Bodori Katalin, Derdák Tibor, Haraszti György, Kalányos László, Köves Slomó, Orsós János, Raj Tamás, Ungár Klára, Várkonyi Ágnes: pedagógusok, vallási vezetők, történészek egy csoportja 2009. augusztus 12-én Dr. Hiller Istvánhoz fordult az alábbi elemzéssel:
Se holokauszt, se romák – ami a Középiskolai történelmi atlaszból kimaradt…
Az érettségizőket segítő 19 oldalas kronológiában egyetlen szó sem szerepel annak az etnikumnak a múltjáról, amely a hazai iskolákban tanuló diáknépesség közel 10%-át alkotja. Az elmúlt hónapok eseményeinek fényében nem halogatható a kérdés: milyen képet kap az ifjúság azokról a kérdésekről, amelyek a szélsőjobb propagandájának eszközévé váltak. Milyen ideológiává állhatnak össze azok az információk, amelyek a középiskolások gondolkodását alakítják?
A CR-0080 kódjelű középiskolai történelmi atlasz az érettségin hivatalosan engedélyezett tankönyv.
A CR-0080 kódjelű középiskolai történelmi atlasz az érettségin hivatalosan engedélyezett tankönyv.
Nos, a Középiskolai történelmi atlasz e tekintetben döntő jelentőségű dokumentum. Ezt a kötetet szerte az országban négy-öt éven keresztül használja a jövő nemzedéke, s még az érettségi vizsga megírásához is magával viheti. Az alábbiakban komoly tartalmi és szemléleti problémákat tárunk föl az atlaszban. Ezért leszögezzük: a kötet csak ritkán használtatik önmagában. A diákok rendszerint a történelemkönyvükkel együtt nyitják ki. A „törikönyvek” választéka elég széles, és ezeknek legújabb kiadásai sokkal korszerűbb szemléletet tükröznek, mint az atlasz.
Ezzel együtt kötelességünknek érezzük, hogy az atlaszt önmagában is vizsgáljuk, és rámutassunk az abban fennmaradt koncepcionális problémákra. A kötet egész gondolatmenete, a hangsúlyok elhelyezése, és fontos egyedi részletei sajnos alkalmasak arra, hogy szélsőséges erők a maguk hasznára fordítsák a magyar közoktatásnak a közgondolkodást formáló erejét. Néhány évvel ezelőtt ezt biztosan nem láttuk volna így, a mögöttünk levő hónapok eseményei azonban eddig ártatlannak tűnő ideológiai elemekre hívták a figyelmünket.
Nagymagyarország
Ilyen közkeletű ideológiai elem Nagymagyarország grafikai képe. Nekünk már egyáltalán nem tűnik szélsőséges jelképnek. Nekünk. Jól tudjuk azonban, hogy mások evvel másként vannak. Hazánk nemzetközi megítélését igencsak árnyalja ennek a szimbólumnak az elterjedt használata. A magyar jog „a Párisban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában elfogadott 1947. évi XVIII. törvény” keretében tilalmazza a revizionista propagandát. A törvény az ország jelenlegi határainak rögzítése után így rendelkezik: „Magyarország… az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, …a jövőben nem engedi meg”. Ez „a jövő”, úgy látszik, elmúlt. Ma a határrevíziót grafikai eszközökkel propagáló revizionista propagandaelem színes matricák formájában a hazai személygépkocsi-állomány jó részén ott látható, elöl vagy hátul, „H” betűvel vagy a nélkül, angyalokkal vagy koronával, nemzeti színben vagy árpádsávos kivitelben. Az, hogy ennyire természetesnek érezzük a nemzeti nagylétünket kifejező szimbólum jelenlétét, a gyermekkori szocializációnkban gyökeredzik. Falakon függő megsárgult térképek a családi örökségből, idősebb rokonok megrázó élményei, erdélyi, felvidéki utazások – mind, mind lehetnek meghatározók ebben. A Középiskolai történelmi atlasz mindenesetre élenjár abban, hogy az ifjú generációk elméjébe rögzüljön a Kárpát-medence politikai egységként való ábrázolása: a 160 oldalon összesen 109 alkalommal közli a nagymagyar politikai térség valamely alakváltozatának egyértelmű grafikai ábrázolását az őskortól (bizony az őskortól…) egészen napjainkig (bizony napjainkig…).
Épp ilyen bőséges anyaggal látnak el minket a kötet szerzői a magyar etnikum térbeli eloszlásának időbeli változásairól. Kifejezetten a magyar anyanyelvű illetve magyar nemzetiségű lakosság eloszlását kereken 30 önálló térkép ábrázolja. A népességmozgásokat, az arányok változását 21 kördiagramm és további grafikai eszközök egész serege érzékelteti.
A magyar etnikum ábrázolásának objektív mivolta abban az összefüggésben ítélhető meg, hogy az atlasz miképpen ismerteti azon további etnikumok történetét, amelyek a magyar nemzet kialakításában szerepet játszottak. Vegyük példának a jászokat. Az atlasz 1300 éven keresztül kíséri figyelemmel a jász etnikum elhelyezkedését, melyet 7 különböző térképen ábrázol. A Jászság, mint kiváltságokkal rendelkező történelmi politikai egység – Jász-Nagykun-Szolnok megyét nem számítva – ugyancsak 7 további térképen szerepel. A térképek jelzéseiből olyan érdekességeket is megtudhatunk, hogy a jászok másik elnevezése azonosítja őket a történelemben „alánok”-ként emlegetett népcsoporttal.
Ugyanilyen részletes információkat kapunk a kunokkal, székelyekkel, csángókkal kapcsolatban.
A hazai nemzeti kisebbségek lakóhelye, politikai egységként való megjelenése korszakonként mindannyiszor az atlasz érdeklődésének éppen így a középpontjában van. A románokról számos helyen megtudhatjuk, hogy ők azonosak a vlachokkal és az oláhokkal, valamint hasonló információk birtokába juthatunk a szerbek (rácok), szlovákok (tótok), németek (svábok, szászok) stb. tekintetében.
A nemzetiségek bemutatása ezzel együtt mégis egysíkú, hiszen a politikai, kulturális és felekezeti térképekről hiányoznak mindazok a hősök, akinek szobraival mindenhol találkozhatunk a trianoni határokat átlépve. A magyar diákok érettségijük után teljes tájékozatlanságban maradnak arról, hogy kikre és miért büszkék a románok, a szlovákok, a szerbek.
Van azután két közösség amely teljes egészében kimarad a magyar nemzet kialakulását bemutató panorámából: a roma és a zsidó népesség. Ők az említés szintjén sem részei a hazai, a kárpát-medencei, a kelet-európai történeti tudatnak.
Romák:
Romák
A „roma” kifejezés egyetlen egyszer sem fordul elő az egész kötetben. A „Cigányok” szóval egyetlen alkalommal találkozunk, egy felsorolás utolsó elemeként a „Betelepülés, belső vándorlás a XVIII. században” című kisméretű térképen legalul. A térkép azt (az egyébként hamis) benyomást kelti, hogy a cigányok az 1700-as évek során jelentek meg hazánkban. Nem tudjuk meg, hogy kerültek ide és honnan, hogy nevezték őket, hol éltek, hányan, mivel foglalkoztak, milyen nyelven beszéltek. Jelenlétük további tényei aztán végképp homályban maradnak. Két említés a cigányzenéről még utal a romákra a XIX. század kultúráját ábrázoló két térképen, de az ezeket illusztráló 43 ábra egyike sem mutat be cigány zenészeket.
Zenészek
Az atlasz néma hallgatását némiképp ellensúlyozzák a tankönyvek, különösen a 12. osztálynak szánt kötetek. Ezekben – főleg a II. világháború után föl-fölbukkannak a cigányok, bár megjelenésük kevéssé illeszkedik a történelem tárgyalásának logikájába. Nem rajzolódnak ki évszázados gazdasági, demográfiai, kulturális folyamatok, nincsenek személyiségek, nincs kikkel azonosulni. A cigányok a folyamatok ártatlan elszenvedőiként jelennek meg, ami a diákok otthoni információinak tükrében hamisan cseng. A tankönyvek közléseinek értékéből jócskán levon az, hogy az atlasz kronológiájában és térképein ezek az információk sehol nem köszönnek vissza, tehát nyilván a számonkérésük is kevéssé valószínű: megtanulni nem kell…
Vályogvető cigány
Az atlasz ábrázol parasztokat és kubikusokat, megnézhetjük a XIX. századi városi ruhadivatot, a magyar népviseletek egész sorozatát, kávéházi jelenetet, sőt még az Unicum nevű szeszesital reklámozásának is szentelnek teret a szerzők a serdülő ifjúság épülése végett – zenélő, vályogvető, üstfoldozó vagy teknővájó cigányokkal azonban nem találkozunk az atlaszban.
Cigányok a sellyei erdőben az 1800-as évek végén
A kötet végén igen hosszú és részletes kronológiai táblázat segíti a diákok eligazodását az évszámok tengerében. Ez az összesen 19 oldalra rúgó fejezet talán az atlasz legfontosabb része, hiszen a történelem érettségi megírásakor a diák ezt kinyithatja, és támaszkodhat rá. Nemcsak egzakt adatokat tartalmaz, hanem becsült adatokat, hitelt érdemlő feltételezéseket és minősítéseket is. Megtudhatjuk például, hogy „550 körül az ősi magyarság feltehetően ekkor kerül Nyugat-Szibériából a Belaja és Káma vidékére (Magna Hungaria)”.
Az „ősi magyarság”-ról tehát nemcsak a szokásos Levédia térképek tájékoztatnak, hanem – bármilyen bizonytalanok is az évszámok, a kronológia is tud róluk. Az „ősi cigányság”-ról azonban se térkép, sem kronológia. A származásról szóló nyelvészeti adatokról, az „ősi cigányság” életmódjáról ránk maradt perzsa és bizánci dokumentumokról nem értesülünk. Az érettségizőknek szánt kronológia mit sem tud a keresztes lovagok korából a kovácstechnológiának a cigánysághoz köthető technológiai megújulása tárgyában fennmaradt dokumentumokról, Zsigmond király Szepesváralján kelt kiváltságleveléről, Mária Terézia közismert asszimilációs intézkedéseiről, József főherceg ciganológiai erőfeszítéseiről, a Horthy rendszer idején a cigány lakossággal szemben foganatosított állami intézkedésekről, a komáromi várban elkövetett szörnyűségekről, a lengyeli mészárlásról, az 1961-es MSZMP KB határozatról, az integrációt előíró XXI. századi jogszabályokról…
Az érettségizőket segítő 19 oldalas kronológiában egyetlen szó sem szerepel annak az etnikumnak a múltjáról, amely a hazai iskolákban tanuló diáknépesség közel 10%-át alkotja.
A hazai cigányság sorsával párhuzamba hozható, nagy tömegeket érintő világtörténelmi folyamatok, mint a XIX. század második felében lezajlott romániai és amerikai rabszolga-felszabadítás, később az amerikai feketék XX. századi iskolai szegregáció-ellenes perei, vagy éppen az indiai érinthetetlenek áttérési mozgalma, szintén kívül esnek az atlasz horizontján. Úgy jön létre tehát a hazánkban a Gandhi, Ambedkar, Martin Luther King kultusz a cigányok körében, mint annak idején a pánszlávizmus a szlovák és a délszláv népek között, vagy a latin betűkre áttérés a románság körében: a magyar közgondolkodás 1918 novemberéig tudomást sem vett arról, ami történik.
Zsidók:
A nemzedékek felelőssége: a kisvárdai zsidó közösség emléke fennmaradjon:
A Holokauszt előtt a magyar vidéket virágzó zsidó hitközségek népesítették be. Ezek egyike volt kisvárdai közösség, amely 3000 tagot számlált egy 10.000 lelkes kis városban. Kisvárdán ma már kevesebb, mint tíz zsidó él. A kegyetlen zsidógyűlölet és emberirtás halálos csapást mért a kisváros zsidóságára. Az emléke fennmaradt a budapesti hitközségekben, a levéltárakban, a családi hagyományokban külföldön, mindenfelé az interneten, csak a történelmi atlaszban nem.
A másik népcsoport, amely „kimaradt a leltárból”, a hazai, kelet-európai zsidóság. Ugyanott kereshetjük őket, ahol a cigányság nyomaira bukkantunk: a XVIII. századi bevándorlási térképen. Ott az a hamis benyomás támadhat, hogy a zsidó népesség a török kor után jelenik meg a történelem során először a Kárpát-medencében, eleinte bármiféle kulturális vagy gazdasági teljesítmény nélkül… A XIX században a kultúrát ábrázoló térkép már tud néhány hazai zsinagógáról, de zsidókról nem. A római korból fennmaradt zsidó sírjelekről, a középkorban vagy a barokk korban épült zsinagógákról, a soproni, a budai vagy éppen a krakkói gótikus imaházról, a mádi késő-barokk alkotásról a szerzők nem tesznek említést. Az atlasz egyébként sok vallási térképet hoz, ám ezek közül csak a Föld 1900-as vallási állapotát ábrázoló térkép utal arra, hogy hazánkban akkoriban éltek zsidók. Ez a világtérkép ugyanis (Burma és Alaszka között félúton) az Osztrák-Magyar Monarchiát is feltünteti, s benne egy kicsiny karika utal a hazai (vagy csak a budapesti?) zsidóság létére. A többi vallási térképen Magyarország részletesebben szerepel, de ezek rendre csak a keresztény vallás ágazatainak a bemutatására szorítkoznak. Az iszlámmal rendszerint kivételt tesz az atlasz, de a zsidókkal soha. A különböző térképeknek köszönhetően tudunk monofizitákról, bogumilokról, anabaptistákról, siitákról és szunnitákról, de nem tudjuk, hogy Nagykálló vagy Jászvásár történelmi múltjában lettek volna haszidok, Sevillában, Amszterdámban vagy Szarajevóban szefárdok, Tokajban vagy Lembergben askenázik, Bonyhádon vagy épp Makón neológok vagy épp ortodoxok.
Máramarosi zsidó boltos, 1920-as évek. A magyarok krónikája. Szerkesztette: Glatz Ferenc. Officina Nova, Budapest, 1995, 612. oldal.
A zsidók a középiskolai történelmi atlaszban az ókorhoz tartoznak, közelebbről az ázsiai ókorhoz. Kevesebb említést találunk róluk, mint a szkítákról vagy a besenyőkről, s aztán ahogy azok a népek eltűnnek a történelem színpadáról, úgy a zsidók is. Európa végig zsidómentes, és a jelenkor Európája is zsidómentes.
Holokauszt:
A kronológiában kétezer év alatt az európai történelem egyetlen zsidó vonatkozású bejegyzése így szól: „1942 Megkezdődik a zsidókérdés náci programja (jan 20.)”. Hogy január 21-én ez mit jelentett Párizstól Minszkig és Varsótól Budapestig, arról nem szól a kronológia.
Nem kapunk levegőt. Talán rosszul látunk? Még egyszer nekirugaszkodunk: „1942 Megkezdődik a zsidókérdés náci programja (jan 20.)”. Bizony így hangzik a középiskolai történelmi atlaszban két évezred európai zsidóságának egyetlen említésre érdemes dátuma.
A holokauszt szót a középiskolai történelmi atlasz nem ismeri
Az atlasz végén található hosszú kronológiai összeállítás tanúsága szerint zsidótörvényekről soha nem szavazott a magyar Országgyűlés. A vonatkozó térképek hiánya miatt a hazai középiskolások könnyen juthatnak arra a téves meggyőződésre, hogy gettó biztos nem létesült abban a városban, ahol a diák éppen kinyitja a történelmi atlaszát. Egyszeri magyar középiskolásként bízvást hihetem, hogy az én falumból biztos nem vittek el zsidókat, hiszen nálunk nincsenek is zsidók, a zsidó temetőt se gondozza senki. Az atlasz alapján akár annak a neonáci propagandának is hitelt adhat a diák, hogy Dunába sem lőttek embereket, hiszen a tévéből csak disznólábakról tudunk. Numerus clausus? Varsói gettólázadás? Raoul Wallenberg? A tankönyvekben olvasunk róluk, de az atlasz kronológiájából nem.
Visszalapozunk a térképekhez. Hátha ott van a vészkorszak, csak elkerülte a figyelmünket. Végül találunk egy kisméretű térképet: „A II. világháború következményei Európában – Emberveszteségek (1939-1945)”. A holokausztról sem magyar, sem európai térkép nincs. Ezen az „Emberveszteségek” térképen azonban valami oknál fogva nevesítve vannak a zsidó áldozatok. Az atlasz eddigi 100 oldalának tanúsága szerint eleddig Európában csak egyszer jártak zsidók (1900-ban), (ámbátor hazánkban egyszer már két évszázaddal azelőtt is) meg ugyebár közben nálunk épült néhány zsinagóga (mindegyik a XIX. században, de nem tudjuk, kinek). Szóval zsidók nem játszottak szerepet az európai és hazai történelmi, kulturális, demográfiai, gazdasági folyamatokban. Akkor viszont mit keresnek itt a zsidó áldozatok? Miért kell őket külön kiemelni? Miért fontosabbak ők, mint a nem zsidó áldozatok? Érdekes: a keresztények nincsenek így kiemelve. Hmm, ezek a zsidók nagyon exponálják magukat…
Ezen a térképen hat kicsiny őrtorony látható Ezek megsemmisítő táborok. Tizenhárom további őrtorony. Ezek pedig koncentrációs táborok. Megnyugszunk: hazánkban őrtorony nincs, biztos „emberveszteség” se volt. Aztán látunk egy fekete hatágú csillagot, s mellette egy tág határok között becsült számot: (210-295). Tényleg csak ennyi? Fölötte egy másik szám, az pontosabbnak tűnik: 650. Az lenne az összes áldozat végösszege? Tehát az áldozatok körében a zsidók kisebbségben lettek volna? No de hogy jön ki egy pontos végösszeg pontatlan adatokból? És miért fölül van a végösszeg? Vigyázat, a számok mellett levő mikroszkopikus diagrammban viszont a zsidó áldozatok vannak fölül. Nehéz követni. Milliméter magas az oszlop-diagramm: az alja lila, a tetején hajszálnyi sárga csíkocska. A csillag nem sárga, de azért értjük: a sárgák a zsidók. De kik a lilák?
Aztán lábjegyzet: „A zsidó áldozatok számában a különböző források jelentősen eltérnek! Magyarország háború alatti területén az összes áldozat száma csaknem 1 millió fő, ezen belül zsidó áldozat: 450-600 ezer fő.”
A szerzők itt láthatólag valamiért kapkodtak. Alighanem indulatba jöhettek, hiszen a térképeken sehol máshol nem használnak felkiáltójelet (!). A nagy sietségben még a magyar háborús határvonalakat is elfelejtették berajzolni, pedig más oldalakon oly fontos szempont volt az országgyarapítás grafikai ábrázolása. Németország háborús határait berajzolták ugyanezen a térképen, csak a magyar „emberveszteségek” idején érvényes magyar államhatár hiányzik. Ki érti ezt? Gondolni sem merünk arra, hogy a határvonalak sebtében történt visszarajzolása azt a célt szolgálja, hogy a magyar csendőrség és a MÁV által végrehajtott észak-erdélyi deportálások számait a román történelem kontójára lehessen feltüntetni.
Ki emlékszik ma már az örményekre?
A holokauszt fogalmának teljes hiánya egyébként korántsem csak a zsidókra és a cigányokra vonatkozik. Ki emlékszik ma már az örményekre? – kérdezhetjük Hitlerrel. A középiskolai történelmi atlasz mindenesetre az örmények ügyében tökéletesen megfelel a holokauszt-tagadók elvárásainak.
Megtudhatunk-e valamit a kambodzsai népirtásról? Értesülhetünk-e a ruandai genocidiumról? Hát a határainktól néhány száz kilométerre 14 éve történt srebrenicai tömeggyilkosságokról? Atlaszunkból nem.
Pedig vannak esetek, amikor néhány tucat ember lemészárlása is érdemes arra, hogy bekerüljön a kronológiába: „2005… Több mint 50 halálos áldozatot követelő terrortámadás a londoni metróban”. Ki érti ezt?
De ne tocsogjunk a vérben! Foglalkozzunk felemelőbb eseményekkel. Az elnyomott kisebbségek számára a huszadik századi világtörténelem legjelentősebb eseményei kétségkívül a nagy tömegdemokráciákban lezajlott emancipációs mozgalmak voltak. Az amerikai feketék polgárjogi harca, vagy az indiai kasztrendszer felszámolását célzó, százmilliókat felszabadító sikeres demokratikus küzdelmek, amelyek irányt mutatnak a hasonló hazai problémák megoldásán fáradozóknak.
Dr. Ámbédkar indai bélyegen
Van egy álmom
Ebben azonban az atlasz nem igazít el. Ezekről a világot megváltoztató mozgalmakról egyetlen név, egyetlen helyszín, egyetlen dátum nem olvasható az atlaszban.
Dél-afrikai Köztársaság
Az apartheid megszüntetését sikerre vivő eseménysorozat is csak ebben a talányos megfogalmazásban olvasható: „1985 Véres zavargások miatt rendkívüli állapotot vezetnek be a Dél-afrikai Köztársaságban. 1989 Parlamenti választások és zavargások a Dél-afrikai Köztársaságban.” A két esemény lényege tehát, hogy ott mindig csak zavargások vannak…?
Zavargások? Zavarok? Félreértelmezések? Félretájékoztatás? Sürgető, hogy a közoktatás szembesüljön azokkal a zavarokkal, amelyekért felelős.
A szerzők tudatában vannak, hogy művük milyen felelősséget hordoz. „Ha vigyázol rá, akkor a középiskola elvégzése után a könyvespolcodra kerülhet, és sok segítséget nyújthat életed későbbi szakaszában is… …tudd, hogy ez az atlasz nem csak évszámok, jelek, vonalak, színek halmaza, hanem egy olyan segítőtárs, amely sokszor a tankönyv helyett is eligazít a történelem útvesztőiben.” – olvashatjuk a könyv bevezetőjében. A kötet mindjárt a nyitó oldalán hangot ad a feladat nagyságához illő szerénységnek is: „A tévedés joga fenntartva. A Cartographia Tankönyvkiadó Kft. kéri a tisztelt Olvasókat, hogy az esetleges tartalmi hibákat szíveskedjenek közölni.” Jelen közleményünk ennek a felszólításnak próbál eleget tenni, ebben a feladatban keresi a szerzők, a kiadók és az oktatásirányítás partnerségét.
Az érettségizőket segítő 19 oldalas kronológiában egyetlen szó sem szerepel annak az etnikumnak a múltjáról, amely a hazai iskolákban tanuló diáknépesség közel 10%-át alkotja.
Mi lehet még a dolgunk?
Ideje kisétálnunk az elárvult zsidó temetőbe egy kis elmélkedésre.
Ideje meglátogatnunk a barátainkat a faluszéli cigánytelepen egy kis beszélgetésre.
Ideje magunkban föltennünk a kérdést: nekünk van felelősségünk?
Ideje teljesen átírnunk a középiskolai történelmi atlaszt.
Teljesen.
A dalit.hu vállalta, hogy teret ad ennek a problémának. Kérjük, hogy aki segítő szándékkal fordulna ebben az ügyben Miniszter úrhoz, ossza meg gondolatait, és tegye meg javaslatát e-mailben:
toriatlasz@dalit.hu
Aki üzenetében jelzi, hogy vállalja gondolatai nyilvánosságát, válasz e-mailben kap erre visszajelzést a kezdeményezőktől.
Ungár Klára
15 évvel ezelőtt
Vissza kell ezt a tankönyvet vonni. Gyorsan!
orsos jános
15 évvel ezelőtt
Első ránézésre egyetértek az előttem szóló Klárához, ellenben én inkább arra leszek kíváncsi az illetékesek, egy jogos felvetésre mit fognak reagálni. Én azt gondolom, hogy a felelősen gondolkodók elnézést fognak kérni az „érintettektől” és a minimum, hogy kiegészítik ezzel a jól összerakott anyaggal az atlaszt.
Knausz Imre
15 évvel ezelőtt
Ancsel Éva írja valahol, hogy a bűn nem mindig a rosszindulatból fakad. Amikor Jézust akarják elfogni, akkor az álmosság, az aluszékonyság is bűn. Vészhelyzet van, és ideje volna felébrednünk. És rendbe tenni például a történelemtanítást. Nem az atlaszt vagy a tankönyveket. Azok is fontosak, és nagyon igaza van ennek az elemzésnek. De több oldalról kellene megfogni ezt a dolgot, és komolyan felvetni a kérdést, hogy a nemzeti radikalizmus virágzásában és az erőszak ijesztő előtörésében milyen szerepe van történelemtanításunk csődjének.
Várkonyi Ágnes
15 évvel ezelőtt
Úgy gondolom, hogy az elmúlt esmények egyik oka ennek az atlasznak a tartalmában , gondolkodásmódjában is keresendő.Felháborító, hogy ennek az atlasznak a megjelenése Magyar Bálint miniszterségének idejére esik. Felháborító továbbá , hogy a történelemtanárok közül senki nem tette szóvá az atlasz által sugallt nézetek hamisságát , és az elferdített, elhallgatott tények veszélyességét egy „szakember”sem látta át. Azt nem akarom feltételezni, hogy a fiatalok tudatos manipulációja történik az atlasz segítségével.
Semjén András
15 évvel ezelőtt
Az ember nem tudja, sírjon-e vagy nevessen….
Már önmagában az is elég nagy baj, hogy van egy ilyen atlasz, de az még sokkal nagyobb, ha nincs másik, amelyiknek a történelemszemlélete nem ilyen egyoldalú.
Dés Magda
15 évvel ezelőtt
Nem csoda, ha a fiatalok között gyakori a történelmi tudatlanság, hiszen hiányos és elferdített tananyagokat adnak a kezükbe. Így még könnyebben lehet őket manipulálni, a szélsőjobb oldali téveszméknek megnyerni. Mindenképpen vissza kell vonatni ezt a történelmi atlaszt, mert meghamisítja a történelmi tényeket!
Barát Endre
15 évvel ezelőtt
Szerintem is vissza kell vonni, több más tankönyvvel egyetemben. A kihagyott témáknak komoly szakirodalma van Magyarországon, nem tudom elképzelni, hogy az atlasz készítői ne találkoztak volna azokkal. Túl sok jóhiszeműségre lenne szükség ahhoz, hogy ne szándékosságot lássak a cikkben leírt hiányosságok mögött.
Persze az egész oktatási rendszer beteg, de legalább a könyvekben találkozhassanak a gyerekek az elhallgatott kérdésekkel és elmismásolt adatokkal.
Dés Rita
15 évvel ezelőtt
Ezt a térképet sürgősen visszavonni, és egy pontos hiteles történelmi térképet kiadni! Felháborító!!!
Győri György
15 évvel ezelőtt
Ezt a térképet vissza kell vonni, és hiteles kiadványt közreadni helyette!!! De ki csinálja azt meg? Gy.Gy. 85 éves holocaust – Auschwitz+Mauthausen – túlélő.
Bánhidi Ágnes
15 évvel ezelőtt
Szomorúnak találom hogy továbbra is folytatják a megkezdett struccpolitikát (”amiről nem beszélünk az nincs”), mert lesznek még olyan gyerekek akik ha nem is korai gyermekkorban, de esetleg felnőtt fejjel jönnek rá származásukra. Mekkora identitásválságot fognak átélni a tudatlanság miatt! Arról nem beszélve hogy tudatosan el lehet hallgatni dolgokat, de metakommunikatíve úgyis minden átjön, méghozzá ezerszeresen és sokkal markánsabban.
Kovács Éva
15 évvel ezelőtt
A magyar történelemoktatás messze elmarad a magyar történeti kutatások eredményeitől, a magyar történeti kutatások pedig messze elmaradnak a nemzetközi trendektől. Ennek szomorú – vagy nevetséges – példája ez a történelematlasz is. Másfelől, azt gondolom, nem elég visszavonni ezt az atlaszt, hanem MÁSIKat kell írni. Ez persze több problémát is felvet. A hazai nép- és vallási csoportok története ugyanis többnyire hasonló szellemben íródott. Nagyon kevés olyan kísérletet ismerek, amely a magyar történelmet e nép- és vallási csoportok együttélésének történeteként mesélné el. Nem elég ezeket az egyszólamú „történelmeket” hozzárendelni a „magyarhoz” – attól még nem jön létre egy többszólamú (ezáltal is hitelesebb) Magyarországtörténet. Félek, az alapoktól (kutatás, viták stb.) kell kezdeni.
András
15 évvel ezelőtt
Cikk tartalma jogos, és nem csak a történészek vannak lemaradva, hanem az országgyűlés is, még pedig mulasztásos törvénysértéssel a nemzetiségek országgyűlési képviselete kapcsán… viszont ne keverjük ide a párizsi békeszerződést, mert nem volt demokratikus, nem volt toleráns, lehetővé tette származás alapján a jog- és vagyonfosztást sok országban. A magyar folyományát, az 1947.-s 18. törvényt meg légy szí olvas már el, amire hivatkozol. gondolom törvény 4. cikkelyére… ne suggald azt, h valaki törvényt sért, ha nagy Magyarország matricát ragaszt ki az autójára… szíve joga van hozzá.. végeredményben többé-kevésbé 1000 éves határokat jelent meg (in corpus Horvát Királyság) Türelmetlenséggel és intoleranciával vagy butasággal nem lehet a toleranciáért és az igazságért harcolni…
Béla
15 évvel ezelőtt
Szerintem is vissza kell vonni! Máglyára vele, a szerzőkkel meg a gulágra! És addig nem engedni a kiadást, amíg nem lesz benne felfújható Avram Iancu-szobor! Teringettét!
Derdák Tibor
15 évvel ezelőtt
Kedves Hozzászólók!
Nagy öröm, hogy megjelentek az oldalon az ellenvélemények is.
Színvonalas ellenvéleményekre nagy szükség van, welcome.
Szükség van azoknak a véleményére,
akik inkább a békeszerződést vizsgálnák fölül mint a töriatlaszt,
akik kinevetik a szomszéd népek hőseit.
Fölhívnám a figyelmet azonban egy fontos körülményre:
Ezek a hozzászólók nem érzik magukat egyenrangúnak a többi hozzászólóval,
hiszen a vezetéknevüket sem merik leírni.
Arra kérem őket, ne féljenek a dalit.hu nyilvánosságától:
senki nem fogja őket máglyára küldeni,
ha vállalják saját magukat.
Orsós János
15 évvel ezelőtt
Nagy örömmel tölt el, hogy a téma felkelti az emberek érdeklődését. Külön jó, hogy a kommentet írók Vezeték+keresztnév, vállalva magukat írnak.
Béla
15 évvel ezelőtt
Jelezném, hogy nem a hősöket nevetem ki, hanem a cikk egyik követelésének az abszurditására szerettem volna felhívni a figyelmet. Egyben gratulálok, hogy — bár néhány dologban abszolút jogos a megszólalás — összességében tipikus, szakmaiatlan és nagyrészt megalapozatlan hisztit sikerült kanyarítani belőle.
Üdvözettel
Nagy Béla
okl. környezetmérnök
Béla
15 évvel ezelőtt
Egyébként én is szívesen venném, ha a „Pedagógusok, vallási vezetők, történészek egy csoportja” tagjai megneveznék/megnevezték volna magukat.
Derdák Tibor
15 évvel ezelőtt
Kedves Béla,
a Miniszter urat megkereső pedagógusok egyike magam vagyok,
a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola igazgatója.
Iskolánkról és személyemről bővebben:
http://www.ambedkar.hu
A számunkra az itt felvetett kérdések fontosak,
de nincs ellenünkre, hogy ebben mások hisztit látnak.
Maradok tisztelettel.
Béla
15 évvel ezelőtt
Igazgató úr, a kevesebb itt talán több lett volna. És kevésbé visszatetsző. Méltatlan az írás hangneme, kár érte.
Másrészt szívderítő arra ébredni, hogy valamit azért akarnak [b]betiltatni[/b], mert valami nincs benne.
Sok sikert!
orsós jános
15 évvel ezelőtt
Kedves Tibor, Kedves Béla!
Nagyon jók a hozzászólásaitok, Bélának külön köszönet, hogy építő jelleggel szól hozzá a dologhoz. Hiszti ide-hiszti oda én a részemről, mint cigány, mint pedagógus szólok hozzá, szervezem ezt az akciót.
Nem tartom hisztinek azt, hogy a mai fiatalság legyen tisztába a holokauszt tényével, és azzal is, hogy szisztematikusan gyilkolásszák a szélső házban lakó cigányokat. igaz, hogy még csak két számjegyű az áldozatok száma, de ha jól emlékszem a holokauszt áldozatainak száma kb 6 millió. igen ezt lehet hisztériának nevezni.
üdvözlettel
oj
ps. megoldás kéne igazából nem vita…
Béla
15 évvel ezelőtt
Szerencsére évente szembesíthetik a diákjaikat a holokauszttal, erre van egy egész nap. Nyilván térképeket is lehet találni az interneten, amik pótolják az atlasz hiányosságát, és bemutathatók az emléknapokon. A szélső házakat nem tudom mire vélni ebben a kontextusban.
Azt tanácsolom, hogy legközelebb hagyják ki (!) a nettó hülyeségeket, a maradékot pedig asszertívebben vezessék elő. Ez a „máglyára vele” nekem nem szimpatikus, és talán vannak még néhányan így.
Derdák Tibor
15 évvel ezelőtt
Kedves Béla,
A holokauszt emléknap fontos intézmény, köszönjük Pokorni Zoltánnak.
Más azonban egy iskolai rendezvény, és más a tanulni-való.
Amit megkövetelnek, az nyilván fontosabb egy iskolában.
Ön azt tanácsolja, úgy fogalmazzunk, hogy szimpátiát ébresszünk.
Tanácsát megfogadva, ugyanezt szeretném tanácsolni viszont is.
Őszinte tisztelője: DT
Béla
15 évvel ezelőtt
Szerencsére nekem nem kell szimpátiát ébresztenem Önökben, ez aligha sikerülhetne. Már csak azért sem, mert nem én küzdök (gyűlölettel) a gyűlölet ellen. Megtisztel azért, hogy személyemben támad, ahogy az atlasz szerzőit is.
Azt pedig csak remélni merem, hogy a mostani diákok nem kizárólag az atlasz adatai alapján kaparják össze az érettségi vizsgájukat, köszönet érte Hiller Istvánnak is. Eljutottunk oda, hogy egy 100 oldalas képeskönyvből érettségiztetünk, amiben a biztonság kedvéért minden fontos évszám is benne van, nehogy feleslegesen terheljük adatokkal a diákokat (mondom ezt mérnökként!) Nem gondolják, hogy helyenként túlzott elvárásaik vannak ezzel a képeskönyvvel szemben, ami nem egy tankönyv, hanem annak az illusztrációja? Tessenek jobbat csinálni!
Lehet, hogy jövőre Pokorni Zoltánnal jobban szót értenek majd.
Fogaras János
15 évvel ezelőtt
Valóban nem helyes, hogy az izraelita felekezet így el legyen hanyagolva. Bátorkodom azt is megjegyezni, hogy az evengélikus felekezet történelme is rendkívül érdekes, mégis méltatlanul el van hanyagolva az iskolákban, ahogy a többi protestáns vallás is. Említsék meg ezt is a Miniszter Urnak lehetőségük szerint.
Kitartást kivánva
id. Fogaras János, ny. kántor-tanító
A fiam levélcímét adtam meg.
mchn
15 évvel ezelőtt
A hozzászólás moderálva.
Patrik Nándor
15 évvel ezelőtt
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Miniszter Úr!
Tisztelt Magyar Országgyűlés!
Ha ezt az „atlaszt” még az idén nem zúzzák be,
a megszólításban szereplő „Tisztelt” jelzőre és
„Úr” megszólításra nálam és még sok más társamnál
érdemtelenné válnak.
Derdák Tibor
15 évvel ezelőtt
Tisztelt Fogaras János,
Köszönjük jelzését,
tanulmányozzuk a kérdést.
Azt máris látjuk, hogy a török hódoltság utolsó éveiben hamis vádakkal Pozsonyban perbe fogott és gályarabságot szenvedett 40 prédikátor
pere és a holland Ruyter Mihály admirálisnak köszönhető csodálatos kiszabadulása bizony nem szerepel a kronológiában, holott hazánk második és harmadik legnépesebb történelmi egyházának történetében ez az eset meghatározó fontosságú.
B. Sulovsky
15 évvel ezelőtt
Gondolom, a kitelepítésekről se esik szó. Ha már… Pedig az nem a cigányfeltalálók és zsidó vegyeskereskedők kategória, a nem is olyan régmúltból. Kérem, ezért is emeljenek szót!
Vásárhelyi Mária
15 évvel ezelőtt
Szociológusként az elmúlt években azzal foglalatoskodtam, hogy górcső alá vegyem, miként csapódnak le a történelemmel kapcsolatos ismeretekben és véleményekben a nyílt levélben is megfogalmazott problémák. Éppen néhány hete fejeztünk be egy vizsgálatot, amely a 30 év alatti fiatalok történelmi tudatának sajátosságait kutatta. Az eredmény lehangoló, és nagyon is egybecseng a levélben megfogalmazottakkal. Ijesztő tudatlanság, az áldozatszerep túlhangsúlyozása, aránytévesztés, önfelmentés, felelősséghárítás – ezek a legfontosabb jellemzői a fiatalok történelemről alkotott képének. És mindemellett a teljes ideológiai zűrzavar. Hogy a levélben érintett témánál maradjak, csupán szemléltetésképpen: a 18 és 30 év közötti fiataloknak mindössze 13 százaléka tudta viszonylag pontosan megmondani, hogy hány áldozata volt a holokausztnak Magyarországon, azzal pedig, hogy mit jelent maga a kifejezés, mindössze 4 százalékuk van tisztában. Ugyanakkor 68 százalékuk úgy véli, hogy a magyarországi holokausztáldozatokért kizárólag vagy nagyobb részben Németország a felelős, és 55 százalékuk szerint Horthy Miklós mindent megtett a magyar zsidók megmentése érdekében. 39 százalékuk szerint ugyanez igaz a magyar lakosság többségére is. De nem sokkal jobb a helyzet a II. világháborús magyar katonai áldozatok számával és az ezzel kapcsolatos felelősség megítélésével kapcsolatban sem. Valójában nincs szignifikáns különbség a kádár-rendszerben és a rendszerváltás után szocializálódott generációk ismeretszintje és véleményalkotása között, csak utóbbiak körében több az irracionalitás és az indulat.
Várkonyi Ágnes
15 évvel ezelőtt
Nagyon örülök Vásárhelyi Mária hozzászólásának. Úgy gondolom, hogy az atlasz tartalma az általa vázoltakra egyéretelmű magyarázatot ad. Szégyen , hogy ma még itt tartunk. Félelmetesnek tartom , hogy a tudatlanság mellé irracionalitás és indulat is társul a fiatalok körében.Ennek az atlasznak a tartalma éveken keresztül senkinek nem tünt fel, senki nem észrevételezte?Hány gyerek nőtt/ nő fel ezekkel az ismeretekkel? Ez elképesztő!!!
Dés Mihály
15 évvel ezelőtt
Gratulálni szeretnék a ragyogó kezdeményezéshez, az alapos munkához. Maga a hír, amit föltárnak egy cseppet sem lep meg. A politikai elit, a társadalmi intézmények, a jogalkotók, a végrehajtók, az értelmiség és a történelmi egyházak húsz éve zajló engedménysorozatának eredmény ez is, akár a Jobbik és a Magyar Gárda. Gyávaság, tudatlanság, nemtörödömség, maszatolás, törleszkedés, hamis tudat, rövidlátó és erkölcstelen politikai számítás, felelötlenség, dezorientáltság és –egyáltalában nem utolsó sorban– még a magyar történelemben is kirívó tehetségtelenség kövezte ki az ide vezetö utat. Ám az, hogy cikkük hírértéke sajnálatos módon csekély –mindenkinek van egy hasonlóan mocskos ügyekböl álló listájal–, nem jelenti azt, hogy amit tesznek nem fontos. Ellenkezöleg. Ha már a demokratikus érzelmü állampolgárok többsége bénultan, tehetetlenül, hárítva és félve, egyszóval passzívan nézi az egyre félelmesebb fejleményeket –lásd az antifasiszta és antirasszista akciók totál kudarcát–, az ellenállás egyetlen útja az marad, amit önök választottak: minden hitványságot feljegyezni, mindegyiket kivesézni és terjeszteni, mindegyik ellen tiltakozni. Nem mondom, hogy ettöl az efféle irredenta térképészeknek inukba szállna a bátorsága, de hosszú távon el lehet öket lehetetleníteni: erkölcsileg is, szakmailag is. Bár pont ezen a területen a kettö között van összfüggés.
Knausz Imre
15 évvel ezelőtt
Ezt a vitát jogos indulatok és nagy aránytévesztések jellemzik. Kedves Barátaim! Nem szabad a magyar történelemtanítást egy segédkönyv alapján megítélni. Nem azt mondom, hogy jobb annál, csak azt, hogy nincs ilyen összefüggés. Megkockáztatom, hogy a Vásárhelyi Mária és társai által feltárt tényekért elhanyagolható mértékben felelős a szóban forgó atlasz. Mért kell ezt hangsúlyozni? Mert a baj nagyobb, mint amekkorának látszik. Bezúzathatjuk ezt az atlaszt, de ezzel még semmit nem tettünk a fiatalok nagyobb és igazabb történelmi műveltségéért. Az igazi probléma ott van, hogy a történelemórák szinte észrevétlenül lebegnek el a diákok feje fölött. Meg a többi óra is.
Lengyel Anna
15 évvel ezelőtt
Én is nagyszerűnek tartom, hogy akadt, aki nem volt rest ilyen alaposan górcső alá venne ezt az atlaszt. Köszönjük. Szerintem bátran tekinthetjük állatorvosi lónak, és tartok tőle, hogy joggal következtetünk belőle arra, hogyan tanítanak ma történelmet sok-sok iskolában. Régóta szilárd meggyőződésem, hogy a ma Magyarországon tomboló és immár gyilkos rasszizmus, s a másság artikulálatlan gyűlölete nagy mértékben a tanulatlanságból fakad, illetve abból a tragikus tényből, hogy hazánk – legalábbis állami és össztársadalmi szinten – a mai napig nem nézett szembe fasiszta múltjával, sőt egyetlen oktatási miniszter szenvedélyes expozéját sem olvastam még arról, hogy milyen módszerekkel tervezi a magyar közoktatás kisiskolás koruktól lenevelni a gyerekeket az előítéletről és megtanítani őket a másság szeretetére. A múlttal bátran farkasszemet nézni, egy nép bűneiért bocsánatot kérni, s a tanulságokat aggályos részletességel továbbadni a felnövekvő nemzedékeknek, hogy a kimondhatatlan soha többé ne ismétlődhessen meg – nos, erre a németek köztudottan remekül működő módszereket dolgoztak ki, bátran lehetne tőlük tanulni. Hogy mi módon lehetne a közoktatásban kisgyermek kortól ráébreszteni a tanulókat arra, hogy az elsősorban faji, másodsorban szexuális előítéletek, de akár az ifjúságnak az idősebb nemzedékével szemben tanúsított kíméletlensége tévképzeteken és komplexusokon alapul, és gondolkodó emberhez méltatlan – nos, erre rengeteg ötletet ad például az észak-amerikai szakirodalom, mely a hatvanas évektől kezdődően dokumentálja az ilyen irányú, igen sikeres kísérleteket, kezdve rögtön Gordon W. Allport Előítélet című klasszikusával. Az atlaszt természetesen sürgősen be kell vonni, de sokkal szerencsésebb volna ezzel egy időben a fenti alapkérdéseket is feltenni és mindenki számára jól követhető módon nyilvános megvitatni.
Gabor
15 évvel ezelőtt
Amerikaban elek negyven eve, s megdobbenessel olvasom ezt. Egyebkent a Kisvardai zsido iskolai kep az en osztalyom
Derdák Tibor
15 évvel ezelőtt
Kedves Gábor,
Köszönjük jelentkezését.
Mélyen megérint minket, hogy egy igazi érintett bontotta föl az óceán hullámaira bízott palackpostánkat.
Megörvendeztetne, ha írna egy kicsit Kisvárdáról, az osztályról, a közösségről.
Mi semmit sem tudunk a képen szereplőkről, azt sem tudjuk, mikor és milyen alkalomból készült a kép.
Ha ide ír, kommentként, akkor azt mindenki olvashatja.
Ha ez a nyilvánosság feszélyezi, de a személyes élményeivel mégis szívesen hozzájárulna a történelemoktatás felülvizsgálatához, akkor kérjük, írjon a toriatlasz@dalit.hu címre.
üdvözlettel:
Derdák Tibor tanár
derdak@ambedkar.hu
Domján Juli
15 évvel ezelőtt
Kedves Mindenki!
Én idén érettségiztem történelemből emelt szinten és nagyon-nagyon sokszor használtam ezt az atlaszt. Az egész cikket elég hisztérikusnak érzem. Vannak dolgok, amikkel egyetértek (pl, hogy a cigány-zsidó bevándorlást nem részletezi külön térkép), de hogy a térkép 160 oldalában kéne említést tenni a szlovák, szerb, horvát stb hősökről és Raoul Wallenberg-ről, azt kicsit túlzásnak érzem, a tankönyv pont erre van. Ez egy TÉRKÉP.
Egyértelmű, hogy a cikket olyan ember írta, aki nem ebből az atlaszból tanult. Én nagyon szerettem, mert segített átlátni az egy időben de más helyszínen zajló eseményeket és dolgozatok alatt is jó puskának bizonyult…
Nem gondolom, hogy azért kéne kevesebb Kárpát-medence a történelmi atlaszba, mert a jobboldali érzelmek felerősödtek. Nem kéne semmisnek tekinteni ezt a korszakot. Volt Nagymagyarország és ezt nem letagadni kéne a nem szélsőjobbosoknak, hanem úgy terjeszteni, hogy az ne indulatokba torkolljon. El kéne fogadnunk, de nem kéne vele a kelleténél többet foglalkoznunk, mint pl. amennyit ez a cikk foglalkozik vele.
Domján Juli (18)
Iványi György
15 évvel ezelőtt
Lassan 20 évvel a rendszerváltás után némi figyelmet érdemelne, miképpen jöhetnek létre a közoktatásban is azok az érdekviszonyok, amelyek iskolák százait, tanárok ezreit, oktatási tartalmak és eszközök szerzőit, kiadóit ösztönöznék arra, hogy jobban, jobb eszközökkel, jobb eredménnyel tanítsanak. Viszonyok, amelyek az oktatásban is a magasabb teljesítményt nyújtóknak ígérnek fenntarthatóságot, azaz jobb élet- és munkakörülményeket, fejlődésükhöz szükséges eredményt és tartalékokat. A szabad, minőségi versenyben kisebb lenne a jelentősége egy-egy hiányos, ellentmondásos kiadványnak.
Az atlasz minőségétől, deficitjeitől függetlenül motoszkál bennem a kérdés: miért pont ez a kiadvány, s nem valamely más kiadó kötete engedélyezett az érettségin? Gondolom, remélem, a megkülönböztetés nem a kötet hiányosságaival magyarázható. Ám, ha a versenytörvény tűri is, egy ilyen diszkrimináció aligha állja ki az alkotmányosság próbáját. Hogyan készítjük fel a diákokat a versenyre, ha már a tankönyveiket is miniszteri rendeletek által támogatott monopóliumoktól kapják?
Fleck Gábor
15 évvel ezelőtt
Elképesztő ismét és megint. Volt „szerencsém” kicsit forgatni a kezemben e kiadványt. Sajnos azt kell mondjam, hogy szakmailag teljességgel elfogadhatatlan, ideológiailag pedig egyértelműen kiegyensúlyozatlan. A magyar és világtörténelem számos fontos eseménye marad ki teljes egészében, míg mások részletesen szerepelnek. Ha például a II. világháború történetét e kiadvány kronológiája segítségével kívánja valaki rekonstruálni, abban számos űrt talál, de „felvidék” és „erdély” Magyarországhoz csatolása természetesen ott szerepel az események között. Egy térkép bemutatja az első világháborút követő határmódosítások „következményeit” is, de az okát nem magyarázza. Így a fontos ásványok és ércek mind-mind a hazánkat ért veszteségként tűnnek fel. Ha egy térkép megmutatná azt is, hoyg hol húzódtak a lfontos vasútvonalak elsősorban az északi és keleti országrészeken, világosan el lehetne magyarázni a diákoknak, hogy magyarország megfosztása e területektől egyfajta logikát követett – mégha oly nehéz is ezt elfogadni: egy háborús agresszort meg kell fosztani attól a lehetőségtől, hogy felkészüljön egy következő háborúra. Márpedig a ’20-as évek fejlettségi szintjén a két legfontosabb dolog, ami a háborús készüléshez kellett (a pénzen kívül persze) az a szén, a vasérc és a vasútvonalak voltak.
Hogy a kiadványban nincs szó bizonyos népcsoportokról és az őket ért sérelmekről, azon sajnos nem csodálkozom. Mellesleg a történelem tankönyvek előszeretettel állítják be úgy a zsidóüldözést, mint kizárólagosan a náci Németország bűnét – mintha a magyar csendőrségnek, illetve később a nyilasoknak nem is lett volna hozzá közük. A romák üldözése pedig gyakran egészben marad ki a tankönyvekből.
Legutóbbi megdöbbentő ignorancia-élményem az volt, hogy egy tűntetésen, mely a szélsőjobb ellen szerveződött, az egyik szónok viccesen és találóan ostorozta a jobbikosokat, de mikor a romákról és melegekről alkotott képet kellett volna helyre tennie, rettenetesen nagy, sztereotip baromságokat sikerült mondania. Ez a maximum, amit ma nyújtani tudunk. És ez rettenetesen szomorú. A mai történelemtanárok ilyen és ehhez hasonló tankönyvekből tanultak, olyanoktól, akik az ilyen könyveket írják. Ők tanítják a következő generációkat, akik egy részéből szintén történelem tanár lesz. Ez a hülyeség multiplikálódása. Minél előbb akasztjuk meg ezt a rettenetes folyamatot, annál jobb. Így tehát ezt a térképet visszavonni, és egy rendbe tett anyaggal pótolni de azonnal. A magyar közoktatást meg minél előbb rendbe tenni óvodától egyetemig – ez nem kis feladat, úgyhogy azonnal neki kellene látni annak, amit immár 20 éve halogat (legfeljebb „tódozgat-fótozgat”) mindenki.
Benedekné Fekete Hajnalka
15 évvel ezelőtt
Az elemzés elkeserített. A miért jelenhetett meg kérdésre választ kerestem.Kutattam a szerző-szerzők-szerkesztők nevét, de nem találtam. A szerző és a szerkesztő is: Cartographia Tankönyvkiadó Kft. Az engedélyszám 14906-6/2007 (2007.10.30. – 2012.08.31.) alapján pedig azt szerettem volna megtudni, ki bírálta az atlaszt. Nem találtam. Mint ahogy a dalit.hu információja – Pedagógusok, vallási vezetők, történészek egy csoportja 2009. augusztus 12-én Dr. Hiller Istvánhoz fordult az alábbi elemzéssel – sem nevez meg szerzőket!
Ha valaki megtalálja azt az információt, hogy ki vagy kik szakértették és javasolták ezt a kiadványt, itt a fórumban jelezze. De találtam mást: Jegyzőkönyv az Országos Köznevelési Tanács 2007. május 10-én, csütörtökön, 11 órai kezdettel, az Oktatási és Kulturális Minisztérium … (Budapest V., Szalay utca 10-14.)
http://www.okm.gov.hu/letolt/oknt/doc/oknt_070510.pdf
Réthy Endre: Indulatosan a tankönyv jóváhagyásról
http://www.taneszkozfigyelo.hu/index.html
Így már talán világosabb, hogyan kerülhetett nyomdába ez a kiadvány. Tennünk kell érte, hogy ne maradhasson így.
Melocco János
15 évvel ezelőtt
Nehéz hozzászólni – nem tudom, az egyik „oldalon” levők meghallgatják-e még a másik „oldalt”. Annak a tükrében látom felháborítónak a feltárt hiányosságokat, hogy szerintem erős az országban a rasszizmus, a holokauszt emlékei pedig pszichológiailag sok-sok mai magyar (pl. magyar zsidó) és roma családban jelen vannak.
A zsidóságról talán érdemes megjegyezni, hogy a magyar zsidók néhány éve szinte egyhangúlag megszavazták, hogy a magyar zsidóság nem minősül etnikumnak. A holokauszt során nálunk zsidó vallású vagy eredetű, kultúrájú magyar családokat gyilkoltak meg százezerszámra (bár sok józan magyar ember ellenállt az őrületnek). És cigányokat is, százezerszámra, valamint mindenkit, aki ellenezte a rendszert.
Az antiszemitizmus ma már ott kezdődik, amikor az utca embere összehasonlítja a „magyart” a „zsidóval”. (Persze, voltak nem magyar – valószínűleg a középkorban betért, később bevándorló zsidók is – mint ahogy voltak Erdélyben szombatosok… tehát a kérdés távolról sem olyan egyszerű, mint ahogyan az indulatos rasszisták látni szeretnék.) Terjed egyfajta félreinformált misztika, amely szerint a modern zsidóság nem kultúra, vallás, hanem rassz, etnikum, „faj” – a nácik úgy látszik, elérték céljukat, mert pont azt szerették volna, ha (többek között a magyarok is) így gondolkoznak erről.
A roma holokauszt és a roma történelem kimaradása a mostani közéleti légkörben pedig nem lehet pusztán műveletlenség, valószínűleg inkább burkolt politikai állásfoglalás, ami nem segíti a (többségében magyarul beszélő) roma és a magyar egymás mellett élését… a kevert identitású, származású embereknek különösen nehéz. Azt gondolom, lélektanilag mélyen még ugyanúgy élnek a holokauszt emlékei a roma családokban, csak erről a fővonalbeli társadalomban még kevesebbet tudunk. (Én legalább tanultam az iskolában, hogy volt roma holokauszt, bár az is szinte csak lábjegyzet volt a Kádár-rendszerben, és nem emlékszem térképre – talán csak az európai megsemmisítő táborok voltak jelezve a katonai mozgásokat jelző világháborús térképeken.)
Viszont érthetőnek találom, ha a magyar történelemben többször látható a régi Magyarország térképe – ha már a tömeges rémtettekről szólunk, és a rasszizmusról, nem felejthetjük ki Trianon igazságtalanságait, a bosszútól lihegő antant által kisebbségbe, üldöztetésbe sodort milliókat, Clemenceau nyílt, bősz, rasszista magyarellenességét sem. (Természetesen azt sem, milyen vaksággal kezelték a Monarchiában a nem magyar etnikumok kérdéseit.) Nem láttam saját szememmel az atlaszt, nem tudom, mi a régi Magyarország-térkép szereplésének mértéke-aránya. De világos, hogy kiegyensúlyozottabb történelemtanításra lenne szükség, nem arra, hogy az anyagi problémák, vagy a fogyasztói társadalom tűrhetetlen visszásságai olyan skizoid egyszerűsítésekhez vezessenek, mint manapság sok gyűlölettel teli rasszista gondolatvilágában. Lehet, hogy sokaknak kérdés, vajon miért mérünk önmagában egy atlaszt ilyen szigorú szemmel. Hát az elterjedt rasszizmus, a többségitől különböző (etnikai vagy vallási) csoportokról, elsősorban a cigányságról és a zsidóságról való veszélyes félreinformáltság igenis okot ad a szigorú mércére.
A holokauszt legfelháborítóbb történetei éppúgy Kelet-Európában zajlottak, mint a Trianon utáni üldözések és a Don-kanyar, a malenkij robot. Tehát itt nálunk veszélyesebb etnikai, vallási, politikai üldözésekről rosszul informálva lenni, mint mondjuk Svédországban. Gondolkozhat mindenki felnőtt fejjel olyan indulatosan vagy bután, ahogyan csak akar, de nagyobb kihívás, ha már az iskolában is tananyag, hogy – legjobb tudásunk szerint – ilyen volt a történelmünk. (Jó tanár azt sem tagadja, ha nem tudunk valamit, vagy ha megoszlanak a vélemények.)
Hell István
15 évvel ezelőtt
Bár eredetileg tanár volnék, régen volt a kezemben középiskolai történelmi atlasz: már a gyerekeim is kinőtték. Ez az atlasz természetesen visszavonandó, de ami fontosabb: újat, hiteleset, becsületeset kell szerkeszteni. Jó volna, ha egy munkacsoport alakulna történészekből – én nem vagyok az – és másokból, olyan szakemberekből, akik más szemlélettel összeállítanak ennek az új atlasznak legalább a vázlatát. Addig marad a tiltakozás.
somijudit
15 évvel ezelőtt
Tipikus jobboldali gondolkodásra nevelés, amit a történelemtanárok körében végzett közvéleménykutatás alátámaszt! Nem speciális magyar „találmány”,lásd: az Eszméletben megjelent elemzések a baltikumi (és egyéb, pl. Tudjman horvát államfő) holokauszt-tagadásáról. Gyalázatos dolog, egyenes összefüggésben áll a rasszizmus újraéledésével, a szakszerű népbutítással, a Gárdával, Morvaikkal, Vonákkal. A jelenlegi uralkodóosztály felelőssége (ideértve az ún. „baloldalt” is)több mint egyértelmű csakúgy mint az EU-é és a tőkés rendszeré. Tenni kell ellene, de rögtön!
Katona Judit
15 évvel ezelőtt
Csatlakozom a tiltakozókhoz, vonják ki ezt az atlaszt a forgalomból.
Kérdések:
Mindazok, akik ilyen hiányos tananyagot készítenek hogyan kaphattak lehetőséget a történelem atlasz megírására, megjelentetésére?
Mi a magyarázata annak, hogy a sok oktató, tanár, egyházfi nem érez elkötelezettséget a nem-rasszista, nem-diszkriminatív, nem-nacionalista felfogás, tanítás mellett?
Barát Tamás
15 évvel ezelőtt
Tisztelt Vitázók!
Olvasva az elemzést és a véleményeket, arra a következtetésre jutottam, hogy van a vitázók között olyan, aki megfeledkezik arról, hogy tanítani annyi, mint emberekkel foglalkozni, átadni mindazt a tudást, amit az előző nemzedékek felhalmoztak.
Ebben az esetben nem azt kérdezem, hogy ki a felelős a történelem „meghamisításáért”. (Az elhallgatás is kimeríti a hamisítás tényét!) S, bár ezt sem ártana ismerni, mégis inkább azt kérdezem, hogy az atlasz szerzői tudatosan hallgattak el történelmi tényeket, vagy a közöltek tudatlanságuk bizonyítéka? Bármelyik válasz igaz, felmerül a szerzők felelőssége, hiszen nem adják át azt a tudást, amit az előző nemzedékek felhalmoztak. S ugyanebben a témában felelősséggel tartozik az atlasz Kiadója is.
Kérem, ne feledjük: tanítani annyi, mint felelősséget vállalni a következő nemzedék jövőjéért.
Barát Tamás
Főiskolai tanár
Aradi Pál
15 évvel ezelőtt
Kedves Mindenki
A BCKSZ elnökeként igen mély szomorúsággal veszem tudomásul, hogy a múlt „feledése” mára történelmietlenségre, ennél továbbmenve egy egész társadalom felelőtlenségébe torkollik.
A mult felejtése, a tények (holocaust, egy nép léte, történelme és jelene, stb.) elhallgatása több mint veszélyeket hordoz.
A cigányság jelenléte az 1200-as évektől a magyar történelemben több mint tény. Csak a romániai pogrom idején elhangzott szavakat idézném, amikor Aradon a neves román író Sütő került életveszélybe, a cigányok felkiáltottak: „Neféljetek magyarok, itt vannak a cigányok!”.
A múlban népünk hányszor kiáltotta ezt, a törökvész idején, Rákóczi szabadságharca közben és még sorolhatnám.
A cigányság egy rendszerváltás igazi kárvallottja. A féktelen neoliberalizmus és a kapitalizmus áldozata az a cigány közösség, amely 1989 után az utcára került, az a cigányság, amely a 20 év alatti országrablást, Magyarország gyarmattátételének több mint rabszolgája.
Súlyos történelmi hiba azt gondolni, hogy egy nép minden tekintetben való mellőzése, nem vezet a Magyar Nemzet pusztulkásához.
Súlyos tévedése a mindenkori hatalomnak, a kormányoknak eltekinteni attól a reális veszélytől, hogy ha nem tesz semmit, a 21. századi Donkanyar helyszíne Magyarország lesz, és a pusztulás, amely ma már lassú a mélyszegénység, a szociális gettó miatt lassú agóniával megy végbe, tömeget kivégzéséigterjedhet, majd a Nemzet elvérzéshez vezet.
Nincs ma az a kormány, nincs az az Országgyűlési Biztos és politikus, aki a jövőben mentesülhet a rettenetes felelősség alól, úgy mint rendszerváltó, úgy mint demokrata, és baloldali, s úgy mint a magyar kultúráért felelős miniszter, vagy Országos Cigány Önkormányzat!
Tettekkel kell válaszolni!
A BCKSZ kér minden humanistát, történelmileg tisztánlátó és felelőst, hogy együtt forduljunk az Országgyülési Biztoshoz, s kérjük a megfelelő lépés megtételére.
Aggódunk!
Aggódunk és aggodnia kell mindenkinek, hogy a párialétre kárhoztatottak éhségük mellett, rettegnek, félnek, félünk!
Tegyünk meg együtt mindent, hogy Magyarország ne legyen a civilizált világban, Európában a félelem országa!
Köszönöm, köszönjük türelmeteket!
BCKSZ ELNÖKSÉGE
ARADI PÁL
Zolcsi
15 évvel ezelőtt
Kedves „Érintettek”?
Én azt is észrevettem, hogy a Tesco és a Spar reklámanyagában sem szerepel semmilyen utalás a holocaustra, vagy a romákra.
Felháborító, hogy a nácik már a multinacionális vállalatokhoz is benyomultak.
Több termék csomagolását is megvizsgáltam (tejet, kenyeret, csokoládét), és ott sem találtam utalást a holocaustra, úgyhogy szerintem ezek gyártóinak is el kéne küldeni a tiltakozó levelet.
Komolyra fordítva: Az Önök társasága meddig kívánja a magyar népet hergelni, miért jó az, hogy most már a tisztességes emberekből is potenciális antiszemitákat faragnak a hülyeségeikkel (már elnézést, de erre nem találtam kultúrált jelzőt). Ezek (a potenciálisból valódivá váló) az antiszemiták aztán persze a zsidóság azon (hozzáteszem nagyobbik) részére szórnak majd tücsköt és bogarat, akik tisztességes MAGYAR emberként élnek e honban, Magyarországot a hazájuknak tekintik, (nemcsak holmi telephelynek), és akiknek ehhez az egész holocaust üzlethez és őrülethez semmi közük sincs.
Gyors józanodást kívánok:
Zolcsi
D.István
15 évvel ezelőtt
Kedves Zolcsi!!
Lehet hogy jó dolog a homokba dugni a fejünket, vagy úgy csinálni mint az a bizonyos három majom / nem lát, nem hall és nem beszél /, de a mai magyar valóság CINIKUS figyelmen kívül hagyása már a bűn határait súrolja.talán tanulmányai során hallott Juhász Gyuláról. Ajánlom frissítse feltudását
D.István
15 évvel ezelőtt
Kedves Zolcsi!!
Ezenfelül kíváncsi lennék a Szlovákiában / nyelvtörvény /és Romániában /Márc. 15 ünneplése / zajló magyarellenes megnyilvánulásokrol a véleményére
Zolcsi
15 évvel ezelőtt
Kedves D.István!
Természetesen a szlovák nyelvtörvényt és az Erdélyben zajló magyarellenes megnyilvánulásokat mélységesen elítélem, de nem gondolom, hogy akár ezeknek is a történelmi atlaszban lenne a helyük.
Erről a cikkről nekem az jutott az eszembe, hogy már a csapból is holokauszt folyik.
Azt nem értem igazán, hogy mit is hagyunk CINIKUSAN figyelmen kívül, hiszen holokauszt megemlékezés szinte hetente van. Amúgy ezzel csak ezt érik el, hogy ez emberek immúnissá válnak a témával kapcsolatban, hiszen amiről majdnem minden nap megemlékeznek, az hétköznapivá válik.
A másik kérdés: miért nem hallok olyan megemlékezésekről, ami a második világháború „egyéb” (nem zsidó) áldozatairól szól, hiszen bombázásokban és fronton rengeteg nem-zsidó magyar honfitársunk is életét vesztette. Róluk talán nem kell megemlékezni. Vagy azokról, akiket a gulágra hurcoltak?
Antiszemitává egyébként úgy lehet az – erre akár legkevésbé fogékony – embereket tenni, hogy hetente tartanak holokauszt megemlékezést, arra meg kínosan ügyelnek, hogy a többi (nem zsidó) áldozatról érdemben egyetlen mondat sem hangozzék el egész évben!
Üdv: Zolcsi
Aradi Pál
15 évvel ezelőtt
Hmmm…
Zolcsi, örülök, hogy fiatal!
Annak mégjobban, hogy az életminősége lehetővé teszi, a multi, vagy hipermarket hamarabb jut eszébe, mint a létező valóság amely veszélyeket hordoz.
Persze, a történelemkönyv és a reklám.
Bizony – bizony.
Én nem csak a jelen magyarság elleni sérelmeket írnám bele a történelemkönyvekbe, hanem azokat elsősorban nem történelemhamisitásokkal tölteném fel.
Így, minden bizonnyal tudhastná kedves Zsolcsi, hogy a közöny, a fasizmus vezérelt a Donkanyarba 600 ezer ártatlan magyart! Nem cigány, és nem csak zsidót, hanem „hont, élettért” keresni, ártatlan honpolgárt.
Bizony a kicsiből lesz a nagy.
Ha dohányzik, és nemtörődik a leeső hamu tüzkeltő veszélyével, álmában éghet oda.
Ez!
Ennyire! Egyszerű!
Bár csak én is ilyen könnyen gondolkodhatnék a jelen veszélyeről, s fiatal lehetnék.
Az ám, az ártatlanúl háborúba küldött katonák, öregek?
Kedves Zolcsi, ébresztő, az ártatlan hamu tűze, nem válogat!