Sajókaza az egyik legnagyobb azon hazai települések sorában, amelyek lassanként roma többségűvé válnak. Sajókaza azonban a falusi roma közösségek közül is kitűnik a tömeges nyomor mélységei miatt. A lakossága 3481 fő, ennek több mint harmada roma, közülük cigánytelepi körülmények között él kb. 1000 fő. A Dzsaj Bhím Közösség Sajókazán az oktatásból és a közösségfejlesztésből eredő eredményeit felhasználva és annak hatásait felmérve jutott el az oktatás-lakhatás-foglalkoztatás-egészségügy négyességével jellemezhető komplex szociális fejlesztésig.

A közösség vezetői Baranyában húsz éve, Borsod megyében már tíz esztendeje, Sajókazán öt éve vesznek részt különböző oktatási programokban. A Közösség az oktatás mellett szociális, kulturális és közösségi projekteket visz Sajókazán, aminek eredményeképp három egyesület jött létre az elmúlt évben. A Segítő Kéz Asszonygyülekezet kérésére indult el a szervezet közösségépítő és dekriminalizációs, adósságkezelő programja, erősödött meg a közösség képviselete, ami szerepet játszott az önkormányzattal való konfliktusos viszony kialakulásában. Az itt élő emberek bizalommal fordulnak a Dzsaj Bhím közösséghez, mivel már jól ismernek bennünket és sok segítséget is kaptak tőlünk. Az év végéhez közeledve ezek az emberek megkerestek minket, mivel az önkormányzat nem hívta be őket közcélú, közhasznú munkára, és az új szociális törvény szerint, aki nem dolgozik a 2011-es évben 30 napot, az jövő januártól nem kaphatja a szociális támogatást.

Lázi István János a Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke felszólalt a telepen élő cigányok nevében és kérdőre vonta a települési önkormányzatot, hogy mi lesz a sorsa azoknak az embereknek, akiket még egyszer sem hívtak be dolgozni, miközben vannak olyanok, akik már másodszorra is kaptak közmunkát. A polgármester válasza az volt, hogy nincs kötelezettsége arra, hogy minden munkanélküli embert foglalkoztasson. Olyan embereket hív vissza, akiben megbízik, és akiknek a munkájára számíthat.

Nyíri József sajókazai lakos elmondása szerint 20 éves munkaviszonyt szerzett a bányászatnál, vasútnál, amíg lehetősége volt rá. Jelenleg munkanélküli, a segély mellett minden alkalmi munkalehetőséget megragad. Az elmúlt 5 évben egyszer sem hívták be közérdekű munkára. Nem ő az egyetlen ilyen lakos, akit évek óta nem hívott be az önkormányzat közcélú munkára. Jogos az emberek felháborodása ez ügyben, mivel 2011-ben a faluban 128 olyan ember él, aki a munkaerőpiacon nem tudott munkát szerezni, és a helyi önkormányzattól sem kapott lehetőséget.

A Cigány Kissebségi Önkormányzat a Dzsaj Bhím közösséggel együtt úgy érezte, tenni kell ez ügyben, mivel a jövő évtől 128 ember megélhetése válik bizonytalanná. Megkerestük a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezetet, akik segítettek a probléma megoldásában. Elküldték a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvényt, amiben az áll, hogy aki az adott évben nem tudta teljesíteni a 30 napos kötelezettségét, az közérdekű önkéntes munka keretében is teljesítheti azt. Ennek hallatára nagyon megörültünk és azonnal meghirdettük a faluban ezt a lehetőséget.

2011. november 7-ére fórumot szerveztünk, és nem lepődtünk meg, amikor azzal szembesültünk, hogy nagyrészt a cigánytelepen élő embereknek jelent ez nagy segítséget. Nagyon hálásak voltak a lehetőségért. Meg is kezdtük az önkéntes munkát, szervezői feladatokat végeztünk. Elsőként a polgármestert és a jegyzőt kerestük meg, s arra kértük őket, hirdessék meg a helyi munkanélküli embereknek, hogy a Dzsaj Bhím Közösségnél lehetőség van közérdekű önkéntes munkára. Kérelmeztük, hogy önkénteseink közterületeken dolgozhassanak. Az önkormányzat által foglalkoztatott emberek általában a faluközpontban takarítanak, ezért azt szerettük volna, hogy a cigánytelepen élő önkéntesek a saját utcáikat tegyék rendbe. A jegyző nem zárkózott el ettől: amennyiben hivatalos fogadó szervezet vagyunk, nekik ez nem okoz problémát. Kicsit meglepődtünk mivel általában hozzászoktunk a közösségünkkel szembeni ellenkezéshez, támadáshoz. Két nap elteltével az önkormányzat is meghirdette a közérdekű önkéntes munkalehetőségét, de arról már nem volt hajlandó tájékoztatást adni, hogy a Dzsaj Bhím Közösségnél szintén lehetőség van ezen tevékenységre.

Az emberek értetlenül álltak a dolgokkal szemben, nem tudták mi tévők legyenek. Elkezdték nálunk a munkát, szeretik ezt a közösséget. Elterjedt az a rémhír, hogy a Dzsaj Bhím Közösségnél végzett közérdekű önkéntes munkát az önkormányzat nem fogadja el, ezért közösségünk önkéntesei felkeresték Stefán László polgármestert, hogy tisztázzák ezt a számukra életbevágó kérdést. A megjelent 20 fő jelenlétében polgármesterünk elmondta, hogy a rémhír nem igaz, mindenki ott dolgozza le a közérdekű önkéntes munkáját, ahol szeretné, ahol tudja.

Az első hét tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy ennek a váratlan lehetőségnek köszönhetően 30 önkéntessel, olyan lelkes szervezői tevékenység kezdődött el a Dzsaj Bhím Közösségen belül, ami országosan mintaértékű példa lehet.

A második hét végére az önkéntesek létszáma 55 főre emelkedett. Az emberek érdeklődésére alapozva 4 kiscsoportra tagolódott ez a létszám. A köztisztasági szervezők a közterületeket, de elsősorban a saját lakókörnyezetüket szeretnék folyamatosan takarítani. Az egészségőrök csoportja egy házi tanfolyam keretében szeretnének alapvető egészségügyi ismereteket elsajátítani és ezt a későbbiekben a saját lakókörnyezetükben élő emberek közvetlen megsegítése során alkalmazni.  Az adományszervezők a Dzsaj Bhím Közösséghez folyamatosan érkező adományokat fogadják, rendszerezik, és segítenek abban, hogy eljussanak a rászoruló családokhoz. A szabadidő szervezők a telepen élő lakosság számára hasznos szabadidős programokat szerveznek majd, amihez a Dzsaj Bhím Közösség biztosít közösségi teret.

Az önkéntes munkáért nem jár rendszeres anyagi juttatás, jelen esetben a jövő évi megélhetés a tét, ezért egyfajta kényszermegoldásként is megélhetnék az emberek. De nem ezt látjuk. A lelkesedés és tenni akarás napról napra érzékelhető. Ez egyrészt a közösségfejlesztő munkának, másrészt a demokratikus módon és érdeklődés alapján szerveződő kiscsoportos tevékenységnek köszönhető. A valahova tartozás érzése és az elvégzett munka értékének minden napos elismerése, folyamatos pozitív megerősítést ad a résztvevőknek. Ez a fajta juttatás anyagiakban nem mérhető, de az évek óta kiszolgáltatott helyzetben élő emberek életében érzékelhetően fontos támaszt jelent. Többen megfogalmazták, hogy nagyon szeretnék, ha nem csak 30 napig tartana ez az együttlét, hanem valóban határozatlan ideig, ahogyan az önkéntes szerződésük is szól. Bőven akad közös tennivalónk és a közös sikereknek köszönhetően napról-napra erősebb szálakkal kötődünk egymáshoz, ezért a Dzsaj Bhím Közösség is hosszútávon tervezi az együttműködést ezzel a lelkes önkéntes csapattal.

Szerzők:
Fürjesné Zsóka, Lázi István János, Ignácz Tímea