A Biblia nem tudományos olvasókönyv – mondja Francisco Ayala, a kitüntetett tudós
(University Communications – Daniel A. Anderson)

A kreacionizmus (teremtéstan, a bibliai Teremtés könyvén alapuló világmagyarázat) egyik legismertebb és legnagyobb hatású megcáfolója kapta idén a Templeton-díjat – vagyis a legtöbb pénzzel járó (a Nobel-díjnál is bőkezűbb) vallási elismerést. A hír már önmagában is paradox, rá adásul a kitüntetett tudós és az egyház viszonyában nem ez az egyetlen ellentmondás.

Maga a díj protestáns hátterű (lásd a cikk alján), ám az odaítélésénél igen gyakran érvényesülnek a legnagyobb keresztény felekezet, a római katolikus egyház szempontjai is. Ezért is okozott meglepetést az idei kitüntetett személye: ha Francisco Ayala II. János Pál hivatali ideje alatt kapta volna meg a díjat, azon senki nem csodálkozott volna, XVI. Benedek azonban nem áll elődjével tökéletesen azonos platformon „teremtéstani” szempontból (a mostani pápa szerint létezik ugyan evolúció, de azt nem a „véletlenszerű” szelekció alakítja, sőt nagyon is megtervezett és célszerű folyamatról van szó, ami sokak szerint kaput nyit a kreacionizmus legújabb kori, sokak szerint még megtévesztőbb formája, az értelmes tervezés teóriája felé).

Ami a díjazottat, vagyis Ayalát illeti, ő meggyőződéses katolikus: a papi pályát hagyta el a kutatásért, de a hitnek nem fordított hátat, és hivatásának tekinti az egyházak és a tudomány összebékítését olyan fundamentális kérdésekben, mint amilyen az evolúció és a Biblia viszonya. A tudós meg van győződve róla, hogy a bibliai tanítás és az evolúcióelmélet között nincs ellentmondás, de csak akkor, ha a Bibliát nem tudományos olvasókönyvnek tekintjük.

A genetikával és evolúcióbiológiával foglalkozó kutató a Kaliforniai Egyetemen tanít. A nevéhez fűződik például a környezeti heterogenitásból adódó genetikai változatosság elméletének bebizonyítása. A teória arról szól, hogy a környezeti hatásokhoz történő alkalmazkodás néhány generációnyi távlatban a génekben is megjelenik. Ezt Ayala ecetmuslicákkal kísérletezve igazolta: 18, genetikailag azonos összetételű populációt kezdett el tenyészteni eltérő környezeti feltételek között, majd 15 generáció múlva megvizsgálta a végeredményt. Kiderült, hogy minél nagyobb mértékben különbözött az állatok élőhelye, annál nagyobb genetikai különbség alakult ki közöttük.

Francisco Ayala szerint mindez nem mond ellent annak, hogy a világot – és benne az evolúció „csúcsmodelljét”, az embert – teremtették. Sőt, éppen ő volt az Amerikai Tudományos Akadémia Tudomány, evolúció és kreacionizmus című kiadványának szerkesztője is; ez a dokumentum éppen azoknak készült, akiket zavar, hogy az iskolában vagy a tudomány művelése közben megismert tényeket nem tudják öszszeegyeztetni az egyházi tanítással. Ayala természetesen úgy látja, hogy a kétféle világnézet között van közös nevező, ennek megtalálásához azonban a tudományt és a vallást markánsan külön kell választani. A határok meghúzása érdekében a fentebb említett mű kétségkívül sokat tett: például a nagyközönség elé tárt néhány tudományos tényt, amelynek ismeretében nehéz kétségbevonni az evolúció létezését. Talán a legfontosabb ilyen ismeret a Tiktaalik nevű halhoz kapcsolódik: ezt az élőlényt (pontosabban a maradványait) az evolúcióelmélet alapján, abból „visszaszámolva” fedezték fel Kanadában. A foszszíliákat egy olyan szigeten ásták elő, ahol korábbi kutatásokból tudható volt, hogy 375 millió éves kőzetek vannak: ez az a kor, amelyben a tudomány mai állása szerint a szárazföldi élőlények kialakultak. És láss csodát: a szóban forgó kőzetben ténylegesen találtak egy halat, amely a szárazföldi négylábúak bizonyos tulajdonságait is mutatja.

Ayala arra is rámutatott: a tudományos megismerés mindig elméletekre és modellekre támaszkodik, de csak azokat a teóriákat tartja meg, amelyeket a tények – többszöri, ellenőrzött és reprodukálható körülmények között – igazolnak. Ha valaki hasonló feltételrendszerben igazolni tudná a kreacionizmust vagy akár az „értelmes tervezést”, az valódi tudományos szenzáció lenne – állítja. Szerinte a kreacionizmussal éppen az a baj, hogy dogmaként, és nem tudományos módszerekkel próbál magyarázatot adni a világ keletkezésére. –Azért nem tanítunk asztrológiát is az asztronómia alternatívájaként, vagy boszorkányságot orvostudomány helyett, mert az a döntő szempont, hogy mit lehet tudományosan igazolni, és mit nem – szögezte le a Tudomány, evolúció és kreacionizmus bemutatásakor.

A Wikipédia szerint a Templeton-díj egy 1972-ben alapított kitüntetés, amelyet kiemelkedő vallási és spirituális eredményért adományoz a Templetonalapítvány Londonban. Alapítója, Sir John Templeton presbiteriánus üzletember szándéka szerint a díj amolyan vallási Nobel-díjként funkcionál. Csak élő személy nevezhető, a győztes személyéről kilenctagú nemzetközi tanács dönt. A díjjal járó pénzösszeg jelenleg 1,6 millió dollár. Ezzel az összeggel ez a világ legnagyobb összegű olyan díja, amelyet csak egyetlen személy kaphat meg. Az alapító szándéka szerint a díj anyagi jutalma nagyobb a Nobeldíjjal járó összegnél, hogy jelezze, a hit területén elért eredmények nagyobb hatásúak a tudományos eredményeknél.

http://nol.hu/lap/tudomany/20100330-vallasi_dij_az_evolucio_bizonyitojanak