„Nem mondtam azt, hogy a világ örökkévaló. Nem mondtam azt, hogy a világ nem örökkévaló. Nem mondtam azt, hogy a világ véges. Nem mondtam azt, hogy a világ végtelen. Nem mondtam azt, hogy a lélek azonos a testtel. Nem mondtam azt, hogy más a lélek, és más a test. Nem mondtam azt, hogy a Beérkezett létezni fog a halál után. Nem mondtam azt, hogy a Beérkezett nem fog létezni a halál után…

Miért nem mondtam ezekről semmit? Azért, mert mindebből nem származik haszon…

…És mit mondtam, Málunkjáputta? Kimondtam a kínokat. Kimondtam a kín okát. Kimondtam a kínok kioltását. Kimondtam a kínok kioltásához vivő utat.

Miért mondtam ki ezeket? Mert mindebből haszon származik…

Ezért, ha valamiről nem beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy nem fejtettem ki. Ha valamiről beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy kifejtettem.

Így beszélt a Magasztos. A tiszteletreméltó Málunkjáputta örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait”

(Málunkjáputta Maddzshima Nikája 63)

Cigány gyerekek egyházi iskolákban

Az új évezred legélesebb társadalmi problémája Kelet-Európában a faluszéli cigánytelepek kérdése lett. Jól tesszük, ha leporoljuk azokat a világnézetileg elkötelezett könyveket, amelyek hasonló feszültségek leírását hagyták ránk az elmúlt századokból.

Immár hazánk külföldi megítélését is rontja a szörnyű gyilkosságsorozat, a politikai paletta átrendeződése, a közbeszéd eldurvulása, az etnikai feszültségek utcára kerülése. A szemmel látható szegregáció, a lakóhelyi elkülönültség mértéke nőttön nő. Az állam azonban ennél is durvább elkülönítést tart fenn az iskolák világában. A szellemi fogyatékosok „kisegítő” iskoláiban és a mindenhol működő „c” osztályokban találjuk a cigány gyerekek közel felét, míg viszont az alapítványi, egyházi iskolákban, a gimnáziumokban, az egyetemeken pedig nem találkozunk velük. A feszültségek oldása végett az oktatásirányítás 2002. óta jogszabályokban írja elő az integrációt, amelyhez a magyar Országgyűlés jelentős anyagi erőt rendelt.

2007-ben a hazai iskolákban összesen 23.418 diák után ítélt meg integrációs támogatást az oktatásirányítás azon iskoláknak, amelyek vállalták a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek együttnevelését átlagos helyzetű társaikkal.  E célra a 2007.-2008. tanévben közel másfél milliárd forintot ütemezett be a magyar költségvetés.

Van azonban az iskoláknak egy köre, ahol szinte nincsenek halmozottan hátrányos helyzetű diákok, s ezért az ilyen jellegű támogatásokat alig veszik igénybe. Ez a nem önkormányzati iskolák, magyarul az egyházi és alapítványi iskolák világa. 2007-ben egyetlen alapítványi iskola sem, és mindössze hat egyházi iskola kapott integrációs támogatást, összesen csupán 324 diák után. E diákok több mint fele pedig egyetlen kisegyház iskoláiba járt: az Evangéliumi Testvérközösség intézményeibe. A legnagyobb magyar iskolafenntartó, a katolikus felekezet 2007-ben mindössze 59 azaz ötvenkilenc halmozottan hátrányos helyzetű diák számára folyamodott integrációs támogatásért a magyar államhoz. http://www.okm.gov.hu/letolt/kozokt/integracios_felkeszites_jav_071113.pdf

Különös helyzet. Pedig ma hazánkban éppen a világnézetileg elkötelezett iskolák állami finanszírozása a leginkább alkalmas arra, hogy a helyi közösség anyagi helyzetétől függetlenül magas szintű ellátást biztosítson a legszegényebb települések legszegényebb diákjai számára is az adófizetők pénzéből.

Az önkormányzati iskolák költségvetésének átlagosan nagyobbik felét ma már nem közvetlenül az állami költségvetés biztosítja, hanem a fenntartó önkormányzat. Átlagosan. A gazdag településeken ez azt jelenti, hogy az önkormányzat akár megtöbbszörözi az állam által biztosított fejkvótákat. A szegény települések valóságában viszont ez azt jelenti, hogy a finanszírozás nagyobbik felét senki nem biztosítja. Aki tehát szélsőségesen szegény településre született, azt vagy elhordják a szülei egy jobb iskolába, vagy a spontán módon szegregálódott és lepusztult helyi iskolába fog járni.

Az egyházi, a világnézetileg elkötelezett iskolák ellenben – függetlenül attól, hogy hol működnek – az államtól megkapják költségvetésüknek azt a hiányzó nagyobbik felét, a 2008. évi CII tv 30.§ (2) bekezdés alapján 2009-ben diákonként 245.700 Ft-ot. Alsószentmártonban, Tiszabőn, Rakacán vagy Csenyétén ilyen nagyságrendű összeget az önkormányzat soha nem fog hozzátenni az iskola működtetéséhez, pedig ezeken a településeken sokkal nagyobb szükség mutatkozik színvonalas oktatásra, mint az ország bármely más településén. Az egyházi iskolafenntartóknak viszont a központi költségvetés hosszú távú közoktatási megállapodások útján biztosítja ezt az összeget. A magyar oktatásfinanszírozás tehát kiemelten ösztönzi az egyházakat arra, hogy vállalják el a legszegényebb települések legszegényebb gyermekeinek oktatását, hiszen az egyházakon kívül bárki más csak fele annyi pénzből végezhetné ugyanezt.

Milyen kár, hogy a világnézetileg elkötelezett fenntartók a 100%-os finanszírozási versenyelőny ellenére is csak a legritkább esetekben vállalkoznak erre a feladatra.

Az állam mégis bölcsen járt el, amikor ezt az ösztönzőt beépítette a rendszerbe.

Igaz ugyan, hogy az ú.n. történelmi egyházak még húsz évvel a rendszerváltást követően is a két háború közötti szerepük újra építésével vannak elfoglalva, s csak néhány egyedi program esetében vonzza őket a cigány diákokkal végezhető munka, mint azt a szaléziek kazincbarcikai munkája vagy a bajnai program ferences támogatása mutatja: http://www.dalit.hu/tobbsegeben-cigany-tanulokbol-allo-kilencedikes-osztaly-a-ferences-gimnaziumban/

A magyar állam finanszírozási politikája helyzetbe hozta azokat a vallási irányzatokat, amelyek érdeklődnek a feladat iránt. Ilyennek bizonyultak 2008 óta Szent Ferenc nyomdokain járva az esztergomi ferencesek, ilyenek kezdettől fogva Wesley János metodista követői, és létrejöttekor ilyen célokat tűzött ki maga elé az indiai érinthetetlenek (páriák, avagy dalitok) Dr. Ámbédkar indította buddhista mozgalma. A további dokumentumok e vallási irányzat stratégiai lépéseit mutatják be.

Ashwin Jangam naplója 2007: Ambedkar-mozgalom indult Magyarországon

Derdák Tibor és Orsós János 2007 júniusában Magyarországra hívott, hogy ismerkedjek meg cigány emberekkel, lássam, hogyan élnek. Barátom, Orsós János házában laktam. D.T. és O.J. erős kapcsolatot szeretne létrehozni a „T.B.M.S.G.”^[1] buddhista közösséggel. Azért hívtak meg, hogy lássam, hogy a cigányok napjainkban ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, mint a dalit nép 75 évvel ezelőtt. A „T.B.M.S.G.” buddhista Ámbédkar-mozgalom. O.J. ezt a mozgalmat szeretné meghonosítani a magyar romák/cigányok számára. O.J. a Dzsaj Bhím Közösség alapító elnöke. D.T. és O.J. azon dolgoznak együtt, hogy a szegénységben élő magyarországi cigányok életszínvonalát feljebb emeljék.

D.T. a 90-es évek elején egy francia buddhista kiadványban olvasott az Ámbédkar-mozgalomról. Tanulmányozni kezdte Dr. Ámbédkart és mozgalmát. A Tan Kapuja buddhista egyház negyedéves lapjában cikkeket kezdett közölni Dr. Ámbédkarról. Ezt olvasta Szubhúti Angliában. Szubhúti azonnal, 2005 májusában odautazott, hogy találkozzon velük. Tibor és János bemutatták, hogyan dolgoznak Alsószentmártonban, Sajókazán, Gilvánfán^[2], Úszón^[3], Tomoron. Szubhúti 2005 decemberére meghívta őket a Dhammakránti (magyarul: Dharma-forradalom) elvonulásra Indiába, Mahárástra szövetségi államba Nágpúr városába. Ott dhammamitrává^[4] avatták őket. Mi ott találkoztunk és lettünk igen jó barátokká.

D.T.-re és O.J.-re igen nagy hatással volt a T.B.M.S.G. buddhista szervezet. Egy év elteltével újra Indiába látogattak, barátjukkal, Ujlaky Andrással együtt. Ujlaky András együtt dolgozik velük Magyarországon.

Ez volt annak története, hogy hogyan kerültek kapcsolatba a T.B.M.S.G.-vel.

Elvonulás Úszón

A meghívást elfogadva Magyarországra utaztam. Két nap múlva Tibor és János Úszón elvonulást szervezett. Manidhamma^[5] már két napja ott volt. Dhammamitra dr. Samantha szintén az elvonulás előtt érkezett Magyarországra. Körülbelül két hétig maradtak. Manidhamma három napos lelkigyakorlatot vezetett Úszón. Úszó egy, az indiai Bordharan buddhista központhoz hasonló elvonuló központ. Az erdő közepén, a falutól két km-re helyezkedik el. Én és Manidhamma és Dr. Samantha buddhista ételeket főztünk a lelkigyakorlat alatt. Előadást tartottam a dalit nép oktatásban, üzleti életben és politikában elért sikereiről. Az elvonuláson kb. harmincan vettek részt. Legnagyobb részük a Kis Tigris iskola növendéke volt. Egy másik alkalommal Tibor és János szervezett elvonulást. Először Tibor magyarul ismertette az öt buddhista erényt, a Panycsa Szílát. Ezután bemutatta Dr. Ámbédkar-t, majd én folytattam a mozgalom ismertetésével. Tanítottam meditációt és jógagyakorlatokat is. A résztvevőknek osztottam Dr. Ámbédkar arcképével ellátott karkötőt, jelvényt, sapkát, homlokpántot és tollra ragasztható öntapadós címkét. Hennával Ámbédkar Buddhát tetováltam kezekre. Ezen az elvonuláson Virya (Imre Roland), Orsós Anikó, Satya (Orsós Laci), Ashok (Lázi István Benő), Orsós Janos és Derdák Tibor voltak dhammamitrák.

Élet egy cigány családdal

Magyarországon körülbelül két és fél hónapig éltem egy cigány családdal. A nevük Orsós család. Ők a barátomnak, Jánosnak a családja. A családtagok nagyon kedvesek és barátságosak voltak hozzám. Azt mondhatom, hogy a család ugyanolyan nagycsalád, mint az Indiában megszokott. Ez Buddha rendelése volt, ezért olyan sikeres a vaddzsi^[6]-k élete, mert mindent közösen csinálnak. A család is együtt dolgozik és boldogan élnek. Velük él édesanyja, valamint a nem roma magyar Derdák Tibor. Nagyon ritka, hogy egy fehér magyar cigányokkal él együtt, az ő lakásukban. János és Tibor jóbarátok. János nővérének lánya, Iboly és gyönyörű lánya, Veronika, és Zoli és Pisti. Engem is befogadtak ebbe a szép és nagy családba. János édesanyja minden reggel reggelit készített nekem. Nem igazán tudta, hogy kell vegetáriánus ételt készíteni, de mindig megpróbálta. Folyton azon gondolkozott, hogy tud nekem vegetáriánus ételt készíteni. Nem beszélt angolul, de testbeszéddel állandóan megpróbálta kitalálni, mire van szükségem.

Cigány falvak

Ahogy láttam, Magyarországon a cigányok többsége iskolázatlan, rossz körülmények között, szociális bizonytalanságban él. A cigányok a magyar többségi társadalomtól elkülönülve élnek. A cigányok munkalehetősége eltér a társadalom többségéétől. Nincs lehetőségük dolgozni. Mánfán, Hidason, Alsószentmártonban, Sajókazán, Alsóvadászon látogattam meg cigány családokat.

A családnak nagy szerepe van életükben. János családjában a testvérek segítik egymást. Jánosnak 2 fiútestvére és 4 lánytestvére van. A házas személyeknek legalább három-négy gyermekük van. Sándornak például hat gyermeke van, idősebb nővérének 5 gyermeke, és így tovább. El lehet képzelni, hogy a cigány családok miért erősebbek a többinél. Néha átmentem Jánossal Mánfáról Hidasra. Ő Hidason született, és családjának legtöbb tagja, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, unokaöccsök, unokahúgok, fiútestvérek és sógornők, valamint ezek gyermekei ott vagy a környéken laknak, és osztják meg egymással életük vidám vagy szomorú eseményeit. Zoli János öccse. Nemrég megnősült.

A kormány elindított egy projektet, melyben a roma népességet házhoz juttatja. A költségek felét a kormány állja. Öccsének azonban nincs rendes munkája.

A cigány családokban a férfi és női szerep eltér a nem cigány családokban megszokottól. János édesanyja vezeti a háztartást, János hozza meg a döntéseket és keresi a pénzt. De Sándornak csak alkalmi munkái adódnak. A Zolihoz hasonló emberek munka keresésével töltik az idejüket. Mindannyian jóban vannak egymással és segítik egymást. A házasulatlan gyerekek szüleikkel laknak, és az árvákat árvaházakba viszik, bár legtöbb árvaház tele van roma gyerekekkel, mert a szülőknek nincs pénzük az alapvető szükségletek kielégítésére sem.

A roma nyelv nagyon hasonlít az indiai nyelvhez. Indiában marathi nyelven aek,don,tin,char,panch,aakh,kale baal (egy, kettő, három,négy, öt, szem, fekete) romani^[7] nyelven: „jek, duj, trin, shtar, panch, jakh, kale bal”. Ezeket a roma szavakat nekem sokkal egyszerűbb volt megérteni, mint a magyar nyelvet. Tibor, János és Boda Péter néha felhívta a figyelmemet a szavak hasonlóságára. A (romák) a mi indiai családunkból jöttek ide, mert nyelvük, bőrük színe és családi berendezkedésük is ugyanolyan, mint az indiai népé.

A roma nép

A legnagyobb probléma a munkanélküliség, mivel az nem részesültek oktatásban. Néhányan dolgoznak a szórakoztatóiparban, a mezőgazdaságban, takarítóként. Egyetlen cigány emberrel sem találkoztam, akinek jó munkája, keresete lett volna. Magyarországon a cigányok állampolgársága magyar, ezért magyar cigányoknak hívják őket. Ha elmennek nagyvárosokba, például Budapestre vagy Pécsre munkát keresni, magukkal kell vinni a személyijüket, hogy igazolni tudják a rendőrségen magyar állampolgárságukat, és azt, hogy nem bűnözők. Másképp néznek ki, mint a fehér magyar emberek, és így könnyű megkülönböztetni őket. Egyszer barátommal, Orsós Jánossal fel akartunk szállni egy városi buszra. Álltunk a buszmegállóban, egy idő elteltével megállt előttünk egy rendőrségi autó, és elkérték a személyinket. A rendőrök az ott álló fehér emberektől nem kértek személyit, csak tőlünk, mert más volt a bőrünk színe. János elmesélte, hogy ha a Budapesthez hasonló nagyvárosba jön, mindig magával kell hoznia a személyijét, mert igazolnia kell, hogy nem bűnöző. A rendőrség és a fehér emberek mindig hátrányosan megkülönböztetve kezelik, a buszon senki nem ül szívesen mellé. Ezért önmagukat a „magyar érinthetetleneknek” nevezik. Orsós János mondta nekem, hogy ha a roma fiatalok a városokba mennek munkát keresni, a fehérek gyakran mondják nekik: „ne gyere ide, itt nincs hely cigánynak!”. Próbálják őket a falvakban tartani.

János elmesélt egy esetet, ami vele történt meg, mikor egy olyan buszon utazott, ahol nem maradt üres ülőhely. Egy idős hölgynek nem jutott ülőhely, János átadta neki az övét, amit a hölgy egy „köszönöm”-mel nyugtázott. A visszaúton ugyanazzal a hölggyel találkozott, aki mellett volt az egyetlen üres hely a buszon, a hölgy azonban nem ajánlotta fel Jánosnak, hogy üljön mellé, hanem odatette táskáját. Ez is mutatja, hogy éppen olyan a viszony a roma és nem roma lakosság közt, mint ahogy Indiában az érinthetetlenekhez viszonyulnak a kaszt-hindúk. A fehér magyarok nem tekintik egyenrangúnak a cigányokat.

Cigány iskolák

Tibor és János Alsószentmártonban, Tomoron, Sajókazán nyitottak iskolát. A Kis Tigris az 1200 fős, tiszta roma lakosságú Alsószentmártonban van. 2007 szeptember elsején nyílt meg Tomoron és Sajókazán egy új iskola. Ezt Dr. Ambedkarról nevezték el, honlapja www.jaibhim.hu alatt található. Az iskola a Jaibhim Hálózat tagja. A Dr. Ámbédkar gimnázium igazgatója Derdák Tibor. Tibor és János járják a vidéket, hogy olyan roma gyerekeket találjanak, akik nem járnak iskolába, vagy idősebbeket, akik abbahagyták a tanulást. Bátorítják őket, hogy folytassák a tanulást ebben az iskolában.

Láttam a roma diákokat Alsószentmártonban. Ezek a diákok jól tanulnak. Amikor ott jártam, iskolai szünet volt. A diákok azonban rendszeresen megjelentek az iskolában, hogy olvassanak, vagy a számítógépeken nézzenek utána valaminek. Különösen Edina, a kis Edina, Mirella, Mariann, Barbi voltak a lányok közül nagyon aktívak. Ebben az évben gimnazisták, és Tibor azt mondta, nagyon bízik abban, hogy a vizsgákat sikeresen fogják letenni, jó jegyeket szereznek. Másrészről azonban Jánostól és Tibortól hallottam, hogy az iskolák nem engedik be a roma tanulókat, vagy ha mégis, akkor a fehér gyerekektől elkülönítve ültetik őket. Tantermeik is különböznek. A fehér magyarok kiveszik gyermekeiket azokból az iskolákból, ahova roma tanulók járnak. Előfordul, hogy a roma gyereket kisegítő iskolába küldik. Legutóbb Roland édesanyja mesélte, hogy fiának tanítója gyakran kérte, hogy írassa át fiát egy könnyített tantervű iskolába. Nagyon meglepő, hogy ha ezek a tanulók jól tanulnak, akkor a fehér magyarok miért nem engedik őket be az iskolákba??

Egyszer Jánossal és Rolanddal elmentünk egy városba, hogy Rolandot beírassuk egy gimnáziumba. Először Jánosnak be kellett menni egy megbeszélésre. Megkérdezték a tanuló nevét, majd Rolandnak is be kellett menni egy felvételi beszélgetésre. Az ő édesapja magyar, ezért az ő vezetékneve is magyar. De amikor odaértünk, és látták, hogy a gyerek roma származású, közölték Jánossal, hogy minden helyet betöltöttek.

A romák egy vagy két százaléka részesül (felsőfokú) képzésben. Tibor elmesélte nekem, hogy miért nyitották meg az iskolát. Terve szerint minél több roma tanulót kellene egyetemi, főiskolai oktatásban részesíteni. A falusi tanítók és tanárok azonban még a középiskolákba sem javasolják a roma tanulókat, ezért volt szükségünk Dr. Ámbédkar ideológiájára: „Taníttasd, szervezzed, győzzed meg!”. Nagyon szegény alsóvadászi családokhoz mentünk el, hogy a dr. Ambedkar iskolába diákokat keressünk. A Dr. Ambedkar iskolának ebben az évben (2007) 100 diákja van. A Dr. Ambedkar iskola ebben az évben nyílt meg, és jó hírnévnek örvend a tanulók körében.

Láttam, hogy a roma diákok rengeteg problémával küzdenek Magyarországon. Legnagyobb problémát a lakás, oktatás és a munkalehetőség hiánya jelenti. Ezek az ember alapvető szükségletei, de ők ezeket nem tudják kielégíteni. A roma tanulóknak saját lehetőségeik szerint kell részt venni az oktatásban, és nem szabad abbahagyni az iskolát anélkül, hogy elvégeznék azt. János és Tibor erőfeszítéseinek sikere látszik már ez alatt a néhány év alatt is, hiszen sok cigány tanuló részesül oktatásban, például Benő (Ashok), Kubu (Glonczi Laci), Orsós Szilvi, Orsós Anna, Boda Laura, Csonka István, Imre Roland, Imre Gabor, Bonyhádi Mirella, Jovánovics Edina, Mitrovics Edina, Kau és még sokan mások. János és Tibor követik Dr. Ambedkar példáját. Nekünk, dalitoknak sem volt egykor lakásunk, oktatásunk és munkánk, de Dr. Ambedkar megmutatta, hogyan kell megszervezni az oktatást, az alkotmányban egyenlő jogokat biztosított, a nem dalit népesség mostanra egyenrangúnak tekint és elfogad minket.

Az a kis növény, amit János és Tibor elültetett, növekszik.

Az iskolázott romákat be fogja fogadni a nem-roma népesség.

[1] Trailókja Bauddha Mahaszangha Szahájak Gan – a Nyugati buddhista rend indiai szárnya
[2] Gilvánfa cigány falu a Dunántúlon
[3] Uszó a Tan Kapuja Buddhista Egyház elvonuló tanyája Bükkmogyorósdon.
[4] A dhammamitrák a T.B.M.S.G. tagjai, szó szerint „A Tan barátai”
[5] Repülőgéppilóta és buddhista hitoktató. A rend indiai tagja. Többször járt Magyarországon.
[6] Vaddzsi: ősi törzsszövetség Indiában, az első demokráciák egyike a világon
[7] lovári

Fordította: Nagy Panni → http://www.jaibhim.hu/ashwin-jangams-diary-2007/

Buddha születését ünnepeltük

2009. május 8-án ünnepelte egyházunk és iskolánk Buddha születésnapját. Délelőtt barátságos focimérkőzésen ismerték meg egymást a Dr. Ámbédkár Gimnázium és a vendégiskolák diákjai. Indiai, budapesti és miskolci barátaink tisztelték meg jelenlétükkel a rendezvényt.

A meccsek sztárja Puzsár, a híres gólkirály volt. Ezen a napon debütált a labdarugó karrierjében Ashwin Jangam indiai barátunk. Az amerikai fekete sportéletet Julian Ingram hozta be a sajókazai pályára. A pálmát a kazincbarcikai Don Bosco Iskola csapata vitte el.

A déli bográcsgulyás után a szórakoztató, táncos-zenés programoknak a falu kultúrházának udvara adott helyet. A hőség ellenére is felejthetetlen „fieszta” hangulatot varázsoltak a fellépők. Végül a szép számmal összegyűlt nézősereg is elfoglalta a színpadot.

Este a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanáraival és diákjaival beszélgettünk buddhizmusról, emberségről, empátiáról, egymás tiszteletéről, a belső harmóniáról. A tudományos előadásokat Ruzsa Ferenctől, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola főigazgatójától és Körtvélyesi Tibor szanszkrit nyelvtanártól hallhattuk. A nap Száraz Róbert vezette meditációval zárult.

http://www.dzsajbhim.hu/buddha-szuleteset-unnepeltuk/

Vendégünk az őszi szünetben Szubhúti és Matt

Vendégünk az őszi szünetben Szubhúti, a Nyugati Buddhista Rend vezetője, aki egész hetes elvonulást tart a dhammamitráknak.

Szubhúti és Matt részt vesz a 2008. október 25-26-ai hétvégén a Dr. Ámbédkar Sportegyesület mérkőzésein és találkoznak:

• 24-én pénteken 13 órakor a Buddhista Főiskola Kutatóintézetének vezetőjével Budapesten az Il Trenoban,
• 27-én hétfőn 15 órakor a sajókazai asszonyok küldöttségével,


Matt és Will (Will jelenleg Indiában van)

• 28-án kedden 15 órakor a Dr. Ámbédkar Gimnázium diákjaival,
• 29-én szerdán 15 órakor sajókazai szerveződő helyi gyülekezet szervezőivel.

(A fennmaradó időben elvonulást tartanak a dhammamitráknak.)

Szubhúti sajókazai programja végeztével Indiába repült

Szubhúti sajókazai programja végeztével Indiába repült. December 13-án holdtölte éjszakáján reggelig tartó meditáción vesz részt a Buddhista Ifjúság Országos Hálózatának (National Network of Buddhist Youth) 500 fiatal aktivistájával Nágpúrban. A fiatalok a Díksa Bhúmi területén akarják tartani az elvonulást.

Küldöttségük (köztük Ashwin Jangam) erről november 3-án tárgyal Szaddhánand Fulzele professzorral, a Díksa Bhúmi Alapítvány vezetőjével. Ebből az alkalomból adjuk közre Fulzele professzor 56-os visszaemlékezését.

Gandhi és Dr. Ámbédkar napok 2008

MEGHÍVÓ

„Gandhi és Dr. Ambedkar”

címmel társadalomtudományi tanácskozást tartunk Kazincbarcikán az 1932. szeptember 24-én Punéban kötött Gandhi-Ambedkar egyezmény évfordulóján. A Dzsaj Bhím Közösség rendezvényei 2008. szeptember 24-én 9-14 óráig az Egressy Béni Könyvtár, Kulturális- és Sportközpont épületében (Kazincbarcika, Főtér 5.):

INDIA A HARMINCAS ÉVEKBEN ÉS MA:
Miért hagyta abba a böjtjét Gandhi?
– Derdák Tibor (Dr. Ámbédkar Gimnázium)
A kirekesztettek befogadása Indiában
– Orsós János (Dzsaj Bhím Közösség)

ÖNKORMÁNYZATOK:
Hátrányos helyzetű diákok továbbtanulása
– Benkő Ferenc, Eötvös Bálint és Juhász Barnabás (Tiszaladány, Szin és Hejőbába polgármesterei)
Cigánytelepek lakóinak integrációja
– Dr. Ürmös Andor (Szoc. és Munkaü. Minisztérium)
Integráló és szegregáló iskolafenntartók
– Mohácsi Erzsébet (Chance For Children Foundation)
Tranzitfoglalkoztatás
– Vincze András (TérKép Egyesület)

ETNOGRÁFIA, ANTROPOLÓGIA, SZOCIOLÓGIA:
Pászítás Szendrőládon film
– Szuhay Péter, Káló Norbert, Kőszegi Edit (Néprajzi Múzeum)
Szakácsi és Irota: a két véglet
– a Dr. Ámbédkar Gimnázium diákjai
Gyere közelebb – Roma integrációs törekvések Romániában
– Fleck Gábor (ISPMN)
Kistérségi szegregációs folyamatok
– Dr. Virág Tünde (MTA-RKK)

PEDAGÓGIA:
A Dankó Pista Gimnázium ötödik éve
– Almási Katalin (Dankó Pista Gimnázium)
Parkgondozók a Csereháton
– Planicska Csaba, Siroki László, Bohn Katalin

MÉDIA:
Médiatechnológia falun
– Szederkényi Júlia, filmrendező
Monoktól Mórickáig
– Sághy Erna, újságíró (HVG)

SPORT, KIRÁNDULÁS:
25-én Foci és ping-pong meccsek Sajókazán
– a Dr. Ámbédkar Gimnázium diákjai
26-án Budapest Beyond Sightseeing
- 2008 Legígéretesebb fiatal vállalkozása

Városnézés a Nyóckerben Domján Manó és Baglyas Gyuri vezetésével a diákokkal

A rendezvényre tisztelettel meghívjuk, megjelenésére számítunk.

Dzsaj Bhím Közösség

Gandhi és Ámbédkar

Iskolánk és a Dzsaj Bhím Közösség méltó módon állított emléket Gandhi és Dr. Ámbédkar 1932. szeptemberében a börtönben kötött megegyezéséről arról, hogy hogyan lépett a történelem színpadára a világ legnépesebb hátrányos helyzetű közössége.

Gimnáziumunk diákjai dallal és tánccal kezdték a napot. Az eseményt Mr. Singh nyitotta meg a budapesti Indiai Nagykövetség részéről. Derdák Tibor és Orsós János a dalit-cigány párhuzamokról beszélt. Stefán László sajókazai polgármester és Benkő Ferenc tiszaladányi polgármester mutatták be azt, hogy az önkormányzatok mit tehetnek a hátrányos helyzetű diákokért. Vincze András beszélt a tranzitfoglalkoztatásról. Vicze Szabolcs, Orsós János és Almási Katalin a falusi fiatalok érettségiztetésének tapasztalatait részletezték Mánfától és Alsószentmártontól kezdve, Birin és Érpatakon keresztül Sajókazáig és Hegymegig.

Drámai tényfeltárást hallhattunk Sághy Ernának, a HVG újságírójának köszönhetően a szoc.pol. csalások körül kialakult maffiáról és a monoki-szerencsi cigányellenes kampányról. A Szerencs-környéki maffia áldozatai közül sokan Sajókazaiak. A monoki kampány pedig a nagycsaládosok családi pótlékjának megszüntetését célozza, tehát ez is sok sajókazai szegényembert érint. Délben Kállai László polgárjogi aktivista és munkatársai meglátogatták a konferenciát, majd fölvették a kapcsolatot a sajókazai és az ózdi önkormányzattal.

Dr. Ürmös Andor a diákjainknak tartott ismertetést a telepeken élők integrációját célzó állami programról. Káló Norbert szociális munkás a szendrőládi pászításról beszélt. Mohácsi Erzsébet, Dr. Budai Zoltán, Sztojka Katalin és Tóth Olivér a Chance For Children Foundation következő polgárjogi perére invitálta diákjainkat Miskolcra november 12-re. Pénteken a Beyond Budapest Sightseeing (az év legígéretesebb fiatal vállalkozása) Baglyas Gyuri és Manó vezetett be bennünket a Nyócker legrejtettebb zugaiba. A legnagyobb élmény egy helyi cigányasszonnyal való találkozás volt. A Fakanál Étteremben ebédeltünk, majd a Holokauszt Emlékközpontba mentünk, ahol helytörténeti kutatómunka alapjait vetettük meg Pécsi Tiborral és Csató Mihállyal.

Szombaton Sajókazán sportnapon vettünk részt, ahol egyik focicsapatunk aranyérmes lett, másik pedig bronzérmes, és a ping-pongosaink is remekül küzdöttek. Kalina Yvette, a Poli igazgatója és Singer János a KáldorKoli igazgatója végig velünk volt a programokon, mert most alakítjuk ki velük a tartós pedagógiai együttműködést. Az eseményekről Baglyas Gyuri és Szederkényi Juli profi fotóit láthatjátok.

Fotók: Dr. Ámbédkar és az Élő történelemóra

Amilyen a tanár, olyan vagyok vele én is

- Téged utálunk, Márk. – A Borsod megyei Sajókazán egy gimnázium igazgatója mondta ezt egy tizenhat éves, öt osztályt végzett, cigány származású diáknak, november 28-án. – Tudom – felelte Márk. Aztán mindketten nevettek. A dr. Ambedkar Gimnázium igazgatója, Derdák Tibor olyan komoly arccal mondta ezt, hogy Márk elbizonytalanodhatott volna, ha nem tudná halál biztosan, hogy az igazgató itt speciel nem utál senkit.

A csereháti Szikszóról származó Márk serdülő kora ellenére öt éve nem járt iskolába, mielőtt a sajókazai gimnáziumba önként betette volna a lábát. Alsóvadászról, Szikszóról, Lakról, és Tomorról huszonhat olyan diák jár most oda, akik többé-kevésbé kihullottak a hagyományos oktatásból még az iskolaköteles koruk idején. Nem végezték el a nyolc osztályt. Az ország egyik legszegényebb, borsodi kistérségében a dr. Ambedkar Gimnázium módszere arra a meggyőződésre épül, hogy ezek az emberek képesek leérettségizni.

Az Ambedkar Gimnáziumot fenntartó Dzsaj Bhím vallási közösség mozgalmat akar a cigányok számára, amelynek az a célja, hogy emeljék fel a fejüket a megaláztatásból.

„Amilyen velem a tanár, olyan vagyok vele én is.” – Így magyarázza Márk, hogy ő, és sok társa miért kerülte éveken át az iskolát, és most miért van önként itt.

Egy másik diák, Péter, aki korábban már börtönben is ült, ezt így magyarázza:

- Itt szembenéznek a tanárok az emberrel. Érted? Őszinték.

Egy indai polgárjogi mozgalom ideológiájára épül ez, amely a szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében áll. Az ország legelmaradottabb térségeiben alapítanak gimnáziumokat, amelyekben nemcsak a felemelkedéshez szükséges tudást kapják meg a diákok, hanem azt az igényt is elsajátíthatják, hogy egymással összefogjanak és a közösségükért kiálljanak.

Minden ember egyenlő Magyarországon?

Derdák Tibor szerint a cigány közösségeknek olyan emberekre van szüksége, mint az egyik sajókazai diák, a huszonhét éves, kétgyerekes Siroki Erika.

Sólyom László meglátogatta Siroki Erika iskoláját, Gyurcsány Ferenc pedig a faluját, Erika mindkettejükkel beszélt.

„Sólyom ezzel a látogatással nagyon sokat segített nekünk” – állapítja meg Derdák -, „de aztán kiállt a kamerák elé, és pont az ellenkezőjét mondta annak, mint amit gondolunk. Azt mondta, hogy a magyar vidéknek a mezőgazdasági oktatásra van a legnagyobb szüksége”.

Derdákék szerint viszont a szakmák csak érettségivel együtt tudnak perspektívát adni, az érettségi lehetősége nélkül sokszor napszámosképzés folyik:

„Az érettségivel új osztályhelyzetbe kerülnek. De senki nem kínál nekik érettségit. Ebben a borsodi térségben megszűntek azok az üzemek, amelyek tisztességes megélhetést adtak a képesítés nélküli munkaerőnek” – magyarázza az iskolaszervező.

Siroki Erika levetítette a köztársasági elnöknek azokat a fotókat, amelyeket erre az alkalomra készített. A cigánytelep volt rajta, ahol két utcai csapra jár ki három utca összes lakója, mert a házakban sincs se víz, se gáz.

„A telepen mindenkivel jóban vagyok – meséli Erika. – Mielőtt Sólyom jött, körbementem és lefotóztam, hogy van olyan, ahol tizenhat négyzetméteren lakik a hat gyerek meg a szülők, szóval a házban mindenütt csak ágyak vannak. Egy család borospincében lakik, három gyerek meg a szülők, ablak nincsen.”

- Sólyom mit szólt a képekhez?
- Semmit.

Gyurcsány Ferenc emberei egy rendezett cigányházat kerestek, ahol a miniszterelnök látogatást tehet és elbeszélgethet a romákkal. A választás Erika mamájára esett.

„Bementünk hozzá, lehetett kérdezni… Nem figyelt ránk igazán.” – állítja Erika. A miniszterelnöknek azt panaszolta el, hogy a gyerekét be akarta adni az óvodába, de helyhiányra hivatkozva nem vették fel, aztán pár nap múlva egy szomszédjának a gyerekét meg igen. Gyurcsány erre azt felelte neki, hogy: „túlreagálja a dolgokat, Erika”.

„Minden ember egyenlő” – ismételgeti Siroki Erika. – „Ők is pont ugyanolyan emberek, mint bárki.” – mondja Sólyomra meg Gyurcsányra.

Erika felháborodott egy újságcikken, amelyben a riporter azt kérdezte, vajon az iskolában nem hátráltatják-e a jókat a rosszul tanuló gyerekek (rendszerint romák).

„Miért, hát az ő gyerekeik meghülyülnek tán a mi gyerekeinktől?!” – így kommentálta Erika a kérdést.

„Szörnyen szűklátókörű megközelítés” – véli erről egy tanárnő az Ambedkar iskolában, ahol többféle korú, különböző szinten álló diák kerül egy csoportba:

„A Biblia is azt írja, hogy minden hasznára van az istenszeretőnek. Lehet, hogy az információátadás lelassul egy ilyen iskolában, de a gyerekek jobban megtanulják az egymásra való odafigyelést, megszokják, hogy segíteni kell egymáson, erősebb lesz a szociális érzékük, és ez sokkal fontosabb”.

Emancipáció

Erika elkezdett fellépni a közössége érdekében, de ez ritka példa. Ráadásul nőként teszi ezt, amit a család nehezen emésztett meg. Rendszerint a nők alárendelt szerepet visznek otthon.

Az iskolaudvaron egymástól tizenöt méterre két csoport áll, két faluból. Az egyik közepén egy férfi énekel a másik csoport felé fordulva, amelyik legalább tizenöt méterre van tőle. Amazok lassan veszik le, hogy nekik van címezve az üzenet.

A következő óra után, a szünetben a férfi, aki énekelt, odamegy a másik csoportból egy lányhoz, és megkérdi, járhatnának-e együtt.

A férfi 25 éves, a lány tizenhét.

Errefelé ritka a lagzi. Inkább szöktetések vannak. Ha a szülők elleneznék is a frigyet, a szöktetés után már nincs mit tenni: együtt kell maradnia az ifjú párnak, mert már volt köztük szex. Ilyenkor mindenki elfogadja a házasságot.

A lányok gyakran már kamaszkorban szülnek. És onnantól kezdve alárendelt szerepük van. A konyhában a helyük, és nincs beleszólásuk semmibe.

Az indiai polgárjogi mozgalom, mint alap

A hindu tradíciók szerint a dalitok, vagy más szóval érinthetetlenek beszennyezett emberek, akik csakis alantas munkákra valók. Ez vonatkozik minden utódukra is. Dél-Ázsiában az árnyékukat kerülték a felsőbb kasztokhoz tartozó emberek, mert az is szennyezett. A százmilliós dalit népesség többsége írástudatlan, rabszolgai sorsot él.

A sajókazai gimnázium névadója, Dr. Bhimrao Ramji Ambedkar egyke az elsőknek az érinthetetlenek közül, aki felsőfokú végzettséget szerzett. Közgazdász és jogtudós, polgárjogi harcos, majd 1947-ben miniszter lett belőle. Részt vett a függetlenné váló India modern, liberális alkotmányának kidolgozásában, amely lefektette az alapjait a diszkrimináció és az érinthetetlenség eltörlésének.

De aztán Ambedkar lemondott igazságügy-miniszteri posztról. Arra a következtetésre jutott, hogy a jogegyenlőség, a politikai jogok önmagukban nem képesek az érinthetetlennek születetteket kiszabadítani a kasztrendszerből. Vallást kell váltaniuk, hogy ne érinthetetlenként éljék meg saját magukat, mert ez az alapja a felemelkedésnek.

1956-ban négyszázezer érinthetetlen az ő kezdeményezésére nyilvánosan áttért a buddhista hitre. A példájukat hónapokon belül több millióan követték, és ma már 15 millióan vannak. Többségük a környezetéből kiemelkedve, az elmúlt évtizedekben gyors felemelkedést produkált.

Ez nem iskola pedig

A sajókazai gimnázium fenntartója a Dzsaj Bhím vallási közösség, amelyet Orsós János vezet:

„Anyám nem ír, nem olvas. A hatvan évesek többsége így van ezzel.”

Az Ambedkar Gimnáziumban egyik nap tíz gyerek körbeül egy asztalt és ösztöndíjkérvényt írnak, amibe röviden bele kell venniük a családjuk szociális helyzetét.

- Mi az a szociális helyzet? – kérdi az egyik a másikat.
- Hát az, hogy hány testvéred van, meg ilyenek, érted?

Tizenöt-tizenhat évesek, de a többség számára új információt jelent az a fogalom, hogy „bekezdés”.

Egy szikszó és alsóvadászi lány összehajol:

„A fogalmazásnál asszem úgy van, hogy bevezetés, tárgyalás, befejezés”.

Orsós János szerint porig kellene rombolni az olyan kisiskolákat, ahonnét a szülők elviszik a gyerekeiket máshová, és cigányok maradnak ott. Mert nem mindenütt olyan ideális a helyzet, mint Sajókazán. Sok helyen a gyerekek többsége tanulatlanul hagyja el az iskolákat:

„Vegyünk például egy ezer fős falut, ahol a lakosság harmada cigány. Az iskolában egészen más arányok vannak. A tanulók többsége cigány. Mert egyre több nemcigány szülő elviszi a gyerekét máshova. A cigányok maradnak begettósítva. Sok iskolában gyártják a funkcionális analfabétákat. Gimnáziumba, szakmunkásképzőbe az ilyen iskolákból szinte senki nem megy el. Nagyrészt ez a jellemző példa a cigányok lakta falvakra.”

Egyedül a falusi értelmiség a haszonélvezője az olyan iskoláknak, ahol tényleges pedagógiai eredmény nincs, állítja Orsós. Az ilyen helyeken az EU átlagát többszörösen meghaladó arányban küldik a cigány gyerekeket kisegítőbe, amit Orsós szerint az magyaráz, hogy a kisegítősök után nagyobb állami támogatáshoz jutnak az iskolák:

„Ez lényegében gyarmatosítás.”

- Hogyan hívjátok el a gyerekeket ide? Hogyan magyarázzátok el, hogy ez az iskola más?

„Azt mondjuk, hogy ez egy iskola, ahol érettségizni lehet.”

- És ez elég?

„Igen. Más ezt nem kínálja nekik. Sokan nem is tudják, mi az érettségi. Aztán eljönnek és csodálkoznak: „Ez nem iskola pedig. Nem kiabálnak velünk, körbe kell ülni, áh, ez nem iskola pedig!” És tanulnak maguktól. Most száz diákunk van, jövőre kétszer ennyi lesz. Már nem is kell toborozni, az unokatestvéreken keresztül megy a hírünk. A mostaniak közül huszonhatan olyanok, mint Márk, akinek tizenhat évesen öt osztálya van. És mennyien lehetnek, akik még nem mertek eljönni!”

Orsós szerint, aki az iskolájuk és a buddhizmus kapcsolatát meg akarja érteni, az ne úgy képzelje, hogy itt vallást oktatnak:

„Indiában jöttem rá, hogy mi a buddhizmus számomra: a szociális munka vegyítve a tanítással.”

Oktass,
szerveződj,
mozgósíts!

Derdák Tibor: „Az, ami ma a cigányokkal van, világszerte ismert jelenség, az amerikai feketéktől az indiai dalitokig a lényeg ugyanaz: nem tudják beadni a gyerekeiket rendes iskolába, mert nem ülnek mellé a többiek; ők maguk nem találnak rendes munkát, és a gyerekeiknek sem remélhetnek normális távlatokat; továbbá olyan helyen laknak, ahol ugyanilyen helyzetűek élnek. A Dunántúlon, a beásoknál például a szomszédot úgy mondják, hogy cigán. Tehát a nyelvbe is beépült, hogy csakis cigány lakhat a szomszédban.”

Erre a helyzetre Martin Luther King mozgalma ugyanúgy lehet válasz, mint az indiai Ambedkaré, állítja Derdák, aki ennek lényegét így foglalja össze: oktass, szerveződj, mozgósíts.

„Számunkra ez mélyen vallásos megközelítés. Magyarországon a vasárnapi misére járást tartják vallási gyakorlatnak, meg azt az intézményrendszert, amely lényegében konzervál társadalmi viszonyokat. A mi megközelítésünk más. Mi magukkal a cigány fiatalokkal, akik itt tanulnak, szeretnénk megmozgatni a közösségeket, és megváltoztatni a harmadik világhoz hasonló állapotokat Magyarországon. Az indiai buddhizmus kottára ugyanezt csinálja.”

http://www.nol.hu/archivum/archiv-473895
http://www.ambedkar.hu/amilyen-a-tanar-olyan-vagyok-vele-en-is/

Az egyenlőség evangéliuma

A Felébredett és az ő vallásának a jövője

Dr. B.R. Ámbédkar

A sok vallásalapító közül négy maradt, aki nemcsak a múltban, hanem ma is befolyással van széles tömegekre: Buddha, Jézus, Mohammed és Krisna. Ha összevetjük a négy személyiséget és azt, hogy melyikük milyen pózból népszerűsítette a vallását, Buddha néhány lényeges ponton különbözik a másik háromtól.

Tovább → http://www.dzsajbhim.hu/az-egyenloseg-evangeliuma/