„377
Quit
India”

- hirdeti az egyik indiai tüntető táblája. A felirat célzás Gandhi szabadságharcos jelszavára. A felvonulók a gyarmati örökség részének tekintik az indiai büntető törvénykönyv 377. paragrafusát.

A cikkelyt valóban Lord Macaulay fogalmazta 1860-ban:

Fajtalankodás: Aki készakarva természetellenes módon közösül emberrel, asszonnyal vagy állattal, életfogytig vagy tíz évig tartó börtönnel és pénzbüntetéssel sújtható.

A törvényhozói szándék valaha elsősorban a homoszexuális kapcsolatok büntetésére irányult, bár az elmúlt húsz évben nem fordult elő, hogy homoszexuális személyeket elítéltek volna Indiában. A Human Rights Watch mégis fölhívja a figyelmet, hogy a paragrafust továbbra is használják az AIDS megelözésben dolgozók zaklatására, vagy prostituáltak, melegek és más rizikócsoportokhoz tartozók megfélemlítésére.

A Delhi Ítélőtábla most 2009. július 2-án hatályon kívül helyezte ezt a paragrafust, mivel az sértette az alapvető emberi jogokat. Ugyanez a bíróság 2001-ben még visszautasított egy hasonló tárgyú petíciót. Világos, hogy a mostani döntés a meleg jogvédő csoportok egyre növekvő tevékenységének köszönhető, valamint olyan magas támogatóknak, mint Celina Jaitley, egykori Miss World bollywoodi színésznő, végül pedig annak, hogy Indiában baloldali kormány van hatalmon. A döntést szerte India nagyvárosaiban színes meleg-felvonulások köszöntötték.

Az aktivisták vidám színekkel mázolták ki az arcukat, ami Indiában hagyományos jele annak, hogy valami jelentős eseményt ünnepelnek.

Végre mi is átléptünk a XXI. századba

– jelentette ki Anjali Gopalan, a Naz Alapítvány vezetője. Képünkön az aktivisták arcára pingálva a Naz Alapítvány neve és az indiai nemzeti zászló látható.

A 105 oldalas ítélőtáblai ítéletben Ajit Prakash Shah és S. Muralidhar főbírók egyebek között kifejtik:

Ha van olyan alkotmányos elv, ami végighúzódik az indiai alkotmányon, akkor az a befogadás elve. Az Ítélőtábla hisz abban, hogy az Indiai Alkotmány ezt a nemzedékek óta az indiai társadalomba mélyen beivódott értéket tükrözi… Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a hátrányos megkülönböztetés az egyenlőség ellentéte, és hogy az egyenlőség elismerése a záloga minden ember méltóságának.

Háttér: vallási viták

A döntést hevesen elítélik egyes vallási vezetők. Az indiai muszlim magánjogi testület egyik tagja így fogalmazott:

A homoszexualitás minden vallással és az indiai társadalom kultúrájával szemben áll. Ez a gyakorlat természetellenes. Továbbra is büntetni kellene.

Az indiai buddhisták véleményvezetői a melegek oldalán foglalnak állást. Deepankar Wavare a Buddhist Circle kommentátora így ír:

Megmelengette a szívemet a látvány: nem volt buddhista szerzetes a biggott keresztény, muszlim, bráhmin és dzsain főpapok oldalán, akik a 377.§ eltörlése ellen tiltakozva gyűltek össze. Ezek a csalók, akik bármikor készen állnak arra, hogy átharapják egymás torkát, most kézenfogva testvérkednek, mert az Alkotmányunk veszélyezteti a hatalmukat. Ékes példái az erkölcsi fertőnek és a határtalan önzésnek. Remélem, hogy a buddhista szerzetesek távolmaradása szándékos volt és nem a véletlen műve.

Kedvező ez a pillanat, hogy rámutassunk: a buddhizmus a jövő, a haladás vallása. Szeretném, ha valamelyik szerzetes fölhívna egy tévécsatornát, és kifejezné szolidaritását a melegek küzdelmével a méltó emberi életért. Biztos vagyok benne, hogy a média venné az adást. Kedvező ez a pillanat, hogy rámutassunk: a buddhizmus kiáll az Indiai Alkotmányért. Hogy a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, mely elveket Dr. Ámbédkar az Alkotmányunkba foglalt, a Buddha vallásából erednek. Hogy a buddhizmus nem ellenzi a szexet. A bujálkodás és a megrontás ellen prédikál, ami a melegek és a heterók világában egyaránt pusztít. Kedvező ez a pillanat, hogy rámutassunk: a mollahok, a misszionáriusok és a bráhminok vallása nem felel meg az emberiségnek.

Az szeretném, hogy Mayawati szólaljon meg ebben a kérdésben. Sokan lelkesen fogadták a döntéseit azon főiskolákkal szemben, ahol a lányoknak tiltották a farmer és a póló viselését. A melegek jogainak támogatása szilárd emberi jogi vezetőként mutathatja föl Mayawati dalit főminisztert.

Tisztelettel: Deepankar Wavare

Háttér: Nyílt levél 2003-ból

India Kormányának, bírói testületének és minden polgárának,

Ha valóban demokratikus és plurális Indiát építünk, akkor együtt kell harcolnunk az emberi jogok megsértését és az alapvető szabadságjogok korlátozását eredményező politika és törvénykezés ellen.

Ezért mi, elkötelezett indiai állampolgárok és indiai származású emberek, támogatjuk az Indiai Büntető Törvénykönyv gyarmati időkből ránk maradt 1861-től hatályos 377.§-ának eltörlését, amely büntetni rendeli az azonos nemű felnőttek közötti szerelmet és magánjellegű szexuális aktust.

Ez a maradi és kegyetlen törvény nem jó célokat szolgált akkor sem, és most sem. Arra használták, hogy rendszeresen üldözzék, zsarolják, letartóztassák és terrorizálják a szexuális kisebbségeket. Elhintették a nyilvános kirekesztés magvait, meleg férfiak és nők tízmillióit kényszerítették, hogy kettős életet éljenek, maguk és családjaik kárára. Különösen dicstelen, hogy a 377.§-t a közelmúltban homofób tisztviselők a HIV-megelőzésben dolgozó csoportok törvényes munkájának ellehetetlenítésére használták, méginkább kiszolgáltatva meleg és biszex férfiakat a halálos kórnak.

Ilyen jogsértések a mai világban bárhol szégyenletesek lennének, de India a mindenkire egyenlően érvényes jogok bármiféle megkülönböztetés nélküli víziójára épült. A 377.§ előre bűnözőnek tekint mindenkit, aki saját neméhez vonzódik, s e cikkely így alapvető emberi jogokat sért, különösen az egyenlőséghez és a magánélethez fűződő jogokat, amelyeket Alkotmányunkba foglaltunk, és amelyek az általunk elfogadott nemzetközi joganyag részei is, például az Emberi és Politikai Jogok Nemzetközi Egyességében.

Hadd emlékeztessünk az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatának bevezetőjében kifejezett vitathatatlan igazságra: „Minden ember szabadnak, méltóságban és jogokban egyenlőnek születik… Mindenkit megilletnek az e nyiltakozatban kinyilvánított jogok és szabadságok bármiféle megkülönböztetés nélkül.”

A Delhi Ítélőtábla jelenleg tárgyalja javaslatunkat a 377.§ eltörléséről, mi pedig mindent meg fogunk tenni azért, hogy ez által elérjük célunkat: egy igazságos, plurális Kedvező ez a pillanat, hogy rámutassunk: és demokratikus társadalom kialakítását. Nem szabadna megkülönböztetni embereket Indiában nemi irányultságuk alapján. Az emberiesség és az Alkotmányunk nevében el kell törölni ezt a kegyetlen és diszkriminatív törvényt.

Tisztelettel,

Vikram Seth, author; Swami Agnivesh; Soli Sorabjee, former Attorney-General; Aditi Desai, sociologist; Nitin Desai, former UN Under-Secretary General; Captain Lakshmi Sahgal, freedom fighter, Padma Vibhushan; Siddharth Dube, author, and many others.

Amartya Sen, Nobel díjas, Cambridge, 2006. augusztus 20-án – Támogató nyilatkozat Vikram Seth és mások nyílt leveléhez

Nagy érdeklődéssel és egyetértéssel olvastam Vikram Seth és mások nyílt levelét az Indiai Büntető Törvénykönyv 377.§-ának eltörléséről. Ámbár nem szoktam aláírásgyűjtésekhez csatlakozni, ez esetben szeretném szavammal támogatni Vikram Seth és a többi aláíró szándékát. A meleg életforma kriminalizálása nemcsak az alapvető emberi jogokkal megy szembe, ahogyan a levél leszögezi, hanem élesen szembenáll az emberi szabadsággal, amelynek alapján a civilizáció haladását megítélhetjük.

Egy további megfontolásra szeretném fölhívni a figyelmet. A meleg életforma természetesen jóval elterjedtebb, mint ahány eset a bíróságok elé kerül. Ezt a tényt sokszor azért hozzák föl, hogy mi, tiltakozók, ne lássuk olyan ártalmasnak a tövénycikkelyt. Gondoljunk azonban arra, hogy, ha egyszer egy adott életforma büntetendő, akkor a rendőrségnek és a törvény más őreinek óriási hatalom adatik a kezébe, hogy zaklassanak és kipécézzenek valakiket. Egy ilyen igazságtalan törvény tehát sokkal nagyobb károkat okoz, mint a végigvitt perek száma alapján gondolhatnánk.

Meghökkentő, hogy a független India még mindig nem volt képes a 377.§ képében 1861 óta éktelenkedő ocsmány múltat végképp eltörölni. Az 1861. esztendő pont a amerikai rabszolgafelszabadító polgárháború éve. Ma, 145 évvel később Indiában minden okunk megvan arra, hogy a demokrácia és az emberi jogok iránti elkötelezettségünktől indíttatva eltöröljük a szabadság akadályát, az önkényes és igazságtalan kriminalizációt.

Amartya Sen