A Honvédelmi Minisztérium különleges katonai túlélőtábort szervez elsősorban roma származású, 17-20 éves középiskolás vagy középiskolát végzett fiúknak és lányoknak.

Link: http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=93430

Jóni Tibor nyugállományú katonatiszt szerkesztőségünknek elmondta:

A magyar hadsereg sok éve gondosan kidolgozott koncepció és szakmai tapasztalatok birtokában dolgozik azon, hogy sok hátrányos helyzetű fiatal számára valódi perspektívát nyújtson a katonai pályát.

Esélyegyenlőségi nap a honvédségi bázison

Úgy kezdődött, mintha egy terrorista vagy polgárháborús film forgatásába csöppentünk volna. Amelynek aztán percekre kényszerű epizodistái is lettünk. Csakhogy nem Jeruzsálemben vagy Koszovóban voltunk, hanem valahol Ócsa és Üllő között, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) gyakorlóbázisához vezető bekötőúton. A bejárat előtt betontömbök állták az utunkat, és állig felfegyverzett, terepruhás, szigorú tekintetű katonák szólítottak föl bennünket a félreállásra, majd a gépkocsiból való kiszállásra. Odabent, a bázison viszont, a hadseregben szolgáló nők és roma katonák esélyegyenlőségi napján, béke volt. Igaz, ezt – stílszerűen – olykor gépfegyverropogás kísérte.

Sajtómotozás

Szandrát, a fotóriportert hívták először.

A kocsitól mintegy ötméternyire ki kellett szednie a zsebéből mindent, terpeszbe kellett állnia, kezét fel kellett emelnie, majd egy katonahölgy motozta végig. Ez alatt nekem az autó mellett kellett állnom, és egy túlzottan is erélyesnek látszani akaró, de inkább lámpalázasnak tűnő fiatal katona parancsait (Nyissa ki az ajtót! Előbb a hátsókat! Lépjen hátra! Nyissa fel a motorháztetőt! Nyissa ki a csomagtartót! A kocsikulcsot tegye a kocsi tetejére! stb., stb.) teljesítenem. Régen voltam már katona (igaz, én még nem önként és dalolva, hanem kényszersorozva, ráadásul két évig), és már akkor is utáltam, ha ugráltattak. Hát még most, ötvenen túl. Az ifjú katonák, alighanem a nemzetvédelmi egyetem hallgatói, határozottságuk mellett udvariasak voltak, más kérdés, és nem ők tehetnek róla, hogy a katonai zsargon a „legyen szíves” kifejezést nem ismeri. Meglehet persze, hogy profán kérdésemet – Ez most egy gyakorlat? – vették zokon, azt gondolván, hogy ez az okoskodó civil direkt froclizza őket. Gyorsan megnyugtattak a mogorva harcosok, hogy szó sincs gyakorlatról, itt most élesben megy minden. Hát persze, esett le a tantusz, bent van a miniszter a bázison, ezért a fokozott készültség. Csakhogy mi is befelé igyekeztünk, pontosan azért, hogy tudósítsunk az esélyegyenlőségi napról, amelyre a Honvédelmi Minisztérium (HM) az ombudsmanok, no meg a középiskolás regrutajelöltek mellett a médiát is meginvitálta. Ment minden, mint a karikacsapás, ugyanazon a procedúrán estem át, mint kolléganőm, egyedül a motozásnál voltam kénytelen beérni a katonahölgy helyett egy férfiúval.

Mire, a mintegy negyedórás ellenőrzés után, beengedtek bennünket a bázisra, odabent már javában zajlott a rendezvény. Szekeres Imre honvédelmi miniszter éppen bemutatta a három ombudsmannak (Szabó Máté általános, Fülöp Sándor, a jövő ifjúságáért felelős, valamint Kállai Ernő kisebbségi biztosnak) a sajtó szép számmal megjelent képviselőinek a kisebbségekkel és az esélyegyenlőséggel foglalkozó minisztériumi dolgozókat, no és persze a vendéglátó, a vendégeknek terrorelhárító és katonai bemutatókat prezentáló, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem vezetőit. Ezt követően a miniszter a honvédségnél fellelhető két legnagyobb kisebbségi csoport, a nők (akiknek aránya a korábbi egy százalékhoz képest jelenleg 18 százalék), illetőleg a romák (becsült arányuk 4-6 százalék) helyzetét elemezte. (Erről részletesen beszél Szekeres Imre miniszter a vele készült interjúban. Lásd keretes anyagunkat.)

Visszatért táborlakók

A civil ruhás középiskolásokat éppen szakaszba igyekeznek rendezni a terepszínű egyenruhások, amikor megzavarjuk az alakizást. Hogy aztán forgószínpadszerűen vigyék körbe őket a bázison, illetve a pár kilométerrel arrébb lévő lőtéren.

Akiket megszólítok, éppen a bázis gyakorlóterén figyelik a terrorelhárító kommandó akcióját, ahogy a símaszkos, fekete gyakorlós elit egység az épületben rejtőző, majd gépkocsival menekülni akaró (ugyancsak símaszkos) „terroristákat” füstöli ki éppen. „Mi is így jártunk volna, ha nem hagyjuk magunkat megmotozni, átvizsgálni a bejáratnál” – mondom fotós kolléganőmnek. De hiába drukkolunk virtuális sorstársainknak, a kommandósok természetesen győznek.

– Hogy kerültök ide? – fordulok a szakaszalakzatból egy pillanat alatt laza csoportokba verődő fiatalokhoz, amikor a terroristákat harcképtelenné tévő fegyverropogás alábbhagy.

– Tavaly voltunk itt a kilencnapos felkészítő táborban, jó volt, bár néha kemény, sok volt a feladat, az erőnléti gyakorlat, például a fekvőtámasz – válaszolja a megszólított fiatalember.

– Úgy döntöttél, hogy jelentkezel majd a honvédséghez?

– Áááá, nem. Nem azért, mert nem tetszik, de nem nekem való, hogy parancsolgassanak – indokolja Orsós Balázs, a Szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium és Szakközépiskola negyedikese.

– Ti is a Zrínyi Miklósba jártok? – kérdezem két diáklánytól.

– Nem, én Pécsen tanulok. Úgy kerültünk ide, hogy nyáron voltunk mi is a táborban. Hát, elég húzós volt – válaszolja Majlát

Laura –, de nem vette el a kedvem, a családban már van katonanő, ő tiszthelyettes és most végzős levelező főiskolás.

– Te is kedvet kaptál ehhez a pályához? – kérdezem húgától, Katalintól.

– Dehogy, isten ments! – szabadkozik teátrálisan.

– Az idei táborban megszivattak bennünket rendesen a szolnoki felderítők. Bemutatták, milyen is az a rangerképzés. Egy bazi kemény pályán kellett végigmennünk. Volt, aki nem is bírta megcsinálni – mondja a nyíregyházi Bencs László Szakközépiskolából érkezett társaságból az egyik olyan fiú, Szabó Gyula, akinek viszont nem szegte kedvét a kiképzés. Sőt: – Én szeretnék majd hivatásos katona lenni. De előtte még meg kell szereznem az érettségit.

Romaügyi Társadalmi Bizottság

Hamarosan a média képviselői is egy nyitott katonai teherautóra kapaszkodnak, hogy a lőtérre hajtsunk, ahol az ombudsmanoknak, no és persze nekünk adnak némi ízelítőt a korszerű katonai technikából. A legmodernebb gépfegyverektől a hadsereg általi szükségképpen okozott természetkárosítást elhárító, illetve reparáló honvédelmi környezetvédelmi tevékenységen át a tűzszerészek munkáját segítő legújabb komputertechnológiáig megannyi izgalmas dolgot mutatnak meg.

Mindeközben a minisztérium egyik esélyegyenlőséggel foglalkozó szakértője, Mészáros Judit alezredes válaszol készségesen a korántsem a honvédség felszereltségét firtató kérdéseimre.

– A nők miért számítanak kisebbségnek, amikor köztudomásúlag többen vannak, mint a férfiak? – okvetetlenkedek.

– Össztársadalmi szinten valóban többen vagyunk, de a hadseregben mások az arányok. Ott mi, nők, kisebbséget alkotunk, hiszen előttünk nem olyan régen tárta csak ki kapuját a honvédség. Jelenleg az összlétszám mintegy 17-18 százaléka nő – magyarázza az alezredes nő.

– Milyen esélyegyenlőségi stratégiájuk van a roma fiatalok hadseregbe integrálására?

– A minisztériumon belül a Romaügyi Társadalmi Bizottság koordinálja ezt a munkát. Egyik legfontosabb feladatuk, hogy évről évre előkészítsék a pályára irányító tábort, ahol a tagoknak sok feladatuk van. Kapcsolatot tartanak a hallgatókkal, népszerűsítik a roma fiatalokat támogató Liptai Balázs ösztöndíjat. Tudatosítják bennük, hogy pályázzanak, és amiatt ne maradjanak ki belőle, mert szégyellik a származásukat, hovatartozásukat. Általában félévente ül össze a bizottság, hogy összegezze az eredményeket, számba vegye a történéseket, reagáljon a hallgatók körében felmerülő problémákra, kiossza a feladatokat. A romákhoz kapcsolódó kulturális eszköztár, például a könyvtári anyagok fejlesztésében is kikérjük a társadalmi bizottság véleményét. A tagok közvetítőként, hírforrásként is szolgálnak.

Cigányok a magyar hadtörténetben

A hadsereg és a romák viszonyáról a legtöbbet Jóni Tibor nyugállományú ezredes tud. Ő harmincévnyi szolgálat után 2007-ben vonult nyugállományba, azaz dehogy vonult. Nyugdíjasként ugyanazt a munkát végzi, mint korábban tényleges állományú, minisztériumi főtisztként: most is ő a HM romaügyi referense. Ismeri a téma csínját-bínját, ezért aztán speciális kérdéseimmel Mészáros Judit alezredes is hozzá irányít.

Jóni Tibor Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei roma családból származik, édesapja cigányzenészként dolgozott, ő is zenei pályára készült, aztán mégis váltott. 1978-ban jelentkezett a katonai főiskolára, amit jó eredménnyel végzett el. „Mellesleg”, munka mellett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem pszichológia szakán diplomázott. Aztán mindezt megfejelve 2007-ben még romológusi képesítést is szerzett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen.

Jóni ezredes büszkén vezet végig bennünket a bázis előadótermében felállított paravánokon látható, általa szervezett, Cigány katonák a magyar hadtörténelemben című kiállításon.

– A cigány katonák magyar hadtörténeti szerepéről nagyon kevés információ áll rendelkezésre. Elsősorban irodalmi művekben vannak erre utalások. Ugyanakkor a cigányok ugyanúgy jelen voltak a kezdetektől fogva a magyar regimentekben, a háborúkban, mint a nem cigányok. Ezért gondoltam arra, hogy ezt fel kell tárni, ismertté kell tenni. E területtel kapcsolatosan eddig dr. Bársony János jelentetett meg információkat, döntő részben a középkori és a 17-19. századi cigány katonákról, de a 20. század cigány katonáinak helytállása még feldolgozásra vár. Most még van lehetőség arra, hogy a második világháborús és ’56-os cigány veteránokat megkérdezzük. Ez a munka azért is sürgető, mert már csak kevesen élnek közülük.

– Hogyan sikerült a nyomukra jutni?

– Cigány civil szervezetek közreműködésével. A munka három részből állt: levéltári kutatásokból, cigány veterán katonákkal és hozzátartozóikkal készített interjúkból, valamint az összegyűjtött anyag kiadvánnyá szerkesztéséből. A kutatásban részt vevő gödöllői Szent István Egyetem (SZIE) alapvetően a levéltári kutatásokat végezte, cigány civil szervezetek készítették az interjúkat, a feladatok koordinálása és a kiadvány anyagának előkészítése a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem feladata volt. A kutatás anyagából könyvet szeretnénk megjelentetni, hogy széles körben ismertté váljon és mindenki számára köztudott legyen, a cigányok mindig ott voltak a seregben, amikor a nemzetnek szüksége volt rájuk. A Cigány katonák a magyar hadtörténelemben című kiállításunk anyaga e kutatásokba ad rövid betekintést.

„Még ma is homályos terület”

– Amikor ön katonának jelentkezett, milyen arányban voltak cigányok a magyar néphadseregben?

– A sorkatonák aránya megfelelt a romák népességi arányának, hiszen a cigányokra is kötelező volt a sorkatonai szolgálat. Egyes területeken koncentráltan voltak roma katonák, ilyenek voltak például a műszaki zászlóaljak, ahova döntő részben szociálisan hátrányos helyzetű és családos, 80-90 százalékban cigány származású honvédek kerültek. A tisztképzésben persze más volt a helyzet. Amikor én végeztem, az évfolyamon mindössze hárman voltunk cigányok. Közülük csak én maradtam a honvédségnél, az egyik fiú leszerelt, a másik átment a rendőrséghez.

– Biztatónak tűnik egy 2004-es felmérés eredménye, miszerint a cigányok aránya a seregben 4-6 százalék.

– Igen, ez így van. Ugyanakkor ezekből a becsült statisztikákból kár lenne messzemenő következtetéseket levonni, ugyanis a romák számára még ma is homályos terület a katonai pálya. Sokan úgy gondolják, az egykori sorkatonasággal azonos a mai szolgálat. Holott a mai hivatásos vagy szerződéses katonai szolgálat voltaképpen egy munkahelyet jelent. Tehát a katona nem takarít, nem fókázik, hanem kizárólag szakmai feladatokat kell teljesítenie, és ennek megfelelően kapja a munkabérét. Ezt a rendszert, előnyeit és kötelezettségeit egyaránt, még alaposan meg kell ismertetni a közvéleménnyel, így a romákkal is.

– Ezt a célt szolgálják a táborok?

– Ebbe a 9-10 napos pályára irányító, túlélő táborba, amelyet évente az interneten hirdetünk meg, a roma civil szervezeteknél és a cigány kisebbségi önkormányzatoknál lehet jelentkezni. 60 fő részére szervezzük, de mindig túljelentkezés van. Eddig Újdörögdön, Táborfalván és az idén itt, a ZMNE Ócsai Kiképző Bázisán rendeztük meg. Katonai gyakorlóba öltöznek a gyerekek és honvédségi jellegű feladatokat hajtanak végre, de vannak a cigány hagyományokkal, kultúrával kapcsolatos, valamint sport- és szabadidős foglalkozásaink is. Például meglátogattuk a Roma Parlamentet is. Arra mindig figyelünk, hogy a résztvevők egyharmada lány legyen.

– Van a táboroknak már kézzelfogható hozadéka?

– A táborban kedvet kapva már jó néhányan elvégezték a tiszthelyettesi iskolát. De akadnak olyanok is, akik azóta a nemzetvédelmi egyetemre járnak. Hozzávetőlegesen a táborozók 20 százaléka választja a katonai pályát. Akik itt vannak, elviszik a hadsereg hírét, s a gyerekek környezetéből, családjából is egyre többen kapnak kedvet ehhez a szép hivatáshoz.

Tódor János

(A riport a Honvédelmi Minisztérium támogatásával készült)

„Nem teszünk megkülönböztetést” – Beszélgetés Szekeres Imre honvédelmi miniszterrel

Miniszter úr, az előadásában hangsúlyozta, hogy a magyar honvédség élő, mindenkire vonatkozó követelményrendszerében kiemelt helyet foglal el a roma integráció kérdése. Mit jelent ez a gyakorlatban?

A roma integráció foglalkoztatási, oktatási és társadalmi kommunikációs kérdés egyszerre. Az a tudatos törekvés, hogy olyan programokat hirdessünk meg, melyek egyre több fiatal roma nő és férfi érdeklődését keltik föl a katonai hivatás iránt.

Mit kínál a magyar honvédség a cigány fiataloknak?

Számukra a kibontakozás lehetőségét biztosítja az ösztöndíjakkal, a pályázatokkal, a felkészítő táborokkal, az identitást erősítő kiadványokkal, a kiállításokkal. Ez a törekvés egy rendkívül erős, karakteres arca a magyar honvédségnek és mindazoknak, akik velünk együttműködnek a megyeszékhelyeken, a toborzóirodákba, a cigány kisebbségi önkormányzatokban és mindazokban a társadalmi szervezetekben, amelyek a roma fiatalok esélyjavításában közreműködnek.

De a honvédség kit tekint romának? Milyen alapon történik a gyerekek katonai pályára terelése, amikor hivatalosan, így az iskolákban sem, ahonnan az orientáló táborba és a mai esélyegyenlőségi napra is érkeztek a diákok, nem lehet nyilvántartani senki származását?

Romának az tekinthető, aki magát annak tartja. A katonai pálya iránt érdeklődők és a magyar honvédség tagjai között sem etnikai, sem vallási, sem szexuális tekintetben megkülönböztetést nem teszünk. Aki fizikailag alkalmas és megszerzi a megfelelő képesítést, abból lehet hivatásos és szerződéses katona.

A 24 ezres magyar honvédségnek nagyjából hány cigány származású tagja van? Nyilvántartják ezt pontosan?

Természetesen személyiségi jogi szempontból tilos a nyilvántartás. Éppen ezért csak becslésekre támaszkodhatunk. 2004-ben, amikor a kötelező sorállományú szolgálat megszüntetése után a szerződéses katonai szolgálat elkezdődött, készült egy ezer főre kiterjedő felmérés. Ennek alapján a teljes állomány 4-6 százaléka mondta magát romának. Ez majdnem megfelel a társadalmi arányoknak.

A nők aránya a honvédségnél 17-18 százalékos. A roma nők aránya is követi ezt?

Bár erre nézve felmérés tudtommal nem készült, a roma származású nők aránya – a romák 4-6 százalékához viszonyítva – jóval szerényebb ennél. Ennek számos, főleg szokásrendi, a honvédségtől távoli oka van.

Szót ejtett arról is, hogy a roma népismeretet elkezdték tanítani a nemzetvédelmi egyetemen.

Egyelőre még csak választható, féléves tantárgy, de a cél az, hogy a közeljövőben kötelezővé tegyük minden hallgatónak.

Link: http://www.amarodrom.hu/archivum/2008/10/24.html