok alatt elterjedt az interneten.

A sokkoló fénykép hamar eljutott Wael Ghonimhoz is. A harmincéves fiatalember pontosan azt az életet élte, ami Khaledre várt. A Google közel-keleti és észak-afrikai ügyekért felelős marketingigazgatójaként Dubai egy elegáns külvárosában lakott feleségével és gyermekével; a jó fizetés mellé nagy ház és úszómedence is dukált. A hazája, Egyiptom politikai viszonyai iránt már korábban is érdeklődő férfi a veréstől eltorzult arcot nézve úgy érezte: akár ő is lehetne a képen. Hiába szerez valaki amerikai diplomát, lesz sikeres és próbálja élni a maga életét, távol maradva a politikától, a politika nem marad távol tőle.

Ettől kezdve kettős életet élt. Nappal az amerikai internetes óriáscég alkalmazottja volt, éjjel pedig El Shaheed, magyarul a „Mártír” álarca mögé bújva dolgozott a Facebook közösségi portálon. E néven, Said személyiségét magára öltve, indította a We are all Khaled Said (Mi mind Khaled Said vagyunk) oldalt. Fotókat és videókat, az egyiptomi rendőri brutalitás bizonyítékait töltötte fel ide minden éjjel. A Facebookoldalhoz hamarosan százezrek csatlakoztak, és az egyiptomi rendszerrel elégedetlen fiatalok egyik legfontosabb fóruma lett.

– Éjjel-nappal az oldalon dolgozott. Néha elmentem aludni, és amikor felkeltem, láttam a csetprogramon, hogy ő egész éjjel le sem feküdt – mondta egy barátja, Habib Haddad az amerikai Time magazinnak.

A tunéziai forradalmat látva, egy hirtelen ötlettől vezérelve januárban Ghonim úgy döntött: tüntetést hirdet. Pont, mint amikor valaki születésnapi bulit rendez, egyszerűen létrehozott egy „eseményt” a Facebookon. Hamarosan negyvenezren kattintottak és üzenték: jövünk. – Én nem vagyok hős, csak fogtam a billentyűzetet és gépeltem. Nem sodortam magam veszélyes helyzetbe, a legegyszerűbb dolgot tettem, amit lehetett. Azok a hősök, akik végig kint voltak a Tahrir téren – mondta később.

Ghonim családi okokra hivatkozva hat nap rendkívüli szabadságot kért; munkaadóit nem tájékoztatta politikai tevékenységéről. Kairóba utazott, és (kilétét nem felfedve, a tömegben elvegyülve) ott volt az első tüntetésen, amely tizennyolc nappal később a negyven éve uralkodó diktátor, Hoszni Mubarak lemondásához vezetett.

Arról azonban Ghonim semmit sem tudott, hogy a tüntetésből forradalom lett. Két nappal később, január 27-én hajnalban barátaitól indult hazafelé, amikor civil ruhás rendőrök elfogták és egy autóba tuszkolták. Innentől senki, még családja sem tudta, hol van – még azt sem, él-e egyáltalán. A Google néhány nappal később jelentette be, hogy munkatársa eltűnt. Még ekkor sem tudta senki, hogy Wael áll a Mártír alakja mögött, ám sokaknak megfordult a fejében, hogy ő is az akkor már a forradalom jelképévé vált Khaled Said sorsára jutott.

Alteregójához hasonlóan a vékony, középmagas, szemüveges és divatosan öltözködő Wael is középosztálybeli egyiptomi családba született. Az amerikai Time magazin szerint bőbeszédű és magabiztos fiú jó iskolákba járt, tizenhárom éves koráig Szaúd-Arábiában nevelkedett – a család ekkor költözött vissza Kairóba. Informatikusként végzett a helyi egyetemen, majd az American University kairói campusán tanult marketinget és pénzügyeket – itt 2007-ben szerzett MBA-fokozatot.

Már 18 éves korában részt vett azonban egy internetes oldal kialakításában, ami később az arab világ egyik leglátogatottabb portálja lett. A magánéletben is az internetre hagyatkozott: amerikai feleségét a világhálón ismerte meg. – Bármikor folyamodhattam volna amerikai állampolgárságért, de nem tettem – bizonygatta hazaszeretetét a sajtóban.

A Google-nál 2008 novemberében kezdett dolgozni egy olyan kezdeményezésen, amely az arab világban újonnan a világhálóra kapcsolódó felhasználóknak igyekszik elmagyarázni, hogyan és mire tudják használni az eleinte bonyolultnak és félelmetesnek tűnő internetet. 2010 januárja óta a Google közel-keleti és észak-afrikai marketingigazgatója. Ekkor költözött az Egyesült Arab Emírségekbe.

Egyiptomot azonban nem felejtette el. Édesanyja, Iman a The Los Angeles Times tudósítójának elmondta: fia mindig levert lett az ország szegénységét látva, amikor hazalátogatott. Wael tavaly áprilisban vállalt először politikai feladatot: elment az ellenzéki vezető, Mohamed el-Baradei támogatóinak gyűlésére, majd önkéntesnek jelentkezett a kampányba. Marketinges tapasztalatának köszönhetően hamar népszerűvé tette a politikus Facebook-oldalát.

Innen már egyenes út vezetett a El Shaheed alakján át egészen az egyiptomi hatóságok börtönéig, ahol tizenkét napig tartották fogva, végig bekötött szemmel. Neki azonban nagyobb szerencséje volt, mint választott személyiségének: elmondása szerint folyamatosan kihallgatták, ám nem verték meg. – Csak azt akarták tudni, külföldről pénzeli-e valaki a felkelést. Végül meggyőztem őket, hogy csupán hazaszeretetből tettem mindent, és senki sem állt mögöttem – mondta szabadulása után néhány órával egy tévéinterjúban. Ekkor árulta el azt is: ő hirdette meg a január 25-i tüntetést.

– Nem vagyok áruló. Ha az lennék, maradtam volna Dubaiban a szép nagy házamban. A magánéletem is romokban hever, a feleségem már válni akart, amiért soha nem törődök vele – bizonygatta szándékait kétségbeesetten az egyik egyiptomi magántelevíziónak, a Dream TV-nek adott nyilatkozatában.

Ghonim a kairói tüntetések második hetében szabadult ki. A Tahrir téren összegyűlt fiatalok hősként ünnepelték, ám ő ezt elutasította. Akarata ellenére azonban újra fontos szerep jutott neki: az említett tévéinterjú során sokszor elérzékenyült, majd amikor a forrongások fiatal áldozatainak képeit mutatta a csatorna, sírva rohant ki a stúdióból.

– Én ezt nem akartam – zokogta. Sokak szerint ez a jelenet adott új erőt a tiltakozásoknak: másnap a Tahrir téren sokan nyilatkoztak úgy a sajtónak, hogy Ghonim megindító szereplésének hatására jöttek ki tüntetni. Mubarak három nappal később mondott le. A forradalom győzelme után sokan gondoltak arra, hogy Ghonim a tüntetők élére áll, és politikai szerepet vállal. Ő azonban eltűnt a reflektorfényből, és csak annyit üzent: szeretne visszamenni dolgozni, „ha szabad”. A Khaled Said nevét viselő Facebook-oldal profilképe pedig megváltozott. Nevető egyiptomiakat ábrázol, azzal a felirattal: „Az álmok valóra válnak.”

Forrás: http://nol.hu/archivum/20110322-a_billentyuzet_forradalmara