A magyar olvasóknak Indiáról a szent tehenek, a fakírok, és Gandhi jutnak az eszébe. Pedig Dél-Ázsia közelmúltja a felületes egzotikumnál nagyobb hatással van a mindennapjainkra. Olyan indiai egyéniségek is hatnak ránk, akikről ezt nem is sejtjük. India misztikus kisugárzása ez? Vagy csak kisebb lett a világ, és minden mindennel összefügg?

Ilyen titkos jelenlévő az életünkben Anagárika Dharmapála, a buddhizmus Luther Mártonja, az első hitszónok, aki Ázsiába, Amerikába és Európába egyaránt személyesen eljuttatta a Buddha tanítását.

Dharmapála 1864. szeptember 17-én született Colombóban, Don David Hewavitarne néven, Ceylon egyik leggazdagabb kereskedő családjában. Az ország ekkoriban brit gyarmat volt, így a kis David is angol keresztény iskolákba járt. Csak 16 éves volt, amikor Ceylonba érkezett Blavatsky asszony és az Olcott ezredes, a Teozófiai Társaság két alapítója. Az orosz hölgy és az amerikai úr nyilvánosan elkötelezte magát a gyarmati sorban élő nemzet vallási hagyományai mellett, s ez felszabadító hatással volt Davidra is.

Az ifjú David tolmácsként dolgozott Olcott mellett. Így ébredt rá saját hazája két évezredes kulturális értékeire, s ennek hatására megváltoztatta keresztény csengésű nevét. Új neve, Dharmapála, azt jelenti: a Tan védelmezője. Választott neve elé illesztette az „Anagárika” jelzőt. Ennek jelentése: hajléktalan, aki magára veszi a nyolc erényt: nem öl, nem lop, nem él nemi életet, nem szól hamisan, szeszt nem fogyaszt, dél után nem eszik, lemond a szórakozásról, a divatról, a lakberendezés kényelméről. Ezt a nyolc fogadalmat a srí lankaiak csak böjti napokon szokták betartani, Dharmapála viszont egész életében. Anagárika Dharmapála sárga ruhában járt, mint a szerzetesek, de haját nem vágta le, nem állt be szerzetesnek. A mai világra felelő megreformált buddhizmus örömhírével három kontinenst repült körbe. Kivételes életvitele sok világi hívőt lelkesített szerte a világon. Hazájában bódhiszattvának tekintik.

27 éves volt, amikor elzarándokolt Szárnáthba, ahol döbbenten tapasztalta, hogy vallásának legszentebb helye bráhmin kufárok kezén van. Ebbe nem tudott belenyugodni, s végül sikerrel járt: Buddha megvilágosodásának szent helyszínét újra a buddhisták zarándokhelyévé tette. A buddhizmust szervezett formában a Mahábódi Társaság jelenítette meg 1892-től Calcuttában, majd egyre több indiai városban. Ennek a szervezetnek a vonzása főként az iskolázottak körében érvényesült, de Dél-Indiában alacsony kaszt-béliek is csatlakoztak hozzá. A Mahábódhi Társaság perelte vissza Bódh-Gaját a hindú papoktól, és szervezte meg a renoválás munkálatait.

1893-ban Dharmapálát meghívták Chicago-ba a vallások világparlamentje elnevezésű konferenciára a déli buddhizmus képviseletében. Fellépése nagy siker volt, így harminc éves korára világszerte ismert és közkedvelt személyiség lett. A következő 40 évben három földrészen mindenfelé előadásokat tartott, kolostorokat alapított. Hazájában iskolákat és kórházakat hozott létre.

Dharmapála később szakított Olcotttal és a teozófusokkal, mert nem értett egyet azzal, hogy feloldják a buddhizmust valamiféle világ felett álló közös vallásban. A hindúk mindig is azon dolgoztak, hogy a buddhizmust saját vallásuk részének tekintsék, éppen ezért kellett visszaszerezni a szent helyeket is tőlük. Dharmapála a magára ébredő buddhizmus öntudatos képviselője volt, s konfliktusokat vállalt a többi vallással. Szembeszállt a gyarmatosító kereszténységgel, a hindú vallás atyáskodó magatartásával, és a muszlim uralmat kárhoztatta a buddhizmus évezredes hanyatlásáért.

Gananath Obeyesekere azt a kifejezést alkotta, hogy Dharmapála hitújítása „protestáns” jellegű. A szervezési munka valóban európai protestáns mintákra épült. Valóban protestáns módra lerázta magáról az idejét múlt, megcsontosodott vallási szerveződések béklyóit. Valóban a lelkiismereti szabadságra és az egyéni vallási tapasztalatra épített. Dharmapála fellépésével egy új, polgárosult, városi lakosság lépett színre a maga vallási felfogásával. Az évszázadok során erejét vesztett papi hierarchia helyett a világiak aktivitása került előtérbe. Ezt a változást tükrözik Dharmapála teológiai kijelentései: „Buddha dicsősége nem királyi származásából fakad, hanem annak a magasrendű bölcsességből, amelyre önmaga meghódításával és végtelen szeretetével jutott.”

Dharmapála mozgalma természetesen nem egyedi jelenség volt, hanem szélesebb összefüggésbe illeszkedett. „Buddhista modernizmus” kifejezéssel írhatjuk le a XIX. század végétől a buddhista világban sokfelé kibontakozó folyamatokat. A két és fél évezredes hagyományokra Srí Lankától Japánig mindenfelé hatott az európai felvilágosodás. A felvilágosodás és a kereszténység vitáiban a buddhista társadalmak értelmisége rendre az antiklerikális filozófusok oldalán találta magát, hiszen az igazi ellenfél az ő számukra is a kereszténység politikai fölénye volt.

Ezért a buddhista modernizmus a saját vallási hagyományainak a körén belül is antiklerikálisnak bizonyult, felértékelte a világi hívek szerepét a szerzetesekkel szemben. Leértékelte a természetfölötti és a mitológiai szempontokat, örömmel elfogadta a modern természettudomány eredményeit. Hangsúlyozta a spontaneitást, a kreativitást, az intuíciót. Demokratikus jellege volt, szembeszállt a megcsontosodott intézményekkel. A kolostori élettel szemben előtérbe került a bárki által végezhető egyéni meditáció, a nyilvános szertartások.

Dharmapála munkássága beleilleszkedik világméretű, a buddhizmustól független fejlődési irányokba is. A nemzeti ébredés és a vallásoknak a modern világban való helykeresése nemcsak buddhista kontextusban zajlott le. Ilyen párhuzam lehet Gandhi mozgalma és az indiai függetlenség elnyerése, Kemál Atatürk reformjai és a török világi állam kialakulása, Khomeini forradalma és az iráni iszlám köztársaság létrejötte, a felszabadítás teológiájának politikai hatása Dél-Amerikában, vagy akár a modern cionizmus és Izrael létrehozása.

De tovább megyek: Dharmapála pályafutása magyar szempontból is érdekes. A mai Magyarország legsikeresebb pedagógiai mozgalma, a Waldorf iskolák hálózata, Rudolf Steiner munkássága ugyanis szoros kapcsolatban áll Dharmapála tanítómestereinek, Olcottnak és Blavatskynak a tevékenységével. Ahogy Dharmapála végül szakított a teozófusokkal, ugyanúgy Steiner is végül eltávolodott a német teozófiai társaságtól, amelynek pedig egy darabig elnöke volt. A Waldorf mozgalom szellemi hátterét megalapozó antropozófia ugyanannyit köszönhet a teozófiának, mint Dharmapála protestáns buddhizmusa.

Dharmapála állásfoglalásainak tanulmányozása segíthet minket a XX. századi Dél-Ázsia társadalmi életének megértésében. Az ő tevékenysége kulcs lehet olyan évtizedekkel később komolyra forduló folyamatok feltárásában, mint a szingaléz nacionalizmus (és vele a srí lankai polgárháború), vagy éppen az indiai érinthetetlenek Dr. Ámbédkar vezette emancipációs tömegmozgalma.

A páriák egyenjogúsításáért küzdő indiai mozgalom az utóbbi évtizedben a magyarországi cigányság politikai törekvéseinek szimbólumai között is fel-felbukkan. A Molnár Oszkár Fidesz képviselő rasszista kijelentései ellen fellépő tüntetőket 2009 szeptemberében Edelényben például az indiai buddhistákkal nevében is közösséget vállaló szendrőládi Bhim Rao Egyesület szervezte. Egy hónappal később a Jászladányból 2009 októberében Budapestre érkező szegregáció-ellenes gyalogmenet szervezői beszédeikben folyamatosan utalnak Gandhi és Dr. Ámbédkar örökségére. Márpedig Gandhi és Dr. Bhím Ráo Ámbédkar mozgalma számos ponton kapcsolódik Dharmapála munkásságához. Így tehát a hazai politikai életben is jelentősége van annak a koncepciónak, amit Dharmapála 100 évvel ezelőtt megalapozott.

Egészen biztos egyébként, hogy Dr. Ámbédkar tudatosan járt Dharmapála nyomdokain. A természettudomány már-már vallásos jellegű tisztelete, a kasztrendszer elutasítása, a buddhista történelmi helyek középpontba állítása, a Mahábódhi Társaság szervezeti hátterének használata, a hindúizmussal és a kereszténységgel folytatott hitvita mind-mind közös vonás Dharmapála és Dr. Ámbédkar tevékenységében.

Dr. Ámbédkar, a híres és népszerű közéleti ember élete végén, a halál közeledtével utolsó gesztusként több millió ember élén India mértani közepén felveszi a buddhista vallást 1956 őszén. Ez a lépés nyilvánvaló utalás Dharmapála utolsó gesztusára, aki 1933-ban, halála előtt néhány hónappal Szárnáthban, Buddha tevékenységének földrajzi középpontjában szerzetesi fogadalmat tett. A gesztusok ilyen szimbolikája a nagy személyiségek részéről az utókorra tett hatás egyik fontos formája.

Dharmapálának a mai magyar valóságban jelenlévő hatásáról nem sok fogalmunk van. Pedig a nyugaton gyorsan terjedő buddhizmus, az elnyomottak polgárjogi küzdelmei, a waldorf pedagógia elméleti háttere csupa olyan terület, ahol Anagárika Dharmapála életművének hatása kézzelfogható a mai magyar valóságban.