Páratlan kísérletbe fogott a Máltai Szeretetszolgálat Veszprémben, az úgynevezett „pokoli toronyban”.

Olyan vagyok, mint egy rab. Két éve nem jártam kint a házból – mondja az 50 éves Jolika. A mozgássérült asszony a nyolcadik emeleten lakik, a lépcsőn nem tud közlekedni, a lift pedig már évek óta nem működik. Nem csoda: ellopták a motorját. Több száz kilós fémalkatrészről van szó, komoly szervezettség kellett az eltüntetéséhez. Senki nem tett feljelentést.

A veszprémi iparterületen a Házgyári út 1. számú épületet 1976-ban húzták fel. A tízemeletes munkásszállót a 90-es évek elején privatizálták, az egykori 17 négyzetméteres szobákból önálló lakások lettek. A jórészt komfort nélküli garzonokból (vécé és zuhany a folyosó végén) a válaszfalak kiverésével 34-51 négyzetméteres lakásokat is kialakítottak.

A háztömböt – amit a városban pokoli toronyként emlegetnek – jó ideje elkerülik a hivatali emberek. A postás csak biztonsági őrrel hajlandó belépni a tízemeletes épületbe, a mentők meg csak rendőri kísérettel. A közüzemi cégek közül a gázszolgáltatónak már évek óta nincs dolga a házban, a lakástulajdonosok felhalmozott adóssága miatt elzárták a főcsapot. Folyamatosan nő a villanykikapcsolások száma is, az emberek telente gázpalackokról működő kályhákkal próbálnak 16-18 fokot csempészni a falak közé. Reménytelen vállalkozás. Az elkorhadt nyílászárók képtelenek ellenállni a szélnek.

Víz még van, de a szolgáltatónak már több millió forinttal tartozik a társasház, ami nem csoda, hiszen a havi 350 ezer forintos közös költségből alig 40 ezret fizetnek be a lakók. A lepusztulóban lévő lakásoknál is súlyosabb állapotban vannak a közösségi terek: a folyosókon és a lépcsőházban nincs villany, a folyosó végi ablakokat kitörték, a lépcsőkorlátokat ellopták. A lift hiánya miatt a felsőbb emeleteken lakók egy része nem viszi le a konténerbe a szemetet, hanem a ház nyugati oldalán egyszerűen kiönti az ablakon. A bűzölgő szeméthegy pedig vonzza a patkányokat.

Lakóközösségről nem lehet beszélni, az itt élőknek csak a sorsuk közös. Jelenleg a háztömbben 118-an élnek, köztük 27 gyerek. A lakók fele roma, akadnak olyan családok, ahol hatanheten húzzák meg magukat 17 négyzetméteren. A toronylakók közül a legtöbben rokkantnyugdíjasok vagy valamilyen segélyből élnek. A „pokoli toronyból” nincs menekülés. A lakásoknak ma már legfeljebb csak eszmei értékük van, hiába árulják többen is az ingatlanukat, nem tudnak olyan olcsó árat megszabni, hogy jelentkezzen vevő. Ha valaki mégis elmegy, az sorsára hagyja a garzonját.

A mozgássérült Jolika hat éve költözött be a házba. Előtte Hajmáskéren lakott egy panelban. Ötmillió forintért adta el.

– Muszáj volt eljönnöm, csak így tudtam visszafizetni a kétmilliós kölcsönömet – mondja. – A maradék 2,5 millió forintért máshol nem kaptam lakást, csak itt. Aztán rájöttem, innen már nincs tovább. Itt ragadtam. Nem bántana úgy a dolog, ha ki tudnék menni néha az utcára.

Egy ideje nemcsak Jolika, hanem a ház egyre több lakója fizeti be ismét a közös költséget. Nem véletlenül. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) emberei ugyanis megígérték, hogy aki rendesen fizet, az kap egy plasztikkártyát, amivel használhatja majd a liftet, amit hamarosan újraindítanak.

Veszprémben másfél éve a teljes hajléktalanellátó rendszert a máltaiak működtetik, akik a munkájuk során ütköztek bele a pokoli toronyba.

– Felmértük a helyzetet, és megállapítottuk, hogy az itt élők saját erejükből nem képesek felszámolni az őket körülvevő állapotokat, és külső segítségre sem számíthatnak – mondja Vecsei Miklós, az MMSZ alelnöke. – Az is nyilvánvaló, hogy önmagában az anyagi segítség sem lenne elég, az érdemi változáshoz újra kell építeni a lakóközösséget. Épp ezért beköltöztünk a toronyba.

A szeretetszolgálat elkezdte felvásárolni az üresen álló lakásokat, így lassan közel 50 százalékos szavazati jogot szereztek a társasház közgyűlésében. Érdemi beleszólásuk lett a döntésekbe. Megjavították a tetőszigetelést és nekiláttak a tulajdonukba került garzonok felújításának. Segítettek egyezséget kötni az áramszolgáltató és a hátralékos lakástulajdonosok közt, így számos „előre fizetős” villanyórát szereltek fel a házban.

– Már folyik a portaszolgálat kialakítása, a lépcsőház bekamerázása, hamarosan újra működik a lift – mondja Vecsei. – A lifthasználatot névre szóló kártyák segítségével a közös költség fizetéséhez kötjük. Aki belevág a szétrohadt nyílászárók cseréjébe, annak segítünk energiatakarékos fűtőtesteket vásárolni.

Vecsei szerint a siker azon múlik, hogy a jövőben olyan új lakók népesítsék be a házat, akik hajlandók elfogadni az együttélés szabályait. Ezért az MMSZ a bérlőkijelölés során gondosan megválogatja majd a jelentkezőket. – Úgy számolunk, öt évre van szükség, hogy a tornyot egy átlagos társasház szintjére emeljük – mondja Vecsei. –A veszprémi projektet egyfajta tanulmánynak is tekintjük, hiszen Miskolcon vagy Ózdon nem csupán egy-egy háztömböt, hanem egész lakótelepeket fenyeget a nyomorteleppé válás. Azt szeretnénk bizonyítani, hogy a negatív folyamatok viszszafordíthatók.

Forrás: Népszabadság (Cseri Péter, Veszprém)
Fotók: Népszabadság – Kurucz Árpád