Nem sokat változott, mióta 1957-ben az első Morris Oxfordról mintázott példány kigördült a gyárból. Nemzedékek nőttek fel vele, a jómódúak sajátjukként, az átlagember taxizva használta – miniszterelnökök és tisztviselők utaztak vele, túlzás nélkül India nemzeti autója volt, amíg a visszaeső kereslet miatt nemrég úgy döntöttek, hogy felfüggesztik a gyártását.

Az Ambassador volt India Trabantja, a központilag tervezett gazdaság csúcsteljesítménye, aminek emlékét az embereken túl filmek és a popkultúra is őrzi:

Az Ambassador India maga. Emlékszem, hogy amikor még tizenévesként Bombayben éltem, ugyanaz a kulcs több autóba is jó volt, mindegyik ugyanúgy is nézett ki ráadásul. Ha az ember valaki másét vitte el tévedésből, vissza kellett vinnie és megkeresnie a sajátját, amikor kapcsolt.

– emlékeztek vissza a BBC olvasói: „Imádtam, bár ijesztő volt a formája, az indításhoz pumpálni kellett a gázt és a légkondi sem működött sosem, sőt az egész autó pokolian megbízhatatlan volt. De kőszívű legyen, aki nem imádta ezt a gyönyörűséget, ha a kanadai törvények engednék, egy szemvillanás alatt behoznék egyet.″ „A nyolcvanas években történt, amikor egy Ambassadorban utaztam. A kesztyűtartó mindig kinyílt, mire a sofőr menet közben kihúzta a slusszkulcsot, azzal zárta vissza a fedelét″ – írták.

A stílus netovábbja

Hatalmas csomagtér, kényelmes hely hat utasnak, királyi férőhely a hátsó ülésen – a ki- és beszállás egyszerű, akár kalapban is. 1957-ben a függetlenedő Indiában a stílus és társadalmi rang netovábbja volt, magasrangú tisztviselők tipikus autója. A Hindustan Motors több mint 50 év után, idén tavasszal jelentette be, hogy a gyártást felfüggesztik.

A nyugat-bengáli autógyárat fenntartó vállalat már 1999-ben 9,5 millió dolláros veszteségről számolt be, 2014 márciusában kiderült, hogy a megelőző 12 hónapban összesen 2200 darabot tudtak eladni (ugyanebben az időszakban összesen 1,8 millió autót adtak el Indiában). A nyolcvanas években még évi 24 ezer Ambassador kelt el, az utolsó hónapokban viszont már csak napi öt autó készült el a gyárban. Kolkatában egy új Ambassador 515 ezer rúpiánál, tehát körülbelül kétmillió forintnál kezdődik.

Miközben az angolszász sajtó a legendás kocsit siratja, Hormazd Sorabjee szakújságíró vállalta az ördög ügyvédje szerepét: „Az Ambassador gyártásának végével egy korszak lezárul – de ezt a korszakot amúgy is a legjobb lenne elfelejteni” – írja, arra utalva, hogy mielőtt az indiai gazdaságot liberalizálták a kilencvenes években, fullasztó volt a légkör az iparban: az autógyártóknak a kormány engedélyére volt szükségük az árak és a gyártási mennyiség meghatározásához.

Importálni sem volt szabad olyasmit, ami, ha alacsonyabb minőségben is, de helyben elérhető volt. A vevőknek sem volt sok választásuk, be kellett érniük azzal, amit kaphattak, még ha folyton le is robbant – volt, akinek erre is nyolc évet kellett várnia. Ismerős?

A kormány tekeréséhez kidolgozott tricepszre, a váltóhoz egy sebész kézügyességére volt szükség, kettesből hármasba váltani külön művészi forma volt. A fékezéshez elképesztő erőnlét kellett, szó szerint rá kellett állni a pedálra.

– emlékszik vissza Sorabjee, akinek kedvenc Ambassador-vicce is van: „Melyik benne az egyetlen alkatrész, ami nem ad ki semmilyen hangot? A duda.”

Ronggyal a hőség ellen

De az egyenautónak előnyei is voltak: jól bírta a megterhelő terepet, és bár gyakran lerobbant, bárhol lehetett hozzá alkatrészt kapni. Egy óriási hibája volt: az üzemanyagszivattyú a kipufogó-gyűjtőcső alatt volt, ami a ködös-hűvös Albionban elment volna, de a tűzforró indiai nyárban előfordult, hogy elpárolgott az üzemanyag a szivattyúból, a sofőr pedig leshette, hogy mikor tud elindulni. A sufnimegoldás ilyenkor a vizes rongy volt, ami lehűtötte a csövet, hogy az üzemanyagellátás folytatódhasson.

Az autót 30 évig gyakorlatilag változatlan formában gyártották, utána viszont volt, hogy teljesen új motort kapott, valószínűleg a légszennyezési előírások hatására, az 1,8 literes Isuzu motor 50 százalékot dobott a motor erején. Így a kilencvenes években India legjobban gyorsuló autója volt, lekörözve a korabeli Fiatokat és Suzukikat – „más kérdés, hogy egy kifutópályányi hely kellett utána, hogy meg is tudjon állni az ember” – írja Sorabjee.

„Hivatalosan csak tavasszal jelentették be az Ambassador halálát, de a valóságban már 10 éve kiveszett az angol utakról” – mondta Siddharth Varadarajan újságíró, egyben három Ambassador büszke tulajdonosa, aki szerint a Hindustan Motors valójában sohasem próbálta komolyan fejleszteni a terméket. A vállalat egyébként hangoztatja, hogy a felfüggesztés ideiglenes, és újra ki fog nyitni a nyugat-bengáli gyár.

5 évet vártak rá, 52 éve használják

A New York Times-ban egy nyugdíjas mérnök is megszólalt, aki még mindig azzal az Ambassadorral jár, amit 1962-ben vett az apja – akkor öt év volt a várakozási idő.

Ambassadort venni 1962-ben olyan volt, mint ma egy Audit, státuszt és presztízst jelentett.

– mondta, felidézve, hogy az egész 14 fős család belefért, és még húsz évvel ezelőtt is mentek benne a feleségével ezer kilométeres kocsitúrára. A barátai cikizik érte, de nem hajlandó lecserélni.

Időnként ráfér egy kis ráncfelvarrás, de a szíve még mindig erős.

– tette hozzá Verma felesége, Sabine, aki valószínűleg maga is képben van az Ambasadorról szóló érdekes tényekben, mint például:

• Az Ambassador volt az első dízelmotoros indiai autó
• Kalkuttában 33 ezer Ambassador taxi járt 2013 végén
• A gyár bevételének 16 százaléka származott kormánymegrendelésekből
• Sokan a gyár bukásának első lépését abban látják, hogy 2003-ban Atal Bihari Vajpayee akkori miniszterelnök golyóálló BMW-vel kezdett járni az Ambassador helyett, bár a japán-indiai Maruti Suzuki már a nyolcvanas években megrengette az Ambassador egyeduralmát
• Eleinte szinte az egyetlen elérhető autó volt az országban, a gyártónak sokáig 70 százalékos piaci részesedése volt a piacon, melynek ma a Maruti uralja durván a felét
• Sokak szerint tovább fennmaradhatott volna a márka, ha 2000-ben a gyár árat csökkent
• 2013-ban nem akármilyen körülmények között nyerte el a világ legstrapabíróbb taxija címet a Top Gearben:

Forrás: http://index.hu/kulfold/2014/07/27/viszlat_india_legendas_trabantja/