Integráció voksokban

2010. április 18. vasárnap, 18:03Kalányos László

6


Integráció voksokban


Hagyjuk-e, tűrjük-e, véreim, cigányok, / Hogy erőt vegyenek ezek a zsiványok? / Eltöröljék a föld színéről fajunkat, / Kordovány bőrünket, fekete hajunkat? (Arany János)

(A térképekre és a diagramokra klikkelve méretük megnő.)

Alsószentmárton

Alsószentmárton

Matty-Alsószentmárton-Egyházasharaszti

Matty-Alsószentmárton-Egyházasharaszti

Sajókaza

Sajókaza

Sajókaza 1. sz. szavazókör, Kultúrház

Sajókaza 1. sz. szavazókör, Kultúrház

Sajókaza 2. sz. szavazókör, Kultúrház

Sajókaza 2. sz. szavazókör, Kultúrház

Sajókaza 3. sz. szavazókör, Sólyom-telep

Sajókaza 3. sz. szavazókör, Sólyom-telep

Sajókaza összesítés

Sajókaza összesítés

Alsószentmárton összesítés

Alsószentmárton összesítés

Egyházasharaszti összesítés

Egyházasharaszti összesítés

Matty összesítés

Matty összesítés

Alsószentmárton-Egyházasharaszti-Matty összesítés

Alsószentmárton-Egyházasharaszti-Matty összesítés

Egy választás két falu

Azokban a falvakban, ahol az elmúlt években dolgoztunk, a velünk kapcsolatban álló lakosság a választásokon kiemelkedő mértékben támogatta a Fideszt. Az 1300 lélekszámú teljesen cigány lakosságú Alsószentmártonban a szavazók 80%-a a Fideszt támogatta. Az ország legnagyobb cigány falujában a Jobbik nem kapott szavazatot, a maradék 20% szinte kizárólag az MSZP-t támogatta.

Sajókazán csak abban a szavazókörben győzött a Fidesz (54%-ban), ahol a Dzsaj Bhím Közösség tagjai élnek tömegesen. Sajókazán a többi szavazókörben a Jobbik nyert. A falu egészében a cigányok olyan súlyt képviselnek, hogy az általuk sűrűbben lakott egyetlen körzet eredményei változtatták a másik két szavazókör jobbikos fölényét fideszes győzelemmé.

Alsószentmárton az ország legdélebbi csücskében fekszik a horvát határtól 3 km-re, Sajókaza az ország észak-keleti részén a szlovák határtól 20 km-re. A két település lakói egymást – a mai tömegközlekedési eszközökkel – 19 órányi utazással látogathatnák meg.

Alsószentmárton 1200 fős, Sajókaza 3500 fős település. Alsószentmártonban a lakosság 99%-a cigány származású, Sajókazán ugyanez a szám 33%, így a cigány származású lakosság száma mindkét településen kb. ugyanannyi, kb. 1200 fő. Első ránézésre talán úgy tűnhet, hogy míg Sajókazán szóba jöhet az integráció és befogadás, mivel 66%-ban nem-cigány és 33%-ban cigány településről van szó, addig Alsószentmártonban – teljesen cigány településről lévén szó – integrációról és befogadásról nem beszélhetünk. Látszólag.

Sajókaza bányásztelepülés, ahol a cigányok az ipar vonzása miatt jelentek meg más beköltözőkkel együtt. A cigányok és nem-cigányok egymás munkatársai voltak a bányában, tehát az integráció a Kádár-korszak végén jól alakult. Amikor a nyolcvanas évektől a bánya lassan leépült, aki tehette, új megélhetés, új lakóhely után nézett. Az iparban felfelé mobil, egy-két gyermeket nevelő szakmunkás családok (tehát jórészt nem-cigányok) lassanként elhagyták a sólyom-telepi munkáskolóniát. Helyükbe a megszűnő külterületi aknákról sokgyermekes segédmunkás (tehát jórészt elszegényedő cigány) családok költöztek a Sólyom-telepre, amely így nagyméretű cigányteleppé vált. A falu többi részén is néhány utcában cigány szomszédságok jöttek létre, de a település nagyobbik része nem-cigány maradt. Az ezredfordulóra a helyi általános iskolában a roma gyermekek mégis többségbe kerültek. Az integráció korszaka tehát véget ért.

Alsószentmártonban az öregek szinte kaszt-szerű elkülönülésről számolnak be a többségi sokácok és a 100 éve is népes cigánytelep lakói között. A 70-es évek közepétől a sokácok (horvátok) elköltöztek Alsószentmártonból a közeli nagyobb településekre, főleg Siklósra és Harkányba (az elköltözés nem csak a sokácokra korlátozódott, jónéhány cigány család is az elköltözés mellett döntött). 1980 körül Alsószentmárton már teljesen cigány település. A lakosság cigány nyelven beszél egymás között, a gyerekek csak az iskolában tanulnak meg magyarul, a szentmártoni buszon az az érzése az embernek, mintha valahol külföldön utazna. Látszólag teljes szegregáció – és mégsem!

Figyelemre méltó további különlegesség, hogy nemcsak a lakosság, de a falu vezetése is cigányokból áll már a 80-as években. Ez látszólag még az állami vezetésre is kiterjedő szegregációt jelent, de a valóságban erről szó sincs: egy falu nem tud autonóm köztársaságként működni. Inkább úgy kell értelmeznünk ezt a helyzetet, hogy néhány cigány család már a kommunizmus idején is, és a rendszerváltás után még inkább, lehetőséget kapott a magyar állami döntéshozásba való integrálódásra. Mert ami szegregációnak látszik, az gyakran éppen integráció, ha közelebbről megvizsgáljuk.

Ekkortájt, kb. 30 évvel ezelőtt kezdődtek el Alsószentmártonban az egyházi kezdeményezések Lankó József plébánosnak köszönhetően. „Tiszi” (Lankó József) máig a település lakosa, plébánosa. Erre az egyházi jelenlétre kezdtek el ráépülni 20-22 évvel ezelőtt a civil kezdeményezések. A 80-as évektől először a Comité Catholique Internationale pour les Tziganes, a magyar Katolikus Caritas, a Fii cu Noi Egyesület, a kilencvenes évektől a Gandhi Klub, a Gandhi Gimnázium, az Amrita Orientációs Baráti Kör, majd a Collegium Martineum Tehetséggondozó Középiskolai Kollégium, a 2000-es években pedig a Buddhista Egyház és a Kis Tigris Gimnázium munkája is elért Alsószentmártonig.

Sajókazán nem volt hasonló pezsgés a 2000-es évek elejéig. Akkor az Amrita Orientációs Baráti Kör kezdte el ezt a fajta munkát. A dunántúli cigány diák-mozgalom a sajókazai Sólyom-telep cigánysorairól a helyi nyolcadikos osztályfőnökök segítségével az Ózdi Tehetséggondozó Kollégiumon keresztül elkezdte felkészíteni a fiatalokat az érettségire. Azóta az egyik ilyen cigány fiatal már jogászhallgató a miskolci egyetemen, a másik pedig szociális munkás szakos hallgató, mindketten végzősök. A buddhista Dzsaj Bhím Közösség és a Dr. Ámbédkar Gimnázium 2007-től dolgozik Sajókazán. A községben három történelmi egyház és egy művelődési ház működik, e közösségi terekben azonban a legutóbbi időkig nem lehetett találkozni cigányokkal. A falu vezetésében mindmáig egyetlen roma sincs.

El lehet tehát mondani, hogy a társadalmi integráció és befogadás tekintetében a látszólag szegregáltabb Alsószentmárton 30 éves előnnyel rendelkezik. A látszólag integráltabb Sajókazán ez a munka mindössze 10 éves múltra tekinthet vissza. Más szóval a társadalmi integrációra és befogadásra irányuló törekvések tekintetében Sajókazán ma „alsószentmártoni időszámítás szerint 1990”-et írnak.

A politikában azonban ez a húsz év eltolódás drámai következményekkel járt. Nézzük csak meg a legutóbbi választás eredményeit. 2010 tavaszán a két település méretéből adódóan Sajókazán három, Alsószentmártonban egy szavazókör volt.

Alsószentmártonban a választók háromnegyede szavazott Tiffán Zsoltra (a FIDESZ-KDNP jelöltje), listán pedig 80% a FIDESZ-KDNP-re. Listán a Jobbik egyetlen egy szavazatot sem kapott, ahogyan a Jobbik jelöltje sem. A Jobbikot illetően tehát Alsószentmártonban a szám mindkét esetben: zéró szavazat, zéró százalék. 2006-ban a MIÉP-nek és a Jobbiknak közösen volt listája Alsószentmártonban, a szám már akkor is zéró szavazat, zéró százalék volt.

Sajókazán viszont két szavazókörben a Jobbik győzött, egyéni jelöltben (Endrésik Zsolt) és listán is. Egy szavazókörben pedig (Sajókaza 3. sz. szavazókör, Sólyom-telep) a FIDESZ-KDNP 20%-kal felülkerekedett a Jobbikkal szemben, mind egyéni jelöltben (Tamás Barnabás), mind listán. Ez utóbbi szavazókör főként a sólyom-telepi cigánysorokon lakó szavazókból áll, de ott szavazott jelentős létszámú nem-cigány származású (nem a sólyom-telepi cigánysorokon lakó) szavazó is. Annak ellenére, hogy két szavazókörben is a Jobbik nyert (ezekbe a szavazókörökbe kevesebb cigány származású szavazó tartozik), összesítésében mégis a FIDESZ-KDNP győzött, két és fél százalékkal megelőzve a Jobbikot. Sajókazán tehát, a Jobbik győzelmét a sólyom-telepi cigánysorokon lakók akadályozták meg, köztük a Sólyom-telepen élő Dzsaj Bhím Közösség tagjai és a felnőtt korú, választásra jogosult gimnazisták a Dr. Ámbédkar Gimnáziumból.

2006-ban a MIÉP-Jobbik lista Sajókazán 3,81%-ot ért el. A legkevesebbet a sólyom-telepi szavazókörben. A legtöbbet a 2. sz. szavazókörben (a nevezetes küszöböt már akkor átlépve 5,40%-ot). Ugyanebben a szavazókörben 2010-ben a Jobbik a szavazatok 49,09%-át elvitte (a Jobbik támogatottsága Sajókazán ebben a szavazókörben a legmagasabb).

Fel lehet tenni a kérdést, hogy van-e politikai hozadéka, eredménye és egyáltalán van-e jelentősége, van-e fontossága annak a munkának, ami a magyarországi cigányság társadalmi integrációjáról és befogadásáról szól. Az egyik válasz a sok közül, április 11-én a szavazófülkékben hallata magát Alsószentmártonban és Sajókazán is.

Alsószentmárton etnikailag csak látszólag homogénebb, mint Sajókaza. Az Alsószentmártonhoz legközelebb eső település (Egyházasharaszti) annyi távolságra fekszik a cigány falutól, mint Sajókazán belül a Virág vagy Szegfű utcai cigánytelep a Szabadság utcától. Tehát Alsószentmártonból elgyalogolni Egyházasharasztiig (vagy a másik irányban Mattyig) nem több, mint Sajókazán belül a Virág vagy Szegfű utcáktól elgyalogolni a Szabadság utcáig.

Ilyenformán az alsószentmártoni szavazókört lehet úgy tekinteni, mint a sajókazai 3. sz. szavazókört (Sólyom-telep); a mattyi szavazókört úgy, mint a sajókazai 1. sz. szavazókört; az egyházasharaszti szavazókört pedig úgy, mint a sajókazai 2. sz. szavazókört. (Így természetesen a képzeletbeli „Matty-Alszószentmárton-Egyházasharaszti” település területileg kicsit „hosszabb”, mint Sajókaza.) Egyházasharaszti 300 fős, Matty 350 fős település, a cigány származású lakosság kb. annyira van jelen ezen a két településen, mint Sajókazán az 1. és 2. számú szavazókörökben, tehát nem jelentős számban.

A 2010-es országgyűlési választásokon Egyházasharasztiban a jobbikos Markó Béla közel 20%-ot ért el, Mattyon 10%-ot. Mindkét helyen a Tiffán Zsolt (FIDESZ-KDNP) győzött.

2006-ban a Jobbik-MIÉP listán 0,64%-ot ért el Egyházasharasztiban és 2,04%-ot Mattyon.

Egyházasharaszti és Matty népe tehát nem vevő a szélsőjobb cigányellenes szólamaira. Pedig éppen úgy a cigányok közelében él, mint a sajókazai 1. és 2. sz. szavazókörök népe.

Valójában Sajókazán a cigány származású lakosság el van szigetelve a nem-cigány származású lakosságtól, sokkal jobban, mint az alsószentmártoniak az egyházasharasztiaktól, vagy a mattyiaktól. Ott csak egy-egy szántóföld és egy-egy falutábla választja el a cigányokat a „magyaroktól”. Az a távolság könnyen áthidalható, mert az államigazgatást, az egyházi életet, a kultúrházat egyforma eséllyel veszi birtokába a különböző származású lakosság. Sajókazán viszont az elmúlt évtizedekben a falun belül falak emelkedtek, még ha csak mentálisak is ezek a falak. 20 km-rel arrébb, Szlovákiában már beton falak is épülnek a cigányok elkülönítésére, itt ezek a falak csak szellemi természetűek.

Más lenne a helyzet, ha legalább a történelmi egyházak tevékenysége kiterjedne a cigánytelepek lakóira is, a vasárnapi miséken, istentiszteleteken azonban nem lehet látni a cigányokat, pedig van három templom is a településen (katolikus, református, evangélikus). A romák közösségi élete a Sólyom-telep sáros, romos utcáin zajlik.

Az elkülönítés keserű valósága persze a politikai véleménynyilvánításban is megjelenik. Sajóbábony, ahol a Jobbik rendezvénye 2009 novemberében etnikai zavargásokba torkollott, mindössze 20 km-re van ide, sok sajókazai cigány család ottani rokonai azóta is letartóztatásban vannak. A cigány származású lakosság Sajókazán mégsem tettleg, hanem a civil szervezetekben tanultak alapján, petíció útján tiltakozott a gárdista párt választási rendezvényének Sajókazán történő megtartása ellen. A község nem-cigány lakosságának többsége, azonban nem veszélyt lát a Jobbik programjában, hanem megoldást. A polgármester javaslata a romák petíciójára az volt, hogy a cigányok maradjanak otthon a rendezvény alatt és nézzenek tévét. A petíciót a polgármester nemes egyszerűséggel uszításnak titulálta. Igaza lehet: a civil szerveződések nélkül nem lenne petíció. Csak kasza és kapa. Mint Sajóbábonyban.

Fotó: a Szent István Egyetem újsága (Gödöllői Universitas) VII. évfolyam 4. szám, „MINEK NEVEZZELEK?”

Fotó: a Szent István Egyetem újsága (Gödöllői Universitas) VII. évfolyam 4. szám, „MINEK NEVEZZELEK?”

A sajókazai önkormányzatban a sólyom-telepieknek nincs képviseletük. Persze, hogy a testületben ismeretlen a politikailag korrekt beszéd. Gyakran olvasni helyi képviselők nyilatkozataiban, hogy a sólyom-telepiek (értsd: a cigányok) megtűrik maguk körül az egeret, a patkányt, a tetűt, a csótányt stb. Ha csak ennek az egy „mondásnak” nézünk utána, akkor kiderül, hogy az a kocsi, amelyiknek össze kellene gyűjteni a szemetet, az nem megy el a település azon részére, ahol a legszegényebb cigányok élnek. A szemét csak halmozódik, a benzinpénz, a sofőr és a kukaürítők munkadíja pedig mind-mind megtakarítás, amit fel lehet használni út- és járdafelújításokra, bár a cigányok lakta rész, eső idején mégis sáróceán. Úgy látszik, a járdák máshol épülnek… A barnább bőrű embereknek Sajókazán és környékén nem, vagy csak alig adnak munkát, viszont valamiből meg kell élniük. Ennek egyik forrása az, hogy a 30.000 fős Kazincbarcika szemeteit sokan biciklivel hazaviszik Sajókazára és leválogatják, mit lehet felhasználni, mit nem. Így a megtakarítás már település-közi üzlet.

Alsószentmártonban nem jellemző a guberálás, egérből és patkányból sincs több mint más falvakban. Mégsem ez a lényegi különbség Sajókazához viszonyítva. A lényeg az emberek közötti kommunikáció.

Ahol már tradíciója van az integrációs törekvéseknek és kellő mennyiségű az egyházi, civil és állami keretben elvégzett közösségi munka, ott van remény a feszültségek csökkentésére. Ott a döntéshozásban részt vesznek a szegény családok képviselői. Ott a közösségi tereket, legyen az egyházi, kulturális, vagy közéleti tér, otthonosan és közösen használják. Ott nem kap 40%-ot a szélsőjobb. Pedig ott is pont ugyanolyan emberek élnek, mint máshol.

Kapcsolódó cikk:

A Jobbik és a Szebbik

Kapcsolódó link:

Lennél cigány? – A magyarországi cigányság társadalmi integrációjáért és befogadásáért

Frissítve: Origo, 2010. április 19. hétfő, 10:21


http://www.origo.hu/itthon/valasztas2010/igeretek/komment/20100419-sajokaza-igeretek-foldje.html

Frissítve: Gábor Lukács, 2010. április 19. hétfő, 14:22

Kedves Bárdos András,

elképeszt, hogy képes láthatóan minden terepismeret nélkül épp a Jobbikos jelölttel (őt kvázi „bennfentesként”, „bevezetni” kívánva) megjelenni kamerával-stábbal a telep szélén. „Engedélyt kérve” mintegy a szélfútta focipálya mellett az arra járóktól, „nem zavar-e”, ha „bemennek”. Tragikomikus. Szép aztán, amilyen ügyesen az asszonyok megoldják a helyzetet – nincs itthon édesanyánk, be van zárva az ajtó. Haha. Még jó, tényleg, hogy a tévéstábbal nem vitte be a helyi, egyáltalán nem mulatságosan veszélytelen zsebfasisztát az otthonokba, bravó.

http://www.origo.hu/itthon/valasztas2010/igeretek/komment/20100419-sajokaza-igeretek-foldje.html?comment_id=122578#ok_122578

Frissítve: Gábor Lukács, 2010. április 19. hétfő, 14:58

Kiegészíteném még. Az esemény, ahol egyebek közt forgattak, egy holokauszt-megemlékezés [Link 1] [Link 2] volt, ha jól értem, jópárszáz résztvevővel, láthatóan kiválóan szervezetten, zenével-értelemmel-katarzissal. Miért nem érthetjük ezt a kisfilmből? Miért tapad rá az alig érthető-alig artikuláló interjúalanyokra? Hol a vágó? Van egyáltalán személyiség, a vágó szerepkörében?

http://www.origo.hu/itthon/valasztas2010/igeretek/komment/20100419-sajokaza-igeretek-foldje.html?comment_id=122602#ok_122602