Szóba állnak velünk. Ez jólesik. Köszönet nagytiszteletű Országh István ref. lelkésznek, hogy Egy-ház című írásában (szeptember 19.) a „történelmi népegyházak” részéről új hangot ütött meg a kisebb egyházakról szólván. A mondanivaló még a régi, de a hang már új. Nem mindegy, hogy az ember gyülekezetét „destruktív szektának” csúfolják, vagy „szabadegyháznak” becézik. Ez a diplomatikus megnevezés ugyan a kommunista egyházpolitika találmánya, de még mindig barátságosabb, mint a másik. Mert ugye, ma van a négy „történelmi népegyház” egyfelől, és volnánk mi, a „történelmietlenek” vagy micsodák másfelől? Most akkor tudjuk, micsodák: „szabadegyház” lettünk ismét.
Szabad országban szabadegyháznak lenni jó. De történelminek lenni nyilván sokkal jobb. Csakhogy ugyan vajon miért is történelmibb a Magyar Református Egyház, mint a Budai Szerb Orthodox Egyházmegye vagy az Evangéliumi Testvérközösség? Ha népegyház a Magyarországi Zsidó Hitközségek szövetsége a maga 4700 adófelajánlójával, akkor miért nem az a 11 000 fő támogatását élvező Baptista Egyház? Miért kell fenntartani az Állami Egyházügyi Hivatal különbségtételét? Ugye nem a letűnt korokból itt maradt előjogok reményében? Szerintünk jogszerűtlen bármilyen határt vonni a vallási közösségek közé. Hadd ajánljunk Országh lelkész úr figyelmébe egy „történelmi-egyházi” gondolatot a messzi Indiából, a Krisztus előtti évszázadokból. „A Kedvestekintetű Asóka császár azt kívánja, virágozzék minden vallási közösség. Mert mindegyikük az érzékek megfékezésére és az élet tisztaságára törekszik. Ám számtalan féle a vágy és az emberek hajlamai, ezért egy-egy közösség csak egy részét valósíthatja meg az egésznek.”
A lelkész úr szociológiai és pénzügyi különbségeket is lát a történelmi egyházak és a szabadegyházak között. Azt vélelmezi, hogy „a szabadegyház pusztán azok iránt érez felelősséget, akik meghozzák a teljes egzisztenciális döntést”. Azt is állítja, hogy „a népegyház képviseli a szélsőségektől mentes józan hit, a tradíció világát”.
Kedves lelkész úr! Ezek a különbségek léteznek – csak éppen nem a négy „történelmi” felekezet és a többiek között állnak fönn. Vegyük például a szélsőségesség kérdését. Hadd emlékeztessünk arra a szélsőséges esetre, ami éppen lelkész úr történelmi népegyházában fordult elő a minap. Egy lelkész kolléga a saját temploma előtt félredobta palástját és egy szélsőségessége
miatt betiltott szervezet egyenruháját öltötte magára… De hagyjuk a szélsőségeket. Számunkra sokkal fontosabb kérdés, hogy tiszteletes úr miként értékeli a szabadegyházak karitatív tevékenységét, hiszen cikke középpontjában ez áll. Országh úr nagyon udvarias, de nem rejti véka alá a véleményét: a történelmi népegyházak a teljes lakosság számára nyújtanak olcsóbb, de felszínesebb szolgáltatást, ahogyan az egészségügy, igazságügy, rendőrség. A szabadegyházak viszont csak egy szűkebb rétegnek nyújtanak magasabb szintű, de drágább szolgáltatást. Azoknak, akik egzisztenciálisan teljes elkötelezettséget vállalnak.
Lelkész úr lényegi megállapítása, hogy a „szabadegyház pusztán azok iránt érez felelősséget, akik…”. A szabadegyház tehát nem mindenki iránt irgalmas. De ki az én felebarátom? A válogatós irgalom a nagytiszteletű úr gondolatmenetében nyilván az irgalmas szamaritánus történetére utal. Ám maga az újszövetségi történet lelkész úr érvelésével szemben áll. A szamaritánus irgalmassága pontosan a tradícióiba merevedett „történelmi népegyház” kritikája. A Jézus által elénk példaképként állított szamaritánus kívül van a „történelmi népegyházon”, felelősségérzete mégis egyetemesebb, mint a papé és a lévitáé.
Nem állítjuk, hogy a „szabadegyházak” ma Magyarországon mind irgalmas samaritánusok lennének. De azért akkorát nem fordult a világ Jézus óta, hogy minden szamaritánus elszegődött volna papnak. Maradjunk annyiban, hogy az irgalom sajnos egyenlőtlenül oszlik el az emberek között.
A Dzsaj Bhím Közösség szeretné az egyházak figyelmét egy olyan terepre irányítani, ahol az irgalom ma – nagytiszteletű úr szavait kölcsönvéve – „jó társadalmi befektetés” lehetne. Ez pedig a cigány fiatalok tömeges közép- és felsőfokú oktatása.
A „történelmi népegyházak” ma a legnagyobb iskolafenntartók hazánkban, és a kisebb egyházak közül is nem egy működtet középiskolát. Van tehát mód az irgalom gyakorlására. Az állam ezt a tevékenységet megfelelően finanszírozza is azokban az intézményekben, amelyek ezt a szamaritánus irgalmat gyakorolják.
2007-ben például a hazai iskolákban összesen 23 418 diák után ítélt meg integrációs támogatást az oktatásirányítás azon iskoláknak, amelyek vállalták a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek együttnevelését átlagos helyzetű társaikkal. E célra a 2007-2008-as tanévben közel másfél milliárd forintot ütemezett be a költségvetés.
Van viszont az iskoláknak egy köre, ahol szinte nincsenek halmozottan hátrányos helyzetű diákok, s ezért az ilyen jellegű támogatásokat alig veszik igénybe. Az egyházi és alapítványi iskolákról van szó. 2007-ben hat egyházi iskola kapott integrációs támogatást, összesen csupán 324 diák után. Egyetlen alapítványi iskola sem. E diákok több mint fele pedig egyetlen „szabadegyház”, az Evangéliumi Testvérközösség iskoláiba járt. A legnagyobb magyar iskolafenntartó, a katolikus egyház 2007-ben mindössze 59 halmozottan hátrányos helyzetű diák után folyamodott integrációs támogatásért. Valószínűleg van még ilyen diák a katolikus iskolákban, de a számuk olyan kicsi, hogy nem éri meg az adminisztráció, ami a támogatás igénylésével jár.
Különös helyzet. Pedig ma hazánkban éppen a világnézetileg elkötelezett iskolák állami finanszírozása a legalkalmasabb arra, hogy a helyi közösség anyagi helyzetétől függetlenül magas szintű ellátást biztosítson a legszegényebb települések legszegényebb diákjai számára is. Az önkormányzati iskolákban az állami pénzköltés ehhez nagyon egyenetlen: a gazdag önkormányzatok iskolái gazdagok, a szegényeké szegények. A jó helyre született diák állami pénzből magas szintű oktatásban részesülhet a saját településén. A halmozottan hátrányos helyzetű településre született diák viszont valószínűleg tovább sem tanul, ezért az állam „megtakarítja” a fejkvótáját.
Az egyházi iskolák finanszírozása viszont kiegyenlített: ma az állam ugyananynyit költ el egy debreceni református kollégistára, egy pannonhalmi bencés diákra, egy fasori evangélikus gimnazistára, mint a sajókazai cigánytelepen a buddhista gimnáziumban érettségiző, halmozottan hátrányos helyzetű tanulóra. Ha ezek az iskolák önkormányzatiak lennének, akkor a debreceni kollégium és a fasori gimnázium nyilván jól járna, hiszen Debrecen és a főváros maga is szívesen költene a város oktatási sikereinek történelmi szimbólumára. A pannonhalmi bencések már nehezebb helyzetbe kerülnének, hiszen Pannonhalma kis település, nem jutna ennyi pénze a nagy múltú iskola fenntartására. A sajókazai Dr. Ámbédkar gimnáziumot pedig be kellene zárni, hiszen a helyi önkormányzat biztosan nem tudná finanszírozni. Az egyházi, a világnézetileg elkötelezett iskolák – függetlenül attól, hogy hol működnek -, az államtól megkapják költségvetésüknek azt a hiányzó felét (2009-ben diákonként 245 700 Ft-ot), amelyet az önkormányzat vagy ad, vagy nem ad. A hátrányos helyzetű településeken ilyen nagyságrendű összeget az önkormányzatok soha nem fognak hozzátenni az iskola működtetéséhez, pedig ott sokkal nagyobb szükség mutatkozik színvonalas oktatásra, mint az ország más településein. A magyar oktatásfinanszírozás tehát kiemelten ösztönzi az egyházakat arra, hogy vállalják el a legszegényebb települések legszegényebb gyermekeinek oktatását, hiszen az egyházakon kívül bárki más csak fele annyi pénzből tehetné ugyanezt.
Milyen kár, hogy a világnézetileg elkötelezett fenntartók mégis csak a legritkább esetekben vállalkoznak erre! Az iskolák világában sajnos nem igazolható Országh úr büszkesége, hogy a „történelmi népegyházak” a teljes lakosság számára nyújtanak olcsóbb szolgáltatást. A helyzet épp az, hogy sajnos csak egy szűkebb rétegnek nyújtanak magasabb szintű, de drágább szolgáltatást.
A magyar állam mégis bölcsen járt el, amikor ezt a pénzügyi ösztönzőt beépítette a rendszerbe: hiszen így hosszú távra helyzetbe hozta azokat a vallási irányzatokat, amelyek erősebben érdeklődnek a feladat iránt. Ilyennek bizonyultak a „történelmi népegyházak” köréből a szaléziek Kazincbarcikán, sőt tavaly óta a már esztergomi ferencesek is. Ilyenek továbbá a „szabadegyházak” közül kezdettől fogva Wesley János metodista követői (Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség) és indiai példák alapján ilyen célokat tűzött ki maga elé a Dzsaj Bhím buddhista mozgalom Sajókazán.
Nagytiszteletű urat pedig arra kérjük, higgye el, az irgalom – ahogy Jézus idejében – ma is kegyelem dolga.
A szerző iskolaigazgató, Dzsaj Bhím Közösség
http://www.nol.hu/velemeny/20091003-irgalom__kegyelem (Derdák Tibor)
Pardeep
15 évvel ezelőtt
Its a nice article i read it in english by using google translator
Congratz Tinor..
Hope we will see more funding on schools rather than to churchs, temples..
What i think education is more important than anything else..
Educate-Organise-Struggle.
Pardeep
15 évvel ezelőtt
Congratz Tibor (sorry for last msg, by mistake i wrote „tinor”)
Péter
15 évvel ezelőtt
Élvezettel olvastam Derdák Tibor válaszát!
Logikus érvelés, rendszerelemzés, figyelemfelhívás!
Sajnos rossz hír minden kisegyházra, „szabadegyházra” nézve, hogy egyesek normatív módon akarják majd eldönteni, ki működhet és ki nem: valószínűleg a történelmi egyházak javára.
„A Jobbik Magyarországért Mozgalom a parlamentbe kerülve indítványozni fogja az egyházak bejegyzését szabályozó törvény szigorítását, ugyanis tarthatatlan az a jogi gyakorlat, hogy 100 fő elegendő egy egyház alapításához, majd hasonló kedvezményekre lesz jogosult, mint egy milliókat tömörítő történelmi egyház. A jelenleg „egyházakként” bejegyzett gyülekezeteket vizsgálat alá kell vonni, hogy képet kapjon a közvélemény a tényleges felekezeti létszámról, a gyülekezet társadalmi – lelki tevékenységéről és az állami támogatás mértékéről. A vizsgálatok eredményei alapján a pusztán profitorientált kisegyházakat, destruktív szektákat meg kell szüntetni.” – http://jobbik.hu/rovatok/kozlemeny/ismerni_kell_a_vallasi_felekezetek_aranyat
Minden tiszteletem a buddhista Dzsaj Bhím közösségé, hogy nem primitív módon próbál meg „cigánykérdést” „rendezni”.
Üdvözletem!
békegalamb
15 évvel ezelőtt
Az igazság most is „odaát” van.
Engedjük, hogy döntsön a legilletékesebb ebben a kérdésben,vagyis maga Jézus!
Aki ismeri az életútját, annak ez a kérdés vitathatatlan:
Jézus kifejezetten jól érezte magát a „szabad”-ban.
Ő tudta hol kell keresni az „eltévedt,szomjazó bárányokat”.
Yvette
15 évvel ezelőtt
Szívből örülök, hogy Derdák Tibor reagált Országh István mentegetőzésére, és nem is akárhogyan tette! Megalapozott, józan, előítélet-mentes, ironikus írásban. Ahogy levezette, józan érvekkel alátámasztotta a Dzsai Bhim tevékenységét, egy tükröt állított mindenki elé: nézze meg magát mindenki, aki az észt osztja. Nem kell a felekezteknek egyetérteni mindenben, de szerintem az energiákat nem kicsinyes versengésekre kellene összpontosítani.
Miért ne lehetne két állítólag keresztény, bibliai elveket valló egyházat akár finanszírozás tekintetében összehasonlítani?
Igenis, ahol az ember értéket lát, azért hoz anyagi áldozatot.
Az „un” megtérés azonban nem ezt jelenti, az Jézus programja. Az ember kapcsolataink rendezése Istennel és emberekkel.
Ezt azért egy keresztény vezetőnek tudni illik.
Hegedűs -a vezetők által el nem ítélt- antiszemtia nézetei után szélsőségektől mentes, józan hitről, a tradíció világáról beszélni a farizeusság és képmutatás.
Nem észrevenni a „kisegyházak”jószándékú karitatív tevékenységeit pedig cinizmus.
Egyébként szerintem Jézus soha nem társadalmi igényt akart kiszolgálni. Főleg nem laza társadalmi igényt.
Erre a hozzáállásra mondja, hogy ti vagytok a föld sói, de ha só izetlenné válik csak arra lesz jó, hogy kidobják. Ezt a fajta laza kotyvalékot ki fogja köpni a társadalom is (ezt támasztják alá a vádak, melyek cikkírásra ösztönözték a „lelkész kollégát”). Engedtessék meg egy személyes megjegyzés: az egyik népegyház pl. aki állítólag mindenki felé elkötelezett és olcsón szolgáltat, nem akarta eltemetni a nagyanyámat.
shalom (hogy még színesebb legyen a kép:))
Külön gratula a szamaritánus példa magyaréázatához és aktualizálásához!!
két linket ajánlanék a figyelmetekbe:
http://www.hit.hu/sajtonyilatkozat20091001.html
http://www.hetek.hu/belfold/200910/vallasrendorseget_akar_a_jobbik
Péter
15 évvel ezelőtt
Vitaérvelési szempontból a buddhizmusnak nem kell aggódnia.
Szkeptikus gondolkodású élő ember alapította,
Ebben az életében érte el amit megtudott, és mások is el tudják érni,
Nem a jobb agyféltekéje hallucinálta a tudatát (Szendi Gábor),
Teljesen gyakorlati és e világra, e Földre szóló ökologikus tana van,
Nem sorsra és elrendeltségre(kasztrendszer? Isteni elrendeltség?) hanem ok-okozatra tanít (Hetényi Ernő),
Nem hit, azaz nem vallás, hanem megkérdőjelezhető rendszer és arra tanít „ahogy a dolgok vannak” (Láma Ole Nyidahl),
Nem vezet fundamentalista tömeggyilkoláshoz, sem evolúciótagadáshoz (Richard Dawkins)!
Meg még pár ilyen apróság a monoteista hit ellen.
Yvette
15 évvel ezelőtt
Igen, Péter, amíg parancsosztó önkényúrnak látod Őt, ellene leszel. De ha megtapasztalod a gondviselését és a szeretetét, az igazi valóságnak. Megérted, hogy a Teremtőd hús vér ember lett, hogy téged megtaláljon. Gondold végig, mi volt Jézus első csodája!
Bor a vízből az esküvön, Ez nem elvont szellemi ügy, ez az ember fizikai szükségeire adott válasz. Ergo, az EMBERhez jött.Ismer és szeret Téged. Sose mondta, hogy az életed ki van szolgáltatva az ő szeszélyeinek. Igenis van felelősségünk pl: Úgy bánj az emberekkel, ahogy elvárod, hogy veled is bánjanak.
Sajnos a kereszénység már nagyon rég elvesztette Isten erejét,a lényeget, torz vmivé vált, ami nem vonzó a homo sapiens számára. Számomra se volt túlságosan, amíg meg nem ismertem Jézust, nála mindenre van válasz. És vissza fog jönni a földre. Itt az idő az isteni helyreállításra.
Aztán mindenki maga dönt.
Péter
15 évvel ezelőtt
Jézus halott. Nem fog eljönni.
Kérlek ne engem cáfolj meg, én semmit se mondtam, csak citáltam. Akik viszont mondtak, azok Dawkins és Szendi. Isten az agyban és Isteni téveszme.
Elfogadom ha nem olvastad ezeket. De arra szeretnélek kérni (merő önzőségből és időspórolásból), hogy olvasd el ha lesz rá módod, mert nekem, akármennyire is szeretném, nincs módom 400 és 300 oldalból nagyon sokat ide beírni.
De van egy rövidebb (bár hívő embereknek fájóbb) megoldás is. A Religulous (így írják, így helyes!) című film letöltése torrentről és a feliratok.hu ról hozzá egy magyar felirat.
Remekül szórakoztatóan tényfeltáró. Sajnálom ha ezzel, bántalak, de nem nekem kéne kellemetlenül éreznem magam, mert rámutatok Isten ellentmondásaira.
Ja: magam döntöttem. A bizonyítékok alapján.
Üdv!
Derdák Tibor
15 évvel ezelőtt
orszagh | 2009. október 5. | 07:09:27
Tisztelt Igazgató Úr! Kedves Derdák Tibor!
Köszönöm válaszát, igyekszem most reagálni. Kritikájában természetesen sok igazság van. A szükségben lévő rétegekkel szemben adósok vagyunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne az egyházban sok névelen ember és sok szolgálati ág, melyek odaszántan dolgoznak a cigányság felemelkedésének érdekében is. Az iskola kérdéséhez annyit mondanék, hogy főként régi intézményeink indultak újra, s egyházunk igyekezett megőrizni az iskolák régi profilját (magas, megbízható színvonal), ill. jelentkezés alapján vesznek fel diákokat, s elsősorban „középosztálybeli” szülők veszik igénybe az iskola szolgáltatásait. Kistelepüléseken nem tartható fenn iskola állami pénzekből tapasztalatom szerint ( ilyen helyen szolgálok én is, két esztendeje szűnt meg az iskola). A mai integrációs (és egyáltalán a cigányság-)politika egyelőre csődöt mond és visszájára sül el látásom szerint. Szélsőséges eseteket mindenhonnan lehet hozni (a mérték a nem mindegy). Az alapstruktúrán ez nem változtat, a népegyház és a „szabadegyházak” között igenis van lényeges különbség. Ez nem értékítéletbeli, hanem szociológiai. A régi egyházak meggyökeresedtek, letisztultak és egyfajta „népi kegyességet” képviselnek, az újak sokszor még keresik a helyüket, beleesnek rajongásból fakadó szélsőségekbe – ez természetes. A cikkem szellemisége az lett volna, hogy mind a kettőnek megvan a helye, „virágozzék minden virág”. A népegyházakat támadó álláspontokban azt látom, hogy csak a kisegyházak létezését tartják legitimnek, jogosnak. Hogy végre teológiailag is megfogalmazzam mondanivalómat: Krisztus jelen van a reformátusoknál és a Hit Gyüliben egyaránt, és ugyanaz mind a kettő helyen, de mi nem vagyunk ugyanazok. Innentől nem fejtegetem tovább, mert az másik cikk… Mindenesetre sok erőt felülről és belülről szolgálatához! Országh István
Derdák Tibor
15 évvel ezelőtt
derdak.tibor | 2009. október 5. | 08:16:30
Nagytiszteletű úr!
Köszönöm válaszát.
Engedje meg, hogy bemutassam Önnek gyülekezetünket.
Rajongás és szélsőség nélkül igyekszünk járni azon az úton,
amelyet vallásunk alapítója, Buddha 2500 éve kijelölt,
és hitünk megújítója Dr. Ámbédkar ’56 októberében megerősített.
Minden évben október 14-én tartjuk legnagyobb vallási ünnepünket,
melyen azt ünnepeljük, hogy sok millió, falu széli telepeken, etnikai kitaszítottségban élő, iskolázatlan ember 53 éve kilépett
a kasztrendszer történelmi szorításából, és elindult az integráció felé.
Szeretettel meghívjuk Önt a sajókazai cigánytelepen
a Sólyom telep 9 szám alatt e hó 14-én rendezendő eseményünkre,
melyen alkalmunk nyílhat személyes beszélgetésre is.
Részletes információk és elérhetőségek:
http://www.dzsajbhim.hu
http://www.dalit.hu
Üdvözlettel:
Derdák Tibor
békegalamb
15 évvel ezelőtt
Kedves Yvette és Péter!
Őrültség Jézust és Buddhát versenyeztetni egymással, szerintem ők sem tennék.
Két csodás és bölcs Mester.
Egyik sem halott, ha hagyjuk őket tovább élni – önmagunkban
és képesek vagyunk meglátni egymásban.
Például, a Dzsaj Bhím Közösség Asszonygyülekezetének tagjai egyszerű, keresztény hitű emberek, akik gyermeki módon nyitott lélekkel hallgatják a buddhista meséket. És képzeljétek, azonnal megértik!
Szerintem a mai kaotikus világban nem árt mindkét Mestertől tanulni.
Hogy ki hogyan dönt,és mit hasznosít, netán mit „integrál” a tudásból a tetteikből mérhető.
Üdv és békesség Néktek!
)
Péter
15 évvel ezelőtt
Ez csak (így látatlanban mondom) azoknak a buddhista meséknek az érdeme, hogy olyan módon íródott, hogy bárki számára megérthető.
A teremtéstörténet is egyszerű és érthető módon van fogalmazva.
Én most arról beszélek, hogy nem mindegy (sem fiatal kötelező hittanórás gyermek, sem idős asszonygyülekezet esetén), hogy arról hall ki bölcs és ki balga, mi az élet értelme, körforgása vagy arról, hogy a világ 6 nap alatt keletkezett egy mindenhatótól 10.000 éve, aki minden teremtményét az ember szolgálatáért alkotta, és, hogy az evolúció nem létezik.
Az egyik arról próbál meggyőzni mindenféle misztikummal hogy Jézus szeret engem és értem halt meg.
A másik pedig bebizonyítja, hogy a forma üresség és az üresség forma, és hogy szubatomi szintet nincs semmi ami én lennék.
Akármennyire is „mese az asszonyoknak”, de hogy azon keresztül mire utalhat a két „út” szerintem óriási különbség.
Egyszóval örülök, hogy a keresztény asszonyok ilyen meséket hallanak! Buddhista történeteket sehol a világon nem láttam kifigurázva vagy kérdőre vonva, képregénybe vagy animációba szőve torz, együgyű, brutális, álszent mítoszosságukkal. A másikról tudjuk, amit tudunk.
Üdv és béke!
U.i.:Ne féljünk rámutatni arra ami nevetséges vagy ellentmondásos. Nem az egyes emberek életére gondolok természetesen (hogy egy faluban valószínűleg vallásos lesz mindenki), hanem az egész vallásosságra.
békegalamb
15 évvel ezelőtt
Kedves Péter!
Az általad említett „torz, együgyű, álszent mítoszságot” nem Jézus alkotta, hanem mi emberek. Igen, az ellentmondások már akkor nyilvánvalóak, ha a Hegyi-beszéd helyszínét összehasonlítjuk a mai aranytól csillogó-villogó templomok szertartásával.
Én a színtiszta jézusi tanításról beszéltem, bár tudjuk, hogy az evangéliumok sem teljesek.
Ő nem beszélt teremtésről, nem tagadta az evolúciót. A halála utáni jelenés számomra, azt bizonyítja, hogy a körforgásnak nincs vége.
Az általa hozott „új parancsolat”, mint ok-okozati összefüggés egyszerűen így szól:
Szeress és szeretve leszel.
Sokan 2000 év után sem tudják értelmezni és alkalmazni, sőt manapság egyre kevésbé. De hála az égnek, vannak emberek egyházakon belül és kívül, akikbe bele van kódolva ez az üzenet.
Hogy mit művelünk mi emberek ezzel az üzenettel és mit műveltek hajdanán magával Jézussal, az mind azt bizonyítja, hogy bőven van még mit tanulnunk.
Tanulni sohasem késő.
Kell hogy legyen második, vagy harmadik esély! Milyen jó, hogy vannak akik gondolnak erre és lehetőséget biztosítanak a tanulásra, miközben a szeretet üzenetét a buddhizmus segítségével igyekeznek kiszélesíteni a teljes élővilágra.
Üdv!
Péter
15 évvel ezelőtt
Kedves Békegalamb!
Amint elismered, a kereszténységre rárakódott, ez a sok rossz dolog az emberek által. A buddhizmusra viszont nem. Ezért preferálom sokkal jobban.
A szeretet szerintem nem csak a keresztényekben és buddhistákban van meg. Szerintem minden ember tudna szeretni, vallás nélkül is, ez nem a vallások dolga. Sőt, ismét Dawkinst említve, a szeretet és minden erkölcs és etika, egyik sem a vallásokból jön, mindegyik darwini evolúcióval alakult ki, és élt tovább. Tehát nem a vallások az erkölcs forrásai.
Hogy nem beszélt teremtésről és nem tagadta az evolúciót: teremtésről nem tudom, hogy Jézus beszélt-e, a Biblia feltétlenül! Evolúcióról egyik sem ír, Darwin később fedezte ezt fel. De, ehhez képest a körforgás tényét a Buddhizmus 2500 éve tudják. Jó, a körforgás nem ugyanaz mint a lineáris evolúciót, de, mint felfedezés, óriási.
Arra szeretnék kilyukadni, hogy ha bebizonyítanák számomra, hogy a „letisztult Jézusi tanítás” tényleg arról szól, amiről, és az tényleg nem vezet őrültségekhez (ez az amit leginkább kétlek), akkor is ott van rajta az a sok minden, ami rápakolódott, és épp ezért tartok csak néhány utat választási lehetőségnek: panteizmus, buddhizmus, ateizmus.
Neked is nagyon ajánlom a Religulous című filmet, na az aztán az igazi amcsi vallásosság! Feliratok.hu-ról és Isohunt.com-ról össze tudod szedni a filmet és a magyar feliratot.
Vagy a Dogma című filmet láttad? Jesus buddy!
Jézus már nem az aki volt! A szvasztika sem az már, ami volt!
Én amellett vagyok, hogy haladni kell, és olyanra nem adom a voksom, amiről mindenkinek pont nem az jut eszébe, mint amire „viselője” gondol.
És, hogy a szvasztika és Jézus mellett – mint kisajátított jelképek mellett- valami aktuálisat is mondjak: árpádsáv. Lehet magyarázni, hogy az „tiszta” és „ősi” és „letisztult” és „szeretet”, valahogy nehéz elhinnünk, hogy nem épp a rasszizmus megnyilvánulása.
Üdv: Péter.
békegalamb
15 évvel ezelőtt
Kedves Péter!
Ígérem, megnézem az általad említett filmeket és leírom a véleményemet.
Nem hiszem, hogy bennem bármit megváltoztat Jézus tanításával kapcsolatban. Bennem az marad, aki volt.
Az életéről készült filmek közül az a kedvencem, amiből ez a klipp készült:
http://www.youtube.com/watch?v=s7FWuS-068A&feature=related
Ahogyan ez a film végződik (a klippben sajnos nem látható)az jelenti számomra a körforgással kapcsolatos üzenetét, amiről már írtam.
(Sajnos magát a filmet teljes terjedelmében nem tudom hol találod meg, de úgy látom, Te profi vagy filmek terén. Ha megvan, kérlek feltétlenül írd meg, mert már több mint tíz éve nem láttam, és nagyon örülnék, ha rátalálnék valahol!)
Előre is köszönöm! Üdv!