A Borsod megyei Sajókazán élő hat gyermekes házaspár 2010. 03. 19-én kapta kezébe Sólyom László köztársasági elnök határozatát, amely szerint a Miskolci Városi Bíróság által kiszabott 16 hónap börtönbüntetés letöltését kegyelemből elengedte.

Az ügy szálai akkor kezdtek kibontakozni, amikor a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársai első ízben tettek látogatást a Sajókazán tevékenykedő Dzsaj Bhím Közösség Segítő Kéz Asszonygyülekezetének összejövetelén. A gyermekek gyámságát vállaló nagymama, aki rendszeres résztvevője volt az asszonygyűléseknek, jogi segítségért fordult a TASZ munkatársaihoz.

A vizsgálat során fény derült arra, hogy a szülők két kamasz gyermeke évek óta kerüli az iskolát. Az igazolatlan hiányzás folyamatosan halmozódott, a sorozatos hatósági és bírósági szankciók ellenére sem javult a helyzet, ezért a Miskolci Városi Bíróság ügyésze 2009. őszén letöltendő börtönbüntetésre ítélte mindkét szülőt. Mivel egy időben kellett volna börtönbe vonulniuk, a hat gyermek felügyeletét és gyámságát az anyai nagymama vállalta el. Közülük a legkisebb gyermek a 6 hónapos csecsemő testi-lelki fejlődése így is minden szempontból veszélybe került.

A TASZ ügyvédje kegyelmi kérvénnyel fordult a köztársasági elnökhöz. Ennek köszönhetően emberiességi szempontok alapján az anyának nem kellett anyatejes csecsemőjétől elszakadni és börtönbe vonulni.

Az ügy nagy sajtóvisszhangot kapott. A szociális szakemberek körében nagy felháborodást keltett. Jogosan fogalmazódott meg a kérdés, hogyan oldja meg ez az ítélet a két kamasz gyermek iskolakerülésének problémáját?

A család, de különösen a két iskolakerülő gyermek sorsa erőteljesen a figyelem középpontjába került. A Nappali Szociális Központ munkatársai, az iskola pedagógusai az eddiginél is fokozottabb figyelemmel fordultak feléjük.

Munkájukat segítette a Dzsaj Bhím Közösség Segítő Kéz Asszonygyülekezete azzal, hogy jelzőrendszert szervezett a Sólyom telepen élő tanköteles korú gyermekek iskolakerülésének visszaszorítására.

A helyi szociális háló hiányosságai

Sajókaza településen közel 1000 ember él mélyszegénységben, telepszerű lakókörnyezetben, ahol a gettósodás törvényszerű folyamat. Az igazolatlan iskolai hiányzás nem egyedi eset és csak egyetlen kiragadott példa a súlyos helyi társadalmi és szociális problémák sűrűjéből. Mindezek ellenére a helyi szociális hálóról köztudott, hogy a településen a gyermekjóléti feladatokat egyetlen főállású családgondozó látja el, aki a helyi feladatokon túl, még három környező településen is gondoz családokat. A helyi viszonyok ismeretében világos, hogy ez a szakember létszám csak „tűzoltó” munkára elegendő. A tűzoltó munka kilátástalansága és eredménytelensége hosszútávon lelki kiégéshez vezet, ezért gyakran cserélődik a feladatot ellátó szakemberek személye.

Annak ellenére, hogy a helyi általános iskola diákjainak kb. 80%-a halmozottan hátrányos helyzetű, nincs főállású szociális szakember az intézményben, a gyermek és ifjúságvédelmi feladatokat egy szaktanár végzi.

A szakemberhiány hátterében mindkét intézmény esetében finanszírozási gondok állnak.

A telepeken élő lakosság szociális problémáinak kezeléséhez égető szükség lenne rendszeres csoportos és közösségi szociális munkára. Ezt az utóbbi másfél évben a Dzsaj Bhím Közösség vállalta fel a lakosság kezdeményezésére. A közösség befogadó készségének köszönhetően alakult meg az öntevékeny Segítő Kéz Asszonygyülekezet, akik az ügy kapcsán úgy döntöttek önkéntes iskolai jelzőrendszert működtetnek.

Jelen helyzet

Az ügyben érintett család problémája sokkal összetettebb annál, hogy varázsütésre megoldódjon. A korábban felhalmozott hiányzások miatt még bírósági tárgyalás várható.

A gyermekjóléti szolgálaton belül januártól ismét új munkatárs kezeli az esetet. A családgondozás heti rendszerességet igényel, de már vannak eredmények.

A 13 éves lánygyermek, aki a legtöbb hiányzást halmozta fel a sorozatos évismétlések miatt jelenleg a 3. osztályban tanul. Túlkorossága miatt, óriási erőfeszítések árán sikerült elérni, hogy beüljön a harmadik osztályos kicsik közé. Előfordult, hogy bekísérték reggel az iskolába, de már becsengetés előtt elszökött és tanítási időben az utcákon kóborolt.

Az ő esetük nem egyedi probléma, a településen gyakori jelenség az iskolai hiányzás. Az általános iskola igazgatója szerint a köztársasági elnök kegyelme azt jelenti, hogy eggyel kevesebb eszköz van a kezében a mulasztások visszaszorítása terén.

A Segítő Kéz Asszonygyülekezet újraszerveződik és önállósodik. Érdekérvényesítő tevékenységüket a helyi vezetés nem nézte jó szemmel, a Dzsaj Bhím Közösség hatalmi harcaként értelmezte, ezért az asszonygyülekezet önálló egyesületként kíván működni a jövőben. Az iskolai jelzőrendszer működtetése során negatív tapasztalataik voltak, ezért átgondolják a további együttműködést ezen a területen. Jelenleg a jelzőrendszer működése szünetel.

Van–e megoldás?

Egyértelmű tapasztalat, hogy a pénzbírság és a börtönbüntetés veszélye eddig sem fékezte meg az iskolakerülést ott, ahol komplex, halmozott családi problémák állnak a háttérben. Ezek a szankciók csak még nagyobb nyomorba taszítják az érintett családokat.

Társadalmi szinten a szankciók megelőzése legyen az igazi cél!

Sokkal emberibb és célszerűbb megoldás lenne, a hatóságok, bíróságok, börtönök költségeit átcsoportosítani a megelőzés finanszírozására. A nehéz élethelyzetből adódó problémákat nem büntetni kellene, hanem emberi módon, szakszerűen kezelni.

Rugalmasabb iskolarendszer: a gyermek vagy szülő kérésére egy másik osztályközösség, vagy másik iskola megoldást hozhat egy-egy ilyen problémára.

Waldorf szemléletű pedagógiai intézményben elképzelhetetlen lenne, hogy egy diák ne vele azonos korú társakkal tanuljon egy osztályközösségben.

Amelyik településen tömegesen előforduló, súlyos szociális problémák vannak jelen, több anyagi erőforrásra, több (elhivatott és szakképzett) szociális szakemberre, sajátosan befogadó-elfogadó oktatási rendszerre és az öntevékeny csoportok kiemelt anyagi, erkölcsi támogatására lenne szükség.

Sajátos helyi jelenségekre sajátos megoldások szükségeltetnek. Település szinten az együttműködés és egymás erőfeszítésének megbecsülése elengedhetetlen ahhoz, hogy eredmények szülessenek. Ez nem anyagi kérdés, egyetlen lépésre lenne szükség egymás felé.

Mégis nehéz.

Fürjesné Zsóka

Kapcsolódó cikk:

Sólyom kegyelmet adott a roma szülőknek